A húsvéti hagyományok megőrzése és népszerűsítése céljából szervezett kézműves programsorozatot a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet az iskolások számára a Nagyberegi Tájházban. A foglalkozásokra ellátogattak a szerednyei magyar tannyelvű elemi iskola tanulói is. A berzselt hímes tojás elkészítésének titkaival Mester Andrea ismertette meg az iskolásokat. A tájház szakácsa, Olasz Piroska néni pedig a jellegzetes húsvéti ínyencséget, a sárga túrót készítette el a gyerekeknek. Jakab Andrea, a P. Frangepán Katalin Gimnázium megbízott igazgatója elmondta, a szórvány településeken különös figyelmet fordítanak a magyar hagyományok megismertetésére és népszerűsítésére. Vas Dorina, a szerednyei magyar tannyelvű elemi iskola tanára kiemelte, a gyerekek nagyon várták a nagyberegi kirándulást, hogy személyesen is megismerjék a húsvéti hímes elkészítésének titkait. A beregszászi Kossuth Lajos Líceum harmadik osztályos tanulói számára a szervezők két érdekességet készítettek elő. Kepics Reiter Andrea a beregi karcolt, valamint a salánki viaszos hímestojás elkészítésének titkaival ismertette meg a gyerekeket, akik lelkesen láttak neki a számukra eddig ismeretlen technika elsajátításának. Szabó Zsuzsanna, a beregszászi Kossuth Lajos Líceum alsó tagozatos tanára stábunknak elmondta, fontos a hagyományok fenntartása és népszerűsítése. Hozzátette, a tájház környezete, a régi hagyományok felelevenítése gyermekkori emlékeit idézte fel. A konyhában Piroska néni a sárgatúró elkészítésének titkait mesélte el a gyerekeknek. Ezt követően került sor a gyerekek számára talán legélvezetesebb népszokás – a húsvéti locsolkodás felelevenítésére. A húsvéti népszokásokat bemutató program a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet szervezésében, a Csoóri Sándor Alap, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai kirendeltségének szakmai partnerségével valósult meg.
Húsvéti kézműves kavalkádra invitálta az érdeklődőket a nagydobronyi Magyar Ház. A szervezők színes programokkal várták az érdeklődőket. A húsvétra hangolódva a gyerekek hímeseket, ajtó és asztali díszeket, és egyéb kiegészítőket készíthettek. Szanyi Éva, a nagydobronyi Magyar Ház igazgatója elmondta, a kézműves foglalkozás tervezése során arra törekedtek, hogy kissé eltérjenek a már megszokott formáktól és mintáktól. A gyerekek nagy lelkesedéssel láttak neki a húsvéti kiegészítők elkészítésének. Az alkalomra a gyerekeket az anyukák is elkísérték, aki segítettek a hímesek és a húsvéti asztali díszek elkészítésében. Balogh Erzsébet elmondta, fontos, hogy ne merüljenek feledésbe a régi népszokások. Azon túl, hogy felelevenítette a hagyományos húsvéti népszokásokat, a rendezvénynek közösségépítő szerepet is volt. A nagydobronyi húsvéti kézműves kavalkád a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet április 4-én és 5-én a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó hagyományok és szokások megőrzése és népszerűsítése céljából kézműves-foglalkozásokat szervezett a Nagyberegi Tájházban. Az alkalmakra beregszászi, szerednyei és csonkapapi iskolások érkeztek.
A tájházba érkezett gyerekeket Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse fogadta, aki körbevezette a csoportokat a több mint 120 éves épület autentikus paraszti létet és hangulatot idéző konyhájában és a tisztaszobában, majd a húsvéti szokások elevenedtek meg a hagyományos tojásfestési technikák bemutatása közben.
„Fontosnak tartjuk, hogy a tájház falai között a mi vidékünkön használatos hagyományos díszítési technikákat mutassuk meg, illetve tanítsuk meg az ide látogató fiataloknak” – mondta Gál Adél, s kiemelte: az igazi értéket a saját minták használata és továbbadása jelenti. „Ezért választottuk a Beregvidékre jellemző, hagymahéjban főtt és karcolással díszített tojásokat, vagy a levélrátétes, más néven berzselt technikát. S így került a foglalkozások közé a jellegzetes salánki viaszos hímes is” – tette hozzá a tájház programfelelőse.
