Az idősek megsegítése kiemelt társadalmi felelősség, vélik a Dorcas Jótékonysági Alapítvány munkatársai. A keresztyén indíttatású ukrajnai Dorcas a háborús konfliktus idején sem feledkezik meg az idősekről. A Fogadj örökbe egy nagymamát! elnevezésű programjuk több mint harminc településen működik Kárpátalja-szerte. Céljuk az egyedül és nehéz körülmények között élő, sokszor magatehetetlen idősek támogatása. Az Ukrajnában dúló háború következtében sokkal aktuálisabbá vált az országban élő idős emberek megsegítése, mint korábban bármikor. A szervezettől a gondozottak negyedévente élelmiszer illetve higiéniai csomagokat vehetnek át, ezen kívül pedig a Dorcas helyi önkéntesei, olyan programokat szerveznek, amelyek bevonják az időseket és a fiatalokat is, ez által egyfajta hidat építvén a generációk között. Ezeknek az önkénteseknek szerettek volna kedveskedni a napokban a Munkácsy Mihály Magyar Házban, ahol lehetőség volt a lelki feltöltődésre és a tapasztalatcserére egyaránt. A nap folyamán Kondor Erzsébet, a Dorcas Románia Bihar megyei koordinátorától tanulhattak pozitív példákat, majd Popovics Béla jóvoltából interaktív városnézésen vehettek részt az önkéntesek, de természetesen nem maradhatott ki a tervezés és a jövőbe tekintés sem. A Dorcas Jótékonysági Alapítvány az őszi- téli időszakra is számos programmal készül, amelyekről a résztvevő gyülekezetek önkénteseinél lehet információkat kapni.
Munkács városában kanyarójárványt regisztráltak a roma táborban. A helyzet jelenleg ellenőrzés alatt áll.
A megbetegedett gyerekek többsége nem kapott védőoltást. A járvány lokalizálása érdekében kanyaró elleni sürgősségi oltást végeztek a kompakt roma telepeken. Az illetékes szolgálatok jelenleg is figyelemmel kísérik a helyzetet.
Ha egy gyermeknél kimaradt a tervezett oltás, vagy újbóli oltásra szorul, azonnal forduljanak háziorvoshoz. Minden gyógyszertár rendelkezik bejegyzett vakcinával.
A hagyományoknak megfelelően zajlott a Munkácsi 3-as számú Rákóczi Ferenc Középiskola tanévnyitó ünnepsége. Az alkalomra az intézmény udvarán került sor. A rendezvényt Schink István, az intézmény igazgatója nyitotta meg, akinek a 2024. augusztus 31-én lejárt szerződését a Munkácsi Városi Tanács oktatási főosztálya két évre meghosszabbította. A nehéz időszak ellenére örülünk annak, hogy idén újra két első osztályt tudtunk indítani, fogalmazott Schink István. A Szentírás aranyszabályának követésére hívta fel a figyelmet felszólalásában Gulácsy Dániel, a munkácsi református gyülekezet lelkipásztora. A munkácsi Szent István Líceum tanévnyitó ünnepsége hagyományosan a Szent Márton székesegyházban vette kezdetét. A tanévnyitó szentmisét Lucsok Miklós, a római katolikus egyház Munkácsi Egyházmegyéjének megyéspüspöke celebrálta. A rendezvény a munkácsi Szent István Líceum nagytermében folytatódott. Az ünnepi felszólalásokat követően a diákok nevében Éles Bernadett, a tanári kar nevében pedig Popovics Béla mondott köszönetet és adott hálát Kristofori Olgának, az intézmény leköszönő igazgatójának, aki több mint két évtizedig vezette és fejlesztette Kárpátalja egyetlen római katolikus líceumát. Nagyon nagy felelősség Olga néni utódjának lenni, fogalmazott Mihalovics Attila, az intézmény újonnan kinevezett igazgatója tanévnyitó beszédében. Hortobágyi Arnold atya, bencés szerzetes, örökfogadalmas felszentelt áldozópap, a Líceum nemrégiben kinevezett lelkésze elmondta, új szolgálati helyén nyitott a lehetőségekre és a kihívásokra. A tanévnyitó ünnepséget követően került sor a munkácsi Szent István Líceum kápolnájának felszentelésére. Egy új lelkésszel gazdagodtunk, és egy nagy álmunk valósult meg a kápolna megáldásával, fogalmazott Mihalovics Attila intézményigazgató. A kápolna falfestményét Jónás Tibor, munkácsi festőművész készítette.
