Réti János kárpátaljai magyar festőművész, grafikus, könyvillusztrátor, formatervező január 18-án ünnepelte 75. születésnapját, ebből az alkalomból jubileumi kiállítással örvendeztette meg a képzőművészet iránt érdeklődő közönséget, amelyet január 26-án Munkácson nyitottak meg ünnepélyes keretek között a Munkácsy Mihály Magyar Ház kiállítótermében.
A vendégeket Pfeifer Anita, a Magyar Ház kulturális menedzsere köszöntötte, majd Tarpai József, az intézmény igazgatója elmondta, hogy Réti János egy legenda a kárpátaljai képzőművészek között, aki szinte minden kárpátaljai képzőművészeti díjat megkapott már. Bár a kiállításon felnőtteknek szóló grafikák is láthatók, de az igazgató hétéves kislánya is tudta, hogy ki az a Réti János, hisz ő rajzolta Weinrauch Katalin Cirkuszvarázs, Versek és mesék óvodásoknak, kisiskolásoknak című könyvének illusztrációit is.
Réti János 75 éve született Ilosván, jelenleg Ungváron él, de mint tudósítónknak elmondta, számos szép fiatalkori emlék köti Munkácshoz is, hisz sokszor nyaralt a Munkácshoz tartozó Várpalánkán a nagynénjénél. A művész az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában tanult 1965–1969 között, mesterei Berecz Vilmos és Petky Sándor voltak. 1974-től vesz részt kiállításokon. 1980–1990 között a Területi Művészeti Alapnál („Hudozsfond”) dolgozott kirakatrendező és díszítő-grafikusi munkatársként. Az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola tanára volt 1989-től, főleg grafikusként, táblafestőként tevékenykedik, formatervezőként is ismert. A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) alapító tagja. 2007-től alapító tagja és társelnöke a MÉKK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének. Művei több kárpátaljai köz- és magángyűjteményben megtalálhatók.
A kiállításmegnyitón Vida László ungvári magyar konzul köszöntőbeszédében kiemelte, hogy bár különböző stílusok és technikák jellemzik Réti János munkáit, de legyen az grafika, könyvillusztráció, pasztellkép vagy olajfestmény, mindegyikben közös a művészt jellemző életöröm, életigenlés, derű és humor, ami minden alkotásában felelhető. A diplomata köszönetet mondott Réti Jánosnak, amiért az ungvári főkonzulátus egyik projektjében is részt vett, hisz ő illusztrálta a főkonzulátus által kiadott, Petőfi Sándor János vitéz című művének magyar‒ukrán kétnyelvű kiadását, amit a héten mutattak be.
Kulin Ágnes, a RIT elnöke elmondta: „Réti Jancsi mindegy, hogy mihez nyúl, legyen az pasztell, olaj, tus, akvarell, minden munkájában mozgalmasság van, izgalmas zizegő képek, témák. Azt kívánom, hogy Réti János huncut karakterével és az ő izgalmas, mozgalmas és huncut képeivel még nagyon sok éven át találkozzunk.”
Részletes szakmai értékelést a kiállításról és a művész munkásságáról Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Erdélyi Béla Művészeti Akadémia docense, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke adott, aki hangsúlyozta, hogy Réti János már a képzőművészeti szakközépiskola diákjaként is kiemelkedett társai közül kiváló rajztudásával. „Márpedig minden ábrázoló, vizuális művészeti terület gerince a rajz, amit ő nagyon magas szinten művel, s ezt látni a festményeiben és grafikáiban. Nagyon sokat lehet tőle tanulni, ahogy felépíti a képeit. Konstruktív ritmusok jellemzik alkotásait, van mondanivalójuk, továbbá csak az ő képeit kiegészítő, talizmán jellegű szimbólumok is feltűnnek a grafikáin, például baglyok vagy kígyók. Ha az olajfestményeit vagy pasztelljeit nézzük, felfedezhetjük a plein air festészet, vagyis a kárpátaljai festőiskola hagyományait bennük, míg a grafikáiban inkább a filozófiai énje dominál. A természet és a filozófia egysége jellemzi a művészetét” – összegezte Kopriva Attila.
A mostani jubileumi kiállításon Réti János kísérletező, változatos színvilágú, szépen kidolgozott realista tájképei mellett a szürrealista munkákig számos képzőművészeti technika megfigyelhető. Blokkokra bontva vannak bemutatva a különböző technikával készült képek. A művész elmondta: „Szeretek absztrahálni is, de legtöbb munkámat inkább a dekoratív geometriai formákkal és színes foltokkal való játék jellemzi. Gyerekkoromban volt egy kaleidoszkóp nevű gyerekjáték, amelyet forgattunk és különböző színű geometrikus formákat láthattunk benne. Arra törekszem, hogy valami hasonló tükröződjön vissza a képeimből is” – árulta el a művész.
Mindenesetre bátran ajánljuk a képzőművészet iránt érdeklődőknek, aki teheti, nézze meg ezt a változatos életművet bemutató tárlatot.
A Hagyományok Háza Kárpát-medencei hálózati munkájában Erdély kiemelt szerepet kapott. Színvonalas rendezvényekre, serény munkára emlékezik vissza Tóth János, az Intézmény hálózati és társadalmi kapcsolatokért felelős szakmai vezetője.
„Minden év végén általában úgy kezdjük a beszámolót: ’mozgalmas évet zártunk’, most sem teszünk másként: az elvégzett feladatok száma és minősége ez elmúlt évben is kiemelkedő volt. Annak ellenére summázhatjuk így, hogy a gazdasági helyzet nem mindig támogatta a teljes tevékenységi kört.
Erdély egy országnyi terület, tömbmagyarsága még mindig meghatározó a Kárpát-medencei magyarság életében. Emellett a szórvány is nagyon fontos számunkra. Jelentős programokkal támogattuk a szülőföldön maradást és az identitás megőrzését. Kiemelt partnerünk az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány, testvérként tekintünk rájuk, szervezéseink jelentős részét az ő közreműködésükkel bonyolítottuk le. Különösen fontos az együttműködésünk nagyobb, országos jelentőségű programok megvalósításában. Itt térek ki a képzések, az oktatás, s azok akkreditációjának területére. Felhívom a figyelmet a Kárpát-medencei Kultúrpajta- és Tündérkert-hálózat programjaira, amik megvalósításában ugyancsak példás a közös munka.
