A szülőföldön maradást népszerűsítő programsorozatot szervezett Ez hát a hon mottóval a „Génius” Jótékonysági Alapítvány a Rákóczi-főiskolával együttműködve kárpátaljai diákok számára. A projekt részeként kárpátaljai honismereti szakmai tanulmányutakat valósítottak meg Gyökerek és szárnyak címmel. A záró program keretében a málenykij robot áldozatairól emlékeztek. Az 50 fős csapat felkereste a munkácsi Rákóczi-kastélyt. Ez volt az első állomása azoknak a 18 és 50 év közötti kárpátaljai férfiaknak, akiket a szovjet hatóságok három napos munka ürügyén gyűjtöttek össze. Csak kevesen voltak, akik nem engedelmeskedtek a felszólításnak. Nekik viszont bujkálniuk kellett. A kárpátaljai férfiak többsége viszont megjelent három napi elemózsiával a kijelölt helyszíneken. Őket oszlopokba sorakoztatva fegyveres őrök terelték Szolyva felé. Erről már az oda felé vezető úton az autóbuszba beszélt Bank Barbara kutató. Az egykori gyűjtőtábor helyén kialakított emlékpakkban azt is elmondta, hogy sokáig nem csak Kárpátalján, hanem Magyarországon is tilos volt beszélni a történtekről. Közéjük tartozik Dániel is, akinek három felmenőjét is érintették az elhurcolások. A szolyvai gyűjtőtábor helyén a KMKSZ kezdeményezésére 1990-ben hozták létre az emlékparkot, ahol a márványtáblákon jelenleg 12 ezer áldozat neve szerepel. Az Ez hát a hon mottóval útjára indított programsorozat üzenete az, hogy múltunkat ismernünk kell ahhoz, hogy építeni tudjuk jövőnket. A diákok a Vereckei Honfoglalási Emlékműnél is elhelyezték a tisztelet koszorúit, ahol egy másik csapat is tisztelgett honfoglaló őseink emléke előtt. Ezzel a honismereti szakmai tanulmányúttal a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával létrejött Gyökerek és szárnyak program lezárult. A „Génius” Jótékonysági Alapítvány egy újabb projektet tervez, amely során az 1848-49-es forradalom és szabadságharca emlékeznek majd.
A szülőföldön maradást népszerűsítő programsorozatot szervezett Ez hát a hon mottóval a „Géniusz” Jótékonysági Alapítvány a Rákóczi-főiskolával együttműködve kárpátaljai diákok számára. A projekt részeként a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával kárpátaljai honismereti szakmai tanulmányutakat valósítottak meg Gyökerek és szárnyak címmel. A záró program keretében a málenykij robotra elhurcoltakra emlékeztek.
A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány („GENIUS” JA) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) közös szervezésében került sor a XX. Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciájára. A rendezvénynek a Rákóczi-főiskola Gross Arnold terme adott otthont november 10-én.
Az esemény ünnepélyes megnyitóján elsőként dr. Váradi Natália, a „GENIUS” JA igazgatója köszöntötte a jelenlévőket. Beszédének kezdetén „a legnagyobb magyar”, Széchenyi István gondolatát idézte: „Az ész erő, s így az ész boldogság… A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.” Kiemelte, hatalmas megtiszteltetés számukra, hogy a huszadik jubileumát ünneplő konferencia az idei évben is bekerült az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) programsorozatába, a szintén huszadik alkalommal életre hívott Magyar Tudomány Ünnepe tudomány-népszerűsítő eseménysorozatba, melynek célja, hogy hitelesen mutassa be a legújabb tudományos eredményeket, valamint a fiatalabb generációk figyelmét is felkeltse a tudományos életpálya iránt.
„Főkonzulként, de egyszerű magyar adófizető állampolgárként is büszke vagyok arra, hogy ennek a kárpátaljai tudományos programnak a megvalósulását a nemzeti magyar kormány támogatja” – szögezte le beszédében Bacskai József ungvári magyar főkonzul, így folytatva: „Hiszen soha nem tudhatjuk, hogy most az Ungvári Nemzeti Egyetem vagy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola folyosóján, vagy itt a konferencián szembetalálkozva egy-egy diákkal, vagy a mai nap a fiatal kutatók előadását meghallgatva ki válik a jelenleg még tudományos szárnyait próbálgató fiatalok közül a jövő Nobel-díjas Krausz Ferencévé vagy Karikó Katalinjává, vagy más tudományágak csodálatos zászlóhordozójává”. A felsőoktatás, a tanulás és a kutatás szerepe minden társadalomban meghatározó jelentőséggel bír. Az oktatás és a kutatás nem csupán tudást közvetít, hanem formálja a fiatalok gondolkodását és szemléletét, új inspirációkat gerjeszt és innovációt hoz létre, továbbá elősegíti az egyének személyes és szakmai fejlődését, egy-egy tudományos pálya kibontakozását, és végső soron a közösségnek gyarapodást, hasznot hoz – fogalmazott a diplomata. „Ez az esemény is nagyszerű példája annak, hogy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola itt, Kárpátalján egyedi szereppel bír Kárpátalja magyar értelmiségének képzésében. A főiskola az értékteremtés és az identitásmegőrzés egyik kiemelkedő fellegvára, ami különösen fontos az itt élő határon túli magyar közösség megmaradásához és megerősödéséhez. Itt nevelkednek azok a fiatalok, akik később tanárok, pedagógusok, kultúraőrzők, értelmiségiek lesznek” – jelentette ki a főkonzul.
