Klisza János ungvári építész és grafikus 75. születésnapja alkalmából jubileumi kiállítást rendeztek pénteken Ungváron, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT), a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum és az Ukrán Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezete (UKSZ KMSZ) közös szervezésében.
A szépművészeti múzeum termeiben rendezett tárlat Klisza János közel nyolcvan alkotását mutatja be, kitűnően szemléltetve munkásságának különböző korszakait.
Klisza János 1949. augusztus 26-án született Ungváron. 1974-ben befejezte a Kijevi Állami Képzőművészeti Főiskola építészeti karát. 1984-től az Ukrán Építészeti Szövetség, 2007-től az Ukrán Képzőművészeti Szövetség tagja. 2005-ben alapító tagja és társelnöke a MÉKK Munkácsy Mihály Egyesületének, 2012-től pedig tagja a RIT-nek. 1989 óta számos egyéni kiállítása volt Ungváron, Beregszászban, Benében, Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában. Csoportos kiállításokon bemutatta alkotásait Ungváron, Kijevben, Budapesten, Tiszapéterfalván, Beregszászban, Sárospatakon.
„Ha a végzettségemet igazoló papírt nézem, arra azt írták díszes cirill betűkkel, hogy архитектор, tehát építész. Ezt nemcsak a diplomámban olvasható sorok, de az életem során tervezett lakóházak, különböző stílusú és funkciójú építmények is alátámasztják. A szakmámban eltöltött évek közben, a papírra vetett ablakokon kinézve, a kinti tájra kezdtem felfigyelni. A tervezőasztal köré húzott falakat lebontva, érdeklődésem a festészet és grafika felé irányult. A mérleg nyelve sokáig az építészet oldalára billent, de ez mára megfordult és a grafika, valamint a pasztell lett meghatározó munkám során.
Grafikai munkám alapanyagaként a porpasztellre találtam, amiben egy érdekes kettősség jelenik meg. A festészet és grafika határvonalán egyensúlyozó technika alapanyaga, a porból kemény rúddá préselt kréta. Ez a rideg és törékeny rúd olyan puhaságot rejt magában, amit a kéz és újak simogatása kelt életre a papíron; az így született képeim témája pedig a táj, pontosabban a kárpátaljai táj lett” – így szól Klisza János ars poeticája.
Az egyéni kiállítás megnyitójára szép számmal érkeztek a művész barátai, szakmabelije, ismerősei.
Erfán Ferenc múzeumigazgató, a RIT alapító tagja méltatta Klisza János munkásságát. A jubileumi születésnap alkalmából gratulált és elismerő oklevéllel tüntette ki Viktor Kravcsuk, a megyei kulturális főosztály vezető helyettese, köszöntötte Borisz Kuzma, az UKSZ KMSZ elnöke, valamint Ivan Gyidik, az Erdélyi Béla Képzőművészeti Koledzs tanára.
– Klisza János ugye most 75. jubileumi kiállítását szervezte meg, de ő a társaságunknak egy doyenje, az idősebb korosztálynak a képviselője, és ahogy a képeken is látják, ez a stílusában is megmutatkozik, mert ez a posztimpresszionista, impresszionista, kárpátaljai festőiskola, technika és stílus az, amit ő elsajátított, amiben jól érzi magát.
Jánosnak nem ez volt az első pályaválasztása, mert építésznek képezte magát, de ez az építészeti háttere megmutatkozik a témaválasztásában is, mert a kárpátaljai hegyek mellett rengeteg városrészlettel találkozunk és fatemplomokkal. A technika, az is egy érdekes választás, mert az sem egy hétköznapi dolog. Nagyon illik ehhez a posztimpresszionista stílushoz, hiszen a pasztellkrétát akkor kezdett a világhódító útjára kerülni. Edgar Degas után nagyon sokan kezdték el ezt a gyors, erős színeket produkáló eszközt használni, és végül is ez lett Jánosnak a szerelme: az építészet után a festészet, a grafika és a pasztellkréta.
Érdekes, mert ez egy retrospektív kiállítás, egészen a hetvenes évek végétől a mai napig láthatjuk a munkáit, és szépen megmutatkozik, hogy magában a pasztellkrétában is hogyan változtak a technikái. A korai években karcosabban hagyja a krétát, nem dörzsöli annyira el. Aztán van a 90-es évek végén egy puhább időszaka, amikor a kontúrokat is egy kicsit elsimogatja, és most eljutottunk egy kicsit lazább időszakhoz. Ezt ő azzal magyarázza, mert már nem lát annyira jól, nem annyira sok a részlet a munkáin.
Örülünk, hogy nagyon sok munkát hozott, látjuk, hogy aktív művész, és ugyanezt kívánjuk neki a továbbiakban is – mondta lapunknak Kulin Ágnes, a RIT elnöke.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusán újabb kiállítás nyílt. Ezúttal a Munkácson működő ROM-ART művészeti iskola fiatal tehetségei és vezetőjük, Jónás Tibor festőművész mutatkoznak be. Alkotásaik előzetes bejelentkezést követően szeptember 30-ig tekinthető meg.
