A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával, Beregszász város vezetőségével, a történelmi egyházakkal hagyományt teremtett azzal, hogy az adventi időszakban vasárnaponként meleg teával, ünnepi énekekkel, fellépőkkel várja az érdeklődőket a város főterén, hogy együtt gyújtsák meg a hit, a remény, az öröm és a szeretet gyertyáit. Advent első vasárnapján a Beregszászi Önkormányzat, valamint a Római Katolikus Egyház szervezésében tartották meg a gyertyagyújtó ünnepséget, amin fellobban a hitet szimbolizáló első láng. Hinnünk kell abban, hogy egyszer minden borzalom véget ér, így ma ez a láng minden beregszásziért lobban fel, azokért, akik ma itt állnak és azokért is akik nem lehetnek most velünk, hangsúlyozta beszédében Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere. Az adventi időszakban Isten útját kell, hogy keressük. A hit hegyeket mozgat, ezért hinnünk kell elsősorban az Úristenben és abban, hogy általa békére lelhetünk, emelte ki Molnár János, püspöki helynök. A közös advent alkalmával a beregszászi Kodály Zoltán zeneiskola tanári kórusa énekelt, amely még hangulatosabbá tette az eseményt.
Az elmúlt hetekben az egész világ az amerikai elnökválasztásra figyelt. Sokan egy kiélezett küzdelemre számítottak, de végül Donald Trump és a Republikánus párt fölényes győzelmet aratott. Kiss Rajmund, az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője testközelből figyelhette meg a folyamatokat, hiszen több mint fél évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban, mint az M1 amerikai választási szakértője. Élményeiről, valamint a választási kampány meghatározó pontjairól a közelmúltban előadást tartott a Mathias Corvinus Collegium beregszászi képzési központjában, valamint válaszolt a résztvevők kérdéseire is. Feladatunknak tartjuk azt, hogy a világot közelebb hozzuk Beregszászhoz, ezért is szervezünk hasonló esteket, ahol szemtől-szemben kérdezhetnek az érdeklődőink olyan elismert szakemberektől, mint Kiss Rajmund – hangsúlyozta Dobsa-Németh Beáta, az MCC kárpátaljai képviseletének vezetője. Bár a nagy nyilvánosság számára a küzdelem valóban élesnek tűnt, viszont a szakértők már az elnökjelöltek vitáját követően látták a küzdelem végkimenetelét, emelte ki Kiss Rajmund. Nagyon sok minden befolyásolta a választást, viszont az amerikaiak tisztán kifejezték akaratukat és véleményüket a belső és a nemzetközi problémák viszonylatában, véli a szakértő. Az érdekfeszítő estet követően az MCC-ben már készülnek a következő programjukra, amivel főként a pedagógusokat célozzák majd meg. Ahogy Kiss Rajmund előadása, úgy a soron következő pedagógus konferencia is nyitott, viszont regisztrációhoz kötött. Regisztrálni az MCC közösségi oldalán található linken keresztül lehet.
A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából november 28-án különleges programot rendeztek a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. Az intézmény Apáczai Csere János Könyvtárának központi olvasótermében könyvbemutatók és pódiumbeszélgetések várták az érdeklődőket.
Az eseményt a főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke, valamint a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont szervezte, melyen két jelentős mű került bemutatásra: Beregszász város monográfiája, valamint Nagybereg krónikája.
A programot ünnepélyes megnyitó és köszöntők indították. Elsőként Buczkó István konzul köszöntötte a megjelenteket. Beszédében aláhúzta: „A Beregszász város monográfiája és Nagybereg krónikája című monográfiák megjelenése nem pusztán tudományos mérföldkő. Ezek a művek történelmünk és kultúránk olyan szeleteit tárják elénk, amelyek alapvetőek identitásunk megőrzésében és megértésében. Egy-egy ilyen kiadvány lehetőséget nyújt arra, hogy múltunkat hitelesen, alapos kutatások eredményeire támaszkodva mutassuk be a jövő generációi számára. Fontos hangsúlyoznunk, hogy az efféle művek nem csupán a szakmai közönségnek szólnak, hanem hidat képeznek a tudományos világ és a mindennapi élet között. Segítenek felismernünk, honnan jövünk, milyen értékek mentén formálódott közösségünk, és milyen példákat meríthetünk a múltból a jelen és a jövő kihívásaihoz.”
