Az Ermitázs macskalakói a legenda szerint II. Katalin cárnő
óta védelmezik a műkincseket a rágcsálóktól.
1764. március 16-án alapította meg Szentpétervárott Nagy
Katalin orosz cárnő a világ egyik legnagyobb és legismertebb múzeumát, az Ermitázst.
A múzeumegyüttes a Szentpétervár központjában fekvő Palota tér
Néva folyó felőli oldalán található, mellette az Admiralitás, vele szemben a
Vezérkar épülete áll. A hatalmas anyagnak öt épület ad otthont: a Téli Palota,
a Kis Ermitázs, a Régi és az Új Ermitázs, valamint az Ermitázs Színház. A Téli
Palotát 1703-ban kezdte építtetni Nagy Péter, a hatalmas barokk épület fényűző díszítése
a kor bármely uralkodójának palotájával felveszi a versenyt, a Téli Palota és
az Ermitázs is carrarai márvánnyal, gránittal, aranyozott bútorokkal, intarziás
ajtókkal és mennyezettel, gobelinekkel, velencei csillárokkal díszített.
A Régi Ermitázs 1826-ban
A múzeum alapját egy berlini kereskedő gyűjteménye képezte,
amelyet a cárnő 1764 elején vásárolt meg, II. Frigyes porosz király orra elől. A
kollekció őrzésére épült a kétemeletes Kis Ermitázs, amely a barokk és a
neoklasszicizmus stílusjegyeit egyesítette. Az 1775-re befejezett épület egyben
menedékként is szolgált Katalin számára, ahol bizalmasaival szórakozhatott – innen
az ermitázs elnevezés (franciául az hermitage remetelakot jelent). Amikor az
egyre gyarapodó gyűjtemény és a cárnő könyvtára már nem fért el itt, Katalin
megépíttette a később Régi Ermitázs néven ismertté vált, az első épülettel
harmonizáló háromemeletes palotát, s ugyancsak 1787-re fejezték be az Ermitázs
Színház építését is, ahol a bálokat és mulatságokat rendezték.
A IX. század közepén épült meg a Régi Ermitázs mögött az Új
Ermitázs, az itt található műkincsekből 1852-ben nyílt meg a nagyközönség által
is látogatható Birodalmi Ermitázs Múzeum. A monarchia bukása után, 1917-ben az új
bolsevik kormány az Ermitázst és a cárok lakhelyéül szolgáló Téli Palotát állami
múzeummá nyilvánította.
Az Ermitázs anyagát a húszas években az államosított magángyűjtemények
gyarapították. A második világháborúban, még mielőtt a német gyűrű bezárult
volna az akkor Leningrádnak nevezett város körül, a teljes kollekciót az Ural mögé,
Szverdlovszkba (ma: Jekatyerinburg) szállították. A blokád megtörése után az épületekben
keletkezett károkat helyreállították, a múzeum még 1945-ben újra megnyílt.
Az Ermitázs Múzeum több mint 4 millió darabos gyűjteménnyel
rendelkezik, ennek még az 535 termes Téli Palotában is csak kis része fér el, a
többi raktárakban pihen. Az épületben még így is 22 kilométert kell annak gyalogolnia,
aki a teljes kiállított gyűjtemény minden egyes darabját meg szeretné tekinteni.
A gyűjteményben az olasz reneszánsz, a holland barokk,
flamand és francia mesterek alkotásai találhatók, köztük olyan művészek
remekei, mint Raffaello, Leonardo, Michelangelo, Rembrandt, Rubens, Monet,
Renoir, Cézanne, Van Gogh és Picasso, megtekinthető a trónterem, több cári hintó.
Az Ermitázs féltett kincsei közé tartozik a világon egyedülálló szkíta fegyver-
és ékszergyűjtemény, a világ egyetlen, a szászánida Iránból származó ezüstgyűjteménye,
itt található a világ egyik legértékesebb numizmatikai gyűjteménye, a legértékesebb
arany- és drágakő műkincseket az Arany- és Gyémántszoba rejti.
A múzeumnak négylábú őrosztaga is van: az Ermitázs macskalakóit
a legenda szerint még Katalin idején vitték Kazanyból Szentpétervárra, s ők azóta
védelmezik a műtárgyakat a rágcsálóktól. Mivel a macskák körében – lévén
szapora állatok – egy idő után erős munkanélküliség mutatkozott, évente
macskanapon gyűjtenek adományokat és keresnek gazdát a felesleges cicáknak. Az
Ermitázs kiállításait évente két-három millióan látogatják.