A tárlat ünnepélyes megnyitójára augusztus 22-én, Ukrajna függetlensége napjának előestéjén került sor az államalapító Szent István királyt és az új kenyér ünnepét méltató rendezvénysorozat részeként.
Albertné Simon Edina konzul üdvözölte a megjelenteket, majd a rendezvény házigazdája, Bacskai József főkonzul tartott köszöntőt.
– Nagy öröm számunkra, hogy nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódóan egy különleges, színvonalas rendezvénynek adhatunk otthont. Egyik kiemelt célunk, hogy bemutassuk a helyi kulturális és művészeti ágazatban tevékenykedő alkotókat, szervezeteket, valamint megismertessük a Kárpátalján élő népeket, embereket összekötő, lelkeket megerősítő kulturális értékeket. A roma kultúra szerves része a soknemzetiségű Kárpátalja színes művelődési életének. Az itt élők méltán lehetnek büszkék a megőrzött és élő néphagyományaikra, szellemi örökségükre. Ezzel a kiállítással az a célunk, hogy bemutassuk ennek a sokszínű és multikulturális közegnek a különleges, színes szegmensét. Nem vagyunk egyformák, mégis megteremthető a harmónia közöttünk. Számomra, diplomata számára elsősorban ezt üzeni ez a mostani látványos kiállítás – emelte ki Bacskai József főkonzul.
A most megnyílt tárlat anyaga nem ismeretlen a kárpátaljai és ungvári művészetkedvelő közönség számára, hisz idén tavasszal a nemzetközi roma nap alkalmából a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatási Hivatal épületében is megtekinthették a gazdag roma kultúrát bemutató képeket.
A kiállítás ötletgazdája, Ljah Sándor, a megyei stratégiai, kommunikációs, nemzetiségi és vallási főosztály helyettes vezetője hangsúlyozta: Magyarország Ungvári Főkonzulátusa hosszú ideje támogatja a kárpátaljai művészetet, s az itt megrendezett tárlatok is ezt bizonyítják.
– Ám a mostani esemény különös jelentőséggel bír, hisz a külképviseleten először nyílt kiállítás romák alkotásaiból, s ez nemcsak a sokszínű kultúrával rendelkező Kárpátalját szimbolizálja, hanem a nemzetiségek és a népek közötti békés együttélést is.
A NEEKA Nemzetközi Környezetvédelmi Alap „Kárpátok Régiója” igazgatója, Pircsák Albert elmondta, hogy Munkácson született, és a szívéhez közel állnak azok a romák, akikkel együtt nőttek fel.
– Amikor együtt jártunk az iskolába, különböző szakkörökre, láttuk, hogy a roma gyerekek gyorsabban futnak, ügyesebben rajzolnak, szebben és hangosabban énekelnek. Mikor a Jóisten megteremtett minket, kaptunk tőle ajándékba anyagi dolgokat, a testünket, de az egyik legfontosabb ajándék a lelki dolgok, az a sok tehetség, ami bennünk van. S kicsit jó irigységgel nézem, hogy a roma népben mindig kicsit több tehetség van, mint bennünk. Ezek a festmények is arról tanúskodnak, hogy a ROM-ART iskola nem hiába kezdte el a létezését 7 évvel ezelőtt. A festmények arról mesélnek, hogy már most jelentős hatással van a roma fiatalok nevelésére Kárpátalján. Az itt látott képekből látszik, hogy alkotóik a roma nép sorsát hordozzák, a kárpátaljai roma kultúra gazdagságát, mélységét és sokszínűségét mutatják be. Munkájukat arra is felhasználják, hogy ábrázolják a helyi romák nehéz sorsát, de rávilágítanak a roma élet sokoldalú és színes voltára is.
Elhangzott, hogy az alapítvány az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a végrehajtó partnere, s idén tavasszal Beregszászban és Munkácson roma integrációs teret nyitottak. Jónás Tibor alapítványával pedig a múlt héten írtak alá egy szerződést, melynek keretében a központokban rajzolni fogják tanítani a gyerekeket.
Eleonóra Kulcsár, a Blago Jótékonysági Alapítvány igazgatója nagyon fontos kezdeményezésnek nevezte, hogy a külképviselet a roma tehetségeknek megteremti a lehetőséget a kitárulkozásra, s köszönetet mondott mindenkinek, aki részt vett a szervezésben. Jónás Tibornak pedig azt kívánta, hogy haladjon a választott úton, emeljen ki minél több követőt, s alkotásaik roma hírnökök legyenek világszerte.
A művészeknek gratulált Jevhenyija Navrocka romaszakértő és Miroszlav Horvát, az Ungvári Városi Tanács képviselője is.
