Csendéletek, tájképek, absztrakt, elgondolkodtató témájú festmények, kisplasztikák. Műfajok széles köre, színkavalkád. Mindezen alkotások Szerhij Lakatos, kortárs festőművész munkái. A tárlat sokszínűsége még azok számára is meglepetés, aki közelebbről ismeri az alkotót és munkásságát. A formák szintézise elnevezésű kiállításnak a Munkácsy Mihály Magyar Ház adott otthont. A művész palettája változatos és rendkívül gazdag, aktívan játszik a kontrasztokkal, nem fél kísérletezni a színekkel, technikákkal, műfajokkal. Szerhij Lakatos festőművész alkotásait bemutató tárlat április közepéig tekinthető meg a Munkácsy Mihály Magyar Ház galériájában.
Békéscsabán, a Csabagyöngye Kulturális Központban rendezték meg a XIX. Kárpát-medencei népi textilfesztivált, amelyet a Hagyományok Háza, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület és a Békés Megye Népművészetéért Alapítvány közösen szervezett. A fesztiválhoz konferencia és kiállítás is kapcsolódott. A fesztiválra több, mint 1400 pályamunka érkezett Magyarországról és a külhoni területekről Szakrális textíliák és Színhangulatok témában. A megmérettetésen a szakmai zsűri döntése értelmében a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület égisze alatt megalakult Kárpátaljai Magyar Hímzőműhely tagjainak hímzései nyertek. Daskovszka Szabina,Horváth Erika, Kovács Marianna, Kopinec Emese és Vass Veronika alkotásai Színhangulatok témakörben első helyezést értek el.
Bokotej Lóránt, Beregszentmiklóson élő festőművész és fafaragó kiállítása nyílt meg ‒ Beregszász és Munkács után ‒ Magyarország Ungvári Főkonzulátusán. Alkotásai energikusak, vibrálóak, szinte másik dimenzióba röpíti a szemlélőt, hiszen mesterien ötvözi a klasszikus, a modern és posztmodern elemeket. Műveiben keveredik a szürrealizmus, a kubizmus és az impresszionizmus.
Vendéglátóként Bacskai József ungvári magyar főkonzul köszöntötte a kiállítás megnyitóján megjelenteket, majd a művészt bemutatva elmondta: „Idei első tárlatunk a háború harmadik évében igazi szürreális mesevilágba kalauzol el minket. Bokotej Lóránt kárpátaljai festőművész, fafaragó különleges alkotásaiban keveredik a kubizmus, a szürrealizmus és az impresszionizmus. Bokotej Lóránt Kárpátalján született, bár a család a középiskola befejezése után orvosi pályára szánta, ő a tanulmányait a Lembergi (Lvivi) Iparművészeti Főiskola festészeti és szobrászati szakán folytatta. Csontváry Kosztka Tivadar és van Gogh képei felszabadító erővel hatottak alkotói szemléletének kialakulására. A diploma megszerzését követően kezdetét vette egy rendhagyó életút, egy különleges alkotói pálya a Krím félszigeten, Szibériában, Munkácson, Beregszentmiklóson keresztül” – fogalmazott Bacskai József, aki örömtelinek nevezte, hogy a több mint két éve tartó háború ellenére a kulturális élet folytatódik Kárpátalján. Majd mindannyiunk számára azt kívánta, hogy 2024-ben legyen végre vége ennek a pusztító háborúnak, hogy életünk visszatérhessen a megszokott, normális medrébe.
A művész munkásságát méltatta még Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese, Bohdan Andrijiv, Ungvár polgármestere, Viktor Kravcsuk, a Kárpátaljai Katonai Közigazgatási Hivatal Kulturális Főosztályának helyettes vezetője, valamint Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke, s mindannyian elismerően szóltak a kiállító művészről és munkáiról, akit tevékenységének folytatására biztattak.
Bokotej Lóránt köszönetet mondott a főkonzulátus munkatársainak a kiállítás lehetőségéért, és elmondta, hogy nagyon meglepte a megnyitón összegyűlt tömeg, az, hogy személyesen megjelent a főkonzul mellett Ungvár polgármestere, több megyei vezető, valamit ugyancsak sokan megtisztelték jelenlétükkel barátai, művésztársai. Mindez olyan mély benyomást tett rá, ami további alkotómunkára sarkalja. Köszönetet mondott továbbá feleségének, aki a biztos hátteret biztosítja a számára, és egyben a kapcsolattartói feladatokat is átvállalja tőle.
