A Kárpát-medence őshonos növényfajaink zöme valószínűleg nem vándorolt délre, hanem helyben élhette túl a jégkorszakot – mutat rá egy friss magyar tanulmány.
Az iskolai tananyagok szerint a jégkorszak olyan zord időszak volt, hogy Közép-Európa fajainak zöme délre, a Balkánra és a Mediterráneumba húzódva élte csak túl, így például Magyarország területét is fajszegény növényzet borította. Ezt a képet javasolja újragondolni az a tanulmány, amelyet többek között a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) munkatársai jegyeznek – áll a utóbbi intézmény szerdai közleményében a Biological Reviews folyóiratban megjelent tanulmányról.
A Kárpát-medence jégkorszaki növényzetének fajszegénységére korábban a hideg klíma miatt következtettek a kutatók, azonban direkt bizonyítékok erre vonatkozóan azóta sincsenek.
A cikk szerzői azonban az elmúlt tíz évben több alkalommal is végeztek botanikai kutatásokat olyan hideg klímán Szibériában, amilyen a Kárpát-medencében az utolsó jégkorszak leghidegebb időszakában, 26–19 ezer évvel ezelőtt volt. A kutatók dél-Szibériában kifejezetten fajgazdag növényközösségeket találtak, amely hatására felmerült bennük, hogy a Kárpát-medencei élőhelyek talán nem is lehettek olyan fajszegények a jégkorszakban, mint azt korábban a tudósok gondolták.
A jégkorszaki fajgazdagság vizsgálatához az egyik legfontosabb növényi tulajdonság a hidegtűrő képesség, ezért a szerzők egy globális fajelterjedési adatbázis felhasználásával megvizsgálták, hogy a Magyarországon őshonos fajok mekkora része fordul elő ma olyan hideg klímán, mint amilyen a jégkorszak hidegmaximumán volt az országban.
„Meglepődtünk, mert a vártnál sokkal nagyobb értéket, 80,3 százalékot kaptunk. Ez azt jelenti, hogy ha kimegyünk egy rétre sétálni, akkor tíz ott előforduló őshonos fajból nyolc a hidegtűrő képessége alapján potenciálisan túlélhette a jégkorszakot hazánk területén” – idézi a közlemény Molnár Ábel Pétert, a cikk vezető szerzőjét.
A kutatók által megfogalmazott elképzelést erősítik azok az új genetikai vizsgálatok is, amelyek több őshonos gyepi, erdei és mocsári fajjal kapcsolatban is kimutatták, hogy az a Kárpát-medencében élte túl a jégkorszak leghidegebb időszakát.
A kutatás azért is nagy jelentőségű, mert nem mindegy, hogy egy táj növényfajtái a jégkorszak után, vagyis 10-12 ezer évvel ezelőtt vándoroltak oda délebbről, vagy helyben élnek már több tíz-, akár több százezer éve.
Molnár Zsolt, a tanulmány egyik társszerzője szerint tudatosítani kell, hogy amikor egy ősi, természetes élőhelyet beszánt, vagy beépít az ember, akkor egy kiemelkedően értékes természeti örökséget, potenciálisan sok tízezer éve együtt élő fajok közösségét pusztítja el. A tanulmány amellett, hogy a közép-európai ökológiai és vegetációtörténeti kutatások számára új irányokat fogalmaz meg, a korábban elképzelt jégkorszaki képet is átrajzolja, és megmutatja, hogy a Kárpát-medencében a mamutok és bölények nem egy fajszegény, sivár, jeges tájban élhettek, hanem egy nyáron virágzó legelőkkel tarkított erdős-gyepes vidéken.
Számos faj mellett ilyen például a kunkorgó árvalányhaj, a mezei üröm, a magyar szegfű, a pusztai meténg, a bárányüröm, a sárga len, a pusztai kutyatej, vagy a ligeti zsálya is.
Az utolsó jégkorszak az eddig véltnél jóval hidegebb volt, a mai átlaghőmérsékletnél 6 Celsius-fokkal hűvösebb – olvasható svájci, német és amerikai kutatóknak a Nature című tudományos lapban megjelent tanulmányában.
A szakértők munkájuk során ősi talajvizet elemeztek. Az abban oldott, kémiailag nyugalmi állapotban lévő nemesgázok elemzéséből kiderül, milyen hőmérsékletek uralkodtak, amikor a víz a talajba szivárgott. A vizsgálatot, amelyben az Eawag vízkutató intézet is részt vett, az amerikai Woods Hole Oceanográfiai Intézet munkatársa, Alan Seltzer vezette.
A világ minden tájáról származó már meglévő adatokat vagy újonnan vett talajvízminták adatait elemezték ki szisztematikusan, világszintű sztenderdek alapján. Relatív kormeghatározási módszerekkel létrehoztak egy hőmérsékleti görbét. A legalacsonyabb értéke az utolsó jégkorszak, az utolsó glaciális maximum (LGM) csúcspontjának felel meg.
Így nézhetett ki a Föld a legutóbbi jégkorszak csúcsán.
Eszerint a globális átlaghőmérséklet hat Celsius-fokkal alacsonyabb volt a mainál, tehát 14 Celsius-helyett 8 Celsius-fok volt. Eddig a tudósok úgy vélték, a hőmérséklet csak 3-5 Celsius-fokkal lehetett alacsonyabb.
Az eredmények egybevágnak új, fosszilis tengeri planktonokon végzett értékelésekkel. Ezek abból indulnak ki, hogy a klíma érzékenyebb a légkörben lévő szén-dioxidra, mint ahogyan azt korábbi tanulmányok feltételezték.
Ez nem jó hír a jövőbeli globális felmelegedés szempontjából. A Föld ugyanis eszerint az eddigi becslésekhez képest erőteljesebben felmelegedhet – mondta Werner Aeschbach, a Heidelbergi Egyetem környezetfizikusa.
