Idén második alkalommal biztosít helyet a Rákóczi Tábor Sátoraljaújhelyen a XXVII. Kárpátaljai Népzenei, Néptánc- és Kézművestábornak, mely közel félezer kárpátaljai gyermekkel nyitotta meg kapuit. Az ifjú néptáncos és népzenész palántákat most is a Magyar Állami Népi Együttes művészei, valamint Szalonna és Bandája oktatja. A tábor nyitórendezvénye a XVI. Kárpátaljai népzenészek és néptáncosok találkozója volt.
Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja, valamint a tábor vezetője köszöntőjében elmondta: az elmúlt éven sajnos nem tudtak személyesen jelen lenni a táborban, de köszönik kollégáiknak, akik becsülettel helyt álltak, és így immáron 27. alkalommal rendezték meg a tábort. Mint mondta, az, hogy ma közel félezer kárpátaljai gyermek lehet jelen itt, Sátoraljaújhelyen, azt bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére is tovább kell folytatni a megkezdett utat, hiszen van kinek és kikért dolgozni.
Bacskai József ungvári magyar főkonzul elmondta: a kárpátaljai magyar emberek képesek minden akadályt legyőzni, és a nehézségek ellenére is itt vannak ebben a táborban. Mint fogalmazott, ezek a gyermekek lesznek majd azok, akik a jövő nemzedékét tanítják majd népi kultúránkra néhány évtized múlva.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke mindenki számára elsősorban azt kívánta, hogy az ide érkező gyermekek felszabadultan tudjanak gyermekek lenni. Mint mondta: „Önök Rákóczi földjéről Rákóczi földjére érkeztek, hiszen ezen területek anno mind a Nagyságos Fejedelem birtokához tartoztak, és lakói mind hűséggel álltak ki a fejedelem és a haza mellett. Kívánom ezt a kitartást önöknek is magyar kultúránk megtartásában!”
A köszöntéseket követően kezdetét vette a XVI. Kárpátaljai Népzenészek és Néptáncosok Találkozója, melynek gálaműsorával egyben az egykori viski fafaragóművészre, Balázs Istvánra is emlékeztek születésnapja alkalmából, aki hosszú éveken át kézművességet oktatott a táborban.
A műsor alkalmával a Kárpát-medence magyar tájegységeinek színes világát láthatták a 15 kárpátaljai műhely táncegyüttesének és zenészeinek előadásában. A gálaesten a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja mentorprogramjában részt vevő együttesek és zenészek mutatkoztak be, akik produkcióit Módos Máté, a Hagyományok Háza munkatársa, a Magyar Állami Népi Együttes művésze, Farkas Fanni és Kiss Balázs, a Magyar Állami Népi Együttes művészei, valamint Sikentáncz Szilveszter, az Örökség Gyermeknépművészeti Egyesület elnöke értékelte.
A találkozó a Kárpátaljai Kultúrkaraván keretében, a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg. A gálát követően kezdetét vette a tábor, mely táncházzal nyitotta meg kapuit. A XXVII. Kárpátaljai Népzenei, Néptánc- és Kézművestábort június 18. és 24. között rendezik meg, a résztvevők hangszeres, táncos és kézműves-foglalkozásokon vehetnek részt, majd esténként táncházra kerül sor. Csütörtök este a Szalonna és Bandája zenekar, a kárpátaljai népzenészek és a Kárpátalja Néptáncegyüttes táncosai adnak népzenei koncertet, péntek este pedig táborzáró műsorra kerül majd sor.
A program a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja szakmai partnerségével, valamint a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet által valósul meg a magyar kormány támogatásával.
A Beregszászi Rezeda Folkműhely a nehézségek ellenére sikeres tanévet zárt, illetve egyben első alkalommal bocsátott ki végzős csapatot. A műhelyben idén is tanévzáró gálakoncerttel mutatták be a diákok az elmúlt évben elsajátított, táncos, zenei és énekes anyagokat.
A Beregszászi Rezeda Folkműhely megalakulása óta azt a célt tűzte ki, hogy ne csak megismertesse a Beregszász és környéki fiatalokkal a magyar népi kultúrát, hanem értő és használó közösséget formáljon, ahol a diákok számára a népi kultúra saját nyelvként, kifejezőeszközként szolgál. „Azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek tovább is tudják adni ezt a »nyelvet«” ‒ mondta köszöntőjében Várady Enikő, a Rezeda Folkműhely igazgatója. Visszaemlékezve a kezdetekre elmondta: „2016-ban tizenhat szemű csillogó kisgyermekkel találkoztunk először, amikor megalakult a Rezeda Néptáncegyüttes, akkor még nem sejtettük, hogy később egy teljes műhely jön létre, kielégítve ezáltal a helyi népzenekedvelők igényeket. Belevágtunk valamibe, amiről elmondhatom, hogy jól tettük, hiszen olyan fantasztikus csoport született, akikről biztosan tudom, hogy a célt sikerült elérnünk. Nemcsak ismerik, de már beszélik is ezt a különleges, őseink által ránk hagyományozott nyelvet.” Mint mondta: a háború sajnos átírta az elképzeléseiket, mindezt a felnőttcsoport sínylette meg a legjobban, hiszen a csapat jelentős része külföldre került, mindössze néhányan maradtak itthon. „De így sem adtuk fel, és ma ők négyen jelképezik az elmúlt nyolc év kemény munkájának lezárását” – hangzott el.
Dr. Erdei Péter beregszászi magyar vezető konzul elmondta: öröm látni, hogy Kárpátalján sok fiatal foglalkozik népi hagyományaink megőrzésével és elsajátításával. Ékes bizonyítéka mindez annak, hogy a Rezeda Folkműhelyben a kedvezőtlen körülmények ellenére is ötven gyermek táncol, énekel és zenél. Mint mondta: a magyar kormány lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni a továbbiakban is a kárpátaljai magyar kultúrát és a helyi közösségeket.
Szilágyiné Tóth Gabriella, a folkműhely alapítótagja elmondta: „Örömmel tölt el, hogy a műhely remek úton halad, és ennyi csillogó szemű gyermek, ifjú sajátíthatja el magas szinten a népi kultúrát. Az élet engem egy másik színtérre vitt, az óvodába, de ettől függetlenül a folkműhelyre mindig szeretettel gondolok, és amiben tudok, segítek majd. Öröm látni, hogy Enikő, Péter és a többiek a nehézségek ellenére sem hagyták abba az elkezdett munkát” ‒ fogalmazott Gabriella, a műhely egykori oktatója.
Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője köszöntőjében megjegyezte: a Rezeda Folkműhely évek óta demonstrálja a népi hagyományok és a néptánc közösségformáló erejét. Kiemelte, hogy a Beregszászi Rezeda Folkműhelyben évek óta minőségi oktatás zajlik, amelyért köszönet illeti a műhelyben oktató pedagógusokat. Köszönetet mondott, hogy a Rezeda Folkműhelyben nemcsak ápolják és elhívatott munkával őrzik kulturális örökségünket, de a műhely Beregszász városát is népszerűsíti határon innen és túl.
Huszár Péter, a Beregszászi Városi Tanács KMKSZ-frakciójának helyettes vezetője köszönetet mondott a folkműhelyben oktató pedagógusoknak, hogy az elmúlt nyolc évben elhivatottan végzik munkájukat. Mint mondta: „A Rezeda Folkműhely nemcsak színvonalas oktatásáról ismert, hanem mindarról a különleges közösségi létről is, amely jellemzi a műhelyt. Nem szabad hagyni, hogy hagyományaink feledésbe merüljenek, hiszen mindezek rólunk szólnak.”
A köszöntőket követően a gálakoncert következett, melynek helyszínt a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház biztosított. A műsor alatt mezőföldi, viski, nagydobronyi, szilágysági, bonchidai táncokat láthattunk a folkműhely különböző korcsoportú fiataljai által, a népzenészek és énekespalánták pedig dél-dunántúli, mezőségi, bogyiszlói, szatmári és még sok érdekes más tájegység zenéjével varázsolták el a közönséget.
A produkciókat követően a folkműhely igazgatója átadta a ballagó diákok számára a jelképes okleveleket, sajnos a teljes csapat nem tudott jelen lenni, így 4 fő vehette át a tanulmányaik befejezését szimbolizáló oklevelet. A diákok is meglepetéssel készültek Várady Enikő és Orosz Péter néptánctanárok számára. Elbúcsúzva tőlük visszaemlékeztek az elmúlt nyolc év legszebb pillanataira, melyet kisebb történetbe öntve meséltek el.
A folkműhely közel ötven diákja a nehézségek ellenére is színvonalas gálaműsorral örvendeztette meg a szülőket, hozzátartozókat.
A program a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., valamint a magyar kormány támogatásával valósult meg.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet színes kulturális programmal várta az érdeklődőket a nemzeti összetartozás napjához kapcsolódva a beregardói Perényi Kultúrkúriában június 8-a délután.
A PCS vezetése úgy döntött, a gyerekeket és felnőtteket egyaránt megszólító rendezvényt szervez az emléknap alkalmából, így a kúriába látogatók megtekinthették A Szakkör program kiállítását, majd mesevetítésen és kézműves-foglalkozásokon vehettek részt.
Az alkalom megnyitóján a jelenlévőket elsőként Pallagi Marianna, a PCS igazgatója köszöntötte, aki ismertette a délutáni programokat, majd bemutatta a Nemzeti Művelődési Intézettel együttműködve megvalósult A Szakkör programot, valamint a 2022–2023-as időszakban elkészített anyagokból összeállított tárlatot.
A Szakkör folyamán közösségteremtő céllal kívánják élővé tenni hagyományainkat. A Pro Cultura Subcarpathica koordinálásával 13 szakkör valósult meg a Beregszászi és az Ungvári járásban mintegy 70–80 fő bevonásával. A szakkörök foglalkozásai a gyöngyfűzés, hímzés, gyertyaöntés, csipkeverés, tojásfestés, vesszőfonás, makramé és mézeskalács-készítés tematikában zajlottak.
Molnár György, a Nemzeti Művelődési Intézet partnerségi központvezetője felszólalásában elmondta: nagy öröm számára, hogy személyesen is részt vehet a kiállítás ünnepélyes megnyitóján a Vérke-parti városban. Ismertetve a Kárpát-medencében futó A Szakkör programot kiemelte: ha a program Magyarországon jelentős szerepet tölt be a közösségépítésben és a népi hagyományok átörökítésében, akkor itt, Kárpátalján többlet jelentősége van a szakköröknek, hiszen a háború nyomása alatt és annak légkörében a résztvevők az alkotómunka során néhány órára kikapcsolódhatnak és elfeledkezhetnek a szomorú dolgokról.
„Kárpátalján különös jelentősége van ennek a programnak, hiszen együtt alkotni és közösségben lenni jó” – emelte ki Molnár György, hangsúlyozva: örömmel tapasztalja, hogy évről évre egyre nagyobb az érdeklődés a program iránt, hiszen míg két évvel ezelőtt csak néhány kézműves szakkör indult el, addig az elmúlt évben már 29, s jelenleg pedig ez a szám már az 50 fölé közeledik – „Ez egy örömteli folyamat, s bízom benne, hogy mindenki, aki részt vesz a programban, örömét leli benne” – tette hozzá.
A kiállításmegnyitót követően Györkené Csákány Marianna előadásában olyan szívhez szóló megzenésített versek és dalok csendültek fel, mint Bodnár Éva Szülőföld, Pósa Lajos Nincsen olyan szép hazája senkinek, mint a magyarnak és Agyagfalvi Hegyi István A magyar dal című verse, valamint az Ezer évről szól az ének című dal.
Az eseményen Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul elmondta: Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma örömmel csatlakozott a Petőfi-bicentenárium eseményeihez, s a világ különböző országaiban működő magyar külképviseletek számos programot bonyolítanak le Petőfi Sándor életére és munkásságára emlékezve. A Petőfi-emlékévhez kapcsolódva Magyarország Kijevi Nagykövetsége jóvoltából elkészült a Jankovics Marcell rendezésében Petőfi Sándor János vitéz című animációs film ukrán nyelvű felirata. Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa közreműködésével a rajzfilmet a kárpátaljai közönségnek is bemutatják, a turné egyik állomása a Perényi Kultúrkúria volt.
