Titokzatos jelenségre lettek figyelmesek az ausztrál Curtin Egyetem tudósai a világűr tanulmányozása közben. A szakemberek egy olyan objektumra bukkantak, ami 20 percenként felvillan – vagyis rádióhullámokat bocsát ki magából. Natasha Hurley-Walker, az egyetem Nemzetközi Rádiócsillagászati Kutatóközpontjának munkatársa szerint a dolog azért is kísérteties, mert még soha nem találkoztak olyan égitesttel, ami így viselkedik.
A kutatók a Nature hasábjain jelentették meg a felfedezésüket leíró publikációt, amelyben azt is leszögezik: bár a jel valóban furcsa, minden bizonnyal egy forgó objektumtól, nem pedig egy technológiailag fejlett civilizációtól származik.
A The Guardian beszámolója szerint a tudósok még 2018 elején észlelték az ismétlődő jeleket. A csapat úgy véli, hogy az objektum a lassan forgó neutroncsillagok új osztálya lehet, amely rendkívül erős mágneses mezővel rendelkezik. Mivel a jel a megfigyelés óta eltűnt, úgy vélik, hogy a villogás egy drámai, egyszeri eseményhez köthető, például egy csillagrengéshez.
A legvalószínűbb az, hogy a Földtől nagyjából 4000 fényévre – vagyis meglehetősen közel –, a Tejútrendszerben lévő objektum egy korábban már megjósolt, ám eddig még egyszer sem detektált égitest, egy ultrahosszú periódusú magnetár lehet. Ez egy nagyon lassan forgó neutroncsillag, ami a jelenleg ismert világegyetemben a legerősebb mágneses mezővel rendelkezik.
A kutatók számára a legnagyobb rejtély, hogy miért tudták észlelni a jelenséget. A neutroncsillagok ugyanis azok a csillagmaradványok, amelyek egy szupernóva-robbanás után hátramaradnak. A gyorsan forgó neutroncsillagok pulzárként viselkednek – ezek periodikusan bocsátanak ki jeleket magukból –, ám másodpercenként vagy milliszekundumonként villannak fel.
A neutroncsillagok az idő múlásával lassulnak, ám ha egy bizonyos szint alá esik a sebességük, elvileg nem szabadna őket látni. Emiatt nem értik, hogy egy magnetár hogyan volt képes még mindig annyi energiát kibocsátani magából, hogy látni lehetett. Hurley-Walker szerint az égitest valahogy sokkal hatékonyabban alakítja át a mágneses mezőt rádióhullámmá, mint bármi, amit eddig láttunk.