Néhány résztvevő és meghívott vendég online csatlakozott a konferenciához, köztük prof. dr. Weiszburg Tamás, az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnöke is, aki köszöntőjében megcáfolta a latin idézetet, mely szerint „fegyverek közt hallgatnak a múzsák”, s ezt a rendezvény is alátámasztja. „A huszadik alkalommal megrendezett konferencia már önmagában egy érték, mely a stabilitást is mutatja, s ezen a konferencián tradicionálisan részt vesznek a Kárpát-medence szinte minden területéről érkezett fiatal kutatók, és ugyanígy a szakmai bizottság tagjai is” – mutatott rá, hozzátéve: „Megítélésem szerint a kárpátaljai tudományos közösség töretlenül tudja tovább vinni a tudományos gondolkodást, azokat az értékeket, amelyeket az elmúlt húsz-huszonöt évben felhalmoztak, s ez egy fantasztikus dolog.”
Prof. dr. Csernicskó István, a II. RF KMF rektora, a Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanács (KMAT) elnöke felszólalásában emlékeztetett arra, hogy a magyar tudomány ünnepéről a Magyar Tudományos Akadémia már 1997 óta megemlékezik, hivatalosan azonban 2003 óta ünneplik e napot minden év november 3-án, azon a napon, melyen 1825-ben Széchenyi István birtokainak egy évi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudós Társaság létrehozására, s ezzel lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását. „Amikor mi itt Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciáját szervezünk, akkor kicsit a múltba is visszanézünk, de mindenképpen a jövőbe tekintünk” – húzta alá a főiskola rektora.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára levélben köszöntötte a résztvevőket, melyet Váradi Natália olvasott fel. „Nehéz háborús időket él Ukrajna, és nehéz, olykor kilátástalannak tűnő időket él a kárpátaljai magyarság is. Mindazonáltal örömmel és reménységgel tölt el az a tény, hogy Kárpátalja »múzsái« az orosz‒ukrán háború nehézségei ellenére sem hallgatnak. A tudományban, kultúrában, önazonosságban keresik és békéhez és fejlődéshez vezető utat. Ennek egyik bizonyítéka a mai tudományos konferencia is” – tolmácsolta az államtitkár szavait a „GENIUS” JA igazgatója. A levélben Potápi Árpád János emlékeztet arra, hogy Széchenyi István közel két évszázaddal ezelőtti döntésével – mely szerint birtokainak egy évi teljes jövedelmét a Magyar Tudós Társaság megalapítására ajánlotta fel – szilárd alapokra helyezte a magyarság tudományos fejlődését, és ez a szilárd alap ma is hozza gyümölcseit. „Arra kérem önöket, hogy tudományos munkájuk során folytassák ezt a nemes hagyományt, dolgozzanak a békéért, a nemzetek közötti együttműködésért és az emberiség fejlődéséért” – olvasta Váradi Natália az államtitkár szavait.
Az MTA rendezvénysorozata hagyományosan minden évben egy központi gondolat köré szerveződik és lényege, hogy az emberek megértsék: a világban zajló problémákat, kihívásokat csak tudományos tényekre alapozva lehet megérteni, megváltoztatni, valamint befolyásolni. Felhívja a figyelmet továbbá a közérthető és élményalapú ismeretátadás fontosságára, motiválja a fiatalokat az önálló gondolkodásra. Illeszkedve az MTA idei mottójához, a „Tudomány: válaszok a globális kihívásokra” elv mentén valósult meg a XX. Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciája is, melynek célja, hogy a különböző tudományágak területén kutató doktoranduszok és doktorjelöltek, vagy a tanulmányaikat a főiskola vagy egyetem után is folytatni kívánó fiatalok számára bemutatkozási lehetőséget biztosítson kutatási eredményeik ismertetésére, szakemberekkel való találkozásra, illetve tapasztalatgyűjtésre.
A Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciáját 2004-ben néhai dr. Barkáts Jenő, a Rákóczi-főiskola egykori rektorhelyettese indította útjára, aki 2010-ig folyamatosan szervezője és lebonyolítója volt a rendezvénynek. 2011-től a konferenciát a „GENIUS” JA a Rákóczi-főiskolával együttműködve közösen szervezi meg a magyar tudomány napjához illeszkedve.