„Ez az elbeszélő költemény olyan, mintha népmese lenne, csak éppen versben előadva. Jankovics Marcell rajzfilmfeldolgozása képi formában hozza közel Kukorica Jancsi kalandjait. Azért is kiemelkedő ez az alkotás, mert a magyar egész estés animációs filmek gyártása a János vitézzel indult el 1971-ben. A filmet 1973. május 1-jén mutatták be a magyar mozik. A film látványában a szecesszió, a pop art, valamint a magyar népi díszítőművészet sajátos ötvözete. Az idén ötven éves alkotás teljes körű restaurálása, modernizálása pedig a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatóságaiként működő Filmarchívum és Filmlabor együttműködésében valósult meg, az ukrán feliratozást pedig kijevi nagykövetségünk készítette el” – mondta a diplomata.
A filmvetítés közben az érdeklődőket kézműves-foglalkozásokkal is várták, melyek során megtekinthették és elsajátíthatták a vesszőfonás fortélyait, a legfiatalabbak viszont papírvirágokat is készíthettek. A program ideje alatt a szervezők kemencében sült almás és lekváros kaláccsal kínálták a résztvevőket.
Az élet folytatódik címmel nyílt kiállítás június 2-án a Munkácsy Mihály Magyar Házban Ivan Brovdi szobrász, fafaragó és festőművész megragadó alkotásaiból.
Ivan Brovdi 1939. június 2-án született a nagyszőlősi járási Ilonokújfaluban. Középiskolai tanulmányait Nagykomjáton végezte, majd 1961-ig az Ungvári Iparművészeti Iskolában tanult, ahol sikeresen fejezte be a Faipari Művészeti Szakot. Tanárai Ivan Harapko, Fegyir Manajlo, Vaszil Szvida, Anton Sepa és Konsztantin Lozovij voltak. Munkásságát számos díjjal ismerték el, emellett büszkélkedhetett az Ukrajna érdemes művésze, valamint az Ukrajna népművésze címmel is. Alkotásait 1965-től kezdődően egyéni kiállításokon is bemutatták, művei megtalálhatók múzeumokban, galériákban és magángyűjteményekben is szerte a világon.
A kiállításmegnyitó elején a vendégeket elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte, aki elmondta: a kiállított festményeket végigszemlélve egyik szeme örül, a másik viszont sír, hiszen a művész életének 84. évében ez év márciusában elhunyt. Tarpai József felidézte azt a meghatározó és egyben megható pillanatot, amikor néhány hónappal ezelőtt Ivan Brovdi személyesen kereste fel az intézmény vezetőségét, majd végigjárva az épületet kijelentette: itt szeretné megszervezni következő kiállítását. „A művész úr lélekben itt van most velünk. Igazi sikertörténet az övé – egy Ugocsában született egyszerű kárpátaljai ember, aki Ungváron tanult, majd Beregszászban kezdte el munkásságát, s végül Munkácson alkotott –, s azt gondolom, hogy itt, a Munkácsy Mihály Magyar Házban Erdélyi Béla és Glück Gábor után ő is egy olyan művész, aki megérdemli, sőt fontos, hogy tudjanak róla” – hangsúlyozta a Magyar Ház igazgatója.
Papp Ferenc ungvári magyar konzul elmondása szerint megtisztelőnek tartja, amikor olyan rendezvényen vehet részt, amely bemutatja Kárpátalja csodálatos és egyedülálló művészeti világát és az itt élő képzőművészek munkásságát. „Ilyen képzőművész volt Ivan Brovdi, Ukrajna érdemes művésze” – tette hozzá felszólalásában.
Ivan Brovdi elsősorban szobrászként szerzett hírnevet, legismertebb művei a Szinevéri tónál található Szin és Vér, valamint a Munkács központjában lévő Cirill és Metód emlékmű. A művésznek Kárpátalja városai mellett Kijevben, Zsitomirban és Ivano-Frankivszkban is vannak köztéri szobrai, de Magyarországon is láthatók munkái, például a Nagyatádi Nemzetközi Faszobrász Alkotótelepen látható a Tél című alkotása.
A művész – elmondása szerint – három célt tűzött ki maga elé a festőművészet terén: kárpátaljai festőművész akar lenni, mindeközben jó szakember és végül „színes” alkotó, amely annyira jellemzi a kárpátaljai képzőművészeket – elevenítette fel Papp Ferenc.
Az utóbbi években Ivan Brovdi a festészetben is jelentős sikereket ért el, nagy méretű színes képein sajátos érzékenységgel ragadja meg és ábrázolja a kárpátaljai falusi emberek mindennapjaiból ellesett pillanatokat. A művész filozófiája különösen figyelemre méltó, hiszen az alkotó nemcsak a tájat és az életképeket mutatja be kiváló művészi eszközökkel és magas szinten, hanem a kulturális tájban és a történelemben együtt élő embereket mutatja be emberközelből.
A diplomata a kiállítás apropóján jelezte, hogy Magyarország ungvári és beregszászi külképviseletei mindig támogatták és folyamatosan támogatják a kárpátaljai művészeket, az épületeiben teret adva különböző kiállításokkal. Elmondta, hogy az ungvári főkonzulátus egy új kezdeményezést indított el, melynek első állomása szerdán volt. A kiállítássorozat – a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeummal együttműködve – a kárpátaljai művészcsaládok több nemzedékének munkásságába kíván betekintést nyújtani.
A köszöntőket követően Mihajlo Szirohman festőművész, grafikus, művészettörténész hivatalosan is megnyitotta a kiállítást, beszédében a festészet ünnepének nevezve a rendezvényt. Ivan Brovdit és művészetét jellemezve kiemelte: nagysága abban is rejlik, hogy képes volt festészetébe adaptálni a humort, ami nagyon ritka, hiszen ezt nehéz átadni, Brovdi azonban profi szinten művelte ezt. A rá jellemző lobbanékonyságot a festészetben tudta legjobban átadni, képein az élet legfontosabb motívumait mutatja be – konstatálta.
Elismerően beszélt a művész munkásságáról Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Egyesület kárpátaljai szervezetének vezetője, Volodimir Horisnyak újságíró, valamint Olekszandr Mondics, a kiállítás tervezési vezetője, a művész legjobb barátja. A Brovdi család nevében köszöntötte a jelenlévőket a művész unokája, Sztefánia Brovdi.