A gyerekek figyelmesen meghallgatták az útmutatót, majd kezükbe vették a szikét és próbáltak hagyományos beregvidéki motívumokat karcolni a hagymahéjban főtt tojásokra. Bár az elsődleges cél a beregi minták készítése volt, többen saját fantáziájuknak megfelelő motívumokat véstek a tojásokra. A berzselt technikával készült hímeseket minden iskolás ügyesen készítette el. A tojásokra a korábbi kerti séta alkalmával összegyűjtött növényleveleket helyezték, majd azokat harisnyába kötötték, végül hagymahéjban megfőzték. Míg az említett technikák sokak számára már ismerősek voltak, addig a viaszos módszerről kevesen hallottak. Utóbbinak az a lényege, hogy a forró viaszt kiccével – vagy írókával – kell felvinni a tojásokra, ebből adódóan a folyamat nagy odafigyelést és óvatosságot igényel. A viaszos mintát ezután aranyporral dörzsölik be, ami végül szebbnél szebb hímeseket eredményez.
A foglalkozások közben a konyhában jellegzetes húsvéti édesség, sárga túró készült. Néhány szorgoskezű gyerek maga keverte a tejet és a tojást Olasz Piroska irányításával. A tájházban töltött látogatás végén az iskolások közösen fogyasztották el az általuk készített finomságot.
Kedden a locsolkodás szokását is felelevenítették. Az ünneplőbe öltözött lányok az elkészített hímesekkel a kosaraikban a tornácon várták az alkalomhoz öltözött locsolókat, akik a régi szokásnak megfelelően egy vödör vízzel a kezükben jelentek meg a kapuban. A locsolóversek elhangzása után a fiúk nemcsak kölnivízzel locsolták meg a lányokat, hanem kútvízzel is.
A Nagyberegi Tájház programjai maradandó élménnyel gazdagítják az oda látogató csoportokat. A különböző tematikájú, rendszerint az ünnepek köré épülő kézműves-foglalkozások, a tájház nyújtotta lehetőségek – mint a népi játékok kipróbálása, a hagyományos ételek elkészítési folyamataiba való betekintés – egyszersmind bővítik a gyerekek tudását is, miközben nemcsak látják, de meg is élik a magyar népszokásokat.
A program a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet szervezésében a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai kirendeltségének szakmai partnerségével valósult meg.
A beregszászi járási Jánosiban az elmúlt évben vette kezdetét a közösségépítő hagyományőrző program. Legutóbb a település apraja-nagyja együtt díszítette fel a község karácsonyfáját, április 4-én pedig tojásfadíszítést szerveztek a községháza melletti parkban.
A rossz idő ellenére a lelkes kis csapat szebbnél szebb tojásokkal érkezett, a résztvevőket tojásvadászattal és nyuszisimogatással várták a szervezők.
Bakos Erzsébet, Jánosi és Balazsér elöljáróasszonya köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében elmondta, hogy bár emberpróbáló időket élünk, húsvét az az ünnep, mely lehetőséget ad számunkra az elmélyülésre.
„Ez az elcsendesedés és feltámadás ünnepe. A keresztény emberek számára a nagyhét a csendes magunkba tekintés és a Jóisten felé való fordulás időszaka. Ennek mindig is nagy jelentősége volt, de a mostani időszakban különösen fontos, hogy rátaláljunk a békére. Figyeljünk magunkra és éljük meg a szeretteinkkel töltött boldog perceket, melyek segítenek nekünk abban, hogy újult erővel és lendülettel forduljunk a jövőnk felé” – mondta el.
Ezt követően a szervezők felelevenítették a gyerekekkel a húsvéti jelképeket és hagyományokat, majd pedig egy locsolóverset is meghallgattak Csehor János előadásában.
A rendezvény a tojásfa feldíszítésével és szeretetvendégséggel ért véget.
A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány március 16-án megalakult Gazdaasszony Tagozatának indítórendezvényeként Kárpátalja tizenhárom településéről több mint ötven gazdálkodó és gazdaasszony találkozott virágvasárnap a Nagydobronyi Magyar Házban, ahol vidékünk különböző tájegységeinek tojásfestő és tojásdíszítő hagyományaival ismerkedtek.
