Gálaműsorral zárult a VII. Ung-vidéki Népdal és Néptánc tábor. A hagyományoknak megfelelően az alkalomnak a Nagydobronyi Szakképzési Központ adott otthont. A Genius JA által szervezett programon idén a közel 60 jelentkezőből 39 gyermeket iskoláztak be. A 2024. július 29. – augusztus 3. között megvalósult program folyamán a 10 településről érkezett fiatalok képzését 8 szakképzett oktató végezte, munkájukat 5 nevelő segítette. A képzés programja összeállítása során a szervezők vidékünk tájegységeire fektették a hangsúlyt: a tábori héten a néptáncosok nagydobronyi táncokat tanultak, a népi játékok foglalkozásokon kárpátaljai tájegységek játékaival ismerkedtek meg a gyerekek. A hangszeres foglalkozásokon is nagydobronyi, valamint szatmári népzenét muzsikáltak, szabadidejükben pedig kézügyességüket fejleszthették. Az ének szekció óráin alföldi dallamokból összeállították népdalcsokorral készültek a zárókoncertre Mészár Katalin, a Nagydobronyi Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola citera oktatója, a tábor szakmai vezetője irányítása alatt. A nagydobronyi néptánc lépéseit gyakorolják a fiatalok Illár Viktória néptánctanár vezetésével, aki másodízben vesz részt a Genius JA tehetséggondozó programjában. A VII. Ung-vidéki Népdal és Néptánc tábor kísérőzenekara a Csipkés együttes volt. Molnár István, a zenekar prímása, aki egyben a hegedű oktatást is vállalta elmondta, örömmel tettek eleget a felkérésnek. A kézműves órákat Nagy Anikó tartotta. A szövés fortélyaival pedig immáron hetedik éve Kupás Gizella ismerteti meg a fiatalokat. A táborlakók között voltak olyan, akik először, de olyan is, aki már hetedik alkalommal jelentkezett a népzenét és népi hagyományokat népszerűsítő nyári táborba. A zárókoncert műsorszámait a jelenlévők, szülők és helyiek vastapssal jutalmazták. Molnár Sándorné, Gizi néni boldogan és fátyolos szemmel nyilatkozott. A VII. Ung-vidéki Népdal és Néptánc tábor a magyar kormány támogatásával valósult meg.
A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) Természetismereti és Természetvédelmi Tábora, a több mint két évtizedes hagyományoknak megfelelően, idén is a Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátumban került megrendezésre. A tábornak a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) erdei iskolája és kutatóbázisa adott otthont. Július 1. és 5. között a táborban Kárpátalja különböző településeiről érkezett 34 gyerek vett részt, akik vidám hangulattal töltötték meg a környéket.
– 23. alkalommal került megrendezésre a KMPSZ Természetismereti és Természetvédelmi Tábora. Idén 10–16 éves kor közötti tanulók jelentkezését vártuk, hogy támogatóinknak – a magyar kormánynak, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának, a Bethlen Gábor Alapnak – köszönhetően egy ötnapos táborban gyakorlati és játékos formában ismerkedjenek a természettudományok rejtelmeivel. Jelenleg 34 gyerek vesz részt a táborban, akiknek folyamatosan programokat szervezünk. A hét folyamán reggel 9 órakor kezdődtek a programok, amelyek 13 óráig tartottak, s mivel 3 csoport volt, így azok párhuzamosan 3 különböző helyszínen zajlottak 3 programvezetővel az élen. 4 főiskolás nevelőnk és 4 szervezőnk van, illetve vannak társszervezőink is, mint Gyöngyössy Tibor vagy Gábor Anna, akik segítségével hétfőn az íjászkodással ismerkedtek. Vacsoráig tartanak a foglalkozások, aztán pedig szabadidős programok következnek: sportolás, társasjátékok. Volt állat-növény háború, vízminőség-vizsgálat, kedden kenuztunk, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. A Szernye-mocsár kanálisa, a Latorca egyik mellékfolyója, ami átszeli itt a Nagydobronyi Rezervátumot, tökéletesen alkalmas ilyen vízi sportokra is. Mivel 3 személyes a kenu, s mindegyikben kell ülnie egy irányítónak, egy felnőttnek, így csak 2 gyereket tud magával vinni, ezzel elment a délelőtt. A csapatok maketteket is készítettek. Amikor kimegyünk terepre, közben gyűjtögetnek is. Az egyik csapat a kanálist ábrázolta a töltéssel, még a zsilipet is megformázták, a másik pedig egy részletet az erdei iskola területéből, és teljesen felismerhetően készítették el – meséli lelkesen Szanyi P. Lívia táborvezető, az erdei iskola laboránsa, a Kárpátaljai Magyar Líceum természettudomány-tanára, az Egán Ede Szakképzési Centrum oktatója Nagydobronyban.
