A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) november 8-án nagyszabású rendezvénnyel ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. A közelmúltban az intézmény infrastruktúrája egy újabb épülettel bővült, melyben a II. RF KMF Szakgimnáziuma, valamint az Egán Ede Szakképzési Centrum Beregszászi Képzési Központja kapott helyet. A felújított épület ünnepélyes átadására is ezen a napon került sor.
Az épület teljes körű felújítása és kibővítése a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány (KMF JA) közreműködésével Magyarország Kormánya és a Nemzetpolitikai Államtitkárság finanszírozásával, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által támogatott Kárpátaljai magyar bázisiskolák támogatása c. projekt keretében valósult meg.
Az ünnepség elején a KMF JA képviselői ismertették az épület és a felújítás történetét. Az Alapítvány 2015-ben kapcsolódott be a kárpátaljai szakképzés fejlesztésébe. A külhoni magyar szakképzés éve keretében a Nemzetpolitikai Államtitkárság 16 millió forint értékű támogatást nyújtott a Beregszászi Szakszolgáltatási Líceum korszerűsítésére, ahol azonban a kérések ellenére nem állították vissza a magyar nyelvű oktatást. Ebből adódóan a szaklíceum és a magyar nyelvű szakképzés megteremtése érdekében a főiskola 2018-ban a Beregszászi Városi Tanács által megtartott aukción megpályázta a több mint húsz éve üresen álló, rossz állapotban lévő volt orosz iskola épületét, melynek középső része teljesen leégett. 2018. október 5-től 49 évre az intézmény bérbe vette az épületet és a hozzá tartozó földterületet. 2019–2021 között a Kárpátaljai magyar bázisiskolák támogatása c. projekt keretén belül 123 125 842 hrivnyát fordítottak az épület teljes körű felújítására, átalakítására, kibővítésére, valamint a főiskola további 42 300 000 forintot fordított az új intézmény berendezéseire, bútorzatára, illetve eszközvásárlásra.
A beszámolót követően Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese és Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke leleplezték az épület homlokzatára felhelyezett támogatói táblát, majd Csernicskó István rektor úrral, Orosz Ildikó elnök asszonnyal, Babják Zoltán polgármester úrral, valamint Kohut Attila rektorhelyettessel átvágták az átadást szimbolizáló nemzeti színű szalagot. A szalag darabjait ezután a főiskola vezetői átadták Soós Katalinnak, a Szakgimnázium igazgatójának és Nagy Istvánnak, az Egán Ede Szakképzési Centrum Beregszászi Képzési Központ igazgatójának.
Az épület felújításában közreműködött a KMF JA, így annak igazgatója, Tóth Tünde a munkálatok befejezéseként az iskola jelképes kulcsát átadta Soós Katalin igazgatónak, így feljogosítva a Szakgimnázium és az Egán Ede Képzési Központ diákjait és tanárait a létesítmény birtokba vételére.
A továbbiakban rövid köszöntőt mondott Jurij Szadvari, a Munkácsi Agráripari Koledzs igazgatója, aki sikereket kívánt a pedagógusok munkájához és a diákok tanulmányaihoz.
„Fény, tiszta falak, rend, igényes környezet, meleg, diákzsivaj…” – mutatott rá beszédében a korábbi állapotot jellemző kontrasztra Soós Katalin, a II. RF KMF Szakgimnáziumának igazgatója. „Ez nagyon megható pillanat az iskola életében s az én életemben is. Úgy gondolom, hogy tanáraink és diákjaink számára ez az épület a reményt, a jövőt, a jövőbe vetett hitet jelképezi” – jegyezte meg.
„Építeni, nem rombolni, hinni és nem csüggedni kell!” – az igazgató asszony Wekerle Sándor gondolataira reflektálva kiemelte, hogy az idézetben megfogalmazott szellemiség volt jelen akkor is, amikor megálmodtak egy új, beregszászi magyar felsőoktatási intézményt, melyet 25 évvel ezelőtt sikeresen el is indítottak; s ez a szellemiség volt jelen akkor is, amikor 2011-ben aláírták a Szakgimnáziumot megalapító határozatot.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán és a Szakgimnáziumban ének-zene és néptánc szakköri foglalkozások zajlanak a Kokas Banda szakmai vezetésével. Soós Katalin köszöntőjét követően a Szakgimnázium diákjainak közreműködésével az általuk tanított darabból láthatott ízelítőt az egybegyűlt ünneplő közönség. Az előadással köszönetüket fejezték ki a megújult, immár élettel teli épületért.
Az előadást követően a történelmi egyházak jelen lévő képviselői áldást kértek az intézményre, az abban zajló tevékenységre, a jelenlévőkre, majd megszentelték az épületet.
Az ünnepség a Szakgimnázium dísztermében folytatódott, ahol Rákóczi imájának – mely a főiskola himnusza is egyben – eléneklése után Csernicskó István, a II. RF KMF rektora köszöntötte az egybegyűlteket. „Huszonöt éves a Kárpátaljai Magyar Főiskola. Egy ilyen évforduló adja magát, hogy egy megtett útról, az elért eredményekről beszéljünk, s számot vessünk azzal, hogy honnan indulva, hogyan jutottunk el idáig. […] Mi azonban most mégsem hátra, hanem előre tekintünk” – szögezte le a rektor, hozzátéve, hogy számukra mind a főiskola, mind a szakgimnázium befektetés, invesztíció a fiatalokba, a közös jövőbe.
„Negyed századdal ezelőtt épp ennyi tőkéje volt annak a maroknyi csapatnak, amelyik megálmodta a jövőt és megalapította a főiskolát: lelkesedés, munkakedv és tömörülés, vagyis összefogás egy közös cél érdekében. Az akkori, huszonöt évvel ezelőtti befektetés – ma már egyértelműen látszik és számszerűsíthetően is igazolható – megtérült” – jelentette ki Csernicskó István, felhívva a figyelmet az intézmény folyamatos fejlődésére, stabilitására. Ünnepi beszédének végén köszönetet mondott a főiskola mindenkori támogatóinak, Magyarország Kormányának, a magas rangú politikusoknak, a döntéshozóknak, a főiskolai vezetőknek, oktatóknak, munkatársaknak, valamint minden egykor volt és jelenlegi hallgatóknak a bizalomért.
