Hedry Mária monodrámája Zrínyi Ilona életét, a szenvedélyes, szerelmes asszonyt, az anyát, a fél országnyi Rákóczi-birtokok úrnőjét, fontos döntéseit és vívódásait, valamint a XVII. századi Magyarország politikai viszonyait, katonai eseményeit mutatja be ötven percben. A Munkácsy Mihály Magyar Házban magyar diplomaták, kárpátaljai magyar közéleti személyiségek, művészek és a színház iránt érdeklődő munkácsi közönség láthatta a Majzik Edit, Jászai Mari-díjas színművésznő által magával ragadó módon életre keltett Zrínyi Ilonát, a korabeli krónikák imádott hősnőjét, aki nő létére, szíve alatt hordva Thököly gyermekét, utolsó pillanatig védte a rá bízott Munkács várát. Mindnyájan tudjuk, hogy a munkácsi vár volt Thököly Imre és Ilona esküvőjének színhelye, ezért az előadás helyszíne nem is lehetett máshol.
Petneházy Szabolcs Attila, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának magyar–magyar kulturális kapcsolatokért felelős miniszteri biztosa köszöntötte az előadás előtt a közönséget, kiemelve: „Mindig csodálatos érzés, amikor létrejön egy ilyen előadás nagyszerű helyszínen, nagyszerű közönséggel .[…] Zrínyi Ilona most egy kicsit haza jön, és szól önökhöz ezen az előadáson keresztül. Nagyon köszönöm, hogy eljöttek, és remélem, ismét sikerül egy hétköznapi estét ünnepivé varázsolni. Mert magunk felelünk érte, hogy a hétköznapjainkba is rejtsünk ünnepi pillanatokat. Kívánom, hogy ez a mai ilyen legyen.”
Az előadás bemutatja Zrínyi Ilona felnőtt életének minden fontos korszakát. Ily módon egy időutazásnak lehettünk tanúi. A főhősnő hajón van, kíséretével és Thökölyvel száműzetésének utolsó és legtávolabbi állomása Kis-Ázsia felé haladva. A fedélzeten egyedül van, s az éjszaka csendjében megidézi életének állomásait. A darab során vissza-visszatérünk a hajóra, s ez a színhely a keretjátéka az előadásnak. Alakján keresztül képet kapunk a kuruc korszak kezdeteiről, a korabeli Magyarország viszonyairól. Emlékeiben megidézi apját, Zrínyi Pétert, akit hős katonaként az osztrák császár perbe fogott, és árulás koholt vádjával kivégeztetett. Látjuk esküvőjén Munkács várában, s a 14 évvel fiatalabb Thököly iránti szenvedély ellentmondásos stációiban. Thököly Imre kezdeti katonai sikerei, mint a felvidéki, partiumi várak elfoglalása, meghódolása boldogsággal tölti el, s a csatákba is követi élete szerelmét. Később a zuhanás idején, Thököly török elfogatásakor már Munkács várát védi, mint „Európa legbátrabb asszonya”. A vár kénytelen feladása után Bécsbe kerül gyermekeivel, ahol a megállapodás ellenére elszakítják tőle Ferenc fiát. Az osztrák árulás másodszor is kettétöri életét. Négy évet tölt a zárdában, után Thököly kiváltja két elfogott osztrák generálissal, s engedélyezik, hogy kövesse urát Törökországba. Így él majd Bulgáriában, Konstantinápolyban, s végül hajóval tartanak Nikodémiába. A Kulcsár Edit dramaturg és Árkosi Árpád, Jászai Mari-díjas rendező által színpadra vitt darab tömören ragadja meg Zrínyi Ilona életének fontos eseményeit, s ezekből fonja meg egy rendkívüli személyiség portréját a dráma lehetőségeit kihasználva.
A munkácsi, jubileumi előadáson jelen volt Herdy Mária is, a darab szerzője, aki tudósítónknak elmondta, hogy nagyon komoly, egy éven keresztül tartó kutatás előzte meg a darab megírását, amely hitelesen mutatja be azt a bonyolult történelmi korszakot, amikor Zrínyi Ilona élt. Majzik Edit játéka magával ragadó beleéléssel tárja elénk a nőt, a szenvedélyes, szerelmes asszony és anya vívódásait, ez a rész fikció a darabban, a szerző érzéseit tükrözi, hisz ezt nem örökítették meg korabeli források. „A mai magyar ajkú közönségnek szerintem ismernie kellene az ő történetét és követni azt a helytállást, ami az életét jellemezte. Zrínyi Ilona ugyanis egy fantasztikus ember volt” – hangsúlyozta Herdy Mária.