A konferencia huszadik, jubileumi évfordulója alkalmából a „GENIUS” JA köszönetét fejezte ki azoknak a neves szakembereknek, akik a kezdetek óta töretlenül segítik a munkát, akik szakmaiságukkal hozzájárulnak a konferencia sikeréhez és emelik annak színvonalát, emellett hallgatókat is mentorálnak. Számukra díszokleveleket adtak át.
A konferenciára 35 évnél nem idősebb alapdiplomás, de tudományos fokozattal még nem rendelkező kárpátaljai magyar kutatók jelentkezhettek. Július 3. – szeptember 11. között összesen 19 fiatal kutató jelezte részvételi szándékát 8 felsőoktatási intézményből: Babeș-Bolyai Tudományegyetem (1 fő), Debreceni Egyetem (3 fő), Eötvös Loránd Tudományegyetem (2 fő), II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (8 fő), Miskolci Egyetem (2 fő), Pannon Egyetem (1 fő), Pécsi Tudományegyetem (1 fő), Ungvári Nemzeti Egyetem (1 fő). Az előző évekhez hasonlóan a fiatal kutatók idén is két szekcióban mutatták be tudományos munkáikat és azok eredményeit. A humántudományi szekcióban 10 előadás hangzott el, melyeket egy 13 tagú szakmai bizottság értékelt, a reáltudományi szekcióban pedig a 11 főből álló szakmai bizottság összesen 9 előadást minősített.
Az előadásokat követően a szekcióvezetők összegezték és értékelték az elhangzottakat, valamint hasznos, építő jellegű tanácsokkal látták el a fiatal kutatókat. Ezt követően átadták az elismerő okleveleket, emellett két előadó a Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanács felajánlásból ezer-ezer hrivnya különdíjban részesült, melyet Csernicskó István, a KMAT elnöke adott át.
A rendezvény keretében került sor a Soós Kálmán-ösztöndíjak ünnepélyes átadójára is. Az ösztöndíjprogram a 2023/2024-es tanévben immár 12. alkalommal került meghirdetésre. Az ösztöndíjprogram célja a kárpátaljai felsőoktatási intézményekben dolgozó, illetve tanuló magyar nemzetiségű kutatók és hallgatók tudományos tevékenységre ösztönzése, a magyar tudományos szaknyelv fejlesztése.
A II. RF KMF alapító rektorának nevét viselő ösztöndíjprogram három részből tevődik össze: a Kárpátaljai Vándoregyetem, a magyar nyelvű felsőoktatás munkáját elősegítő oktatási jegyzetek és szaknyelvi szótárak készítése, valamint a kárpátaljai vonatkozású kutatások támogatása. A Kárpátaljai Felsőoktatási Tehetséggondozó Tanács döntése értelmében a korábban benyújtott mind a 44 pályamunka ösztöndíjban részesült, melynek értéke összesen mintegy 1,7 millió forintnak megfelelő hrivnyát tett ki.
A XX. Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciája és a Soós Kálmán-ösztöndíjprogram Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.
A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány programja új elemmel bővült. A beregszászi Rákóczi-főiskolával együttműködve, a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával Gyökerek és szárnyak címmel a szülőföldön maradást népszerűsítő szakmai tanulmányutakat valósít meg Kárpátalján. Az első diákokból álló csapat az 1956-os forradalom kárpátaljai emlékhelyeit kereste fel. A beregszászi vasútállomás mellett, a vérbe fojtott forradalmat jelképező kettétört kopjafánál Szakolczai Attila magyarországi kutató kiemelte: a szabadságharc győzelme egy valóban emberibb, igazságosabb, emberhez méltó életet tett volna lehetővé Magyarországon. A kutató a Beregszásztól Ungvárig tartó utazás során a forradalom kárpátaljai vonatkozásairól beszélt a diákoknak. 40 fős csapat felkereste az ungvári börtönt, ahol közel ezer Magyarországról elhurcolt forradalmárt és a velük szimpatizáló kárpátaljaiakat tartottak fogva. A diákok azt is megtudhatták, hogy Kárpátalja több magyar településén alakultak fiatalokból álló szovjet ellenes csoportok. Sokukat megkínozták abban az ungvári épületben, amelynek közelében 2016-ban az ’56-os forradalom kárpátaljai hősei és a kommunizmus áldozatainak tiszteletére a Magyar Kormány támogatásával emlékművet avattak. A honismereti tanulmányút során a csapat felkereste a magyar történelemhez ezer szállal kötődő ungvári várat, valamint a kárpátaljai népi építészetet bemutató skanzent. A görögkatolikus székesegyház előtt pedig Vesdel László honismereti vezető Romzsa Tódor vértanú püspök meggyilkolásának okairól beszélt. Az Ez hát a hon mottóval útjára indított programsorozat üzenete az, hogy múltunkat ismernünk kell ahhoz, hogy építeni tudjuk jövőnket. A következő honismereti szakmai tanulmányút során a résztvevők a málenykij robot áldozatairól emlékeznek.
