Grönland északnyugati partjainál a víz még szilárd jégként terül el, viszont a régió jéghegyein tócsák jelzik a jégtakaró magasabb pontjain zajló átalakulást.
A több napig tartó szokatlanul meleg időjárás Észak-Grönlandon gyors olvadást idézett elő, amelyet az óceánba ömlő olvadt vízfolyamok tesznek láthatóvá.
A hőmérséklet 15,5 fok körül alakult, ami 10 fokkal melegebb a megszokottnál. Az amerikai Nemzeti Hó- és Jégadatközpont adatai szerint csak a július 15. és 17. között Grönlandon elolvadt jég mennyisége – napi 6 milliárd tonna víz – 7,2 millió olimpiai méretű úszómedencét tudna megtölteni.
Riasztó következményekről számolnak be
A jégtakaró tudósai számára a felmelegedés riasztó volt. „A múlt heti északi olvadás nem normális, ha a 30-40 éves éghajlati átlagokat nézzük” – mondta Ted Scambos, a Coloradói Egyetem Nemzeti Hó- és Jégadatközpontjának vezető kutatója.
De az olvadás egyre fokozódik, és ez az esemény az olvadás csúcspontja volt. Ez határozottan aggaszt. Tegnap még pólóban bolyonghattunk, amire nem igazán számítottunk – mondta Kutalmis Saylam, a Texasi Egyetem kutatója, aki a CNN szerint jelenleg Grönlandon állomásozik.
Jelentősen emelkedhet a tengerszint
A tudósok minden nyáron aggódnak, hogy megismétlődik a 2019-ben bekövetkezett rekordolvadás, amikor 532 milliárd tonna jég ömlött a tengerbe. Abban az évben egy váratlanul forró tavasz és egy júliusi hőhullám miatt szinte a teljes jégtakaró felszíne elolvadt. Ennek következtében a globális tengerszint tartósan 1,5 milliméterrel emelkedett.
Grönlandon annyi jég található – ha az egész elolvadna –, hogy a tengerszint világszerte 7,5 méterrel emelkedne. A legújabb kutatások szerint egyre bizonytalanabb a helyzet az északi félteke legjegesebb szigetén. Egy februárban közzétett tanulmány szerint a grönlandi jégtakaró alján soha nem látott mértékű olvadást figyeltek meg, amelyet a felszínről lecsorgó hatalmas mennyiségű olvadékvíz okoz.
A tudósok pedig 2020-ban megállapították, hogy a grönlandi jégtakaró már túlolvadt azon a ponton, ahonnan már nincs visszaút. A globális felmelegedés megakadályozására tett erőfeszítések sem tudják megakadályozni, hogy végül felbomoljon – mondták az Ohiói Állami Egyetem kutatói.
Egy másik tanulmány szerint az utóbbi évek olvadási üteme meghaladja mindazt, amit Grönland az elmúlt 12 000 évben tapasztalt.
Óriási, ősi tó maradványait fedezték fel Grönland alatt, az ország északnyugati részén, a jégtakaró mélyén. Egy most publikált tanulmány szerint több százezer, ha nem több millió évesek. A hatalmas, „fosszilis tómeder” olyan jelenség, amilyent a tudósok még nem láttak a világ ezen részén annak ellenére, hogy a jégtakaró riasztó mértékben olvad.
Többezer négyzetkilométer területre terjedt ki
A kutatók tavaly több mint ötven, szubglaciális tó felfedezéséről számoltak be a grönlandi jégtakaró alatt. A felolvadt, folyékony víztestek csapdába estek az alapkőzet és a jégtakaró felett. Az új lelet azonban más jellegű: egy ősi, hosszú tómedence, ami már kiszáradt, és immár tele van üledékkel. A vastagsága legfeljebb 1,2 kilométer és amelyet 1,8 kilométer jég borít.
Amikor a tó kialakult, a terület talán még jégmentes lehetett – mondta Guy Paxman, a Columbia Egyetem geofizikusa, a tanulmány vezető szerzője a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Az egykori monumentális tó területe mintegy 7100 négyzetkilométer volt, körülbelül akkora, mint az amerikai Delaware és Rhode Island államok együttes területe.
Hozzátette: a tóban közel 580 köbkilométer víz gyűlt össze, amelyet legalább tizennyolc, ősi patakból álló hálózat táplált.
A tudósok szerint a medencében lévő, laza kőzetanyag „egy óriási időkapszula”, amely rögzítette a nyomokat Grönland környezetéről.
Ez fontos információtár lehet egy olyan tájról, amely jelenleg teljesen rejtett és megközelíthetetlen – magyarázta a szakember. – Az óriási tómedret a közeli, történelmi katonai kutatóbázisra hivatkozva „Camp Century Basin” néven emlegetik.
Fontos információkat árulhat el a grönlandi jégtakaró kiterjedéséről
A kutatók a grönlandi jégtábla fölötti repülve különböző, a mágneses adatokat mérő eszközök segítségével térképezte fel a jég alatti szubglaciális geomorfológiát. Az adatok megmutatták az üledéktöltet óriási laza tömegének körvonalát, amely kevésbé sűrű anyagból állt, mint a tömeget körülvevő keményebb kőzet.
Lehetséges, hogy a tó melegebb időkben alakult ki az alapkőzet elmozdulásának eredményeként az alatta lévő törésvonal miatt – mutatott rá Guy Paxman. – A medence alakját a glaciális eróziók faraghatták az évezredek vagy évmilliók során.
Paxman és csapata úgy véli, hogy az egykori tómedence fontos üledékadatokat tartalmazhat. Ha elég mélyre tudnak fúrni ahhoz, hogy ki tudják elemezni, akkor azok elárulhatják, hogy a régió egykor jégmentes vagy jéggel borított volt, deinformációkat árulhatnak el a grönlandi jégtakaró kiterjedéséről, valamint a régió korábbi éghajlati és környezeti viszonyairól. A tudósok szerint ha megértjük a múltbéli sarki éghajlati változásokat, akkor az létfontosságú információkat szolgáltathat a világon jelenleg zajló klímaváltozási események értelmezéséhez.
A kutatók eredményeiket az Earth and Planetary Science Letters tudományos szaklapban publikálták.
