Péntek este Brüsszel szívében, a Liszt Intézet elegáns rendezvénytermében gyűltek össze a magyar közösség tagjai, diplomaták, kutatók és érdeklődők, hogy együtt emlékezzenek a málenkij robot áldozataira, valamint tisztelegjenek a kárpátaljai magyarság kultúrája és kitartása előtt. A Kárpátalja Nap, amelyet idén kilencedik alkalommal rendeztek meg, ismét megerősítette, hogy a magyar nemzeti összetartozás határokon átívelő ereje Brüsszelben is élő valóság.
Kovács Zsófia, a Brüsszeli Liszt Intézet igazgatója nyitóbeszédében hangsúlyozta, mennyire fontos emlékezni a múlt tragédiáira, mint amilyen a málenkij robot volt, amikor családokat szakítottak szét, embereket hurcoltak munkatáborokba. Kiemelte, hogy a XX. század traumáit követő elhallgatások miatt különösen fontos, hogy ezeket a történeteket továbbadjuk.
Dr. Kovács Tamás Iván, Magyarország belgiumi és luxemburgi nagykövete beszédében a jelenlegi orosz–ukrán háború súlyos következményeire is kitért, hangsúlyozva, hogy éppen ezer napja tart ez a konfliktus, amely a kárpátaljai magyar közösséget is súlyosan érinti. „A történelem megmutatta, hogy a nehéz időkben a nők vállára különös teher nehezedett, legyen szó a málenkij robotról vagy a mostani háborúról” – mondta, hozzátéve, hogy Magyarország mindig kiállt a rászorulók mellett, és továbbra is támogatja a kárpátaljai magyarok jogainak védelmét.
Ferenc Viktória, a Fidesz–KDNP kárpátaljai európai parlamenti képviselője arra emlékeztetett: „Mi, kárpátaljai magyarok, bármilyen nehéz időket élünk is meg, bizakodóak vagyunk, bízunk egy szebb magyar kárpátaljai jövőben.” Beszédében rámutatott, hogy Ukrajna lakossága – beleértve a kárpátaljai magyar közösséget is – immár ezer napja szenvedi el a háború borzalmait. Hangsúlyozta, hogy az európai földön vívott háború nemcsak az érintett országokat, hanem Európa egészét is megrázta, és számos szolidaritási kezdeményezést eredményezett. Magyarország is jelentős segítséget nyújtott a menekülők számára, története legnagyobb humanitárius akcióját hajtva végre.
Szavai szerint a kárpátaljai magyar közösség történetének egyik legnehezebb időszakát éli meg, hiszen a háború borzalmai mellett korábban megszerzett nemzetiségi jogainak szűkítését is el kellett szenvednie. Mindezek ellenére a közösség továbbra is erős és ellenálló, hiszen – ahogy fogalmazott – „az 1944-es munkaszolgálat után 80 évvel azt látjuk, hogy a közösségünket nem tudták elpusztítani. Túléltük a málenkij robotot, és túl fogjuk élni a mostani háborút is”.
Ferenc Viktória kiemelte, hogy a IX. Kárpátalja Nap nemcsak a közös emlékezésről szól, hanem az egymás iránti felelősségről, az emberségről és a béke fontosságáról is.
Bocskor Andrea, a Fidesz–KDNP korábbi európai parlamenti képviselője, a Brüsszeli Kárpátaljai Napok alapítója köszöntötte a jelenlévőket, és elmondta: nagy örömére szolgál, hogy a rendezvénysorozat immár kilencedik alkalommal folytatódik. Felidézte, hogy 2014-ben, amikor először lett EP-képviselője Kárpátaljának, a málenkij robot 70. évfordulóját méltatták, és ekkor merült fel az ötlet a Kárpátalja Napok rendszeres megrendezésére. Azóta minden évben fontos történelmi eseményeket, társadalmi és politikai problémákat emeltek ki, hogy bemutassák a kárpátaljai magyar közösség helyzetét, különösen Ukrajna EU-csatlakozásának hátterét.
