A badalói református templom külső falát 1938. augusztus 14. óta ékesíti az az emléktábla, amelyet annak a tiszteletére emelt 85 évvel ezelőtt a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség, hogy az itt élők emlékezzenek arra, hogy 1847 júliusában, útban Erdődre menyasszonyához, Szendrey Júliához, Petőfi Sándor e szent falak tövében tartott pihenőt. A Petőfi-emlékév keretében kisebb jubileumához érkezett az emléktábla, melyet méltóképpen ünnepel a kis kárpátaljai közösség.
A badalói református templom külső falát 1938. augusztus 14. óta ékesíti az az emléktábla, amelyet annak a tiszteletére emelt 85 évvel ezelőtt a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség, hogy az itt élők emlékezzenek arra, hogy 1847 júliusában, útban Erdődre menyasszonyához, Szendrey Júliához, Petőfi Sándor e szent falak tövében tartott pihenőt. A Tisza-parti településen élők máig nagyon büszkék erre a hagyatékra, és nemcsak a költő születésének napján, január 1-jén, illetve nemzeti ünnepünkön, a Petőfi által is fémjelzett 1848‒1849-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján, március 15-én tartanak itt megemlékezést, de a legrégebbi kárpátaljai emlékhely jelesebb évfordulóin is.
A badalói református templomban megtartott ünnepi hálaadó istentiszteleten Sápi Zsolt helyi lelkipásztor Jób könyve 42. részének 10. verséből vett idézettel – Az Úr pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt – hirdette Isten igéjét. A Szentírásból vett történet párhuzamaként elhangzott, hogy a bibliai hőshöz hasonlóan, a kárpátaljai magyarság sorsa is hosszú évtizedeken keresztül megpróbáltatásokkal volt, és van is tele, de mindezeket el kell viselni, mert az Úrnak velünk is terve van. Addig, amíg szülőföldünkön gyermekeink Petőfi-verseket szavalhatnak, amíg gyülekezeti közösségben megemlékezünk egy 85 éves évfordulóról, addig azt üzeni számunkra a Mindenható, hogy nemcsak múltunk, de jövőnk is van!
Az istentiszteletet követően a Petőfi-emléktábla köré gyülekeztek a megemlékezők, akiket elsőként Jakab Lajos, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntött.
Bevezetőjében azt emelte ki, hogy a sors és a Teremtő úgy rendelte, hogy a magyar történelem talán legrövidebb ideig alkotó költője vált nemzetünk leghíresebb és elismertebb poétájává.
Nemzeti imánk, a Himnusz eléneklését követően az érdekvédelmi szervezet helyi vezetője Petőfi Sándor nagyságát felelevenítve arról beszélt, hogy a költőóriás rövid életútja során olyan költeményeket és műveket hagyott az utókor számára, amelyek egy életre beíródtak a magyar történelem aranykönyvébe.
Jakab Lajos emlékeztetett rá, hogy a Kárpátalján fellelhető négy legjelentősebb Petőfi-emlékhely közül messze a badalói Petőfi-emléktábla a legrégebbi, amelyet még 1938. augusztus 14-én állított fel a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség Hrabár Konstantin, Kárpátalja akkori kormányzójának jelenlétében. Mint mondta, az akkori csehszlovák időkben sem volt egyszerű, és könnyű a helyi magyarság helyzete és sorsa, de az akkori hatalom annyira toleráns volt az őshonos lakosokkal, hogy velük együtt osztozott egy nemzeti hős emlékhelyének megörökítésében. Talán leginkább erre lenne szükség a mai, megpróbáltatásokkal tele időkben is…
Orosz Viktória, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatója Reményik Sándor Petőfihez című költeményét adta elő.
Jusztin Miklós, a beregszászi magyar konzul köszöntőjében arról beszélt, hogy saját gondolatai helyett inkább egy ismert Petőfi-költeményt idéz, amely az összetartozásról és a közösség megtartó erejéről szól. A diplomata ezt követően Petőfi Föltámadott a tenger című versét adta elő.