Tevékenységünket segíti az Erdély területén működő tizenkét partner-szervezet: a régiókban helyismeretükkel tűnnek ki, s közreműködésük elengedhetetlen. Kiemelném közülük a válaszúti Kallós Zoltán Alapítványt, Szatmárnémetiben a Borókagyökér Egyesületet, valamint Sepsiszentgyörgyön a Guzsalyas Alapítványt.
Számos programunkkal már hagyományt teremtettünk, itt térnék rá a táncháztalálkozókra, a nagyobb fesztiválon való jelenlétünkre, s a Mikházi szabadegyetemre, amit évek óta az Alapítvánnyal közösen valósítunk meg, s aminek hatása már túlmutat Erdély határain. A kisebb találkozók, konferenciák is jelentősek, hiszen a ’végvárakról’ hívjuk meg az egyesület vezetőket. Ezeken az összejöveteleken mind a gyakorlati kérdések, mind pedig az új irányvonal, és a támogatási formák is szóba kerülnek.
Az elért eredményeink ez évben is köteleznek minket: folytatjuk a hálózat építését, s törekszünk arra, hogy egy nagyobb eseményen való részvételünket a helyi szervezőkkel koordináljuk. Itt említhetem a nagyváradi Csillagocska Alapítványt: aktivitásuk a Fekete-Körös völgyében előremutató. A határon átnyúló együttműködésekre is külön figyelmet fordítunk, példaként a Bihari Népművészeti Egyesülettel való közös munkánkat hozhatom fel, őket a nagyszalontai Sinka István Kézműves Körrel kötöttük össze sikerrel.
A szervezéseket elkötelezett munkatársakkal valósíthatjuk meg: magam is legalább húsz alkalommal jutottam el rendezvényekre, tárgyaltam partnerekkel. A munka idén sem lesz kevesebb, de felkészültünk rá: hiszen küldetést teljesítünk.”
Megtartotta hagyományos karácsonyi félévzáró ünnepségét a Beregszászi Rezeda Folkműhely. Az eseményen idén is megható műsorral készült a folkműhely apraja-nagyja. A meghitt pillanatok mellett a felkészítő tanárok táncban és zenében hozták közelebb a karácsonyi ünnepkör üzenetét.
Az esemény elején Várady Enikő, a Beregszászi Rezeda Folkműhely igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, köszönetét fejezte ki a szülőknek és a magyar kormánynak, hogy segítik és támogatják munkájukat. Mint fogalmazott: „A mai estén szeretnék a hála szavával élni elsősorban a szülők felé, akik támogatása nélkül nem tudnánk végezni a munkánkat; másodszor hálásak lehetünk, hogy az idei év – a nehéz körülmények ellenére – valamelyest már könnyebb volt, hiszen volt áram és víz, így emberi körülmények között tudtunk újra dolgozni.” A folkműhely vezetője elmondta, hogy a gyerekek lázasan készültek a karácsonyi műsorra, hiszen van közöttük olyan diák is, aki most lép először közönség elé.
Gyebnár István, a Beregszászi Magyar Konzulátus ideiglenes ügyvivője köszöntőjében elmondta: a magyar kormány kiemelt figyelemmel tekint a Beregszászi Rezeda Folkműhelyben zajló munkára, és nagyra értékeli azt a szakmai tevékenységet, melyet az itt dolgozó oktatók fejtenek ki. Hiszen ők azért tesznek nap mint nap, hogy megszerettessék a magyar népi kultúrát a gyermekekkel.
Marosi István, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégium vezetője házigazdaként megjegyezte, nagy örömmel tölti el intézményüket, hogy a Rezeda Folkműhely már nem első alkalommal hozta el félévzáró karácsonyi műsorát a kollégiumba. Mint fogalmazott: a görögkatolikus egyházi hagyományok alapvetően a népi énekekre, a népi hagyományokra épülnek, és a mi magyar kultúránk is nagyon közel áll ehhez. „Amikor Krisztus megszületésének ünnepére készülünk, akkor ez a mai délután is nagyon sokat segít abban, hogy elcsendesüljünk, és testünk-lelkünk felkészüljön a befogadásra.”
Az ünnepi köszöntéseket követően a folkműhely diákjainak megható műsora következett, melyben kicsik és nagyok varázsoltak meghitt pillanatokat. A műsor során a Bimbócska csoport mezőföldi ugrós táncokat és kántáló énekeket adott elő, míg a nagycsoport nagydobronyi táncokkal lépett fel, majd a jól ismert Diótörő mesevilágát a bukovinai székelység táncaival elegyítve keltették életre. A zenész és énekes szekció vonósai, cimbalmosai és citerásai a Kárpát-medencére jellemző különböző kántáló énekeket mutatott be.
A diákok felkészülését a táncban Orosz Péter és Várady Enikő, míg a vonós hangszereken Vámosi Csaba, cimbalmon Kurendás Szilvia, citerán és népi énekekben Simon Sarolta segítette. A program során a koreográfia zenei kíséretét a Sodró zenekar szolgáltatta kiegészülve a folkműhely ügyes kis prímáspalántáival.
A rendezvény végén a diákok közös kántáló énekkel is készültek, majd előadták Ady Endre Kis, karácsonyi ének című versének megzenésített változatát is. Ezt követően a gyermekek kisebb ajándékcsomagban is részesültek a Jézuskának és Varga Sándor FIFA-menedzsernek köszönhetően.
A program támogatója a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. voltak.
A magyarországi Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület (KMKE) Ecsettel a békéért elnevezéssel idén két alkalommal szervezett jótékonysági célú alkotótábort kárpátaljai művészek számára a beregszászi járási Tiszapéterfalván. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával először a fiatal, később a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával a professzionális művészek számára tartottak egyhetes alkotótábort júliusban, majd szeptemberben. Az ott részt vett képzőművészek alkotásaikkal a háborúra és a nemzetek közötti béke fontosságára igyekeztek felhívni a figyelmet. Az elkészült munkákból ad ízelítőt a Magyarország ungvári külképviseletén megtekinthető kiállítás.
