Az alapításának harmincadik évfordulóját ünneplő Nagyberegi Református Líceum (NbRL) 17 végzős tanulójának szíve fölé tűzték fel november 25-én a reményt szimbolizáló zöld szalagot a Beregszászi Művelődési Ház dísztermében.
„Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13) – az első mondat, mely elhangzott a szalagtűző ünnepségen, s melyből mind a tizenegyedikesek, mind a jelen lévő családtagok, rokonok, barátok, pedagógusok és vendégek erőt meríthetnek a mindennapok kihívásainak leküzdéséhez, hiszen a jelenlegi nehéz körülmények között is arra emlékeztet, hogy az Úrban reménykedve mindannyiunknak erősnek és bátor szívűnek kell lennünk. Ennek fontosságát hangsúlyozta a rendezvény kezdetén Tóth László, a Nagyberegi Református Gyülekezet lelkipásztora, az intézmény lelkész-igazgatója is, aki az alkalomra a 127. zsoltár 3‒5. versszakát választotta: „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.” Isten minden ajándékának csodálatos célja van – emlékeztetett a lelkész-igazgató, hozzátéve, hogy Isten a későbbiekben is odafigyel arra, hogy az ajándék mindig megbecsült legyen, védelem alatt álljon, s „ilyenek azok a gyermekek, akikre ma tekinthetünk a színpadon” – emelte ki.
„Bizonyosak lehetünk abban, hogy a kárpátaljai magyarság a legnehezebb történelmi örökséget cipelő, a megmaradásért a legtöbbet küzdő határon túli magyar közösség. Kárpátalja mindig valaminek a széle, perifériája volt, amely viszont erősítette a szülőföldhöz, az anyanyelvhez és oktatáshoz való ragaszkodást, az itt élők közösségéhez és kultúrájához való hűségét, a megmaradásban való hitét” – fogalmazott köszöntőjében Trieb Gergely beregszászi magyar konzul. „Jelen helyzetben elsősorban azért adhatunk hálát az Istennek, hogy egyrészt jelenléti oktatásban, másrészt az ország hivatalos nyelvén túl az anyanyelvén is tanulhat az ember – sajnos manapság már ez sem mondható természetesnek” – tette hozzá a magyar diplomata, majd Albert Einsteint idézve szólt a végzősökhöz: „Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.”
György András, a felvidéki Somorja város református lelkipásztora beszédében felidézte 1993-at, amikor a Nagyberegi Református Líceum alapításakor ő is tagja volt az akkor induló osztálynak. „A líceum az egyik olyan intézménye Kárpátaljának, amely az egész Kárpát-medencét okkal taníthatja hálaadásra” – szögezte le a lelkipásztor, majd az intézmény falai között töltött diákévekben egyszer hallott vers egy részletét idézve – „Apám harcot örökölt csupán, én tőle hitet a küzdéshez, s fiam győzelmet hagy maga után fiának” – kiemelte: bár jelenleg is sok dologért küzdeni kell, a kárpátaljaiak nincsenek egyedül.
Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) világi főjegyzője, a KRE Diakóniai Osztályának vezetője levélben köszöntötte a diákokat. „Ez a pillanat olyan különleges, amit az ember életében egyszer élhet át csupán: visszatekintés a közösen eltöltött időre, amit soha nem fogtok elfelejteni. Összeköt a közös múlt, s az együtt elkezdett jövő építésének ígérete. Örömmel mondom, hogy a jó munka gyümölcsöt termő, az Úr meghallgatja imáinkat, s kellő időben megtapasztaljuk áldásait” – hangzott el Nagy Béla levelét felolvasva.
„Bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” – helyezte a tanulók szívére Pál apostol Korintusiaknak írt első levelének egy igeszakaszát Ionika-Antal Viktória, a líceum oktatási igazgatója, aki a zöld szalag kapcsán elmondta: viseljék büszkén mellkasukon, mely Krisztus mérhetetlen szeretetét is szimbolizálja.
Köszöntőt mondott még Bella Zsanna, a Nagyberegi Kistérség Ifjúsági, Oktatási és Sportosztályának vezetője, valamint Hadnagy István, a Beregi Református Egyházmegye főgondnoka, akik sikereket kívántak a tanulóknak az előttük álló megpróbáltatások legyőzéséhez, az érettségi vizsgákhoz és a pályaválasztáshoz.