Végezetül Jónás Tibor szólt a megjelentekhez, megköszönte a lehetőséget, a támogatásokat, hisz ez nagy megtiszteltetés számukra és bemutatta a jelenlévő növendékeit, akik különböző technikával alkotott képeikkel érkeztek és nagyon büszke rájuk. Rákóci Albert 16 éves és 2 éve jár a foglalkozásokra, a barátoktól hallott a ROM-ART-ról, ő a grafikában erős, ezért egy ilyen technikával készített képét – Medve a fenyőfákkal – hozta el. A 15 éves Virág József 5 éve jár a művészeti iskolába, csendéletet, tájképet fest legszívesebben, most egy pávát ábrázoló alkotása látható. Horvát Olívia 14 éves, 7 éve foglalkozik Jónás Tiborral, mert kiskora óta szeret festeni, édesanyja és édesapja is festeget. A kiállításra egy fekete hajú lányt ábrázoló festményt hozott. A 13 éves Horvát Mária szintén 7 éve fest, kedvenc témája a virágos csendéletek. Koflonovics Noémi is kezdetektől jár a művészeti iskolába, náluk szintén családi hobbi a festés. Kedvenc témája a szakurafa festése, de most egy cigány lányt ábrázoló képet állít ki. Balog Amanda 7 éve látogatja a foglalkozásokat, az anyukája vitte el anno a művészeti iskolába, mert ha volt ideje, sokat rajzolt, festett, s ez a mai napig így van. Most egy virágcsendéletet mutat be. A lányok közül többen fontolgatják, hogy művészeti vonalon folytatják a továbbtanulást.
Jónás Tibor elmondta, legfőbb célja, hogy esélyt teremtsen a tehetséges gyerekeknek számára.
– Én már közel 28 éve festek, de csak most jött el az ideje, hogy a művészeti akadémián tanuljak. Hét évvel ezelőtt azért alapítottam meg az iskolát, hogy a roma fiatalok közül kiemeljem a tehetségeket, segítsem a fejlődésüket. Sok gyerekhez elvittem a művészetet. Jelenleg két csoportban összesen 30 aktív gyerek van. Aki kitart, annak lesz sikere. Ezáltal több lehetőségük lesz a jövőben egy szép életút kialakítására – emelte ki a ROM-ART művészeti iskola vezetője.
A romáknak nincs saját államuk, szétszórva élnek szerte a világban, ugyanakkor összetartóak, őrzik nyelvüket, hagyományaikat és kultúrájukat, és szerves részét képezik a multikulturális Kárpátaljának. Magyarország ungvári főkonzulátusa az Államalapítás és az új kenyér ünnepét méltató rendezvénysorozata keretein belül, valamint Ukrajna Függetlenségének Napja előestéjén adott otthont Jónás Tibor festőművész és a „ROM-ART” művészeti iskola növendékei különleges, színes alkotásaiból összeállított tárlatnak. A diplomáciai képviselet aulájában kialakított kiállítás a roma kultúra értékeit, hagyományait, a roma élet mindennapjait tárják elénk. Ez a mai tárlat jó példája annak, hogy kell támogatni és együttműködni más közösségekkel, egy új világot teremteni, fogalmazott Bacskai József, Magyarország ungvári diplomáciai képviseletének főkonzulja Jónás Tibor festőművész és a „ROM-ART” művészeti iskola növendékei alkotásait bemutató tárlat szeptember 30-ig tekinthető meg előzetes bejelentkezést követően az ungvári főkonzulátus aulájában.
Újra egy szemet gyönyörködtető kiállítás nyílt augusztus 15-én a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A Latorca-parti város szívében található épület tetőtéri galériájában ezúttal Tetjana Ribár munkácsi költőnő és festőművész Golda és festményeim című egyéni tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők.
Tetjana Ribár jubileumi kiállításának ünnepélyes megnyitóján elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Végigtekintve a zsúfolásig megtelt galérián Tarpai József elmondta, ilyenkor mindig elgondolkozik azon, hogy mitől lehet sikeres egy-egy kiállítás. Mint fogalmazott, arra a következtetésre jutott, hogy mindenképpen szükséges hozzá egy nagyszerű művész, akinek csodálatos alkotásai vannak, s a helyszín sem elhanyagolható. A Munkácsy Mihály Magyar Ház galériája megfelelő helyszínt biztosít a munkák bemutatásához, s a vezetőség rendkívül hálás, amiért a művészek itt kívánják kiállítani műveiket. Éppen ezért az magyar ház igazgatója köszönetet mondott a művésznőnek, hogy őket választotta, és további sok sikeres kiállítást kívánt számára.