„Én optimista természet vagyok, és akarok hinni abban, hogy lesz ennek a nemzetnek jövője itt Kárpátalján is. Ugye, a költő szavaival: lesz még egyszer ünnep a világon. És hiszem azt, hogy lesz egy jobb kor, miután buzgó imádság epedez, de ez akkor fog megtörténni, ha valóban az Isten tenyerébe tudjuk helyezni az életünket egyrészt. Emberileg mindent megteszünk, ami tőlünk telik, a jóra törekedve, a tökéletességre törekedve és merítünk abból a hagyományból, amit a szüleink, nagyszüleink generációja hagyott ránk. Abból a keresztény magyar hagyományból, amely mindig erőt adott, és, amely mindig át tudott billenteni bennünket a több évszázad alatt azokból a nehéz periódusokból, amelyek mindig voltak, és valahogy mindig lesz folytatása ennek a nemzetnek.” Ezekkel az optimista gondolatokkal kezdte mondanivalóját a Kárpát-medence szerte ismert munkácsi helytörténész, Popovics Béla, aki számos érdeme mellett arról is ismert, hogy pár évvel ezelőtt ő találta meg azt a dombtetőt, ahol Feszty Árpád megfestette a Honfoglalás című panoráma vázlatát. Popovics Béla a kárpátaljai magyar cserkészet fő tartóoszlopa, akinek helytörténeti előadásai mindig teltházasak, most stábunkkal osztotta meg gondolatait e jelenlegi kárpátaljai helyzetről. Popovics Béla szerint sokkal nehezebb helyzetben vannak azok az emberek, akik elmentek, mint azok, akik Kárpátalján maradtak, mert miután él a közösség és vannak gyökerei, ezért könnyebben veszi az akadályokat is, hiszen egymásra mindig lehet számítani. Ehhez azonban fontos az Istenbe vetett hit is – ezt már teszi Popovicsné Palojtay Márta teszi hozzá. A Popovics házaspár szerint óriási különbség van aközött, hogy van egy megtartó erő, egy közösség, egy hit, vagy pedig az ember teljesen talajt vesztve, csak a híreket hallgatva süllyed bele egyre mélyebben ebbe a mostani háborús helyzetbe. A legfontosabb szerintük az, hogy a nehéz külső körülmény ellenére, a jelenre koncentrálva, másokon segítve sikerüljön megtalálni a világosságot a mostani sötét időkben.
Az Egyesült Államokból és Írországból érkeztek ortopéd traumatológus szakorvosok Munkácsra, hogy június 21. és 25. között egy ötnapos kurzus keretében bemutassák ukrán kollégáiknak a TSF-hexapod nevű eszközt. Az USA-ban 2001-ben szabadalmaztatott és 2003-tól széles körben használt TSF-hexapod a törött végtagok rögzítésére és hosszabbítására, valamint különféle végtagdeformitások korrekciójára szolgál. A képzést a Kárpátaljai Megyei Gyermekkórház szervezte a Munkácsi Állami Egyetemmel együttműködve, mely utóbbi biztosította a helyszínt az elméleti képzésekhez és bemutatókhoz. Június 24-én bemutatóműtétekre került sor a megyei gyermekkórházban, ahol végtagdeformitással küzdő gyermekeket operáltak meg, és 20 gyermeket konzultációra is fogadtak a külföldi szakorvosok.
A képzés hivatalos megnyitójára július 22-én, szombaton került sor, ahol dr. Biró Erzsébet gyermekorvos, a Kárpátaljai Megyei Gyermekkórház igazgatója, Jurij Huzinec, Kárpátalja katonai kormányzójának helyettese, Miroszlava Livcs, a Kárpátaljai Megyei Tanács apparátusának vezetője és Tetjana Serban, a Munkácsi Állami Egyetem rektora köszöntötte a külföldi szakembereket és az ukrajnai szakorvosokat.