Tudósítónknak a nyolcvanegy éves művész barátainak és tisztelőinek gyűrűjében elmondta, hogy mindennap dolgozik Beregszentmiklóson az alkotóházában. Imádja a természetet, vidám személyiségnek tartja magát és úgy gondolja, hogy ez színes képeiből tükröződik is. A képei nem egyszerűek, a szemlélőktől elvárja, hogy továbbgondolják az alkotásait, gondolatban tovább fessék. Mind a mai napig kísérletezik, új technikákat próbálgat, vallja, hogy soha nem késő tanulni. Bár zongorán és harmonikán játszik, nyolcvan évesen kezdett hegedülni tanulni. A különleges faszobrai és installációi kapcsán elmondta, hogy erdő mellett lakik, ahol mindig talál olyan különleges alakú fákat, fadarabokat, amelyeket aztán láncfűrésszel formál. Egész vékony formákat is ki tud vágni a fűrésszel, amit utána már a kívánt alakúra csiszol.
A kiállított különleges, színes munkák március végéig megtekinthetőek az ungvári magyar főkonzulátus aulájában.
Bokotej Lóránt festőművész és fafaragó alkotásait bemutató tárlat nyílt Magyarország ungvári főkonzulátusa aulájában. A művész festményeire a színkavalkád, a szürrealizmus, az impresszionizmus és az avantgárd jegyei egyaránt jellemzőek. Fafaragásai pedig arról tanúskodnak, hogy kiválóan bánik a fával, szinte életre kelti azt. Bokotej Lóránt művei szemlélődésre késztetnek, egyedi stílusa senkiével sem téveszthető össze. Alkotásai magukkal ragadnak, szinte kiszakítva a nézőt a valóságból, és egy mesébe, vagy egy utópisztikus világba repítik el.
30 éve jelenik meg rendszeresen az Irka. Kárpátalja egyetlen magyar nyelvű gyermeklapját a KMPSZ hozta létre. Az alapítók az évfordulót az Irka korábbi számaiból, illusztrációiból készült kiállítással méltatták Beregszászon, egy a Rákóczi-főiskolához tartozó felújított és újra indított, a sejtelmes Na’Conxypán nevet viselő galériában. A megnyitón Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke kiemelte: a szövetség 1991-es megalakulása után szembesült azzal, hogy 2-3 év elteltével már nem volt lehetőség magyarországi gyermeklapok előfizetésére. Ekkor éreztük azt, hogy kell egy saját gyermekfolyóiratot szerkesztenünk- fogalmazott Orosz Ildikó. A kiállítás a lap időszaki, arculati korszakait mutatja be. Az eddig megjelent 137 lapszám borítóját tekintheti meg az érdeklődő. A kezdeti korszak illusztrációs munkáit Jankovics Mária és Veres Péter, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának tagjai készítették. A kiállítótér utolsó szakaszában az utóbbi 4 év illusztrátorai, Török Sarolta és Kalitics Erika munkáit láthatjuk. Ez azt is jelzi, hogy az Irka jelenleg egy újabb arculatváltáson esik át, ami azt is jelenti, hogy új, négy fiatal illusztrátor kapcsolódik be a munkába. Kulin Ágnes, a tárlat szervezője, aki maga is 2007-től kilenc éven keresztül volt a lap illusztrátora kiemelte: az Irka Kárpátalja több nemzedékének a gyermekkori barátja. Ezért az elmúlt három évtizedről úgy szerettünk volna megemlékezni, hogy az Irka képi világát mutatjuk be- fogalmazott a RIT elnöke. Hozzátette: az eddig megjelent lapszámokat digitalizálták, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen. A Na’Conxypán galéria történetéről szólva Orosz Ildikó elmondta: az épületet a Rákóczi-főiskola szakkollégium kialakítására 2002-ben vásárolta meg. Ezt követően itt több kiállítást is szerveztek. A galéria nem mindennapi névválasztásáról szólva Kulin Ágnes elmondta: Na’Conxypán, az 1882-ben született, beregszászi gyökerekkel rendelkező és Budapesten élt Gulácsy Lajos festőművész által kitalált, létrehozott, megfestett és megírt mesevilág. Az Irka jubileumi illusztrációs kiállítása március 22-én zárul. Ekkor mutatják be a galériában az Irka 30 évéről szóló dokumentumfilmet.
