Szakértők szerint Svédország elengedi a rehabilitációs módszereket, és inkább az amerikai stílusú tömeges fogva tartás felé fordul – írja a Guardian. Ennek egyik jele, hogy a jobbközép kormány Észtország börtöneiben szeretne cellákat bérelni, hogy legyen hova küldeni az elítélteket.
A két ország júniusi szerződése alapján Svédország legfeljebb 600 cellát bérelne ki, miután a skandináv ország börtönei egy ideje túltelítettségről panaszkodnak. A svéd büntetés-végrehajtás szerint idén 7800-an töltik börtönbüntetésüket, de a szélsőjobb térnyerése és az ezzel járó egyre szigorúbb büntetéspolitika miatt ez a szám 2034-re 41 ezerre ugorhat.
Megfigyelők szerint ez erős váltás attól a rehabilitációs és reintegrációs modelltől, amivel Svédország több évtizede büszkélkedik. Azonban ahogy a kormány próbál fellépni az egyre nagyobb és agresszívabb bűnszervezetek ellen, egyre több az elítélt. Ez a börtönbe került gyerekek számán is látszik: új törvények miatt már 15 évesek is kaphatnak akár 10 év – vagy hosszabb – letöltendőt.
A jelenlegi kormány a többség megtartása érdekében kénytelen együttműködni a szélsőjobboldali Svéd Demokratákkal, így jelenleg azt tárgyalják, hogy bizonyos esetekre vonatkozóan levigyék-e a büntethetőség alsó korhatárát 14 évesre. Az ellenzéki balközép Szociáldemokraták jelezték, hogy ezt még tudnák támogatni, de a Svéd Demokraták 13 évre akarják lecsökkenteni.
Az ország történetében először a kormány azt is tárgyalja, hogy jövőre létrehozzanak fiatalkorúak fogva tartására fenntartott börtönöket, amikkel lecserélnék a jelenlegi intézeteket – amiknél csak legfeljebb négy évet lehet kapni.
Szakértők szerint a lépés több szempontból is hibás: egyrészt a 600 bérelt cella közel sem elég, ha valóban akkora ugrásra lehet számítani, mint amivel a büntetés-végrehajtás számol, másrészt úgy gondolják, hogy az Egyesült Államok példáján tömegesen látszik, hogy ez a fajta igazságszolgáltatás nem működik, sőt csak ront a helyzeten. Továbbra is úgy tartják, hogy a rehabilitációval lehet csak tartós javulást elérni, de most azt látják, hogy a kormány érdemi vita nélkül elfordul az eddig használt – és sok oldalról ünnepelt – modelltől.
Olle Jonasson egy stockholmi pap, aki gyakran megy be fogva tartott kiskorúakhoz. Azt mondta, hogy szerinte a legtöbb gyerek nem azért van börtönben, mert alapból bűnöző akart lenni, hanem mert a bűnbandák egyszer használatos, eldobható eszközként használja ki őket. Belátja, hogy valóban bűnelkövetők, de kezelésre van szükségük, és nem arra, hogy csak a büntetésükkel legyen az állam elfoglalva.
A cellabérlési egyezményt még mindkét ország parlamentjének el kell fogadnia, de a svéd kormány szerint 2026 nyarára ez is megtörténik. Az igazságügyi minisztérium tagadja, hogy elhagynák a rehabilitációs modellt, vagy hogy átállnának tömeges fogvatartási módszerekre.
A svéd kormány a héten közölte, hogy megállapodás született Észtországgal mintegy hatszáz, Svédországban elítélt fogvatartott áthelyezéséről egy észtországi büntetés-végrehajtási intézménybe. Az egyezmény – a két ország parlamentjének jóváhagyása esetén – 2026 júliusában léphet hatályba.
A tájékoztatás szerint a megállapodás 18 év feletti férfiakra vonatkozik, akik Tartu város börtönében folytatják büntetésük letöltését – számolt be az MTI.