Petneházy Szabolcs Attila miniszteri biztos végül a Kárpátaljának elmondta, hogy a Munkácsy Mihály Magyar Házban november 4-én nyitják meg Potyók Tamás debreceni festőművész Várak és erődtemplomok című kiállítását. A művész 2019-től festi a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával a Kárpát-medence várait és erődtemplomait. Jelenleg 41 várnál tart, és az elkészült művek fele Munkácson is látható lesz, közöttük itt először a Munkácsi várat ábrázoló festmény.
Az előadást követően a miniszteri biztos Bacskai József ungvári magyar főkonzullal annak lehetőségét is megvitatta, hogy a kiállítást és a nagy sikerű előadást később Beregszászban is bemutatnák. Reméljük, megtalálják majd erre a lehetőséget.
2021-ben Fedák Sári nevét viselő színházművészeti díjat hozott létre Szűcs Nelli beregszászi színművésznő kezdeményezésére a Kárpátaljai Megyei Tanács „Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színháza” K(Ö)I Jótékonysági Alapítványa, mely díjat ünnepélyes keretek között október 26-án első alkalommal adták át.
A Fedák Sári-díj olyan anyaországi vagy külhoni magyar színészek tevékenységét kívánja elismerni, akik számára kiemelten fontosak a Fedák Sári által is szem előtt tartott értékek, így a haza és a szülőföld iránti szeretet, valamint hivatásuk: a színház iránti odaadás és elkötelezettség. Az elismerést olyan magyar ajkú színészeknek ítélhetik oda, akik legalább 15 éve ugyanannál a színházi társulatnál tevékenykednek Kárpát-medence-szerte.
A díjazottak kiválasztására a színház jótékonysági alapítványa bizottságot hozott létre, melynek mindenkori tagja a kezdeményező Szűcs Nelli és az alapítvány megbízott képviselője, továbbá az általuk javasolt személy vagy személyek. Ebben az esztendőben a bizottság tagjai között szerepel Sin Edina, a színház jótékonysági alapítványának igazgatója, a beregszászi színház képviseletében Sütő Mária, valamint Szabó K. István Jászai Mari-díjas rendező.
A díjátadó ünnepséget megtisztelte jelenlétével Petneházy Attila magyar színművész, a magyar–magyar kapcsolatokért felelős miniszteri biztos, Bacskai József ungvári magyar főkonzul, Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul, Ötvös Sándor, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladataiért felelős miniszteri bizottság képviselője. Jelen volt Kudlotyák Krisztina és Széles András a Kárpátaljai KultúrKaraván képviseletében, Hrivnák Tünde Pro Urbe díjas divattervező, Török István, a Marosvásárhelyi Spektrum Színház igazgatója, Darcsi Karolina, a Kárpátalja hetilap főszerkesztője, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára, Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere, Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora és Pallagi Marianna, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet ügyvezető igazgatója.
A díjátadó ünnepség Fedák Sári beregszászi köztéri szobránál vette kezdetét, ahol a meghívott vendégek elhelyezték koszorúikat.
Ezt követően az esemény a beregszászi színház nagytermében folytatódott.
Az ünnepség kezdetén Szilágyi Mátyás köszöntötte a megjelenteket, majd beszédében hálás szavakkal illette a beregszászi színház társulatát, valamint Szűcs Nelli színművésznőt, hogy hőn szeretett és közkedvelt Zsazsánk emlékét ily hűen őrzik, ápolják.
Sin József köszöntőjében így fogalmazott: „Fedák Sári mindent elsöprő energiával és újító szándékaival uralta a színpadot, ahol csak fellépett – mint Bécs, London, Párizs és New York –, ott és akkor róla szólt minden. Elmondhatjuk tehát, hogy a Vérke-parti kis városból eljutott a világot jelentő deszkákig.”
Majd Ady Endre sorait idézte: „Ő első Fedák Sári. Egy és szuverén. Valaki és teljes valaki. Egyéniség, aki nem paktál, s aki nem reflektál semminemű türelemre. Tessék csak bátran nézni, látni és ítélni… Nekivágott a csatatérnek, a színpadnak, s megnyert minden csatát.”