„Az idő igaz. S eldönti, ami nem az” – idézte Petőfi Sándor egyik versét Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetének elnöke, aki köszöntőjében az Isten küldöttjének nevezte Petőfit, aki rendíthetetlen szabadságharcosként megírta többek között a forradalom himnuszát is.
Az érdekvédelmi szervezet járási vezetője példaértékűnek nevezte a badalóiak hűségét és ragaszkodását a nagy költő örökségéhez, amelyet közel egy évszázada gondosan ápolnak és megőrzik azt az utókor számára.
A Mezőgecsei Tüzes Liliom Hagyományőrző Csoport tagjai az alkalomhoz illő népdalokat adtak elő.
A megemlékezés végén Sápi Zsolt tiszteletes imádságban adott hálát az eseményért, amit a Szózat eléneklése, és a Petőfi Sándor emléktábla megkoszorúzása zárt.
Vasárnapi ünnepi istentisztelet a badalói református templomban. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezetének képviselői és a falu közössége a prédikációt követően a templom falán lévő Petőfi Sándor emléktáblához vonult. A költő 1847-ben, útban menyasszonyához Erdődre, eljutott a Bereg vármegyéhez tartozó Badalóba is. A hiedelem szerint mielőtt a költő továbbindult, a templom mellett egy kis időre megpihent. Ennek okán a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség a szabadságharc költője előtt emléktáblával tisztelgett, melyet a badalói református templom falán helyeztek el 85 esztendővel ezelőtt, 1938. augusztus 14-én. A magyar országgyűlés a költő születésének 200. évfordulója alkalmából a 2022/2023-as évet Petőfi-emlékévvé nyilvánította. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség is igyekszik minél több olyan programot szervezni, amelyek által a kárpátaljaiak jobban megismerhetik a költő életét és munkásságát. Petőfi Sándor hagyatéka mindmáig rendkívül fontos a kárpátaljai magyaroknak is. A szabadság iránti elkötelezettsége iránymutatás a helyi magyarság számára. Üzenet, hogy bármilyen nehéz is, minden körülmények között büszkének kell lenniük magyarságukra.
Június 4-én ünnepi istentisztelettel egybekötve méltatták Badalóban a nemzeti összetartozás napját.
A település központján álló református templom csaknem teljesen megtelt a helyi lakosokkal. Sápi Zsolt lelkész a Krónikák II. könyve 17. fejezetéből vett igeszakasz alapján hirdette Isten igéjét. „Jósáfát példáját szem előtt tartva nekünk is az Urat kell keresni döntéseink meghozatalakor, ugyanis két úrnak szolgálni nem lehet, mindig választani kell. Menjünk vissza a gyökereinkhez, azokhoz az ősökhöz, akik ezt a templomot is építették. Nagyon sok jó példa van előttünk. S tartsuk mindig észben: ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – emelte ki a hívekhez szólva.
Az istentiszteletet követően Jakab Lajos presbiter, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezetének elnöke szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében felidézte a 103 évvel ezelőtt történt eseményeket: „1920. június 4-én az első világháború lezárásaként megszületett az a nemzetünk számára nagyon fájdalmas békediktátum, amelynek következtében Magyarország elvesztette földrajzi területének kétharmadát, lakosságának több mint felét. Egy ilyen fokú lelki és fizikai veszteséget egyetlen nemzet sem tudott volna túlélni, de 103 év elteltével magyar nemzetünk a korábbinál is jobban megerősödve él, gyökereink megvannak.” Jakab Lajos napjaink történéseire reflektálva elmondta: „Az elcsatolt területek közül jelenleg Kárpátalján a legrosszabb a helyzet, de én bízom benne, hogy ez megváltozik és az itteni embereknek a szülőföldhöz való ragaszkodása révén ezt az időszakot is túléljük.”