„Az egész börtön Svédország rendelkezésére fog állni” – közölte a sajtóval Gunnar Strömmer svéd igazságügyi miniszter, hangsúlyozva, hogy hazája börtönrendszere óriási nyomásnak van kitéve.
„Ilyen helyzetben szükség volt egy bővítési tervre” – szögezte le.
Stockholm a tervek szerint minden elítélt ellátásért 8500 eurót fizet havonta, amely még így is jutányosabb ár, mint a svédországi költségek, amelyek 11 500 euróra rúgnak.
Svédország az utóbbi évtizedben elharapódzó, különböző bandák által elkövetett erőszakhullám nyomán szigorított a törvénykezésén, így megnőtt a börtönbüntetésre ítéltek száma is.
Az országos börtönparancsnokság adatai szerint májusban 5235 börtöncellában mintegy 7300 rabot tartottak fogva, ami 141 százalékos kihasználtságot jelentett. A parancsnokság előrejelzése szerint akár harmincezer embert is börtönbe zárhatnak az elkövetkezendő tíz évben.
Svédország nem az első ország, amely külföldre szállítja az elítélteket: a Belgiumban és Norvégiában elítélt bűnözők egy részét hollandiai, a Dániában elítéltek egy részét pedig koszovói börtönökben őrzik.
Svédország 20 millió koronát (mintegy 2,1 millió dollárt) adományoz a Rádió Szabad Európa / Szabadság Rádió médiacsoportnak, miután Donald Trump amerikai elnök kormányzata leállította a szervezet szövetségi támogatását. A korábban hidegháborús időszakban alapított hírszervezet továbbra is kulcsfontosságú független hírforrást jelent számos kelet-európai országban.
Svédország 20 millió koronát adományoz a Rádió Szabad Európa Rádiónak, miután Donald Trump amerikai elnök kormányzata elrendelte a médiacsoport szövetségi támogatásának befagyasztását – jelentette a Reuters.
A hidegháború idején alapított Szabad Európa Rádiót azért hozták létre, hogy elérje a kommunista vezetésű államokban élő embereket. A jelenleg Prágában működő médiacsoport 27 nyelven sugároz 23 országba, köztük számos kelet-európai államba, például Oroszországba, Ukrajnába és Belaruszba.
Ez a döntés annak a folyamatos munkánknak a része, amely az újságírók és a független média támogatására irányul – közölte a svéd kormány nyilatkozatában, hozzátéve, hogy a betiltással sok országban az emberek elveszíthetik a szabad médiához való hozzáférést.
Más támogatók is bejelentkezhetnek
A kelet-európai régióban, amelyre a rádió fókuszál, nem csupán a volt szovjet blokkhoz tartozó országokat értjük, hanem egy szélesebb földrajzi és politikai területet. Ide tartoznak a balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia), a visegrádi országok (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország), valamint Belarusz, Ukrajna, Moldova, Oroszország és számos balkáni állam is. A rádió emellett közép-ázsiai, kaukázusi és közel-keleti országokba is sugároz.
Trump elnök márciusban rendelte el a támogatás megszüntetését az amerikai kormányzat méretének csökkentésére irányuló átfogó erőfeszítések részeként, ami veszélybe sodorhatja a megbízható hírek egyik ritka forrását az autoriter országokban.
Egy amerikai szövetségi bíró ideiglenes szünetet rendelt el a támogatás-megvonásra vonatkozó rendelkezés végrehajtásában, azonban egy szövetségi fellebbviteli bíróság e hónapban blokkolta ezt a határozatot. A Reuters értesülései szerint nem csak Svédország, hanem más európai országok is fontolgatják a Szabad Európa Rádió támogatását.
A svéd kereskedelmi miniszter, Benjamin Dousa egy panelbeszélgetésen kijelentette: Svédország hajlandó lenne meghívni negyvenezer magyar meleg embert, válaszul a magyar Pride-rendezvényeket érintő korlátozásokra.