1993. október 18-án kárpátaljai magyar szervezetek összefogtak, hogy létrehozzanak egy alapítványt, amelynek célja egy önálló, magyar felsőoktatási intézmény létrehozása volt Kárpátalján. Ennek eredményeként, 1994-ben megnyitotta kapuit Beregszászban az akkori, Nyíregyházán működő Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett speciális képzése. Napra pontosan harminc évvel később, 2023. október 18-án a Rákóczi-főiskola és az égisze alatt működő Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont jubileumi emlékkonferenciát szervezett az intézmény Átriumában nagyszámú közönség előtt megszólaltatva azokat, akik részesei, alakítói voltak az akkori eseményeknek.
Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora korabeli újságok tudósításainak alapján ismertette az általa vezetett intézmény indulásának körülményeit. Megtudhattuk, hogy a kezdeti viták után, az októberi kezdeményező fórumot követően, 1994. január 13-án a Beregszászi Járási Közigazgatási Hivatal bejegyezte a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítványt, melyet négy jogi személy hozott létre, a KMKSZ, a KMPSZ, a Kárpátaljai Református Egyházkerület és a Beregszászi Városi Tanács. A Beregi Hírlap 1994. május 21-i számában meg is jelent a Kárpátaljai Magyar Főiskola első felvételi hirdetése, ahol óvodapedagógus, tanító, angol‒történelem és angol‒földrajz szakokra és szakpárokra hirdettek felvételt, az 1994–95-ös tanévre. Az újság 1994. szeptember 8-án már a sikeresen lebonyolított felvételi vizsgákról tudósított. Száznál többen felvételiztek, közülük 42 hallgatót vettek fel. A tanárképző tagozat kezdetben csak a hétvégeken, péntek, szombat, vasárnap működött a magyar gimnázium épületében, ahol a nyíregyházi főiskola tanárai oktatták a leendő tanárokat. 1994. szeptember 17-én, szombaton a Beregszászi Járási Tanács üléstermében sor került a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola első tanévnyitójára, amelyről a Beregi Hírlap ezzel a címmel számolt be: „Szellemi műhely lesz”. „Hosszú volt az út, de végül valóban az lett a főiskola, szellemi műhely…” – fogalmazott Csernicskó István rektor, megköszönve mindenkinek, aki részt vett a főiskoláért folytatott küzdelemben, mindenkinek, „aki segített abban, hogy ma itt lehetünk és harmincadik évfordulót ünnepelhetünk”.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja kijelentette: „A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola alapítói elérték céljukat. Azok a pedagógusok, akik ebben az intézményben szerezték diplomájukat, elismert és sikeres szakemberek lettek. A főiskola eltelt három évtizedét áttekintve megállapíthatjuk, hogy a fiatal intézmény ez idő alatt a kárpátaljai magyarság tudományos műhelyévé nőtte ki magát. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a főiskola vezetősége a kezdetektől fogva tudatosan és fokozatosan bekapcsolta az intézményt az anyaországi tudományos életbe. Együttműködési szerződések sorozatát kötötték magyarországi egyetemekkel és főiskolákkal, kutatóintézetekkel, sőt a Magyar Tudományos Akadémiával is. Ezzel az intézmény megteremtette azokat az alapokat és lehetőségeket, amelyek segítségével az itt tanuló kárpátaljai fiatalok tovább képezhetik magukat az anyaországban, valamint résztvevői lehetnek a magyar tudományos életnek. Ma már a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolák egész intézményrendszere alakult ki a főiskola égisze alatt kiváló infrastruktúrával és humán kapacitásokkal, ami a kárpátaljai magyarság megmaradásának az egyik legfontosabb záloga a háború okozta vészterhes időszakban is” – összegezte a főiskola eredményeit és biztosította hallgatóságát a magyar állam támogatásáról a beregszászi magyar külképviseletet irányító diplomata.
Babják Edit, a Beregszászi Kistérségi Tanács Oktatási és Művelődési Osztályának vezetője Babják Zoltán polgármester köszöntő levelét olvasta fel, amelyben a településvezető köszönetet mondott a Rákóczi-főiskolán zajló magas szintű oktatásért.
Majd a főiskola indulásában különféle szerepet vállalók vették birtokba a színpadot, akik egy id. Debreceni Mihály által vezetett pódiumbeszélgetés keretében idézték fel három évtizeddel korábbi emlékeiket.
Orosz Ildikó megyei képviselő, a Rákóczi-főiskola elnöke elmondta, hogy bár a főiskola létrehozása napra pontosan harminc évvel ezelőtt indult, az intézményt az ukrán állam csak öt évvel később ismerte el hivatalosan.
Virtuálisan csatlakozott a beszélgetéshez Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, aki 1993-tól a KMKSZ elnökségi tagjaként aktív szerepet töltött be a főiskola létrehozásában, a képzés elindításában.