A rendezvény kezdetén Őr Hidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány vezetője elmondta, hogy munkatársai javaslatára kezdték megszervezni alapítványuk Gazdaasszony Tagozatát, mert háborús időben, a férfiak távollétében az asszonyoknak kell a hátukra venni a család összes gondját. Azt gondolták, hogy összefogva, egymást segítve könnyebb lehet a mostani időket átvészelni a kárpátaljai magyar közösséget megtartani igyekvő gazdaasszonyoknak.
A tizenkét fővel megalakult Gazdaasszony Tagozat három kezdeményezője – a kisdobronyi Szigeti-Séra Natália, a tiszaágteleki Jávorszky Beáta és a nagydobronyi Szanyi Éva – tájékoztatta a tagozattal kapcsolatos tervekről és elképzelésekről a jelenlévőket. Szerintük szükség van közösségi alkalmakra, ahol meg lehet ismerni, valamint ápolni lehet és továbbadni azokat a hagyományokat, szokásokat, amelyek nemzeti közösséggé tesznek bennünket. A mostani találkozót számos program követi majd, például a nyár folyamán befőzési technikákkal ismertetik meg a gazdaasszonyokat. Már van egy Facebook-csoportjuk, ahol a Gazdaasszony Tagozattal kapcsolatban lehet tájékozódni.
A hagyományos díszítési technikák közül a nagydobronyra jellemző tojásfestést Tóth Gézáné Hidi Erzsébettől és hozzá csatlakozott nagydobronyi asszonyoktól lehetett ellesni. Erzsike néni elmondta: „Ezt a tojásfestést már több mint hatvan éve csináljuk Nagydobronyba. Nálunk édesanyám kezdte, én megörököltem tőle. Amit itt lát, az szeszben oldott sörlakk és szép, élénk színű anilin festékek. Ezeket keverjük össze. A szesz feloldja a festéket és a sörlakkot is, amitől szép fényes lesz a tojás. A minták között van a természetből ellesett, illetve vannak fantáziaminták is. A hagyományos dobronyi a virágmintás tojás, a tulipán, a szegfű, a krizantém, az ibolya. Mostanra egyre kevesebben foglalkoznak tojásfestéssel Nagydobronyban, de a csokitojások mellett még mindig sokan ragaszkodnak a hagyományos hímes tojáshoz. Ezeket a mintákat frissen megfőzött, még meleg tojásokra festjük, amelyeket frissen meg is lehet enni.”
„Gyakorlat, kézügyesség és fantázia kell ehhez” – mondta az Eszenyből jött Makó Bianka, aki csatlakozott a nagydobronyi tojásfestő asszonyokhoz, és az eredetiekhez megtévesztésig hasonló hímes tojásokat festett.
Salánkról jött Vass Erzsébet, aki az édesanyjától megtanult salánki díszítési technikát mutatta be az érdeklődők számára. „Mi méhviaszt használunk, amit megolvasztunk illóolajtartóban, egy mécses segítségével. Erre a célra készített eszközzel, úgynevezett kicével vagy lúdtollal is fel lehet vinni a viaszmintákat a tojás héjára, ami lehet főtt tojás vagy kifújt, ha hosszabb időre el szeretnénk tenni a hímest. Vannak jellegzetes salánki minták, amelyek generációról generációra mentek tovább, átadjuk a gyerekeinknek is. Végül a tojás héján lévő viaszmintákat arany- vagy ezüstporral bekenjük, ami színt ad neki. De csak arany- vagy ezüstport használunk, mert ha valaki színezi, az már nem salánki tojás.”
Szalókáról jött Halász-Kovács Mária, aki elmondta: „Nekem mind a három technika nagyon tetszik. Korábban a nagydobronyi mintákat próbáltam tojásra festeni, de nem ezzel a festékkel. A másik két technikát itt próbáltam ki először, de nagyon tetszik. Nálunk, Szalókán régen hagymahéjjal festették a tojást, illetve a berzselt technika volt általánosan ismert.”