„A ma megnyíló kiállítás egy jubileumi kiállítás, egy igazi színkavalkád. Ugyanakkor egy jubileumi kiállítás mindig különleges alkalom is, hiszen ilyenkor ráirányul a figyelem egy művész munkásságára, életpályájára, akire méltán lehetünk büszkék. Ilyen művész Tetjana Ribár is” – szögezte le ünnepi köszöntőjében Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul. A diplomata megköszönte a Munkácsy Mihály Magyar Háznak, hogy rendszeresen meghívást kapnak színvonalas rendezvényeikre, melyeken minden alkalommal nagy örömmel vesznek részt, hiszen „Magyarország Ungvári Főkonzulátusának is egyik kiemelt célja, hogy segítse a kárpátaljai kulturális és művészeti ágazatban tevékenykedő alkotókat, szervezeteket, valamint megismertesse szűkebb pátriánk kulturális örökségét” – hangsúlyozta a konzul.
A köszöntőket követően Kopriva Attila kárpátaljai művész, művészettörténész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense megnyitotta a kiállítást. A művésznő olyan művészekkel van körülvéve, akik a családján belül is inspirálják őt, s talán ezért is áll rengeteg szeretettel a művészethez – fogalmazott. „A munkáiból kitűnik, hogy nem másolja a természetet, hanem próbál impressziókkal, de néha absztrakt kompozíciókkal is túllépni az egyszerű, realista ábrázolásokon, s ez neki nagyon jól sikerül. A mostani kiállítás nem hasonlít azokra a művekre, melyeket egy vagy két évvel ezelőtt mutatott be, ez egy magasabb szint. A Golda sorozata figyelemre méltó, rendkívül expresszív, ahogyan egy hölgynek az életszakaszait mutatja be” – konstatálta Kopriva Attila.
Elismerő jelzőkkel szólt a művésznő munkájáról Natália Ribár költőnő, festőművész, dizájner, a Marcipánka brand társalapítója is, aki a kiállítást – mely tele van lélekkel, színekkel, zenével, őszinte érzelmekkel és szépséggel – nem egyszerűen a művek bemutatásaként jellemezte, sokkal inkább egyfajta áttörésnek a művésznő életben.
„Nem is tudom, ki vagyok inkább: költő vagy festőművész? De ez nem is fontos. Arra viszont emlékszem, még az iskolai évek során tanultam meg, hogy a legfontosabb hivatás embernek lenni. És a folyamatos tanulás és jobbá válás nagyon klassz tevékenység” – mondta meghatódott hangvételű felszólalásában Tetjana Ribár, hozzátéve: a művészetnek hatalmas ereje van, hogy megváltoztassa a világot és minket, benne élőket, „ezért ennek szolgálata mindenekelőtt tudatos hivatása minden művésznek”.
„A mai kiállítás egyfajta összefoglaló számomra. Az alkotások különböző technikákkal, különböző időszakokban születtek. Az olajfestményeim többnyire plein air munkák. Az akvarell miniatúrák télen voltak festve. Nos, és Golda hősnőmet három éve kezdtem el létrehozni. Eleinte egyfajta mobiltelefonos játék volt ez számomra. Facebookra tettem fel bejegyzéseket, az ismerőseim visszajeleztek, minden kép alatt kis szövegek voltak. Beszéltek róla. Mindez egy szórakoztató projektet eredményezett. Aztán hosszú szünet következett. Nyáron kezdtem el javítgatni a rajzokat Photoshopban, és annyira fellelkesültem, ezért bátorkodtam ezen a kiállításon bemutatni ennek eredményét” – összegezte a kiállítás anyagát a művésznő.
A megnyitót Diana Havata, Ukrajna érdemes művésze, a Kárpátaljai Megyei Filharmónia csellistája virtuóz játékával tette igazán hangulatossá.
A kiállítást 2024. szeptember 15-ig, hétköznapokon 8:00 és 16:00 (k.-e. i. sz.) óra között, hétvégén pedig előzetes egyeztetés után (az alábbi telefonszámon: +380 50 555 28 95) tekinthetik meg az érdeklődők.
A Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeumban július 10-én második igazgatójuk, Szova Péter születésének 130. évfordulója alkalmából időszaki kiállítás nyílt. A tárlat a múzeumi gyűjteményből, valamint a család archívumából származó személyes tárgyakból, dokumentumokból, fényképekből állt össze. Ezek egy részét az egykori múzeumigazgató unokája, Olga Velicskanics biztosította ideiglenes bemutatásra.
A Szova Péter múzeumi hagyatéka című kiállítás megnyitóján Mihajlo Dzsahman, az újkori történelmi részleg vezetője röviden ismertette a neves közéleti személyiség életrajzát.
