A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alapszervezeteiben megkezdődtek az esedékes évértékelő közgyűlések. 2025. február 2-án a sárosoroszi és a benei alapszervezetek tagjai gyűltek össze, hogy áttekintsék az elmúlt év eredményeit és kihívásait, valamint megvitassák a közösség előtt álló feladatokat.
A Sárosoroszi Alapszervezet közgyűlésének a Szent Anna római katolikus templom plébániája adott otthont. Az immáron három éve tartó háború és az elvándorlás következtében sok helyen érzékelhető a tagság létszámának csökkenése, ám a helyi magyar közösség ennek ellenére is kitart szülőföldjén, sőt, a szervezet taglétszáma még növekedni is tudott. A KMKSZ megyei szervezetének megalakulása után létrejött Sárosoroszi Alapszervezet jelenleg 161 tagot számlál, és 2024-ben további 15 fővel bővült. A közgyűlés kezdetén a napirendi pontok jóváhagyását követően az elnöki beszámoló következett. Hiába Krisztina, aki immár két éve tölti be az elnöki tisztséget megbízott vezetőként, részletesen ismertette a 2024-es esztendő eseményeit és eredményeit. Kiemelte, hogy a magyar kormány támogatásának és a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány közreműködésének köszönhetően folytatódtak a különböző szociális támogatások kifizetései.
A közösség építését és a helyi kulturális élet erősítését célzó kezdeményezések közül kiemelkedik az emlékpark bővítése: a Szent István-szobor felállítása, amely az elöljáróság kezdeményezésére, Rácz István atya és a KMKSZ közreműködésével és támogatásával valósult meg. Emellett sikerrel rendezték meg az első kárpátaljai citerás találkozót is. A beszámoló során hangsúlyt kapott, hogy bár a háborús helyzet és az ezzel járó kihívások komoly terhet rónak a helyi közösségekre, a szervezet célja továbbra is a magyar identitás erősítése és a közösségi élet fenntartása.
A Benei Alapszervezet is megtartotta évértékelő közgyűlését a helyi művelődési házban. Az alapszervezet jelenleg 287 tagot számlál, és az elnöki beszámolót id. Molnár László tartotta. Beszédében kiemelte, hogy a nehéz körülmények ellenére az alapszervezet mindent megtett annak érdekében, hogy a magyar közösség számára kiemelkedően fontos események és rendezvények ne maradjanak el. Hangsúlyozta, hogy a KMKSZ szociális támogatási programja révén sok rászoruló család részesült anyagi segítségben, amely nagyban hozzájárult a közösség megtartásához.
A közgyűlésen részt vett Vincze István, Bene egykori polgármestere, aki jelenleg a Beregszászi kistérség alpolgármestereként tevékenykedik. Felszólalásában rámutatott arra, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet komoly kihívásokat jelent a térség számára, ám a helyi vezetés mindent megtesz annak érdekében, hogy az oktatási intézmények megfelelően működhessenek, és hogy a települések méltó életkörülményeit biztosítani tudják.
A sárosoroszi és benei közgyűléseken jelen volt és felszólalt Sin József, a KMKSZ alelnöke is. Beszédében az aktuális politikai és kulturális helyzetet elemezte, kiemelve, hogy a jelenlegi körülmények között az alapszervezetek egyik legfontosabb feladata a közösségek megtartása. „Igyekszünk eleget tenni annak, hogy aki itt született, annak itt is legyen a helye” – hangsúlyozta. Hozzátette, hogy az itthon maradók támogatása mellett a szervezet arra is törekszik, hogy azok, akik elhagyták szülőföldjüket, később visszatérhessenek.
Mindkét közgyűlés végén a tagság egyhangúlag jónak minősítette az alapszervezetek 2024-es tevékenységét, és támogatásukról biztosították a vezetőséget. A rendezvények és közösségi programok megvalósítása, a kulturális értékek ápolása, valamint a magyar identitás megőrzése továbbra is kiemelt cél marad a KMKSZ helyi szervezetei számára, amelyek a nehézségek ellenére is elkötelezetten dolgoznak a kárpátaljai magyarság érdekében.