Az ünnepélyes megnyitón, melyre november 29-én, szerdán délután került sor Magyarország Ungvári Főkonzulátusának épületében, jelen volt Ivan Zavidnyak, Ungvár polgármester-helyettese, Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke, Erfán Ferenc, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója, valamint több kiállító képzőművész, köztük Andrij Csebikin, az Ukrán Művészeti Akadémia korábbi elnöke, természetesen a tárlat kurátora, Kopriva Attila festő, művészettörténész.
Elsőként Albertné Simon Edina konzul köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Vida László első beosztott konzulnak, aki tolmácsolta Bacskai József főkonzul üdvözletét.
Ezt követően az idei év utolsó kiállítása kapcsán Vida László felelevenítette az év folyamán a főkonzulátus aulájában szervezett tárlatokat és elmondta:
– A főkonzulátus épületével egyidős hagyomány, hogy az aulában rendszeres időközönként tárlatokat szervezünk. A háború ellenére sem hagytunk fel ezzel a tevékenységgel. 2023-ban hat kiállításunk volt: kettő a Petőfi-emlékévvel és március 15-ei nemzeti ünnepünkkel volt kapcsolatos, majd bemutattunk két amatőr művész-pedagógust, Turák Angélát és Fedor Aranka Auréliát, s elkezdtük a kárpátaljai művészdinasztiákat bemutató sorozatunkat a Boksay és a Bródi családdal. A most látható tárlaton pedig az Ecsettel a békéért projekt keretében készült alkotásokat mutatjuk be.
A két alkotótábor a nehéz körülmények, a pandémia, a háború ellenére lehetőséget adott a fiataloknak a bemutatkozásra és ez nagy öröm, számos fiatal tehetség kerül a látókörünkbe, ami azt is jelenti, hogy hála Istennek a kárpátaljai festőiskolának van utánpótlása.
A projekt szellemében azért fohászkodunk, hogy minél hamarabb érjen véget a háború, legyen béke, és a művészek is visszatérhessenek a normális alkotómunkához, a korábban megszokott körülmények között. A kárpátaljai, az ukrajnai művészek az utóbbi 2 évben tetteikkel bizonyították, hogy a múzsák a fegyverek között sem hallgatnak, de azért a biztonságot, a nyugalmat, a csendet jobban szeretik – fogalmazott Vida László.
Ivan Zavidnyak, Ungvár alpolgármestere megjegyezte, hogy a soknemzetiségű Kárpátalja kulturálisan, művészeti szempontból szorosan kapcsolódik Magyarországhoz.
– Fontos, hogy ilyen eseményeken keresztül minél szélesebb körben megerősítsük: az ukránok és a magyarok több generáció óta élnek együtt békésen – hangsúlyozta, és köszönet mondott a szervezőknek, a művészeknek.
Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke szólt az alkotótábor légköréről, az ott felmerült témákról, a Magyarországhoz fűződő baráti kapcsolatokról, és arról, hogyan töltődtek fel a csodás táj szépségétől. Megköszönte a támogatóknak és Őry László főszervezőnek, hogy lehetőséget biztosított az együtt alkotásra, illetve a főkonzulátusnak, hogy helyszínt biztosít az alkotások bemutatására.
Kopriva Attila tolmácsolta Őry László, a KMKE elnökének üdvözletét, aki úgy érezte, hogy a léleknek és a művészetnek új levegőt kell adni és lehetőséget arra, hogy a nehéz és szomorú körülmények ellenére is fel tudjon töltődni. Fontosnak érezte, hogy a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület a művészet különleges erejével és impulzusával reflektáljon az alkotótáborokkal a napjainkban is zajló szomorú és tragikus eseményekre, valamint azt, hogy a politika mellett a civil missziók – mint a művészet és a kultúra – ápolják és őrizzék a baráti viszonyt Magyarország és Ukrajna között. Az elmúlt 16 évben ezen is dolgoznak, közben több alkalommal sikerült humanitárius adományokat küldeni Kárpátaljára. Végezetül köszönetet mondott művészbarátainak, a külképviseletek munkatársainak és a tárlaton jelen lévőknek, s azt kívánta: legyen béke a szívekben és a lelkekben, s akkor talán az igazi béke is eljön mindenki számára!
Kopriva Attila a maga részéről megjegyezte:
– A művészet egyfajta hidat képez a kultúrák és az emberek között, s amikor a művészetre reflektál az ember, akkor könnyebben tudja átvészelni a legnehezebb időszakot is. Ezért fontos, hogy a művészetet mint art-terápiát eszközként tudjuk használni.
A kiállítás előzetes bejelentkezést követően 2024. január 15-ig tekinthető meg.
Egy Nápoly melletti családi házból előkerült Sandro Botticelli egy festménye, amely több mint 50 éve tűnt el az olasz állam művészeti nyilvántartásából.
A 15. századból származó, feltehetően mintegy 100 millió eurót érő műalkotás eredetileg Santa Maria la Carità városának egyik templomában volt elhelyezve, majd egy helyi családra bízták, akik generációkon át egy magánlakásban őrizték.
€100m Botticelli painting forgotten for 50 years recovered from Naples home | Sandro Botticelli | The Guardian https://t.co/UhlFLu7Smf
Máig tisztázatlan okok miatt a festmény – amely az olasz reneszánsz mester egyik utolsó alkotása – ezután kikerült az állami felügyelet látóköréből, és sokan azt hitték, hogy teljesen elveszett.
Massimiliano Croce, a nápolyi kulturális örökség védelem munkatársa szerdán elmondta: „A hatóságok utoljára több mint 50 évvel ezelőtt ellenőrizték azt a magánlakást, ahol a Botticelli-festményt őrizték.”