„Nem kegyet gyakorol a magyar kormány, amikor támogatja ezt az iskolát és támogatja a kárpátaljai magyarságot, hanem természetes kötelességét teljesíti. […] Azért, hogy a magyar nemzet fennmaradjon, és a magyar emberek életminősége javuljon, a magyar államnak természetes kötelessége a külhoni magyarság megfelelő támogatása” – szögezte le ünnepi köszöntőjében Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese.
Beszédében a történelembe visszatekintve felidézte, hogy Magyarország volt az első, amely elismerte a független Ukrajna létét, s kiemelte azt is, hogy Orbán Viktor miniszterelnök komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy az Európai Unió elfogadja Ukrajna vízummentességét. „Milyen kár, hogy a vízummentesség elfogadása után rövid időn belül Ukrajnában meghozták azt az oktatási törvényt, amely fenyegeti a magyar intézményeket” – húzta alá a politikus, aki emlékeztetett arra, hogy nagy tisztelettel tekintenek a magyarországi ukránságra, és soha semmi mást nem kértek, csak azt, amit ők természetesnek tartanak a magyarországi ukránság esetében, akik államalkotónak vannak elismerve mint őshonos kisebbség, annyi állampolgárságuk van, amennyit akarnak, s a magyarországi őshonos nemzetiségek tekintetében önigazgatásuk van. „S ez így helyes és természetes, ugyanis a kisebbségi jogok emberi jogok a közösség szintjén” – fogalmazott.
„Ha mi, magyarok bárhol a világon elfogadnánk azt, hogy léteznek olyan kisebbségi jogok, amelyek másokat megilletnek – például az Európai Unióban –, de minket, magyarokat, nem illetnek meg, akkor ezzel azt fogadnánk el, hogy kevesebbek vagyunk a többi európai kisebbségnél, a többi európai nemzetnél. Nem vagyunk senkinél sem kevesebbek! Ezért azok a nemzetiségi és kisebbségi jogok, amelyek természetesek az Európai Unióban, ha másnak járnak, nekünk is járnak! Tehát nem arról van szó, hogy a magyarság valamilyen extrémitást kér. Ha a kisebbségi jogok melletti kiállásunk természetes az Európai Unióban, s ha Ukrajna az unió felé akar közeledni, akkor ezeket a jogokat komolyan kell vennie” – hangsúlyozta Semjén Zsolt, hozzáfűzve: „Egyetlen ukránnak sem lesz jobb, ha a magyaroknak rosszabb. Azt szeretném, hogy az ukránoknak és a magyaroknak is jó legyen.”
A megoldás az lenne, ha a kárpátaljai magyar nemzetiség őshonos kisebbség lenne Ukrajnában – emelte ki Magyarország miniszterelnök-helyettese – hiszen fontos lenne, hogy szerzett jogainkat, iskoláinkat, nyelvünket, kultúránkat megőrizhessük. „Ennek megfontolását és elismerését kérjük, hangsúlyozva, hogy ezután olyan boldogan támogatjuk őket, ahogyan korábban azt tettük” – jelentette ki Semjén Zsolt.
„Ma a kárpátaljai magyarság a legsanyargatottabb kisebbség az egész Kárpát-medencében. De az önök nemzethűsége, kitartása és elkötelezettsége nekünk, magyarországi magyaroknak is példát ad magyarságból és emberségből is” – zárta beszédét a magyarországi politikus.
Az évforduló kapcsán a 25 éves intézményt köszöntötte még Anatolij Poloszkov, Kárpátalja kormányzója is, aki a Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatal nevében az odaadó és lelkiismeretes munkájukat elismerő oklevelet adott át a főiskola vezetőinek.
Ezt követően levetítették a főiskola születésnapjára készített – az elmúlt 25 évet összefoglaló – Tölgyfa. 25 éves a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola című dokumentumfilmet, mely K. Debreceni Mihály és Vass Tamás, a TV21 Ungvár munkatársainak munkája.
Az egykori Magyar Királyi Törvényszék épületében működő II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola 1996 szeptemberében vált önálló, Ukrajnában hivatalosan bejegyzett felsőoktatási intézménnyé, melynek mindenkori célja a magyarajkú diákok magas szintű, színvonalas oktatása európai körülmények mellett. Huszonöt évvel ezelőtt kemény munkával sikerült elérni azt, hogy ma az intézmény a szülőföldön maradás, valamint a kárpátaljai magyar oktatás egyik legfontosabb bástyája.
Orosz Ildikó, a II. RF KMF elnöke a hálaadás napjaként reflektált az ünnepre. Beszédében visszatekintett az elmúlt évek eseményeire, amelyek mind utat engedtek ahhoz, hogy ma együtt ünnepelhetünk. Felelevenítette a nehézségeket és a sikereket egyaránt, s köszönetet mondott mindenkinek, akik hozzájárultak a tevékenységükhöz, segítették az ügyüket.
Az ünnepség keretében Semjén Zsolt átadta Szőcs Zoltán író 4 000 kötetes könyvállományát a Rákóczi-főiskola Apáczai Csere János Könyvtárának. Az adományt Szamborovszkyné Nagy Ibolya, a könyvtár igazgatója vette át.
A járványügyi helyzetre való tekintettel az TV21 Ungvár stábja élőben közvetítette az eseményt a Szakgimnáziumból, melyet a főiskola oktatói, munkatársai, valamint a diákok az átriumból kísérhettek figyelemmel.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) 415 elsőssel kezdte meg a 2021/2022-es tanévet, melynek ünnepélyes megnyitójára szeptember 24-én – a hagyományokhoz híven – a beregszászi református templomban került sor.
Az ünnepség a történelmi és nemzeti lobogók, a millenniumi zászló, valamint a főiskola zászlójának behozatalával vette kezdetét, melyeket a Salánki Íjászkör kuruc kori viseleteibe öltözött főiskolai hallgatók helyeztek el a templomban. A megjelenteket ezután Margitics János, a Beregszászi Református Egyházközség lelkipásztora köszöntötte a 91. zsoltár első verséből vett igeszakasszal.
