Drasztikusan megcsappant az Adriai-tenger halállománya az elmúlt években. Ennek legfőbb oka a túlhalászat, de nemrég egy újabb, súlyosabb probléma jelentkezett: a víz egyre sósabb, és ez nem kedvez az élőlényeknek.
A zárai (Zadar) Marko Rajić egész életében halászattal foglalkozott. Hetente háromszor veti ki hálóit, és egy napig pihenteti a víz mélyén azokat. Az öreg halász épp a hálófelszedésből tért haza, amikor a helyi hetilap, a Zadarski list meginterjúvolta. A Figyelő kapcsolódó cikke szerint elmondta, hogy a kétezres évek elején alkalmanként 40-50 kiló halat fogott, amelyért akár 300 eurót is kapott a piacon, mostanában pedig örül, ha 10 kiló akad a hálójába. A szerény fogás manapság általános jelenséggé vált az egész Adrián, sőt egyes helyeken, főként az olasz részeken már annyira megcsappant az állomány, hogy a halászok ki sem vetik a hálóikat.
Ha a hatóságok nem lépnek, akkor ez a sors várhat a dalmát partokra is.
A legfőbb ok a túlhalászat, a korlátozások, a kvóták megszegése. Egyes fajtákat ugyanis csak meghatározott időszakban és helyeken, engedélyezett eszközökkel lehet kifogni. A legtöbb halász erre fittyet hány, hiszen a lebukás kockázata elenyésző. Azt az akadályt, hogy a halászati tilalom idején egy adott halfajt nem vihetnek ki a piacra, simán megkerülik, hiszen az éttermek tulajdonosai feketén felvásárolják a fogást. Ágazati szakértők szerint a gondok akkor kezdődtek, amikor a halászat a tengerészeti minisztérium hatásköréből átkerült a mezőgazdasági tárcához, ez utóbbi ugyanis „mostohagyermekként” viszonyul a halászokhoz.
Melegtűrők inváziója
Még nehezebb megküzdeni a globális felmelegedés okozta sókoncentráció-növekedéssel.
Erről nemrégiben horvát és olasz tengerbiológusok közös tanulmányt adtak közre a Frontiers in Marine Science szaklapban. Arra figyelmeztetnek, hogy a növekvő sótartalom miatt felborulhat az Adria biológiai egyensúlya. Az olasz Nemzeti Oceanográfiai és Geofizikai Intézet, valamint a Spliti Egyetem kutatói az elmúlt öt évben a tenger négy térségében mérték folyamatosan a sűrűséget, amely normális esetben 38 ezrelék körüli Adria-szerte. A tudósok döbbenten tapasztalták, hogy például a szárazföldtől a legtávolabb lévő horvát sziget, a két ország partjaitól szinte egyenlő távolságra található Palagruža melletti mérőállomáson már 2017 augusztusában 38,8 ezrelékre nőtt a sókoncentráció, ami akkor adriai rekordnak számított. Az értékek azóta folyamatosan nőnek, az idén már 39,15 ezreléket is mértek. A kutatók szerint a felmelegedés miatt a tengerbe torkolló folyók hozama megcsappant, a hiányzó víztömeget pedig a déli áramlatok a levantei (keletmediterrán, közel-keleti) térségből származó, sósabb és melegebb vízzel pótolják.
A nagyobb töménység nem kedvez az Adria lágyabb vizéhez szokott őshonos élővilágnak. Az egyébként is túlhalászott tengerből így hamarosan eltűnhetnek bizonyos fajok, a helyükre pedig mások nyomulnak be. Erre a legjobb példa a Vörös-tenger felől érkező tűzhal, ezekből egyre többet látni az Otrantói-szorostól, az „olasz csizma” sarkától északra. Náluk is nagyobb problémát jelent a tengeri dió néven emlegetett, rendkívül invazív amerikai fésűsmedúza. Ez az Adriához hasonló meleg tengerekben könnyedén túlszaporodik, zavart okozva a táplálékláncban, ugyanis nagyon falánk. Planktonokkal, lárvákkal, halivadékkal táplálkozik, így egyfelől elveszi egyes halfajták táplálékát, másfelől pusztítja a halállományt – írja a Novi list című újság.
Száraz háló
A fogyatkozó halpopuláció miatt Horvátországban egyre több halász dönt úgy, hogy felhagy az őseitől örökölt mesterséggel. Jelenleg már csak alig hatezren vannak, számuk az utóbbi tíz évben ezerrel csökkent. Ha az állomány tovább ritkul, még többen kényszerülnek elhagyni hivatásukat, sőt magát a szigetvilágot, amelyet egyébként is az elnéptelenedés veszélyeztet. A térségből elköltöző családok eddig is előszeretettel vándoroltak külföldre. A halászok lelépése mellesleg az idegenforgalomnak sem tesz jót, hiszen ha eltűnne a hazai hal a piacokról, azt a turisták és a vendéglátóik egyaránt bánnák, az éttermek pedig drágább vagy silányabb importárut kínálnának.