Benjamin Dousa hangsúlyozta, hogy Svédország szabadságszerető és nyitott országként kíván fellépni, amely kész befogadni nemcsak üldözötteket, hanem a kreatív fiatalokat is – Magyarországról vagy akár az Egyesült Államokból is. A beszélgetés egy pontján a miniszter konkrétan azt mondta:
„Teljes mértékben készen állnánk negyvenezer magyar meleg meghívására.
Szívesen fogadunk mindenkit, aki Svédországban szeretne munkát vállalni, vállalkozást indítani, családot alapítani vagy befektetni, függetlenül attól, milyen céllal érkezik hozzánk” – tette hozzá.
Hozzáfűzte azt is: „Ugyanez vonatkozik az Egyesült Államokra is. A technológiai cégek és egyetemek negyvenezer csúcstehetségét várjuk Svédországba. Nagyon intenzíven dolgozunk azon, hogy ilyen jellegű bevándorlást vonzzunk Svédországba. A feldolgozási időt körülbelül száz napról alig több mint két hétre csökkentettük” – mondta a bevándorláshoz szükséges folyamatokról.
A kijelentés része annak a nyilvános kampánynak, amelynek célja Svédország nemzetközi imázsának erősítése – a hangsúly pedig láthatóan a nyitottságon és a politikai üzeneteken van. A miniszter mondatai gyorsan visszhangot váltottak ki, hiszen miközben Svédország a saját bevándorlási és integrációs problémáival küzd, a svéd kormány egyik tagja most egy újabb érzékeny társadalmi kérdésben pozicionálja országát – közölte a The Local híroldal svédországi kiadása.
A háttérben az a bevezetett új nemzeti stratégia áll, amely a svéd jóléti modell, a zöldátállás és a kreatív, együttműködő kultúra értékeit hirdeti.
A kampány célja, hogy Svédország versenyképességét növelje a nemzetközi színtéren, de kérdéses, mennyiben szolgálja ezt a célt egy ilyen kijelentés, amely közvetlen politikai állásfoglalásnak is tekinthető egy másik szuverén állam belügyeivel szemben.
„Mutassuk meg a szabadság, az egyenlőség és az együttműködés értékét egy olyan időszakban, amikor aggasztóan sokan mások az ellenkező irányba nyomulnak, és ezzel egyidejűleg növeljük Svédország versenyképességét” – mondta Benjamin Dousa.
Magyarországon márciusban módosították az alaptörvényt, amelynek célja, hogy megvédje gyermekeinket az utcán tornyosuló genderpropagandától, így szigorúbb keretek közé szorítja a közterületi rendezvényeket, többek között a Pride-felvonulásokat is. A döntés társadalmi vitát váltott ki, ugyanakkor a magyar kormány álláspontja világos: a közrend és a gyermekek védelme elsődleges.
A svéd miniszter kijelentése ugyanakkor azt a kérdést is felvetheti: vajon Svédország valóban készen állna 40 ezer magyar állampolgár befogadására, vagy pusztán politikai tőkét kíván kovácsolni más országok belpolitikai döntéseiből? A svéd társadalom komoly kihívásokkal néz szembe, a bevándorlás, a közbiztonság és az integráció kérdései évek óta éles vitákat generálnak, nem csupán politikai, hanem társadalmi szinten is. Kérdés, hogy a nyitottságra és toleranciára épülő kommunikáció elégséges válasz-e ezekre a kihívásokra – különösen, ha közben más országok szuverenitását kérdőjelezi meg.
A fekvőrendőr lelassítja a forgalmat, de a vétlen autósoknak is kellemetlenségeket okoz. A svéd Actibump erre a problémára nyújt megoldást szenzorokra bekapcsoló eszköze segítségével.
A gyorshajtás elleni egyik legkézenfekvőbb megoldást a fekvőrendőr jelenti, ám a módszer hátránya, hogy az nemcsak a megegedett sebességet átlépőket, de a vétlen autósokat vagy akár a biciklistákat is bünteti.