Balogh Lena néni és férje, Balogh Gyula Császlócról érkezett, tőlük a Huszti járásban elterjedt csipkézett hímes tojás díszítésének módszerét lehetett megtanulni. Lena néni Gernyés (Копашньово) községben született, Huszttól északkeletre, azon a környéken elterjedt a tojásdíszítés csipkézéses technikája.
Lena néni elmondta: „Ki kell a tojáshéjból fújni a tojást, majd ki kell szárítani. Az üres, kiszárított tojáshéjra rajzoljuk a mintát, majd egy gyémánthegyű fúróval pici lukakat fúrunk bele. A lukakat kipucoljuk egy fapálcikával, majd jön a színezés. Végül a megfestett tojás kap egy lakkréteget, hogy szép, fényes legyen és ne koszolódjon.” Lena néni is kiemelte, hogy kézügyességre és rajztudásra szükség van ahhoz, hogy valaki szép tojásokat tudjon festeni.
Az érdeklődő gazdaasszonyok közül az Eszenyből érkezett Molnár Líviának sikerült a legjobban ennek a bonyolult technikának az elsajátítása, aki a Kárpátalja hetilap tudósítójának elmondta: „Nem olyan nehéz ez a technika, igaz, nem most találkozom ilyennel először, már máskor is próbáltam. Szerintem ezt szeretni kell, sok türelem kell hozzá” – összegezte tapasztalatait Molnár Lívia.
A gyerekek közül a kilencéves Bíró Evelin tehetsége máris megmutatkozott, ő először próbálkozott tojásfestéssel, nagy türelemmel igyekezett megrajzolni a mintákat, amivel felhívta magára a felnőttek figyelmét, akik közül többen megdicsérték. Elszántságát látva bízhatunk abban, hogy a következő nemzedékek életéből sem tűnik majd el a hímes tojás.
Nyílt napra invitálta az érdeklődőket április 1-jén a Munkácsy Mihály Magyar Ház. A program keretében bemutatták a történelmi Osztrák–Magyar Banképületet és a bankmúzeumot, valamint a tetőtéri kiállítótermet, s az ide látogatók még húsvéti kézműves-foglalkozásokon is részt vehettek.
A nyílt nap hivatalos megnyitóján a látogatókat Pfeifer Anita, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere köszöntötte, aki ismertette a programok menetét. A Magyar Ház vezetősége azt vallja, hogy a kultúrában nincsenek határok, mint kulturális központ – ahol helye van mind az ukrán, mind a magyar nyelvnek – örömmel fogadják az ukrán, magyar vagy bármilyen más nemzetiségű látogatókat, s ennek jegyében a nyílt naphoz fűződő programok és foglalkozások is két nyelven zajlottak.
Pfeifer Anita a gyerekek és felnőttek számára is érdekes tudnivalókat osztott meg Munkácsy Mihályról, a Latorca-parti város központjában található impozáns épület névadójának életéről és munkásságáról, majd a világhírnévre szert tett festőművész alkotásainak a Magyar Ház rendezvénytermét díszítő reprodukcióit mutatta be. A gyerekek nagy érdeklődést mutattak a festmények iránt, s kifejezetten foglalkoztatta őket a Köpülő asszony, mely alapján megállapították: a Munkácson született festő művészetével valóban kiemelkedett nemcsak kortársai, de a mindenkori festők közül.
Az 1912-ben, az Osztrák–Magyar Monarchia idején épült egykori bankintézetnek a magyar állam által megvásárolt és felújított háromszintes épületében működik a Munkácsy Mihály Magyar Ház is, mely 2021 júniusában nyitotta meg kapuit a közönség előtt. S mint korábban egy bankintézetként funkcionáló épület, úgy ma is őrzi ennek nyomait például a bankmúzeummá kialakított páncélterem. A terem vastag páncélajtaját három egymástól rendkívül különböző kulcs nyitja, melyek rendszerint sohasem voltak ugyanannál a személynél, ezzel is biztosítva a trezorba való indokolt belépést. A múzeumban az eredeti páncélszekrények találhatók, melyek a világ egyik leghíresebb páncélszekrénygyártójának, az F. Wertheim & Comp.-nak a munkái. A szekrényekben 1914 és 1970 között forgalomban lévő érméket és bankjegyeket helyeztek el, melyek közül a legkülönlegesebb egy 1912-ből, az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből származó százkoronás bankjegy. A replika aranytömbök kézről kézre adogatása után a csoport megtekintette a tetőtérben kialakított galériát, ahol jelenleg Jana Palincsak Ultramarinkék című kiállítása látható.