A köszöntőket követően a végzősök felvonultak a színpadra, majd nevük elhangzása után Gajdos Lívia osztályfőnök minden diákja szíve fölé feltűzte a reményt jelképező zöld szalagot, amely a felnőtté válás hivatalos kezdetének a jelképe is, és jelzi az összetartozást az osztálytársakkal, tanárokkal, az intézmény munkatársaival.
A szalagtűzés meghitt pillanatai után a tizedik évfolyam köszöntötte a szalagavatós diákokat, majd az alkalom főszereplői verses-dalos műsorukban foglalták össze a számukra meghatározó jelentőséggel bíró dolgokat: az Istenbe vetett hitet, a biztonságot nyújtó és szerető családot, a haza, a szülőföld és az otthon fontosságát, a szebb, békés és biztonságos jövő reményét, melyben kiemelkedő szerepet játszik az összetartozás is.
Az ünneplő közönség ezután a líceum néptáncosainak táncát láthatta, melyet a végzősök keringője követett.
A szalagavató ünnepség végén Tóth László lelkész-igazgató mondott záróbeszédet, melyben megköszönte a szívhez szóló műsort, s azt kívánta, hogy az abban elhangzott értékes gondolatok kísérjék mindannyiukat életük meghatározó állomásain.
19 ballagó diák számára szólt az utolsó csengő a Nagyberegi Református Líceum tanévzáró ünnepségén június 3-án.
„Ezen a napon egy korszak lezárul számotokra. Kikerültök a líceum biztonságot nyújtó falai közül. Tudnotok kell, nem véletlen az, hogy titeket Isten ebbe az iskolába vezérelt, és nem véletlen az sem, hogy a líceum után ki melyik egyetemre fog elkerülni. Hiszen Isten mindig gondot visel rólunk és azt teszi, ami számunkra a legjobb. Ezzel a tudattal ballagjatok el és ezt mindig tartsátok szem előtt” – ezzel a szívhez szóló és biztató gondolatsorral vette kezdetét a ballagás a végzősök templomba való bevonulását követően. A meghitt pillanatokban osztályfőnökük, Szabó György vezette őket.
Az ünnepség elején Tóth László esperes, a líceum lelkész-igazgatója Isten igéjét hirdette az ünneplő diákok, a szülők, a családtagok és a vendégek előtt a Máté evangéliuma 24. részének 13. verséből vett igeszakasszal: „De aki mindvégig kitart, az üdvözül.”
Az elmúlt években volt lehetőségünk, hogy megtapasztaljuk Jézus Krisztus oltalmát és segítségét, hiszen akármi jött is, járvány, háborús helyzet, fenyegető riadók, ijesztő hírek és még ijesztőbb valóság, mindig odamehettünk az Úr oltalma alá, és bizonyosak lehettünk abban, hogy Ő meg tud és meg akar őrizni bennünket, erőt ad a kitartáshoz, utat mutat a folytatáshoz és egy egészen más megvilágításba helyezi az életünket – mutatott rá Tóth László lelkész-igazgató, majd így biztatta a végzősöket: „Most úgy látjuk, hogy ki kell tartani addig, ameddig vége lesz ennek a helyzetnek. Azonban az ige az üdvösség távlatát nyitja meg a kitartásunk és az Úr Jézus Krisztustól kapott erő által. Jézus azt szeretné, hogy nála és vele legyél, nem egy földi mulandó templomban, hanem a mennyei hazában. Aki mindvégig kitart az Úrral, ide fog megérkezni az Ő kegyelméből! Tartsunk ki, az Úr erejével!”
„Ma egy korszak lezárul a fiatalok életében, és elkezdődik egy másik, reményteli időszak…” – kezdte köszöntőjét Hajgató Tamás beregszászi magyar konzul, s arra kérte a ballagókat, hogy a jövőben is segítsék, tiszteljék egymást és kitartóan dolgozzanak azért, hogy az álmaikat valóra tudják váltani: „Dolgozzatok kitartóan azért, hogy ti magatok is teremthessetek egy sokkal szebb, békésebb világot és jövőt.”
Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) főjegyzője beszédében konstatálta: igaz, hogy a nehéz idők megterhelnek, de a nehéz idők erős embereket is nevelnek. „Kívánom, hogy az előttetek lévő úton erős és győztes emberek legyetek!” – hangsúlyozta a diákokhoz szólva.
