Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériumának levele értelmében meghosszabbodott a felvételi időszak a szakgimnáziumok számára. Idén néhány szak esetében maradtak betöltetlen helyek a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumában is, ezért várják a további jelentkezőket. A részletekről az intézmény felvételi bizottságának titkárát, Kóré Dórát kérdeztük.
– Meddig tart az új felvételi időszak a beregszászi szakgimnáziumban?
– A Rákóczi-főiskola szakgimnáziumába augusztus 3. és augusztus 22. között lehet ismét jelentkezni az Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma által kiadott hivatalos levél alapján (№1/9-403 28. 07. 2020. https://osvita.ua/legislation/Vishya_osvita/75332/).
– Kik és milyen szakokra jelentkezhetnek ezúttal?
– Azoknak a diákoknak a jelentkezését várjuk, akik az idén fejezték be a 9. osztályt. Ők ebben az időszakban három szakra jelentkezhetnek, mégpedig a szociális munka, az alkalmazott matematika, valamint a számvitel és adóügy szakokra, mivel ezeken a képzéseken maradt néhány fel nem töltött hely.
Elkezdődött a felvételi időszak azon diákok számára is, akik elvégezték a 11. osztályt, és a második évfolyamunk megüresedett helyeire szeretnének jelentkezni. A második évfolyamra jelentkezni csak elektronikusan lehet, azaz a felvételizőknek augusztus 1-jétől regisztrálni kell felhasználói fiókjukat az országos elektronikus jelentkezési rendszerben, a http://ez.osvitavsim.org.ua című honlapon. A második évfolyamra szintén a szociális munka, alkalmazott matematika, számvitel és adóügy szakokra lehet jelentkezni. A diákok a második évfolyam megüresedett helyeire a külső független értékelésen (ZNO) elért eredményeik alapján nyernek felvételt.
– Milyen adatokat szükséges megadni a felhasználói fiók regisztrációjához azoknak a diákoknak, akik a 11. osztály elvégzése után jelentkeznek a második évfolyam megüresedett helyeire?
– A felhasználói fiók regisztrációjához meg kell adni a jelentkező e-mail-címét, a megszerzett ZNO-szertifikátok adatait, a középiskolai végzettséget igazoló oklevél és melléklete adatait, az érettségi bizonyítvány átlageredményét, valamint fel kell tölteni a felhasználói fiókba a végzettséget igazoló oklevél mellékletének és egy 3×4 cm-es színes okmányfotónak a szkennelt változatát. Elektronikus formában be kell nyújtani a jelentkezési kérelmet, azaz a felhasználói fiókon keresztül ki kell választani azt a szakot, amelyre a felvételiző jelentkezni szeretne. Felhívom a felvételizők figyelmét, hogy a felhasználói fiók regisztrációjának és az elektronikus jelentkezési kérelmek benyújtásának megkönnyítése érdekében a Rákóczi-főiskola felvételi irodája konzultációs központot hoz létre, ahol a jelentkezők segítséget kaphatnak felhasználói fiókjuk megnyitásához és a jelentkezéshez szükséges okiratok feltöltéséhez.
– Mire készüljenek azok a diákok, akik a meghirdetett szakok első évfolyamára szeretnének jelentkezni?
– A jelentkezők augusztus 3. és augusztus 22. között nyújthatják be okmányaikat hétköznapokon 8.00-tól 17.00 óráig, szombaton 8.00-tól 12.00 óráig a Beregszász, Kossuth tér 6. szám alatti felvételi irodánkban. A felvételi kérelmeket csak személyesen, papíralapon lehet benyújtani.
A jelentkezéshez a következő okiratokra, illetve ezek másolataira lesz szükség:
1. személyi igazolvány (azoktól a jelentkezőktől, akik 2020. május 1-je után töltik be a 14. életévüket, a keresztlevelet is elfogadják);
2. hadkötelesek esetében katonakönyv vagy sorkötelesi könyvecske a hadkiegészítő parancsnokságról;
3. a már megszerzett végzettséget igazoló okmányok, melyek alapján a jelentkezés történik és azok melléklete;
4. négy db 3×4 cm-es színes okmányfotó.