A harminc éve megjelenő Irka gyermeklapon a kárpátaljai magyarok nemzedékei nőttek fel, s nemcsak az előző generáció, de a mostani gyerekek is boldogan lapozzák a folyóirat évszakokhoz igazított számait, s ez mutatja, hogy a gyermeklap fontos megtartó erőt jelent a közösség számára. A jubileumi születésnapot az Irka eddig megjelent 137 lapszámának borítóiból és illusztrációiból összeállított kiállítással méltatta a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) Beregszász központjában a Na’Conxypán Galéria ünnepélyes megnyitóján február 22-én.
„A Kölcsey Ferenc Szakkollégium egyik alsó termében – ahol az újonnan nyílt galéria is helyet kapott – nem először vagyunk kiállításon. 2002-ben a RIT téli tárlatának bemutatásakor Jankovics Mária és tanítványa, jómagam festményeit mutattuk itt be” – kezdte köszöntőjét Kulin Ágnes, a RIT elnöke, a Na’Conxypán Galéria kurátora, aki a nem mindennapi névválasztás kapcsán kifejtette: „Az érdekes és sokak számára eddig ismeretlen Na’Conxypán nevet választottuk, s nem véletlenül. A Na’Conxypán a kárpátaljai gyökerekkel is rendelkező magyar szecessziós festőművész, Gulácsy Lajos által megálmodott fantáziavilág, a külvilág problémái előli elvágyódás helyszíne. A művész egy krízisekkel teli időszakban élt (1882–1932), ezért teremtette meg magának a Na’Conxypán elnevezésű mesevilágot, ahová a számára sokszor érthetetlen külvilág elől tudott elmenekülni. Na’Conxypán egy nagyon érdekes álomvilág, ahol szép, díszes ruhákban sétálnak az emberek, napjaikat kávézással töltik, bálokra járnak, és szerelembe esnek. Gulácsy Lajos megfestette ezt a világot, meséket írt róla, s kitalált hozzá egy saját nyelvet” – magyarázta Kulin Ágnes, hozzátéve: ez a fajta „menekülés a valóságból” napjainkban számunkra sem idegen, hiszen ebben a nehéz helyzetben sokan elfelejtenek álmodozni és hinni a mesékben. „Beregszászban is szükség van egy ilyen mesevilágra, ami lehetőséget ad az álmodozóknak egy kicsit a valóságból való kiszakadásra. A mesevilágban pedig mi más lenne a legjobb társunk, mint az Irka gyermeklap. Ezért is nagyon örülünk, hogy a lap harmincadik születésnapjára tervezett kiállítást ebben a galériában tarthatjuk meg, hiszen az Irka Kárpátalja több generációjának a gyermekkori barátja, többek között az enyém is. A lapnak eleinte olvasója, később az illusztrátora lehettem. Az elmúlt három évtizedről úgy szerettünk volna megemlékezni, hogy az Irka képi világát mutatjuk be” – fogalmazott a RIT elnöke.
A három kiállítótér falain tehát az Irka időszaki, arculati korszakai láthatók. A kezdeti korszak illusztrációs munkáit Medveczkyné Luták Edit, Jankovics Mária és Veres Péter készítették. 1995-től egészen haláláig, 2007-ig Jankovics Mária tervezte meg és készítette el az ifjúsági újság közismert borítóit. Ezután diákja, Kulin Ágnes vette át az Irka illusztrációs feladatát.
„Mindössze 15 éves voltam, amikor átvettem a rám bízott feladatot. Diákként sokáig követtem a Marika néni által kitaposott útvonalat mind technikában, mind a megoldásokban. Aztán pár év elteltével a saját elképzeléseim alapján egy kicsit másabb figurák jelentek meg az oldalakon. Kilenc évig voltam az Irka illusztrátora, 2016-ban ezt a feladatot Veres Ágota vette át” – idézte fel a RIT elnöke.
Kulin Ágnes és Veres Ágota munkáit a középső térben tekinthetik meg a látogatók. A kiállítótér utolsó szakaszában a jelenlegi illusztrátorok, Török Sarolta és Kalitics Erika munkái sorakoznak. A következő lapszámokban az olvasók négy újabb tehetséges fiatal illusztrátor munkáival ismerkedhetnek meg, hiszen minden lapszámban egy-egy új művész mutatkozik majd be, s a visszajelzések alapján döntik el, kinek az illusztrációi illenek a leginkább az Irka-családba. „Remélem, még sokszor fogunk itt találkozni, és együtt szőhetjük tovább ezt a Na’Conxypán-i álmot, s mindannyiunk számára egy kis sziget lehet ez a hely ebben a jelenlegi időszakban” – tette hozzá Kulin Ágnes.