Az összesen mintegy hetven festményből és szoborból álló kiállítás megnyitóját követően mindenki alaposabban is szemügyre vehette a műveket és megcsodálhatta Ivan Brovdi kiemelkedő tehetségének eredményét. Ehhez hangulatos zenei aláfestés is társult a Szerhej Dobos által vezetett vonós kvartett játékának köszönhetően.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa évek óta rendszeresen bemutatkozási lehetőséget biztosít a kárpátaljai művészeknek. Kisebb szünet után most az ungvári főkonzulátus a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeummal együttműködve egy új kiállítássorozatot indított útjára. Ezúttal a kárpátaljai művészdinasztiák munkásságát mutatják be. A kiállítássorozat első eseményeként május 31-én, szerdán Boksay József, a kárpátaljai festőiskola alapítója, kiemelkedő képviselője és családja, ifj. Boksay József és Erfán Ferenc (Boksay József unokája) festőművészek, valamint Erfán Irina kerámiaművész alkotásaiból nyílt tárlat a külképviseleten. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Pavol Pánis, Szlovákia ungvári főkonzulja.
Elsőként a rendezvény házigazdája, Bacskai József főkonzul osztotta meg köszöntő gondolatait. Kiemelte, hogy mindig nagy megtiszteltetés számára Kárpátalja csodálatos és egyedülálló művészi világának, valamint az itt élő művészek munkásságának a bemutatása.
– Mai eseményünk jelentőségét az adja, hogy egy újfajta kezdeményezést szeretnénk elindítani, hiszen a kárpátaljai festőiskola méltán ismert és elismert tehetséges művészei közül sokan büszkén vallhatják magukat művészdinasztiák tagjainak. A ma útjára indított kiállítássorozattal Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeummal együttműködve a kárpátaljai művészcsaládok több nemzedékének munkásságába kíván betekintést nyújtani. Most egy olyan művészcsalád munkássága előtt tisztelgünk, akik a kárpátaljai képzőművészet kiemelkedő és meghatározó művészei, akiknek munkásságát a soknemzetiségű lét határozta és határozza meg, akiknek műveiben mindig visszaköszön a magyarságtudatuk is. Boksay József képeiről az egyszerűség sugárzik. Egyházi művei, szépséges hazáját, Kárpátalját ábrázoló tájképei és családtagjairól készült portréi számomra annak a sajátos huszadik századi életútnak a tükrei, amelyben Boksaynak része volt, és amelyben helytállt. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, mely tagjainak el sem kellett hagyniuk Kárpátalját, mégis négy állam polgárai voltak életük folyamán. Boksay József műveiből sugárzik a szülőföld végtelen szeretete, művészeti alkotásai élethűen visszatükrözik azt a sokszínű és soknemzetiségű megyét, ahol soknemzetiségű emberek élnek, alkotnak együtt békésen.
Boksay munkássága Erdélyi Béláéval együtt máig meghatározó és iránymutató a fiatalabb művészgenerációk számára. Boksay leszármazottai pedig nem egyszerűen csak folytatták a nagy előd hagyományait, hanem sajátos művészetükkel hozzájárultak azok fejlesztéséhez – hangsúlyozta a főkonzul, és megköszönte a szépművészeti múzeumnak és Erfán Ferenc igazgatónak, Boksay József unokájának, hogy a főkonzulátus rendelkezésére bocsátotta a kiállítás anyagát, és megszervezhették ezt a tárlatot. Úgyszintén kiemelte Vida László első beosztott konzul szerepét, aki a festődinasztiákat bemutató sorozat ötletgazdája.
Volodimir Csubirko, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke köszönetet mondott Bacskai Józsefnek és munkatársainak a kárpátaljai művészet népszerűsítéséért.
– Önök hatalmas munkát végeznek, és fejlesztik a kultúrát. Köszönjük, hogy mellettünk állnak ebben a nehéz időszakban. Biztos vagyok benne, hogy Ukrajna az EU-ban lesz, és művészeink kreativitása egész Európa tulajdonává válik. Van mire büszkének lennünk, és ezt a kiállítás ismét bizonyítja – mondta.
A városban zajló Nemzetközi Labdarúgó-gyermekjátékok elnökével és szerbiai szponzorával, Igor Topolevval érkezett Bohdan Andrijiv, Ungvár polgármestere, aki megjegyezte, hogy az Erdélyi Béla és Boksay József által alapított kárpátaljai festőiskola hagyományait napjainkban is folytatják a fiatal tehetségek, így a kárpátaljai festőiskola halhatatlan.
Jevhen Tiscsuk, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás Kulturális Főosztályának vezetője kreatív ötletnek nevezte a kiállítássorozatot. Mint mondta, a főkonzulátuson kialakított artszigetnek köszönhetően több ember láthatja a művész és családtagjai, tehetséges utódai alkotásait.
Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke kiemelte: annak ellenére, hogy az országban háború dúl, fontos a művészet, ugyanis ez az életet szimbolizálja.
– A kárpátaljai művészdinasztiák munkásságának bemutatására már a szövetség is tett egyszer kísérletet: nyolc éve az Ungvár Galériában. Kárpátalján közel 27 művészdinasztiát tartanak számon. A mostani időkben különösen fontos ez a kiállítás, mivel nagyon sok belső-ukrajnai menekült érkezett a megyénkbe. Ezekkel az emberekkel meg kell ismertetni a kultúránkat, a hagyományainkat, a lehetőségeinket, valamint azt, hogy hová érkeztek, és milyen kenyeret fognak velünk együtt enni – fogalmazott Borisz Kuzma, és kiemelte a külképviselet érdemeit Kárpátalja képzőművészetének népszerűsítésében.
Erfán Ferenc múzeumigazgató, a dinasztia napjainkban élő és alkotó tagja elmondta, hogy a háborús Ukrajnában az értékek átértékelése zajlik. Fontos, hogy ebben az időszakban értékeink ne vesszenek el, hanem megőrződjenek és gyarapodjanak.
– Hálásak lehetünk Kárpátalján a szlovák és a magyar külképviseleteknek azért, hogy felkarolják a kulturális életet, támogatják azokat az értékeket, amelyek fontosak számunkra. A festőiskola alapítóival, a Boksay-dinasztiával kezdtük a kiállítássorozatot, kezdhettük volna Munkácsyval, de akkor nem sikerült volna ilyen terjedelmű tárlatot bemutatni. A múzeumnak voltak hasonló próbálkozásai, pl. Glück Gábor és feleségének a tárlata, amely arra is rámutatott, hogyan hat a művész személyisége környezetére – jegyezte meg.
A megnyitón jelen lévők ezt követően megcsodálhatták a napjainkban és a múlt század elején készült alkotásokat, s hosszasan elidőzve társalogtak.