Megkezdődtek a közgyűlések a KMKSZ alapszervezeteiben. A sárosoroszi tagság a Szent Anna római katolikus templom plébániáján gyűlt össze, hogy megtartsa soron következő évértékelő közgyűlését. Az immáron három éve tartó háború és az elvándorlás miatt szinte mindenhol tapasztalható volt némi csökkenés a tagságok létszámát illetően, de dacolva a nehézségekkel, a sárosoroszi magyar közösség kitart szülőföldén. Mi több, a KMKSZ megyei szervezete megalakulását követően létrejött, ma 161 tagot számláló helyi alapszervezet 2024-ben 15 személlyel bővült. A napirendi pontok jóváhagyását követően az elnöki beszámoló következett. Hiába Krisztina 2 éve vezeti az alapszervezetet megbízott elnökként. Felszólalásában részletesen beszámolt a 2024-ben megtartott rendezvényekről. Hangsúlyozta, a magyar kormánynak köszönhetően, a KMKSZ Jótékonysági Alapítvány közreműködésével folytatódott a különböző kategóriájú szociális támogatások kifizetése. És a nehézségek ellenére számos új projekt is megvalósult. A település művelődési házában tartotta meg évértékelő közgyűlését a KMKSZ 287 tagú benei alapszervezete. Elnöki beszámolójában id. Molnár László elmondta, a nehéz körülmények ellenére igyekeztek minden, a magyar közösség számára fontos, annak megmaradását segítő rendezvényt megtartani. A közgyűlésen jelen volt Vincze István, Bene egykori polgármestere, jelenleg a Beregszászi Kistérség alpolgármestere. Stábunknak elmondta, a nehéz gazdasági helyzet ellenére a kistérség vezetése mindent megtesz az oktatási intézmények működése és a települések méltó életkörülményeinek biztosítása érdekében. A sárosoroszi és benei alapszervezetek évértékelő közgyűlésein felszólalt Sin József, a KMKSZ alelnöke, aki az aktuális kulturális és politikai helyzetről tartott előadást. Felszólalásában hangsúlyozta, ma az alapszervezetek egyik fontos feladata a közösségek megtartása. A KMKSZ Benei, valamint Sárosoroszi alapszervezetének tevékenységét a tagság egyhangúlag jónak minősítette.
A kárpátaljai magyar gazdákat tömörítő Pro Agricultura Carpatika civil szervezet gazdaasszony tagozata alig másfél éve alakult Nagydobronyban. Azóta tucatnyi hagyományőrző rendezvényt szerveztek Kárpátalja különböző településein. Legutóbb szüretet Benében, ahol egyúttal besegítettek egy helyi gazdának. A lovaskocsi feldíszítésével indították a gazdaasszonyok a napot Benében. A hagyományoknak megfelelően fogattal, nótázva indultak a szüretelni. A községen keresztül haladva megálltak a faluháznál, ahol a helyi Gyöngyvirág néptánc együttes és Szélrózsa népdal csoport rövid műsorral köszöntötte őket. A szüretelők folytatva útjukat hamarosan elérték a benei hegy lábát, ahonnan gyalog mentek tovább. A lovaskocsi visszatért a községbe, ahol a népviseletbe öltözött fiatalok szálltak fel rá. A szokásoknak megfelelően szintén nótázva végigkocsikázták a falut és értesítették a lakosait, hogy a következő hét végén szüreti mulatság veszi kezdetét. Néhány ház előtt meg is álltak és volt, aki a hagyományokhoz híven ajándékkal is kedveskedett nekik. A régi szokásokat azért szeretnék újjáéleszteni, hogy a fiatalok ezeket újra megéljék és tovább vigyék. Míg a fiatalok a falut járták a dombon a Varga család szőlőjében, a Derelye dűlőben és a Zsürger-közbena szüreti eligazításnál a fiatalabbik gazda, István a múltról és a terveiről is beszélt. Ezt azért Zsürger-köznek hívják, mert a valamikori földesúrnak itt volt lent a háza, Zsürgernek. Itt volt neki egy kastélya. Sajnos mikor a szovjet idők jöttek, akkor ezt államosították, és mára csak a romjai vannak, a fundamentumja