Fontos, hogy egy diák akár mindhárom szakra benyújthatja a jelentkezését, ebben az esetben három dokumentumcsomagot kell előkészíteni.
– Mikor kerül sor a felvételi vizsgákra?
– A felvételi vizsgákra augusztus 23–29. között kerül majd sor. A jelentkezőknek két felvételi vizsgán kell megfelelniük: az egyik megmérettetés minden szak esetében tollbamondás ukrán nyelvből, a másik vizsgát egy közismereti tárgyból kell tenni, amelyet a felvételiző által választott szaktól függően intézményünk határoz meg. A számvitel és adóügy, valamint az alkalmazott matematika szakok esetében ez a tárgy a matematika, a szociális munka szakra jelentkezőknek magyar és világirodalomból kell vizsgát tenniük. A felvételi vizsgatárgyak követelményei elérhetők honlapunkon: www.kmf.uz.ua.
Befejezésül szeretném felhívni a jelentkezők figyelmét, hogy a felvételi eljárással kapcsolatos bármilyen kérdésben egyedül a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumának 2020. évi felvételi szabályzata (http://kmf.uz.ua/hu/hivatalos-dokumentumok/felveteli-2020/szakkepzes/) tekinthető minden részletre kiterjedő és az esetleges panaszok, jogorvoslati lehetőségek szempontjából is mérvadó dokumentumnak. További információért bátran keressenek minket a tanulmanyikmf@gmail.com e-mail-címen, illetve a (+3803141)-2-43-43-as vezetékes vagy a +380984681266-os mobiltelefonszámon munkanapokon 8.00 és 17.00 óra között.
Kárpátalján Blanár Dávid neve talán sokak számára ismerősen cseng. Uljana Doneckával, aki a barátnője, néhány éve létrehoztak egy könnyűzenei duettet, nemrég pedig megalakították az Ullie együttest. Erről és az előzményekről mesél Dávid, az együttes vezetője.
– Mesélj magadról, hogyan kezdtél el a zenéléssel foglalkozni?
– Tiszaújhelyen születtem, és itt jártam általános iskolába hetedik osztályig. A zenével is itt ismerkedtem meg. Már 5 éves koromban szerettem volna zeneiskolába járni, s gitározni tanulni. De azt mondták, még túl kicsi vagyok hozzá. A családban egyetlen zenész sincs. Furcsállták is kicsit, hogy ennyire vonzódom a zenéhez. Amikor felcseperedtem, akkor be is írattak klasszikus gitárra. Körülbelül kétévnyi tanulás után tudtam, hogy mindig ezzel szeretnék foglalkozni, és tovább szeretnék tanulni.
Nyolcadik osztálytól a Nagyszőlősi 3. Számú Perényi Zsigmond Középiskolában tanultam, az osztályban sok volt a zeneszerető, úgymond hobbizenész. Alakítottunk is egy sulizenekart, amellyel 15-16 éves korunkban koncertezgettünk Beregszászban, Szolyván. Végül is ott szerettem meg a könnyűzenét, a rockot stb.
A középiskola befejezése után felvételt nyertem az Ungvári Művészeti és Közművelődési Koledzsba. Elektromos gitárra felvételiztem, mivel szerettem volna váltani, s nem csak klasszikus gitáron játszani. Egyrészt nagyon tetszett, és úgy gondoltam, hogy így a jövőben több esélyem lesz zenekart alapítani.
– Hogyan jött az ötlet, hogy zenekart alapítsatok?
– Már gyermekkoromban az volt az álmom, hogy alapítok Kárpátalján egy magyar nyelvű zenekart, mert furcsálltam, hogy számos magyar zenekar van Erdélyben és Szlovákiában is, Kárpátalján viszont egyetlen olyan magyar zenekar sincs, amely ismert és elismert lenne Magyarországon. Arról ábrándoztam, hogy egyszer alapítok egy ilyen zenekart. Ahogy nőttem, az álom céllá vált, és tudatosan kezdtem alakítani a dolgokat. Próbálkoztunk zenekart alapítani, de sajnos nehéz volt összetartani a csapatot, mert sokan rá vannak szorulva arra, hogy külföldön dolgozzanak, én például tolmácskodtam. Emiatt nehéz összehangolni a próbákat, emellett egy zenekar nagyon sok befektetést igényel, csakúgy, mint bármely vállalkozás. Nem tudtunk összetartani egy csapatot, így már kezdtünk lemondani az egészről.