A gyerekek a hét folyamán valóban tartalmas programokban vehettek részt, persze az időjárás és egyéb tényezők miatt néha módosítani kényszerültek a terveket.
– A lepkeháló könnyű anyagból készül, a fűhálót kaszálókon, alacsony lágyszárú növényeknél szokták használni, a fűben megbúvó rovarok összegyűjtésére szolgál. Ahogy lépünk, ilyen nyolcasokat írunk vele, oda-vissza, a benne összegyűlt rovarokat utána megvizsgáljuk, akár mikroszkóp alatt is, a nagy részét pedig elengedjük. A kopogtató háló a bokrokon megbúvó rovarok gyűjtését szolgálja, gyakorlatilag belerázzuk őket. Úgyszintén helyeztünk ki talajcsapdákat vagy barbárcsapdákat: a nagyszájú edényeket beássuk, hogy egy szinten legyen a föld felszínével, s abba ölő vagy csalogató folyadékot, például ecetet öntünk, lehet alkoholt is, de az gyorsan elpárolog – avat be a részletekbe Kiss Martin Denisz szervező, 4. évfolyamos biológushallgató, aki Szőlősgyulán biológiatanár. Vele akkor lett volna foglalkozás, amikor „leszakadt az ég”, ömlött az eső, ezért más időpontban fűhálóztak, rovarcsapdáztak, vizsgáltak rovarokat.
Sztankovics Anna-Mária, a Munkácsi 3. Számú Középiskola szervezőpedagógusa idén fejezte be az első évfolyamot a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola mesterképzésén. Ő szervezőként dolgozott a táborban.
– Pókhálót készítettünk egy foglalkozás keretében. Megismertettem a gyerekekkel a pókok rendszertanát. Kipróbálták magukat pók szerepben, hálót szőttek, illetve a „vacsorájukat” is elkészítették. A pókok rovarokkal táplálkoznak, a szőtt hálóba készítettek néhány rovart, főleg olyanokat, amelyek a mi területünkre jellemzőek. Élő pókokat is láttak, kimentünk a filagóriába, kerestünk egy elhagyatott sarkot, ahol volt pókháló, így élőben is látták. Vannak néhányan, akik irtóznak, de a többség nagyon érdeklődő. Volt egy gyerek, aki már a határozóban lévő képektől is rettegett, iszonyodott, de annak ellenére, ha jobban megismerik, akkor kevésbé tartanak tőle – jegyezte meg.
Minden évben vannak olyan tanulók, akik első ízben vesznek részt a tábor életében, mint például most Sándor Alexandra Csongorról.
– Ez az első biológiatáborom, a barátoktól értesültem róla és így választottam. Megmutatták a tavalyi programokat, és láttam, milyen színes volt, nagyon megtetszett. Vannak olyan bogarak vagy állatok, amelyektől félek, de ezt próbálom minél jobban legyőzni, minél több állattal megismerkedni, ebben is segít ez a tábor. Kenuzás közben volt siklótalálkozás, megfogták, és meg lehetett simogatni vagy akár kézbe venni, ehhez még nem volt bátorságom. Azért ajánlanám másoknak jövőre a tábort, hogy szeressék a természetet és megtanulják óvni – mondta.
Akadnak persze visszatérő lakók is. Kis Dávid, aki Tiszabökényből érkezett, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban a 9. osztályt fejezte be.
– Harmadik alkalommal vagyok itt, a tudásszomj hajtott, hogy újra jöjjek, Akármennyire is jártas vagyok már a biológia területén, akárhányszor visszajövök a táborba, mindig rengeteg újat tanulok, mert a jól képzett nevelők lelkesen be tudják mutatni az erdő flóráját és faunáját. Különböző kísérleteket végzünk, amelyeket nem ismertem korábban, s amikor hazamegyek, ezeket imádom újra letesztelni. Ezek miatt is szívesen visszajárok, mert ilyen kísérletekkel az interneten nem fut össze mindennap az ember, de itt megmutatják. A sportfoglalkozások is szórakoztatók, különböző sportágakban versenyzünk. A társaság is nagyon jó, mindenki barátságos, hamar be lehet illeszkedni, igazán jól szórakozunk mindig – meséli.