Szova Péter helytörténész, jogász, Ungvár történetének kutatója, publicista, közéleti és politikai aktivista, múzeumigazgató 1894. július 11-én született Hajtóka faluban, az Eperjesi kerület Ólublói járásában (ma Szlovákia) egy görögkatolikus pap családjában. Az Eperjesi Gimnáziumban tanult, majd 1913-ban Budapestre került, ahol az egyetem jogi karára felvételizett. Magyarországon csatlakozott a Habsburg-ellenes mozgalomhoz, egy betiltott diákszervezetben való részvétele miatt letartóztatták, kizárták az egyetemről és Pécsen bebörtönözték. Ha hazaárulónak találták volna a bíróságon, hosszú évekre börtönbe zárják, vagy akár nyilvános kivégzésre is ítélhették volna. Az első világháború megmentette. A fiatalembert a frontra vitték, de az ungvári átszállóhelyen Péter sárgaságot kapott, és gyógyulásáig a helyi gyengélkedőn hagyták. 1915-ben besorozták az osztrák–magyar hadseregbe, egy évvel később orosz fogságba esett. 1919. május 8-án egy vonat egykori foglyokat hozott Ungvárra. Péternek megtetszett a város, így miután megtudta, hogy senki sem várja otthon, úgy döntött, Ungvár lesz az új otthona. Három évig sok kiváló tanár mellett (ott dolgozott rajztanárként a fiatal Boksay József is) az ungvári gimnáziumban tanított természettudományt, miközben a kassai jogi akadémián szerzett felsőfokú végzettséget. 1922-től 1938-ig Ungvár városi tanácsában dolgozott különböző beosztásokban. 1938 novemberében Husztra költözött, ahol 1939 márciusáig a tartományi kormányzó tanácsadói posztját töltötte be.
A fiatal Szova Péter már 1929-ben szorosan összekapcsolta életét a múzeummal, amikor az ungvári Kárpátaljai Zemszkij Múzeum Társaságának tagja lett. Ettől kezdve különböző beosztásokban közreműködött a megye múzeumainak fejlesztésében, személyesen vett részt a múzeumi tárgyak gyűjtésében. Segítségével egész gyűjtemények kerültek a múzeumba. Köztük egy csodálatos gyűjtemény Perényi báró palotájából, a munkácsi kolostor régi kéziratainak és nyomtatványainak, a híres művész, Ihor Grabar munkáinak egy része, stb. Hozzájárulását nehéz túlbecsülni. 1946 decemberétől 1951 januárjáig a múzeum igazgatója volt, majd a szovjetek üldöztetése miatt 1951-től főgondnokként, osztályvezetőként dolgozott. Több ezer, személyesen gyűjtött és a múzeumnak átadott tárgy található az ungvári várban, amelyek közül sokat folyamatosan kiállítanak. A múzeum igazgatójaként sikerült az ungvári várat a múzeum használatába adni.
Szova Péter a történelem, a régészet, a természet- és az irodalomtudományba is beírta nevét. Az 1920-as években kezdett el érdeklődni a város és a térség története iránt. Összesen csaknem kéttucatnyi publikáció (könyvek, történelmi és irodalmi esszék, útmutatók, füzetek stb.) és több mint 260 cikk szerzője. 1984. június 10-én halt meg, és az ungvári temetőben temették el. 2011-ben posztumusz Ungvár díszpolgárává nyilvánították. Élete során személyes archívumát átadta a múzeumnak. Hagyatékának egy része most megtekinthető a Szova Péter múzeumi hagyatéka című kiállításon.
Viktor Kravcsuk, a megyei művelődési főosztály helyettese Szova Péter érdemeit méltatva köszönetét fejezte ki a múzeum munkatársainak a kiállítás megszervezéséért.
Olga Sumovszkától, a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeum igazgatónőjétől megtudhattuk, hogy az egyedi tematikus tárlat miatt még a helyiséget is felújították. Korábban régi ikonokat állítottak ott ki, de a hosszú idő alatt kissé elavult a tárlat.
– Fontos ismerni az ilyen kiemelkedő honfitársainkat. Tanuljuk a történelmet, de a város történelméből keveset tudunk. Honismereti múzeumként célunk népszerűsíteni a vidékünk kulturális, tudományos életét.
Ruszin Valéria, a múzeum történeti és helytörténeti osztályának vezetője személyesen ismerte Szova Pétert, és dolgozott vezetése alatt, így a karizmatikus főnökkel kapcsolatos sok érdekes történetet idézett fel.
Magdalina Mokrani, Volodimir Kuznyecov és mások úgyszintén megosztották vidám és szomorú emlékeiket.
Olga Velicskanics, Szova Péter unokája kiemelte: most látszik, mennyire fontos volt a nagyapja munkája, szenvedélye.
– Jó érzés mindezt látni, megőrizni az emlékét és mindazt, ami megmaradt utána, olvasni, tevékenységén keresztül többet megtudni a szülőföldünkről. Örülünk, hogy a várban megrendezték ezt a kiállítás, amely közelebb hozza a látogatókhoz nagyapám személyét. A család büszke rá, s hálásak vagyunk, hogy az ungváriak tisztelik az emlékét.
Magyarország Európai Unió Tanácsában betöltött soros elnöksége alkalmából kiállítást és filmvetítést szervezett a Beregszászi Magyar Konzulátus és a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászban. Az eseményen lehetőség volt megtekinteni a Hungarikumok Gyűjteményét vagy más néven a magyarság csúcsteljesítményét magába foglaló különleges tárlatot, valamint filmvetítésre is sor került, ahol az érdeklődők Semmelweis-filmet nézhették meg.