Danku Gábor, a KRE főgondnoka hálát adott Istennek azért, hogy „viszonylagos békében” fejezhették be a tanévet, hálát adott a tanárokért, a szülőkért, akik itthon maradtak és tovább végezték munkájukat.
Nagy Béla, a KRE Diakóniai Osztályának vezetője üdvözlő levelét Tóth László lelkész-igazgató tolmácsolta a megjelentek felé. Nagy Béla levelében arra kérte a ballagókat, hogy csakis alázatos szívvel, Istenbe vetett igaz hittel induljanak el az úton, soha ne engedjék el a Mindenható kezét, hiszen Ő mindig a támogatójuk és segítőjük; legyenek cselekvő, gondolkodó és tenni akaró, tervező és terveiket megvalósító, biztos alapra, „kősziklára” építkező emberek.
A köszöntőket követően a 10. osztály elbúcsúzott ballagó diáktársaiktól, majd a nap főszereplői sorakoztak fel egymás mellé, s a Nagyberegi Református Líceum diákjaiként az útravaló tarisznya, a reményt jelző zöld szalag és az érettséget szimbolizáló piros szalag birtokában utoljára hallgatták meg osztályuk névsorát és a szívükre helyezett igét.
A stafétát a végzősök nevében Zelik Kincső és Molnár Áron adta át a tizedikes Lőrinc Enikőnek és Szávka Szabolcsnak. Ezzel a jelképes cselekedettel a végzősök szimbolikusan üzennek az őket követő diákoknak, hogy ezentúl komoly feladatok, új kihívások és sorsfordító döntések meghozatala vár majd rájuk a felnőtté válás kapujához közeledve, s a következő tanévben nekik kell példaképpé válniuk a diákság szemében.
A ballagó diákok ezután következő verses-zenés-énekes búcsúműsora őszinte gondolatokat tartalmazott az Istenbe vetett hitükről, a barátságról, a szerető és gondviselő család fontosságáról, szüleik, tanáraik gondoskodó munkájáról, az iskoláról, az Úr és általa az életükbe rendelt személyek iránt érzett hálájukról, valamint a jövőbeni céljaik megvalósulásával kapcsolatban táplált reményeikről.
„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által” (Pál levele az efezusiakhoz 3, 14–16) – Pándy-Szekeres Anna, a KRE iskolaügyi tanácsosa ezzel az igeszakasszal kérte Isten áldását a ballagók, az iskolaalapítók, valamint az intézmény támogatóinak életére. A tanárnő az ünnepség keretében átadta a Bethesda Gyermekkórház alapítóinak és azok leszármazottjainak ajándékát Bodnár Gréta és Tóth Levente végzősöknek.
Levélben köszöntötte a ballagókat és az ünnepség résztvevőit Kovács András, az intézmény oktatási igazgatója. Kiemelte a diákok kimagasló eredményeit, s elismerően szólt levelében arról, hogy a jelenlegi rendkívül nehéz helyzet ellenére kitartottak a kitűzött cél, az érettségi megszerzése mellett.
A szülők nevében Szimkovics Tibor mondott köszönetet a tanárok odaadó oktató-nevelő munkájáért és a líceum adta lehetőségekért.
Az ünnepség végén a ballagók szívére helyzeték: vezesse őket az úton tovább az iskola vezérigéje: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Példabeszédek 9,10).
Utoljára szólalt meg a csengő a Nagyberegi Református Líceum 19 ballagó diákja számára, akik szombaton a hagyományokhoz híven a Nagyberegi Református Templomban búcsúztak el iskolájuktól, diák társaiktól és tanáraiktól. Nehéz évet zártak a hallgatóink, de kitűnő eredményeik jól bizonyítják, hogy hittel és akarattal a legnagyobb nehézségek is leküzdhetők – emelte ki beszédében Tóth László, az intézmény lelkész igazgatója a Beregi egyházmegye esperese, aki az Istenhez való ragaszkodás mellett a kitartás fontosságára hívta fel a figyelmet. Régi reformátoraink azt mondták, hogy a templomot és az iskolát minden körülmény között meg kell tartani, mert az iskola az egyház veteményeskertje, emelte ki Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület egyházi főjegyzője. Az ünnepségen többen levélben köszöntötték a diákokat, akik megmutatták tudásukat és többen zenei elemekkel színesítették utolsó középiskolai napjukat.