Még mielőtt a díjat átadták volna, Sin Edina is köszöntötte a vendégeket, és így fogalmazott a díj névadójáról: „Nekünk, kárpátaljai, beregszászi magyaroknak ismernünk kell a valódi Fedák Sárit. Hiszen ki őrizné, ki ápolná emlékét, ha nem mi! Kinek lenne feladata, ha nem nekünk, hogy az ő nevét és alakját visszahelyezzük az őt megillető helyre.”
A vendégek rövid köszöntőit követően ünnepélyes keretek között átadták a Fedák Sári-díjat. A kuratórium döntése alapján az újonnan létrehozott díjat idén Bogdán Zsolt kolozsvári színművész vehette át.
Bogdán Zsolt 1964-ben született Csíkszeredában. Általános és középiskolai tanulmányait követően, 1990 és 1994 között a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán tanult Marosvásárhelyen, majd 1994-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja.
Munkásságát számos díjjal ismerték már el, többek között 2002-ben Jászai Mari-díjjal tüntetették ki, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vehette át. 2012-től érdemes, 2020-tól pedig kiváló művész.
Valamint a Fedák Sári-díjat odaítélő bizottság egyöntetű döntése alapján meglepetésdíjban részesült Vass Magdolna, aki a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésznője.
Vass Magdolna 1998-tól tagja a beregszászi színházi társulatnak, amely idő alatt számos színpadi darabban vett részt színészként és rendezőként egyaránt. Felelősségteljes és önfeláldozó munkáját a társulat minden tagja elismerően jellemezte, valamint meghatódva és örömteli hangulatban fogadták Beregszász első Fedák Sári-díjas színésznőjét.
Szűcs Nelli beregszászi színművésznő, a Fedák Sári-díj ötletgazdája elmondta: „Ezzel a díjjal szerettem volna összekötni a múltat, a jelent és a jövőt.”
A Fedák Sári-díj egy Fedák Sárit ábrázoló szobor, melyet a kárpátaljai származású, ismert szobrászművész, Kolodko Mihály készített. A szoborral együtt a díjazott egyszeri – százezer forintos – pénzjutalomban is részesül, továbbá meghívást kap vendégelőadás bemutatására Kárpátalján.
A díjátadó után, hogy még inkább felelevenedjen Fedák Sári élete és munkássága, a beregszászi színház társulata ünnepi zenés előadással ajándékozta meg a meghívott vendégeket. Mégpedig a Dobronyi rózsát Zsazsának, avagy Ki a Tisza vizét issza… darabot tekinthették meg Szűcs Nelli, Tarpai Viktória és Zsazsa bandája, azaz Király Miklós, Sárközi Áron, Herédi Zsombor és Laukó Tamás előadásában.
A rendezvény Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos, Grezsa István és a Bethlen Gábor Alap Zrt. támogatásával valósulhatott meg.
Eső alkalommal adják át október 26-án a Fedák Sári színházművészeti díjat Beregszászban. A kitüntetést Szűcs Nelli művésznő kezdeményezésére a beregszászi színház jótékonysági alapítványa hozta létre. A díjat jelképező szobor Kolodko Mihály alkotása.
Ünnepélyesen átadták Ungváron vasárnap este a Kárpátaljai Megyei Zenei-Drámai Színház színpadát, amelyet a magyar kormányprogram keretében újítottak meg.
Az átadás alkalmával a Magyar Állami Népi Együttes a Kárpátaljai Kultúrkaraván program részeként bemutatta a Megidézett Kárpátalja, Hágókon innen és túl című díszelőadását a zsúfolásig megtelt teremben.
Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára az ünnepségen hangsúlyozta, hogy az ungvári díszelőadáson „a megújult színpadon egyszerre találkozhat a modern színpadtechnika és a hosszú évszázadok során felhalmozott kulturális örökség”. A Magyar Állami Népi Együttes előadása olyan, „mintha egy élő lenyomata lenne kicsiben annak a gazdag univerzumnak, amely létrejött az eltelt több mint egy évezred során a Kárpát-medencében” – mondta.
Magyarország kormánya nemcsak „a szellemi és kulturális szálak megerősítésén dolgozik, hanem az élet más területein is a kapcsolatok erősítésére törekszik Ukrajnával” – szögezte le Orbán Balázs. Úgy fogalmazott: az ott élőknek közös a múltjuk, a jelenük, és közös lesz a jövőjük is.