Dr. Biró Erzsébet tudósítónknak elmondta: „Ukrajnában elsőként a mi kórházunkban dr. Jurij Demjan doktor, gyermektraumatológus kezdte alkalmazni ezt módszert a gyermekek végtagdeformációjának gyógyítására. Nagyon jók a tapasztalataink. Időközben ifjabb dr. Jurij Demjan és dr. Plesa Péter gyermektraumatológusok is alkalmazzák, hisz két évvel ezelőtt kaptunk TSF-hexapodokat egy jótékonysági szervezettől. A háború kitörése óta sajnos nemcsak a gyerekeknek van szüksége arra, hogy végtagdeformitásukat kezeljük. Orvosaink önkéntesként a katonai kórházban és a járási kórházban is rendszeresen műtik a fronton megsérült katonákat, valamint az ő sérült végtagjaik helyreállítását végzik ezzel a módszerrel és eszközzel. Ennek a módszernek az eszközön túl a szíve egy számítógépprogram, amely egy navigációs rendszer.
A mostani kurzusra az USA-ból és Írországból jött nyolc professzor, az amerikai dr. Roman Hayda professzor vezetésével, de ott van az oktatók között már a mi orvosunk, dr. Jurij Demjan is, aki PhD-fokozattal rendelkező ortopéd traumatológus, és Amerikában megszerezte azt a tanúsítványt, amely igazolja, hogy neki is jogában áll oktatni ezt a módszert. Az oktatók mellett a hallgatóság is neves ukrán traumatológus szakorvosokból áll, akik az ukrajnai katonai és civilkórházakból érkeztek. Itt vannak Ukrajna védelmi minisztériumának vezető ortopéd traumatológusai is” – mondta el lapunknak a Kárpátaljai Megyei Gyermekkórház igazgatója.
A végtagdeformitások TSF-módszerrel és -hexapoddal történő gyógyításáról dr. Roman Hayda professzor tartott részletes előadást, majd bemutatóasztaloknál is lehetett annak gyakorlati alkalmazásával ismerkedni. Az elismert ortopéd sebész, Hayda professzor – az USA hadseregének volt katonaorvosa, aki 24 év szolgálat után ezredesként ment nyugdíjba, azóta a Rhode Island Kórház és a Brown Egyetem Ortopédiai Sebészeti Osztályának vezetője – ukrán nyelven adott elő, hisz ukránok voltak a felmenői és ő is, kis akcentussal bár, de jól beszéli az ukrán nyelvet. Előadásában elmondta, hogy a Taylor Spatial Frame (TSF) egy külső rögzítő, amelyet ortopéd sebészek használnak összetett törések és csontdeformitások kezelésére. Az orvostechnikai eszköz az Ilizarov-módszeren alapszik. A Taylor Spatial Frame az Ilizarov-készüléknek és módszernek egy továbbfejlesztett változata, Charles Taylor amerikai ortopéd sebész fejlesztette tovább. A készülék két vagy több alumínium vagy szénszálas gyűrűből áll, amelyeket hat támaszték köt össze. Mindegyik rugóstag egymástól függetlenül meghosszabbítható vagy rövidíthető a kívánt eredmény elérése érdekében. A TSF-et az USA-ban felnőtteknél és gyermekeknél is alkalmazzák, akut törések, veleszületett deformitások, valamint összetett végtagdeformitások kezelésére. Alsó és felső végtagokon is használható. A módszer része egy speciális szoftver, amelybe betáplálják a rögzítési paramétereket és minden szükséges adatot, a program ezután elkészíti a rugóstag-változtatások pontos menetrendjét, amelyeket aztán az orvos és a páciens követ. A támasztékokat általában naponta át kell állítani, amíg el nem érik a megfelelő eredményt. Miután a deformitást kijavították, a keretet a végtagon kell hagyni, amíg a csont teljesen meg nem gyógyul. Ez gyakran 3–6 hónapot vesz igénybe, a deformitás természetétől és mértékétől függően.
Dr. Roman Hayda professzor tudósítónknak elmondta: „Továbbképzésünk célja, hogy megosszuk ismereteinket. Ukrajnában sokan ismerik a módszert, de a munkácsi orvosokon kívül senki nem alkalmazza. Ez az orvostechnikai eljárás nagyon sok lehetőséget biztosít, lehetővé teszi a végtagok minden irányba történő kiegyenesítését, nagyon komplex problémák megoldását is lehetővé teszi, igaz, vannak olyan, nagyon súlyos esetek, amelyek gyógyítására már nem alkalmas. Tudjuk, hogy itt most vannak olyan speciális sérülések a háborús események következtében, amelyeknek súlyos ára lesz. Ezt tudom amerikai háborús tapasztalataim alapján. Abban próbálunk segíteni, hogy az itteni orvosok minél több lehetőséggel rendelkezzenek, minél magasabb szinten tudjanak gyógyítani, lehetőség szerint helyre tudják hozni a végtagot, hogy a beteg, a sebesült katona teljes értékű életet élhessen – ez a célunk” – fogalmazott az amerikai professzor.