Azóta a festményről megmagyarázhatatlan módon megfeledkeztek. „Egy revízió során vettük észre, hogy egy Botticelli-festményt több mint 50 éve egy magánházba vittek, úgy döntöttünk utána nézünk”.
A festményt rossz állapotban találták, számos kopással és a lakkok oxidációja okozta színelváltozásokkal. A vásznat most átfogó restaurálási munkálatoknak vetik alá abban a reményben, hogy végre a nagyközönség is láthatja.
A carabinieri most azt vizsgálja, hogy a festmény valóban a családé-e, akik több mint egy évszázada őrzik.
Il Botticelli da salvare: recuperata dopo oltre mezzo secolo una Madonna con Bambino, vale 100 milioni https://t.co/SMwa9Tv2yW
A műalkotás generációról generációra öröklődött a család tagjai között – mondta Croce. De most azt vizsgáljuk, hogy szabályosan szerezték-e meg. Ha bebizonyosodik, hogy a család, akié volt, nem volt jogosult a műtárgy megtartására, akkor az állam kezébe kerül. Ellenkező esetben a család tulajdonában maradhat, de a nagyobb biztonság érdekében egy múzeumban kiállítva.
Peppe Di Massa művészettörténész szerint a visszaszerzett festmény Botticelli egyik legkedveltebb alkotása, mivel a rajta látható Madonnát Simonetta Cattaneo Vespucci, a művész múzsája és szerelme ihlette, aki 23 éves korában halt meg.
A festményt a művész IV. Sixtus pápának adományozta, aki aztán egy kis vidéki templomnak – a nápolyi Santa Maria la Carità településen található Santa Maria delle Grazie-nak – adományozta.
Az akkoriban pénzszűkében lévő pápa azért adta az egyháznak, hogy a Medici család kegyeibe férkőzzön, akik a nápolyi vidéken birtokokat szereztek, hogy szőlőültetvényeket alakítsanak ki – számolt be az Origo a The Guardian-ra hivatkozva.
Siamo libere, e nessuno può toglierci quella libertà, nessuno può pensare che siamo nel loro possesso. Nella Giornata internazionale per l’eliminazione della violenza contro le donne, voglio dire alle donne italiane che non sono sole, e che quando hanno paura 1522 è il numero da… pic.twitter.com/AKJPtz2agN
A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány („GENIUS” JA) 2023 végén immár ötödik alkalommal szervezi meg a ZeneVarázslat című képzést és hangversenyt, melynek előválogatójára a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) Esztergom termében került sor november 29-én.
A ZeneVarázslat képzés és hangverseny négy évvel ezelőtt indult útjára Beregszászban azzal a céllal, hogy minél közelebb vigye a gyermekekhez a klasszikus zenét. A ZeneVarázslat mozgalom Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas és Budapest Márka díjas magyar zongoraművész vezetésével az elmúlt évek során sikertörténetté vált a kárpátaljai művészeti oktatásban. A kezdeményezés évről évre nagy sikernek örvend, hiszen a zeneművészeti tehetséggondozás egyedülálló programja és képzése vidékünkön ez idáig 51 gyermek zongorajátékához és komolyzenei képzéséhez járult hozzá. A ZeneVarázslatnak még nagyobb jelentősége van a koronavírus-járvány, majd az országban kialakult háborús helyzet miatt, hiszen a zene által a kurzuson részt vevők kifejezhetik, illetve megélhetik az érzéseiket.
Az előválogatóra érkezett tanulókat és oktatóikat elsőként Váradi Natália, a „GENIUS” JA igazgatója köszöntötte. „A zenének személyiségformáló ereje van, sugárzik belőle a felelősségérzet, erkölcsi komolyságot ad, fejleszti a kitartást, az empátiát, érzelmeket ébreszt, ezért nagyon fontos, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen művészeti tevékenységük fejlesztésére” – húzta alá, hozzátéve: meggyőződésük, hogy minden gyermeknek joga van arra, hogy adottságának, képességének és tehetségének megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön, s „mi azért vagyunk és dolgozunk, hogy ez a lehetőség mindenki számára elérhetővé váljon”. Köszöntője végén Váradi Natália örömét fejezte ki, hogy 2019-ben Várnagy Andrea művésznő felajánlotta, hogy „ebbe a csodálatos ZeneVarázslat mozgalomba a kárpátaljaiakat is bekapcsolja”.
Buczkó István beregszászi magyar konzul beszédében köszönetet mondott a „GENIUS” Jótékonysági Alapítványnak, hogy hagyományt teremtett a ZeneVarázslattal, ezáltal sokszínű tevékenységi körében a zene is fajsúlyos szerepet kap. „Reméljük, hogy a ZeneVarázslat ötödik évada – ahogyan a korábbiak is – jól szolgálja a gyerekek fejlődését, elősegíti és egyengeti a jövő művészeinek szárnybontogatását” – szögezte le a magyar diplomata, majd a zene meghatározó erejéről szólva elmondta: „A zene mindent kifejez, amit az ember képtelen szavakkal elmondani. Nem véletlenül mondta Joseph Haydn, hogy »az én beszédemet mindenki megérti«, hiszen a zene egy nemzetek felett álló nyelv, amely összeköt minden embert. Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene” – erre az örömre azonban tanítani kell az embereket, ami nem könnyű dolog, különösen akkor, amikor háború dúl az országban. „A ZeneVarázslat talán segít abban is, hogy egy kis időre eltereli a figyelmet a háborúról. Az igazi nagy varázslat azonban az lenne, ha jövőre, amikor a Zenevarázslat hatodik évadára kerül majd sor, pianóban is elnyomja a zongora hangja a fegyverek zaját – egész egyszerűen azért, mert azok addigra elhallgatnak és már végre béke lesz” – tette hozzá a konzul.
Csernicskó István, a II. RF KMF rektora köszönetet mondott mindazoknak, akik időt és energiát fektettek abba, hogy ez a rendezvény létrejöhetett, valamint gratulált azoknak a fiatal művészeknek, akiknek „olyan eszköz van a kezükben, mellyel varázsolni tudnak”.
Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke felszólalásában elmondta: „Örülök neki, hogy immár ötödször sikerül megrendezni a ZeneVarázslat képzést, hisz az itt jelen lévő gyerekek valóban tudnak varázsolni: egy hangszerből hangot, melódiát, szép dallamokat. Azt kívánom, hogy a jövőben minél nagyobb és előkelőbb színpadon varázsoljátok el a közönséget!”
Várnagy Andrea – aki a kurzus szakmai referense is – elmondása szerint otthon érzi magát Kárpátalján, hiszen sehol máshol nem tapasztal ilyen fogadtatást és légkört, mint amilyen itt fogadja a helyiek szeretetének köszönhetően. „Ez a világon egyedülálló, ami a ZeneVarázslattal itt történik, hiszen még a háború kitörését követően is együtt erősödtünk meg és a szeretetben kapcsolódtunk össze koncertet szervezve, melyen megpróbáltunk muzsikálni, kizongorázni azt a sok érzést, fájdalmat és reményt is, ami a szívünkben volt. A zenei munkásságomnak és a ZeneVarázslatnak a legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor itt voltunk a színpadon az ukrán zongoraművésszel, és együtt zongoráztunk a békéért, amikor Magyarország 77 zeneiskolájában egyszerre szólaltak meg a hangszerek értetek és azért, hogy el tudják nyomni a fegyverek zaját és végre béke legyen. A zene hidat épített önmagunk és egymás érzései között” – mondta meghatódva Várnagy Andrea, majd hozzátette: „Münchenben kezdtem tanulmányaimat. Nemrég megkerestek onnan, hogy hallottak a beregszászi csodálatos munkáról, s nem vinném-e el a ZeneVarázslatot oda is? Így büszkén mondhatom, hogy az a munka, melyet itt, Kárpátalján végzünk, már Münchenben is megvalósulni látszik.”
A köszöntőket követően kezdetét vette maga az előválogató, melyen 22 tehetséges fiatal zongorista vett részt, akiket 10 oktató készített fel. 19-en a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola diákjai, 3-an pedig a Péterfalvai Művészeti Iskola növendékei. A gyerekek többek között Bartók Béla, Riccardo Cocciante, Johann Sebastian Bach és Frédéric Chopin híres művei mellett ukrán zeneszerzők munkáit is előadták. Mivel mind a 22-en sikeresen teljesítettek, mindannyian résztvevői lehetnek az V. ZeneVarázslat képzésnek.
A harmincórás kurzus ideje alatt Várnagy Andrea nagy hangsúlyt fektet a zenei értés fejlesztésére, a zongoramű érzelmi töltetének átérzésére és megértésére, a művek történetének megismertetésére, mindemellett a színpadi drukk legyőzésében is segítséget nyújt. A képzés 2023. december 22-én hangversennyel zárul Adventi ZeneVarázslat a lélek szárnyán címmel a Rákóczi-főiskola Esztergom termében.
Formák sokfélesége címmel került megrendezésre Bokotej Lóránt festőművész és fafaragó kiállítása Beregszászban. A kiállítás a Peregium Társadalmi Szervezet szervezésében valósult meg a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban november 11-én.
Bokotej Lóránt 1943-ban született az Ilosvai járásban. A középiskolát a munkácsi járási Beregszentmiklóson végezte, majd képzőművészeti irányban tanult tovább a Lembergi Iparművészeti Főiskolán. Munkássága során több országban is alkotott, jelenleg Beregszentmiklóson él családjával. Alkotásai rendkívül kifinomultak, melyekre a szürrealizmus, az impresszionizmus és az avantgárd jegyei egyaránt jellemzők. Megértésük különleges szemléletet és a realitástól való elrugaszkodást igényel. Művei a világ különböző magángyűjteményeiben és múzeumaiban is megtalálhatók.
A kiállítás megnyitóját többek között megtisztelte jelenlétével Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője, Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) politikai és kommunikációs titkára, valamint édesapja, Darcsi Gyula, a művész barátja, Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke, Répási István, a Peregium Társadalmi Szervezet elnöke, Okszana Radik, a Beregszászi Városi Oktatási és Kulturális Osztály vezetőhelyettese, Tarpai József, a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség világi képviselője, továbbá Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Képzőművészeti Akadémia docense, Kovács László műgyűjtő és kiállításszervező, valamint Andrij Csebikin, az Ukrán Művészeti Akadémia képzőművészeti részlegének vezetője.
Elsőként Gyebnár István köszöntötte a jelenlévőket. „Igaz, a háború közvetlen hatásait csak kevésbé érezhetjük, ám a közvetett hatásait annál inkább. Éppen ezért nagyon nagy szükség van arra, hogy az emberek életében a művészet akár mindennapos szinten jelen legyen, hiszen annak varázsát átélve olyan tartalommal tölthetjük meg lelkünket, ami elősegíti a jelenlegi nehéz időszak negatív hatásainak leküzdését” – hangsúlyozta beszédében a konzul úr. Mindemellett kiemelte, hogy nagyon nagy szükség van a különböző kulturális eseményekre, így mindenkit arra biztatott, hogy „bátran szervezzünk ilyen alkalmakat és vegyünk részt ezeken, hiszen összekötik a Kárpátalján élő nemzetiségeket”.
Bokotej Lóránt festőművész és fafaragó jelenleg Beregszentmiklóson él és tevékenykedik. Műtermében gyakran megfordulnak barátai, különböző csoportok vagy akár távolról érkezett műkedvelők is. Elmondásuk szerint a művész otthona és alkotói tere egy varázslatos, már-már idilli környezet, ahol feltöltődhet minden művészetre éhező.
A kiállítás társszervezője Horváth Zoltán túravezető, aki bemutatja az érdeklődőknek Kárpátalja változatos tájait, s gyakran úgy szervezi túráit, hogy mindenképp ellátogassanak Bokotej Lóránthoz és megcsodálják műveit, személyes mesevilágát.