A svéd Edeva megoldása ezt küszöbölné ki az Actibump nevű rendszerrel, melynek fekvőrendőre nem az úttest fölött magasodik, hanem abba süllyesztve van, és a szabályosan közlekedő járművek esetében be sem kapcsol. Ha azonban a megengedettnél gyorsabban hajtunk, a sebességmérő ezt észreveszi, és lesüllyeszti az út felületét egy kis szakaszon, így azon keresztülhajtva egyből figyelmeztet is arra, hogy túl gyorsan megyünk.
Az Actibump honlapja szerint a módszer már több mint egy évtizede sikeresen működik a skandináv országban, javítva a közlekedés biztonságát és szabálykövetésre ösztönözve a sofőröket. Ma pedig már terjeszkednek is és más országokban is szeretnék elérhetővé tenni megoldásukat, mely saját elmondásuk szerint 80 százalékkal csökkenti a gyorshajtást, anélkül, hogy a szabálykövető autósoknak bármi kellemetlenséget okozna.
A cég a módszert Svédország mellett Ausztráliában is kipróbálta, és mindegyik helyen, ahol tesztelték jelentősen csökkent a gyorshajtók száma.
Miközben Svédország külpolitikájában az Ukrajna melletti szolidaritás élharcosaként lép fel, saját határain belül rideg közönnyel fogadja a háború elől menekülőket. A nemzetközi támogatás ígéretei mögött egyre inkább felsejlik a valóság: a jogok korlátozottak, a szociális ellátásokhoz való hozzáférés szűkös, a jövő bizonytalan.
Svédország történelmileg Európa egyik legliberálisabb bevándorláspolitikáját képviselte, ám ez a politika jelentős változáson ment keresztül. Manapság a svéd kormány kifejezetten arra törekszik, hogy a lehető legszigorúbb bevándorlási és integrációs politikát folytassa. Az ukrán menekültek ezt a fordulatot a saját bőrükön tapasztalják.
Bár az Európai Unió Ideiglenes Védelemről szóló irányelve egységes minimumkövetelményeket határoz meg az ukrán menekültek ideiglenes tartózkodására és védelemére, a jogok és támogatások részletes szabályozása tagállami hatáskörben marad, így ezek gyakorlati érvényesülése eltérhet az egyes országokban. Míg a szomszédos Dániában és Norvégiában az ukránok ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a menekült státusszal rendelkezők, Svédország az ideiglenesség elvét olyan komolyan vette, hogy kezdetben kizárólag a menedékkérőknek járó minimum feltételeket biztosította a számukra. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az ukránok az első években nem kerültek be a lakossági nyilvántartásba, ami súlyosan korlátozta jogaikat és megnehezítette egyes közszolgáltatásokhoz való hozzáférésüket.
Emellett alacsonyabb anyagi támogatást kaptak, mint más állampolgárságú menekültek, és korlátozottan fértek hozzá nyelvtanfolyamokhoz, valamint egyéb integrációs programokhoz. A helyzet súlyosságát jól illusztrálja egy kortárs vicc: „Tudod miben különbözik egy Svédországban élő ukrán egy svéd hajléktalantól? A hajléktalan rendelkezik személyi azonosítóval és több joga van.”
Svédország 2024 novemberében enyhített az ukrán menekültekkel kapcsolatos politikáján. Az eddigi három év helyett mostantól egy év után bejegyzik őket a lakossági nyilvántartásba, ami gyorsabb hozzáférést biztosít számukra az integrációs programokhoz és a letelepedési támogatáshoz. Ugyanakkor, miközben könnyítettek bizonyos feltételeken, új korlátozásokat vezettek be más típusú pénzügyi támogatások, például a gyermekek után járó juttatások terén. Emellett az uniós irányelv alapján biztosított ideiglenes védelem időtartama nem számít bele az állandó letelepedéshez szükséges tartózkodási időbe, így hosszú távon nem ad valódi esélyt az ukránok számára, hogy Svédországban maradhassanak.