A Nagyberegi Református Líceum családi napot szervezett a Bereg-Campben, ahol a remek időjárásnak köszönhetően a résztvevőknek lehetőségük volt sütni, főzni, játszani. A második alkalommal megrendezett eseményen a diákok és családtagjaik, valamint az intézmény tanárai különböző ételeket készítettek. Tóth László, lelkész-igazgató például pizzát sütött a kígyósi szőlőshegyek környezetében. Taracközi Marianna, a szülői tanács elnöke elmondta: a családi napot azért szervezték meg immár második alkalommal, mert szeretnék a tanárok, a gyerekek és a szülők közötti kapcsolatot még jobban erősíteni. A kikapcsolódás mellett a rendezvény alkalmat adott arra, hogy a szülők és a tanárok megbeszéljék a tanév közben felmerülő kérdéseket is. A nap végén az egybegyűltek közös áhitattal adtak hálát az együtt töltött időért.
Hit, tudás, közösség, iskola. Ez volt a jelmondata a Nagyberegi Református Líceum hetedik alkalommal megrendezett nyílt napjának. A felvételizni kívánó diákok és hozzátartozóik is betekinthettek a tanintézet életébe és működésébe. Ízelítőt kaptak a kollégium szabályairól, a vallási nevelésről. Ráczkövi Éva nevelőtanár kiemelte: nagy hangsúlyt fektetünk diákjaink egészséges testi és lelki fejlődésére, ezért keresztyén iskolaként hitükben is erősítjük őket, közös beszélgetések, áhitatok keretében.
A líceumban fontosnak tartják az államnyelv és az idegen nyelvek elsajátítását. Ennek érdekében számos olyan lehetőséget kínálnak a diákoknak, amelyek elősegítik a nyelvtanulást.
A mindennapi életünket egyre jobban átszövő pénzügyi rendszert megismerni, megérteni és megtanulni abban kiigazodni létérdek a mai világban. Ezért indította kárpátaljai középiskolások részére a Rákóczi Főiskola Számvitel és Auditálás Tanszéke partnerszervezetével, a Kárpátaljai Fiatal Magyar Vállalkozók Szövetségével azt a programot, amely segítségével a fiatalok könnyebben eligazodhatnak a pénz világában és vállalkozói alapismeretekre is szert tehetnek. Mindezt interaktív módon, táblázatok segítségével, játékos formában. Úgy tűnik, hogy az oktatóknak sikerült felkelteniük a Nagyberegi Református Líceum diákjainak érdeklődését. Bár a téma egyszerűnek egyáltalán nem mondható. Sokak számára az is kiderült, hogy a pénz helyes felhasználása és egy vállalkozás sikeressége szoros összefüggésben vannak egymással. Aki minderről mélyebb ismereteket akar szerezni megteheti a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. Az oktatók a Magyar Nemzeti Bank PADME alapítványa támogatásával eddig öt iskolába jutottak el. A nagy érdeklődésre való tekintettel úgy tűnik még jó néhány suliban szívesen látnák az oktatókat.
A Nagyberegi Református Líceum a Reformáció emléknapja előtt október 29-én tartotta meg hagyományos szalagavató ünnepségét. A Beregszászi Művelődési Házban megrendezésre kerülő eseményen 19 végzős diák mellére tűzték ki a remény szalagját. A zöld színű szalagnak szimbolikus jelentősége van, a reményt és a jövőt is jelképezi, valamint azt, hogy azok, akikre ma feltűzik ezt a szalagot a jövőbe vetett hitüket is megmutatják, emelte ki nyitó áhítatában Tóth László a líceum lelkészigazgatója. A Nagyberegi Református Líceum végzős diákjainak többsége felsőoktatási intézményben kívánja folytatni tanulmányait. Ezen céljuk eléréséhez ad hitet és erőt a zöld színű szalag.
Október 29-én a Beregszászi Művelődési Ház dísztermében a Nagyberegi Református Líceum 19 végzős diákjának szíve fölé tűzték fel ünnepélyes keretek között a reményt jelképező zöld szalagot.