A Himnusz és Rákóczi imájának – mely a főiskola himnusza is egyben – eléneklése után Csernicskó István, a II. RF KMF rektora köszöntötte az egybegyűlteket. A rektor ünnepi beszédében aláhúzta, a több mint negyed évszázados múltra visszatekintő intézmény komoly fejlődésen ment keresztül annak alapítása óta, s ebből a folyamatból kiemelte a legjelentősebb számadatokat, „amelyek jelzik és jellemzik azt, hogy merre tartunk”: míg 2020-ban 178, idén 222 hallgató vehette át a tudását, képzettségét igazoló diplomát; jelentősen nőtt a benyújtott jelentkezési kérelmek száma is – tavaly 1181, idén 1390 jelentkezési kérelmet regisztráltak a felvételi irodában; a felvételt nyert és beiratkozott hallgatók száma is örvendetesen nőtt – a tavaly 393-ról idén 415-re emelkedett ez a szám; a 2019/2020-as tanév végén az főállású oktatók 59,9%-a rendelkezett tudományos fokozattal, ez az arány az elmúlt tanév végére 63,2%-ra nőtt; jelentősen bővült az oktatású célú épületek összterülete, a könyvtár állománya, a kollégiumi férőhelyek száma, a főiskolán működő étkeztetési pontok száma; valamint 14 frissen kialakított szolgálati apartman is biztosított az azt igénylő oktatók számára. „Fő támogatónk Magyarország Kormánya, illetve Brenzovics László alapítványelnök és Orosz Ildikó elnök asszony munkájának eredményeként folyamatosan javulnak az oktatáshoz, tanuláshoz, kutatáshoz biztosított körülmények, s mindez a tudományos munka eredményességén is látszik” – jelentette ki Csernicskó István.
A rektor gratulált az elsősöknek a sikeres felvételi eljáráshoz, majd az alapképzés első évfolyamára beiratkozottakhoz szólva hangsúlyozta: „… köszönöm, hogy bennünket, a Rákóczi-főiskolát választották!”
„Legyen ez a tanév minden vonatkozásban egy kicsivel jobb, eredményesebb, békésebb, nyugodtabb, mint az előző huszonöt év bármelyike volt” – zárta ünnepi beszédét Csernicskó István.
A tanévnyitó az elsőéves hallgatók ünnepélyes fogadalomtételével folytatódott. Az eskü szövegét Szabó Levente első évfolyamos magyar nyelv és irodalom szakos hallgató olvasta elő diáktársainak. Az eskütételt követően Orosz Ildikó elnök és Csernicskó István rektor kézfogásukkal az intézmény diákjaivá avatták a szakonként felvonuló fiatalokat.
A Diákhimnusz eléneklése után idén is átadták a beregszászi főiskola által 2014-ben alapított Rákóczi-díjat, amelyet minden évben az önálló kárpátaljai magyar nyelvű felsőoktatás létrejötte, megmaradása és fejlődése szempontjából döntő szerepet vállaló személyeknek ítélnek oda, akik erkölcsi kiállásuk, anyagi támogatásuk révén jelentősen hozzájárultak több ezer kárpátaljai magyar fiatal képzéséhez, segítve boldogulásukat szülőföldjükön. A főiskolai tanács határozata értelmében a díj anyaországi kitüntetettje 2021-ben Misovicz Tibor, a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány titkára lett.
Misovicz Tibor mindig szívügyének tekintette a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola működését, a kárpátaljai magyarok sorsát. Korábbi államtitkári munkája során és a Határon Túli Magyarok Hivatalának gazdasági vezetőjeként erkölcsi és tevőleges támogatására mindig számíthattunk, személyes jelenlétével emelte rendezvényeink és intézményünk tekintélyét – hangzott el egyebek mellett az alapítványtitkár laudációjában. Neki köszönhetően indulhatott el a Keleti Partnerség program, melynek keretében több száz családorvosi rendelő, kultúrház, óvoda és iskola került felújításra Kárpátalján.
Köszöntőjében Misovicz Tibor megtiszteltetésnek nevezte az elismerést, majd Joseph Chamberlain egy 1898-ban elhangzott parlamenti beszédéből kiragadott gondolatot bízott az elsősökre: „Élj érdekes időkben…” Ennek üzenetét két következtetésben vonta le: olykor nem árt a dolgok felszíne mögé nézni, s láthatóan nem csak a mi korunk sajátja az, amikor az ember bizonytalannak ítéli a jövőjét. „Fognak megoldhatatlannak látszó problémákkal találkozni, de meg fogják tanulni, hogyan oldják meg azokat” – mutatott rá, s hozzáfűzte: „Azt kívánom, hogy a következő huszonöt évben is ugyanilyen jó kezekben legyen ez az intézmény, mint eddig.”
A Rákóczi-díj kárpátaljai kitüntetettje idén Herczog György, akinek munkássága jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Kárpátalján egy sor új oktatási intézmény jött létre, növekedett a magyar, szlovák és román tannyelvű osztályok száma, megkezdték tevékenységüket a magyar tannyelvű gimnáziumok, melyek alapítói történelmi egyházak és alapítványok voltak. Jelenleg a Kárpátaljai Nemzeti Kisebbségek Kulturális Központjának vezető módszerésze, aki mindig segítette a főiskola tevékenységét, képviselte a kárpátaljai magyarok és a főiskola érdekeit a különböző megyei és kijevi tárgyalásokon.