Kevesebb ukrán menekült érkezik, többen távoznak
A szigorúbb befogadási feltételek hatása világosan kirajzolódik a számokból. Az északi országok közül Svédország fogadta be a legkevesebb ukrán menekültet lakosságszám-arányosan: 2025 februárjáig 70 185 főt regisztráltak, ami a népesség mindössze 0,7 százaléka. Ezzel szemben Norvégiában 88 950 (1,6 százalék), míg Finnországban 77 620 (1,4 százalék) ukrán menekült talált menedéket – arányaiban több mint kétszer annyi, mint Svédországban. Ráadásul sokan nem is maradnak: míg Svédországból a menekültek egyharmada már továbbállt, Norvégiában és Finnországban ez az arány csupán 10 százalék körüli. Ezenkívül Svédországban az ukrán menekültek nagyobb mértékben gondoskodnak a saját megélhetésükről, mint a szomszédos országokban.
A svéd rendszer „sikeresnek” tűnhet azok szemében, akik a restriktív bevándorlási politikát támogatják: kevesebben érkeznek és a többségük önellátó. A kutatások azonban rámutatnak, hogy ez az önellátás gyakran kényszerből, nem választásból fakad – és sok esetben a feketegazdaságban történik.
A feketegazdaság csapdájában: kiszolgáltatottság és láthatatlanság
A NIBR és NordForsk kutatásai szerint az ukrán menekültek Svédországban jóval gyakrabban kerülnek kapcsolatba a be nem jelentett munka világával, mint más északi országokban élő sorstársaik. A válaszadók kétszer annyiszor számoltak be arról, hogy feketemunkát kínáltak nekik, vagy végeztek, mint a többi északi országban élők. A fekete munkavállalás nem önkéntes választás eredménye, a legális munkavállalás nehézségei és a gyenge szociális háló kényszeríti az ukránokat az informális gazdaságba.
Az ukrán menekültek Svédországban nagyobb arányban élnek szegénységben, mint a környező jóléti államokban. A válaszadók egynegyede küzd anyagi nehézségekkel: 20 százalékuk számára nehéz a megélhetés, míg 5 százalék saját bevallása szerint szegénységben él. Emellett rosszabb értékelést adnak a svéd befogadási rendszerről, a hatóságok működéséről és az elérhető közszolgáltatásokról, mint a szomszédos országokban védelmet kérő honfitársaik. Míg Finnországban, Dániában és Norvégiában csupán 6–7 százalékuk sajnálja, hogy oda menekült, Svédországban ez az arány már 17 százalék, ami arra utal, hogy sokan megbánták, hogy az egykor önmagát humanitárius nagyhatalomként pozícionáló országot választották.
Az alacsony összegű támogatások és minimális jogok nehézségeket és bizonytalanságot okoznak az ukrán menekültek számára. A jelenlegi gyakorlat hosszabb távon nemcsak a menekültek számára jelent kockázatot, hanem alááshatja a skandináv jóléti modell alapját is. Az informális gazdaság felé terelt ukrán menekültek jogfosztottsága és kiszolgáltatottsága párhuzamos társadalmak kialakulásához vezethet. A közvetett elrettentés stratégiája rövid távon csökkentheti az érkezők számát, ám hosszabb távon társadalmi és gazdasági feszültségeket gerjeszt.
Ukrajna fontos, az ukrán menekültek nem
Svédország külpolitikája és menekültügyi rendszere éles ellentétben áll egymással. Míg a svéd politikusok hivatalos nyilatkozataikban hangsúlyozzák az Ukrajnával való szolidaritásukat, az ukrán menekültek helyzetére kevés figyelem irányul. Elgondolkodtató, hogy a svédek körében mennyire kevéssé ismert, hogy hazájuk bánik legmostohábban az ukrán menekültekkel egész Európában. Ideje lenne, hogy Svédország nyílt társadalmi vitát folytassanak az ukránok befogadásáról, és felülvizsgálja azokat az intézkedéseket, amelyek hosszú távon nemcsak az ukrán menekültek, hanem az egész társadalom számára is károsak lehetnek.