Tóthné Espán Margaréta, az Irka jelenlegi főszerkesztője bár személyesen nem tudott részt venni a rendezvényen, elküldte gondolatait levélben, melyet Molnár Krisztina, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) Fodó Sándor Kulturális Központjának vezetője tolmácsolt a megjelentek felé. „Azt mondják, aki óvodát, iskolát vagy templomot épít, az bízik a jövőben. Bízik abban, hogy ami a két keze munkája vagy éppen a támogatása által felépül, az nem marad üresen. Hasonló ehhez egy gyermeklap kiadása is. Bízunk abban, hogy amikor a munkánk eredménye kézzelfoghatóvá válik, minden lapszám egy-egy gyerekhez kerül. […] Köszönet illet mindenkit, aki támogatóként vagy szerkesztőként hozzájárul a lapok elkészítéséhez: az íróknak, költőknek, akik nekünk adják át első publikálásra a műveiket, a szülőknek, akik az Irkából olvasnak esti mesét, a pedagógusoknak, akik az órákon előveszik a lapot, és alkalmat teremtenek az olvasásra. És köszönet jár azoknak is, akik ezt a kiállítást sok munkaóra árán gondolatban és fizikálisan összeállították, mert megmutatták, hogy az Irka művészi értéket is képvisel. »Jó szóval oktasd, játszani is engedd« – ezt a József Attila-gondolatot idézte nekem egy alkalommal Punykó Mária, Marika néni. Igyekszünk ebben a szemléletben dolgozni tovább, mert bízunk abban, hogy ma is, holnap is, a jövőben is lesznek iskoláink, és az iskoláinkban gyerekek, akik alig várják, hogy az új Irka megérkezzen” – hangzott el az üzenet.
Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola, valamint az Irkát megjelentető Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnöke felszólalásában felidézte, hogy amikor 1991-ben megalakult a KMPSZ, még volt lehetőség magyarországi gyermeklapok előfizetésére vidékünkön is. A rendszerváltás után azonban ez megszűnt, eltűntek az könyvesboltok polcairól a magyar nyelvű meséskönyvek. „Ekkor éreztük azt, hogy kell egy saját gyermekfolyóiratot szerkesztenünk, hogy a mi gyermekkori élményeinket át tudjuk adni az utánunk jövő generációknak is” – húzta alá Orosz Ildikó. „Az ötletünket Magyarország felé is felvetettük, és először egy központi, Kárpát-medencei gyermeklap, a Barangoló indult el. Szép és színes volt, de nem a miénk. Így jött a gondolat, hogy a Pedagógusszövetség alapítson egy gyermekeknek szóló folyóiratot. Ez nem ment egyik napról a másikra, de végül 1993 őszén megjelent az Irka első próbaszáma Punykó Mária akkori főszerkesztő irányítása alatt” – elevenítette fel a meghatározó eseményt a KMPSZ elnöke, hozzátéve: Punykó Máriának nagy szerepe volt a lap elindításában, annak formai kinézetében és abban is, hogy ma az Irka 30. születésnapját ünnepelhetik. „A folyóirat mára egy sajátos intézménnyé nőtte ki magát, hiszen később módszertani segédanyaggá vált a pedagógusok számára. Emellett teret adott a gyerekeknek is a bemutatkozásra, legyen az vers vagy rajz. Ez továbbfejlődésre ösztönözte a kisiskolásokat” – szögezte le. Az Irka-születésnap mellett a mai nap sajátossága az, hogy Beregszásznak lett egy állandó galériája, ahová betérhetnek az érdeklődők, az iskolás csoportok, és megtekinthetik mindazt, amire érdemes büszkének lenni – zárta beszédét Orosz Ildikó.