A szalagavató ünnepség kezdetén Tóth László lelkész-igazgató Máté evangéliumának 13. fejezetéből vett igeszakasszal köszöntötte az egybegyűlteket. Igehirdetésében a köszönetmondás és a hálaadás jelentőségére helyezte a hangsúlyt. A zöld színű szalagot kiemelve Tóth László aláhúzta: „Nagyon fontos üzenetet hordoz, sokak számára mást és mást szimbolizál, lehet figyelmeztető jel vagy a reménység zöld szalagja, mellyel kifejezzük, hogy bizakodva, reménykedve tekintünk a jövőbe.” A végzősökhöz szólva a lelkész-igazgató hozzátette: „Azt kívánom nektek, hogy néhány hónap múlva, amikor megkapjátok a következő szimbólumot – a zöldet felváltó piros szalagot – elmondhassátok: hozzáállásunkban, céljaink elérésében érettebbekké lettünk, s a legnagyobb örömötök és boldogságotok az, hogy ismeritek és követitek azt a Jézus Krisztust, aki megnyitotta a ti szemeiteket és füleiteket is.”
A líceum tánccsoportjának előadása után az alkalomra meghívott vendégek köszöntötték a jelenlévőket.
Szűrös Mátyás beregszászi magyar konzul szintén a szalagavató relevanciáját emelte ki beszédében: „A végzősök szalagja szimbolikus jelentőséggel bír, ez az iskolához való tartozást jelenti, amelynek gondoskodása alatt cseperedett fel a diák. Tekintélyt is ad, hiszen a szalag szemmel láthatóan sugallja, hogy viselője már túl van a középiskolai tanulmányainak a nehezén. Ezzel párhuzamosan a gyermekkor lezárásának első mozzanata is a szalag feltűzése, hiszen már csak pár hónap választja el a végzős diákokat a ballagástól és az érettségitől. […] Csak az ünnepel igazán, aki a szívét e napra már régóta készíti, s dolgozott érte, hogy szép legyen” – fogalmazott a magyar diplomata.
Az ünnephez hozzátartozik az öröm és a hála – szögezte le köszöntőjében Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, aki elmondta, hogy 2022 a Kárpátaljai Református Egyházban a hálaadás éve. „Háború van, és sok dolog terheli a mindennapokat, ugyanakkor a mai alkalom is megerősít abban, hogy ez az év a hálaadás éve. Mindannyiunk szívében ott legyen a hála, mert akkor az életünkben nemcsak olykor lesznek ünnepnapok, hanem Istennel a szívünkben minden nap az lesz” – fűzte hozzá.
Micik Julianna, a Kárpátaljai Református Egyház tanügyi tanácsosa egy tanmesét olvasott fel, melyben felhívta a figyelmet a tudás fontosságára, mely – mint fogalmazott – „felbecsülhetetlen értékű”.
„Különösen a szalagavatóra készülve tudatosulhatott bennetek annak a gondolata, hogy tíz év után most valóban a »tiétek a grund«. Három dolgot szeretnék ünnepélyesen a szívetekre helyezni: az első, hogy bár nehéz körülmények között kell helyt állnunk, de Istennél minden lehetséges, a nehéz körülmények között is van remény, érdemes küzdeni; a második, hogy a mindennapjaitokat a látott és megtapasztalt siker és öröm ellenére mégis sokszor meghatározza és uralja a borúlátás, ezért kívánom, hogy tudjátok látni és értékelni az Istentől kapott életeteket, körülményeiteket, talentumaitokat; a harmadik a közösség élményének meghatározó fontosságán alapul, így kívánom, hogy ezen utolsó iskolai tanévetekben tegyetek meg mindent azért, hogy olyan igazi kincseket gyűjtsetek, melyeket semmilyen körülmény közepette nem vehetnek el tőletek” – tolmácsolta Kovács András, a líceum oktatási igazgatójának köszöntőjét – mely elsősorban a végzősökhöz szólt – Tóth László lelkész-igazgató. Kovács András üzenetében kiemelte, hogy a tanulók előtt álló megmérettetésekhez erőt és kitartást, lelkesítő célokat, kitűnő eredményeket, baráti segítő társakat, hitet és akaratot kíván.
A líceumban 2017 óta működik egy egyedi tehetségsegítő program, melynek életre hívói között az intézmény volt diákjának, György András felvidéki lelkipásztornak is érdemei vannak. A Pozsonyi Református Egyházmegye a Kárpátalja nincs egyedül program keretén belül elkötelezte magát a Nagyberegi Református Líceum mindenkori végzős évfolyama legtehetségesebb négy diákjának a színvonalas szakmai fejlesztésében és továbbtanulásuk költségeinek támogatásában. A program névadójául Kárpátalja egykori püspökét választották, kinek hite, magyarság iránti elkötelezettsége és tenni akarása mindenki számára példaértékű. A szalagavató ünnepség keretében köszöntötték tehát a 2022/2023-as tanév Gulácsy Lajos-ösztöndíjasait is.