A bemutató után hagyományteremtő céllal húsvéti kézműves-foglalkozások zajlottak a tiszaújhelyi „Szeress és tedd a jót!” Jótékonysági Szervezet tagjai vezetésével. Molnár Melinda, a „Szeress és tedd a jót!” Jótékonysági Szervezet elnöke elmondta, immár második alkalommal szerveznek a Munkácsy Mihály Magyar Házzal közösen húsvéti kézműves-foglalkozást, ugyanis az elmúlt évben a Munkácsi Állami Egyetem kollégiumában elszállásolt, háború elől menekülő családok legkisebb tagjai számára szerveztek hasonló alkalmat. A mostani foglalkozáson húsvéti asztali díszek, kosárkák, nárciszokkal díszített fakorongok, nyuszis és báránykás ajtókopogtatók, nyuszi és kiscsibe formájú tolltartók készültek.
A hagyományos tojásdíszítés – a tojásírás, tojásbatikolás, más néven viaszolás – sem maradt el. A tojásírás művészetébe az erdélyi származású Fehér Erika vezette be az érdeklődőket, aki már negyven éve írogatja a tojásokat. A gyerekek megismerhették a kesicét, ami maga az íróeszköz, melynek segítségével a megolvasztott viaszt felviszik a tojás felületére. „A kesice és a viasz segítségével megírjuk a tojást, majd ezután festjük meg azokat. A viasszal írott felületet nem fogja meg a festék” – magyarázta a tojásíró, majd szót ejtett a gyimesi, a gyergyói és a háromszéki motívumokról, melyek közül a legjellemzőbbek a különböző növény- és virágminták, a napmotívumok, valamint a föld megmunkálásához szükséges eszközök ábrázolásai.
A foglalkozások közben a Munkácsy Mihály Magyar Ház munkatársai édességgel és üdítővel is kedveskedtek a résztvevőknek, akik ingyenesen elvihető magyar nyelvű szépirodalmi könyvek közül is válogathattak.
Közel háromszáz gyermek számára szervezett farsangi hagyományőrző napot a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum vezetősége. Az eseményen az intézmény alsós diákjai, valamint a városban működő óvodák nagycsoportosai megismerkedtek a farsangi hagyományokkal, kézműveskedtek és táncoltak.
A program keretében a Sodró együttes táncosai és muzsikusai tartottak hagyományos táncházi foglalkozást, mely során az óvodások és az iskola alsós diákjai gyermekjátékokkal és mezőföldi ugrós táncokkal, valamint különböző farsangi énekekkel ismerkedtek meg. A magyar néptánc mellett – mivel a farsang más nemzetek viseleteit is igyekezett megjeleníteni – ír, belga és zsidó tradicionális néptánccal is megismerkedhettek a diákok.
Zseltvay-Vezsdel Emese, a Kossuth Lajos-líceum igazgatója elmondta: „Nagyon örülünk annak, hogy az óvodák is eljöttek erre a farsangi hagyományőrző napra. Régi vágyunk volt, hogy azok, akik már beiratkoztak a Kossuthba, lássák, hogyan szoktunk mi itt farsangolni. Az intézmény számára fontos a hagyományok ápolása, a mai farsangi alkalom során a magyar hagyományok mellett az öltözködési tematika más nemzetek tradicionális viselete volt. Nagy segítséget nyújt nekünk a hagyományőrző foglalkozásokban a Sodró zenekar, valamint a Hagyományok Háza kézművesei, akik a foglalkozásokat tartják. Fontosnak tartjuk, hogy az óvodák eljöttek a programra, mert szeretnénk elmélyíteni a kapcsolatot azokkal az intézményekkel, amelyekkel még eddig nem nagyon volt, azokkal pedig szeretnénk erősebbre fűzni a szálakat, akikkel már jó viszonyt ápoltunk eddig is” – mondta el az igazgató.