A hungarikum: gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye. Ezen különleges csúcsteljesítmények egy részét mutatta be a hétfő délután megtartott kiállítás a Mathias Corvinus Collegiumban.
Az esemény megnyitóján Dobsa Beáta, a Mathias Corvinus Collegium Beregszászi Képviseletének vezetője köszöntve a megjelenteket elmondta: „A mai nap apropója a kiállítás által, hogy méltó módon köszöntsük Magyarország Európai Unió Tanácsában betöltött soros elnökségét.” Mint fogalmazott: ez az elnökségi időszak lehetőséget ad számukra, hogy bemutassák nemzetünk értékeit, hagyományait és büszkeségeit.
Buczkó István, beregszászi magyar vezető konzul köszöntőjében kiemelte: „A mai kiállítás a hungarikumokról a magyar soros EU-elnökséghez kapcsolódóan került megrendezésre. A soros elnökség lényege, hogy ne a saját álláspontot mutassák be, hanem az unió 27 tagállamának eltérő nézeteiből egy közös, kompromisszumos álláspontot hozzanak össze. A féléves elnökség fő szlogenje: „Tegyük újra naggyá Európát”, mely jól szemlélteti a magyar kormány fő célkitűzéseit. A magyar soros elnökség fő célja, hogy megerősítse a kontinens versenyképességét és külső határainak védelmét. Az elnökség által minden ország igyekszik egy kicsit bemutatni országának különlegességeit, büszkeségét. Ez a mai kiállítás is ezt hivatott szolgálni. Szeretnénk bemutatni a hungarikumok által, hogy milyen kiemelkedő épített, természeti, kulturális örökségeink és egyéni csúcsteljesítményeink vannak.
Az eseményen bemutatott Hungarikumok Gyűjteménye tárlatot Magyarország Agrárminisztériuma, és a Hungarikum Bizottság bocsájtotta a szervezők részére. A kiállítást követően az esti órákban filmvetítésre került sor Jánosiban, a Helikon Hotelben, ahol a Semmelweis Ignácról készült Koltai Lajos által rendezett magyar életrajzi dráma filmet lehetett megtekinteni.
Villásek Tibor munkácsi festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás június 28-án a Munkácsy Mihály Magyar Házban.
Villásek Tibor 1959-ben született Munkácson, művészcsaládban: édesapja Villásek Rudolf, nagyapja Erdélyi János, akinek testvére a híres Erdélyi Béla – mindannyian festőművészek voltak. Villásek Tibor alkotásait először 1974-ben állították ki egy munkácsi tárlaton, s azóta is – immár ötven éve – aktív résztvevője különböző városi, megyei, országos és nemzetközi kiállításoknak. Első alkotótábori élményét 1975-ben szerezte, amikor édesapjával együtt részt vett egy Soltész Zoltán festőművész által szervezett táborban. Később neves művészekkel alkothatott együtt, így munka közben figyelhette meg a kárpátaljai festőiskola mestereit. Közös alkotótáborokban és szemináriumokon találkozott Glück Gábor festőművésszel és grafikussal, Kontratovics Ernő festőművésszel és grafikussal, valamint Herc Jurij festőművésszel, akik nagy hatást gyakoroltak művészetének fejlődésére. 1985-ben részt vett az Országos Ifjúsági Vándorkiállításon, 1993-tól pedig rendszeres résztvevője nemzetközi alkotótáboroknak és kiállításoknak Ukrajnában, Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában, Németországban, Olaszországban és Romániában. Összességében közel száz alkalommal vett részt alkotótáborokban és különböző szimpóziumokon. 2007-től már öt alkalommal meghívott résztvevője a Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelepnek Budapesten. 2008-ban a Kisvárdán megrendezett nemzetközi triennálé résztvevője volt. 2018-ban önálló kiállítása volt Budapesten, 2021-ben pedig Magyarország Beregszászi Konzulátusán. Alapító tagja a Kárpátok Magyar Kulturális Egyesületnek, 2013-tól tagja a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának. Alkotásai főleg magángyűjteményekben lelhetők fel Ukrajnában, Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Romániában, Szlovákiában, Csehországban, az USA-ban, Kanadában, Franciaországban és Ausztráliában.
A kiállítás ünnepélyes megnyitóján elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében visszaemlékezett arra, amikor először találkozott Villásek Tiborral, akinek egyben köszönetét fejezte ki, hogy megőrizték Erdélyi Béla családjának otthonát, melyet mára Erdélyi Béla Emlék- és Alkotóházként ismerhetnek az emberek. Az igazgató gratulált a festőművésznek jubileumi, 65. születésnapja alkalmából, s még sok, alkotói munkával teli boldog évet kívánt számára.