meg. Ezt a területet, megvásároltam, nagyon remélem, hogy újra tudom ide telepíteni a szőlőt, szeretnénk újra betelepíteni szőlővel, és ha nyerek a lottón, akkor ezt a Zsűri- féle kiskastélyt is visszaépítem. Miután elkezdődött a szüret és a szorgos kezeknek köszönhetően sorra teltek meg a ládák érett fürtökkel. A dél körül már 30 fok fölé emelkedett a hőmérséklet, de a gazdaasszonyok lendületét ez sem törte meg. Nagyon szívesen jöttünk el, mert csapatépítő a program, közösség építő és szükségünk van erre a mai világban, hogy megéljük a hagyományainkat. Ne csak ápoljuk, hanem megéljük őket és ez egy régi szép hagyomány, úgy hogy nagyon szívesen vagyunk itt és csináljuk, amit ránk bízott a gazda. AMAGOSZ Országos Gazdaasszony Tagozatának elnöke, aki maga szüretelt példaértékűnek nevezte kárpátaljai kolléganőinek a tevékenységét. Amit csinálnak az szenzációs. Rendezvényeket, hagyományőrzést, dolgoznak, ha kell. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben a legfontosabb üzenet az, hogy élnek és jól akarják magukat érezni és mindenben lehet rájuk számítani VÁGÁS Itt akarnak maradni, itt akarnak élni és most történetesen ők azok, akik egybe tartják a magyarságot, őrzik a hagyományokat. Ahogy a helyiek is. A családi szőlészet alapítója, András elmesélte, hogy a kommunizmus bukása után, amint lehetett elkezdték visszatelepíteni a szovjet érában kivágott régi magyar fajtákat, őseik több évszázados örökségét. Aminek a része az is, hogy lányok, akár nagymamáik lábbal tapossák ki a szőlő levét. Így történt ez most is. Varga István borász szerint a lábbal kitaposott mustból jó minőségű, zamatos bor válik. Talán azért, mert kíméletesebben nyerik ki, ahogy erre felé mondják a szőlő lelkét. A szüret megszervezésével a gazdaasszonyok két legyet ütöttek egy csapásra. A szüret és a hozzá kapcsolódó hagyományok felelevenítése a gazdaasszonyok Telekamra Programja keretében valósult meg. A sorozat a tervek szerint az új kenyér megsütésével folytatódik.
Üstben főztek őszibarack lekvárt a „Pro Agricultura Carpatika” Gazdaasszony Tagozata szervezésében. Folytatódik a Pro Agricultura Carpatika civil szervezet gazdaasszony tagozata által múlt évben elindított Tele Kamra program. Ennek keretében nagymamáink befőzési technikáit elevenítik fel Kárpátalja különböző vidékein, hiszen a nőszövetségnek az egész megyében vannak tagjai. A szilva és a szamóca után a beregszászi járási Benében főztek üstben őszibarack lekvárt. Nem csoda, hiszen a beregi dombok és a Borzsa folyó ölelésében fekvő Bene községben a kedvező mikroklíma miatt sokan termesztenek őszibarackot. Olcsvári István is. Évente 10-12 tonna termést takarít be. Az mondja az idén az időjárás kedvezett az őszibaracknak. A helyi gazdák ajánlották fel azt a száz kilogrammnyi őszibarackot, amelyből a lekvár készült. Előtte persze alaposan meg kellett mosni és a megfelelő szeletekre vágni. Sok kéz hamar kész elv alapján a gazdaasszonyok és a résztvevő érdeklődők röpke egy óra alatt végeztek a feladattal és a gyümölcs a 70 literes üstbe került. Ettől kezdve folyamatosan kavarni kell, nehogy oda kozmáljon az értékes massza. Egy másik üstben is készült valami. Jó láthatóan nem őszibarack. István házigazdaként jól tudta, hogy a lekvár főzés jó néhány óráig eltart, ezért néhány gazdával közösen már reggel nekiláttak az ebéd elkészítéséhez. Ez idő alatt az asszonyok sem unatkoztak, hiszen a rendezvény háziasszonya Gabi meglepetéssel szolgált. Bemutatta, hogyan savanyítják és rakják el télre a gyümölcsöt. A folyamat azért egy kissé tovább tart és azt sem árt tudni, hogy