A kétszáz éve íródott Himnusz eléneklése után Hajgató Tamás beregszászi magyar konzul vette át a szót, aki kiemelte: a mai napon egyrészt emlékezünk, másrészt fejünket felemelve megyünk tovább a számunkra kijelölt úton. A diplomata elmondta, 103 évvel ezelőtt addig példátlan történések és botrányos döntések eredményeként a magyarság szét lett szaggatva. Azonban megjelent egy újfajta gondolkodás is arról, hogy a magyarok – éljenek akár Magyarország határain belül vagy azokon kívül – egy nemzetet képeznek. „Sokáig gyásznapként tekintettünk június 4-re, ugyanakkor 13 évvel ezelőtt megszületett egy döntés arról, hogy ez a nap a nemzeti összetartozásról szóljon, s ez az üzenet a fontos, hogy ezt elfogadjuk, hogy magyar a magyart mindig segítse, s összefogva egy szebb jövő reményében együttesen tudjunk előre haladni” – szögezte le Hajgató Tamás.
Nagyon sokáig gyásznapként tekintettünk erre a dátumra, az utóbbi évtizedben ez a hozzáállás valamelyest változott, köszönhetően annak, hogy 2010-ben a Magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét – emlékeztetett felszólalásában Huszár Péter, a Beregszászi Városi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetőhelyettese. A mostani nehéz helyzetre reflektálva hozzátette: az itthon maradtak dolga és kötelessége, hogy helyben maradva várják haza azokat, akik a háború miatt elhagyták szülőföldjüket, s amikor hazatérnek, jó szóval tudják üdvözölni őket újra itthon.
A megemlékezés meghittségét emelték a helyi gyerekek szavalatai: Orosz Viktória Bodnár Éva Tisza part című versét, Sápi Anna és Botos Olivér pedig Botos Erzsébet Mondd ki bátran című költeményét mondták el.
A Szózat eléneklését követően sor került az emlékezés koszorúinak elhelyezésére a templom külső falán lévő Petőfi Sándor-emléktáblánál.
Délután 16 óra 30 perckor, a trianoni békeszerződés aláírásának időpontjában mementóként 103 másodpercig megszólalt a falu református templomának harangja, majd 20 óra 23 perckor a község határában, közel száz lakos részvételével, meggyújtották az összetartozás tüzét, amelyet a béke mihamarabbi eljövetelében bízva vidékünkön idén békelángnak is tekinthetünk.
A hírt Jakab Lajos családorvos, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke közölte Facebook-oldalán április 3-án.
„Április 2.-án, vasárnap, a délutáni órákban (körülbelül 17. 30. és 18.00. között) a képen látható Skoda személygépkocsi (rendszám: AO 3364 EP) két utasa (szemtanúk szerint egy fiatal férfi és egy nő) leparkolt a falunk központjában lévő Mártírok emlékparknál – amely a sztálini lágerekbe elhurcolt áldozataink emlékművének is helyet ad –, és elkezdték fényképezni a park kerítésénél legalább 30 éve ott lévő, nagyjából 3 méter magasban elhelyezkedő nemzeti színű zászlót. A fotózást tett követte, a fiatalember felmászott a talapzatra, és sikerült kiemelnie a farúdon lévő zászlót (csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem mindennapi erőnlét kellett hozzá, hiszen amikor évente egyszer ki szoktam cserélni az elkopott trikolort, akkor ehhez a művelethez egy kb. 3 méteres létrára van szükség…).
Hála Istennek, mindennek szemtanúja volt egyik helyi nemzettársunk, aki ukrán tudását elővéve, azonnal számon is kérte az illetőt a cselekedetéért. Azt a választ kapta, hogy ez ukrán föld, és itt semmi keresnivalója nincs idegen ország zászlójának. A KMKSZ illetékeseivel konzultálva, olyan információt kaptam, hogy a Mártírok emlékpark az nem számít állami közintézménynek, így ott jogosan lehetnek címer nélküli magyar szimbólumok is!
Visszatérve az esetre, az illető hamarosan elhajtott, a zászlót pedig azonnal visszahelyezték eredeti helyére, ahol azóta is ott van” – olvasható a bejegyzésben.
A KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke arra kérte a helyieket, hogy amennyiben bárki valami gyanús mozgást vesz észre, akkor jelezze felé, vagy a falu elöljárójának, Szalai Imrének, kistérségi képviselőnknek, Székely Józsefnek, esetleg a rendőrségnek (102) az esetet.
