Kárpátalján sokak számára ismerős A SZAKKÖR elnevezés, amely a közösségi összefogást és a hagyományőrzést szimbolizálja. A Csapi Református Egyházközség parókiáján ennek jegyében rendezték meg a helyi szakkörösök évadzáró kiállítását. Az érdeklődők megtekinthették a kereten szőtt alkotásokat. Ez a kézműves tevékenység újdonságnak számít Kárpátalján. A szövés az egyik legrégebbi foglalkozás. A szakkörben szálas anyaggal, a kenderrel készítettek különböző használati tárgyakat az ügyes kezű asszonyok. A szakkörön már három éve sajátítanak el az érdeklődők hagyományos mesterségeket. Az eredményeket látva egyre többen csatlakoztak a csapathoz. Amint a csapi és a más településeken működő online szakkörök lassan bővültek és erősödtek, az asszonyok keze alól kikerülő termékek nemcsak mesterművekké váltak, hanem a közösségi összetartozás és a hagyományok ápolásának kulcsává is. Mindegyik szál, amely ezen a kiállításon látható, nem csupán anyagi értéket képvisel, hanem gazdag közösségi és szellemi értékeket is hordoz magában. Ezek az alkotások nemcsak a kézügyességet és kreativitást tükrözik, hanem azt a szolidaritást és összetartást is, amely lehetővé tette, hogy a résztvevők közösen alkossanak és fejlesszék tudásukat.
Pünkösd vasárnapján huszonnegyedik alkalommal rendezték meg a pünkösdi napot Gut községben, felelevenítve a pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó, lassan feledésbe merülő népi hagyományokat. A program során megnyílt a Révész Imre Társaság (RIT) művészeinek kiállítása, és hagyományőrző műsor is volt. A felnőtteket kispályás labdarúgótorna, kötélhúzás és kődobóverseny szórakoztatta, míg a hölgyek tollaslabdáztak és ugróköteleztek. A gyerekek körhintán és légvárban játszhattak. Az eseményen meseelőadás, pünkösdi szépségverseny és hagyományos guti gombás ételek kóstolása is volt.
A XXIV. Guti Pünkösdi Nap ünnepi istentisztelettel kezdődött a guti református templomban, majd a helyi óvoda nagytermében megnyílt a Révész Imre Társaság művészeinek festményeiből összeállított kiállítás, ahol Dikun György, Kulin Ágnes, Hrabár Natália, Réti János, Erfán Ferenc, Klisza János, Vilasek Tibor, Kutasi Csaba, Gogola Zoltán és Soltész István munkáit lehet megtekinteni, valamint a guti emberek életét és régi katonai viseleteket bemutató állandó fotókiállítást.
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján Peres László, a KMKSZ Guti Alapszervezetének elnöke és Tóth Angéla, a Guti Gimnázium igazgatója köszöntötte a megjelent vendégeket.
Dr. Trieb Gergely beregszászi magyar konzul ünnepi beszédében kiemelte: „Az anyaország nemzeti kormánya politikai mozgástere és gazdasági lehetőségei függvényében mindig is támogatta a régiót, a kárpátaljai magyarság mögött állt, és ez így lesz a jövőben is. Szeretnék köszönetet mondani a kárpátaljai politikai és egyéb érdekvédelmi szervezeteknek, köztük elsősorban a KMKSZ-nek, az egyházi felekezeteknek, a közéleti szereplőknek, pedagógusoknak, vállalkozóknak és mindenkinek, aki a saját helyén hittel és elszántsággal, egyre nehezebb körülmények között végzi a feladatait, építve ezzel az itt maradt magyarok jövőjét és megmaradásban való hitét” – fogalmazott a konzul úr, hangsúlyozva: „Pünkösd hozta el azt az isteni erőt a Földre, amelynek segítségével a Krisztus-hívők először a Római Birodalom minden szegletébe eljutottak, majd a civilizáció terjedésével az evangélium üzenete és igazsága a Föld végső határáig is eljutott. Ezért pünkösd ünnepe közvetíti a sikert, a jövőt és a reménységet is, amelybe a kárpátaljai magyarság is kapaszkodhat.”
Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Guti Pünkösdi Nap szervezőbizottságának elnöke, egykori kezdeményezője elmondta, hogy a pünkösdhöz kapcsolódó népi hagyományok megőrzése mellett kezdettől céljuk volt a képzőművészet és a testmozgás, a sport népszerűsítése. Ezúttal hatféle sportjáték közül válogathatnak a fiatalok. Idén is megválasztják pünkösd szépét és finom, hagyományos ételekkel kínálják a rendezvényre ellátogató vendégeket.
Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke elmondta: „Úgy gondolom, hogy ez az időszak nagyon fontos mindannyiunk számára. Össze kell kapaszkodnunk, egymásra vagyunk utalva ebben a nagyon nehéz időben” – figyelmeztetett, majd meghívta a gutiakat a felső-Tisza vidéki magyarság augusztus 20-i központi ünnepségére, Aknaszlatinára.
A köszöntőbeszédeket követően a Guti Gimnázium tanulói feldíszített szekéren érkeztek meg, majd bemutatták a pünkösdi király- és királynéválasztás hagyományát. Népi játékokkal és tüzes táncokkal szórakoztatták a közönséget a kisbégányi kultúrház Sirokai Erzsébet által felkészített hagyományőrző csoportjai, valamint a Kádár Szilvia és Kovács István vezette halábori Tiszavirág tánccsoport.
A kisebb gyerekek számára volt légvár, körhinta, majd az óvodában János vitéz meseelőadás, amelyet a Nagyberegi Líceum diákjai adtak elő, modern feldolgozásban.
Pünkösd szépének a szervezők a legszebb guti lányt, Horváth Dominikát választották idén. A Darcsi Viktor kispályás focibajnokságot ezúttal a kígyósi és nagyberegi fiatalokból álló csapat nyerte meg, közülük került ki a torna legjobb játékosa, Derceni Áron, aki egyben a legfiatalabb is volt. Második helyen Barkaszó, Gát, Szernye közös csapata végzett, akik viszont a kötélhúzásban nem akadtak legyőzőre. A harmadik helyen a hazai, guti labdarúgók végeztek, akik egy kicsit csalódottak voltak, hogy nem tudtak élni a hazai pálya nyújtotta előnyökkel. Tollaslabdában Bíró Martin nem talált legyőzőre, az ugrálókötelezők közül a szervezők különdíjjal jutalmazták Kádár Szilviát, a KMKSZ Halábori Alapszervezetének elnökét.
A hatalmas követ Orosz József dobta el legmesszebbre, második helyen ebben az erőpróbában Lokita István, a Beregszászi Járási Katonai Közigazgatási Hivatal helyettes vezetője végzett. A szervezők minden helyezett teljesítményét kupával, díjakkal, sportszerekkel ismerték el.
A gutiak minden vendéget asztalhoz ültettek. Nagyon ízletes volt a Nagy Attila és Peres László által főzött bográcsgulyás, akárcsak a helyi az asszonyok által készített, Gutra jellemző gombás ételek, valamint az elmaradhatatlan töltött káposzta.
Pünkösdi foglalkozással zárult a Nagyberegi Tájház tavaszi programsorozata május 14-én. Az ide látogatók ezúttal Beregszászból érkezett iskolások voltak, akikhez a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregszászi növendékei is csatlakoztak.
A rendezvény megnyitóján Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy a hagyományhoz hűen idén is a pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó foglalkozással zárják a tájház tavaszi évadát. „A mai nap egy kicsit rendhagyónak mondható, hiszen aki nyomon követi a tájház életét, az tudja, hogy ilyenkor pünkösdikirály-választással egybekötött vetélkedővel szoktuk zárni az évadunkat, a mai alkalom viszont eltér ettől, ugyanis ma a pünkösd vallási mivoltára, a bibliai történetre alapozzuk a foglalkozást, s erre épülnek majd az ügyességi játékaink, valamint a kézműves-foglalkozásaink is” – emelte ki Gál Adél.
Felszólalásában Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul köszönetet mondott a gyerekeknek, amiért ilyen nagy létszámban érdeklődnek a tájház programjai iránt, valamint a szervezőknek és a foglalkozásokon közreműködőknek, akik a magyar kultúra és hagyományok őrzése és továbbadása céljából hétről hétre igényes programokkal várják az ide látogatókat.