például a szilváról néhány perc elteltével le kell önteni a szirupot, majd újra felfőzni és ismét ráönteni. Csak ezt követően zárják le az üvegeket, amelyeket a rekkenő hőség ellenére paplanba raktak, mert lassan kell hűlnie. Közben szó esett az év további programjairól. Telt, múlt az idő és delet ütött az óra. Elérkezett az ebéd ideje. Az asztalra került az ínycsiklandozó babgulyás. Első látásra is nyilvánvaló, hogy minden benne van, ami egy jó magyar gulyásba dukál. Családis hangulatban telt az ebéd is. A rendezvény sikerét jelzi, hogy nemcsak a vendégek, hanem a vendéglátók is jól érezték magukat. Többen jelezték, szeretnének belépni a gazdaasszonyok szövetségébe. Közben ne feledkezzünk meg a rendezvény apropójául szolgáló őszibarack lekvárról sem, hiszen már órák óta fő. Zsuzsa, aki családjával együtt 15 féle lekvárt készít megállapítja. Ennek bizony még főnie kell. Zsuzsáék lekvárjait bárki megkóstolhatta a rendezvény folyamán. Szakértelme nem volt kétséges. És aztán eljött a pillanat, amikor megfelelő állagúra főtt a lekvár. A frissen főtt lekvárt még melegen üvegekbe töltötték. Ezek persze nem kerülnek az üzletek polcaira, hanem gyermekotthonokba és rászorulókhoz. Hiszen az alapítvány célja a csapatépítés mellett a közösségek támogatása. A benei idősekhez még aznap házhoz vitték a vitamindús lekvárt.
A belfasti (Észak-Írország) Bene Cafe csak egy hónapja van nyitva, de már rendszeres vásárlói vannak. A beregszászi járási Bene községből származó Horváth család nyitotta a kávézót. Az édességeken és péksüteményeken van a hangsúly, de magyar, ukrán és ír ételeket is felszolgálnak.
A desszertek között többféle sütemény is szerepel, de kapható ukrán borscs, galuska, magyar gulyásleves,pizza és focaccia is.
Horváth Kitti és édesanyja, Horváth Katalin 7 éve költözött Nagy-Britanniába. Rég szerettek volna kávézót nyitni, azonban az engedélyek megszerzése hosszú ideig tartott.
„Ismerkednek velünk, bejönnek az emberek, érdeklődnek, de ez kicsit szokatlan számukra. Belfastban ilyet nem találni, mi vagyunk az elsők. Van péksüteményünk és ebédeink is. Az ételek szokatlanok a helyiek számára, de minden nap van az étlapon valami ismerős étel az írek és a britek számára is” – mondta el Kitti.
A Bene Cafe-ban van somlói galuska, medovik, baunty, eszkimó és számos más általunk szeretett sütemény. Hétvégenként 8-10 féle édességből választhatnak.
Elődeink szokásainak és hagyományainak őrzése és továbbadása egyik alappillére a megmaradásnak. A szüreti hagyományokat felelevenítve szerveztek szüreti mulatságot gyerekek számára Benében október 15-én.
A település magyar kormánytámogatásból felújított kultúrháza megtelt az ünneplőbe öltözött fiatalokkal és az őket kísérő büszke családtagokkal. Az eseményt a beregszászi Szent Kereszt Kórus összeállítása nyitotta meg. A kórus tagjai együtt és szólóban adták elő a megzenésített verseket és dalokat ‒ kiegészítve azokat lírai és prózai elemekkel ‒, melyeket Krajnik Irén kórusvezető, a Magyar Kultúra Lovagja válogatott össze.
A jelenlevőket ezután Holozsai Erzsébet kultúrház- és könyvtárvezető köszöntötte. Beszédében elmondta, hogy a háború okozta nehézségek mindenki életére hatással vannak, azonban véleménye szerint mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyerekek a lehető legkevesebb szörnyűséget érzékeljék. Mint mondta: ez a rendezvény is ezt a célt szolgálja. „Nekünk, felnőtteknek is szükségünk van arra, hogy mosolyt csaljunk a gyerekek arcára, hiszen számunkra is ez ad erőt a problémák leküzdéséhez, ez éltet minket” ‒ hangsúlyozta Holozsai Erzsébet.