Március 15-én ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg az 1948–49-es forradalom és szabadságharcról Badalóban, majd a református templom külső falán lévő Petőfi-emléktáblát is megkoszorúzták a jelenlévők.
Isten igéjét Sápi Zsolt református lelkipásztor hirdette, hangsúlyozva, Istennel kell terveznünk, hogy sikeresek lehessünk, és magyar közösségünk megmaradjon.
Dr. Jakab Lajos helyi családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke emlékeztetett arra, hogy a kerek évfordulók évét éljük. Nemrég méltattuk Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. Nagy büszkeség a badalóiak számára, hogy a Kárpátalján fellelhető négy Petőfi-emlékhely közül az övék a legrégebbi. Még 1938-ban lett templomuk külső falára elhelyezve az emléktábla, amellyel annak állítottak emléket, hogy nagy költőnk 1847 júliusában e szent falak tövében pihent meg a Szatmár megyei Erdődre, menyasszonyához utaztában. Nemzeti imánk, a Himnusz is 200 éve született meg, amelyet egy kicsit magukénak éreznek a badalóiak, ugyanis Kölcsey Ferenc a Tisza túlsó partján, Szatmárcsekén élt 23 éven keresztül, ott írta meg nemzeti imánkat. Bár Petőfivel ellentétben nem maradt arról feljegyzés, hogy Kölcsey Badalóban járhatott, de dr. Jakab Lajos szerint ez nem is lehetett másként, hisz 1823. január 22-én, amikor letisztázta a Himnusz szövegét, a beregszászi postáról küldte azt el barátainak. Beregszászba pedig az akkori hidason, majd Badalón keresztül vezetett az út Szatmárcsekéről.
A magyar forradalom jelképévé vált Nemzeti dalt 175 évvel ezelőtt vetette papírra Petőfi Sándor, amit Orosz Viktória szavalt el az ünnepi istentiszteleten, Fülöp Barna beregszászi magyar konzul pedig felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök külhoni magyarokhoz írt ünnepi levelét.
Két helyi kislány, Sápi Anna és Szalai Gréta elénekelték a Kossuth-nótát, majd Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet. Sin József hangsúlyozta: „A reformkor nagy politikai nemzedéke ‒ Kossuthtal, Széchenyivel és a márciusi ifjakkal az élen ‒ képes volt olyan politikai programot kidolgozni, amellyel az akkori magyar társadalom minden rétegének tudott valamit adni. Így létrejött egy társadalmi közmegegyezés, aminek elérése ma is elérendő célja kellene, hogy legyen minden felelős politikusnak. Petőfiék harca lehetetlen vállalkozásnak tűnt előbb egy, majd két birodalommal szemben, de szabadok akartak lenni, és harcoltak a magyarságért, a magyar oktatásért, iskolákért, a magyar anyanyelvért és a szabad sajtóért” – emelte ki Sin József, aki a hallgatóságát arra intette: „Ha elhisszük, hogy a jelenlegi helyzetet nem lehet megváltoztatni, akkor nincs jövőnk. Vannak eredményeink, és tudnunk kell, hogy a mindennapi harcainkban nem vagyunk egyedül. Az anyaország mindig mögöttünk áll. A szabadság számunkra azt jelenti: félelem nélkül szeretni szülőföldünket, anyanyelvünket, megtalálni létbiztonságunkat Ukrajnában. Mert Berzsenyivel szólva: »Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat«. Mi, kárpátaljai magyarok pedig nem szeretnénk bűnbakok lenni Ukrajnában, hanem egy jól megépített, szilárd híd az országhatárok fölött, a két nép között.”
Szalai Imre, Badaló elöljárója szerint: „Március 15-e mindig egy olyan alkalom, amikor el kell gondolkodnunk múltunkon, jelenünkön és legfőképpen a jövőnkön. Hiszen ragaszkodásunk szülőföldünkhöz mindennél fontosabb. A magyar nép mindig tiszta szívvel ünnepli e magasztos ünnepet. Történelmünk egyik legszebb és legkiemelkedőbb fejezete az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, szeretjük ezt az ünnepet, mert együtt jár vele az a reménység, hogy lesz még magyar értékeket, lelki, szellemi értékeket felvállaló és magát itthon jól érző ifjúságunk” – fogalmazta meg mindannyiunk közös reményét Szalai Imre.