A szellemi kötelékeken túl a pragmatikus együttműködésnek is helye van a Kárpát-medencében, amihez átjárható határokra, jó minőségű utakra, európai minőségű vasúti és légi közlekedésre van szükség. A koronavírus legyőzése érdekében Magyarország nemzetiségi hovatartozástól függetlenül lehetővé tette a védőoltás felvételét a kárpátaljai lakosok számára – emlékeztetett az államtitkár.
Szavai szerint napjainkban „új hidegháború képe fenyeget, világrend nélküli világba érkeztünk”. Ebben a helyzetben Közép-Európa népeinek együtt kell működniük. Az ünnepi előadás kiváló alkalom „az árkok betemetésére, s a közös sors, a geopolitikai szükségszerűségből következő kelet-közép-európai összetartozás felismerésére és tudatosítására” – fogalmazott Orbán Balázs.
A Kárpátaljai Megyei Tanács (közgyűlés) elnöke, Olekszij Petrov köszöntőjében kifejtette, hogy 35 éve nem történt komolyabb felújítás a megye legnagyobb, nyolcszáz férőhelyes színházában, a forgószínpad pedig húsz éve nem működött.
A magyar kormány 450 ezer eurós (mintegy 157 millió forintos) támogatása révén a színészek immár korszerű körülmények között léphetnek fel, amiért Olekszij Petrov külön köszönetet mondott az Ukrajnából kitiltott Grezsa Istvánnak, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztosnak.
A hetvenedik születésnapját ünneplő Magyar Állami Népi Együttesnek a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, a Kárpátalján élő népek – magyarok, ukránok, ruszinok, románok, zsidók és romák – gazdag tradicionális kultúráját bemutató előadása hatalmas közönségsikert aratott Ungváron.
Premierrel kezdte a színházi évadot a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. A társulat Beregszászon mutatta be a Csillagszemű juhász című darabot, amelyet két magyarországi rendező vitt színre: Gyevi-Bíró Eszter és Vidovszky György.
Zsúfolásig megtelt a Tiszaújlaki Művelődési Ház nagyterme érdeklődőkkel augusztus 24-én, hogy megtekintsék a Dobronyi rózsát Zsazsának… című zenés előadást.
AFedák Sári életének egyes epizódjait felvonultató darab összeállítója és főszereplője Szűcs Nelli, narrátorként közreműködik Tarpai Viktória, a zenei részről a Zsazsa bandája elnevezésű, négytagú népzenei formáció gondoskodik. A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület felkérésére megvalósult előadást a Kárpátaljai KultúrKaravánáltal szervezett körút keretében több helyszínen is bemutatják az év folyamán.
A Szent Mihály Szekere Vándorszínház nemzeti ünnepünk, augusztus 20.-a előtti kárpátaljai körútja a Munkácsi Magyar Házban zárult, ahol Korolyova Erzsébet helyi KMKSZ-enök köszöntötte az egybegyűlteket. A rendezvény ugyanis a KMKSZ szervezésében valósult meg.
A színház a Magyarnak lenni nagy szent akarat címmel verses, zenés, táncos összeállítást mutott be Szent István királyról és a magyar nemzet történetéről. A társulat fellépett a Felső-Tisza vidéki Visktől Beregszászon keresztül Munkácsig.
Július 27-én a Nagydobronyi Magyar Ház kertjében Dobronyi rózsát Zsazsának, avagy Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza címmel Fedák Sári életének fontos pillanatait bemutató új előadást vitt színre Szűcs Nelli. A Kárpátaljai KultúrKaraván programsorozat részeként a Munkácsy Mihály Magyar Házban is megtekinthető volt az előadás, mely ott is nagy sikert aratott. Szűcs Nelli Jászai Mari-díjas színművésznő a darabról, Fedák Sárihoz fűződő viszonyáról és terveiről mesélt.
– Hogyan jött létre a mostani Fedák Sári témájú előadás? Mennyiben más a korábbihoz képest?
– Fedák Sári a naplójában, írásaiban sokszor utal népdalokra, nótákra, és amikor az első róla szóló előadást csináltam, már akkor megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne egyszer egy nótás Fedák-estet is készítenem.