Tóth Mihály nemzetközi jogász, Ukrajna elnökének egykori beregszászi járási megbízottja a főiskola létrehozói közül kiemelte néhai Gulácsy Lajos püspök urat, „aki jelentős kérdésekben járt el akkor”, az anyaországból Szabó Tibort és Orosz Ildikót, utóbbit a legfontosabb szereplőként emelt ki. Valamint megemlítette két akkori hivatali kollégáját, akik szintén támogatták a főiskola ügyét, Pataki István néhai polgármestert és Bodó Pál akkori járási tanácsi elnököt.
Szabó Tibor, Martonvásár polgármestere, a Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori elnöke, mint egykori köztisztviselő elmondta, hogy a rendszerváltás utáni magyar közigazgatásban meg volt a lelkesedés, de a hozzáértés kevésbé. Elismerően szólt továbbá azokról a kárpátaljai hivatalnokokról, akik a főiskola ügye mellé oda tudtak és mertek állni.
Vinnai Győző országgyűlési képviselő, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola és a beregszászi speciális képzés egykori oktatója fiatal főiskolai adjunktusként vállalta, hogy minden hétvégéjét feláldozza és Beregszászba jön, ahol a történelem szakos hallgatókat tanította 1994–98 között. Családiasabbnak élte meg a beregszászi hangulatot a nyíregyházi főiskolán tapasztaltnál, Beregszászban a lelkesedés óriási volt. „Jó embereket találtam itt és rossz körülményeket” – összegezte akkori emlékeit a Fidesz országgyűlési képviselője.
Vass Ilona, a speciális képzés első koordinátora, a főiskola egykori rektorhelyettese a korai nehézségekre és az alapszabályok és hivatalos dokumentumok jóváhagyatása okozta kihívásokra emlékezett vissza.
Ugyancsak az induláskori emlékeiről beszélt Molnár József, a Rákóczi-főiskola Földtudományi és Turizmus Tanszékének vezetője, a speciális képzés tanára, aki kezdetben nem hitt abban, hogy Beregszászban lehet egy magyar főiskola, de ma már hálás a kezdeményezőknek és az anyaországi támogatóknak, hogy az intézmény eljuthatott oda, ahol jelenleg tart.
Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó, a Magyar Országgyűlés egykori elnöke, volt államtitkár és parlamenti képviselő sikeresnek nevezte azt a missziót, amit a főiskola felvállalt, hisz dupla nyomás alatt él ma a kárpátaljai magyarság, a háború árnyékában, másrészt a kijevi kormányzat nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos jogszűkítő intézkedéseinek a nyomása alatt. Hangsúlyozta: „Számunkra fontos ennek a főiskolának a léte.”
Tóth István, a Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori főosztályvezetője, korábbi beregszászi magyar főkonzul az anyaországi támogatások alakulásáról beszélt, magyar szigetnek nevezve a beregszászi intézményt, ahová mindig örömmel tért be.
Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője, a főiskola egykori diákja, az első Hallgatói Önkormányzat elnöke ‒ Brenzovics Lászlóhoz hasonlóan ‒ online kapcsolaton keresztül, valamint Fodor Gyula, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettese, a speciális képzés első évfolyamának végzőse arról beszéltek, hogy diákként mit jelentett számukra és mit adott nekik a főiskola.
A pódiumbeszélgetés végén a főiskola vezetői oklevéllel köszönték meg a beszélgetés résztvevőinek, valamint a kezdeti speciális képzés jelen lévő oktatóinak és hallgatóinak a megjelenését.
Az esemény végén a Rákóczi-főiskola égisze alatt működő Tulipán Tanoda Népművészeti Iskola oktatói adtak koncertet az Esztergom teremben.
A XXI. szászadban mindennapossá váltak azok a digitális eszközök, amelyeket nem csak a felnőttek, de a fiatalok, sőt az óvodások is előszeretettel használnak. Ezek viszont nem minden esetben válnak hasznára a fiatal felhasználóknak, hiszen általuk olyan tartalmak is elérhetik őket, amelyek nem kívánatosak. Ebben segít a Digitális Okosjáték Óvodásoknak, vagy rövidítve a DIOO program, amelyet a napokban mutattak be a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. A P. Frangepán Katalin Gimnázium, mint a főiskola bázisintézménye, elsőként vehette át azt a Nemzetpolitikai Államtitkárság által ajándékozott eszközt, amelynek segítségével sokoldalú fejlesztést tudnak majd nyújtani a gyermekeknek. A bemutatón az óvodák vezetői mellett a leendő óvodapedagógusok is részt vettek, akiket Jakab Andrea, a P. Frangepán Katalin Gimnázium megbízott igazgatója köszöntött. Az intézmény vezetője beszámolt arról, hogy miként kerültek kapcsolatba a DIOO fejlesztőivel, és milyen lehetőségeket rejt magában ez a program. Az eszközt annak fejlesztője, Konkolyi Sándor mutatta be az óvodák, illetve a leendő óvónők számára. A Nemzetpolitikai Államtitkárság jóvoltából nem csak Kárpátaljára kerültek hasonló eszközök. Az első gép tesztelése a beregszászi bázis óvodában kezdődött, és akár a programok és új képzési formák esetében is, a DIOO programnál is arra számítanak, hogy innen fog tovább terjedni Kárpátalja többi óvodájába. Orosz Ildikó, a beregszászi főiskola és a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke elmondta, hogy a tesztelést követően fel fogják mérni, hány óvoda tartana igényt hasonló eszközre, amelynek piaci értéke megközelíti az 1 millió forintot.
