Az elmúlt hétvégén Jánosiban szervezték meg az I. Kárpátaljai Vadgasztronómiai Fesztivált, mely hatalmas érdeklődésnek örvendett.
A jánosi Barna György Stadiont hamarosan belengték a bográcsgulyások illatfelhői. Majd az ukrán és magyar himnuszokat követően Varga Attila házigazda, az I. Kárpátalja Vadgasztronómiai Fesztivál megálmodója megnyitotta a rendezvényt. A házigazdát követően Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség jánosi születésű vezetője vette át a szót. Beszédében hangsúlyozta a baráti együttlét – melyre a járványügyi korlátozások enyhültével bizony valamennyien ki voltunk rá „éhezve” – fontosságát, és aláhúzta a vadgasztronómia szerepét a vadászat elfogadottságáért folytatott küzdelemben. Fülöp Barna, beregszászi magyar konzul a vadhús egészséges táplálkozásban betöltött, szerencsére egyre növekvő szerepéről szólt, hiszen a vadhús jóval kevesebb vegyszer- és gyógyszermaradványt tartalmaz, mint a szupermarketek polcairól levett termékek. Ezért is örvendetes, hogy a szakmabelieken, vagyis a vadászokon és családtagjaikon kívül más is megkóstolhassa és rendszeresen fogyassza. Péter Csaba, a KárpátHáz civil szervezet kuratóriumi elnökeként a tőle megszokott fanyar humorral mesélt arról, hogyan nem lett vadász, csak vadász-szimpatizáns, hiszen első vadászélménye meglehetősen „sportosra” sikeredett egy egész nap cipelt megtermett mezei nyúl jóvoltából. Végül Varga Attila fejezte ki reményét, hogy az I. Kárpátaljai Vadgasztronómiai Fesztivál hagyományt teremt, és a jövőben is megrendezésre kerül majd a vadételek szerelmeseinek rendezvényeként.
Miközben a színpadon a környező települések hagyományőrzői szórakoztatták a nagyérdemű közönséget, komolyabb programok is zajlottak. A KMKSZ ISZ szervezésében gyűjtés zajlott Karakas Gyuszika gyógykezelésére (megjegyzendő, hogy 15 000 hrivnya jött össze). Az érdeklődők terápiás kutyákkal is találkozhattak. Borkóstoló, állatsimogató és trófeakiállítás szórakoztatta a kilátogatókat. Persze mindeközben a nagybaktai, balazséri, ugocsai (ennél a csapatnál összefogtak a tiszaújlaki, karácsfalvai, keresztúri és csetfalvai nimródok), beregdédai, jánosi, guti és rafajnaújfalusi vadász-szakácsok is átszellemülten kavargatták a versenyre nevezett vadételeket, majd mesterszakácsokat megszégyenítő kreativitással rendezgették a tálalást. Végre pedig elérkezett az „igazság pillanata”, vagyis a nagyérdemű zsűri meghozta döntését. Ennek értelmében pedig a megtisztelő harmadik helyet a dédai csapat nyerte el. Ezüstérmet akaszthattak a nyakukba a Guti Nagyerdő VT nimródjai, és abszolút megérdemelten győzött az ugocsai vadászok jeles kompániája, hiszen egységben az erő. Az aranyérmes menü elkészítése különben a két Szoboszlai Sándor – apa és fia – döntő érdeme volt. Az I. Kárpátalja Vadgasztronómiai Fesztivál győztes menüje ugyanis egy id. Szoboszlai Sándor által újragondolt, vegyes vadhúsaprólékra alapozott, rendhagyó betyárlevesből, valamint az ifjabb Szoboszlai Sándor által készített burgonya gombóccal, áfonya és paprikalekvárral körített, a mesterszakács édesanyjának titkos gombamártásával megbolondított, tűzdelt vaddisznócombból és -karajból állt.
Majd miután a versenyzők az elfogyasztás dicső sorsára juttatták étkeiket, a rendezvény átalakult egy hajnalig tartó mulatsággá, melyben Pitkin és zenekara, valamint Rico x Miss Mood vitték a prímet.
Az I. Kárpátaljai Vadgasztronómiai Fesztivál a vadászok és nem vadászok számára több fontos tanulsággal is szolgált. Egyrészt bebizonyosodott, hogy Kárpátalján is van élet a pörköltön és bográcsoson túl, csak merni kell kreatívnak lenni, és bele kell tenni azt az elengedhetetlen munka- és alapanyag-mennyiséget a főzőcskézésbe, ami a minőségi vadászkonyhához elengedhetetlen. Másrészt a legmegszállottabb vadászatelleneseknek is sikerült egy kis bepillantást nyújtani a vadászat valós komplexitásába, mely a vad elejtésén kívül még ezernyi másból is áll.