Under a scenario of a so-called “fragile peace” between Ukraine and Russia, more than half of Ukrainian refugees could remain in Europe until at least the end of 2029. This is according to a study by the Office of the United Nations High Commissioner for Refugees.
Svédország 9,3 millió eurót fordít egy esetleges atomcsapás esetén igénybe vehető óvóhelyeinek ellenőrzésére és korszerűsítésére – közölte a svéd katasztrófavédelmi hatóság (MSB).
A skandináv országban csaknem 64 ezer óvóhely van, ami világviszonylatban kiemelkedően soknak számít.
Az MSB már 2014 óta fokozott figyelmet fordít ezeknek a bunkereknek az ellenőrzésére. A hatóság hétfői közleményében arra is kitért, hogy folyamatban van a nagy méretű – több ezer ember befogadására alkalmas – óvóhelyek korszerűsítése is. A munkálatok várhatóan két-három évet vesznek igénybe, jelenleg a 80 nagy méretű bunker közül 25-nek kezdődött meg a felújítása. Az MSB 2025-re azt tervezi, hogy folytatják a légszűrők cseréjét is az óvóhelyeken annak érdekében, hogy javítsák az esetleges vegyi vagy radiológiai támadások elleni védelmet.
Svédország hatóságai az utóbbi időben több alkalommal is felhívták a figyelmet arra, hogy fel kell készülni egy esetleges háború veszélyére.
Januárban Ulf Kristersson miniszterelnök úgy fogalmazott: Svédország „nem áll háborúban, de nem él békében sem”.
A svéd hatóságok 2015-ben újra bevezették a „totális védelem” koncepcióját, és a 2022-ben kirobbant ukrajnai háború után még tovább erősítették ezt az irányt: polgári védelmi minisztert neveztek ki a védelmi miniszter mellé, hogy mozgósítsák az egész társadalmat.
A svéd kormány a jobboldali Svéd Demokratákkal együtt jelentette be, hogy a február 4-én történt mészárlás hatására szigorítanak a szabályokon, ezentúl nehezebb lesz hozzájutni olyan félautomata fegyverekhez, mint amivel a keddi támadást elkövették.
A svéd kormány pénteken bejelentette, hogy a félautomata fegyverekhez való hozzájutást korlátozó törvénytervezetet fog kidolgozni a skandináv ország történelmének legsúlyosabb mészárlása után. „Vannak bizonyos veszélyes fegyvertípusok, amelyeket csak kivételesen szabad engedélyezni polgári célokra. Erre példa az AR–15 karabély, mert kompatibilis a katonai típusú nagy tölténytárakkal, és rövid idő alatt súlyos károkat képes okozni” – írták a kormány közleményében.
A Svédország középső részén fekvő Örebro felnőttképzési központjában kedden elkövetett tömeggyilkosságnak tíz halálos áldozata volt, közöttük több külföldi származású személy. A rendőrség szerint három fegyvert – valamint nagy mennyiségű töltényhüvelyt és fel nem használt lőszert – találtak a lövöldözés elkövetője mellett, akit a svéd sajtó szerint Rickard Anderssonnak hívtak, és 35 éves volt.
A rendőrség szóvivője közölte, hogy hosszú fegyverek, azaz puskák voltak, de a pontos típusukra nem tért ki. A nyomozók kiderítették, hogy az elkövetőnek négy vadászfegyverre volt fegyvertartási engedélye.
Törvényt is módosíthat a svéd kormány
A kormány a honlapján arról ír, hogy a rettenetes örebrói támadás több lényeges kérdést is felvetett a fegyverekre vonatkozó törvények kapcsán.
A Campus Risbergska központ mosdójában elrejtőzött egyik diák által készített és a TV4 csatorna által sugárzott videófelvételen lövéseket lehetett hallani, és valaki azt kiáltotta: „El fogtok menni Európából!”
Az Aftonbladet című svéd napilap szerint a férfi egy gitártokba rejtette a fegyvereit, és a lövöldözés előtt gyakorlóruhába öltözött a központ mosdójában.