Ezt követően Csernicskó István, a főiskola rektora méltatta a munkák elkészültét. Mint mondta: „A Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódva ma megmutatjuk, szerény módon hogyan tudunk hozzájárulni a magyar tudományossághoz. Idén nem kell szerénykednünk, hiszen több esemény is megvalósult ennek tükrében. […] Nyugodtan mondhatom, hogy a ma bemutatott monográfiák megérdemlik a figyelmet, hogy meghallgassuk, miről is szólnak. Volt alkalmam mindkét kötetbe belelapozni, s állíthatom, mindkettő érdemes arra, hogy a téli bekuckózás ideje alatt kezünkbe vegyük.”
Ezután a Beregszász város monográfiája című kötet bemutatása következett. A könyvet elismert történészek és kutatók ismertették: prof. dr. Barta János, prof. dr. Püski Levente, valamint dr. Zubánics László. Elsőként Barta János történész részletesen ismertette a könyv korszakolását, valamint annak unikumát. Majd Zubánics László, az Ungvári Nemzeti Egyetem docense, szaklektor mondta el, miért fontosak az ilyen helytörténeti munkák, a helyi struktúrák feltérképezése, a vélt és valós történelem harmóniába hozása.
Ezt egy pódiumbeszélgetés követte, amely során a kötet szerzői és szerkesztői osztották meg gondolataikat a kiadvány létrejöttéről és jelentőségéről. A főiskola oktatója, Szakál Imre kérdéseire válaszolva mondták el a szerzők álláspontjukat. Szamborovszkyné Nagy Ibolya ismertette, hogyan lehet több száz évet, különböző korokat úgy bemutatni, hogy mindegyikben legyen hasonlóság, s folytonos legyen a téma. A szerzők tudatosan törekedtek arra, hogy megjelenjen az oktatás, a kultúra, a gazdaság minden korszakban. Molnár D. Erzsébet szerző és szerkesztő hangsúlyozta a könyv újszerűségét. Rácz Béla ismertette, az ókori leletek alapján mikorra datálható az első ember megjelenése a térségben. Kész Barnabás beszámolt arról, hogy mikorra tehető Beregszász várossá szerveződése. Csatáry György a Rákóczi-szabadságharc eseményeit mutatta be. Dancs György a 19. századi városi életet vázolta. Molnár Ferenc az 1848–49-es szabadságharc vonatkozását mondta el. Braun László a dualizmus korában tapasztalt fejlődést vázolta. Ezt követően Maruszics Erik a világháborús veszteségeket foglalta össze. Őt követően Molnár D. Erzsébet a málenkij robot beregszászi vonatkozásait mondta el. Váradi Natália a szovjet éra jelentőségéről beszélt. Szamborovszkyné Nagy Ibolya az oktatás és az egyház szerepét hangsúlyozta. Végezetül Molnár D. István a város jelenleg ismert demográfiai tendenciáit mondta el.
A monográfia 14 különböző fejezetből áll, 12 szerző által készült el.
A délután második felében került sor a Nagybereg krónikája című kismonográfia bemutatójára. A munka Szamborovszkyné Nagy Ibolya többéves kutatómunkájának eredménye. A művet Csatáry György és Molnár D. István méltatta, majd egy rövid, ám tartalmas pódiumbeszélgetés zajlott a szerzővel, melyet Molnár D. Erzsébet vezetett.
A program zárásaként a Nagybereg krónikája kiadását támogató Együtt Beregért Civil Szervezet képviselője, Tóth László tartott beszédet, majd az eseményt kérdések és egy zárszó koronázta meg.
Ez a tudományos rendezvény nemcsak a helyi közösséget, hanem a magyar tudományos élet jelentős alakjait is összehozta, így ünnepelve a tudomány és a kutatás értékteremtő szerepét.
Az esemény végén Orosz Ildikó, a főiskola elnöke méltatta a monográfiák megjelenését, s mondta el személyes kötődését a Nagyberegről szóló munka kapcsán.