A köszöntőket követően Tóth László, a Nagyberegi Református Gyülekezet lelkipásztora arra biztatta a tanulókat, hogy lássák a pünkösdöt is úgy, mint „az Istennek egy olyan rendhagyó cselekedetét, melynek a világtörténelemben sehol nincs párhuzama, hiszen ez egy egyedi esemény a karácsony, Krisztus feltámadása és mennybemenetele mellett; pünkösdkor Isten kinyilvánítja az ő szeretetét, a megbocsátását és a kegyelmét az emberek felé” – fogalmazott Tóth László, hozzátéve: napjainkban rendkívül fontos meglátni azt, hogy Istennek vannak ilyen tettei, cselekedetei, melyekkel megmutatja hatalmát. A kisiskolások figyelmesen hallgatták meg a Bibliából felolvasott pünkösdi történetet, majd nagy örömmel énekelték el közösen a 250. dicséretet.
A programot ezután a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregszászi növendékeinek előadása színesítette. A fiatal néptáncosok csallóközi gyermekjátékfüzért mutattak be, mely a körjátékok és a kapuzósok okán a pünkösdhöz is szorosan kapcsolódik.
Az ügyes kezű gyerekek a láng színeit kiválasztva színes és krepp-papír felhasználásával pünkösdi ajtódíszeket készítettek, melyek közepére egy hajtogatott technikával készült fehér galamb is került.
A foglalkozás végén a szervezők kemencében sült almás és túrós süteménnyel, valamint ízletes bodzaszörppel kedveskedtek a gyerekeknek.
Közel ezer résztvevővel rendezték meg a kelet-magyarországi Leveleken a 16. Krétakör Művészeti Versenyt. A néptáncosokat is felvonultató megmérettetésen több kárpátaljai csapat is részt vett. A szervezők célja az volt, hogy őrizzék és népszerűsítsék a magyar néphagyományokat, valamint a modern művészeti ágakat is bemutassák.
Május 1-jén a májusfaállítás hagyománya elevenedett meg a Nagyberegi Tájházban.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a Nagyberegi Tájház létrehozása óta nagy hangsúlyt fektet a jeles napokra, valamint az egyházi ünnepekhez fűződő népi szokások felelevenítésére, emellett kiemelkedően fontos számára, hogy a felnövekvő nemzedék megismerje és továbbörökítse a vidékünkre jellemző, jelenleg is élő hagyományainkat. A májusfaállítás a régmúlt időkben gyökerező szokás, így ezt minden évben újra és újra életre keltik a tájház udvarán is. Ezúttal az ungvári járási Homoki Gimnázium tanulóiból álló csoport érkezett a tájházba, akiket Gál Adél programfelelős üdvözölt. Az intézmény életét bemutató részletes tájékoztató meghallgatása, valamint az autentikus paraszti létet és hangulatot idéző épület belső helyiségeinek körbejárása után a gyerekek és tanáraik megtekintették A Szakkör foglalkozásai alatt született alkotásokból álló kiállítást, majd egy rövid sétát tettek a Szikura József Botanikus Kertben.
„Ez a szokás napjainkban egyre kevésbé tűnik fel a falvakban, viszont egykor fénykorát élve virágzott. A májusfaállítás eredete egészen a XV. századig nyúlik vissza” – osztotta meg hallgatóságával Gál Adél.
A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, ugyanakkor szerelmi ajándék is lehet, melyet általában április 30-ról május 1-re virradóra állítanak fel a fiúk választottjuk háza előtt. A hajnali órákban leggyakrabban nyárfát kötöznek a kiszemelt lány kerítésére, melyet színes szalagokkal, helyenként étellel-itallal, napjainkban akár már kisebb ajándékokkal is díszítenek. A kerítésoszlophoz rögzített fát az udvarló barátai segítségével állítja fel. A május elsejei időjárásból jósolni is szoktak: ha meleg az idő, bő termés várható, ám ha hűvös és esős, gyenge lesz a termés. Ezt támasztja alá a népi rigmus is: „Hogyha száraz Fülöp, Jakab, minden ember vígan arat!”
„Tehát maga a fa a tavasz, a megújulás, a szerelem és az udvarlás szimbóluma. A fiúk az udvarlás szándékát többféleképpen tudták kifejezni, maga a fa egy jelkép, de a rajta lévő díszek, színes szalagok is szimbólumokként szolgáltak: a zömében zöld színű szalag elsősorban a még éretlen, fiatal udvarlásról árulkodott, viszont, ha a rózsaszín szalagok domináltak, ott már közel volt az eljegyzés, a lila pedig a mélyebb érzelmeket tárta fel” – magyarázta Gál Adél.