Tehát ez a terv már régóta bolyongott a fejemben, amikor a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület felkért, személyesen Molnár Eleonóra, hogy a Hrivnák Tünde divattervező által megalkotott, a nagydobronyi keresztszemes mintákat felhasználó divatkollekciót jó lenne bemutatni egy műsor keretében. Mivel kárpátaljai néprajzi értékek bemutatásáról van szó, úgy gondoltam, ezt nagyon jól össze lehet kapcsolni a népdalokkal és nótákkal, amelyek ugyancsak fontos értékei magyar nemzetünknek. És mivel nagy kincsünk van nekünk Fedák Sári személyében, hát itt az alkalom! Nem hiszek a véletlenekben. Ha az ember magában elültet egy magot, előbb-utóbb eljön a pillanat, és az szárba szökken, végül a gyümölcsét is leszedhetjük majd.
Miután Eleonórával megállapodtunk, újra elővettem Fedák Sári naplóit…
– A honvágyról, a szülőföldről szól az előadás. Mit jelentett mindez Fedák Sárinak?
– Fedák Sári híres volt a hazaszeretetéről. A műsor összeállításakor azokat a gondolatokat választottam ki ismét, amelyek neki és nekem is fontosak, ilyen a hazaszeretet, a szülőföld szeretete, a honvágy – ezek nagyon egyformán lüktetnek bennünk. Hozzánk hasonlóan ő is elment Beregszászból, Kárpátaljáról, bár mi fél lábbal még mindig a beregszászi színházhoz tartozunk. Járunk haza, amikor csak tehetjük. Örülök annak, hogy a gyerekeim is vágynak ide. Azt mondják, hogy otthonról hazajönnek, annak ellenére, hogy ők nem itt nevelkedtek. A lányunk hatéves volt, amikor Debrecenbe költöztünk, a fiunk pedig másfél. Akárcsak nekünk, Fedák Sárinak is fontos maradt a szülőföld.
Eredetileg a Sodró együttessel képzeltem el ezt az előadást, de a koronavírus-világjárvány közbeszólt. Tavaly októberben lett volna a bemutató, Zsazsa születésnapjára terveztem. A határ lezárása miatt találnunk kellett ott egy zenekart, akikkel tudunk próbálni. Így is nehéz volt, mert nem volt termünk. Nálunk, odahaza próbáltunk, meg a harmonikásnál, Herédi Zsomboréknál. Számomra az volt a legfontosabb, hogy végre létrejöhessen ez az előadás, amely a tegnapi, nagydobronyi premierrel megszületett. Ott, akkor volt a főpróba, a ruhapróba, minden egyszerre, mert a nézőkön keresztül tudjuk lemérni, hogy mi működik, mi nem, hova lehet ezt vinni, miből kell faragni…Nem utolsósorban pedig létrejött a Zsazsa bandája elnevezésű népzenei együttes.
– Fedák Sári is, ha tehette, mindig hazajött Beregszászba. Mit jelent az önnek, hogy Kárpátalján született?
– Számomra mindent, a gyökereket. Ha a gyökereket elvágod, akkor meghalsz; ugyanúgy van ez, mint egy fánál. Nagyon csodálkozom azokon az embereken, akik elfelejtik, hogy honnan jöttek. Nem akarom őket megszólni, de számomra az a mentalitás értelmezhetetlen. Nekünk itt élnek a családtagjaink, a rokonaink, mi ide tartozunk. Ahogy az előadásunk alcíme mutatja, vagy ahogy a nóta is szól: „Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza!”