Május 17-én Gyarmati Gabriella, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténésze látogatott el a Munkácsy Mihály Magyar Házba, melynek központi rendezvénytermében tartotta meg a Munkácsy Mihály életútját és munkásságát bemutató részletes előadását.
179 évvel ezelőtt, 1844. február 20-án Munkácson látta meg a napvilágot Lieb Mihály Leó, aki szülővárosa előtt tisztelegve felvette a Munkácsy nevet, s hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A Latorca-parti város szívében található és a festőművészről elnevezett kulturális központ méltóképpen őrzi Munkácsy Mihály emlékét. A Munkácsy Mihály Magyar Ház főbejáratánál a festőgéniusz mellszobra köszön a látogatókra, a lépcsőkön lépkedve Munkácsy vázlatainak másolatait tekinthetik meg az épületbe betérők, míg a központi rendezvénytermet a művész leghíresebb festményeinek reprodukciói díszítik.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház vezetése az elmúlt évben elhatározta, hogy felkeresik a festőművész nevét viselő intézményeket, s velük együttműködve még közelebb hozzák Munkácsy életművét szülővárosa jelenlegi lakóihoz.
Pfeifer Anita, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere elmondta, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum volt az első felkeresett intézmény, amellyel – annak pozitív visszajelzésének köszönhetően – azóta nagyszerű az együttműködés. Február végén, a festőművész születésének évfordulója alkalmából szervezett rendezvényre például Bácsmegi Gábor régész, főmuzeológus, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója is ellátogatott, aki tartalmas előadásban mutatta be Munkácsy Mihály életútját és művészetét.
A festőóriás szülővárosában lévő kulturális központ számára nagyon fontos a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeummal való együttműködés, s ezúttal a festő halálának évfordulójára emlékezve Gyarmati Gabriella művészettörténész, muzeológus adott átfogó, az ismeretlen fiúból festőfejedelemmé lett Munkácsy életének meghatározó mozzanatait kiemelő előadást. A prezentáció a festőművész életművét bemutató, a békéscsabai múzeumban őrzött több mint 400 relikviát tartalmazó tárlat alapján készült.
Gyarmati Gabriella lényegre törően, ugyanakkor érzékletesen mesélte el a hatévesen árva sorsra jutott kisfiú történetét, aki szülei halála után Békéscsabára került anyai nagybátyjához. A család eredetileg asztalosnak szánta, ezért nagybátyja, Reök István inasnak adta, ez azonban mély nyomot hagyott az érzékeny fiú lelkében. Békéscsabán ismerkedett meg Szamossy Elek portréfestővel, aki nagy hatással volt rá. Szamossy mellett két évig tanulta a festés alapjait, majd 18 évesen Pestre költözött. 1865-től a Bécsi Képzőművészeti Akadémia előkészítőjére járt, azonban fél év után ismét hazatért Magyarországra. 1867-től ösztöndíjjal tanult Párizsban, majd Münchenben, később pedig Düsseldorfban. 1868-ban vált hivatalosan is Liebből Munkácsyvá, innentől kezdve ezen a néven jegyezte festményeit. Ebben az évben festette meg az Ásító inast, mely Munkácsy saját, egyedi stílusának első képe. Stílusának kialakulásában hatással volt rá Gustave Courbet, Wilhelm Leibl és Rembrandt. A kortárs impresszionista festők munkáit nem igazán értékelte, Munkácsy inkább a realista ábrázolást képviselte és a saját útját járta. Az előadás képet adott a kolosszálképek születésének körülményeiről, hogy hogyan került a Honfoglalás az Országházba, vagy Krisztus szenvedéstörténetének képhármasa – az Ecce homo, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota – állandó helyére, a debreceni Déri Múzeumba, s hogyan vált Munkácsy világszerte népszerű és keresett festőművésszé.
A hallgatóság számára felemelő volt az előadás azon része, amelyben a művészettörténész felidézte a festőművész 1882-es hazalátogatását. A kíséretében vele együtt utazó Mikszáth Kálmán, a Pesti Hírlap akkori munkatársa tudósításából tudjuk, hogy Munkács polgárai fáklyásmenettel, a város utcáinak fellobogózásával, diadalkapuval, 207 terítékes díszebéddel, táncmulatsággal, emléktáblával – fejedelemnek kijáró tisztelettel –, s egy közadakozásból készült ezüst babérkoszorúval fogadták városuk híres szülöttjét. A tervek szerint a Munkácsy Mihály Magyar Ház és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum együttműködésnek köszönhetően ennek a babérkoszorúnak a másolatát Munkácsy Mihály születésének 180. évfordulója alkalmából, jövőre a Latorca-parti intézmény is megkapja.
Gyarmati Gabriella elhivatott kutatója Munkácsy Mihály életének és munkásságának. Az előadást követően elmondta, fontosnak tartja a Munkácsy Mihály-kultusz megőrzését, és számára nagyon megtisztelő érzés, hogy a festőóriás szülővárosában tarthatott előadást. „Munkácsy Mihály története egy olyan művészről szól, akit az 1880-as években a legkiemelkedőbb élő festőnek tartottak. Festőfejedelemként emlegették, géniuszként tisztelték – Békéscsabán, Magyarországon, Európában és Amerikában egyaránt. Művei elgondolkodtatták és felrázták, máskor elvarázsolták és gyönyörködtették a közönséget. Képei ma is képesek erre…” – fogalmazott a művészettörténész.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács (KMTT) május 14-én a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban Elődeink nyomdokain címmel egésznapos rendezvényt szervezett, melynek célközönségét az iskolás gyerekek alkották.
A szervezők nevében Mester András, a KMTT elnöke köszöntötte az alkalomra érkezőket, aki röviden ismertette az emlékpark, valamint a 2020-ban átadott impozáns látogatóközpont kialakításának történetét, s kitért az állatsimogató, valamint az épülő lovarda jelentőségére is. Felszólalásában emlékeztetett arra, hogy Kárpátalja területén számos, a honfoglalás idejéből származó leletre bukkantak, amelyek közül a beregszászi járási Tiszacsomán feltárt temető a környék legjelentősebb emlékhelyeként ismert. A falu határában már 130 évvel ezelőtt megkezdődtek az első régészeti ásatások, miután egy honfoglalás kori település nyomaira bukkantak. Mintegy száz év múlva a régészek egy X. századi magyar határvédő közösség nyughelyét és egy korabeli települést tártak fel, mellyel egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a honfoglaló magyarok egy része a Kárpátokon átkelve nem vonult tovább, hanem településeket létrehozva letelepedtek a vidéken. Tény tehát, hogy a magyarság több mint 1 100 éve jelen van ezen a területen.