A kerti sétát követően a fiatal fiúk vállukra vették a már korábban kivágott fát, melyet a szorgos kezű lányok az udvaron színes szalagokkal díszítettek fel, végül a pompázó fát a legények a kapu mögé erősítették.
„A gyerekekkel most vagyunk itt először, de már régi vágyunk volt ellátogatni ide. Az iskolában szervezőpedagógusként tevékenykedem, ezáltal fontosnak tartom, hogy különböző hagyományőrző programokat rendezzünk a tanulóknak, amelyeket ők nagyon szeretnek. Emellett történész is vagyok, így benne van a véremben a hagyományok átörökítése, s hogy arra ösztönözzem a tanítványaimat, hogy miután megismerik, őrizzék is meg elődeink szokásait. A mostani alkalom kiváló lehetőség volt arra, hogy a gyerekek meg is éljék a májusfaállítás szépségét, s emellett kipróbálhassák az itt lévő népi játékokat” – fogalmazott Mihajlovicsné Tóth Krisztina, a Homoki Gimnázium szervezőpedagógusa.
A program ezután kézműves-foglalkozással folytatódott Kepics Reiter Andrea vezetésével, aki a színespapír-virágok készítésének rejtelmeibe adott betekintést. A foglalkozás végén bodzateával és jellegzetes helyi étellel, a reszelt burgonyából készült lapcsinkával, lapcsánkával, kremzlivel vagy kuglival – ki hogy ismeri – kínálták a tájház vendégeit.
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe és a tavasz eljövetelének köszöntése is. Egyházi, családi és közösségi ünnep, amelyhez talán a legtöbb magyar népszokás és hagyomány kötődik. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola filológiai tanszéke érdekes és hagyományőrző szaknapra invitálta az érdeklődőket. A filológia campus aulájában Kész Margit, a Magyar Tanszéki Csoport docense mutatta be a hagyományos húsvéti kosarat. Elmesélte a jelenlévőknek, hogy mi és miért kerül bele, továbbá, hogy az ételek milyen jelentőséggel bírnak, milyen hiedelmek kapcsolódnak hozzájuk. A jelenlévők a hagyományos húsvéti ételeket meg is kóstolhatták. A tanszék munkatársai előre elkészítették a sárga túrót, a sonkát, a kolbászt és a pászkát is. Közben a kézműveseknél is folyt a munka, hiszen a húsvét elengedhetetlen része a hímes tojás. Jana Ida, salánki tojáshímző az arra a vidékre jellemző viaszos hímzés módszerének titkát osztotta meg az érdeklődőkkel. Ezek a hímesek kétféle módon készülnek: hagymahéjas, illetve arany- vagy bronzporos technikával. Mindkét technikához azonban előbb egy kicce nevű eszközt meleg viaszba mártogatnak, és ezzel felrajzolják a mintát a tojásra. A másik tojásdíszítési módszer, amit bemutattak, az a karcolt volt, ami Nagyberegre jellemző. Precíz és türelmes munkát igényel ez a díszítési forma, hiszen éles eszközzel kell a motívumokat karcolni a tojásra, legyen az szike, tű, vagy kés. Az egyenes vonalak nem, viszont a kör forma, a virágminta már kihívást jelent, azonban kellő odafigyeléssel gyönyörű tojások születhetnek a karcolt módszerrel is. Fontosak az ilyen és hasonló alkalmak, hiszen amellett, hogy közelebbről is megismerhetjük értékes hagyományainkat, a közösség ezáltal jobban összekovácsolódik.
Jókedvű gyerekek nevetése töltötte meg virágvasárnap délután a Tiszacsomai Kultúrház előcsarnokát, ahol húsvéti kézműves-foglalkozást tartottak a helyiek összefogásának köszönhetően.
A rendezvényre érkezett gyerekeket és szüleiket Kovács Szvitlána, a település elöljárója köszöntötte, aki örömét fejezte ki a nagyszámú résztvevőt látva: „Büszkeséggel tölt el, hogy ilyen sok szép gyermek él Tiszacsomán, akik előszeretettel vesznek részt minden rendezvényen. Remélem, hogy mindenki tanul ma is valami újat, hiszen van mit elsajátítani a kézműveseinktől.”
