November 7-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tartott előadást Kántor Zoltán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi és Politikatudományi Intézet Politológia Tanszékének egyetemi docense, valamint a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője. Plenáris előadásának címe „A nemzetpolitika tudományos alapjai: kisebbségi társadalmak és nemzetpolitika” volt.
Az esemény szervezői a Rákóczi-főiskola egységeiként működő Kölcsey Ferenc Szakkollégium, valamint a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontok voltak.
Az előadás kezdetén Szakál Imre, a főiskola oktatója, a Szakkollégium Kisebbségtudományi Műhelyének vezetője köszöntötte a részt vevő érdeklődőket, szakkollégistákat. Köszöntőjében hangsúlyozta: „Kántor Zoltán, a PPKE Nemzetközi és Politikatudományi Intézet docense és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője segítségével ma mélyebb betekintést nyerhetünk abba, hogy a kisebbségi közösségek és a nemzetpolitika hogyan kapcsolódnak össze, és miért olyan fontos ez a kapcsolat napjainkban. Ez a téma azért különösen lényeges számunkra, mert segít megérteni, hogy a kisebbségi közösségek hogyan járulnak hozzá egy-egy ország társadalmi és kulturális életéhez, és milyen kihívásokkal néznek szembe.”
Az előadáson a kutatóintézet-vezető a kisebbségi társadalmak és a nemzetpolitika kapcsolatának tudományos alapjait mutatta be, érintve a nemzetpolitika legfontosabb kérdéseit és kihívásait. Előadásának kezdetén bemutatta az irányítása alatt működő Nemzetpolitikai Kutatóintézetet. Hangsúlyozta, az intézmény alapításának célja az volt, hogy a határon túli magyar közösségekkel és az anyaországi támogatáspolitikával kapcsolatos ismereteket tudományos kutatások révén gyarapítsa, és a döntéshozók számára is alkalmazható formában összegezze.
A tevékenységi körök bemutatását követően említőlegesen ismertette a már megvalósult kárpátaljai vonatkozású kutatásokat, valamint azt, hogy a különböző külhoni régiók között hogyan változott a népességszám, az asszimiláció és a vándorlási egyenleg, s hogy főként ezeknek milyen specifikus tényezői vannak. Előadásának végén szólt a vidékünket érintő, már megvalósult szociális támogatásokról, s azok népességhez kapcsolódó hatásairól.
Kántor Zoltán az előadást követőe a Kárpátalja hetilapnak elmondta: „Elsősorban azt szoktam kiemelni, hogy a külhoni magyarság reprodukciójának a kulcsa a közösségben való gondolkodás. Tehát ne gondolkodjunk csak oktatásban, csak választáson való részvételben, hanem összközösségben, hogy tegyünk meg mindent a saját területünkön, s akkor előre tudjuk vinni ezeket az ügyeket. S szerintem ez az egyetlen módja, hogy prosperáljon az adott közösség… Ha nincs gyerek, nincs jövő, még ha ez közhelyszerűen is hangzik. A gyakorlat is lényegében ezt jelenti, meg kell szülessenek ezek a gyerekek, hogy reprodukálódjon a közösség. Érdekünk, hogy minél több magyar család vállaljon gyermeket, s magyar iskolába küldje. De hasonlóan az is érdekünk, hogyha már vegyes házasság, akkor a gyerek ismerje a magyar közösséget. Ezért is fontos a nemzetpolitika számára a családok támogatása, hiszen a döntések a családban születnek… Hasonlóan a kivándorlás és otthonmaradás kérdése is a családban dől el. S minél jobban érzik magukat a szülők a közösségben, annál nagyobb az esélye az otthonmaradásnak.”
Molnár Ferenc, a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék tanszékvezető helyettese, a Kölcsey Ferenc Szakkollégium igazgatója interjújában aláhúzta: „A tavalyi tanévtől vette kezdetét szakkollégiumunk működése a főiskolán. Egyik tudományos műhelyünk a kisebbségtudományi műhely. Az egyetlen kötelező műhelyünk, mely nemcsak egyesíti diákjainkat, de kötelező az ezen való részvétel. Annál is inkább, hogy betekintést nyerjenek a politikai, kisebbségi, tudományi alapdolgokba, -fogalmakba. Kárpátalján, a kisebbségben lévő magyarság számára ez rendkívül fontos.”
Az eseményen a résztvevők betekintést nyerhettek a kisebbségi közösségek szerepébe a nemzetpolitikai folyamatokban, valamint megismerhették az aktuális kutatási irányokat és eredményeket ezen a területen.
A kárpátaljai magyar közösség nemzetiségi és nyelvi jogai című kötetet Budapesten február 16-án mutatták. A sorozat első kötetében – melynek elkészítésében a Nemzetpolitikai Kutatóintézet működött közre – a szerzők, Csernicskó István nyelvész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora és Tóth Mihály jogász, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke a kárpátaljai magyar közösség nemzetiségi és nyelvi jogait mutatja be.
Fotó: Nemzetpolitikai Kutatóintézet
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója köszöntőjében elmondta: a kötet a politika, a tudomány és a közigazgatás közreműködésével jött létre. „Egy-egy ilyen kötetet nemcsak azért szeretünk megjelentetni, bemutatni, mert tudományos értéke van, hanem azért is, mert politikai szándékunk van azzal, hogy minél tágabb körben megismerjék a kisebbségek jogait” – jelentette ki hozzáfűzve, hogy a kiadvány hamarosan letölthető lesz a kutatóintézet honlapjáról is.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott a kötet kezdeményezőjeként előadásában megjegyezte, ha őszre elkészül a sorozat mind az öt kötete, olyan látleletet tudnak felmutatni, ami alapján meghatározható, hol kell és hol lehet javítani a kisebbségek jogainak biztosítása érdekében.