A főiskola belső kitüntetéseit immár harmadik alkalommal adták át. A Tomcsányi Hűségdíjjal Molnár Józsefet, a Földtudományi és Turizmus Tanszék vezetőjét tüntették ki az intézményben folytatott precíz és nagy hivatástudattal végzett oktatómunkájáért. A Rákóczi-főiskoláért Emlékérmet Nagy Zsuzsanna vehette át, az intézmény főközgazdásza, a pénzügyi osztály kiváló szakembere megbízható szakmai munkájának elismeréseként. Ugyancsak a Rákóczi-főiskoláért Emlékérem díjazottja Szabó Géza történész, a Nyíregyházi Egyetem nyugdíjas oktatója, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány kuratóriumának egykori elnöke, akit a kárpátaljai magyar nyelvű felsőfokú képzés megalapozásában és megteremtésében betöltött szerepéért az intézmény tiszteletbeli polgárává fogadta. A Rákóczi-főiskola kiváló dolgozója kitüntetés idei díjazottjai Belovics Andrea könyvelő és Buda Zsuzsanna, a tanulmányi osztály vezetője.
Beszédében Orosz Ildikó, a főiskola elnöke emlékeztetett arra, hogy sok-sok ember odaadó munkájának köszönhetően lehetséges az intézmény fenntartása és működtetése. Az elsős diákokhoz szólva aláhúzta: „Nemcsak azért kell tanulni, hogy diplomájuk legyen, hanem azért is, hogy a saját korlátjaikat leküzdjék, átlépjenek a nehézségeken és meg tudjanak küzdeni a kihívásokkal.”
„Minden generációnak feladata van” – fogalmazott a főiskola elnöke, majd Erdélyi László Gyula gondolatait osztotta meg az egybegyűltekkel: „Az okos ember másnak a példáján és kárán tanul, és a maga tapasztalataiban előbbre viszi a jót, mit örökölt, elődeitől átvett. Ez minden nemzedék társadalmi kötelezettsége.” – „Az önöké is. Sok sikert a megvalósításhoz!” – tette hozzá.
A tanévnyitó zárásaként a történelmi egyházak képviselői áldást kértek a főiskolára, az elsősökre, majd a jelenlévők elénekelték a Szózatot.
A beregszászi főiskolán az elmúlt tanévben mintegy 6000 hallgató vett részt a különböző képzéseken, ezzel a régió egyik legnagyobb és legmeghatározóbb felsőoktatási intézményének számít, mondta a főiskola rektora a beregszászi református templomban tartott tanévzáró ünnepségen.
Csernicskó István kiemelte: a beregszászi főiskola a helyi magyarság megmaradásának és fejlődésének egyik alappillére, oktatási, szellemi és kulturális központ.
Prof. dr. Csernicskó Istvánt, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorát Áder János köztársasági elnök még március 15-én Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntette ki, ám a magas magyar állami kitüntetést a pandémia miatt csak a napokban vehette át a rektor úr. Csernicskó Istvánnal életéről, munkájáról beszélgettünk.
– Gyermekkora Csapon zajlott. Öccsével, Gyulával ketten testvérek, és mindketten magyar iskolába jártak…
– Így igaz. Van a családi legendáriumban egy történet, mely szerint édesapámat behívatták iskolába történő beíratásom előtt, mert az óvónők úgy ítélték meg, hogy magyar gyerek létemre nagyon jól beszélek oroszul. Arra akarták rábeszélni, hogy orosz iskolába írasson. Akkoriban orosz nyelvű óvoda volt Csapon, ahol a dadák magyarok voltak, az óvónők viszont oroszul beszéltek velünk. Volt két középiskola a szülővárosomban: egy orosz és egy magyar tannyelvű. A behívatást családi kupaktanács követte, amikor is állítólag végső érvként azt mondta az apám: „Egy magyar gyerek miért járna orosz iskolába?” Ezzel végül eldőlt a kérdés, amely az öcsém esetében már fel sem vetődött. Annak ellenére, hogy mindketten magyar iskolába jártunk, beszélünk oroszul, ukránul, és ha nagyon muszáj, még angolul is meg tudunk szólalni. Tehát most, utólag úgy gondolom, hogy a magyar iskola számunkra nem jelentett semmilyen hátrányt, inkább előnyt. A szüleim is mindketten magyar iskolát végeztek, és utána sikeresen boldogultak.
– Érettségit követően miért döntött az Ungvári Állami Egyetem és a magyar szak mellett?
– Elég jó tanuló voltam. Sok tantárgy érdekelt: magyar, történelem, földrajz, az orosszal sem voltam rossz viszonyban, orosz irodalmat eredeti nyelven is olvastam akkoriban. Végül, amikor választanom kellett, a magyar és a történelem volt a két favorit. Az egyetemen meghirdetett felvételi-előkészítőket megnézve döntöttem végül. A magyar előkészítő sokkal érdekesebb volt. Nem gondolom, hogy rossz döntést hoztam volna, utólag úgy látom, hogy jó helyre kerültem, ahol hagytak a magam feje után menni és kibontakozni.
– Tehát az ungvári egyetem megfelelő alapképzést adott?
– Igen. Második évfolyamon egy félévet a Debreceni Egyetemen tölthettünk részképzésen, megtapasztalhattuk, hogy milyen a magyar felsőoktatás. Később Budapesten is tölthettünk két hetet egy részképzéses tanulmányút keretében. Nem voltunk mi bezárva Ungvárra, illetőleg akkoriban jöttek Magyarországról oktatók. Az én időmben leghosszabb ideig Balogh Lajos, az ELTE oktatója, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa volt a vendégoktatónk, neki nagyon sokat köszönhetek. Ő volt az első, aki órákon kívül ellátott szakirodalommal. „Ez biztosan érdekelni fogja magát. Olvassa el!” – mondta. Észre sem vettem, ahogy „behálózott”. Eleinte egy kicsit sem érdekelt a nyelvészet, irodalommal akartam foglalkozni. Közben a legaktuálisabb nyelvészeti szakirodalmat olvasgattam úgy, hogy egy periferikus fekvésű kisváros egyetemén tanultam. Ami nyilván később előnyömre vált.