Nincs a világon ahhoz fogható szeretet, mint amilyet egy édesanya érez a gyermeke iránt: az anya és gyermeke között van a teremtés legtisztább szeretete; az anyai szeretet üdvösség, béke, nem kell megszerezni, nem kell kiérdemelni, az anyai szeretet feltétel nélküli.
Szívhez szóló ünnepi koncerttel köszöntötték az édesanyákat és a nagymamákat a munkácsi magyar intézmények – a Szent József Óvoda, a II. Rákóczi Ferenc Középiskola, valamint a Szent Márton Plébánia hittanosai és kiskórusa – növendékei a Munkácsy Mihály Magyar Ház dísztermében megtartott anyák napi ünnepségen május 12-én.
Anyák napja az egész világon kiemelt ünnepnap, melyen köszönetet mondunk azoknak, akik életet adtak nekünk. Van abban egyfajta varázslat, amikor az év legszebb évszakában a természet újjáéled, s éppen ilyenkor, május első vasárnapján köszöntik a gyermekek is az édesanyákat. Ezekben a napokban a gyerekek virágokkal sietnek haza, s megköszönik anyukáiknak azt a tengernyi jóságot, szeretetet, amit szavakkal nehéz kifejezni. A munkácsi gyerekek is lázasan készültek, hogy köszönetet mondjanak a féltő gondoskodásért, az óvoda vagy az iskola kapujáig kísérő biztató tekintetekért.
Az anyukákat elsőként a római katolikus óvoda növendékei köszöntötték verses-táncos összeállítással, majd Pliszka Katalin magával ragadó zongora-előadását hallhatta a közönség. Somkó Karina ritmikus gimnasztika előadását követően a Munkácsi Szent Márton Plébánia hittanosai és kiskórusa megható versekkel és énekkel köszöntötte az édesanyákat. Hripta Anasztázia kifinomult táncbemutatója után Kosztyu Emília, Popovics Piroska és Pónitz Emma lépett színpadra, akik népdalcsokrukkal elkápráztatták a hallgatóságot. Ezt követően a Rákóczi-középiskola kiskórusa az ismert Legyetek jók, ha tudtok című dalt énekelte el, melyet Brancsik Anna a nagymamákat megszólító versmondása követett. A negyedik osztályosok ezután meglepetésként elénekelték a Danke, Mama című, anyukáknak szóló német gyerekdalt. Szokolova Katalin gitárjátéka, Hripta Anasztázia és Burger Katalin tánca, valamint Sponták András zongorajátéka után a koncertet az iskola kiskórusának kedves dala zárta. Az ünnepi műsor egy-egy pillanata örömkönnyeket csalt a jelen lévő anyukák és nagymamák szemeibe. A titokban köszöntőverseket és dalokat tanulgató gyerekek anyukáiknak kedves meglepetéseket, apró ajándékokat is készítettek, melyeket a rendezvény végén adtak át számukra.
A kultúra és hagyományaink őrzése és továbbadása nemzeti megmaradásunk záloga. Az édesanyák és nagymamák köszöntése pedig amellett, hogy szívet melengető, a közösséget összekovácsoló erővel is bír. Schink István, a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatója újságírónknak elmondta, hogy az országban dúló háború és az ebből adódó elvándorlás miatt sajnos a munkácsi magyar közösség létszáma is megcsappant, ugyanakkor úgy véli, hogy ha meg akarják tartani iskoláikat, templomukat, akkor az ilyen összejövetelekre nagy szükség van.
Pfeifer Anita, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere az ünnepi koncertet követően aláhúzta: kulturális központként működésük óta egyik fő céljuk, hogy felkaroljanak minden olyan kezdeményezést, amely a közösséget építi, valamint hozzájáruljanak az ilyen és ehhez hasonlóan fontos, a nemzeti összetartozás érzését erősítő, a magyar kultúra őrzését és a hagyományok átörökítését célzó rendezvények megvalósításához a Latorca-parti városban is.