„A művész úr a kárpátaljai festőiskola legnemesebb hagyományainak folytatója. Számára születése óta természetes az alkotás, hiszen a festőművésszé válását nagyapjának, Erdélyi Jánosnak – Erdélyi Béla neves festőművész testvérének – és édesapjának, Villásek Rudolf festőművésznek is köszönheti” – méltatta köszöntőjében Villásek Tibort és művészetét Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul, kiemelve, hogy Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a Munkácsy Mihály Magyar Ház 2021-es megnyitása óta azon dolgozik, hogy ez a munkácsi intézmény „a kárpátaljai kulturális és szellemi élet egyik fellegvára legyen, amelynek színes és színvonalas programjaival, kiállításaival, könyvbemutatóival és más rendezvényeivel kiválóan eleget is tesz”. A diplomata kiemelte: meggyőződése, hogy ezekben a nehéz időkben még inkább fontos, hogy legyenek olyan tartalmas, építő jellegű kulturális programok, amelyek valamelyest ellensúlyozni tudják a háború okozta félelmet és bizonytalanságot. „Villásek Tibor festményei pedig azt bizonyítják, hogy az élet szép, az élethez ragaszkodni kell” – húzta alá a konzul, s végezetül azt kívánta, hogy minél előbb legyen vége ennek a pusztító háborúnak, és az itt élők élete visszatérhessen a megszokott medrébe.
Felszólalásában Villásek Tibor egyedi, különleges és fenséges művészetét méltatta Andrij Csebikin festő- és grafikusművész, Ukrajna érdemes művésze, valamint Erfán Ferenc festőművész, a Boksay József Szépművészeti Megyei Múzeum igazgatója is, aki hangsúlyozta Villásek Tibor pozitivizmusát mind a művészet terén, mind a magánéletben.
„Villásek Tibor elsősorban nem művész, hanem ember, aki nemes egyszerűséggel, rendkívül pedánsan kezeli az ecsetet, átlátja a színek játékát, amit nagyon jól át tud adni a képeiben, melyek tükrözik azt, hogy mennyire beleszeretett a kárpátaljai tájba” – fogalmazott Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense, hozzátéve: művészetében két vonal találkozik egy időben: a már említett Erdélyi Béla és Erdélyi János hatása, valamint a Villásek-vonal, hiszen apai nagyapja, Villásek Valentin a XIX. század ismert szobrászművésze, a Munkács melletti frigyesfalvai vasgyár fő művésze volt.
A felszólalásokat követően Villásek Tibor meghatódva mondott köszönetet a jelenlévőknek, hogy eljöttek a megnyitóra, a Magyar Ház vezetésének pedig a helyszín biztosításáért.
Villásek Tibor kedvenc tematikája a tájképfestészet, főleg tájképeket és csendéleteket készít. A realista, impresszionista, posztimpresszionista stílusok nyomán alakította ki egyéni stílusát. Vásznain ragyogó színekkel jelenik meg az őt körülvevő táj szépsége, alkotásaiból sugárzik az optimizmus és az élet szeretete.
A megnyitó hangulatát Vitalij Brecko virtuóz harmonikajátéka tette meghitté.
A kiállítást 2024. augusztus 10-ig, hétköznapokon 8.00 és 16.00 között (k.-e. i. sz.), hétvégén pedig előzetes egyeztetés után (az alábbi telefonszámon: +380 50 555 28 95) tekinthetik meg az érdeklődők.
Kárpátalján sokak számára ismerős A SZAKKÖR elnevezés, amely a közösségi összefogást és a hagyományőrzést szimbolizálja. A Csapi Református Egyházközség parókiáján ennek jegyében rendezték meg a helyi szakkörösök évadzáró kiállítását. Az érdeklődők megtekinthették a kereten szőtt alkotásokat. Ez a kézműves tevékenység újdonságnak számít Kárpátalján. A szövés az egyik legrégebbi foglalkozás. A szakkörben szálas anyaggal, a kenderrel készítettek különböző használati tárgyakat az ügyes kezű asszonyok. A szakkörön már három éve sajátítanak el az érdeklődők hagyományos mesterségeket. Az eredményeket látva egyre többen csatlakoztak a csapathoz. Amint a csapi és a más településeken működő online szakkörök lassan bővültek és erősödtek, az asszonyok keze alól kikerülő termékek nemcsak mesterművekké váltak, hanem a közösségi összetartozás és a hagyományok ápolásának kulcsává is. Mindegyik szál, amely ezen a kiállításon látható, nem csupán anyagi értéket képvisel, hanem gazdag közösségi és szellemi értékeket is hordoz magában. Ezek az alkotások nemcsak a kézügyességet és kreativitást tükrözik, hanem azt a szolidaritást és összetartást is, amely lehetővé tette, hogy a résztvevők közösen alkossanak és fejlesszék tudásukat.
Június 18-án a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központja adott otthont a Nemzetstratégiai Kutatóintézet által idén 10. alkalommal meghirdetett Zászlók, ha lengenek… című rajz- és esszépályázat kiállításának.