Abban, hogy az egész tábor zökkenőmentesen zajlódjon, nem kis szerepe volt Ráti István koordinátornak, aki a Kárpátaljai Magyar Líceum nagydobronyi részlegén történelem szakos tanár, illetve jogot tanít.
– A táborban az én feladatom volt minden ügyes-bajos dolog elintézése, például bevásárlás, vagy bárkinek az elérése, de a generátor kezelése is, hogy az áramellátást tudjuk biztosítani az esetleges áramszünetek idejére. Minden felmerülő egyéb probléma elhárítása is az én feladatom volt. A kenuzás is az én terepem, valamint utolsó nap a sportfoglalkozások levezetése – mondta István, aki bár először dolgozott a táborban, reméli, hogy nem utoljára.
A mozgalmas 23. Természetismereti és Természetvédelmi Tábor idén már bezárt, de aki kedvet kapott és szereti a természetet, jövőre szeretettel várják a szervezők, hogy megismerjék szülőföldjük növény- és állatvilágát, újabb fenolftalein-háborút vívjanak, szaladgáljanak, friss erdei levegőt szívjanak és élvezzék egymás társaságát.
16 óra 32 perckor felcsendültek a harangok Nagydobronyban. 104 évvel ezelőtt, június 4-én ekkor írták alá a trianoni békediktátumot. 2010 óta ezen a napon méltatja a világ magyarsága a nemzeti összetartozás napját. A KMKSZ képviselői és a helyi közösség a Hatrác patak mellett 2020 októberében felállított Nemzeti Összetartozás Emlékműve mellett gyűltek össze, hogy megemlékezzenek erről a napról. Az emlékművet a falu szülötte, ifj. Hidi Endre alkotta, amely négy homokkőoszlopból áll, szimbolizálva a világ négy égtája felé szakított magyarságot, amelyet a tetején mégis összetart egy fényesre csiszolt, vörös gránitgömb. A magyarságunkat összekötő gömb pedig a közös értékek, kultúra, vér és a történelmi emlékezet.
Május 4-én mintegy 140 gyerek részvételével ünnepelték a Táncház Napját a Nagydobronyi Magyar Házban.
A Hagyományok Háza az első táncház megrendezésének 52. évfordulóján ország- és világszerte ismét számos programmal várta mindazokat, akiket már magával ragadott a népzene és a néptánc sodró világa, és azokat is, akik csak most szeretnének belekóstolni a magyar kultúra ezen értékeibe. A Táncház Napja program ünnepléséhez csatlakozott a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja (HHHK) is, s a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetével együttműködve rendezték meg a közösségerősítő alkalmat ezúttal Nagydobronyban.
Az anyanyelv, a magyar kultúra és az elődeink által ránk hagyott hagyományok megőrzése és továbbadása a felnövekvő nemzedék számára rendkívül nagy jelentőséggel bír – emelte ki köszöntőjében Papp Ferenc ungvári magyar konzul. „A mai rendezvény célja a magyar néptáncnak és az ezzel együtt járó magyar népzenének mint nemzeti értékeknek a bemutatása és életben tartása. A mai esemény is azt bizonyítja, hogy fontosak a közösségi terek, fontos, hogy intézményesen lehet tanulni a magyar népi kultúrát” – szögezte le a magyar diplomata, hozzátéve: kiemelten lényeges egy olyan generáció kinevelése, amely életének a magyar népi kultúra, a hagyományok és a népi örökség őrzése szerves részét képezik. Felszólalásának végén Papp Ferenc köszönetet mondott azoknak a helyi intézményeknek, szervezeteknek és ezek vezetőinek, pedagógusainak, akik a nehézségek ellenére is nagy odaadással végzik felelősségteljes munkájukat, hiszen nekik köszönhetően zajlik vidékünkön a népzene- és néptáncoktatás, a magyar népművészeti értékek és a népi hagyományok átörökítése.