Az ünnepi istentisztelet végén a jelenlévők elénekelték a Szózatot, majd megkoszorúzták Petőfi Sándornak a templom külső falán lévő emléktábláját.
Petőfi Sándor, a nemzet költője születésének 200. évfordulóját méltatta a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a helyi közösség Badalón.
A Bereg-vidéki településen 1938-ban állítottak emléktáblát a lánglelkű költőnek, amely vidékünkön a költő legrégebbi emlékhelyének számít. A szájhagyomány szerint, útban szerelméhez, Szendrey Júliához, Petőfi Sándor a református templom tövében pihent meg rövid időre.
A megemlékezés ünnepi istentisztelettel kezdődött. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke a költőóriást méltatva kiemelte, hogy Petőfinek és a szabadságharcnak köszönhetően gondolkodhatunk nemzetként és ez a nemzettudat viszi előre a közösséget és biztosítja azt, hogy sokáig megmaradjon a magyar nyelvű oktatás és kultúra Kárpátalján.
A badalói megemlékezés a KMKSZ központi rendezvénye lett, ami büszkeséggel tölti el a helyieket – emelte ki felszólalásában Jakab Lajos, a KMKSZ Badalói alapszervezetének elnöke.
Babják Zoltán a Beregszászi kistérség polgármestere köszönetét fejezte ki, és arra kérte a jelenlévőket, hogy a jövőben is közösségben gondolkodjanak ezekben a nehéz időkben.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke felszólalásában elmondta, hogy 2023 Petőfi-emlékév, s nem csak Magyarországon, hanem az egész Kárpát-medencében, minden magyar közösségben.
Zán- Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke kiemelte a rendezvény fontosságát, egyben hozzátette, hogy a kárpátaljai magyarság megmaradásának egyik záloga az Istenbe vetett hit és a megmaradás reménye. A megemlékezés végén a Sárosoroszi Hangraforgó citeraegyüttes előadásában Petőfi megzenésített verseit hangzottak el. Ezt követően a résztvevők elhelyezték a megemlékezés koszorúit a templom falán 85 évvel ezelőtt elhelyezett Petőfi-emléktáblánál.
Badalóban immár több mint fél évszázados hagyomány, hogy a helyi református templomban kezdik az új esztendőt ünnepi istentisztelettel, majd pedig a gyülekezeti közösségben emlékeznek meg Petőfi Sándorról. Legismertebb magyar költőnk, forradalmárunk, nemzeti hősünk, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja idén lenne 200 éves.
Igehirdetésében Sápi Zsolt református lelkipásztor a Zsoltárok könyvének 6. és 7. verséből vett idézetekkel – Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem… ‒ tolmácsolta Isten igéjét, és arról beszélt, hogy a mostani ínséges időkben is nagy az Úr kegyelme az övéiről.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), és a Badalói Református Egyházközség központi jubileumi megemlékezésén elsőként Jakab Lajos helyi családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke méltatta a 176 évvel ezelőtt a Tisza-parti településen járt egykori költőóriás történelmi szerepét.
Szép hagyomány, hogy január 1-jén megemlékezünk a költő, forradalmár és nemzeti hős, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja, Petőfi Sándor születésének emléknapjáról, amely az idén a 200. ilyen évforduló – mondta beszédében. Tesszük ezt annak az apropóján, hogy 1847 júliusában, útban Erdődre, menyasszonyához, Szendrey Júliához, Petőfi református templomunk tövében tartott pihenőt, aminek emlékére 1938. augusztus 14-én emléktáblát állítottak.