– Hogyan sikerült mégis? Közel másfél éve Ulyanna&David formációban debütáltatok. Miért pont duett?
– Szerencsére találkoztam egy Petőfi-programos sráccal, Fekete Krisztiánnal, aki felajánlotta, hogy szívesen foglalkozna velünk, mentorálna bennünket. Akkor úgy döntöttünk, hogy nem zenekart, hanem egy duettet hozunk össze, mert ahhoz elég két ember, s mivel én is és a párom, Uljana is zenélünk, így ez adott. Hála Istennek sikerült, de ahogy folyamatosan fejlődtünk, továbbra is terveztük egy komolyabb zenekar létrehozását. Bizonyítani szeretnénk a többi zenésznek, akik nem annyira magabiztosak és félnek belevágni, mert attól tartanak, hogy nem sikerül. Szerettük volna megmutatni, hogy ez igenis lehetséges. S úgy gondoltuk, hogy ha mi már elérünk valamit, akkor szívesebben csatlakoznának hozzánk.
– Hol ismerkedtetek meg Uljanával? A zene hozott össze titeket?
– Utolsó évfolyamos voltam, s a neten találtam egy jó zenét. Nagyon megtetszett, napokig hallgattam, és egyszer odaszólt a szobatársam, hogy amúgy ez a lány, aki ezt énekli, itt tanul a koledzsben. Ilyen nincs! Én már akkor beleszerettem a hangjába, azt hittem, egy külföldi énekesnő. Uljana akkor első évfolyamos volt. Azonnal ráírtam, találkoztunk, és előbb zenélgettünk, később összebarátkoztunk, és mára már el is jegyeztem. Végül is igen, a zene hozott össze minket.
– Később több helyen felléptetek, klipet is készítettetek.
– Az első fellépésünk a Váralja kávézó 30. évfordulóján volt. Krisztián jól ismerte a tulajt, Rusznák Györgyöt, s felajánlotta, hogy mutassuk be pár feldolgozásunkat a születésnapi rendezvényen. Nagyon kellemes este volt, háromdalos blokkokban játszottunk, közte leültünk a közönséghez beszélgetni. Megtetszett ez a forma, s akkor eldöntöttük, hogy csinálunk egy komolyabb programot, és szervezünk egy bemutatkozó koncertet. Ezt is a Váralja kávézóban tartottuk meg. Annyian voltak, hogy nem fértek be, többen az utcáról hallgatták, nagyon örültünk az érdeklődésnek. Azonkívül felléptünk a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége (KMDFKSZ) által szervezett diákhéten az Ungvári Nemzeti Egyetem előtti téren, valamint két alkalommal Magyarország Ungvári Főkonzulátusának ünnepi fogadásán. Szolyván egy szanatóriumban szabadtéri koncertet adtunk.
– Saját dalaitok is vannak. Ki írja a szöveget?
– A szövegírással nagyon sokáig gondjaim voltak. Van egy kedvenc zenekarom, a 30Y. Ennek az énekese Beck Zoltán, aki egyben fantasztikus dalszerző. Gyerekkorom óta hallgatom őket, mindig is ők voltak a példaképeim, s tulajdonképpen miattuk akarok zenekart alapítani. Életemben először sikerült végre eljutnom egy tatabányai koncertjükre, majd Uljana rászedett, hogy próbáljunk valahogy beszélni velük. Odamentünk egy stábtaghoz, aki mondta, hogy a parkolóban megvárhatjuk őket. Amikor végre kijöttek, kedvesen, barátságosan fogadtak. Elmeséltem nekik, mivel foglalkozunk, mik a céljaink, és bemutattak minket egy fiatal költőnek, Jáger Dávidnak, akinek nemrég jelent meg a második verseskötete. Neki annyira megtetszettek a dalaink, hogy azóta segít a szövegírásban. Ez azt jelenti, hogy elküldök neki egy szöveget, s ő nem írja át, nem nyúl bele, hanem elmondja, hogy ő még mit tenne bele. Nem szavakról van szó, hanem érzésekről, fogalmakról, színekről, ötletekről.