A Rákóczi-főiskola Pedagógia, Pszichológia, Tanító, Óvodapedagógia, Oktatás- és Intézményvezetés Tanszéke a P. Frangepán Katalin Gimnázium Beregszászi Bázisóvodájának közreműködésével tartotta meg a Népi játék napját a Főiskola Átriumában. A foglakozás célja, hogy a főiskola hallgatói és a gyakorló óvoda gyermekei közösen vegyenek részt játékhagyományaink megélésében. Az esemény ötletgazdája Kokas Erzsébet volt, aki olyan népi játékok tanrendbe történő beépítését szorgalmazza, amelyek által a fiatalok is megismerkedhetnek a helyi értékekkel. A nap folyamán a P. Frangepán Katalin Gimnázium Beregszászi Bázisóvodájának fiataljaival foglakoztak. Számukra már nem újdonság a népi játékok megléte hiszen a gyakorló óvodában napi szinten használják ezeket a gyermekjátékokat.
A Kárpátaljai Magyar Mentálhigiénés Társaság és a Pedagógia, Pszichológia, Tanító, Óvodapedagógia, Oktatás- és Intézményvezetés Tanszék közös szervezésében hatodik alkalommal került megrendezésre október 10-én a Lelki Egészség Napja. A Károli Gáspár Református Egyetem szakmai irányításával 2015-ben a Rákóczi-főiskolán mentálhigiénés szakember képzés vette kezdetét. Ezzel egy időben alakult meg a Kárpátaljai Magyar Mentálhigiénés Társaság azzal a céllal, hogy terjessze a mentálhigiénés szemléletet Kárpátalja szerte, melynek egyik központi eseménye az évente megrendezésre kerülő Lelki Egészség napja programsorozat. A legfontosabb az, hogy ebben a küzdelmes nehéz időszakban megmutassuk a halhatóinknak, hogy milyen módszerek vannak arra, hogy le tudják küzdeni a lelki nehézségeket emelte ki Berghauer-Olasz Emőke a társaság elnöke, a Rákóczi-főiskola docense. A kiállítás megnyitó mellett a résztvevők filmklubhoz csatlakozhattak, valamint kisebb csoportokhoz csatlakozva műhelyfoglalkozásokon vehettek részt. A megküzdési stratégiák között elengedhetetlen az Istenbe vetett hit megléte, ennek jegyében a programsorozat végéhez közeledve először a főiskolai református ifjúsági gyülekezet dicsőítő csapata, a FRIGy Band lépett fel, majd Margitics János, főiskolai ifjúsági lelkész zárta a napot református ifjúsági istentisztelettel. A program megvalósítását a Magyar Kormány és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
A hagyományokhoz hűen a beregszászi református templomban került sor a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) tanévnyitó ünnepségére szeptember 23-án. Az intézményében összesen 523 elsős diák kezdte meg a 2023/2024-es tanévet alap-, illetve mesterképzésben.
Az ünnepség a történelmi és nemzeti lobogók, valamint a főiskola zászlójának behozatalával vette kezdetét, melyeket kuruc kori viseletbe öltözött főiskolai hallgatók helyeztek el a templomban. Mindezt Schreiner Sándor tárogatóművész a Rákóczi-nótával tette felemelővé. Az egybegyűlteket ezután Taracközi Ferenc, a Beregszászi Református Egyházközség vezető lelkésze köszöntötte a 90. zsoltár 12. verséből vett igeszakasszal.