Novemberben, a Magyar Tudomány Hónapja programsorozathoz kapcsolódva a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán számos, a tudományos- kutatói életpályát népszerűsítő programokat valósítanak meg. Az elmúlt nap folyamán került bemutatásra Erőss Ágnes, a Magyar Kutatási Hallózat Földrajztudományi Intézetének kutatójának, „Hatalomváltó terek” című kötete, amiben Beregszász és Nagyvárad közterületi elnevezéseit hasonlítja össze különböző szempontok alapján. A szerző tudományos munkáiban főként a többnemzetiségű, etnikai-politikai ütközőzónákban zajló szimbolikus térhasználatokat vizsgálja, párhuzamok vagy ellenpéldák bemutatásain keresztül. A főiskolán teret és lehetőséget biztosítunk minden olyan munka bemutatására, ami vidékünkhöz és magyarságunkhoz köthető, ebből a szempontból pedig egy fontos írás a Hatalomváltó terek című kötet, emelte ki Csernicskó István, a Rákóczi- főiskola rektora, aki moderátorként vett részt a kötet Beregszászi bemutatóján. A közterületek elnevezéseinek történelmi vagy etnikai sokszínűsége, hozzájárul egy adott terület turisztikai vonzerejéhez is, a kötetben ezekkel is foglakozott Erőss Ágnes, illetve azzal hogy hogyan is válhat gazdasági haszonná a kisebbség megléte az adott országban. A kötet az érdeklődők számára elérhető a könyvbemutatónak otthont adó Apáczai Csere János Könyvtárban.
A kárpátaljai magyar férfiak 1944 novemberében elkezdődött internálásának áldozataira emlékeztek meg Beregszászon. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös tematikus rendezvénye a főiskola udvarán, a málenkij robotra elhurcoltak emlékére állított, Matl Péter Gúzsban alkotása koszorúzásával vette kezdetét. Molnár D. Erzsébet, a Rákóczi főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének docense, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont vezetője előadásában korhű dokumentumokat, az elhurcoltak leveleit és visszaemlékezéseit alapul véve ismertette a kárpátaljai magyarság 80 évvel ezelőtti tragédiájának részleteit. A rendezvény a beregszászi színház „Uram, segíts Haza minket!” előadásával zárult. A kutatások eredményein alapuló, fényképekkel és videórészletekkel illusztrált, a több mint 10 ezer áldozatnak emléket állító előadást Gál Natália színművész alkalmazta színpadra. Őseink, felmenőink élni akarása bennünk is megvan, fogalmazott Molnár D. István, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Alapszervezetének elnöke.
Beregszászon, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Közponban mutatták be a Katakombaszolgálat Kárpátalján című kötetet. A szerző, Marosi István a kárpátaljai görögkatolikus egyház történetét dolgozza fel az 1944 és 1989 közötti időszakban, amikor a Szovjetunióban a vallási üldözés korszakában titokban működött az egyház. Köszöntőjében Teodor Macapula püspök kiemelte: a történelem ismerete nélkül nem érthetjük meg önmagunkat, és a múlt tanulságai nélkül a jövőben is nehéz tájékozódni. Földváriné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke hangsúlyozta: a kötet bemutatja a hősies hitvallásokkal teli életutakat, családtörténeteket és a hitükhöz szívósan ragaszkodó közösségek életét. A kötet jelentőségéről szólva Szamborovszkyné Nagy Ibolya történész, Rákóczi főiskola tanára rámutatott: a könyv egy szelete Kárpátalja XX. századi egyháztörténetének. Akkor alakulhat ki a teljes kép, ha a különböző felekezetek kutatói összehangoltan végzik a tevékenységüket. Véghseő Tamás és Janka György egyháztörténész, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola teológiai tanárai online kapcsolódtak be a beszélgetésbe és mindketten nagyra értékelték a tudományos alapossággal megírt és megszerkesztett könyvet. Dupka György történész kiemelte: a könyv egy hiánypótló kiadvány, amely azt is bemutatja, hogy a görögkatolikus papok a szovjet diktatúra szorításában hogyan tartották meg hitüket. Kényszermunkára ítélték vagy bebörtönözték őket, püspöküket kivégezték az egyházukat mégis megőrizték. Az üldöztetés ellenére sok pap és hívő vállalta a titkos katakombaszolgálatot. A kötet szerzője, Marosi István a történeti hátteret ismertetve elmondta: 1944 őszén, amikor a szovjet hadsereg elfoglalta Kárpátalját a politikai tisztek azonnal nekiláttak a görögkatolikus egyház felszámolásának. Minden eszközzel be akarták olvasztani az ortodox egyházba. Elkezdődött az üldöztetés 45 éven át tartó korszaka. A könyvben a papokat kategóriákba sorolták attól függően, ki hogyan élte meg ezt az időszakot. István atya hozzátette: a Katakombaszolgálat Kárpátalján című kötettel, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye üldöztetésének fénykép dokumentációjával és a történeti áttekintéssel a hitet megtartó egyház, a papok és a hívek előtt tisztelegnek.