Ezt követően a végzősök felvonultak a színpadra, s Zelik Kincső és Molnár Áron elmondták osztályigéjüket, mely az elmúlt évek során biztatást nyújtott számukra, ösztönözte és terelte őket a helyes út felé.
A szalagtűzés pillanataiban meghitté változott a légkör. A zöld szalagot – amely a felnőtté válás hivatalos kezdetének a szimbóluma is, és amely jelzi az összetartozást az osztálytársakkal, a tanárokkal, valamint az intézmény valamennyi dolgozójával – Szabó György osztályfőnök tűzte fel diákjai szíve fölé.
A rendezvény részeként a 10. évfolyamosok rövid verses-énekes műsorral köszöntötték végzős társaikat, majd az esemény főszereplői léptek színpadra. A végzősök a hitről, a jövőről, a barátságról és a családról foglalták össze gondolataikat megható, verses-dalos ünnepi műsorukban.
A Nagyberegi Református Líceumban hagyományoknak megfelelően minden tanév kezdetén családi csendes napot szerveznek. Ez egy különleges nap az intézmény életében, hiszen ekkor tesznek fogadalmat az új diákok.
A legrégibb múltra visszatekintő kárpátaljai református középiskolában idén 26 fiatal érettségizett, ők a 27. érettségiző évfolyam, s velük együtt eddig 808 diák kapott az intézményben érettségi bizonyítványt. Tóth László lelkészigazgatótól megtudtuk, hogy az idei felvételin 29 diák teljesítette a felvételi követelményeket, de mivel a férőhelyek száma ennél több, így pótfelvételit is hirdetek. Az új tanévet mindenképpen elkezdik szeptemberben, ehhez minden feltételt meg fognak teremteni akkor is, ha folytatódik a háború.
A hagyományokhoz híven a ballagási ünnepségre a nagyberegi református templomban került sor, ahol Isten igéjét Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke hirdette.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője ünnepi beszédében kiemelte: „A nagyberegi líceumban folyó oktatás szellemisége a kárpátaljai lelkületet jellemzi, mely ezekben a nehéz időkben, háború és járvány idején is áthatja a kárpátaljai magyarságot, amely Magyarország mellett él, de talán legmesszebbre szakadt Európától” – fogalmazott a magyar külképviselet vezetője, aki kiemelte a magyar közösségünket jellemző életerőt, megmaradási szándékot, amely szerinte nálunk a legerősebb minden határon túlra szakadt magyar közösség közül.
Kraus Viktor, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Ungi Egyházmegyéjének esperese ünnepi köszöntője végén átadta a legkiemelkedőbb tanulmányi eredményeket elérő végzős diákoknak és felkészítő tanáraiknak a Gulácsy Lajos Ösztöndíjakat. A diákok közül Páll Márton, Jaró Eszter, Ádám Tünde és Dobsa Beáta, a tanárok közül pedig Szabó György, Héder Tamás Sándor, Lőrinc Izolda és Tar Tímea kapta az ösztöndíjat. A felvidéki reformátusok által alapított Gulácsy Lajos Ösztöndíjnak a Barkaszón született és a Nagyberegi Református Líceumban érettségizett György András Felvidéken szolgáló református lelkész volt a kezdeményezője.
Molnár Norbert lelkipásztor a Magyar Református Szeretetszolgálat képviseletében köszöntötte a ballagó diákokat, aki Józsué könyvéből egy igét helyezett a szívükre és egy ajándékcsomagot is hozott minden ballagónak.
Szabó Dániel, a Magyar Református Presbiteri Szövetség tiszteletbeli elnöke párhuzamot vont a saját és a ballagó diákok sorsa között, hisz mint elmondta, ő is háborús időkben volt diák. A hátrányok mellett egykor a háború okozta nehézségek erősítették a tanárok és diákjaik Istenbe vetett hitét, ha ez most is így lesz, minden nehézség ellenére megmaradunk – összegezte Szabó Dániel.
