A Vereckei-hágón 2008 nyarán avatták fel a magyar honfoglalás millecentenáriumi emlékművét, amely – az alkotó, Matl Péter munkácsi szobrász szerint – a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. Hét tömbből áll, amelyek a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálják. Az emlékmű történetét kollégánk, K. Debreceni Mihály mesélte el. A Vereckei-hágó fogalom a magyar történelemben. Az Ukrajnában, azon belül is Kárpátalján található hágó ma az Északkeleti-Kárpátok egyik legjelentősebb átjárója, és az volt a történelem folyamát is. A magyar törzsek itt keltek át a Kárpátokon és foglalták el a Kárpát-medencét. A későbbiekben többször tört itt ellenség a magyar népre, pl. a 13. században a tatárok vagy az I. világháború idején az orosz cári erők, de súlyos harcok folytak itt a II. világháborúban is. A 18. század elején többször járt erre Rákóczi Ferenc is. A 841 m magasan fekvő hágóra rendkívül rossz minőségű út vezet, s felérve különféle partizán-emlékművek és a szovjet időket idéző szocreál alkotások, fogadják az erre járókat. A Kijev-Csap országúttól azonban mindössze néhány kilométerre áll egy csodálatos emlékmű, ahonnan fantasztikus panoráma tárul elénk. Ez nem más, mint hosszú ideig épített magyar honfoglalási emlékmű. Az első, 1896-ban, a millennium évében állított szobor a csehszlovák korszakot még átvészelte. Az 1940-es évek második felében azonban a rajta elhelyezett emléktáblákat leverték, majd az 1950-es évek közepén az egész emlékművet szétbontották. A felső részét alkotó obeliszket később a galíciai Tuholka faluban a községháza előtt állították fel, mint szovjet hősi szobrot. Az eredeti obeliszket a 2010-es évek elején sikerült megszerezni, majd Magyarországra szállítani, és az Ópusztaszeri Emlékparkban elhelyezni, ahol 2015-ben fel is avatták. A ma Vereckén látható emlékművet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megbízásából, 1996-ban készítette el Matl Péter munkácsi szobrászművész. Az alkotó az emlékmű tervezésekor elsősorban egy olyan, a honfoglalásnak emléket állító szobrot képzelt el, mely kapocsként állhat a nemzetek és a felekezetek között. Mielőtt meg kezde volna a kivitelezést, felkereste az Árpád-vonal bunkereit, arra volt kíváncsi, milyen kötésben van a vasbeton. Ezt vette alapul az emlékműnél is, hiszen a bunkerek több mint egy évszázadot kibírtak. Ezért annak pont ugyanolyan vasbeton magja van, mint a bunkereknek. Azzal is tisztában volt, hogy az ukrán hazafiak nem fogadják kitörő örömmel ezt az emlékművet, de ahogy a dalból sem lehet elvenni a szöveget, úgy Vereckét sem lehet áthelyezni máshová. Az emlékmű hivatása Matl Péter szerint, hogy áthassa a magyar ember szívét, összetartson és reményt adjon. A vereckei emlékmű története a felemelkedés és a zuhanások sorozata volt. 12 évig torzó volt, majd 2008-ban Magyarország és Ukrajna államfői megegyeztek a kérdés rendezéséről. Így felépülhetett. Az azt követő időszakban viszont, ahogy az alkotó is mondja, önálló életet kezdett élni és nemcsak a kárpátaljai magyarság, de az összmagyarság egyik szimbólumává is vált. Ez sokaknak nem tetszett, így a radiális erők számos alkalommal meggyalázták azt, és fenyegettek annak felrobbantásával is. Végül többször felgyújtották, lefestették, szurokkal öntötték le, horogkeresztet pingáltak rá, ukrán címert szegeztek a tetejére, de ez végül mégsem riasztott el senkit attól, hogy felkeresse a magyarság számára oly fontos helyet. Az emlékmű közepén álló oltárkövet, melyen egy kereszt is van, több alkalommal is cserélni kellett a barbár rongálók miatt. Az emlékmű területe ma már térfigyelő kamerákkal van ellátva, és szorgos kárpátaljai és anyaországi önkéntesek tartják rendben azt. És míg sok emlékműhöz csak évente egyszer zarándokolnak el az emberek, addig ehhez télen, a legnagyobb hóban, és nyáron a legnagyobb melegben is ellátogatnak. Remélhetőleg még sok-sok száz éven át.