– Fedák Sárival ez a gondolkodás köti össze önöket? Ő is egy folyton átalakuló világban élt…
– Ha belegondolok, hogy az ő generációjához tartozó emberek mi mindenen mentek keresztül… Mi most nyavalygunk, pedig az őseinknek sokkal szörnyűbb világot is át kellett élniük, mint a koronavírus! Fedák Sári 1879-ben született, akkor konzervatív, korabeli, régies ruhákat hordtak még a nők, de amikor meghalt, 1955-ben már majdnem miniszoknyában is jártak. Csak a divat mennyit változott az élete során, a világról már nem is beszélve! Felfogni is nehéz, hogy mekkora veszteséget hozott az akkoriaknak az első világháború… A Trianon okozta sokkba bele lehetett halni. Megdöbbenek, amikor egyesek még ma sem értik, hogy mit jelentett a magyarság számára Trianon. „Mit kell itt nyavalyogni?” – kérdezik. Persze élnünk kell tovább. Itt, Munkácson is kevés magyar maradt. Amennyiben az ember ép ésszel gondolkodik, belátja, már nem lehet Magyarországhoz csatolni ezt a várost. Bár a szívem azt szeretné, muszáj a realitást is figyelembe venni. Aztán eltelt húsz év, megtörtént a visszacsatolás, és jött öt olyan év… El sem tudjuk képzelni azt a boldogságot, amit megéltek az akkori emberek, és megélt maga Fedák Sári is, amikor Kárpátalja visszakerült az anyaországhoz. Majd jött a második világháború, utána a kommunizmus. Fedák Sárira is nagy terheket rakott a Jóisten. Nem is tudom, hogy tudta mindet elviselni. Úgy tűnik, hogy ebben az elkényelmesedett világban kicsit gyengébbek vagyunk lelkileg. Azért csinálom ezeket az előadásokat, mert erősödöm az ilyen emberek példája által. A munkásságomra is hatással van Fedák Sári, mert úgy érzem, hogy nem vagyok egyedül a világban. Az az ember időben korábban, de épp úgy érzett, mint én most. Neki is fontos volt, ahogy nekem is az Isten, a haza, a hivatás.
– A mai, munkácsi előadást követően több kárpátaljai előadásra is sor kerül…
– Legközelebb augusztus 24-én látható az előadás Tiszaújlakon. Nagy dolog lesz számomra, hogy augusztusban a szülőfalumban, az én községemben létrejöhet egy előadás. Nagyon régen nem léptem már ott színpadra, ha jól emlékszem, 1995-ben játszottunk Újlakon.
Gyerekként annyit szerepeltem a fafeldolgozó vállalat vagy a cipőgyár hatalmas művelődési házaiban. A településen volt még egy harmadik kultúrház is, de ez mind tönkrement, így azóta nem volt hová menni, nem volt hol játszani. A mostani azért is különleges alkalom, mert abban az épületben lépünk fel, ahová én iskolába jártam.
Nagyon szép emlékek fűznek Tiszaújlakhoz, nagyon boldog gyerekkorom volt. Odahaza a szüleim megtanítottak mindenféle munkára, amire a házban, a ház körül szükség lehet, felkészítettek az életre. Akkor mehettem játszani, ha előtte elvégeztem az anyám által kijelölt feladatot. Attól még készen volt a leckém is, játszani is maradt időm, egyszersmind megtanultam tisztelni a munkát is.
– Október 26-án Beregszászban is látható az előadás az első Fedák Sári-díj-átadó keretében. Mit kell tudni a most alapított Fedák Sári-díjról?
– A történelmi Magyarország területén élő és alkotó színész vagy színésznő kapja majd a díjat. Jó lenne, ha a díjazott be is tudna majd másnap mutatkozni a beregszászi közönség előtt. Persze ez nem lesz feltétel, mert nincs mindenkinek magánestje vagy -előadása. A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Jótékonysági Alapítványa által létrehozott és gondozott díj lesz ez, amit persze, mint mindent, a magyar államnak köszönhetünk. Az alapítványi kuratórium a színművész addigi munkáját, hazájához való viszonyát és számos más, Sári – becenevén Zsazsa – számára is fontos szempontot vizsgálva ítéli oda a díjat, melyet mindig Kárpátalján, a beregszászi színházban adnak majd át. Ezt is megálmodtam, mint a beregszászi Fedák Sári-szobrot, és mellém, pontosabban a gondolat mellé álltak, személy szerint dr. Grezsa István miniszteri biztos végül a színházi alapítvány szárnyai alá került az elképzelés. Ennek köszönhetően remélhetőleg több vendég és vendégelőadás is jöhet majd Beregszászba.
– Mennyiben változtatta meg mindennapjaikat az elmúlt másfél év, a világjárvány?
– Ahogy a férjem, Trill Zsolt mondja: „Hazudnék, ha nem vallanám be, hogy élveztük is ezt az időszakot.” Mert tudtunk töltekezni. Sok, korábban idő hiányában elhanyagolt dolgot be tudtunk pótolni, lelki felzárkózásra is lehetőséget adott ez a bezártság. Számunkra leginkább az volt benne a rossz, hogy nem tudtunk hazajönni. Édesapám egyedül él, és az a tudat, hogy nem tudok jönni, szörnyű volt. Legkevésbé azzal nem tudok megbékélni most, a XXI. században, hogy mi Kárpátalján még mindig el vagyunk zárva Európától. A Budapest és Beregszász közötti 320 kilométer a mai világban nem távolság, autópályán 2,5 óra alatt elérjük a határt, de amikor hazajövünk ünnepekre, és nyolc órát kell várnunk az átkelőn, azt nem tudom hová rakni. Ha ez nem lenne, sokkal többet jöhetnénk és jönnénk haza, még többet lehetne itthon játszani.