Az áldozatok közül többen külföldiek, különböző nemzetiségűek, neműek és korúak voltak – mondta az AFP francia hírügynökségnek a nyomozással megbízott rendőr, Anna Bergqvist.
Szíria stockholmi nagykövetsége közölte, hogy részvétét fejezte ki két szír családnak, de részleteket nem árult el. Egy bosznia-hercegovinai nő szintén meghalt a támadásban, egy honfitársa pedig megsebesült a boszniai külügyminisztérium tájékoztatása szerint.
A Svédországi Ukrán Intézet és a Miroszlav Szkorik Lembergi Nemzeti Filharmónia meghirdették az Ukrainian Piano Award verseny fiatal ukrán zongoristák számára – számolt be az Ukrinform a svédországi Ukrán Intézet sajtószolgálatára hivatkozva.
Megjegyezték, hogy az Ukrainian Piano Awards verseny célja a fiatal tehetséges zongoristák felfedése, támogatása az ukrán zene népszerűsítése, valamint annak érdekében, hogy Ukrajna erőteljesen jelen legyen a nemzetközi zenei színtéren. A verseny egyedülálló lehetőségeket kínál a résztvevők szakmai fejlődésére, beleértve a pénzdíjakat, zenekarral való fellépéseket, a skandináviai koncerteket, valamint neves zenészek által vezetett mesterkurzusokon való részvételt.
Natalija Paszicsnyik, a Ukrainian Piano Award kezdeményezője és szervezője, a Svédországi Ukrán Intézet igazgatója, neves ukrán és svéd zongoraművész elmondása szerint a történelmi realitások miatt az ukrán zenészek, különösen a zongoristák hosszú ideig az orosz érdekeket szolgálták a nemzetközi zenei világban.
„Szinte minden ukrán zongoraművésznek, aki koncertkarrierben reménykedett, számos Csajkovszkij és Rahmanyinov mű kellett legyen a repertoárjában. Ezt a repertoárpolitikát stratégiailag használták és fegyverként alkalmazták Ukrajna mint nemzet elpusztítására, fontos volt megmutatni, hogy az ukrán zene nem létezik, vagy nem érdemel ekkora figyelmet az oroszhoz képest”, jegyezte meg Paszicsnyik.
Kiemelte, hogy csak Oroszország 2022 februári teljes körű inváziója után kezdték felismerni a külföldön élők, hogy az európai kulturális örökségnek van egy mély rétege, mint az ukrán zene.
„Ennek megértése sajnos lassú olyamat. És persze nem panaszkodhatunk az európai koncerttermek repertoárpolitikájára, hacsak mi magunk nem kezdünk el nekik alternatívát kínálni, hacsak nem kezdjük el rendszeres dolgozni a helyzet megváltoztatását. Az Ukrainian Piano Award verseny – a legtehetségesebb zongoristák felfedésére és az ukrán-centrikus irányba való elmozdulásra tesz kísérletet. Hogy zongoristáink ukrán zenészként alakíthassák repertoárjukat, és jelenjenek meg a nemzetközi porondon”, mondta Paszicsnyik.
A zongoraművész kiemelte azt is, hogy a verseny fontos szempontja a magát az egyik legnehezebb és legösszetettebb emberi tevékenységnek szentelő fiatalok támogatása.
„Koncertzongoristának lenni olyan tevékenység, amelynek nincsenek analógjai: fizikai, intellektuális, szellemi és érzelmi munka kombinációja. Ez sok-sok óra gyakorlás, bizonyos mértékig a gyerekkor feláldozása. Ez pedig minden biztatást megér, különösen most”, hangsúlyozta.
Az intézet sajtószolgálata arról tájékoztatott, hogy a Ukrainian Piano Award versenyre 2000 és 2010 között született, ukrán állampolgárságú zongoraművészeket várnak. Azok a zongoristák, akik 2022. január 1. és 2025. február 28. között első, második vagy harmadik díjat nyertek a Nemzetközi Zenei Versenyek Világszövetségéhez (WFIMC) kapcsolódó zenei versenyeken, elődöntőn való részvétel nélkül vehetnek részt a Ukrainian Piano Award-on.
