101 évvel ezelőtt született dr. Béres József, a cseppek megalkotója. Egyike azon magyaroknak, akik felfedezésükkel és évtizedek kemény és sokáig el nem ismert munkájával kiemelkedőt és páratlant alkottak, egy igazi hungarikumot. Élete a szorgalom, a becsület, a hazaszeretet, a kitartás, a meg nem alkuvás, a segítőkészség egyik legszebb példája. A benne lakozó rendkívüli elhivatottság nemzeti példaképpé nemesítette alakját.
1920. február 7-én született, Záhonyban. Tanulmányait a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végezte, majd szövetkezeti ügyvezetőként, laboratóriumvezetőként dolgozott. 1964 óta Kisvárdán végzett kutatómunkát.
Béres József még csak kutatásai kezdetén járt, amikor egy váratlan családi esemény új mederbe terelte munkáját: szeretett húgánál agydaganatot diagnosztizáltak, és bár megoperálták, de a daganatot nem tudták eltávolítani.
Az orvosok a műtét után néhány hónapot, maximum egy évet jósoltak neki. Béres József gyakran látogatta testvérét, aki folyton munkájáról faggatta.
Ekkor már négy elem immunrendszert aktivizáló hatásában volt biztos, s azt is tudta, hogy a komponensek a javasolt adagban nem ártalmasak. Elsőként magán próbálta ki az összetételt: három napig szedte a dózis ötvenszeresét. Miután semmiféle kedvezőtlen hatást nem tapasztalt, húgának is adott belőle, aki 1972-től már a végleges, kész Béres Cseppet fogyasztotta. A műtét után még több mint harmincöt évet élt, daganatmentesen.
A feltaláló a készítményt próbálta hivatalos úton elfogadtatni, azonban ez nagyon lassan haladt. Ahelyett, hogy a szakma felkarolta volna a szenzációs felfedezést, inkább – a féltékenységtől hajtva – hátráltatta elterjedését. Mindeközben testvére gyógyulásának híre egyre szélesebb körben terjedt el, s egyre több beteg ember fordult Béreshez, mint gyógyulása utolsó mentsvárához. A kutató kezdetben megtagadta a kéréseket, hiszen hivatalos papírja még nem volt a készítményről, de a betegek felől érkező szüntelen kérések hatására úgy döntött, akinek tud, ad a cseppből, megadva az esélyt a javulásra.
Annak ellenére, hogy 1968 és 1972 között több tudományos cikke is megjelent a Geographia Medica angol, illetve német változatában, Magyarországon nem figyeltek fel rá. Saját felettesei sarlatánsággal vádolták, daganatkutatását eltévelyedésnek vették, és nem riadtak vissza attól sem, hogy rendőrségi feljelentést tegyenek ellene.
1975-ben kuruzslás vádjával bűnvádi eljárás alá került. A házkutatási parancs alapján lakását és munkahelyét felforgatták, kikérdezték a kapuban álló betegeket, elvitték kutatási és nyilvántartási naplóját, több ezer levelét és a kísérleti anyagait. Se pénzt, se aranyat nem találtak, amire a feljelentő nagy valószínűséggel számított. Végül a nyomozati anyagok a Legfőbb Ügyészségre kerültek végső elbírálásra, ahonnan épp József napon érkezett meg a válasz: dolgozzon csak tovább, mert rendkívül fontos, amit csinál.
Okulva a támadásokból a készítményre minél hamarabb megpróbált szabadalmi védettséget szerezni. 1976-ra állt össze a dokumentáció, amivel be lehetett nyújtani a szabadalmi kérelmet. A hivatalos elfogadáshoz négy és fél év kellett, de 1980-ban végül a Béres Cseppet szabadalomként jegyezték be, 2000-ben gyógyszerré minősítették és 2013-ban az elsők között választották hungarikummá.
Ezen kívül vannak növényvédelmi és állatélettani szabadalmai, valamint kidolgozott egy olyan vizeletvizsgáló módszert, amellyel nagy biztonsággal előre jelezhető a daganatot megelőző biokémiai-kórtani állapot.
Id. dr. Béres József 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét, 2002-ben Magyarország legrangosabb tudományos elismerésével, a Széchenyi-díjjal tüntették ki. 2006. március 26-án Budapesten hunyt el. Életművét a Magyar Örökség részeként tartják számon, nevét intézmények, utcák, terek viselik, életútját könyvek, dokumentumfilmek, színdarabok, televíziós játék- és mozifilm is feldolgozta.