Az első benyomás mindig fontos. Három éve októberben kezdtünk el ismerkedni a vadlovakkal vagy ők velünk - nézőpont kérdése. ? Először, amint látható, kamera nélkül. Csak leültem a fűbe és ők jöttek oda megszemlélni... akkor még nem tudták, hogy elég sokat fognak látni.? Én meg azt nem, hogy azért ez nem lesz olyan könnyű menet... Minden film kezdetekor csak ismerkedünk az állatokkal, a tájjal és ez esetben is meg kellett tanulnunk a vadlovakat, szociális viszonyaikat, ami nem volt egyszerű. Nem is ment volna a velük dolgozó kutatók, Kerekes Viola és Szabados Tímea segítsége nélkül, akik hatalmas türelemmel tanítgattak, sőt kérdeztek ki minket. Köszönjük (és remélem átmentünk a vizsgán ?). ? ? ? ?
HORTOBÁGYI FOGÓCSKA, VADLÓ CSIKÓ MÓDRA! ?? Nézzétek, ahogy egyszer az egyik csikó kergeti a másikat, aztán cserélnek. És ez így ment még jó ideig... ? De vajon mit akarhat azzal a nádszállal a szájában...? ?Különben a Przevalszkij-lovak idejük nagy részét legeléssel töltik, de nem a csikók, mivel ők még anyatejet is kapnak. Így egy csomó idejük marad, például játszani. Ez egyébként elég fontos momentum, mivel például ilyenkor alakulnak ki életre szóló barátságok is közöttük. ---(Még több kép és videó a vadlovakról (is) az instagramon: @wild.tales https://www.instagram.com/wild.tales/)---Filmezte: Jan Henriksson. Ez a jelenet nem került be egyébként a filmbe, sajnos, terjedelmi okok miatt, de örülök hogy itt megoszthatom veletek! ?
MÁSFÉL PERC REPÜLÉS A DARVAKKAL - ELSŐ RÉSZLET A FILMBŐL!! (HANGGAL ÉRDEMES NÉZNI) ?Ha tetszik megoszthatjátok, hogy sokan tudjanak erről a csodáról. Köszönjük!???Részletek:"De jó lenne velük szárnyalni!" - gondoltam tinédzserként, amikor barátommal minden ősszel levonatoztunk a Hortobágyra és a Nagy-Halastó nádrengetegében töltöttünk pár napot egy kis kunyhóban. Alig harminc évet kellett várni, mire most a VADLOVAK - HORTOBÁGYI MESE című filmünk forgatásakor ezt meg tudtam valósítani...? Mostanság rádásul 150,000 daru is megfordul egyszerre az őszi pusztán és ott eszegetnek, pihengetnek, sőt fürdenek ahol a mi főhőseink: a vadlovak. Nem volt kérdés, hogy ők is bekerülnek a filmbe. (Ha megnézitek, az első képen épp a vadlovak felett repülünk el. ? ?).Viszont mostanság gyönyörű videók születnek a darvakról, ezért ki kellett találni nekünk is valamit. A technikát és zenét hívtuk segítségül. Ahogy gyönyörködve néztem a beszálló madártömeget, rájöttem, hogy ez egy légi balett és nekünk is velük kell táncolni a levegőben, nem csak simán együtt repülni.És akkor innét a technikai rész: a drónunkra egy nagy gyújtótávolságú optikát szereltünk és a drónt és a kamerát külön ember kezelte így fantasztikusan összetett kameramozgásokat tudtunk csinálni ráadásul a madarak zavarása nélkül. (Amikor úgy látszik közel vagyunk, akkor is még nagyon messze volt a drón). És aztán "csak" egy szépséges zenét kellett komponálni hozzá. Remélem tetszik - ha igen köszi, ha megosztod. ?Drón pilóta: Badár BalázsDrón operatőr: Török ZoltánRed kamera operatőr: Jan HenrikssonTerepi segítők: Szilágyi Attila, Tar János (Hortobágyi Nemzeti Park)Hang: Ola EliassonZeneszerző: Oliver HeussZenekar: Budapest Art Orchestra Karmester: Peter PejtsikVágó: Hargittai LászlóFényelő: Benedek KabánSzervezés, producer: Nóra BotosExecutive producer: Tom SynnatzschkeRendezte: Török ZoltánA filmet a Nemzeti Filmintézet támogatásával a Doclights GmbH NDR Naturfilm (Németország) és a Terra Mater Factual Studios (Ausztria) koprodukciójában készítjük a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság segítségével, a Mozinet forgalmazásában.