1996-ban a KMKSZ kezdeményezésére a több mint ezeréves temető északi részén emlékparkot hoztak létre. Az itt található látogatóközpont az emlékparkkal együtt az itt feltárt honfoglalás kori temető régészeti leletanyagát ismerteti meg az érdeklődőkkel. A látogatóközpontot Kész Barnabás néprajzkutató–történész rendezte be a korhoz hűen: láthatunk korabeli temetkezési helyet, kettévágott jurtát, az évszázadok magyar zászlóit, pattintott eszközöket, fegyvereket, a különböző korok magyar népviseletét. A központ második szintjén a helyi magyarság X. századi életmódját, a tetőtérben pedig az Árpád-házi királyok korának helyi vonatkozású emlékeit tekinthetik meg az ide betérők.
Köszöntötte a látogatókat Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke is, aki aláhúzta: „Nekünk itt van a hazánk. Honfoglaló őseink itt éltek, letelepedtek ezen a vidéken, mi pedig magyarságunkat máig őrizzük, s az ilyen helyeknek köszönhetően – mint a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark és a Látogatóközpont – reméljük, ez még nagyon sokáig így lesz.”
A Tiszacsomáról, Mezőgecséből, Badalóból, Nagymuzsalyból és Benéből érkezett csoportok ezután egymást felváltva, félórás időközönként tárlatvezetésen vettek részt, melynek keretében Kész Margit néprajzkutató, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára bemutatva a számos elemből álló kiállítást virtuális utazásra invitálta a jelenlévőket. A gyerekek számára kifejezetten érdekesen mesélt a honfoglaló magyarok életmódjáról, viseletéről, harcmodoráról és hitvilágáról, a táltosokról, s bemutatta a kiállítótérben berendezett jurtát és a benne található eszközöket. A honfoglaló magyarok életmódja és hitvilága című előadásában az iskolásokat bevonva közösen idézték fel a magyarok eredetmondáit – a totemállat turulmadár és a Hunor és Magor történetéhez fűződő csodaszarvas mondáját –, Lehel kürtjének mondáját, valamint a Világfához – vagy Életfához – kapcsolódó hősmeséket.
Ez idő alatt a kisebb termekben kézműves-foglalkozások zajlottak, melyeken a gyöngyfűzést, a körmöcskézést, a szövést és a nemezelést sajátíthatták el, s pálcikababákat is készíthettek. Az udvaron Csurman Bence, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola filológia szakos hallgatójának vezetésével a bátrabbak kipróbálhatták a honfoglaló magyarok egyik meghatározó fegyverét, a visszacsapó reflexíjat, valamint a csikósok és a betyárok karikás ostorát. Minden gyerek megtekintette az állatsimogatót, ahol pónikat, racka juhokat, nyulakat, libákat és mangalicákat is láthattak. A rendezvény végén a látogatókat bográcsgulyással és frissen sült fánkkal kínálták.
Ismerni a honfoglaló magyarok történetét, emlékezni az ősökre, az Európa szívében élő nemzet gyökereire kötelesség, hiszen addig marad a miénk, amíg ismerni fogjuk. Ezt szolgálta ez a rendezvény is, melyhez hasonlók szervezése a jövőben is tervben van.
Közönségtalálkozóval egybekötött filmbemutatón vehettek részt Nagydobronyban és Nagypaládon az érdeklődők, ahol az elmúlt hétvégén mutatták be a Déryné ifjasszony című filmet, melyet az említett helyszíneken a KMKSZ és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház szervezésében, az anyaországi Déryné Program hozzájárulásával mutatták be. A film után életéről, munkásságáról, a filmről, a forgatás kulisszatitkairól és szülőföldjéhez, Kárpátaljához fűződő viszonyáról is beszélt a nézők kérdéseire válaszolva a Dérynét alakító Tarpai Viktória Jászai Mari-díjas színésznő.
A Vidnyánszky Attila által rendezett film gyakorlatilag egy ugyancsak általa rendezett színházi előadást filmváltozata. A kárpátaljai származású rendező, a budapesti Nemzeti Színház vezérigazgatója, a film Uránia filmszínházbeli díszbemutatóján úgy fogalmazott: „A mű a film és a színház között helyezkedik el” – amely a koronavírus-járvány okozta kényszerű leállást kihasználva készülhetett el. Herczeg Ferenc 1925-ben írt, az 1800-as évek elején játszódó drámáját dolgozzák fel, filmen szokatlan, újszerű módon, a színészek korabeli ruhákban, festett háttér és egyszerű, stilizált diszketek között. A címszereplő Tarpai Viktória mellett Nimling szerepében láthatunk a filmben egy másik beregszászi színészt, Ivaskovics Viktort is.
Nagydobronyban a Magyar Házban mutatták be a filmet, ahol a vetítésre érkezőket az intézményt vezető Szanyi Éva köszöntötte, ismertetve a filmről a legfontosabb tudnivalókat. A hosszú, két és félórás film végén lépett be a terembe a címszerepet játszó, Dérynét alakító Tarpai Viktória, akit nagy tapssal fogadtak. A Jászai Mari-díjas színésznőt Hidi Tünde, a Karpatalja.ma hírportál újságírója kérdezte, de aktívan bekapcsolódott a beszélgetésbe a közönség is.
Nagypaládon a helyi középiskola színháztermében, a megjelenteket Illés Katalin, a KMKSZ Nagypaládi Alapszervezetének elnöke köszöntötte, név szerint is kiemelve László Beátát, a Tiszapéterfalvai Kistérségi Tanács titkárát, Virág Margarétát, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének alelnökét, járási képviselőt, Peleskei Bélát, a Máramaros-Ugocsai Református Egyházmegye főjegyzőjét, Kótunovics István nagypaládi görögkatolikus papot, Teremta Innát, a házigazda középiskola igazgatóját és Bornemissza Anton nagypaládi elöljárót. Majd a filmvetítést megelőzően az egy éve alakult Szatmár Énekegyüttest alkotó hölgyek gyönyörű népviseletben léptek a közönség elé és magyar népdalokat énekeltek.