Az eseményt megtisztelte jelenlétével Horváth László, a Beregszászi kistérség alpolgármestere és Demkó Ferenc görögkatolikus esperes, akik az összefogás erejének hangsúlyozása mellett a közelgő ünnep jelentőségére hívták fel a jelenlévők figyelmét.
A köszöntőket követően Tóth Barbara elszavalta Hamar István Virágvasárnap című versét, majd az egybegyűltek elénekeltek egy egyházi éneket. A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus Krisztus feltámadásának és az emberiség megváltásának ünnepe. Ehhez az ünnephez kötődik a legtöbb magyar népszokás is, mely tájanként eltérő, ugyanakkor két elem sehonnan sem hiányozhat: a hímes tojás és a locsolkodás. Tiszacsomán szerencsére a mai napig élnek ezek a hagyományok, melyeket a rendezvény kezdetén az óvodások nagy átéléssel fel is elevenítettek: elmondták locsolóverseiket, majd meglocsolták a lányokat, akik hímessel és virággal jutalmazták a fiúkat.
A település Kárpát-medence-szerte ismert csapata, a Bokréta hagyományőrző csoport több éve részt vesz a néptáncegyüttesek szakmai fejlődése érdekében létrehozott mentorprogramban. Ennek keretében havi rendszerességgel látogatnak el Tiszacsomára a magyarországi Lőrincz Sándor és Lőrincz Beáta néptáncpedagógusok, akik néptáncokat tanítanak a gyerekeknek. A foglalkozásokon a csoport már megtanulta a szatmári, a viski és a nagydobronyi táncokat is. A szatmári táncokat a kézműveskedés előtt nagy örömmel be is mutatták. A Csoóri Sándor Programnak köszönhetően a tánchoz illő, új népviseletet is sikerült megvarratni. Reskó-Papp Angéla, a csoport vezetője kiemelte: erősen ragaszkodnak a saját hagyományaikhoz, s nemrég felkutattak egy csomai viseletet, melynek felső része közel százéves. Elmondta, hogy az öltözéket jelenleg szakértők tanulmányozzák, de a táncosok ruháiban már fellelhetők ennek a viseletnek a jellegzetességei, például a lányok vizitkéje kimondottan az itt felkutatott viseletet tükrözi.
„Az elmúlt évben hagyományteremtő céllal már sor került egy hasonló alkalomra ugyanezen a helyszínen. A kézműveskedés terén is igyekszünk kapaszkodni a hagyományainkhoz, azokhoz az értékekhez, melyeket őseink hagytak ránk. Virágvasárnap alkalmából szeretnénk egy szép délutánt közösen eltölteni, ami mindenki számára értékkel fog bírni, s az itt lévők hazaviszik magukkal az itt szerzett élményeket” – fogalmazott Reskó-Papp Angéla, hozzátéve: elsősorban arra törekednek, hogy ez a foglalkozás is közösségépítő jelleggel valósuljon meg.
A délután további részében az résztvevők a mezőkaszonyi Lőrinc Zsuzsanna kézműves vezetésével kipróbálhatták a tojásberzselést és a filctojások készítését, Demkó Anikó és Fejes Mónika márványos tojásfestést mutattak be, Nagy Viktória és Csuha Irén iránymutatásaival az óvodáskorú gyerekek színes papírból húsvéti dekorációkat készítettek, Mészáros Erzsébet és Kovács Szvitlána az előzőleg kifújt tojások héjába történő gyertyaöntést mutatták be. A kézművesek közül többen A Szakkör tagjai is.
A foglalkozások ideje alatt a szervezők süteménnyel és meleg teával kínálták a gyerekeket és szüleiket, akik a nap végén az általuk készített berzselt tojásokkal, dekorációkkal és gyertyákkal tértek haza.
A program a Csoóri Sándor Alap támogatásával a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.
Húsvéti kézműves-foglalkozást szervezett a Munkácsy Mihály Magyar Ház, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja, a Kárpátalja Kulturális Öröksége és Néphagyománya társadalmi szervezet, valamint a Munkácsi 1. Sz. Zrínyi Ilona Cserkészcsapat március 23-án. Az alkalom keretein belül a Magyar Ház központi rendezvénytermében egy hímestojás-kiállítást is megnyitottak.
