„Jó akarok lenni mindenkihez. Átlépni önmagamon, átlépni önzésemen!” – Száz éve született Pilinszky János

„Jó akarok lenni mindenkihez. Átlépni önmagamon, átlépni önzésemen!” – Száz éve született Pilinszky János

22:22 November 27, 2021

Közélet 533 6 хвилин

Száz éve, 1921. november 27-én született Pilinszky János Kossuth- és József Attila-díjas költő, a Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja.

Pilinszky János Budapesten született, ősei között lengyelek és franciák is voltak. Egyik nagynénje a szervita rend főnöknője és egy lánynevelő intézet igazgatója volt, így Pilinszky gyerekkora egyszerű apácák és fiatalkorú prostituáltak között telt. Innen is eredeztethető mély katolikus hite, valamint a bűn és a büntetés tematikája a költészetében.

A piarista gimnáziumban már költőnek készült. Az egyetemen előbb jogot, majd művészettörténetet hallgatott, de diplomát nem szerzett. Első verseit a Napkelet, a Vigilia és az Élet közölte, utóbbinak segédszerkesztője is volt.

A második világháború végén, 1944-ben behívták katonának és Németországba vitték, ahol közelről láthatta az ember legmélyebb nyomorúságát, a koncentrációs táborok világát. Ez későbbi költészetének egyik alapélménye lett.

1945 őszén aztán hazatért, 1946-tól az Újhold című folyóirat társszerkesztője volt, de szoros szellemi és személyes kapcsolat fűzte a Vigiliához és a Válaszhoz is. Első kötete, a Trapéz és korlát a Szent István Társulat kiadásában jelent meg, és elnyerte érte a Baumgarten-díjat. 1947 és 1948 között ösztöndíjasként Rómában tartózkodott.

Hazatérve pesszimizmusa miatt kiszorították az irodalmi életből, éveken keresztül kiadói korrektorként dolgozott.

Az irodalomba az 1957-es Aranymadár című kötetével tért vissza, ekkor lett az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa is. Haláláig nagyrészt itt jelentek meg tárcái, művészetkritikai írásai, illetve filozófiai mélységű vallásos és bölcseleti elmélkedései, amelyeknek nagy része a Szög és olaj című kötetben olvasható. 1959-ben jelent meg a háború, az embertelenség, a holokauszt borzalmai inspirálta Harmadnapon című kötete, amelyet számos kritikusa legjelentősebb gyűjteményének tart.

A magyar költőt világszinten elismerik

A hatvanas évektől kezdve egyre többet utazott külföldre. Nemzetközi elismertségét kiváló fordítóknak köszönhette, franciára Pierre Emmanuel, angolra Ted Hughes fordította, akinek meghívására Londonba is eljutott.

A hetvenes évektől népszerűsége Magyarországon is nőtt, 1971-ben József Attila-, 1980-ban Kossuth-díjat kapott.

Sorra jelentek meg kötetei, a Szálkák, a Végkifejlet, a Tér és kapcsolat és a Kráter. A versek mellett írt forgatókönyvet is Rekviem címmel. Drámái az 1974-es Végkifejlet című kötetében szerepelnek először, Életképek című színművét 1980-ban mutatták be az Egyetemi Színpadon. 1976-tól nem írt több verset, egyre inkább a széppróza foglalkoztatta. 1977-ben adta közre Egy párbeszéd regénye alcímmel a Beszélgetések Sheryl Suttonnal című kötetét. Haláláig dolgozott az Önéletrajzaim munkacímet viselő regényén, amelynek csupán 3 nagyobb fejezete készült el.

A hirtelen jött népszerűség nem változtatott alapvetően visszahúzódó, szorongásos személyiségén.

Önpusztító életet élt, láncdohányos volt, erősen ivott, gyógyszereket szedett, mellé literszámra fogyasztotta a kávét. Félt álmaitól és a nappali vízióktól, sőt a hallucinációktól. A neurózissal (túlérzékenység, álmatlanság, szexuális zavarok) is kemény küzdelmet folytatott élete során. Állapota gyakran átment a szélsőséges kedélyállapot depressziós formájába. Kétszer nősült, évekig tartott viharos kapcsolata Jutta Scherer német vallástörténésszel.

Hite mélyen meghatározta költészetét

Pilinszkyt katolikus költőként szeretik definiálni, ám ő ezt a költő vagyok és katolikus kijelentésével következetesen elhárította magától. Világlátásában, verseiben és egyéb írásaiban is tetten érhető az isteni megváltásba, a kegyelembe, a szeretetbe vetett hite, a bűnösök, az elesettek iránt érzett részvéte, ugyanakkor a rideg létbe vetettség szorongató élménye, az ember feloldhatatlan magányának érzése is.

Utolsó évei nagy részét Velemben és Székesfehérváron töltötte.

Halála váratlan volt, szívinfarktusban hunyt el Budapesten 1981. május 27-én.

Művei jelentős hányada csak halála után jelent meg kötetbe gyűjtve, 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja lett.

(litera.hu/kultúra.hu/nullahategy.hu)

social
Kövessenek bennünket a közösségi oldalakon
subscribe
Szeretnéd olvasni a híreket akkor is, ha nem vagy internetközelben?

Iratkozz fel speciálisan erre a célra kialakított Telegram-csatornánkra, melyen teljes egészében megosztjuk cikkeinket! A telefonod háttérben futó üzemmódban fogja betölteni az aktuális híreket, így nem fogsz lemaradni a legfontosabb eseményekről!

Feliratkozás
subscribe
Feliratkozás
Iratkozzon fel
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a legaktuálisabb hírekről. Mi nem küldünk spam üzeneteket, ugyanis tiszteljük a magánéletét.
A nap hírei