Az ünnepélyes galériamegnyitót követően Csernicskó István, a II. RF KMF rektora mondott pohárköszöntőt, méltatva a kárpátaljai magyar gyerekek lapját: „Az Irka egy olyan gyermeklap, amely összeköti egyrészt a kárpátaljai magyar alkotóközösséget, azokat, akik írtak vagy rajzoltak bele, másrészt a nemzedékeket: nagymamát az unokával, testvéreket egymással, osztálytársakat, akik elmondták, hogy mit olvastak a lap legutóbbi számában, tehát egyfajta közösségteremtő fórumként is szolgál. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ez így van, hogy most is itt vagyunk sokan, akik valamilyen módon kötődünk ehhez a folyóirathoz. Abban bízom, hogy ehhez a teremhez is kötődni fogunk, ahol megnézhetjük ezt a kiállítást, s meggyőződésem, hogy még sokáig és sokszor összegyűlünk itt, s megannyi szép és izgalmas kiállítást fogunk a későbbiekben is itt megtekinteni.”
Az Irka jubileumi illusztrációs kiállítása március 22-ig tekinthető meg a Kossuth Lajos tér 6. alatt megnyílt Na’Conxypán Galériában.
Kiállítás nyílt a budapesti Műcsarnokban, amely Kárpát-medencei festők, grafikusok, szobrászok, textil- és keramikus művészek alkotásait mutatja be. A tárlat a húsz éves Szervátiusz Alapítvány által adományozott Szervátiusz Jenő-díjjal kitüntetett művészek munkáit állítja középpontba. Vidékünkről Matl Péter szobrász- és Homoki Gábor festőművész alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők egészen március 24-ig. Az ismert és közkedvelt képzőművész három alkotása lett bemutatva a jubileumi kiállításon. A Vereckei emlékmű égetett agyagból készült kicsinyített mása mellett két bronzszobor is látható a tárlaton. Homoki Gábor tiszapéterfalvai festőművész négy olajfestménye is látható a budapesti Műcsarnokban. A Szervátiusz alapítványt 2003-ban Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alapította feleségével, Klárával Szervátiusz Jenő szobrászművész születésének 100. évfordulója alkalmából. Ezzel egyidőben létrehozták a Szervátiusz Jenő-díjat azzal a céllal, hogy ráirányítsák a figyelmet a Kárpát-medencében megszülető magyar művészetre és alkotóművészekre. A díjat a kuratórium évente adja át olyan alkotóknak, akik magas színvonalú művészetet hoznak vagy hoztak létre. A Műcsarnokban nyíló jubileumi kiállításon Matl Péter és Homoki Gábor alkotásai mellett további tizennyolc képzőművész, valamint Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor munkái lesznek megtekinthetők.
Még egy hete sincs, hogy többszáz érdeklődő jelenlétében a Hagyományok Házamegnyitotta a Szecesszió, art deco, népművészet című kiállítás kapuit, máris új, szintén női alkotókat felsorakoztató tárlat nyílt meg a minap a budapesti Brazil Nagykövetség jóvoltából.
Nagy érdeklődés kísérte február 6-án a Társadalmi vállalkozások – helyi identitás és tudás című kiállítás megnyitóját a Budai Vigadóban. A jeles eseményt – a szépszámú érdeklődő mellett – mintegy harminc ország nagykövete tisztelte meg jelenlétével.
Brazília, a világ hatodik legnépesebb országa nagyon sokat tesz a szociális feszültségek feloldásáért, s számos népjóléti programmal segíti a társadalom elmaradott rétegeinek felemelkedését. A kiállítás mintapéldája annak a fajta kulturális alapú gazdaságfejlesztésnek, mely példaértékű társadalmi felelősségvállalásról tesz tanúbizonyságot.
A kiállításon bemutatott projektek sikeres példái a helyi kultúra megbecsülésének, a jövedelemteremtésnek, a társadalmi befogadásnak és a nők szerepvállalásának. A művészek helyi lakosok, akik bemutathatják, értékesíthetik termékeit nagyobb múzeumokban és nemzetközi kiállításokon. Ezzel teremtenek új lehetőségeket, a nehezebb mezőgazdasági időszakokban pedig jövedelmet az alkotók számára, növelve ezáltal a munkában részt vevő nők önbecsülését is.
A rendezők a társadalmi vállalkozói szellem kategóriáinak megfelelően tizenkét szekcióra osztották a tárlatot. Ezek között megjelennek az ország keleti részében fekvő Jequitinhonha-völgy hímző művészei, többük témája a magyar naiv művészek alkotásaival vethető össze. A falusi csipkeverők álarcai a mi mohácsi busóinkat idézik, melyeket ugyanúgy ünnepekkor öltenek fel a szereplők. Minden darabhoz külön történet kapcsolódik.