A magyarok nemzeti imádságának, Ukrajna himnuszának, valamint Rákóczi imájának – mely egyben az intézmény himnusza is – eléneklése után a megjelenteket Csernicskó István, a II. RF KMF rektora köszöntötte. „Aki új tanévet kezd – akár oktatóként, akár hallgatóként –, az a jövőbe tekint, és bizakodik abban, hogy az a jövő jobb lesz” – emelte ki. Felidézte, hogy a háború kitörését követően számos elemzésben volt olvasható, hogy a kárpátaljai magyar közösség gerince megroppant, alig maradtak itthon néhányan. Ennek azonban ellentmond az, hogy az elmúlt hetekben a kárpátaljai magyar iskolák, szakiskolák központi tanévnyitóin mindenütt megtelt Isten háza a tanévet kezdő fiatalokkal, szüleikkel, tanáraikkal. A háború ellenére a főiskola népszerűsége is töretlen a kárpátaljai fiatalok körében, az intézmény fejlődése pedig a magyar kormányzati támogatásnak köszönhetően szintén biztosított. Az idei felvételi időszakban a főiskolára 1086-an nyújtották be jelentkezésüket, közülük a különböző szakokon 523-an kezdték meg a tanulmányaikat, a hallgatók összlétszáma pedig az alap- és mesterképzéseken 1371 fő – mutatott rá Csernicskó István. „Ha ezeket a számokat nézzük, én biztos vagyok abban, hogy korai volna lemondani a kárpátaljai magyarokról” – szögezte le. „Mert aki tanévnyitóra jön, aki az iskolát és a tanulást választja, az a jövőbe tekint és a jövőbe fektet. Mi is ezt tesszük. Mert a jelen tökéletlen ugyan, de a jövő még lehet tökéletes. Mi hiszünk ebben és teszünk érte” – reflektált Mikszáth Kálmán A szökevények című elbeszélésének híres latin mondatára: „Praesens imperfectum, perfectum futurum.”
„Az embernek legnagyobb szükséglete a kötődés, a valahova tartozás. És mi, magyar emberek kötődünk Istenhez, hazához, családjainkhoz” – jelentette ki ünnepi köszöntőjében Csák János, Magyarország kultúráért és innovációért felelős minisztere. Beszédében Babits Mihályt idézve úgy fogalmazott, hogy Isten, a család és a haza az a „szellemi jelenség, lelki örökség, amit tovább akarunk vinni”. Mi, magyarok hihetetlen gazdag szellemi és lelki örökséget kaptunk őseinktől, melyet át kell adnunk folyamatosan a következő nemzedéknek, s ez történik a családjainkban, az iskolában, az egyetemen, valamint a templomokban – fogalmazott.
Magyarország Kormánya támogatja és támogatni fogja „a magyar kultúrát, a kultúrát átadó intézményeket, a magyar családokat, a magyar iskolákat, egyetemeket és az egyházainkat” – emelte ki Csák János, majd leszögezte: „Ez a magyar kormánynak nem valamilyen kedvtelése, hanem kötelessége. Egyetlen magyart sem hagyunk magára sehol a világon. […] Minden együttműködésre kész kormányzattal, néppel szívesen együtt dolgozunk” – tette hozzá.
A miniszter az első évfolyamos hallgatókhoz szólva rámutatott, hogy tíz-húsz év múlva ők lesznek a kárpátaljai magyar közösség vezetői, s aláhúzta, hogy a Rákóczi-főiskola végzősei nemcsak a magyar nemzeti közösség, hanem Ukrajna jólétéhez is hozzá fognak járulni, hiszen „a művelt ember több gazdasági hasznot termel”.
„Én úgy tekintek Kárpátaljára, mint egy tündérkertre, ahol évszázadok óta élnek együtt békésen különböző nemzetiségű és vallású emberek” – mondta Csák János a vidék sokszínűségére reflektálva.
A tárcavezető arra emlékeztette a hallgatókat, hogy bárhova sodorja őket az élet, soha ne feledjék el, hogy honnan jöttek. Ünnepi beszédének végén Weöres Sándort idézte: „»Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra«. Önök döntik el, hogy mit kezdenek vele” – tette hozzá.
Viktor Mikita, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás vezetője megköszönte Magyarország több ezer ukrán gyerek nyári üdültetését lehetővé tevő és biztosító segítségét, valamint Ukrajna egész népének folyamatos humanitárius támogatását, melyhez hozzátartozik az oktatási szféra is. Ugyanakkor aláhúzta, hogy Ukrajnának szüksége van az egész civilizált világ segítségére. Kárpátalja kormányzója szerint a sikeres ukrán ellentámadást követően a szülőföldjüket elhagyó magyar közösség túlnyomó része hazatérhet. Köszönetet mondott mindazoknak, akik nem hagyták el Ukrajnát, akik itt maradtak, itt dolgoznak és itt tanulnak tovább. Van jövő Ukrajnában, s mi azon fogunk dolgozni, hogy ez a jövő békés legyen – fogalmazott.
A tanévnyitó keretében sor került az elsőéves hallgatók ünnepélyes fogadalomtételére. Az eskü szövegét Nagy Natália angol szakos hallgató olvasta elő diáktársainak. Az eskütételt követően Csernicskó István rektor és Orosz Ildikó, a főiskola elnöke kézfogásukkal jelképesen az intézmény diákjaivá avatták a szakonként felvonuló diákokat.