Nyolcvan éve, 1944. november 12-én írták alá azt szigorúan titkos hadi parancsot, amely a német és magyar nemzetiségű hadköteles személyek hadifogolytáborba, kényszermunkára való elhurcolásáról rendelkezett. A Kárpátalja etnikai megtisztítására irányuló kegyetlen hadiparancsot a szovjet biztonsági szolgálat speciális egységei érvényesítették: 18-tól ötven éves korig több mint 30 ezer kárpátaljai magyar és német férfit deportáltak a szovjet hatóságok málenykij robotra, azaz a 3 napos munkára. Közülük mintegy 12 ezren soha nem tértek haza. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a Beregszászi Polgármesteri Hivatal és a történelmi egyházak közösen emlékeztek meg az sztálini rezsim áldozatairól, valamint megkoszorúzták Matl Péter 2021-ben, a főiskola udvarán felállított Gúzsban című alkotását.
Nagyszabású megemlékezést tartottak Beregszászon a teljes körű háború ezredik napján. A tiszteletadáson megemlékeztek arról a 28 beregszászi katonáról, akik a háborúban vesztették életüket. Nevüket és rövid életrajzukat Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere olvasta fel, ezt követően a helyi iskolások elhelyezték mécseseiket az emlékobeliszknél azt hangsúlyozva, hogy a fiatalok nem feledkeznek meg az elesett honvédekről és arról az áldozatról, amit szeretteikért és az országért hoztak. A magyar kormány támogatásával felújított Hősök terén, az obeliszk talapzatán nem csupán a város, de a környékbeli elesett katonák nevei is felkerültek a márványtáblára. Az ezer napja tartó háború hőseit méltató megemlékezés nem csak a gyászról, a köszönetnyilvánításról is szólt. A város polgármestere háláját fejezte ki a helyi lakosoknak, vállalkozóknak, a civil és karitatív szervezeteknek, valamint a testvértelepüléseknek, akik támogatják a közösség megmaradását és a menekültek ellátását. Az alkalom az elesett katonák hozzátartozóinak megemlékezésével zárult. A megemlékezéshez csatlakoztak a város különböző felekezetű templomai: imát mondtak az elesettek lelki üdvéért, a közösség megmaradásáért és kitartásáért.
November 19-én a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF), a Beregszászi Polgármesteri Hivatal, valamint a történelmi egyházak a hagyományt követve idén is közösen emlékeztek meg a 80 évvel ezelőtt történt szörnyűségek sorozatáról, azokról az emberekről, akiknek életét a sztálinizmus totális diktatúrája oltotta ki, azokról, akiket igazságtalanul hurcoltak el és tettek ki felfoghatatlan borzalmaknak a málenkij robot néven álcázott szovjet haláltáborokban.
Kárpátalja történelmében az egyik legnagyobb tragédia a málenkij robot, melynek ürügyén a rendelkezésre álló adatok alapján vidékünkről mintegy negyvenezer személyt deportáltak szovjet munkatáborokba, akiket később kínoztak, börtönbe zártak, vallattak, üldöztek, megbélyegeztek. A kommunista elnyomás áldozatait megfosztották a szabad cselekvés és választás lehetőségétől, s megnyomorították őket testileg és lelkileg egyaránt.
A magyar és német nemzetiségű férfiak 1944. november 18-án indultak el a szolyvai gyűjtőtábor felé, amely körülményeiben már önmagában is megfelelt egy haláltábornak. Akik túlélték az ottani rendkívüli megpróbáltatásokat, azokat Sztarij Szamborig vezették, ahonnan marhaszállító vagonokban szállították őket a céltáborokba. A málenkij robotra elhurcolt emberek közül több mint tízezren soha nem tértek haza szeretteikhez, a kényszermunka alatti embertelen körülmények, az éhezés és a betegségek jelentős számú áldozatokat követeltek.