„Amikor idén tavasszal szembekerültem Lóránt bácsi műveivel, olyannyira megragadtak, hogy úgy gondoltam, mindenképpen be kell mutassuk mindazoknak, akik Kárpátalja festői szépségű tájain túl az itt született művészeti alkotásokat is meg szeretnék ismerni. Túrázóink egybehangzó beszámolói alapján Bokotej Lóránt műterme, képei és ezeknek a természettel való harmóniája olyan meghittséget és kikapcsolódást biztosít az odalátogatóknak, ami egyedi és megismételhetetlen” – fogalmazott Horváth Zoltán.
Kopriva Attila festőművész köszöntőjében úgy fogalmazott: „A Bokotej család egy különlegesen tehetséges család, számukra a hit, a vallás és a művészet alapozta meg azt, hogy egyéniségekké váltak. Műveik, amelyeket alkotnak, egyfajta ima által vannak megáldva, melynek köszönhetően ezeknek az alkotásoknak van esztétikája, van ereje, és legfőképpen van jövője. Olyan alkotások ezek, amelyek örömet nyújtanak a szemünknek és a lelkünknek egyaránt, inspirálóan hatnak.”
„Bokotej Lóránt nem egy átlagos művész, teljesen eltér a tipikus művésztől azáltal, hogy az életében számtalan olyan élménnyel gazdagodhatott, amelyek számomra is egyedi jellegűek” – mesélte Kopriva Attila.
A festőművész művei nem egyszerűek, el kell tudnunk rugaszkodni a valóságtól ahhoz, hogy megértsük az ő művészetét. Bokotej Lóránt egy élettel teli, kora ellenére energikus festőművész, akinek műveire jellemzők az impresszionizmus, a szürrealizmus és a kubizmus jegyei is, tehát egy nagyon sajátos világlátást mutat be számunkra – vélekednek Bokotej Lórántról művésztársai.
Barátai nagy örömmel látogatnak el beregszentmiklósi házába, ahol bográcsossal vagy éppen halászlével várja vendégeit. Vacsora után pedig lelkéből fakadó hegedű- vagy zongorajátékával kápráztatja el művésztársait, amelyet nem is tanult, csupán érzi a zene ritmusát, és akár profikat megszégyenítő tehetséggel teszi magáévá a hangszert, a hallgató szemében magát a zenét is.
A művész végtelen háláját fejezte ki a szervezőknek és mindazoknak, akiknek munkája lehetővé tette a mostani kiállítást.
A kiállított darabok hosszas szemlélődésre késztetik a nézőt, aki vagy egy utópisztikus regénybe képzelheti magát, vagy éppen egy letisztult, bonyodalmaktól mentes lírai alkotásba. Egy biztos: a művek kétségkívül felhívják magukra a figyelmet, s magukkal ragadva kiszakítanak térben és időben a valóságból, elrepítve egy olyan helyzetbe, ahol a realitás is átértékelődik.
A kiállítás november 23-ig tekinthető meg előzetes egyeztetés után a következő telefonszámon: +380665071224.
Közel 350 gyermek táncolt és zenélt a kilencedik alkalommal megrendezett „Szól a fülemüle!” ‒Kárpátaljai Népzenei, Néptánc Tehetségkutató alkalmával. Az eseményre szerte a megyéből érkeztek versenyzők, számos kárpátaljai folkműhely, tanoda, művészeti iskola, néptáncegyüttes képviseltette magát.
A korábbi évektől eltérően az idén egyfordulós versenyre 71 produkció érkezett. A szervező „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány ebből adódóan az eseménynek helyet adó II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épületének két külön szintjén bonyolította le a rendezvényt. Míg az átriumban a táncos lábú ifjak mérték össze tudásukat, addig az Esztergom teremben a népzenét szerető muzsikus palánták mutatták be tehetségüket a különböző népi hangszereket megszólaltatva.
A versenyre a 6 és 17 év közötti korosztály jelentkezését várták hangszeres szólista, hangszeregyüttes, táncos szólista és táncospár, valamint néptáncegyüttes kategóriában. A tehetségkutatón induló versenyzőket idén is neves anyaországi zsűri pontozta a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja jóvoltából. Hangszeres szólisták és hangszeregyüttesek kategória zsűritagjai voltak: Albert Sándor Szilárd, hegedűművész, a Nyíregyházi Egyetem Népzene Tanszékének egyetemi tanársegédje, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium hegedűtanára; Berta Alexandra, a Hagyományok Háza népzenei szakelőadója, Junior Príma díjas előadóművész, népzenetanár, a Hagyományok Háza Hálózat mentorprogramjának oktatója, a Pengetős Trió formáció tagja; Pál Lajos népzenész, zenetanár, karnagy, a kárpátaljai magyar népzene-, néptáncoktatás elindítója, a 25 éve működő, ma már nemzetközivé vált Tiszapéterfalvai Népzene-, Néptánc- és Kézművestábor alapítója, Ukrajna Érdemes Népművelője, Magyarország Érdemes Művésze; Unger Balázs, cimbalomművész, népzenepedagógus, a Cimbaliband alapítója, vezetője.
Táncospárok és néptáncegyüttesek kategória zsűritagjai: Bistey Attila, Örökös Aranysarkantyús táncos, a Népművészet Ifjú Mestere, néptáncpedagógus; Papp Judit okleveles néptánctanár, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium Táncművészeti Tagozatának néptáncoktatója, Örökös Aranygyöngyös Táncos; Tiszai Zsuzsanna táncpedagógus, koreográfus, a Debreceni Hajdú Táncegyüttes vezetője, az Örökség Népművészeti Egyesület észak-alföldi régiójának elnöke. A hálózat jóvoltából a magyarországi Flaskba Banda, valamint a BorzsaVári népi zenekar élőzenei kíséretét is igénybe vehették a versenyzők produkcióik során.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivő konzulja köszöntőjében hangsúlyozta a népzene, a néptánc, a népi mesterségek ápolása és gyakorlása olyan fontos célkitűzés, amely jelentős mértékben hozzájárul a kárpátaljai magyarság kultúrájának megőrzéséhez, a hagyományok ápolásához. Minden tájegységnek megvan a maga sajátos hagyománya, amelyek követése a közösségek fontos összetartó ereje, kovásza. A magyar kormány fontos célja, hogy segítse a magyar nemzet és a magyarság kulturális, nyelvi értékeinek megőrzését, valamint támogassa szülőföldön való boldogulásának megmaradását. „A háború következményeinek enyhítésével egyidejűleg mindent megteszünk ezen nemzetpolitikai célok megvalósításáért, annak a lehetőségnek a biztosításáért, hogy a kárpátaljai magyar közösség minél nagyobb számban megmaradjon anyanyelvükön való oktatáshoz, nyelvhasználathoz fűződő jogaik minél szélesebb körben érvényesüljenek”‒ jegyezte meg a konzul.