Illés Katalin elmondta, hogy a film nagypaládi bemutatását ő szorgalmazta: „Én a magyar kultúra napján már láttam ezt a filmet Beregszászban. Fontosnak tartottam, hogy ez a kicsi magyar közösség, akik itt megmaradtak, lássák ezt a filmet. Nagyon jónak tartom a filmet és örülök, hogy Viktória is ellátogat ma hozzánk, akivel beszélgethetünk, közelebbről is megismerhetjük.”
A főszereplő Tarpai Viktóriával Nagypaládon Illés Katalin beszélgetett. A színművésznő beszélt pályájának kezdeteiről, a Déryné-program céljairól, hogy a színházi kultúrát eljuttassák olyan vidéki helyszínekre, ahol az emberek egyébként nem látnának színházi előadást. A színész szemszögéből a színházi és filmszerep különbségeiről, illetve a nyolc nap alatt leforgatott film létrejöttének részleteiről, kulisszatitkairól. A művésznőt nagy érdeklődéssel hallgatta a közönség, többen kérdeztek tőle, aki igyekezet félreérthetetlenül hangsúlyozni, hogy erőt és tartást adnak számára a kárpátaljai gyökerei, ma is haza kell jönnie pihenni, töltekezni, soha nem szakad el szülőföldjétől és szülőfalujától, Nagymuzsalytól.
A közönségtalálkozó végül hosszan elhúzódó, kellemes beszélgetéssé alakult, mely végén Tarpai Viktória tudósítónknak elmondta: „Valami olyan erővel bírnak ezek a találkozások, amelyek nagyon sok mindenben megerősítenek, hitet adnak és tovább segítenek. Az eddigi találkozókon azt tapasztaltam, hogy az embereknek igényük van arra, hogy lássanak magyar filmet, vagy akár színházi előadást, hogy összejöjjenek, közösségben legyenek, hogy meg tudják osztani a gondolataikat, kíváncsiak a másik ember gondolatára, akit esetleg a színpadon vagy a filmen látnak. A találkozók során megerősítést kaptam azzal kapcsolatban is, hogy a kárpátaljai magyarok ki fognak tartani szülőföldjükön minden nehézség ellenére.”
A Déryné ifjasszony című filmet még Nagyszőlősön is be fogják mutatni május 13-án a KMKSZ nagyszőlősi székházában, ahol a közönség ugyancsak találkozhat Tarpai Viktóriával.
A szalókai mézeskalács-készítő és gyöngyfűző szakkörök tagjai április 30-án közös kiállítással kápráztatták el az érdeklődőket a Szalókai Kultúrházban megszervezett kiállítás keretében. A lakiteleki Nemzeti Művelődési Intézet Szakkör Programjának keretében létrejött két szalókai szakkör közül a mézeskalács-készítők januárban, a magyar nemzeti Himnusz inspirálta alkotásukkal a magyar kultúra napi program díjazottjai lettek.
A két szakkört vezető Halász-Kovács Mária, aki egyben a Szalókai Kultúrház vezetője és a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke, tudósítónknak elmondta: „Mi, szalókaiak 2021-ben csatlakoztunk a Nemzeti Művelődési Intézet Szakkör Programjához, akkor a KMKSZ járási szervezetének és a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesületnek a vezetői hívták fel a figyelmünket erre a lehetőségre. Elsőként egy ötfős csoporttal a hímző szakkörre jelentkeztünk, mert úgy gondoltuk, hogy a hímzésnek vannak ma is élő hagyományai községünkben. Annak ellenére, hogy nem most kezdtünk hímezni, sokat tanultunk a szakkörprogram jóvoltából. Például a korábban Szalókán széles körben ismert, de mára feledésbe merült azsúrozás technikát visszatanultuk.”
A mostani kiállítás kapcsán Halász-Kovács Mária elmondta, hogy a korábban hímzési technikákkal ismerkedő asszonyok most a gyöngyfűzésben láttak kihívást, tavaly november óta sikerrel vették az akadályt, mert mind a harminc leckét hibátlanul elsajátították az internetről letölthető oktatóvideók segítségével.
A mézeskalács-készítő tanfolyam elindulása pedig Ráti Évának köszönhető, aki már korábban is foglalkozott ezzel a hagyományos mesterséggel. Hozzá csatlakoztak a többiek, akik érdeklődtek a mézeskalács-készítés mesterfogásai iránt. A szakkör foglalkozásainak helyszíne is Éva néni konyhája volt. „Karácsonyra már azelőtt is készítettünk mézeskalácsokat, de a mesterséggel ilyen mélységében most ismerkedtünk meg Kádár Manni és Bujdosó Enikő mézeskalács-készítő mesterek és szakoktatók jóvoltából, akik az online szakkör vezetői voltak. Az előre elkészített oktatóvideók mellett, a megosztó felületen kérdéseket is feltehettünk a mestereknek, akiknek hálásak vagyunk a segítségükért” – mondta el a két szakkört vezető Halász-Kovács Mária.
Idén a szalókai mézeskalács-készítő szakkörnek a Himnusz ihlette mézeskalács kompozíciója nagy sikert aratott a Nemzeti Művelődési Intézet által, nemzeti Himnuszunk megírásának 200. évfordulója tiszteletére kiírt pályázatán. A Kárpát-medencében működő háromezer szakkör közül több mint százan neveztek, a szalókaiak mézeskalácsból készült munkája pedig bekerült a tizenöt díjazott közé. Ennek kapcsán meghívást kaptak Lakitelekre, az ünnepélyes díjátadóra, ahová a szakkör mind az öt résztvevője elutazott. A díj egy szakköri csomag volt, ők a makramét választották.
A kiállítás ünnepélyes megnyitóján Halász-Kovács Mária szakkörvezető köszöntötte a megjelenteket. Bátori József, az Ungvári Járási Tanács képviselője, az Ungi Református Egyházmegye főgondnoka kiemelte hagyományaink átörökítésének fontosságát, és a szakkörök közösségteremtő szerepét, köszönetet mondva a kezdeményezőknek és minden résztvevőnek.
Biró Sándor települési elöljáró elmondta: „Köszönet és hála, hogy ennyit dolgoztatok a saját örömötökre és mindannyiunk örömére. Ugyanakkor Szalóka hírét elvittétek ezáltal a határokon túlra is” – fogalmazott az elöljáró, aki kiemelte Halász-Kovács Mária szervező és koordináló szerepét, valamint Ráti Éva szaktudását és lelkesedését.