A KMKSZ helyi első embere büszkeséggel emelte ki, hogy a Kárpátalján fellelhető négy Petőfi-emlékhely közül messze a badalói a legrégibb, hiszen amíg az Ungváron, Beregszászban és Munkácson állított szobrokat és domborművet az 1990-es években avatták fel, addig a Tisza-parti település Petőfi-emléktáblája már 85 éves múltra tekint vissza. Ezt az örökséget a helyiek igyekeznek méltóképpen ápolni és átadni a jövő nemzedékének, hogy az itt élők mindig a magukénak érezhessék a nagy költő szellemiségét.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezetője nemcsak az emléknap, de az új esztendő beköszönte alkalmából is jókívánságait fejezte ki a helyieknek, amelyet a beregszászi konzulátus és ungvári főkonzulátusának nevében is tolmácsolt a gyülekezeti közösségnek. A konzul úr Petőfi Sándor költői nagyságának méltatása mellett kitért a kárpátaljai magyarság helyzetére is, amelynek elsősorban békét kívánt a 2023-as esztendőre.
Orosz Viktória Petőfi Sándor legismertebb szerzeményét, a Nemzeti dalt adta elő.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke beszédében azt emelte ki, hogy a szabadságért való küzdelem ma is aktuális, és mindig az is lesz. „Gondoljunk csak a magyar és az ukrán népre: mindkettő a szabadságáért, függetlenségéért küzd, az egyik a csatamezőkön, a másik a tárgyalóasztalok mellett, de a tét ugyanaz – mondta, majd hozzátette, hogy nem véletlen, hogy a magyar közmédiában a legtöbbet elhangzó szó a béke volt. Egy Petőfi-idézettel zárta mondandóját: »Az idő igaz, s eldönti, ami nem az…«”
,,Ma ‒ mint minden január elsején ‒ azért gyűltünk össze, mert 200 évvel ezelőtt megszületett Petrovics Alexander, Hrúz Mária gyermeke, aki a magyar költészet legnagyobb alakja lett” – kezdte beszédét dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnök asszonya, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, majd arról is beszélt, hogy az itt élők azzal is támogatják a magyar kultúra fennmaradását, ha a gyermekeiket magyar óvodákba és iskolákba adják, mivel egy nép csak saját anyanyelvén lehet igazán sikeres.
Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere köszöntőjében kiemelte, most azzal is erősítjük egymást, hogy együtt méltatjuk Petőfi emlékét, és tehetjük ezt az Isten igéje által is. Hangsúlyozta, a mai borzalmas háború idején kitartásra, és összefogásra van szükség, melynek megvalósításában nagy szerepe van a történelmi egyházak, karitatív és civil szervezeteknek, mert csak így tudjuk túlélni ezeket a nehéz időket.
Köszöntötte az egybegyűlteket Szalai Imre, Badaló elöljárója is, aki a Petőfiről való megemlékezésében a legrövidebb, de egyben a legnagyobb sikertörténetnek nevezte a költő életútját. Az eseményt megtisztelte még jelenlétével Rezes Károly, a Beregszászi Járási Tanács elnöke is.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke áldást kért az egybegyűltekre és a rendezvényre, majd annak a fontosságáról beszélt, hogy a kárpátaljai magyarság megmaradásának egyik záloga az Istenbe való hit, a szülőföld mellett való kitartás, és annak a reménynek a megvalósulása, amelyet a református egyház kitűzött vezérfonalának a 2023-as esztendőre.
Az ünnepi beszédek végén a Sárosorosziból érkező, Gáti Gyöngyi által vezetett Hangraforgó citeraegyüttes Petőfi megzenésített verseiből adott elő összeállítást.
Az ünnepi megemlékezést az idén ugyancsak 200 éves évfordulóját méltató nemzeti imánk, a Himnusz, illetve a Szózat eléneklése foglalta keretbe, majd a vendégek és a jelenlévők megkoszorúzták a Petőfi Sándor-emléktáblát.
Istentisztelettel és főhajtással emlékeztek meg a sztálini lágerekbe elhurcolt magyar és zsidó nemzetiségű férfiakról Badalón a református gyülekezet és a KMKSZ közös szervezésében. Sápi Zsolt lelkipásztor kiemelte, hogy a kényszermunkára elhurcoltaknak egyetlen bizodalmuk csak Isten volt, aki sokakat megtartott és megerősített a nehézségekben. A Tisza parti településen az áldozatok tiszteletére a kilencvenes években emlékparkot alakítottak ki, amit a helyiek gondoznak. Sin József a KMKSZ Beregszászi Járási Középszintű szervezetének elnöke hangsúlyozta, az elhurcolt honfitársaink egyetlen bűne a magyarságuk volt. A rendezvény végén az egybegyűltek elhelyezték az emlékezés koszorúit azoknál a fekete márványtábláknál, amelyek örök emléket állítanak azoknak, akik soha sem tértek vissza Badalóba.