Az ünnepélyes megnyitó alkalmával Orosz Ildikó, a verseny ötletgazdája, a Rákóczi-főiskola elnöke Füzesi Magda nagyberegi költőnő gondolatait idézve megjegyezte: „Bár a földet nem kaptuk mind vissza, de a kultúrát nem lehetett elvenni tőlünk. A mai rendezvénynek is az a feladata, hogy ezt a kultúrát megőrizzük és továbbadjuk, hogy száz év múlva is virágozzon ezen a vidéken a magyar kultúra. […] Azt kívánom, hogy minél mélyebben ismerjétek meg saját kultúrátokat, ezáltal tiszteljétek másokét is, s Kárpátalja a béke szigetének maradjon meg.”
Pál Lajos a zsűri nevében köszöntve a versenyzőket, s megjegyezte: „Közel harminc évvel ezelőtt kezdtük el együtt Orosz Ildikóval a kárpátaljai népzeneoktatást. Hálás köszönet a pedagógusoknak és szülőknek, hogy a nehézségek ellenére is ennyi gyermek ma megjelent ezen az eseményen.”
Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátaljai kirendeltségének vezetője köszöntőjében kiemelte: „A népművelő közösségeinkre nagy szükség van a jelenlegi nehéz időszakban. Az elmúlt három hétben a kárpátaljai művészek mind a Hagyományok Házában, mind a Nemzeti Színházban hatalmas művészeti produkciókat mutattak be, amire méltán lehetünk büszkék.” A hálózat vezetője köszönetét fejezte ki a magyarországi mentoroknak, zsűritagoknak, akik szeretettel jönnek és segítenek a helyi közösségeknek.
A köszöntőgondolatokat követően megkezdődött a verseny, amelyen a táncos és zenész palánták bemutatták népi kultúránk színes örökségét.
A zsűri értékelése alapján a tehetségkutató eredménye a következő lett kategóriánként:
Hangszeres szólista: I. hely: Jőrös Ádám ‒ Viski Folkműhely, II. hely: Seres Cintia ‒ Nevetlenfalui Művészeti Iskola, III. hely: Tudósi Patrik ‒ Viski Folkműhely.
Hangszeregyüttesek (6‒11 éves korosztály): I. hely: Dobronyi Rózsák ‒ Dobronyi Tulipán Tanoda, II. hely: Tücsök Zenekar ‒ Verbőci Tulipán Tanoda, III. hely: a Kisgejőci Tulipán Tanoda Citeraegyüttese.
Hangszeregyüttesek (12‒17éves korosztály): I. hely: Körözsi Band ‒ Beregszászi Rezeda Folkműhely, II. hely: Bukovinai Csapat ‒ Viski Folkműhely, III. hely: Viski Harmonikások ‒ Viski Folkműhely.
Táncos szólista és táncospár: I. hely: Pércsi Márton és Nagy Eszter ‒ Beregszászi Rezeda Folkműhely, II. hely: Csizmadia Márk ‒ Ungvári Csüllő Néptáncegyüttes, III. hely: Kocsányi Dániel ‒ Ungvári Csüllő Néptáncegyüttes.
Néptáncegyüttesek (6‒11 éves korosztály): I. hely: Cseprente Néptáncegyüttes ‒ Ungvár, II. hely: Viski Szivárvány Táncegyüttes Kis Csoportja ‒ Viski Folkműhely, III. hely: Tiszapéterfalvai Tulipán Néptáncegyüttes Kis Csoportja.
Néptáncegyüttesek (12‒17 éves korosztály): I. hely: Beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes, II. hely: Kék Viola Néptáncegyüttes ‒ Mezőgecse, III. hely: Eszenyi Ritmus Néptáncegyüttes
A győztes produkciók az alábbi különdíjakban részesültek:
Bistey Attila zsűritag felajánlása 4 x 5000 forint: Pércsi Márton és Nagy Eszter számára, a nagydobronyi táncok hiteles és stílusos előadásáért; Cseprente Néptáncegyüttes részére, a nyírségi gyermekjátékok élményszerű és lelkes előadásáért; Botos Diána számára, a mezőföldi dallamokért; Kalotaszegi csapata részére a kalotaszegi muzsikáért.
Unger Balázs zsűritag felajánlása: fellépési lehetőség 4 cimbalmos számára a felkészítő tanárokkal együtt 2024. január 13-án a Galgamenti Népzenészek Újévi Koncertjén (ingyenes utazás, szállás, étkezés): Mester Mirjám, Pupcsik István ‒ felkészítő tanár Kurindás Szilvia; Rozsi Sándor és Botos Diána ‒ felkészítő tanár Becske Adrienn.
Tiszai Zsuzsanna zsűritag felajánlása 2 x 5000 forint előadói különdíj: Bereczky Tamás és Komáromi Levente részére. Az Örökség Nemzeti Gyermek és Népművészeti Egyesület díja 2 x 30 000 forint a Cseprente Néptáncegyüttes részére a nyírségi gyermekjátékok élményszerű és hiteles előadásáért; Beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes részére a Szilágysági regrutabál c. koreográfia kimagasló előadásáért.
A Debreceni Hajdú Táncegyüttes felajánlása Tiszai Zsuzsanna jóvoltából 3 x 15 000 forint pedagógiai különdíj Botos Boglárka, Várady Enikő és Orosz Péter pedagógusok számára. A kategóriák első helyezést elért produkciói ötezer hrivnya pénzjutalomban részesültek a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány által, valamint a BorzsaVári népi zenekar felajánlásából Keresem az Álmot c. CD-jutalomban.