A színpadot elsőként a legkisebbek foglalták el, akik a szürethez kapcsolódó rövid verseket, mondókákat mondtak el, majd az újonnan megtanult táncukat is bemutatták. Őket követte a Benei Kultúrház Gyöngyvirág hagyományőrző csoportja, melynek tagjai sárközi ugróst táncoltak, majd a Szélrózsa olvasóklub tagjai közül Varga Fruzsina, Vince Szilvia és Fehér Zselyke elszavalták Szalai Borbála Giling-galang csengettyű című versét, mellyel az október 10-én Haláboron megrendezett X. Szalai Borbála szavalóversenyen különdíjat érdemeltek ki. A gyerekek műsorát a közösen előadott szatmári táncok zárták.
Az előadások után játszóház várta a fiatalokat. A programok a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezetével együttműködésben valósultak meg.
Kettős ünnepet méltatott a benei római katolikus gyülekezet. A templom búcsúja, Jézus Szíve ünnepe alkalmából egyben a megújult épület megáldására is sor került. Lucsok Miklós, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke a szentmise előtt megtartott ünnepi beszédében kiemelte, ennek a nehéz időszaknak a túlélésére Istenbe vetett hitünk adhat erőt.
A benei elöljárói körzetben tartott fogadónapot Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere.
Benében a háború első napjaitól kezdve fogadtak menekülteket, jelenleg pedig már az oktatási intézmények tehermentesítésén és előkészítésén dolgoznak a következő tanévre. Nagy problémát jelent számukra, hogy bár rendelkeznek óvóhelynek átalakítható pincékkel, azokat korábban víz árasztotta el.
A Kárpátaljára érkező menekültek megsegítésére szervezett közös gyűjtést az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt. A segélyszállítmányt – tartós élelmiszereket, generátorokat, higiéniai eszközöket – Tőkés László személyesen adta át a beneiek számára.
A háború kitörése óta folyamatos a határon túli magyarok segítségnyújtása a Kárpátaljára érkező menekülők részére. Ezúttal Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is ellátogatott Kárpátaljára. „Mindenki azt kérdezte a háború kitörésének másnapján Erdélyben, hogy mit tehetünk a kárpátaljai testvéreinkért, természetesen mindezt kiterjesztve az ukrán emberekre is. Hiszen a szenvedő emberek között végképpen nincs helye a különbségtételnek. Úgy érezzük, hogy elenyésző mindaz, amit ebben a helyzetben tehetünk. De igyekszünk segíteni, ahogyan csak tudunk” – fogalmazott Tőkés László. Elmondta, a segítségnyújtás érdekében rengetegen megmozdultak Erdélyben is a különböző civil és egyházi szervezetek, valamint a helyi politikai pártok úgyszintén. „A mostani alkalommal Bene közössége számára egy kisteherautónyi küldeményt tudtunk áthozni. De tovább tart az erdélyiek gyűjtési akciója. Igyekszünk segíteni, hiszen beláthatatlan a háború hosszúsága, ezért folyamatosan szükség van a segítségnyújtásra, szívem szerint az itthon maradókat biztatnám arra, hogy tartsanak ki”– hangsúlyozta a püspök.
A segélyszállítmányt személyesen elkísérte még az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Zatykó Gyula is, aki
elmondta: „Gyűjtésbe kezdtünk, hiszen felelősek vagyunk egymásért a Kárpát-medencében. A gyűjtés során tartós élelmiszert, generátorokat, ruhákat, valamint higiéniai szereket sikerült összegyűjtenünk. Ezek az adományok lélektől lélekig érkeztek hozzánk, hiszen az erdélyi emberek felajánlásából gyűjtöttük össze őket.”
A segítség sokat jelent a beneiek számára, hiszen itt is folyamatos a menekültek étkeztetése, elszállásolása. A községbe is folyamatosan érkeznek a háború sújtotta területekről, akiket a helyi magyarok igyekeznek minden lehetséges módon segíteni ebben a nehéz helyzetben.