A napokban Kárpátalján megnyílt az Ukrán Hadsereg második munkaerő-toborzó központja, amely az ungvárihoz hasonlóan Munkácson, a helyi adminisztratív szolgáltatások intézményében kapott helyet. Országos viszonylatban ez már a huszadik ilyen központ. Ezek küldetése, hogy mindenkinek megadják a lehetőséget a számára legalkalmasabb időpontban és megfelelő szolgálat kiválasztásával csatlakozni az ukrán hadsereghez. Jelenleg az Ukrán Védelmi Erők berkein belül több ezer olyan betöltetlen állás van, mint: szakács, szerelő, sofőr, katonaorvos, drónkezelő, gépágyús és még sok más. Az ukrán védelmi minisztérium megbízottja elmondta, hogy lényegében a hadsereg minden egysége támogatásra szorul, ezek a központok pedig lehetővé teszik az érdeklődők számára, hogy kiválasszák: milyen tisztségben és hol szeretnék védeni az országot. Az adott központokban nem katonák vagy toborzó tisztek, hanem civilek nyújtanak kimerítő tájékoztatást a hadseregnél betölthető állásokról. A konzultációt a szerződéses szolgálatra jelentkezők és a mozgósítás alá eső személyek is igényelhetik. A jelentkezőket végigkísérik egészen az általuk kiválasztott tisztségen történő munka megkezdéséig. A munkaerő-toborzó központoknak az a feladata, hogy átlátható és hatékony modellt nyújtson a lakosság számára azzal kapcsolatban, hogy miként történik a bevonásuk a katonai szolgálatba, ahol mindenki maga választhatja ki a számára megfelelő tisztséget. Nem csak férfiak, hanem nők számára is elérhető a konzultáció. A megye kormányzója hozzátette, hogy a közeljövőben Kárpátalja más településein is nyílnak majd ilyen központok. A munkaerő-toborzó központok működésével és célkitűzéseivel kapcsolatos bővebb tájékoztatást a védelmi minisztérium honlapján és a központokban kaphatnak az érdeklődők.
Munkácson húsvét közeledtével hímes tojás kiállítást és kézműves foglalkozást tartottak a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A kiállításon kárpátaljai kézművesek által díszített tojások kerülnek bemutatásra. A résztvevőknek lehetőségük nyílott elsajátítani a tojásírás és hímes tojás díszítés fortélyait is.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Munkácsi Alapszervezete csendes koszorúzást szervezett az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 176. évfordulója alkalmából március 15-én a podheringi csata helyszínén felállított kőobeliszknél, ahol a jelenlévők főhajtással tisztelegtek a hősök emléke előtt.
Az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc legjelentősebb vidékünkön zajló csatájaként tartják számon a Munkács melletti Podheringen történt 1849. április 22-ei összecsapást. A Latorca-parti ütközetben a magyar és ruszin nemzetőrök, honvédek és népfelkelők sikeresen tartóztatták fel és kényszerítették meghátrálásra az országba betört osztrák császári sereget. A podheringi csata nem tartozik ugyan a szabadságharc legkimagaslóbb ütközetei közé, ugyanakkor Kárpátalja számára fontos, hiszen jelzi a vidék magyar és ruszin népének bátor helytállását, összefogását és szabadságszeretetét.
Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke tudósítónknak elmondta, a koronavírus-világjárvány, majd a háború kitörése miatt már négy éve csupán csendes koszorúzással róják le tiszteletüket a szabadsághősök emléke előtt. „Mi, munkácsiak rendkívül fontosnak tartjuk ezeket a megemlékezéseket. Nekünk, munkácsiaknak amúgy is nagy szerencsénk van, mert büszkén mondhatjuk, hogy itt, a Szarka-hegy alatt található az egyetlen olyan autentikus megemlékezési helyszín, ahol 1849 áprilisában egy maroknyi magyar honvéd és nemzetőr megállította a túlerőben lévő osztrák sereget” – emelte ki.