Balogh Lajos mellett fontos megemlítenem, hogy Debrecenben 1993-ban először és – tudomásom szerint – utoljára egy magyar nyelvészeti szabadegyetemet szerveztek a Magyarországgal szomszédos országok magyar szakos egyetemistái számára. Oda meghívtak akkor a pozsonyi, ungvári, kolozsvári, újvidéki egyetemekről néhány magyar szakos diákot. A magyar nyelvészetben akkor a legmeghatározóbb szakemberek adtak elő nekünk abban az intenzív két hétben. A nyelvészet legmodernebb irányzatairól tartottak nekünk rendkívül érdekes csoportfoglalkozásokat. Számunkra nagyon új volt, hogy csoportmunkában dolgoztunk. Hazaindulva kaptunk egy kisebb könyvtárnyi szakirodalmat. Így mi hazaérve olyan kutatási eredményekről, új szemléletű megközelítésekről olvashattunk, amelyekről akkor még magyarországi egyetemeken vagy főiskolákon sem biztos, hogy hallottak a diákok. Véglegesen akkor dőlt el, hogy én ebbe belevonódtam. Ott volt velünk például Beregszászi Anikó, akivel mindketten nyelvészkutatók lettünk, később úgy alakult, hogy össze is házasodtunk. Az akkor ott lévő 18 hallgatóból öten lettünk nyelvészdoktorok, ami szerintem nem rossz arány.
– A vázolt előzmények után a nyelvészeti kutatómunkát már egyetemistaként elkezdte?
– Még 1993-ban indult egy kutatási program Kontra Miklós vezetésével, amelynek az volt a címe: A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén. Kerestek hozzá minden szomszédos országból kutatásvezetőt. Az akkor teljesen modernnek számító szociolingvisztikai kutatásba, amely a nyelv és a társadalom kölcsönhatásait vizsgálja, vonakodtak az ungvári egyetem oktatói bekapcsolódni. Ők inkább nyelvjáráskutatással foglalkoztak. A kutatásvezető ismert engem az említett nyári akadémiáról, és negyedik évfolyamos hallgatóként meghívtak Budapestre egy kéthetes, kutatással kapcsolatos megbeszélésre. Ott olyan professzorokkal ülhettem egy asztalnál, akiknek addig csak az egyetemi tankönyveken láthattam a nevét. Nemcsak magyarországiak, Kolozsvárról, Pozsonyból, Újvidékről is ott voltak a legnevesebb professzorok. Ezek a kapcsolatok máig élnek, nagyon jó viszonyban vagyunk. Akkor indult el ez a kutatási program, amelynek az eredménye, hogy létrejött egy könyvsorozat, nagy monografikus munkák foglalkoznak a magyar nyelv helyzetével a határon túli területeken. Közöttük elsőként megjelent A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján) című kötet.
Ebből a közös munkából kinőtt mára egy Termini Kutatóhálózat, a Magyarországgal szomszédos országokban működnek kis nyelvészeti kutatóműhelyek, már húsz éve indítunk közös kutatási programokat. Ugyanazt vizsgáljuk meg, ugyanolyan szempontok alapján minden régióban. Ez nemzetközi szempontból is figyelemre méltó együttműködést és publikációkat eredményezett.
– Az egyetem befejezése után a Szernyei Általános Iskola tanára lett, illetve folytatta tanulmányait az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájában. Természetes volt, hogy Kárpátalján marad?
– Meggyőződésem, hogy az ember életében sok fontos dolog véletleneken múlik. Nem akartam itthonról elmenni. Sokak számára ma is természetes, de bennem akkor fel sem merült, hogy doktorandusz hallgatóként ne dolgozzam valahol. Egy félévben négy alkalommal voltak csak óráink Budapesten, igaz, akkor reggeltől estig. Tehát sok elfoglaltságot a doktori képzés nem adott, ezért tanítottam. Nagyon jó élettapasztalat volt a számomra. A szernyei iskolában 1995–98 között dolgoztam. Közben délután tanítottam a Bátyúi Középiskola esti iskolájában is.
– Azt követően feleségével a beregszászi főiskolán kezdtek dolgozni…
– 1997 nyarán felkeresett minket Orosz Ildikó és Soós Kálmán. Ismertük már egymást, Kálmán tanárom volt az egyetemen. Felkértek, hogy szeptembertől vállaljak a kihelyezett tagozatból önállóvá vált főiskolán órákat, illetve mindenekelőtt állítsam össze magyarból a felvételi vizsgára a feladatsorokat. Így indult, aztán ittragadtam. Akkor kellett lerakni a most ismert főiskola alapjait, kialakítani a képzési programot. Nagyon izgalmas időszaknak lehettem a részese. 2000 decemberében a vezetői struktúraváltással lettem az intézmény oktatási ügyeket felügyelő főigazgató-helyettese, ami 14 évig tartott, 2014 szeptemberéig.
– Rektorként viszont 2020 májusától felel a Rákóczi-főiskolán a szakmai, oktatási és tudományos munkáért…
– Kezdetben még megbízott rektorként dolgoztam, majd október 27-én választottak a pályázatom alapján az intézmény rektorává.
– Mit gondol a Rákóczi-főiskola szerepéről és jövőjéről?
– Kicsit fura intézmény ez. Nevében főiskola, de nemcsak alapképzéseink vannak, hanem mesterképzéseink is, ami azt jelenti, hogy a legmagasabb egyetemi szinten is nyújtunk képzést. Másrészt van egy szakgimnáziuma is a főiskolának, ahol szakképzés folyik. A főiskola olyan képzési centrumokat is létrehozott, ahol szakmákat lehet tanulni. Illetve a főiskola által létrehozott P. Frangepán Katalin Oktatási Központ alapított óvodákat is. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy ma már az óvodától a mesterképzésig folytatunk képzéseket. Ez amiatt alakult így, mert az ukrán állam a kárpátaljai magyar oktatási struktúra korlátozásával, visszanyesésével van elfoglalva az utóbbi néhány évben. A magyarság politikai, érdekvédelmi küzdelmének eredménye az, hogy a magánfenntartású oktatási intézményeket kivonták az ukránosító intézkedések hatálya alól. Meggyőződésünk, hogy a következő generációk számára is meg kell őriznünk az anyanyelven tanulás lehetőségét. Hisz ez a lehetőség eddig minden politikai rendszerben biztosított volt a Kárpátalján élők számára.