– Nemrég bővült a duettetek.
– Készítünk egy albumot. Stúdióban egyedül, több hangszeren feljátszottam a darabokat, Uljana felénekelte a szöveget, ezt megmutattam a zenésztársaimnak, akiknek nagyon tetszett, s végül sikerült őket meggyőzni, hogy csatlakozzanak hozzánk. Folynak a munkálatok, egy dalt már felvettünk, ebben a hónapban fogjuk posztolni a közösségi oldalunkon, és június végén szeretnénk felvenni egy másik dalt, de akár kettőt is. Saját dalokról van szó, a szöveget én írtam.
– Hány dalt írtál már?
– Több dalom van, de szelektálom őket. Bemutatom Uljanának, lefordítom neki, s ha azt mondja, hogy szeretné elénekelni, akkor megmutatjuk a zenekarnak is. Ha mindenki elfogadja, akkor elkezdünk dolgozni rajta. Azokat a szövegeket, amelyeket Uljana nem szeretne elénekelni, mert nem illik hozzá, azokat nem erőltetjük, mert egy őszinte zenekart szeretnénk kiépíteni. Jelenleg 5 olyan dal van, amelyeket már gyakorolunk. Ezek mind magyar nyelven szólnak.
– Uljana több nyelven, köztük magyarul is énekel.
– Így van, ukránul, oroszul, angolul, franciául és természetesen magyarul. Nem könnyű, de nagyon sokat dolgozunk rajta. A dalok is úgy készülnek, hogy alapszinten megtanulja a szöveget, aztán begyakoroljuk a zenét, s utána nagyon sok próbát, órákat, napokat töltünk azzal, hogy helyes legyen a kiejtése. De már egyre jobban beszél magyarul, nagyon tetszik neki ez a nyelv. Szeretné minél hamarabb elsajátítani, alkalmazásokat tölt le, szótárakból is igyekszik tanulni, sok időt fordít a magyar nyelv gyakorlására. A dalokban is sokat javult a kiejtése. Egyébként sok embernek tetszik, hogy van egy kis akcentusa, és többen megjegyezték, hogy emiatt különlegesebb a dal. Mi egy kárpátaljai magyar zenekar szeretnénk lenni, nem egy magyar zenekar a sokból.
– Mit lehet tudni az új tagokról?
– Dudás Gergő, a billentyűsünk elvégezte a zenei szakiskolát Ungváron. Régi barátom, hosszú ideje zenélünk együtt, de csak hobbi szinten, örömzenélés otthon, semmi komolyabb. Jól megértjük egymást. Fanatikus zenész, általában vele hangszereljük a darabokat.
A szólógitáros Kudron József, az unokatestvérem. Vele együtt nőttünk fel, és évek óta együtt zenélünk, együtt tanultunk Ungváron is.
A basszusgitárosunk egy új tag, ő Danku József, dédai srác. Nem járt zeneiskolába, egyedül tanult meg az internet és a barátai segítségével zenélni, gitározni. Nemrég egy gitártáborban együtt voltunk, és csodálom, hogy milyen motivált fiatal zenész, manapság kevés ilyen van.
A dobosunk Dracskó Béla, beregszászi, nemrég vettük fel a kapcsolatot, sajnos még nem sikerült együtt zenélni, de online próbákat már összehoztunk.
– Hogy jött a név? Mit fed az új Ullie elnevezés?
– Ullinak ejtjük, és érdekes története van. Sokat, körülbelül egy évig gondolkoztunk a zenekar nevén, hogy mi lenne a legjobb. Szerettük volna, ha azt is sugározza, hogy honnan jöttünk, milyen zenét játszunk. Eszembe jutott a tanáromnak a mondata, aki egész kottakönyvet írt kisgyerekeknek, és azt mondta, hogy évekig nem tudta kiadni, mert nem tudott címet adni a könyvnek. Mi is hasonlóképpen jártunk: könnyebb volt létrehozni egy zenekart, mint nevet adni neki. Nem tudtunk találó nevet kiötölni, amire azt mondtuk volna, hogy ez tényleg jó. S akkor eszembe jutott két magyar évfolyamtársam, Martina és Bettina, akik nem tudták kimondani Uljana nevét, s Ullinak szólították. Így lett a becenevéből zenekarnév.