A közönséghez szólva Bocskor Andrea hangsúlyozta, hogy a rendezvény célja mindig is Kárpátalja és a kárpátaljai magyar közösség iránti figyelem felkeltése volt, mivel az életük és sorsuk nem könnyű. Az 1944-es elhurcolások 80. évfordulóján, a jelenlegi háború árnyékában a kárpátaljai magyar közösség újra nehéz helyzetbe került, de a legnagyobb terhek most is a nőkre nehezednek, akik családfenntartó szerepeket vállalnak, miközben a közösség összetartása és az egyházak szerepe még fontosabbá vált.
Bocskor Andrea külön köszönetet mondott Ferenc Viktóriának, hogy továbbra is folytatja a Kárpátalja Napok hagyományát, és hogy a magyar közösség érdekeit nemcsak helyben, hanem nemzetközi fórumokon is képviseli. Végül hozzátette: a legfontosabb cél most a tűzszünet elérése és a béke helyreállítása, hogy Kárpátalján visszatérhessenek a békés hétköznapok. Köszöntőbeszéde zárásaként idézte Schmitt Pál korábbi köztársasági elnök szavait: „Kárpátalja nem külügy, nem belügy, hanem szívügy.”
Balogh Lívia a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) képviseletében mondott köszöntőjében felidézte a sztálinizmus tragédiáit, amikor a kollektív bűnösség elve alapján magyar és német férfiakat hurcoltak el hadifogolytáborokba, családjaik pedig súlyos megpróbáltatásokat éltek át. Hangsúlyozta, hogy e családok máig nem kaptak rehabilitációt, miközben a múlt történései a jelenkor problémáira is rímelnek.
A KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke rámutatott, hogy a mai kárpátaljai magyar nők szintén rendkívüli terheket cipelnek: családfenntartó szerepet vállalnak, alkalmazkodnak az áramkimaradásokhoz, olyan helyzetekkel birkóznak meg, amelyekben gyakran nincs férfi segítség. Generátorokat üzemeltetnek, gyertyafény mellett gondoskodnak gyermekeikről, és sokszor két országban élve próbálnak megélhetést biztosítani.
Beszédét Reményik Sándor gondolatával zárta, amely szerint a kárpátaljai magyarok hite és kitartása mindig átsegítette őket a történelem viharain. Ezt a hitet kérte a közösség számára a jövőben is, mert, ahogy a Biblia is írja: „Mindaz, ami Istentől született, legyőzi a világot.”
A rendezvény történeti visszatekintést és aktuális kérdéseket egyaránt érintett. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kutatótanárai, Molnár D. Erzsébet és Híres László Kornélia tudományos előadásaikban a málenkij robot és a jelenlegi konfliktus során a nők szerepét, megpróbáltatásait és helytállását mutatták be a szovjet időkben és napjainkban.
Az est különleges színfoltja volt a Nők országa című előadás premierje Szűcs Nelli és Tarpai Viktória Jászai Mari-díjas színésznők tolmácsolásában., akik egy nagymama és unokája szemén keresztül mutatták be a málenkij robot múltbeli és a háború jelenlegi szörnyűségeit.
A IX. Kárpátalja Nap egyedülálló eseményként ötvözte a múlt iránti tiszteletet és a jövőbe vetett bizakodást. A rendezvény a kárpátaljai magyar közösség melletti kiállás szimbóluma maradt, amely egyúttal a kultúra, a béke és az összetartozás üzenetét hordozta.
A program Kárpátalja jellegzetes ízeinek bemutatásával zárult, ami lehetőséget adott a résztvevőknek az informális beszélgetésekre és a kapcsolatépítésre. A rendezvény összekötötte a múltat és a jelent, és emlékeztetett arra, hogy a nehéz időkben a közösség összefogása ad reményt egy jobb jövőre. Az esemény nemcsak a kárpátaljai magyarság előtt tisztelgett, hanem a magyar közösség összetartásának és kitartásának élő példájává vált, amely határokon átívelve is méltó figyelmet érdemel.