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke köszönetét fejezte ki a rendezvény fő szervezőinek, akiknek ezúttal az Ung-vidékre esett a választásuk, amikor elhatározták, hogy ismét megszervezik a Táncház Napját Kárpátalján. „Mindannyiunk közös akaratából, közös hitéből épülhet fel a legszebb, ami megtörténhetett velünk most itt, az Ungvári járásban: a gyermekek magyar viseletben, ha akár stilizált viseletben is, de büszkén néptáncolnak, énekelnek népdalokat, és képviselik azt a kulturális értéket, amelyért mindannyian dolgozunk” – emelte ki. Balogh Lívia elmondta, hogy azok a közös kezdeményezések, amelyek a magyar kultúra átörökítésében, megmentésében és továbbéltetésében az elmúlt 15–20 évben megfogalmazódtak az ungvári járási közösségekben, mára látszódnak beérni. „Az, hogy ma ezt a magyar intézményt a népviseletbe öltözött gyerekek kacaja tölti meg, mindannyiunk számára visszacsatolás, hogy igenis érdemes munkálkodni” – konstatálta, megosztva személyes észrevételét: hosszú idő után először egy nap erejéig a jelenlévők talán visszakaphatták a járvány és a háború előtti élet hangulatát.
Nagy Ferenc, a Nagydobronyi kistérség polgármestere köszönetet mondott a szervezőknek és a résztvevőknek azért, hogy ebben a bizonytalan helyzetben jókedvet és örömöt varázsoltak a község központjában található Magyar Házba. Ezzel a rendezvénnyel „erőt és hitet adunk az itt élőknek a kitartáshoz” – fűzte hozzá.
„A mai napon világszerte megmozdul az összmagyarság. A Táncház Napját minden év május első szombatján szervezik meg, igazodva az 1972. május 6-i időponthoz, amikor is az első táncházat tartották a budapesti Liszt Ferenc téri Könyvklubban” – idézte fel a közelmúltban Táncház Érmével kitüntetett Várady Enikő néptáncos, a Kárpátalja Néptáncegyüttes igazgatója. A HHHK kulturális szervezője elmondta, hogy immáron harmadik alkalommal szervezték meg Kárpátalján a Táncház Napját, mellyel csatlakoztak a Hagyományok Háza összmagyarságot megmozgató programjához. „Az elmúlt években Visken és Nagyberegen szerveztünk hasonló alkalmat, azonban a járvány és a háború miatt az utóbbi években ezeket nem sikerült megtartani. A Hagyományok Háza Hálózat különböző mentorprogramokat tart Kárpátalja-szerte, így az Ung-vidéken is, s nagyon örülünk, hogy ezekből a táncegyüttesekből közel 140 gyereket szólítottunk meg ma” – szögezte le.
Nagydobronyban a Táncház Napját viseletkiállítással, kárpátaljai táncházi zenészek és a Kárpátalja Néptáncegyüttes itthon maradt tagjainak kulturális műsorával, valamint élő zenés táncházzal méltatták.
A szebbnél szebb népi viseletekből álló kiállítás anyagát Tajti Erzsébet viseletkészítő, népi iparművész, a Hagyományok Háza ruhaipari szakoktatója mutatta be. A Nagynyárádi Kékfestő Műhelyben készült kékfestők felhasználásával varrt újragondolt, ma is hordható ruhák mellett a leírások és elmondások alapján készített fehér és fekete nagydobronyi öltözetek kaptak helyet, melyek mellett megtekinthető nagydobronyi menyasszonyi öltözet és menyasszonyi koszorú is, valamint három viski parasztpolgári viselet, illetve egy-egy ajaki, valamint nagypaládi viselettanulmány, melyek mind a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szervezésében 2021-ben Visken megtartott viseletvarró képzésen elkészült munkák.
A részletes bemutatót követően a kárpátaljai táncházi zenészek – a Sodró népi együttes, a Csipkés zenekar és a Viski Fricskák egy része –, valamint a Kárpátalja Néptáncegyüttes Utazás a Kárpát-medencében című kulturális műsorát élvezhették az egybegyűltek. Az előadást Tövishátról, Szilágyságból hozott koreográfiával nyitották, zenekari számban átutaztak Rábaközre, majd egy egypáros szólótáncban visszajöttek Gömörre, ezután Tyukodról, Szatmárról hoztak egy koreográfiát, majd elutaztak Bukovinába, ahonnan szintén egy szólótáncot mutattak be, innen a zenekar Magyarbődre, a Felvidékre is elkalauzolta a közönséget, mely végül hazai, nagydobronyi táncokat láthatott.