– Megvannak hozzá itthon a megfelelő körülmények?
– Igen! A magyar állam támogatásával jelentős technikai felújítás történt nemcsak a beregszászi színház, hanem a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színház épületében is Ungváron, aminek fejében évi akár húsz magyar rendezvényt fogad majd az intézmény. Nagyon szeretném, ha a Körhintát, amelyben játszom, elhozhatnánk Ungvárra. A nagyszínpad méretei ezt lehetővé tennék. Sok olyan nagyszerű előadást lehetne bemutatni a kárpátaljai közönségnek, amelyek eddig nem juthattak el ide. Nagyon örülök a Déryné Színház megalakulásának, amelynek Tarpai Viktória kolléganőnk is a tagja lett. Nekik köszönhetően is több produkciót lehet majd itthon bemutatni.
Több művelődési házat is rendbe hoztak Kárpátalján a magyarlakta településeken. A mai napig nem zárkózom el attól, hogy a Nemzeti Színházzal utazzunk valahová előadni. Itt Vidnyánszky Attila főrendező által hozzászoktunk ahhoz, hogy fellépjünk szinte bárhol, nem ismertünk lehetetlen helyszínt. Játszottunk focipályától kezdve templomig szinte mindenütt. Az a lényeg, hogy tudjam, mit akarok mondani a kedves kis közönségemnek. Vagy a „kedves barátomnak”, ahogy Fedák Sári nevezte a közönségét. A színházat oda kell vinni, ahol igénylik, ahol szükség van rá. Nem szabad kényeskedni, „nagyvárosi” művésszé válni! Amit létrehozol, azt oda kell adni a nézőknek. Ilyenkor sokat kap vissza az ember. Például a nagydobronyi és a munkácsi előadás után lelkileg feltöltekezve távoztam.
– A terveiről megtudhatunk valamit? Vannak kiemelt témák, amelyekkel szeretne foglalkozni?
– Téma mindig akad, ha van, ami zaklatja a művész lelkét. Van a tarsolyomban egy megírt anyag a színházszeretetről, amit zongorakíséret mellett szeretnék bemutatni. Ennek a történetét egy kulisszák mögötti kisember, egy „mindenes” szemszögéből láttatná a darab.
Másrészt mostanában azon is gondolkodtam, hogy szeretnék egyszer a színpadon oroszul vagy akár ukránul is megszólalni, mert az orosz is az anyanyelvem, hisz anyám orosz volt, iskolásként pedig jól megtanultam az ukrán nyelvet is. Úgy vélem, hogy ha más nyelven beszélnék, talán megnyílnának más zsilipek is bennem. Továbbá ezzel is lehetne békíteni, mert az ukránnak épp úgy fáj, mint a magyarnak, ha a hazájára gondol, az anyjára, a gyermekére. Ezeket a pontokat kell mindig megtalálnia a színháznak, hogy mi az, ami közös bennünk.
Fedák Sári életének epizódjait mutatja be a Szűcs Nelli, Jászai Mari-díjas művésznő által színre vitt Dobronyi rózsát Zsazsának című előadás, amelynek premierjére a Nagydobronyi Magyar Ház filagóriájában került sor.
A produkcióban kiemelt szerepet kap a dobronyi keresztszemes hímzés Hrivnák Tünde Pro Urbe díjas divattervező ruhakollekcióján, amelyekre a díszítő motívumokat Hidi Ágnes hímezte.
A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület Kárpátalja Kincsei című programsorozatának részeként mutatták be a Dobronyi rózsát Zsazsának című előadást a Nagydobronyi Magyar Házban.
A nemzeti összetartozás évében készült darabot Szűcs Nelli alkalmazta színpadra Fedák Sári naplóinak felhasználásával. Központi gondolata az elvándorlás és a szülőföld iránt érzett szeretet, miközben a színpadon megelevenedik a nagydobronyi népművészet is.