A programra péterfalvai kézművesek érkeztek Danku Margit, Nagy Margit, Horváth Erika és Kékesi Emma személyében, akik különböző, a farsangi tematikát magukba foglaló kézműves-foglalkozásokkal várták a diákokat. Lehetőség volt gyöngyfűzésre, csuhé farsangi bábuk, valamint farsangi maszkok elkészítésére is.
Várady Enikő, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kulturális szervezője, a Sodró együttes vezetője elmondta: „Jó kapcsolatot sikerült kiépíteni az elmúlt időszakban az iskola vezetőségével, és örülünk annak, hogy fontosnak tartják a hagyományőrzés, a népi kultúra megismertetését a diákokkal. A Hagyományok Házának több olyan programja zajlik, amely óvodásokat és iskolásokat céloz meg, hogy közelebb vigye hozzájuk a magyar népi kultúrát, így ez a mai alkalom egy kiváló lehetőség volt arra, hogy a különböző korosztályú fiatalok számára a farsangi hagyományokon keresztül elvigyük a kézművességet, a táncot” – jegyezte meg Várady Enikő.
A program kézműves-foglalkozásait a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja biztosította. A táncházi foglalkozás a Csoóri Sándor Program támogatásával valósulhatott meg.
Az iskola farsangján az intézmény munkatársai hagyományos kiszebábut is készítettek, amelyet közösen elégettek, elűzve a telet és várva a tavaszt, remélve, hogy a tavasszal a béke is elérkezik az országba.
Három év kihagyás után 2022-ben újra megrendezték a riói karnevált. Akkor az eseményeket a COVID–19 járvány miatt még csak egy erősen megcsonkított formában rendezték meg, ráadásuk Rio de Janeiro városvezetése a pandámia miatt két hónappal későbbre halasztotta a karnevált.
Azonban öt év után, újra hagyomános módon megkezdődik a fesztivál.
Idén a brazil szövetségi kormány 46 millió ember részvételére számít a hivatalosan pénteken kezdődő és február 22-ig tartó ünnepségeken. Ebbe beletartoznak a karnevált világhírűvé tevő városok látogatói is, különösen Rio de Janeiro, de Salvador, Recife és Sao Paulo nagyvárosa is – írja az AP News. Ezekben a városokban már megkezdődtek a felvonulások.
Rio de Janeiro mintegy 5 milliárd reai (kb. 970 millió USD) bevételre számít a bárok, szállodák és éttermek forgalmában. A brazil szállodaszövetség szerint jelenleg a riói szállodák 85 százalékos kihasználtsággal működnek, de teltházakban reménykednek.
November 9-én tartották meg az immár hagyományos szüreti napot a Beregszászi Rezeda Folkműhelyben. A szervezők kézműves-foglalkozásokkal, ügyességi játékokkal, táncházzal és a szürethez kötődő népi játékokkal, népdalokkal várták a fiatalokat.
A rendezvény elején a műhely oktatói előadást tartottak a szüretről és az ahhoz kötődő szokásokról a diákoknak. Ezt követően a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja jóvoltából kézműves-foglalkozásokra került sor, melynek során a hálózat kézművesei oktatták a gyerekeknek. Danku Margit péterfalvai csuhéfonó különböző technikákat mutatott be a csuhéfonás kapcsán, Nagy Rita péterfalvai kézműves a fonaltechnikákat ismertette meg a diákokkal, míg Horvát Erika szintén Péterfalváról a gyöngyfűzés rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket. Papp Viktória beregszászi kézműves által a gyerekek egy vidékünkön kevésbé ismert, kihalófélben lévő kézművestechnikával, a kötélveréssel ismerkedhettek. Ezt követően a gyerekek az általuk hozott őszi termésekből a kézművesek segítségével terméskiállítási alkotásokat készítettek.
