A magyar szabadságharcnak egyik jelképe a nemzeti színű kokárda. Míg a trikolór kokárdát a franciák a kalapjukra tűzték, addig a pesti ifjúság a kabátjára, a szív felőli oldalra tűzte.
A magyar kokárda a nemzeti függetlenedési eszmét valló polgárok szimbóluma lett, ezzel pedig látható módon közölték a viselői, hogy a magyar forradalmi eszméket követik.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc óta a háromszínű szalag a megemlékezés része lett, melyet többféleképpen is össze lehet hajtogatni. Az „igazi” kokárdán, belülről kifelé kell olvasni a színeket, tehát a magyar kokárda esetében a zöldnek kellene kívül lennie, a legtöbben viszont ezt fordítva viselik. De érdemes azt is hozzátenni, hogy már a forradalom idején is rengetegen helytelenül hordták a kokárdájukat, többek között maga Petőfi Sándor is, akit sokan követtek, és ez vált közismertté. A hármas színkombináció piros része az erőt, a fehér a hűséget, míg a zöld a reményt jelképezi az emberek számára.
Nemzetünk egyik legdicsőbb történelmi emlékének méltatása céljából látogattak el a Kisbégányi Középiskola diákjai a Nagyberegi Tájházba, ahol Pro Cultura Subcarpatica munkatársai és Lévai-Derceni Irénke segítségével mindenki elkészíthette saját, különleges, gyöngyökből fűzött kokárdáját. A rendkívüli kézimunkás foglalkozás után megéhezett gyerekek kakaós csigát tízóraiztak.
(SeppoPuro/Kárpátalja hetilap)