A rendezvényt Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója nyitotta meg. „Mi, keresztények Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük húsvétkor. Emellett megvannak a saját hagyományaink is, mint például a locsolkodás, amikor a fiúk verset mondanak, melyet a lányok a korábban gondosan elkészített hímes tojással jutalmaznak. Reméljük, hogy ez a szép szokás nagyon sok családnál él még, de mi lehetőséget adunk arra is, hogy a résztvevők itt sajátítsák el a hímes tojás készítésének és díszítésének különböző technikáit” – fogalmazott Tarpai József.
A kézműves-foglalkozásokat Becske Adrienn, a Hagyományok Hálózat – Kárpátalja munkatársa és Csirpák Viktória készítették elő. A jelen lévő gyerekek betekintést kaptak a tojások szebbnél szebb díszítésének technikáiba, elkészíthették saját kiskosaraikat filc anyagból, valamint színespapír-lapokat dekorálhattak zsírkréta és színes ceruzák használatával, melynek eredményeként egyedi képeslapok születtek.
A terem végében tekinthetők meg a kárpátaljai kézművesek munkáiból összeállított hímestojás-kiállítás. Gajdos Zsuzsanna alkotásai a klasszikus tojásírást és a maratott technikát tükrözik, Kepics-Reiter Andrea beregi karcolt tojásokkal készült, láthatók továbbá Jana Ida és Borsos Rozika salánki viaszrátétes aranyporos hímesei, Gabóda Éva gyimesi írott hímes tojásai és klasszikus maratott technikával díszített hímesei, Hurik Ilona által készített csipketojások, Lázár Éva szalaggal díszített tojásai, valamint Ljudmila Hubal krapankái és lemkivszki technikával készült hímesei.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet a húsvéti ünnepkörhöz fűződő hagyományok népszerűsítése és megőrzése céljából szervezett ünnepváró foglalkozást az ide látogató gyerekeknek március 20-án.
Ezúttal a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum negyedik osztályos tanulóiból álló csoport érkezett a tájházba, akiket Gál Adél programfelelős fogadott. A rövid tájékoztató és a több mint 120 éves épület körbejárása után a foglalkoztató szobában a húsvéti szokások elevenedtek meg a vidékre jellemző hagyományos tojásfestési technikák bemutatása közben.
„Fontosnak tartjuk az egyházi ünnepek és a jeles napok kapcsán, hogy nagyobb hangsúlyt fordítsunk egykori szokásokra. A húsvét egy olyan ünnep, amelynek szokáselemei ma is megtalálhatók nagyon sok településen, legyen szó a locsolkodásról vagy a pászkaszentelésről – ezek mind élő hagyományok, s mi ezt szeretnénk a gyerekeknek is megmutatni és átadni” – mondta Gál Adél, hozzátéve: a korábbi évekhez hasonlóan a mostani alkalmon is a Beregvidékre jellemző hagymahéjban főtt és karcolással díszített tojások, a salánki viaszos hímesek, valamint a levélrátétes, más néven berzselt technika került a fókuszba.
A gyerekek figyelmesen meghallgatták az útmutatót, majd együtt vonultak ki a kertbe, ahol különböző leveleket és virágokat gyűjtöttek, melyek felhasználásával aztán a berzselt hímesek készültek el. A tojásokra az összegyűjtött növények nedves leveleit és virágait helyezték, majd azokat harisnyába kötve hagymahéjas vízben főzték meg. Mindenki kipróbálta a karcolt minták rajzolását is: a szike segítségével hagyományos beregvidéki motívumokat próbáltak karcolni a hagymahéjban főtt tojásokra. Ezután a viaszos módszerbe kaptak betekintést: a forró viaszt kiccével – vagy írókával – vitték fel a tojásokra, a viaszos mintát ezután aranyporral dörzsölték be, amely végül szebbnél szebb hímeseket eredményezett.
Mindeközben a konyhában jellegzetes húsvéti finomság, sárga túró készült. A szorgos kezű gyerekek egymást felváltva keverték a tejet és a tojást Olasz Piroska irányításával. A foglalkozások végén az iskolások természetesen el is fogyasztották az általuk készített édességet.
A program locsolkodással zárult. Az ünneplőbe öltözött lányok a hímesekkel telt kosaraikkal a tornácon várták a locsolókat, akik egy-egy vödör vízzel a kezükben sorakoztak a kapu előtt. Miután a legények elmondták verseiket, jöhetett a locsolkodás, amit az egész utcát elárasztó önfeledt kacaj kísért.