Ilyen címmel rendeztek kamarakiállítást a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeum egyik termében a híres magyar képzőművész, Révész Imre, demokratikus művész, a realista művészet képviselője születésének 165. évfordulója alkalmából. Révész Imre kárpátaljai festőművész 1859. január 21-én született, karrierje Nagyszőlősön indult és földi léte is itt ért véget 1945. február 3-án.
A csütörtökön délután megtartott ünnepélyes megnyitón elsőként a múzeum igazgatója, Olga Sumovszka köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében hangsúlyozta az olyan rendezvények fontosságát, amelyek a háború ellenére is a múzeumban zajlanak, és összefogásra szólított fel a történelmünkre való megemlékezés nemes ügyében.
Ezt követően Ruszin Valéria, a történelmi és helytörténeti részleg vezetője ismertette a festőművész életútját és kitért a művészeti hagyatékára.
Révész Imre (született: Csebrai Imre) Sátoraljaújhelyen született, de Nagyszőlősön nevelkedett, mert szülei válása után anyja ott kapott állást postamesterként. Imre a debreceni gimnáziumba járt és képezte festői tehetségét. 1873‒75 között a Bécsi Művészeti Akadémia hallgatója volt, műveiről már ekkor írtak a bécsi folyóiratok. 1878–79-ben közel egy évig a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, majd állami ösztöndíjjal ismét a bécsi akadémián tökéletesítette tudását három éven át. 20 évesen elnyerte a Bécsi Művészeti Akadémia díját.
A nyári vakációikat otthon töltötte, s ismerőseiről, barátairól portrékat készített. Az 1880-as évek elején Budapesten volt az első kiállítása. A Munkácsy-pályázatra beküldött Csárdai jelenet című festményének nagy sikere volt, a zsűri neki ítélte oda Munkácsy Mihály ösztöndíját, és Erzsébet királyné vásárolta meg a festményt. A hatezer frankos Munkácsy-díj segítségével 1882-ben Párizsba utazott, ahol három évig a híres művész, Munkácsy Mihály mellett tanult és dolgozott. Bécsi diákkorában ismerkedhetett meg Kürbis Filep festőművésszel, akinek Hermina nevű leánya (később tanítványa is volt) lett a felesége, 1884. augusztus 31-én volt az esküvőjük Nagyszőlősön. Két leányuk született (egyikőjük tragikus módon vízbe fulladt).
1903-ban Révészt meghívták Budapestre a Képzőművészeti Főiskola előadójának, 1918-ban a nagybányai művésztelepen dolgozott. A szabadiskolájában, a főiskolán, 1920–1931 között pedig az általa vezetett kecskeméti művésztelepen a festőművészek egész nemzedékét nevelte fel.
Az 1930-as években látása megromlott, már keveset festett. Ekkor feleségével és Klára Hermina lányával visszatért gyermek- és ifjúkora színhelyére, Kárpátaljára, s Nagyszőlősön a szomszédok a Király utcában, anyja házának udvarán többször látták az idős festőművészt sütkérezni a napon vesszőből font karosszékében, hosszú szárú pipájával a kezében. A nagyszőlősi temetőben helyezték örök nyugalomra 1945-ben.
– Műveit a legnagyobb magyar közgyűjtemények, a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum és több vidéki múzeum is (Kecskemét, Szeged, Debrecen) őrzik, de számos alkotása található Lemberg múzeumaiban, az Ermitázsban, a Tretyakov Képtárban és magángyűjteményekben, így Nagyszőlősön is. A Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeumban a mester 30 alkotását őrzik Sándor Lászlónak, az Ungvári Képtár első igazgatójának és az alapok egykori őrzőjének, Barta Józsefnek köszönhetően, ezeket az 1940‒50-es évek fordulóján vásárolta meg az intézmény. A vármúzeumunkban mindössze 4 eredeti műve található, amelyeket az 1950-es évek végén szereztünk meg Révész Imre lányának, Klárának köszönhetően. Van néhány nagyon érdekes kiállítási tárgy: folyóiratok, eredeti fotók a művész életének különböző korszakaiból – diákévek Bécsben, Párizsban, nagyszőlősi élet az 1930‒1940-es években, kedvenc fonott szék, amelyben gyakran ült, a hamutartók és a dohány, amellyel a pipáját töltötte.
Révész Imre egyik festménye, a Régi kút nagyon rossz állapotban volt. A vásznat Klisza Krisztina, a restaurálási részleg vezetője állította vissza az eredetihez közeli állapotába.
– Mi, restaurátorok jóval hamarabb, a kiállítások előtt néhány évvel kiválasztjuk a festményt, felmérjük az állapotát és dolgozunk rajta. Az adott kép rossz állapotban volt, keret nélkül mint egy vászondarab hevert, hullott róla a festék és meg volt sötétedve. A festmény eredeti méreteit nem ismerjük, mert a múzeumba már levágott állapotban került. Új keretet készítettünk, megerősítettük magát a festményt, hogy maximálisan megőrizze eredetiségét, elkészítettük a restaurálási alapot azokon a helyeken, ahol a festék lehullott, retusáltuk. A látogatók így már a helyreállított képet láthatják.
Munkácsy Mihály követőjét méltatta Borisz Kuzma, az Ukrán Művészek Országos Szövetsége megyei szervezetének elnöke, Ukrajna tiszteletbeli művésze, Erfán Ferenc, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója és Viktor Braszlavec, a Kárpáti Kiadó igazgatója. Kiemelték az ilyen kiállítások fontosságát, hangsúlyozva, hogy a kultúra gyakran az országban zajló társadalmi és politikai folyamatok ellenére, azoktól elkülönülten és mindazt megelőzve fejlődött.
– Révész Imre rakta le a kárpátaljai festőiskola alapjának első tégláját – emelte ki Borisz Kuzma képzőművész. – Ezen az alapon alakult ki a kárpátaljai festőiskola, amelynek első képviselői Boksay József és Erdélyi Béla voltak, majd mások is követték. Révész Imre nagyon komoly hatással volt az alkotói gondolkodásuk, az esztétikai felfogásuk és a valóságérzékelésük szemléletének, nevezetesen a realista iskola kialakulására. Úgy gondoljuk, hogy ma már nem nélkülözhetjük ezt a „téglát”, amely része a kárpátaljai művészet nagy falának.
A Révész Imre-kamarakiállítás egy hónapig tekinthető meg a vármúzeumban.