– Aktívabbak lesztek az online térben?
– Ha szeretnénk egy közösséget kialakítani Kárpátalján, akik szeretik a zenénket, ha el szeretnénk érni azokat, akik még nem hallottak rólunk, akkor sokkal aktívabbnak kell lennünk. Ezért több időt és energiát fogunk szánni arra, hogy online felületeken is többet posztoljunk, hogy az emberek figyelemmel követhessék, hogyan épült fel a zenekar, hogyan telnek a próbáink, hogy íródnak a dalaink, szeretnénk az embereket beavatni a műhelytitkokba. Ebben Perepada Júlia segít nekünk, aki fotókat és videókat készít rólunk. Akit érdekel, az követhet minket a Facebookon vagy az Instagramon.
– Az Ulyanna&David formáció is megmarad?
– A zenekarral csak saját dalokat fogunk játszani, Uljanával pedig feldolgozásokat adunk elő, s talán lesznek még kisebb koncertjeink, ahol csak ketten fogunk fellépni, esetleg videoklipeket fogunk készíteni az internetre. A két formáció párhuzamosan is tud majd létezni.
Az ország valamennyi felsőoktatási intézményében hamarosan elkezdődik a felvételi időszak, ezért Sztojka Miroszlávot, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felvételi Bizottságának felelős titkárát arra kértük, hogy az érdeklődők számára foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat. Előző alkalommal a beregszászi főiskola felvételi szabályzatának módosításáról számoltunk be, ezúttal pedig igyekszünk részletes és hasznos információkkal szolgálni a bachelor képzési szintre felvételizők számára.
– Idén milyen szakokra hirdet felvételt a Rákóczi-főiskola bachelor képzési szinten?
– Meghirdetett szakjaink: ukrán nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom, angol nyelv és irodalom, biológia és az ember egészsége, földrajz, kémia, matematika, történelem, tanítói, óvodapedagógia, turizmus, illetve számvitel és adóügy. E szakokon nappali és levelező tagozatos képzést is indítunk. A korábbi évekhez hasonlóan képzéseink első és második évfolyamára egyaránt lehet jelentkezni.
– Miben tér el a felvételi eljárás az első és a második évfolyamra jelentkezők esetében?
– Az első évfolyamra a középiskolai végzettséggel rendelkezők jelentkezhetnek a külső független értékelésen szerzett három szertifikát (tanúsítvány) birtokában. Minden szak esetében kötelező szertifikátot szerezni ukrán nyelvből és irodalomból. Arról, hogy az ukrán mellett milyen két további szertifikátra van szükség a jelentkezéshez az egyes szakokon, főiskolánk felvételi szabályzatának 4. mellékletéből tájékozódhatnak az érdeklődők, amely elérhető honlapunkon: www.kmf.uz.ua. Itt kell megjegyeznem, hogy az oktatás és pedagógia képzési ághoz tartozó szakok esetében (óvodapedagógia, történelem, tanítói, ukrán nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom, angol nyelv és irodalom, biológia és az ember egészsége, földrajz, matematika, kémia) a felvételi szabályzat lehetővé teszi, hogy az egyik szertifikát helyett, harmadik tárgyként a jelentkezők belső vizsgát tehessenek főiskolánkon magyar nyelvből.
Idén a felsőoktatásba jelentkezőktől a 2020-as szertifikátok mellett a 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben szerzett szertifikátokat is elfogadják. Kivételt képeznek e tekintetben az idegen nyelvekből szerzett szertifikátok. Angol, német, francia és spanyol nyelvből a felsőoktatási intézmények csak a 2018-as, 2019-es és 2020-as szertifikátokat fogadhatják el.