Az ismert diákhimnusz eléneklése után átadták a főiskola által 2014-ben alapított Rákóczi-díjat, melyet minden évben olyan, az intézmény megmaradása és fejlődése szempontjából döntő szerepet vállaló személyek kapnak, akik jelentősen hozzájárultak több ezer kárpátaljai magyar fiatal képzéséhez, ezzel is segítve boldogulásukat szülőföldjükön. A Rákóczi-főiskola legmagasabb kitüntetésének idei díjazottjai Csák János miniszter és Vaszil Roszul, a Kárpátaljai Megyei Közoktatási Főosztály egykori vezetője. Mivel Vaszil Roszul személyesen nem tudott részt venni az ünnepségen, a Rákóczi-díjat egy későbbi időpontban veszi át.
Záróbeszédében Orosz Ildikó, a II. RF KMF elnöke József Attila Levegőt! és Radnóti Miklós Töredék című verseiből idézett részleteket, melyekről elmondta: bár azok az 1930-as–40-es években íródtak, fontos pszichológiai rajzot adnak az erőszak sajátosságáról, és sajnos ma is mélyreható gondolatokat ébresztenek bennünk. Ezzel egyidejűleg azonban felhívta a figyelmet a bátorság fontosságára, s ehhez Nelson Mandela egyik gondolatát vette kölcsön s helyezte a hallgatók szívére: „Megtanultam, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak legyőzése.”
Az ünnepség végén a történelmi egyházak képviselői áldást kértek a főiskolára, annak munkatársaira és hallgatóira, majd a rendezvény a Szózat eléneklésével ért véget.
„Az embernek legnagyobb szükséglete a kötődés, a valahova tartozás. És mi, magyar emberek kötődünk Istenhez, hazához, családjainkhoz” – jelentette ki Csák János, Magyarország kultúráért és innovációért felelős minisztere szeptember 23-án Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanévnyitó ünnepségén.
A tárcavezetőt és a kíséretében érkezett delegációt a beregszászi főiskola vezetősége fogadta az intézmény udvarán, ahonnan tovább indulva körbejárták az épületkomplexumot s megtekintették annak részlegeit.
A Rákóczi-főiskola hagyományosan a beregszászi református templomban megtartott tanévnyitó ünnepségén Csák János aláhúzta: „Az embernek legnagyobb szükséglete a kötődés, a valahova tartozás. És mi, magyar emberek kötődünk Istenhez, hazához, családjainkhoz.” Beszédében Babits Mihályt idézve úgy fogalmazott, hogy Isten, a család és a haza az a „szellemi jelenség, lelki örökség, amit tovább akarunk vinni”. Mi, magyarok hihetetlen gazdag szellemi és lelki örökséget kaptunk őseinktől, melyet át kell adnunk folyamatosan a következő nemzedéknek, s ez történik a családjainkban, az iskolában, az egyetemen, valamint a templomokban – fogalmazott.
Magyarország Kormánya támogatja és támogatni fogja „a magyar kultúrát, a kultúrát átadó intézményeket, a magyar családokat, a magyar iskolákat, egyetemeket és az egyházainkat” – emelte ki Csák János, majd leszögezte: „Ez a magyar kormánynak nem valamilyen kedvtelése, hanem kötelessége. Egyetlen magyart sem hagyunk magára sehol a világon. […] Minden együttműködésre kész kormányzattal, néppel szívesen együtt dolgozunk” – tette hozzá.
A miniszter az első évfolyamos hallgatókhoz szólva rámutatott, hogy tíz-húsz év múlva ők lesznek a kárpátaljai magyar közösség vezetői, s aláhúzta, hogy a Rákóczi-főiskola végzősei nemcsak a magyar nemzeti közösség, hanem Ukrajna jólétéhez is hozzá fognak járulni, hiszen „a művelt ember több gazdasági hasznot termel”.
„Én úgy tekintek Kárpátaljára, mint egy tündérkertre, ahol évszázadok óta élnek együtt békésen különböző nemzetiségű és vallású emberek” – mondta Csák János a vidék sokszínűségére reflektálva.
A tárcavezető arra emlékeztette a hallgatókat, hogy bárhova sodorja őket az élet, soha ne feledjék el, hogy honnan jöttek. Ünnepi beszédének végén Weöres Sándort idézte: „»Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra«. Önök döntik el, hogy mit kezdenek vele” – tette hozzá.
Csák János miniszter az ünnepség végén átvette a főiskola által 2014-ben alapított Rákóczi-díjat, melyet minden évben olyan, az intézmény megmaradása és fejlődése szempontjából döntő szerepet vállaló személyek kapnak, akik jelentősen hozzájárultak több ezer kárpátaljai magyar fiatal képzéséhez, ezzel is segítve boldogulásukat szülőföldjükön. A Rákóczi-főiskola legmagasabb kitüntetésének idei kárpátaljai díjazottja Vaszil Roszul, a Kárpátaljai Megyei Közoktatási Főosztály egykori vezetője.
A tanévnyitót követően a küldöttség Nagydobronyban folytatta a munkalátogatást, ahol felkereste az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthont, valamint a főiskola Egán Ede Szakképzési Centrumának helyi központját.