A Beregszászi Rezeda Folkműhelyben idén is megtartották a már rendhagyónak mondható szüreti hagyományőrző napot. Az esemény során a folkműhely diákjai különböző népi kézműves-foglalkozásokon, népi gyermekjátékokon, táncházi alkalmon vettek részt. Mindehhez a helyszínt a Pásztor Ferenc Közösségi Ház biztosította.
A folkműhely vezetője szerint fontos a gyerekekkel minél kisebb korban megismertetni a népi kultúránk kiemelkedő jeles napjait, ünnepeit, hiszen ezek nemcsak az ünnepről, de egy hosszas munkafolyamat lezárásáról szólnak. „A mai nap folyamán a Beregszászi Rezeda Folkműhelyben őszi hagyományőrző napot tartottunk. A szüret volt a központi téma, hiszen a szüret a Kárpát-medence nemzetiségeinél egy nagyon fontos kiemelkedő ünnep volt mindig. Így a magyar népi kultúrkörben is megtalálható, a szüretet minden faluban megünnepelték, ehhez kapcsolódóan szüreti bált tartottak, felvonulásokat. Mi a gyerekeknek a szürethez kapcsolódóan kézműves-foglalkozást, népi gyermekjátékokat, valamint táncházi alkalmat szerveztünk” ‒ mondta el Várady Enikő, a műhely vezetője.
A hagyományőrző délutánon péterfalvai kézművesek foglalkoztak a folkműhely diákjaival, akiknek különböző kézműves-technikákat tanítottak. A folkműhelyben szempont, hogy olyan kézműves oktatók foglalkozzanak a gyerekekkel, akik a régi paraszti világban is alkalmazott népi technikákat ismertetik meg a gyerekekkel. A szövés, a csuhéfonás és a gyöngyfűzés ‒ mind őseink által is kedvelt kézműves foglalkozások voltak.
Nagyné Szakadáti Rita kézműves elmondta: „A mai nap folyamán csuhéból készült használati tárgyakat készítettek a gyereket Danku Margaretta segítségével, illetve Horváth Erikával volt gyöngyfűzés, ami szintén közismert, és a gyerekek nagyon szeretik. Én számukra a saját kedvenc foglalkozásomat hoztam el, ami a szövés. Ilyenkor a gyerekeknek olyasmit hozok a szövésen belül, amit rögtön el tudnak készíteni, és haza vihetik, így sikerélményben van részük. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék kézművességet. Minden kézműveság maga egy csoda, hiszen az emberek alapvető anyagokból csodákat tudtak csinálni, akár játékokat, akár használati eszközöket.”
A program keretében táncházi alkalmat is szerveztek, melyen a Sodró zenekar tagjai húzták a talpalávalót. Az alkalom során több tájegység táncával is megismerkedtek a gyermekek, felcsendültek rábaközi, szilágysági, nagydobronyi és szatmári dallamok és táncok, valamint a szürethez kapcsolódó népi énekek.
Az eseményre nemcsak a folkműhely diákjait várták, hanem mindazokat, akik kedvet kaptak a táncházi alkalomra, vagy éppen szerették volna megismerni a folkműhely munkáját. A program során finom házi készítésű sütemények, gyümölcs- és terméskiállítás is fogadta a résztvevőket, melyeket aztán meg is lehetett kóstolni.
Az esemény a Csoóri Sándor Program és a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet támogatásával jöhetett létre a Sodró Jótékonysági Alapítvány szervezésében.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusán ismét egy szemet-lelket gyönyörködtető tárlat nyílt, ezúttal a munkácsi művészházaspár, Ivan és Larisza Brovdi alkotásaiból. A kiállítást a főkonzulátus által elindított, művészdinasztiákat bemutató projekt keretében valósították meg.
Az esemény kapcsán Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul elmondta: „Magyarország Ungvári Főkonzulátusa mindig örömmel ad helyet ismert és elismert festőművészeknek. Nagy öröm volt, hogy 2023 tavaszán elindíthattunk egy új kiállítássorozatot, hiszen Kárpátalján nagyon sok olyan család él, akik elismertek, ismertek és művészdinasztiák tagjai. 2023 tavaszán Boksay Józseffel és családjával kezdtük ezt a sorozatot, és nagy öröm, hogy most egy munkácsi művészházaspár alkotásait tudtuk bemutatni.”
A tárlat az idén márciusban elhunyt Ivan Brovdi szobrász, festő, fafaragó és felesége, Larisza Brovdi festőművész 15 festményét és kisplasztikáját mutatja be.
Olekszandr Mondics, a kiállítás kurátora, festőművész az esemény kapcsán megjegyezte: „Egy művészházaspár életében nagyon nehéz elkerülni, hogy befolyásolják egymás stílusát. Ez azon ritka esetek egyike, amikor mindkét művésznek megmaradtak a saját stílusjegyei. Larisza alkotásaiban megőrizte nőiességét, a természet adta anyai misszióját. Míg férje, Ivan viszont harcos, aki a tűz erejével bizonyítja férfiasságát, festményein érezhető, hogy szobrász is, alkotásai monumentálisak.” Mint fogalmazott, ritka eset, hogy egy szobrász-festőművész ennyire össze tudja egyeztetni a két műfajt.
Karolina Brovdi, a művészházaspár leánya arra törekszik, hogy szülei műveit minél több helyen be tudja mutatni. Mint mondta, az embereknek látniuk kell a szülei alkotásait: „Ha nem mutatjuk be, hanem otthon őrizgetjük, az senkinek sem jó. Én szeretném, hogy minél többen lássák, és alkotásaik talán a fiatal művészeket is inspirálhatják. Édesanyám is elégedett, bár ő nagyon szerény ember. Mindig unszolni kell, hogy vigyük el, mutassuk be a műveket. Ez a rendezvény nagyon eredményes, és ezért köszönet az ungvári főkonzulátusnak.”
A kiállítás november 30-ig látogatható előzetes egyeztetés alapján az ungvári főkonzulátus aulájában.