A Tocoiós-i szövők 1985 óta dolgoznak együtt, termékeik mindegyike kis mestermunka. Megtekinthetők az egykori őslakosok fonott vázái, s természetesen a napi használati eszközök, máshol a természet szeretete jelenik meg: színes textil papagájok köröznek a fonott kosarak felett.
A kiállítás egyik legérdekesebb része a hagyományos motívumok és anyagok megjelenése korunk divatjában. Természetes anyagokból készült nyakláncok, fülbevalók, ruha-kiegészítők sorakoznak a vitrinben, gazdag fotó-összeállítás mutatja be a tradicionális tárgyak szerepét mai életünkben.
A bemutató március 6-áig várja az érdeklődőket, és ingyenesen tekinthető meg a Hagyományok Háza Halmos-Karsai termében.
Magyarország Beregszászi Konzulátusának egyik célja, hogy segítse a helyi kulturális és művészeti ágazatban tevékenykedő alkotókat, szervezeteket, valamint bemutassa és megismertesse szűkebb pátriánk kulturális értékeit. Az elmúlt években számtalan kiváló program által ismerkedhettek meg a helyiek a kárpátaljai művészvilág kiválóságaival és alkotásaikkal. A mostani alkalom során egy különleges népművészeti utazásra várták az érdeklődőket.
Február 1-én a konzulátus együttműködve a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kirendeltségével Múlt és jelen a viseletekben címmel tartott kiállításmegnyitót. Az eseményen a hálózat által két éve életre hívott kárpátaljai népviseletvarró tanfolyamon elkészült alkotások egy részét csodálhatták meg, valamint az egykori viseletek mellett megjelent a régi motívumok újragondolása, modern kori alkalmazása is.
A rendezvény elején dr. Gyebnár István ideiglenes ügyvivő konzul köszöntötte a megjelenteket. Mint fogalmazott: „A falvakban éppen kivesző népi kultúra anyanyelvünk mellett a másik olyan alap, melyet minden eszközzel élő formájában kell megőriznünk. Hiszen a népművészet, annak nyomai etikai kódként hagynak nyomot maguk után. A jelen kiállítás a kárpátaljai népviselet egy-egy múltbeli és jelenbeli darabját jeleníti meg.” Hangsúlyozta: minden tájegységnek megvan a maga sajátos jellegzetessége, azonban fontos a népművészet továbbadása és megélése, hiszen ez teszi erőssé a közösségek identitását.
Ezt követően Ködöböcz-Gerzsenyi Ilon, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja munkatársa mutatta be a hálózat működését és prioritásait.
A viseletek bemutatását a Jászberényből érkezett Tajti Erzsébet népi iparművész, a Hagyományok Háza szakoktatója végezte. Mint mondta, a kollekcióban három parasztpolgári rekonstruált viseletet láthatnak Viskről, valamint a nagydobronyi menyasszonyi és gyászviseletet, színes lánykamellényt és férfimellényt is. A kiállítás másik részét már a modernebb ruhadarabok alkották, melyekben a kék festőanyag a régi motívumok újragondolásával alkotott a mai kor divatvilágának megfelelő darabokat.
Az eseményt kulturális programként a Beregszászi Rezeda Folkműhely diákjainak előadása színesítette. A Rezeda Band – Körözsi Károly, Körözsi András, Körözsi Ferenc és Makó Jázmin – somogyi dallamokat muzsikált. Pércsi Márton és Nagy Eszter a jól ismert nagydobronyi csárdást járta el.
A megnyitót követően állófogadásra és kötetlen beszélgetésre várták a nagy létszámban megjelent érdeklődőket, valamint mindenki megcsodálhatta a kiállított alkotásokat.
Egyfajta kettősséggel találja szemben magát, aki megtekinti Réti János festőművész, grafikus alkotásaiból összeállított tárlatot. A művész 75. születésnapja alkalmából szervezett kiállításnak a Munkácsi Mihály Magyar Ház adott otthont. Réti János tájképei arról tanúskodnak, hogy a kárpátaljai festőiskola hagyományait követi. Ugyanakkor grafikái, figurális kompozíciói egyéni látásmódját, a saját maga által kialakított egyéni stílusát tükrözik. Réti János alapítótagja a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságnak és a MÉKK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének. Munkásságáért Révész Imre, illetve Boksay József és Erdélyi Béla Megyei Művészeti Díjban részesült, a Munkácsy Mihály Emlékplakett tulajdonosa. Réti János alkotásai február közepéig tekinthetőek meg a Munkácsi Mihály Magyar Ház galériájában.