Ugyanakkor a főiskola mára komoly tudományos központja is lett a kárpátaljai magyar tudományosságnak. Épp a minap számoltuk össze, hogy 33 olyan nálunk végzett kutató van, akik azóta tudományos fokozatot szereztek. Mindezt annak ellenére, hogy nálunk nincs doktori iskola. Közülük 21-en ma nálunk is dolgoznak. Sok pozitív dolgot generál maga a főiskolánk Kárpátalján és Beregszászban, sokak számára biztosít karrierutat, ráadásul a Beregszászi kistérségben mi vagyunk a legnagyobb adófizetők. Gondoljanak bele, hogy a főiskolánknak csaknem ezer hallgatója és 168 oktatója van.
– A mostani ukrán oktatáspolitikai reformok veszélyeztetik-e a főiskola létét?
– Ha egy szóval kell válaszolnom – igen. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy minden vonatkozó ukrajnai jogszabályt betartsunk, a képzéseink akkreditáltak legyenek. Megfeleljünk a szakindítási, minőségbiztosítási és akkreditációs feltételeknek. Ugyanakkor egy egyszerű mozdulattal is el lehet a főiskola elől a levegőt venni. A felsőoktatási törvényt 2019-ben hozzáigazították a nyelvtörvényhez, ez a törvénykezési folyamat veszélyt jelenthet az intézmény jövőjére.
– Az államnyelv oktatásának ügyében már sikerült kisebb eredményeket elérni a kijevi szakminisztériummal folytatott küzdelemben, hisz a független vizsgaközpontokban eltérő szintet határoztak meg a nemzetiségi iskolák végzősei számára. Ezek pozitív jelekként értelmezhetőek?
– A külföldi gyakorlatok vizsgálata során találtuk meg azokat a módszereket, amelyek ideálisak lennének az ukrán nyelv hatékony oktatására a mi magyar iskoláinkban. Egyelőre csak pici eredményeink vannak, de valóban vannak eredmények. Úgy tűnik, hogy nagyon lassan, makacs, kitartó munkával talán elérhetünk valamit, de hihetetlen türelem és rengeteg idő kell hozzá. Nyílnak időnként esélyek, azokat kell megragadnunk.
– Tudományos és érdekvédelmi munkája elismeréseként magas magyar állami kitüntetést vehetett át a napokban. Mit jelent ez az ön számára?
– Márciusban, amikor értesültem arról, hogy kapok egy ilyen magas kitüntetést, akkor nagyon meglepődtem. Megtisztelőnek éreztem, hogy odafigyelnek arra a munkára, amit nap mint nap csinálok. Most pedig, hogy már eltelt egy kis idő, úgy gondolom, hogy ez nemcsak nekem szól. Elismerés annak a csapatnak, akik velem együtt dolgoznak a főiskoláért és a magyar oktatási rendszerünk ügyéért. Egy visszajelzés, amely erőt, új lendületet adhat, hogy érdemes tizedszer is nekimenni annak a falnak, amely előttünk áll. Előbb-utóbb csak sikerül túljutnunk a problémákon.
Magyarország Beregszászi Konzulátusának Munkácsy termében vehette át magyar állami kitüntetését dr. Csernicskó István, nyelvész.
A Magyar Tudományos Akadémia doktora, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora kiemelkedő tudományos, oktatói és tudományszervezői munkája, valamint a kárpátaljai többnyelvűség nyelvészeti és nyelvpolitikai vonatkozásainak vizsgálata terén elért kiemelkedő eredményei elismeréseként kapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét.
Dr. Csernicskó István nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia doktor, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora kiemelkedő tudományos, oktatói és tudományszervezői munkája, valamint a kárpátaljai többnyelvűség nyelvészeti és nyelvpolitikai vonatkozásainak vizsgálata terén elért kiemelkedő eredményei elismeréseként április 21-én vehette át ünnepélyes keretek között Magyarország Beregszászi Konzulátusán Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzultól Áder János, a Magyarország köztársasági elnöke által adományozott Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést.
A főkonzul Csernicskó Istvánt rövid méltatásában a kárpátaljai magyarság kiemelkedő, tudományos-közéleti színtéren egyaránt maradandót létrehozó, tudós-közéleti személyiségeként, küzdő harcosaként jellemezte, akinek a tevékenysége a magyar közösség nemzeti identitásának, nemzetként való megmaradásának legközvetlenebb feltételrendszeréhez, a nyelvhasználati jogokhoz kötődik.
Csernicskó István Csapon született 1973-ban, ahol a magyar középiskolában érettségizett, majd az Ungvári Állami Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett tanári oklevelet. 1995-től a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem doktori képzésében vett részt, 2001-ben védte meg doktori disszertációját, amelynek témája a magyar nyelv és irodalom kárpátaljai helyzete volt. 2017-ben „a tudományok doktora” (DSc) fokozatot szerzett, 2018-ban egyetemi tanárrá nevezték ki.
Tanárként dolgozott kezdetben a Bátyúi Középiskolában, a Szernyei Általános Iskolában, majd 1997-től az akkori Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola oktatója lett. Oktatott tantárgyai: szociolingvisztika és mai magyar nyelv. A főiskolán tanszékvezető helyettesként, majd 2000-től tanulmányi és tudományos ügyekért felelős főigazgató-helyettesként dolgozott. 2002-től ő az MTA Ukrajnai Kutatóállomásának felelős programvezetője. Tevékenységét eddigi is számos, rangos tudományos és állami kitüntetéssel ismerték el. Az utóbbi években a magyar mint anyanyelv Kárpát-medencei oktatásának helyzetét, illetve az államnyelvek kisebbségi iskolákban történő oktatásának sajátosságait kutatta és vizsgálta kutatásvezetőként. Három kötet önálló szerzője, 13 kötetnek társszerzője.
A kitüntetés átadásakor, a konzulátus Munkácsy termében – a járványügyi előírásokat betartva – jelen volt felesége, Beregszászi Anikó főiskolai docens, Gulácsy Géza, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, Orosz Ildikó, a beregszászi főiskola elnöke, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, valamint a konzulátus diplomatái, Beregszász város polgármestere, történelmi egyházaink vezetői, továbbá a sajtó munkatársai.