A szervezők közölték, hogy a Versenyen való részvételhez a jelentkezőknek online jelentkezést kell benyújtaniuk a kvalifikációs űrlapon. Az online jelentkezés határideje – 2025. február 28.
A Verseny zsűrijének elnöke a Ukrainian Piano Award szervezője, a Svédországi Ukrán Intézet igazgatója, Natalija Paszicsnyik neves ukrán és svéd zongoraművész lesz. A zsűri tagjai lesznek Peter Eriksson, a Svéd Fesztiválszövetség elnöke, a Királyi Filharmonikusok tagja, valamint Kari Hilderbrand, az Anders Wall Alapítvány képviselője, a Westerlövst Alapítvány elnöke és a Westerlövst művészeti vezetője.
A nyertesek díjátadó ünnepségére az „Európai Fesztivál: ukrán tavasz” keretében kerül sor április végén-május elején Stockholmban (Svédország).
A verseny győztesei pénzjutalomban részesülnek – ketten 50 000 svéd koronát kapnak, zenekari és szólókoncertek Skandináviában, valamint mesterkurzusokon való részvétel.
Az Ukrainian Piano Awards partnerei között számos neves svéd kulturális szervezet található, többek között az Anders Wall Alapítvány, a Westerlövst Music Foundation és a svéd Fesztiválszövetség.
Mint az Ukrinform korábban beszámolt, Natalija Paszicsnyik neves ukrán és svéd zongoraművész. A világ leghíresebb koncerttermeiben lépett fel, a leghíresebb karmesterekkel és zenekarokkal. A stockholmi Királyi Zeneművészeti Főiskolán tanított. Számos nemzetközi verseny és rangos díj díjazottja.
Több mint 30 éve él Svédországban. És mindez idő alatt munkássága során az ukrán kultúrát igyekezett népszerűsíteni, zeneszerzőink klasszikus zenéjét – Bortnyanszkijtól, Liszenkotól, Leontovicstól a kortárs Szkorikig és Halina Havrilecig.
Natalija aktívan turnézott – évente több mint 200 napot. 2014-ben lett az Ukrán Intézet vezetője Svédországban.
A Nagy Háború kezdetével Natalija úgy döntött, hogy kevesebbet turnézik. Ehelyett az Ukrán Intézet tevékenységét fejleszti. Célja, hogy platformot hozzon létre Ukrajna megismeréséhez Svédországban és Skandináviában.
A svédországi Ukrán Intézet a svédek és ukránok találkozóinak platformja, amely felhívja a figyelmet Ukrajna jelentős örökségére és gazdag kulturális életére. A szervezet a svéd-ukrán kulturális kapcsolatok erősítésén dolgozik.
600 svéd katona érkezett Lettországba. Az egység 6 hónapig őrzi majd az orosz határt, és lehetőség lesz további 200 katonával megerősíteni a missziót.
600 svéd katona lépett be Lettországba Svédország első szárazföldi hadműveletében szövetségesként. Az egységet tengeren, titoktartás mellett vezényelték át, számolt be a Sveriges Television.
Svéd zászlóalj őrzi majd az orosz határt a következő hat hónapban: a NATO első lettországi szárazföldi missziója 600 katonából áll.
Az egység átvezénylése nagy titoktartás mellett történt meg. A misszió fő célja Oroszország elrettentése és minden olyan akció megakadályozása, amely veszélyeztetheti a NATO-országok területi integritását.
Szükség esetén kormányhatározat van arról, hogy további 200 fővel bővíthető a különítmény.
Nem ülünk tétlenül, a zászlóalj minden szintjét kiképezzük és kiképezzük. Amikor a katonák nem edzenek, a táborban lehetőség van a fizikai edzésre – mondja Rosdal Henrik alezredes.