Beregszászban idén is megrendezték a nemzetközi tudományos szimpóziumot, ahol a Gulág‒Gupvi-kutatók osztották meg legújabb tudományos eredményeiket. Az immár hagyományossá vált konferencia idei díszvendége Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó volt. Beszédében hangsúlyozta: felelősségünk van azok iránt, akik ártatlanul veszítették életüket magyarságuk miatt, valamint kötelességünk mindent megtenni azért, hogy hasonló tragédiák soha ne ismétlődjenek meg, és senkit ne hurcoljanak el pusztán azért, mert magyarnak vallja magát.
Szili Katalin köszöntőjében arról is beszélt, hogy fontos az emlékezés, mert a XX. században számos olyan esemény történt, melyek következtében a kollektív bűnösség elve alapján számtalan ártatlan embert hurcoltak el, akik közül sokan soha nem tértek vissza. A háromnapos munkára való elhurcolás életeket és családokat, közösségeket tett tönkre. A miniszterelnöki főtanácsadó kiemelte: „80 év után újra háború árnyékolja be Ukrajnát, a kárpátaljai magyarság mindennapjait. Az itteni közösséget erősen sújtja ez a helyzet.” Felhívta a figyelmet arra is, hogy 2017 óta a nemzeti kisebbségek jogszűkítésének lehettünk a tanúi Ukrajnában. Ez a helyzet különösen azt mondatja, hogy fontos a mielőbbi béke megteremtése, ugyanakkor oda kell figyelni arra, hogy közösségeink minden olyan lehetőséget megkapjanak, amelyek egy európai uniós tagjelölt országban megilletnek egy kisebbségi közösséget. Minden egyes lépést meg kell azért tenni, hogy ne csak a béke, de a megbékélés is bekövetkezhessen. A megbékéléshez pedig teljes feltárásra van szükség a 80 évvel ezelőtti történésekről, ezzel tartozunk őseinknek. Ez az évforduló számunkra mindig egy felkiáltójel, hogy soha ne forduljanak elő újra ilyen események – fejtette ki Szili Katalin.
Dupka György Gulág-kutató köszöntve a megjelenteket visszaemlékezett a kezdetekre: 1989-ben, amikor a KMKSZ ügyvezető titkára volt, akkor még nem gondolták, hogy abban az időben sikerül 250 túlélőt mozgósítani az akkor megrendezett konferenciára Beregszászban. Szerinte az akkor elfogadott hat pontot sikerült megvalósítaniuk. Örömét fejezte ki, hogy a kárpátaljai kutatásokkal zászlóshajói lettek a málenkij robot kutatásának. Hiszen utánuk következtek az anyaországiak, az erdélyiek és felvidékiek. A mostani konferencia alkalmával a 10. kötetet adják ki. 1989 óta közel száz történészkutatót vonultattak fel, közel 200 tanulmánnyal. Jelenleg kb. 80 százalékos szinten áll a feldolgozottsága a korabeli levéltári anyagoknak – jegyezte meg. Hozzátette, hogy a 35 éves kutatási munkának már van utánpótlása is, hiszen egyre több fiatal kutató kezd csatlakozni a munkához.
Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke bemutatta a „Közel 80 éve történt…” című kiadványt, amely arról szól, hogyan látják Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Magyarországon a magyarok és németek 80 évvel ezelőtti kálváriáját, és mindez hogyan illeszkedik be a Gulág‒Gupvi-kutatás nagy nemzetközi rendszerébe. Mint fogalmazott, az elhurcolások túlmutatnak Európán. A 80. évforduló kapcsán azoknak a dokumentumoknak a bemutatására is sor kerül, amelyeket az elmúlt években a magyar kormány megvásárolt, több mint 700 000 kartont, hogy azokat az embereket is megtaláljuk újra, akikről eddig nem volt információnk. Több mint harminc éve zajlik a téma kutatása, és még mindig előkerülnek olyan emberek, akikről semmit nem tudunk. Minden évben van 20‒30 olyan ember, akiket újra nevesíteni tudunk. A történelemtudománynak van egy alapvető feladata, hogy ezt a témát minél szélesebb körben feltárjuk. Bár szomorú, de nagyon hálás feladat, hogy nevet adunk az embereknek, akiket a történelem névtelenül temetett el – jegyezte meg.