A győztes csata helyszínén a munkácsiak 1901-ben csonka gúla alakú emlékművet emeltek. „Ez kötelességet is ró ránk, hogy megőrizzük az emlékművet” – szögezte le Korolyova Erzsébet, hozzátéve, hogy a magyar kormánytámogatásnak köszönhetően nemrégiben sikerült ismét újrakövezni és újrabetonozni a kőobeliszk talapzatát. „Bízom benne, hogy belátható időn belül – talán jövőre – ismét olyan nagyszabású megemlékezést lehet itt tartani, mint a járványt megelőző esztendőkben, amikor nemcsak a munkácsiak, hanem a környék magyarlakta településeiről is itt gyűltek össze az emberek, hogy együtt ünnepeljék március 15-ét. Remélem, egyszer visszajön ez a kor is, addig pedig tartjuk itt a lángot, és nem feledkezünk meg hőseinkről” – tette hozzá a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke.
A tisztelet és az emlékezés koszorúinak elhelyezését követően a rendezvény a Munkácsy Mihály Magyar Házban folytatódott, ahol Papp Ferenc ungvári magyar konzul felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének a külhoni magyarokhoz intézett ünnepi üzenetét: „1848-ban a magyar nemzet a szabadság zászlóvivője lett. A márciusi ifjak nemcsak felelős kormányt, a cenzúra eltörlését és törvény előtti egyenlőséget követeltek, de arra is vágytak, hogy végre olyan Európában élhessenek, amelynek nemzetei együtt, egymás mellett, nem pedig egymás romjain akarnak emelkedni. Hitték, a szabadság nem önmagáért való, és végképp nem az erősebbek szabadsága a gyengébbek, a többségé a kisebbség felett, hanem mindenekelőtt arra szolgál, hogy általa béke, biztonság és jólét teremjen minden embernek. Személyes véráldozatukkal megpecsételt szellemi örökségként hagyták ránk, hogy nemzeti önállóságunkból senki barátságáért vagy fenyegetésére egy hajszálnyit sem engedhetünk” – fogalmazott ünnepi levelében a magyar miniszterelnök, kiemelve, hogy a magyar szabadság őrtüzeinek fénye ma is messzire látszik: „Hirdeti, hogy mi, magyarok kérjük, követeljük vissza azt a szabad, méltóságteljes és erős Európát, amely békét tudott tartani a saját földjén, és határozottan kiállt minden olyan nyílt vagy burkolt törekvéssel szemben, amely őshonos kisebbségei nyelvének, kultúrájának felszámolására tört. »Legyen béke, szabadság és egyetértés!«”
„Egy nemzet életében rendkívül fontosak az ünnepek. Az ünnep mindig megállás: öröm, találkozás, mosoly, emlékezés, számvetés, a célok megfogalmazása. Március 15. egy ilyen ünnep, ahol végig tudunk nézni a történelmünkön, és meg tudjuk újra fogalmazni a szabadság fontosságát” – hangsúlyozta felszólalásában Popovics Béla helytörténész, felhívva a jelenlévők figyelmét arra, hogy „a Jóisten megáldotta ezt a nemzetet – ahogyan Kölcsey is írja a Himnuszban –, de ez az áldás akkor tud folytatódni, ha újra és újra visszatalálunk a gyökerekhez, a kereszténységünkhöz, a magyarságunkhoz, az igazi szellemi értékekhez, melyek ezt a nemzetet meg tudták őrizni. Ebben a mai felbolydult és értékvesztett világban nagyon fontos, hogy tanúságot tegyünk a hitünk és az értékeink mellett, s az Isten meg fogja áldani ezt a nemzetet”. Az elmúlt ezer évben a Kárpát-medencében számos olyan pillanat volt, amikor ez a nemzet eltűnhetett volna – idézte fel Popovics Béla, „de mi azért tudtunk túlélni, mert mindig vissza tudtunk találni a gyökereinkhez, a Teremtő tenyerébe tudtuk magunkat helyezni, és erőt tudtunk belőle meríteni. Fontosnak tartom a Himnusz második versszakát is mondani, hiszen van mire büszkének lennünk!” – tette hozzá.
Az alkalmat Györkené Csákány Marianna verses-zenés összeállítása tette meghittebbé, aki Bodnár Éva Fohász a hazáért, Szülőföld, valamint Magyar szó című verseinek megzenésített változatát adta elő, emellett igazán mély üzeneteket magukban hordozó dalok csendültek fel Losonczi Léna Itt szőke a hajnal, Szügyi Zoltán Otthon és Tárczy Andor Ungnak és Tiszának című versei alapján, s végül ismert református énekeket is hallhatott a közönség.