Dobsa Beáta, az MCC Beregszászi Képzési Központjának vezetője köszöntőbeszédében kiemelte, hogy ez a pályázat kiemelkedően fontos a kárpátaljai magyar közösség számára. Az itt élő magyaroknak közös feladata, hogy megőrizzék és továbbadják nemzeti jelképeinket, hagyományainkat és kultúránkat. Ezek az alkotások nemcsak művészi értéket képviselnek, hanem az összetartozást, a közösség erejét és nemzeti identitásunk megerősítését is jelképezik.
Dr. Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője sok szeretettel köszöntötte a résztvevőket, és röviden ismertette a magyar zászló és címer ünnepének történetét. Beszédében kiemelte, hogy a rendezvény középpontjában a gyermekek, a rajzpályázat résztvevői és díjazottjai állnak, és hogy a gyermekek rajzai egyfajta üzenetet hordoznak. Mivel gyakran rajzaikban fejezik ki azt, amit szavakkal nem tudnak megfogalmazni.
Erfán Ferenc kárpátaljai festőművész, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója, aki értékelte a rajzpályázatra beérkezett alkotásokat, köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a kiállítás legfontosabb üzenete az, hogy összetartsuk az itt maradtakat, és megmutassuk hovatartozásukat.
„Egy fontos tanulság, és amiben hiszünk küldetésünkként itt, a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben is, hogy nemcsak az anyaország tehet a magyarságért, és nem feltétlenül csak Budapestről érkezhetnek jó ötletek vagy üzenetek, hanem bizony az anyaországi közösség is nagyon sokat tanulhat a külhoni kultúrából és közegből. Elég csak megnézni ezeket a pályaműveket, akár azokat is, amiket most itt ki tudtunk állítani az MCC Beregszászi Kirendeltségén, hogy a külhoni gyerekek milyen nemzetismeretről, hazaszeretetről, elköteleződésről, identitásválasztásról, sőt identitásvállalásról tesznek tanúbizonyságot – ez bizony példamutató kifejezetten az anyaországi közönség számára is. Ami még nagyon fontos küldetése ennek a pályázatnak, és itt talán legjobban tetten érhető most Kárpátalján, hogy aki végigtekint a képeken, bizonyságot kap arról, hogy ha a magyar gyermeknek megmarad a nemzettudata, hazaszeretete, az senki ellen nem irányul, sőt az kifejezetten értéket képvisel mindenki számára” – hangsúlyozta dr. Péti Márton, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese.
Az eseményen átadásra került a Petneházy Alapítvány ösztöndíja is, melyet Maruszinec Marianna, a Rákóczi-főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének docense, MCC KKV-alumni tag, fiatal kutató vehetett át először itt Kárpátalján.
Petneházy Dávid, az alapítvány elnöke elmondta, hogy az alapítványt 4-5 éve hozták létre azzal a céllal, hogy támogassák a Kárpát-medencében élő tehetséges és elhivatott fiatalokat, valamint közösen őrizzék meg azokat a kulturális hagyományokat és értékeket, amelyekre különös hangsúlyt szeretnének fektetni. Kárpátalján az MCC helyi képzési központjában olyan partnerekre találtak, akiknek munkássága és emberi mivolta is komoly garanciát jelent arra, hogy kiváló diákokat nevelnek. Büszkék arra, hogy egy ilyen partnerrel gazdagodtak, és különösen fontos számukra, hogy az ösztöndíjat egy ígéretes fiatal kutató kapta meg, aki előtt nagy karrier áll, és akit szeretnének segíteni abban, hogy még előrébb jusson.
A rendezvényt Gogola Eszter egy gyönyörű népdalcsokorral tette emlékezetessé. Előadása különleges hangulatot kölcsönzött az eseménynek.
Fiatal kárpátaljai képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás Magyarország Ungvári főkonzulátusán. A külképviselet évek óta biztosít bemutatkozási lehetőséget a feltörekvő, tehetséges alkotóknak. Ezúttal tizenkét festő és grafikus műveit tekinthették meg az érdeklődők. Kárpátalján jelentős múltja van a képzőművészetnek. A helyi művészek legtöbbször a kárpátaljai hagyományokból merítenek. A sokszínű és gazdag táj, az itt élő emberek kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek az alkotók számára. Az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezet Ifjúsági Tagozatának célja, hogy lehetőséget biztosítson a Művészeti Akadémia végzőseinek, hogy kibontakozzanak és idővel az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség tagjává válhassanak. A kiállításon csendéletek, tájképek, absztrakt alkotások tekinthetők meg. Olyan művészek alkotásai ezek, akik még keresik a saját útjukat. Az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezet Ifjúsági Tagozatának kiállítása egy hónapig tekinthető meg az Ungvári Magyar Főkonzulátus aulájában. Aki pedig szeretné, meg is vásárolhatja az alkotásokat, ezzel is segítve az ifjú művészek további kibontakozását.