Badalóban a trianoni békediktátum aláírásának 102. évfordulóján, június 4-én emlékeztek a szomorú eseményre és a nemzeti összetartozás napjára.
A helyi református templom külső falát díszítő Petőfi Sándor-emléktábla előtt összegyűlt megemlékezőket elsőként Jakab Lajos családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte. Nemzeti imánk, a Himnusz eléneklését követően, az érdekvédelmi szervezet helyi vezetője arról beszélt, hogy az egész magyarságot érintő gyász mellett 2010 óta ez a dátum egyben a remény és egység jelképe is, hiszen a Magyar Országgyűlés ezt a napot a nemzeti összetartozás dátumává nyilvánította, ami már nemcsak a szétszakítottságról, és a búslakodásról szól, hanem az egész Kárpát-medencei magyarság és a világ magyarságának összetartozásáról!
A szónok beszélt arról is, hogy az idén, az évfordulóra történő emlékezés mellett, a szentlélek eljövetelét is ezen a hétvégén ünnepeljük, ami a mostani háborús időkben különösen is arra ösztönöz bennünk, hogy a béke eljöveteléért is imádkozzunk.
Ferenci Dorina, a badalói Gvadányi József nevét viselő gimnázium negyedikes tanulója Juhász Gyula Trianon című versét adta elő.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa nevében Szűrös Mátyás konzul úr köszöntötte az egybegyűlteket.
Beszédében hangsúlyozta, nehéz időket éltünk és élünk, előbb a ragály, most meg a háború. Immár több éve nem tudunk közösen sem ünnepelni, sem gyászolni, de a gyászra egyre több alkalmunk van. De mégiscsak itt vagyunk, csendesen, de kitartóan, ,,megfogyva bár, de törve nem”.
A konzul úr emlékeztetett rá, hogy, bár a magyarság történelme tele van gyásznapokkal, mégis mindig sikerült talpra állnunk, nem bukott el nemzetünk. Vereségeinkből sikerült erőt kovácsolnunk magunknak, ahogyan június 4-ét, a nemzet széttagolásának napját is a nemzeti összetartozás napjává tettük. Gyásznapot ünneppé! Emlékezve tanuljunk tehát a múltunkból, és ünnepeljük, hogy csak azért is együtt vagyunk!
Az elmúlt napokban volt 100 éve annak, hogy megszületett a székely himnusz. A helyiek a magyarság egyik jelképének számító melódia eléneklésével adóztak ennek az évfordulónak. Ezt követően Sápi Zsolt badalói református lelkipásztor tolmácsolta Isten üzenetét a megemlékezők számára.
Ki kell mondani: a békediktátum a magyarság történetének egyik legnagyobb tragédiája. Nagyon fontos, hogy ezen a fájó napon mindannyian imádságban kérjük a mielőbbi békét. Nagyon aktuális az ige: Boldogok a békességre igyekezők! Most kell mindenkinek odaállni Isten elé, és a békéért, a szeretetért könyörögnie!
A Szózat eléneklését követően, pontban 16. óra 30. perckor, a békediktátum aláírásának időpontjában 102 másodpercig megszólalt az ősi badalói református templom harangja, miközben mindenki a béke eljöveteléért, nemzetünk megmaradásáért imádkozott.
Az áldásokban gazdag esemény Petőfi Sándor emléktáblájának megkoszorúzásával ért véget.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezete és a Badalói Református Egyházközség közös szervezésében idén Kárpátalján elsőként alighanem Badalóban emlékeztek meg az 1848-as forradalom és az 1849-es szabadságharc 174. évfordulójáról a gyülekezeti közösségben.