Szilágyi Mátyás elmondta, hogy a kitüntetésre Csernicskó Istvánt Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke terjesztette fel, felkarolva a beregszászi konzulátus kitüntetési javaslatát.
Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke köszöntőbeszédében kiemelte: „Mára a kárpátaljai magyarság ki tudta termelni magából azt az értelmiséget, akik jelentős szakmai színvonalon tudnak az érdekvédelem egy-egy szegmensébe bekapcsolódni. Ilyen a kitüntetettünk is, aki mára nemcsak a magyar nyelvű felsőoktatás, a tudományosság, hanem a kárpátaljai magyar érdekvédelemnek is oszlopos tagja lett…”
Orosz Ildikó bajtársának és harcostársának nevezte Csernicskó Istvánt, hisz mint fogalmazott: „Abban, hogy a főiskola létrejött nagy szerepe van Istvánnak. A semmiből, közösen építettünk valamit.” Az elnök asszony kiemelte, hogy a főiskola jelenlegi rektora példát mutatott az itt élőknek, sok területen kitaposta az utat, megmutatva, hogyan lehet doktori, nagydoktori fokozatot szerezni, miként lehet Ukrajnában azt akkreditáltatni. Ezekkel együtt megszerezni a docensi címet és így tovább. Mindez jelzi a magas színvonalú szakmaiságot, amihez kitartás és bátorság is párosul.
Csernicskó István megköszönve az elismerést elmondta, számára a kitüntetés azt jelzi, hogy az a társaság, amelyikkel elindult egy úton, jó irányba tart. Majd kiemelte, azt szeretné, hogy érdekvédelemmel kapcsolatos feladataink fogyatkozzanak meg, hogy több idő és energia jusson az építkezésre, az előrehaladásra.
Magyarország köztársasági elnöke nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából, a miniszterelnök előterjesztésére kitüntetéseket adományozott. A kitüntetettek listája hétfőn jelent meg a Magyar Közlönyben.
Archív
A Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést kapott dr. Csernicskó István nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora kiemelkedő tudományos, oktatói és tudományszervezői munkája, valamint a kárpátaljai többnyelvűség nyelvészeti és nyelvpolitikai vonatkozásainak vizsgálata terén elért kiemelkedő eredményei elismeréseként.
Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora adott évértékelő interjút a Kárpátalja hetilapnak.
– Hogyan értékelné a főiskola 2020-as évét?
– 1997 óta dolgozom a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, s eddig minden év érdekes és izgalmas volt valamilyen szempontból, 2020 sem volt kivétel. Tavaly került sor például a könyvvitel és auditálás szak akkreditációjára az alapképzés, illetve elkezdődött az angol és tanító szak akkreditációja a mesterképzés szintjén. A főiskola alapítójának, elnökének, no és persze támogatóinknak köszönhetően több olyan objektumot adtunk át, melyek az oktatás feltételeit javítják. Jó néhány oktatónk szerzett tudományos fokozatot, s ezek között nemcsak PhD, hanem tudomány doktora is van. Új tanszékvezetőket választottunk, illetve a főiskola visszaállt a korábban megszokott elnök-rektor duális vezetési szerkezetre. Sok minden történt tehát 2020-ban, mindent felsorolni képtelenség, azonban az egész évet meghatározta a koronavírus-járvány, amely nemcsak a főiskolát, hanem szinte az egész világot karanténba zárta.
– Milyen hatással volt a karantén és a vele járó távoktatás a főiskola működésére tavaly? Milyen változásokat eredményezett az eddigi évekhez képest?
– Kisebb-nagyobb szünetektől eltekintve márciustól gyakorlatilag végig távoktatásban működtünk 2020-ban. Ez kihívásokkal járt nemcsak a hallgatók, hanem az oktatók számára is. Nem ugyanaz látni az előadóteremben ülők tekintetét – ahol közvetlenül reagálni lehet a hallgatók minden rezdülésére –, illetve a személytelen online oktatásban részt venni. Soha nem gondoltam volna, hogy ha csak virtuálisan is, de ennyi hallgató és kolléga fog vendégeskedni az otthoni dolgozószobánkban vagy a nappalinkban. Volt olyan, hogy egyszerre közel száz online vendégünk volt otthon. Amikor ugyanis a felségem és én egy időben tartottunk órát, akkor egyikünk a nappaliban, másikunk a dolgozószobában magyarázott. Az első online órák előtt jobban izgultam, mint kezdő oktató koromban. Tartottam attól, mi lesz, ha kiderül: nem értek a használandó programhoz, ha elmegy a net stb. Végül belejöttünk az online oktatásba és tanulásba: mi, tanárok és a diákok is. Az is igaz azonban, hogy ennek a fura online oktatási formának is vannak bizonyos hozadékai. Ma már például gyakorlatilag nincs olyan főiskolán oktatott tantárgy, amelyhez ne tartozna valamilyen digitális tananyag, segédanyag: az előadások anyaga, a szemináriumi vagy labormunkák követelményei, a dolgozatok mind elérhetők digitálisan, online is. Ezek az anyagok akkor is jól hasznosíthatók lesznek, amikor – remélhetőleg minél előbb – visszaáll a megszokott élet. Személy szerint én azt sem bántam minden esetben, hogy egy-két órás tanácskozások vagy megbeszélések kedvéért nem kellett Kijevbe vagy Budapestre rohannom, hanem online értekezlet keretében beszélhettük meg ügyes-bajos dolgainkat. S bár szeretek utazni, nagyon remélem, hogy a világjárvány elmúlta után is lehetőség lesz arra, hogy az egyeztetések, megbeszélések legalább egy részét online tartsuk meg.
– A hallgatók és oktatók számát tekintve milyen adatokkal zárta a főiskola a 2020-as évet?