Molnár D. Erzsébet történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense a málenkij robot kutatása kapcsán bemutatott tudományos munkájában kifejtette: már eljutottunk ahhoz a stádiumhoz, amikor megpróbálunk mélyfúrásokat végezni. S nemcsak Kárpátaljára vonatkozó összadatokat kutatni és vizsgálni, hanem települési szinten is és személyes érintettségre vonatkoztatható történeteket feltárni. Hiszen így válhat igazán érthetővé a téma. A történész előadásában a beregszászi megszállásokat igyekezett bemutatni a szovjet megszállás kezdetétől, az utána eltelt néhány évet és a szovjet intézkedéseket, melyeknek nyomán megtörtént a beregszászi magyarság elhurcolása. Beregszász 1944. október 26-án kerül szovjet megszállás alá, a birtokba vételt nem előzte meg komolyabb harci cselekmény. A korabeli szemtanúk elmondása alapján egyfajta pánikhangulat lett úrrá a város lakosságán. Sajnos ezt követően november elején már elindult a háromnapos munkára való toborzás, ami a 18‒50 év közötti férfilakosságot érintette. Több túlélő is beszélt arról, hogy egyfajta retorzió is elindul, hiszen ha nem tettek eleget a parancsnak, akkor a családjukkal zsarolták meg őket. Mint mondta, a jelenlegi adatok alapján 1 547 főre tehető a Beregszászból elhurcoltak száma.
A konferencián számos Gulág–Gupvi-kutató mutatta be részletesen kutatási eredményeit nemcsak Kárpátaljáról, hanem Felvidékről, Erdélyből és Magyarországról is. A megjelentek megkoszorúzták a programnak helyszínt biztosító Európa-Magyar Ház udvarán található málenkij robot emlékművet. Majd a konferencia zárásaként a résztvevők a beregszászi temetőben elhelyezték az emlékezés koszorúit a sztálini terror áldozatainak emlékműve előtt.
A program a Szolyvai Emlékparkbizottság, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet és az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán‒Magyar Oktatási-Tudományos Intézete Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszéke szervezésében valósult meg.
Huszonegyedik alkalommal rendezték meg a Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciáját a beregszászi főiskola és a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány szervezésében. A konferenciát minden év őszén, a Magyar Tudomány Ünnepéhez fűződően tartják meg. A fiatal kutatói seregszemle idén is bekerült a Magyar Tudományos Akadémia rendezvény sorozatába, aminek célja, hogy hitelesen mutassa be a legújabb tudományos eredményeket és a fiatalabb generációk figyelmét is felkeltse a tudományos életpálya iránt. Teret, lehetőséget kell adnunk azoknak a fiataloknak, akik nem is olyan sokára a másik oldalról, immár tanárként fogják támogatni a kárpátaljai oktatást, emelte ki nyitóbeszédében, Orosz Ildikó a Rákóczi- főiskola elnöke. A konferenciát ezúttal rendhagyó módon közös előadásokkal indították, amelyekben Molnár D. Erzsébet, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont igazgatója és Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja emlékezett meg a málenkij robotra történő elhurcolások 80. évfordulójáról. Minden ember annyit ér, amennyit szolgál. Széchenyi Istvánt idézve köszönte meg a 8 intézményből érkezett zsűritagoknak a munkáját Váradi Natália, a Genius Jótékonysági Alapítvány igazgatója. Minden felsőoktatási intézmény életében fontos mérföldkő az, amikor a diákok már ténylegesen bekapcsolódnak a kutatói életbe, ezért büszke vagyok rá, hogy itt lehettem. 21 éve, mikor ez elindult a beregszászi-főiskolán, én az óta is nyomon követem a fejlődést évről- évre, mondta Sallai József ,a Nyíregyházi Egyetem nyugalmazott tanára, aki idén is helyet kapott a konferencia történelem és társadalomtudományok szekciójának értékelői között.