A 10. évfolyam megható műsorral búcsúzott a ballagó diákoktól. Kuruc Attila 10. B osztályos tanuló Reményik Sándor Békesség Istentől című versét szavalta, a búcsúbeszédet Selej Viktória 10. A osztályos tanuló olvasta fel.
A líceum hagyományainak megfelelően Tóth László lelkészigazgató mind a huszonhat ballagótól egy-egy személyesen neki szánt igével búcsúzott, majd a ballagók közül Jaró Eszter és Páll Márton átadta a díszes stafétát a tizedikes Zelik Kincsőnek és Molnár Áronnak.
A ballagó diákok búcsúműsorukban tanúságot tettek az Istenbe vetett hitükről, hálát adtak az eddig megtapasztalt gondoskodásért, valamint kérték Isten áldását jövőbeni céljaik megvalósulásával kapcsolatban táplált reményeikre. Végül a „Visszajövök én egyszer még” kezdetű dalt énekelték.
A lelkészigazgató köszöntőjében elmondta, hogy a járvány és a háborús helyzet miatt egy rendhagyó alkalom volt az idei ballagási ünnepség, amelyen sokan csak online formában vehettek részt. Az édesapák mellett nem lehettek jelen fiútestvérek, de az iskola tanárai és nevelői közül is sokan hiányoztak (az ismert körülmények miatt), közöttük a két osztályfőnök, Gálfi Dezső és Kovács András is online formában voltak jelen, a templom fehér falára kivetítve búcsúztak kedves tanítványaiktól. Tóth László elmondta: „A 27. kibocsátással immáron 808-an mondhatják el magukról, hogy Kárpátalja elsőként indult református középfokú oktatási intézményünk végzősei közé tartozhatnak.”
A tanulmányi versenyeken elért eredményeiért az intézmény 47 tanulója kap jutalmat, közülük négy kiemelkedő eredményt elért végzős: Molnár Gvendolin Olívia, Jaró Eszter, Ádám Tünde és Páll Márton ünnepélyes keretek között, a ballagási ünnepségen vehették át jutalmukat.
A líceum egy Magyarországon élő egykori diákja, Moldovánné Mező Andrea és férje felajánlotta, hogy támogatják egy végzős diák továbbtanulását, elindulását, hasonlóan ahhoz, ahogy annak idején ő is segítséget kapott. Osztályfőnöki és igazgatói javaslatra ennek a támogatásnak a jutalmazottja az eszenyi Ádám Tünde lett, aki kitűnő tanulmányi eredményei mellett a líceumi évei alatt rengeteget tett a közösségért, az évfolyamért és az osztályért. „Az osztályelnökségen túl a diákpresbitérium elnöke is volt, az Új(j)lenyomat szerkesztője, rengeteg verseny győztese, aki így méltán kaphatja meg diákelődjétől, volt falubelijétől ezt a jutalmat” – magyarázta a tantestület döntését a lelkészigazgató.
Az iskolában hatodik alkalommal ítélték oda Az év tanára díjat, amelyet idén a közoktatásban 53 esztendőt eltöltött Bacskó Tivadar fizikatanár vehetett át.
A szülők nevében Páll László beregrákosi református lelkész mondott köszönetet Istennek és a líceum tantestületének. Isten igéjéből erőt merítve biztatta a jelenlévőket arra, hogy ne féljenek a jelen nehézségeitől.
Igazgatói zárszavában Tóth László arra kérte a ballagókat: „Vigyétek és adjátok tovább azt az értéket, azokat a kincseket, ajándékokat, melyeket Istentől kaptatok rajtunk, szüleiteken és azokon keresztül, akik ott voltak az életetekben!”
A zárszót követően a végzősök elballagtak, körbe a templomon és a líceum épületegyüttesén. Voltak közöttük, akik mosolyogva, mások könnyes szemmel énekelték a Ballag már a vén diák, a latin Gaudeamus igitur, az Indulj az úton kezdetű ballagódalokat, valamint a Vezess, Jézusunk kezdetű református éneket.
Anna Episheva: My niece was supposed to graduate this year from her high school. She and her friends bought dresses and were looking forward to this day. Then Russians came. Her school was directly hit and destroyed. Today she came back to what is left of her school and her plans pic.twitter.com/q9cJW2j8f0
10 graduates of school N134 in Kharkiv, which was destroyed by Russians at the end of February 2022, danced a farewell school waltz among the ruins of their former school.
You can see their parents who also came to this touching graduate day.