A program második felében Orosz Péter és Várady Enikő, a műhely néptáncoktatói tartottak népi gyermekjáték-foglalkozást, valamint táncházat a fiatalok számára, illetve meséltek a szüreti hagyományokról és a vidékünkre jellemző szokásokról. A táncház során mezőföldi, szilágysági, magyarbődi, tyukodi táncokkal és népdalokkal ismerkedtek a gyermekek, valamint a szürethez kapcsolódó népi énekekkel. A program talpalávalóját a Sodró együttes zenészei biztosították: Szilágyi Gergely hegedű, Vida Sándor harmonika, valamint Boda Márton nagybőgő. Az eseményen a gyerekek számára lehetőség nyílott ügyességi játékokon is részt venni Orosz Péter koordinálásával, ahol csoportokba verbuválódva mérték össze erejüket.
Várady Enikő, a Beregszászi Rezeda Folkműhely vezetője elmondta: „Minden évben megszervezzük a hagyományőrző szüreti napunkat, amikor a gyerekekkel felelevenítjük a szüreti hagyományokat, valamint rendhagyó módon kézműveseket is hívunk. Az idei éven nehezítette a programot a légiriadó, amely sokszor az oktatási mindennapokat is megnehezíti. Ennek ellenére végül mégis sikerült megszervezni a programot. Ezeken az alkalmakon kötetlenebb formában igyekszünk elterelni a figyelmüket és a gondolataikat a jelen körülményeiről, s olyan jó látni, hogy felhőtlenül tudnak örülni a közösségben való együttlétnek. Külön jelentőséggel bír, hogy ilyenkor a műhely minden korosztályú csoportja – a legkisebbektől a legnagyobbakig – részt vesz a programon, s így egymástól is tanulhatnak a diákok, valamint jobban megismerhetik egymást.”
A hagyományőrző szüreti napon közel hatvan gyermek táncolt, kézműveskedett, zenélt és énekelt együtt. A program támogatója a Csoóri Sándor Alap volt.
A Nagyberegi Tájház november 9-i programján játékosan ismerkedtek a kisiskolások a Márton-naphoz kötődő népszokásokkal, -hagyományokkal.
A szerda délelőtti foglalkozásokra a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet munkatársai két csoportot vártak: előbb a nagyberegi, majd a mezővári gyerekek érkeztek a tájházba. Miután a közel ötven fiatal érdeklődő megismerkedett a tájház autentikus berendezésével, Gál Adél programfelelős megragadóan mesélte el Szent Márton történetét, a róla szóló legendát, valamint ismertette hallgatóságával a Márton-naphoz kapcsolódó népi hagyományokat is. A történet szerint Márton a mai Szombathely környékén látta meg a napvilágot a IV. század elején. Egy hideg téli estén a római császár katonájaként szolgáló ifjú lovaglás közben találkozott egy koldussal, akit megszánva kettévágta saját köpenyét és megosztotta azt az út szélén álló emberrel. Az ezt követő éjszakán Márton álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Ez óriási hatást gyakorolt rá, s eldöntötte: a továbbiakban nem a hadsereget, hanem Istent szolgálja. Jólelkűségéről legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. Az egyik legenda szerint Márton tiltakozott ezellen, s a hír hallatán egy lúdólban bújt el. A libák azonban elárulták rejtekhelyét gágogásukkal, így végül mégis püspökké szentelték.
A tájházba érkezett csoportok érdeklődve hallgatták az időjárásjósló praktikákról, népi megfigyelésekről szóló összefoglalót is. Megtudták, hogy a néphagyomány szerint, ha Szent Márton „fehér lovon érkezik” – tehát Márton napján havazik –, akkor enyhe, latyakos télre lehet számítani, amikor azonban azt mondták: „Eljött Márton barna lovon”, akkor fagyos, hideg tél volt kilátásban. A gyerekek a foglalkozás végére már vidáman ismételgették azt az ismert mondást is, mely szerint „Ha Márton napján a lúd jégen jár, karácsonykor vízben poroszkál”.
A program kézműves-foglalkozásokkal folytatódott. Markó Veronika kézműves vezetésével libákat készítettek fehér gyapjúfonalból. Ezután Szilágyiné Tóth Gabriella irányításával körjátékokat és Márton-napi mondókákat tanulhattak meg.
A foglalkozások őszi finomságok kóstolójával zárult. Kemencében sült fahéjas-túrós alma és sütőtök került az asztalra, melyet a tájház szakácsnője, Olasz Piroska készített el.