A zenészek és táncosok vastapssal jutalmazott koncertjét követően a vendégek a helyi jellegzetes ételek világába kaptak betekintést. Az asztalról nem hiányozhatott a vasárnapi ebédek kötelező fogása, a töltött káposzta (tormalevélbe töltött kukoricadarás töltelékkel, friss káposztalevélbe töltött reszelt tarhonyás töltelékkel, valamint a hagyományos, sokak által ismert rizses, vagdalt húsos töltelékkel), a paprikás-tejfölös, zsírral és zöldhagymaszárral ízesített újkrumpli, az ecetes lé (a sertés belsőségéből készült savanykás, habart leves), valamint a desszert, a fekete torta (égetett cukor, olaj, liszt és dió felhasználásával készült nagydobronyi édesség).
A délután további részében táncházra invitálták a megjelenteket, akik először tövisháti, szilágysági tánccal ismerkedtek Torma István és Takács Dóra vezetésével, majd Orosz Péter és Várady Enikő a nagydobronyi táncok koreográfiáját mutatta be a fiatal táncosoknak. A két táncház között Balogh Marianna, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népi ének szakos hallgatója nagydobronyi népdalokat tanított.
A színes program és a gyerekek visszajelzései alapján elmondható, vidékünk Kárpát-medence-szerte is kiemelkedő rendezvénnyel kapcsolódott a Táncház Napja ünnepléséhez.
Rengeteg gyerek gyűlt össze Nagydobronyban a parókia udvarán, hogy felelevenítsék a húsvéti szokásokat. A Nagydobronyi Református Egyházközség második alkalommal szervezett húsvétváró foglalkozást, ahol a virágvasárnap történetének megismerésén túl alkalmuk nyílt tojásfestésre és állatsimogatásra is. Előtte azonban mindenki kapott egy színes szalagot, amivel közösen díszítették fel a zöld ágat. Az említett „ződág” mai napig élő hagyomány Nagydobronyban. Virágvasárnap a lányos háznál a szülők levágtak egy szép ágat a fáról, amelyet aztán színes papírszalagokkal vagy lufikkal díszítettek, jelezve: szabad jönni locsolózni. A református egyház hívei a böjti időszakban nem a bizonyos ételektől való tartózkodásra, hanem a belső, lelki felkészülésre helyezik a hangsúlyt. Lehetnek a vidéken eltérő szokások, egy azonban bizonyos: ez az ünnepkör magába foglalja azt, ami most a kárpátaljaiak számára felekezettől függően a legfontosabb, még pedig a reményt. Számos kárpátaljai településen komoly hagyománya van a kézzel hímzett tojásnak. Minden itteni régiónak megvan a maga jellegzetes technikája is. Nagydobronyban például az 1950-es években csíkos tojásokat festettek, aztán jöttek a mintás tojások. Eleinte lóhere-, cseresznye-, szamócamintákat festettek, később minden családnak megvolt a jellegzetes mintája: tulipán virág, kalocsai minták, árvácska, búzavirág vagy szegfű. A gyerekek most szabadjára ereszthették a fantáziájukat, így aztán különböző tojások készültek. A helybélieknek köszönhetően volt kicsi és nagy nyuszi, két boci és egy póniló is, akiket bátran simogathattak a kicsik. Mindnyájuk örömére a kis állatok is igényelték gondoskodást, a gyerekek pedig példaértékű kedvességgel kényeztették azokat. A Nagydobronyi Református Egyházközség tartalmas napot szervezett a környék apróságainak, akik a nap végén az ügyes kezű szakácsok által helyben készített, frissen sült, gőzölgő lángossal pótolták a nap folyamán leszaladgált energiát.