A bachelor képzési szint második évfolyamára azok jelentkezhetnek, akik már rendelkeznek ifjú szakember, bachelor vagy szpecialiszt szintű diplomával, illetve azok is, akik bachelor képzési szinten már legalább egy évet befejeztek. Újdonság 2020-ban, hogy az alapképzés második évfolyamára az ifjú szakember szintű oklevél alapján jelentkezők esetében a felvételi versenyben az ukrán nyelv és irodalom szertifikát, valamint a szaktárgyi felvételi vizsga érdemjegye számít majd, a számvitel és adóügy szakra pedig az ukrán nyelv és irodalomból szerzet szertifikáton és a szaktárgyi felvételi vizsgán szerzett érdemjegyen kívül kötelező szertifikátot felmutatni matematikából vagy Ukrajna történetéből is. Szaktárgyi felvételi vizsga alatt egy belső, a főiskolán tett (a felvételiző által választott szaknak megfelelő) vizsgát kell érteni. Például a matematika szakra felvételizők matematikából tesznek szaktárgyi felvételi vizsgát.
– Mit kell tudni a főiskolán tartandó felvételi vizsgákról?
– A felvételi vizsgák anyaga alig változott az elmúlt évekhez képest, ily módon a vizsgatételek remélhetőleg nem állítják megoldhatatlan feladat elé a jelentkezőket. Egyébként a felvételi vizsgák témái és a különböző típusú mintafeladatok minden tárgyból és minden képzési szintre vonatkozóan megtalálhatók intézményünk honlapján (www.kmf.uz.ua). Ugyanitt olvasható a felvételi eljárással kapcsolatos minden egyéb információ is.
– Mit kell tennie a jelentkezési eljárás során a felvételizőnek?
– Bachelor szintű képzéseink első évfolyamára nappali vagy levelező tagozatra egyaránt csak elektronikusan lehet jelentkezni. A jelentkezők felhasználói fiókjainak regisztrációja az elektronikus jelentkezési rendszerben augusztus 1-jén veszi kezdetét a következő címen: http://ez.osvitavsim.org.ua. A regisztráció kezdetéig bevezetésre kerülhet az Egységes állami elektronikus szolgáltatások portálja, melyen keresztül szintén regisztrálhatnak a felvételizők. Ez a portál a következő címen érhető el: https://diia.gov.ua/. A felhasználói fiók regisztrálásához meg kell adni a jelentkező e-mail-címét, a külső független értékelés során megszerzett szertifikátok adatait, a középiskolai végzettséget igazoló oklevél (érettségi bizonyítvány) és melléklete adatait, az érettségi bizonyítvány átlageredményét, valamint fel kell tölteni a végzettséget igazoló oklevél mellékletének és egy 3 x 4 cm-es színes okmányképnek a szkennelt változatát is. Ezt követően, a regisztrált felhasználói fiókon keresztül augusztus 13–22. között elektronikus formában be kell nyújtani a jelentkezési kérelmet a kiválasztott szakra vagy szakokra. Azon felvételizőknek, akik a harmadik szertifikát helyett főiskolánkon magyar nyelvből belső vizsgát tesznek (a már említett oktatás és pedagógia képzési ághoz tartozó szakok esetében), augusztus 13–16. között kell benyújtaniuk a jelentkezési kérelmüket. A választható szakok száma intézményünkben nincs korlátozva, tehát a sikeres felvételi érdekében célszerű több szakot is megjelölni. Főiskolánk Beregszász, Kossuth tér 6. szám alatti felvételi irodájában minden jelentkezőnek szívesen segítünk az elektronikus felhasználói fiók regisztrálásában és a szükséges adatok, dokumentumok feltöltésében.
Főiskolánknak augusztus 27-ig kell kihirdetnie a középiskolai végzettség alapján jelentkezők közül felvételre ajánlottak névsorát. Ezt követően 4 nap áll a felvételizők rendelkezésére, hogy benyújtsák a felvételi irodában a beiratkozáshoz szükséges eredeti okmányokat.