A badalói református templomban 11 órától kezdődő ünnepi istentiszteleten Sápi Zsolt református lelkipásztor hirdette az igét, amelyben kiemelte, hogy nem csak ezekben a vészterhes időkben, de mindenkor minden keresztény ember kötelessége a bajbajutottak és menekültek segítése.
A Szózat eléneklését követően Jakab Lajos helyi családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntője elején arról beszélt, hogy még három hete is arra készült, hogy1848. március 15-ének a szellemiségéről, ennek az eseménynek a történelmünkben elfoglalt felejthetetlen szerepéről szóljon, ám az azóta zajló események, sajnos, némileg felülírták az ünnep üzenetét.
,,Immáron 18. napja egy sok szenvedéssel, pusztítással és modern kori népvándorlással járó háború rettegésében élünk, és bár a történelmi tapasztalatok szerint a nagyhatalmi háborúk általában nem a mi főutcánkon haladnak keresztül, de földrajzi helyzetünknél fogva mégis csak részesei vagyunk ennek a világégésnek. Ilyen helyzetben nem tehetünk egyebet, mint Istenbe kapaszkodva kérni a Mindenhatót, hogy minél hamarabb vessen véget ennek a szörnyűségnek, és legyen újra béke már!” – mondta az elnök, majd hozzátette: ilyen felfordult világrendben és puskaporos légkörben még az is kérdéses volt, hogy itt, Badalóban megemlékezhetünk e történelmünk legjelentősebb forradalmáról és szabadságharcáról, de a mindenkor menedéket szolgáltató Isten házában ez is megvalósulhatott.
,,Egy biztos, akárhogy alakuljon ennek a szörnyű háborúnak a végkimenetele, és akármi lesz a sorsunk, mi akkor is keresztény szellemben és hitben élő magyarként szeretnénk megélni jövőnket, és ehhez kérjük az Úristen segítségét” – zárta mondandóját a KMKSZ helyi első embere.
Babarczki Evelin, a Badalói Gvadányi József Gimnázium tanulója Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét adta elő.
Gyebnár István Magyarország Beregszászi Konzulátusa nevében köszöntve az egybegyűlteket örömtelinek nevezte, hogy erre az ünnepi alkalomra milyen szépen megtelt a templom, ami azt mutatja, hogy az itt élők közül sokan itthon maradtak, ragaszkodnak szülőföldjükhöz, és a legtöbben hitbéli lelkülettel élik meg napjaikat ezekben a nehéz időkben is. Rendkívül szomorúnak nevezte az ukrajnai történéseket, mint mondta, ebben a helyzetben a magyar nép és Magyarország Kormánya igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a menekültek befogadása érdekében.
Az ugyancsak a helyi iskolában tanuló Szabó Regina, Sápi Anna és Szalai Melinda szívhez szólóan adták elő az ismert Kossuth-nótát.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke beszédében sajnálatosnak nevezte, hogy az idén háborús körülmények közepette kell emlékeznünk 1848. március 15-re, amit a magyar nemzet identitástudatának az egyik alappilléreként említett. Mint mondta, az utóbbi nyolc évben Ukrajna a nemzetállam megteremtésének rögös útját járta ugyan, de mára eléggé kétségbeejtő helyzetbe került. Ebben a helyzetben nemcsak Magyarország, de a kárpátaljai magyarság is igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a menekültek befogadását illetően, hiszen mára az anyaországban közel negyedmillióra tehető az ukrajnai menekültek száma, megyénkben pedig több tízezren próbáltak menedéket kapni az elmúlt hetek során.
Mi, kárpátaljai magyarok úgy akarjuk szolgálni a szabadság és megmaradás ügyét, ahogy azt a márciusi ifjaktól tanultuk: egy szívvel, egy lélekkel és egy akarattal – emelte ki.
Ünnepi köszöntőjét Babits Mihály Húsvét előtt című verséből vett idézettel zárta: „Béke, béke, béke! Legyen béke már, legyen vége már!”
Az ünnepi megemlékezés végén a gyülekezet együtt énekelte el nemzetünk imáját, a Himnuszt, majd megkoszorúzták a templom külső falán lévő Petőfi Sándor-emléktáblát.