Ezek az események fontos részét képezik történelmünknek. A tragédia emlékezete ma is él a helyi közösségben, melynek tagjai fontosnak tartják az odaveszettek emlékének őrzését, hiszen a múlt tragédiáiból való tanulás hozzájárulhat ahhoz, hogy elkerülhessük azok megismétlődését a jövőben.
A málenkij robot áldozataira való emlékezés a Rákóczi-főiskola udvarán vette kezdetét, ahol a jelenlévők megkoszorúzták Matl Péter Gúzsban című háromalakos szoborkompozícióját, melyet 2021. február 25-én, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján avattak fel.
Ezt követően az emlékezők a Vérke-parti város református templomában gyűltek össze ökumenikus istentiszteletre, melyen Molnár János római katolikus püspöki helynök, Marosi István görögkatolikus áldozópap és Margitics János református lelkipásztor hirdette Isten igéjét, s a jelenlévőkkel együtt emlékeztek meg azokról, akik a legnehezebb időkben sem tagadták meg keresztény hitüket és büszkén vállalták nemzetiségüket.
„A málenkij robot áldozatai nemcsak a harcok során elvesztett katonákat jelentik, hanem mindazokat, akik a háború következményeként szenvedtek, akiket elhurcoltak, megkínoztak, és akik a legnagyobb méltóságot, az emberi élet tiszteletét nélkülözve, kényszerítve dolgoztak idegen földeken, hogy teljesítsék egy gyarló és kegyetlen diktatúra szándékait. Az ő történetük nemcsak fájdalmas, hanem tanulságos is. Tanulságos abban az értelemben, hogy fel kell hívnunk a figyelmet a háborús áldozatok szenvedésére, és meg kell értenünk, hogy soha többé nem engedhetjük meg, hogy az emberi jogok semmibe vétele bárhol is előforduljon a világban” – emelte ki beszédében Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője. „Ma, miközben itt emlékezünk és tisztelgünk a málenkij robot áldozatai előtt, nemcsak a múlt árnyait hívjuk életre, hanem elköteleződünk egy olyan jövő mellett is, ahol az ilyen borzalmak soha nem ismétlődhetnek meg. Ahogyan a túlélők történetei, úgy az ő áldozatuk is segít abban, hogy a jövő generációi tisztán lássák, milyen súlyos következményekkel járhat a háború, és milyen értékek mentén kell élniük ahhoz, hogy a világ egy jobb, békésebb hely legyen” – húzta alá a diplomata.
Szamborovszkyné dr. Nagy Ibolya, a II. RF KMF Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének docense, az Apáczai Csere János Könyvtár igazgatója felszólalásában a nyolcvan évvel ezelőtt Beregszászban lezajlott eseményeket elevenítette fel: felidézte a szovjet megszállás körülményeit, az emberek nemzetiség alapján történt szétválogatásának folyamatát, a magukat magyar nemzetiségűnek valló fogva tartott férfiak tragikus élethelyzeteit, az 1944. november 18-a reggelén elindult deportálás szörnyű körülményeit. A statisztikák, a fennmaradt egyéni és családtörténetek alapján elmondható, hogy „a deportálás a beregszászi magyarság egyik legmeghatározóbb, máig ható egyéni és közösségi traumája volt” – jelentette ki a történész.
„Miután nincs olyan kárpátaljai magyar, német, sváb család, akinek a családjában ne lett volna érintett, ezért az utánuk jövő generációnak, így a mi nemzedékünknek és az utánunk következőknek is emlékezniük kell ezekre a tragikus eseményekre, az elhurcoltakra, és emlékeztetni, hogy még egyszer ilyen elő ne forduljon” – fogalmazott dr. Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke.
Ezután az esemény résztvevői felolvasták a beregszászi elhurcolt áldozatok neveit, majd megkoszorúzták a templom bejáratánál található emléktáblát. Ezt követően az emlékezők gyertyával a kezükben vonultak a Kossuth térről az elhurcoltak Széna téri emlékművéhez, s útközben a Tarasz Sevcsenko-líceum falán lévő emléktáblánál is elhelyezték az emlékezés koszorúit.