A Szalókai Kultúrház műkedvelő csoportjai közül a gyerekekből álló Szikra Táncegyüttes népdalokat énekelt, a lányok pedig előadtak egy karikázó táncot. A tizenöt éves múltra visszatekintő Rozmaring Asszonykórus pedig helyi gyűjtésű népdalokból adott elő egy csokrot.
Halász-Kovács Mária emléklappal és ajándékkal lepte meg a szakkörök lelkes résztvevőit, a mézeskalács-készítőket: Soós Anzselikát, Halász Melindát, Ráti Évát és Otyán Ilonát, valamint a gyöngyfűzőket: Biró Diánát, Kojsza Erikát, Somogyi Erzsébetet, Soós Erzsébetet és Soós Irént. Majd az érdeklődő falubeliek és vendégek megtekinthették a két szakkör által készített alkotásokat. A kiállító asztalok mellett az alkotók szívesen el is magyarázták a laikus nézelődők számára, hogy miként készül egy csoda szép, gyöngyékszer vagy egy mézeskalács-figura.
Az asszonyok étellel és itallal is megkínálták a kiállítást megtekintő vendégeket.
Ráti Éva elmondta, hogy régóta foglalkozik már tortasütéssel, de szeretett volna valami újat is megismerni. Örömmel ajánlotta fel a konyháját a foglalkozások helyszínéül, és eltöltöttek egy csodálatos félévet öten. Kezdetben voltak nehézségek, mint a gyerekeknek az iskola elején, de aztán összekovácsolódtak és minden résztvevő kihozta magából a maximumot, amit bizonyít a díjnyertes mézeskalács-kompozíciójuk is.
Halász-Kovács Mária végül elmondta, hogy jövőre szakkörök keretében a szalókai asszonyok a makramékészítéssel, a gyertyaöntéssel, a mézeskalácsosok pedig még az idén a gyöngyfűzéssel szeretnének megismerkedni. Bíznak benne, hogy az anyaországi program keretében lesz rá majd lehetőségük.
A Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola április 28–29-én Tulipános Hangszeres és Oktatói Napokat szervezett a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.
A kétnapos rendezvény nyitóprodukciójaként Dancs Varga Marianna és Sipos Nikoletta, a Tulipán Tanoda harmonikaoktatóinak, valamint Holozsi Imre, a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola fafúvós hangszerek oktatójának előadásában Bartók Béla népdalgyűjteményéből az Elindultam szép hazámbul című régi stílusú népdal csendült fel.
Az emelkedett hangulatot idéző muzsikát követően Kepics Andzselika, a Tulipán Tanoda igazgatója köszöntötte a jelenlévőket. Felszólalásában kiemelte: a program célja elsősorban a magyar népi hangszeres játék, a népi játék és a kézművesség népszerűsítése Kárpátalján, s emellett lehetőséget szeretnének biztosítani a pedagógusok számára a tapasztalatcserére, illetve szakmai továbbképzésükre. Elmondta, hogy a népijáték-, hegedű-, harmonika-, brácsa-, citera-, tárogató- és kézműves-foglalkozásokon 3 alapfokú művészeti iskola, 5 Tulipán Tanoda és 70 kihelyezett képzés összesen 60 oktatója vesz részt.
Ezután Kepics Andzselika bemutatta a Tulipános Hangszeres és Oktatói Napok előadóit és oktatóit: Nagy Csaba Bartók Béla- és Liszt Ferenc-díjas tárogatóművész, a Rákóczi Tárogató Egyesület elnöke; Nauner-Agárdi Éva, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium citeratanára; Dobinszki Csilla népi iparművész, nemezkészítő, a Hagyományok Háza szakoktatója; Vörös Zsuzsanna, a Hagyományok Háza közművelődési szakembere; Farkas Zoltán népzenész, a Farkas Zoli és Bandája zenekar vezetője; Böröcz Ákos, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem brácsa és hegedű szakos növendéke; Kovács Sándor, a BorzsaVári népi zenekar vezetője, harmonika- és brácsaoktató; Kokas Erzsébet, a Tulipán Tanoda népiének- és népijáték-oktatója; Szilágyiné Tóth Gabriella óvoda-, tanító-, tánc- és drámapedagógus, a Tulipán Tanoda népijáték-oktatója; Botos Krisztina, a Tulipán Tanoda néptánctanára.
„Úgy gondolom, hogy Kárpátalján itthon vagyok. Én nem meghívott vendégként veszek részt a Tulipán Tanoda rendezvényein, hanem miután a hangszer a kurucok földjéhez vonzódik és tér mindig újra és újra vissza, így tér vissza a hangszerjátékos is, ez esetben én” – mondta tudósítónknak Nagy Csaba tárogatóművész, majd felidézte, hogy tavalyi kárpátaljai körútja során a vidék összes magyar iskolájába elvitte a tárogató hangját. „Nagyon örülök annak, hogy nem egyetlen és utolsó mohikánként fújom meg a tárogatót Kárpátalján, hanem a Tulipán Tanodának köszönhetően lesznek és már vannak is tárogatósok a vidéken” – emelte ki Nagy Csaba, megemlítve Schreiner Sándor ungvári tárogatós nevét is, akire méltán büszkék a helyiek is.
Nauner-Agárdi Éva citeraoktató másodszor vett részt a Tulipán Tanoda által szervezett képzésen. „Ősszel még ismerkedtem az itt élő citeratanárokkal, és felmértem azt a lehetőséget, hogy milyen anyagra van szükségük, milyen anyagot hozzak a mi nagy-nagy népdalkincsünkből. Azt már akkor láttam, hogy különböző tudásszinttel rendelkeznek a citeratanárok, van, aki most kezd ismerkedni a hangszerrel, van, aki már gyermekkorában tanult és feleleveníti, így már egy magasabb szinten műveli a citerazenélést – ebből adódóan differenciált anyagot hoztam: gyermekdalokat is, nagydobronyi énekeket, valamint a szatmári zenéből is hoztam magasabb tudást igénylő anyagot” – mondta.
A program elméleti és gyakorlati foglalkozásokat egyaránt tartalmazott, melyek ideje alatt az élőzenei kíséretet a Kokas Banda biztosította.
A Tulipános Hangszeres és Oktatói Napok megvalósulását a Csoóri Sándor Alap és a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatta.