A határon túli autonómiaügyek egyeztetési eljárásaiban közreműködő miniszterelnöki megbízott hangsúlyozta: nagyon fontos, hogy össze lehessen hasonlítani az egyes uniós tagállamok, társult országok – mint 2017. szeptember 1. óta Ukrajna – kisebbségvédelmi joganyagát az Európai Unió elvárásaival, és úgy vélte, fontos üzenete van annak, hogy egy ország – akkor is, ha nem kikényszeríthetőek ezek a szabályok – mennyire tartja be a kisebbségvédelmi joganyagot.
Szili Katalin a kötetsorozat céljára rávilágítva aláhúzta: fontos, hogy a kiadványokban 2021-es pillanatfelvételt készítsenek a határon kívül rekedt kisebbségi közösségek – éljenek akár tömbben, akár szórványban – jogairól, és arról, milyen jogszabályi lehetőségek, keretek biztosítják a kisebbségi közösségek jogait az egyes országokban. Mint fogalmazott, ebben a kérdésben a legérzékenyebb terület a kárpátaljai magyarság helyzete, illetve az ukrán jogszabályi előírások, az utóbbi években ugyanis számtalan esetben szűkítették a kisebbségi jogokat Ukrajnában, amit Magyarország sajnálatosnak tart.
„Megállapíthatjuk, hogy a kötet egy XXI. század harmadik évtizedének elejére vonatkozó látleletet mutat, s a kisebbségvédelemhez kapcsolódó, folyamatosan változó jogszabályi korpuszt állít elénk” – jegyezte meg Szili Katalin rámutatva arra, hogy ebből az is körvonalazódik, hogy hol voltak visszalépések az elmúlt időszakban, a kisebbségeket érő jogszűkítések és jogfosztások. A kötet lehetőség lehet arra is, hogy rávilágítson korunk egyik legfontosabb kihívására: az európai uniós tagországok és társult országok polgárai számára mit jelent a nemzeti kisebbségben élés, s megadatott-e a saját szülőföldjén kisebbségben élés biztonsága.
A miniszterelnöki megbízott előadásában kiemelte, hogy az elmúlt 12 évben megtették a fontos lépéseket a nemzet egyesítése érdekében, ez megjelent többek között az alap- és az állampolgársági törvényben, a határon túliak szavazati jogának biztosításában, és gazdasági támogatást is nyújtottak a határon túl élő magyaroknak, most pedig lehetőség van a „finomhangolásra” a nemzetpolitikában, s megteremteni azt a közös tudást, amely alapján közösen lehet tenni a visszalépések elkerülése érdekében. A nemzetpolitikában 2022 a cselekvő nemzet éve, s ennek kapcsán Szili Katalin hozzátette: április 3-án „az urnáknál is meg kell védenünk, amit a nemzetpolitikában elértünk”.
A cél az, hogy a magyar nemzeti közösségek büszkén tudják megélni magyarságukat, nemzethez tartozásukat, jó állampolgárai legyenek saját országuknak, ugyanakkor identitásukat távlatosan meg tudják őrizni – szögezte le Szili Katalin, majd kifejezte reményét, hogy Ukrajna vissza fog térni ahhoz a kisebbségvédelmi politikához, amelynek mentén az 1990-es évek elején elindult. Továbbra is fontos a kiállás egymásért, Magyarország a jószomszédság és kooperáció keretében törekszik arra, hogy a közösségeket érintő kérdésekben párbeszéd legyen a két ország között. Erre a párbeszédre mi bármikor készen állunk – tette hozzá.
Az első kötet szerzőivel folytatott beszélgetést Ferenc Viktória szociolingvista moderálta. Csernicskó István és Tóth Mihály felvázolták a kötet megírásának folyamatát, betekintést adtak a műhelymunkába, továbbá felvázolták az ukrajnai magyarság jelenlegi helyzetét, valamint szóltak a magyar kisebbséget ért atrocitásokról, az ukrajnai kisebbségek ellen irányuló jogszűkítésekről és jogfosztásokról. A jogalkotás, valamint a jogérvényesítés ukrajnai vonatkozása kapcsán Csernicskó István aláhúzta: „Az, amit ebben a kötetben is összefoglaltunk, hogy folyamatosan szűkülnek azok az jogok, azok a lehetőségek, amelyekkel akár 10-15 évvel ezelőtt rendelkezett a kárpátaljai magyar közösség, tükröződik a mindennapi jogalkotásban és alkalmazásban is”. Tóth Mihály hozzátette: „A jogszűkítés tetten érhető a mindennapokban. Az ukrán jogszabályalkotásra mindig jellemző volt a keret-, deklaratív jelleg, kivéve az államnyelvtörvényt és az oktatási törvényt. Általában a részletek, ha léteztek is valahol, alacsonyabb rendű jogszabályokban jelentek meg, törvényi szinten nem. Viszont amikor a jogszűkítés történik – érdekes mód – konkrétumokra mennek le”.
A kötetbemutatón a hallgatóság soraiban ült Kalmár Ferenc, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa, aki a szerzőkkel folytatott kerekasztal-beszélgetéshez hozzászólva arról beszélt, mennyire másként gondolkodik a kisebbségek jogairól az ukrán és a magyar fél. Mint mondta, Magyarországon az egyén szabadon dönthet arról, hogyan él kisebbségi jogaival, Ukrajnában azonban az állam dönti ezt el. Kalmár Ferenc megköszönte a szerzők munkáját.