A nagydobronyi székhelyű Papilio Természet- és Környezetvédelmi Egyesület amellett, hogy erdei iskolát, takarítási akciókat szervez a megelőzésre is nagy hangsúlyt fektet. Például néhány éve beindították az „Erdőtündér” óvodásoknak szóló környezeti nevelési programsorozatot. A nagydobronyi bölcsőde és óvoda csöppségei épp egy ismeretterjesztő rajzfilm segítségével a bolygónk növény és állatvilágával ismerkednek. A filmből sok minden kiderül, például az, hogy óvni kell a természetet, az élővilágot, mert a földön minden fajnak megvan a szerepe. Bármelyik kipusztulása felboríthatja a természeti egyensúlyt a bolygónkon. A gyermekek persze nem csak a képernyőn ismerkednek a környezetükkel. A rendszeres kirándulások alkalmával gyűjtött kincsekből sok minden készül. A gesztenyékből most fenyőfát formáznak. Az alkalomhoz illően kis kézügyességgel a toboz is átalakul. Kiss Erika óvodapedagógus több színes füzetet és kifestőt is összeállított, amelyekben az állatok, rovarok búvóhelyével, élőhelyeivel ismerkedhetnek meg a gyermekek játékos formában. Például segítettek hazajutni az eltévedt egyedeknek. Az „Erdőtündér” nevet kapott program során az óvodapedagógusok arra is megtanítják a gyermekeket, hogy a természetnek kárt okoz a szemetelés. Ötleteket is adnak, hogyan lehet a pet palackból repülőt, vagy a szülinapokon használt műanyag poharakból hóembert építeni. Az egyesület azt tervezi, hogy a nagydobronyi bölcsőde és óvoda után az „Erdőtündér” programot a kistérség többi óvodájára is kiterjeszti, valamint az óvodapedagógusok számára környezeti nevelési képzést is szerveznek majd.
Petőfi Sándor művei témában hirdetett a tanév kezdetekor a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezete a Nagydobronyi Líceummal közösen rajzpályázatot, melyre harminc gyerek juttatta el alkotását. Szeptember 23-án ünnepi műsor keretében vehették át a díjakat a nyertesek. A munkákat az érdeklődők a Nagydobronyi Magyar Házban tekinthették meg.
Őr Hidi László, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének elnöke a rajzpályázat ötletének megszületéséről beszélt, illetve arról, hogy úgy gondolják, a reformkori magyarok, közöttük Petőfi is szerethette a derelyét. Szövetkezve a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozatának csapatával elhatározták, hogy különféle ízesítésű derelyével éshagyományos salánki hólabda csörögefánkkal vendégelik meg a rajzpályázaton részt vett és az ünnepi műsorban fellépő gyerekeket. Őr Hidi László elmondta még, hogy a kezdeményezésüket anyagi eszközökkel a Bethlen Gábor Alap támogatta, valamint a Nagydobronyi Kistérségi Tanács is hozzájárult.
A Petőfi életének részleteit és szerelmi költészetének remekeit felvillantó verses, dalos műsort a Nagydobronyi Líceum ‒ Uszkai Valéria, Molnár Annamária, Ráti Gabriella és Katona Anikó által felkészített ‒ tehetséges diákjai mutatták be, nagy sikerrel.
Katona-Mironova Berta, a Nagydobronyi Líceum igazgatója mind a harminc pályázó gyerek munkáját emléklappal ismerte el, akik édességcsomagot is kaptak Bak Éva tanárnőtől. Az alsó osztályosok közül első helyezett lett Gerics Zsófia 4.A osztályos tanuló, 2. Balog Leila 3.A osztály, 3. Varga Kamilla 2.B osztály. A felső tagozatosok közül a legjobb rajzot Gönczy Mirjam 11. osztályos tanuló készítette, 2. Balog Emília 11.A osztály, 3. Nyomó Izabella 5.A osztály, rajtuk kívül több különdíjas is lett; nem volt könnyű dolga a Hadar Judit, Hidi Marianna és Nagy Anikó tanárnők alkotta zsűrinek.
Az eredmény kihirdetése után derelyepartival folytatódott a program a Nagydobronyi Magyar Ház kertjében álló filagória alatt. A gyerekek ehettek prézlibe forgatott lekváros, édes-túrós és kapros-túrós derelyét, valamint a Nagydobronyban ugyancsak hagyományosnak számító krumplis tésztából készült lekváros derelyét is, amit szalonnatepertővel kínáltak a gazdaasszonyok. Tanúsíthatom, hogy nagy sikere volt a derelyének a gyerekek körében, de még sok szülő is szívesen kóstolgatott. Ugyancsak sok gyerek kért a Nadimova Erzsébet és csapata által sütött hagyományos salánki hólabda csörögefánkból is, amit egy különleges sütőformában, bő olajban sütöttek, majd porcukorba forgattak.