– Az alapképzés szintjén 12 szakon folytatunk képzést, a mesterképzésben 7 képzési programunk működik. A szakgimnáziumban 5 szak közül válogathatnak a jelentkezők. A kihelyezett képzéseken 13 szakon tanulhatnak a fiatalok, a szakképzési centrum képzési helyein pedig 13 szakmát sajátíthatnak el az érdeklődők. Mivel a körülmények ellenére sikeres felvételi kampányt zártunk 2020-ban, hallgatóink száma nőtt az elmúlt tanévhez képest. Az alap- és mesterképzésben, a szakgimnáziumban, illetve a szakképző intézetekben és kihelyezett képzéseken együttesen csaknem ötezer hallgató és diák tanul a főiskolán és az ide kapcsolódó képzéseken. A Felnőttképzési Központ különböző tanfolyamaira beiratkozott hallgatók száma is megközelíti az ezer főt. Mindez azt jelenti, hogy a főiskola meghatározó szereplője a kárpátaljai oktatási intézményhálózatnak.
– A tervek szerint milyen formában kezdődik majd a tavaszi félév 2021-ben?
– Hogy mit hoz a tavaszi félév, egyelőre nem tudjuk. Az azonban biztos, hogy a januárban kezdődő vizsgaidőszakot online formában kell lebonyolítanunk a pandémia miatt elrendelt korlátozások következményeként. Azt hiszem, nagyon sokakkal együtt várom már, hogy végre véget érjen ez az őrület, és a 2021-es esztendő jobb, nyugodtabb és békésebb legyen.
A XVII. Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciáját „jövőt formáló tudomány” mottóval október 30-án tartotta meg a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával együttműködve.
A konferenciára fiatal, 35 évnél nem idősebb alapdiplomával már igen, de tudományos fokozattal még nem rendelkező kárpátaljai magyar kutatók jelentkezhettek. Az idei évben tizenkilenc fiatal kutató jelentkezett a konferenciára, ám összesen húsz előadás került megtartásra reál és humán tudományi szekcióban egyaránt.
Az előadásokat egy tizenöt főből álló zsűri értékelte határon innen és túl, különböző felsőfokú intézményekből, mint például a Debreceni Egyetem, az Ungvári Nemzeti Egyetem vagy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola.
A konferencia során az előadott munkákat, kutatásokat a zsűri nem pontozta, csak tanácsokkal, észrevételekkel díjazta, amelyekkel a hallgatókat segítették, hogy hova és hogyan is haladjon tovább a kutatói munkájuk: milyen szakirodalmakat kell még keresniük, milyen labormunkákat kell elvégezniük, stb.
A fiatal kutatók konferenciája mindig igazodik a magyar tudomány ünnepéhez – hangsúlyozta Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány irodaigazgatója. – Hiszen 2003-óta november 3-a a Magyar Tudományos Akadémia által jóváhagyott magyar tudomány ünnepe. Ezen a napon 1825-ben gróf Széchenyi István birtokainak egyéves jövedelmét ajánlotta fel az akkori Magyar Tudós Társaság (ma a Magyar Tudományos Akadémia) létrehozására.
Váradi Natália, a hetilapunknak elmondta: „Ha elég nemes a cél, a körülmények nem számítanak.” Éppen ezért a jelenlegi karanténszabályokat figyelembe véve korlátozott létszámban és félig online formában valósult meg a konferencia, de mindennél fontosabb, hogy még ilyen viszontagságos körülmények között is sikerült megvalósítanunk a programot és fejlesztenünk szülőföldünk fiatal tudósait. Ezenkívül köszönetét fejezte ki a szervezőknek, az előadóknak, valamit a zsűri tagjainak is a kitartó munkájukat és elhivatottságukat.
A II. RákócziFerenc Kárpátaljai MagyarFőiskola Tudományos Tanácsa Csernicskó István megbízott rektort, nyelvész‐professzort nevezte ki az intézmény rektorának október 27‐én.
A szakember 2020 júniusa óta töltötte be a megbízott rektor pozícióját. A rektori tisztségét az ukrán felsőoktatási törvények és a főiskola alapszabálya értelmében pályázati kiírás útján bírálták el.
Csernicskó István elmondta, hogy a rektori pályázat beküldésére két hónapos határidő volt szabva, mely alatt bárki benyújthatta jelentkezését. Ezt követően a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány Kuratóriuma megvizsgálta, hogy a beérkezett pályázatok megfelelnek‐e a kiírt követelményeknek. 2020. október 22‐én ülésezett a kuratórium, s megállapítást nyert, hogy egy érvényes pályázat érkezett a tisztségre. Október 27‐én pedig a Rákóczi‐főiskola Tudományos Tanácsa titkos szavazással döntött a rektori kinevezésről.
Csernicskó István azt is elmondta, hogy az intézmény nemsokára 25 éves lesz. – Az évek során hatalmas fejlődésen mentünk keresztül. Az elsődleges feladat az, hogy ezeket az eredményeket, melyeket eddig elértünk megtartsuk és továbbfejlesszük. Ez jelent infrastrukturális fejlődést, de elsősorban – ami a főiskola alapszabálya szerint a rektor feladata – szakmai építkezést. Ezen kívül az intézmény tanári karának meg kell felelnie az ukrán oktatásügyi minisztérium által támasztott követelményeknek.
A rektor szerint a bővíteni kell a képzési kínálatot, valamint a választható szakok számát, s a meglévő szakokat a lejáró akkreditáció után újra akkreditálni kell.
Külön hangsúlyozta – a főiskolai Tudományos Tanács ma fogadott el egy határozatot, melynek értelmében belevágunk egy ún. nemzetközi akkreditációba. Ez azt jelenti, hogy az intézmény szeretné megmérettetni magát az európai felsőoktatási intézményekkel szemben támasztott követelmények szabványával. Amennyiben ezt sikeresen teljesítjük, nyugodt szívvel mondhatjuk azt, hogy a főiskola nem csak egy ukrajnai, egy sajátos, egy magyar kisebbség számára létrehozott intézmény, hanem az európai intézménynek rangsorában is megállja a helyét.
Végezetül elmondta, hogy egy olyan Rákóczi‐főiskolát szeretne látni, amely mindannyiunk közös intézménye. Ahol otthon érzi magát minden munkatárs és diák. – Valamint egy olyan intézményt, ahol együtt, közösen tudunk közös célokért harcolni és dolgozni. Biztos vagyok abban, hogy közösen, egymást segítve tudunk előre haladni – zárta gondolatait a rektor.