Felhívom a jelentkezők figyelmét, hogy a 2020-as felvételi szabályzat bachelor szintű képzés esetén pótfelvételi eljárást is lehetővé tesz az első évfolyam levelező tagozatára. Jelentkezni pótfelvételi eljárás keretében bachelor szintű képzéseink első évfolyamára levelező tagozaton csak elektronikusan lehet szeptember 10. és október 10. között. Azok a felvételizők, akik a harmadik szertifikát helyett főiskolánkon magyar nyelvből belső vizsgát tesznek (a már említett oktatás és pedagógia képzési ághoz tartozó szakok esetében), a jelentkezési kérelmüket a pótfelvételi eljárás keretében levelező tagozatra szeptember 10–14. között nyújthatják be.
A bachelor képzési szint második évfolyamára jelentkezni csak személyesen, papíralapon lehet augusztus 13–22. között. A jelentkezéshez szükséges okiratok: a végzettséget igazoló oklevél és annak melléklete, a külső független értékelés során megszerzett szertifikátok másolata (ifjú szakember diplomával rendelkező felvételizők esetében), a személyi igazolvány másolata, 4 db 3 x 4 cm-es színes okmánykép. A felvételi vizsgákra augusztus 25–31. között kerül sor.
– Kik jelentkezhetnek kedvezményesen a Rákóczi-főiskolára?
– Elbeszélgetés alapján a következő kedvezményezett kategóriákhoz tartozók nyerhetnek felvételt főiskolánkra:
A háborús veteránok jogállásáról, szociális védelmük garanciáiról szóló törvény 7. cikkelyének 10–14. pontjai alapján háborús rokkantakká nyilvánított személyek;
akik számára a csernobili katasztrófa áldozatairól rendelkező ukrajnai jogszabályok ezt lehetővé teszik;
akik rokkantságuk következtében nem képesek látogatni az oktatási intézményt (az egészségügyi és szociális hatóságok igazolása alapján).
Szintén lehetőségük van a felvételre felvételi vizsgák alapján (külső független tesztelésen szerzett szertifikátok helyett), és azok sikeres teljesítése esetén (nem alacsonyabb pontszámmal, mint a felsőoktatási intézmény által meghatározott alsó ponthatár) engedélyezett a részvétel a felvételi versenyben azoknak a jelentkezőknek, akiket a Méltóság forradalma áldozatainak ismertek el, akik A háborús veteránok jogállásáról, szociális védelmük garanciáiról szóló törvény alapján harci cselekmények résztvevőjeként vannak nyilvántartva (beleértve azokat is, akik az ukrán állampolgárok katonai szolgálatára vonatkozó rendelkezések alapján teljesítenek szolgálatot), illetve az árváknak és a szülői gondoskodás nélkül maradt gyerekeknek is.
Felhívom a felvételizők figyelmét, hogy részletesebben e témáról a www.kmf.uz.ua weboldalon, felvételi szabályzatunk VIII. fejezetében olvashatnak.
A kedvezményezettek, akik elbeszélgetés vagy belső felvételi vizsgák alapján jogosultak felvételizni a főiskola bachelor szintű képzéseinek első évfolyamára, jelentkezési kérelmüket augusztus 13–16. (pótfelvételi keretében szeptember 10–14.) között személyesen, papíralapon nyújthatják be. Felvételi vizsgáikra vagy elbeszélgetéseikre augusztus 17–21. (pótfelvétel keretében szeptember 16–18.) között kerül sor.
Külön szeretnék kitérni arra, hogy a karantén miatt a felvételizők csak előzetes időpontfoglalás alapján jelentkezhetnek. Időpontot foglalni a tanulmanyikmf@gmail.com e-mail-címen, a (+3803141)-2-43-43-as vezetékes, vagy a +380984681266-os mobilszámon lehet, munkanapokon, 8.00 és 17.00 óra között.
Befejezésül szeretném felhívni a jelentkezők figyelmét, hogy a felvételi eljárással kapcsolatos bármilyen kérdésben egyedül a Rákóczi-főiskola 2020. évi felvételi szabályzata (www.kmf.uz.ua) tekinthető minden részletre kiterjedő és az esetleges panaszok, jogorvoslati lehetőségek szempontjából is mérvadó dokumentumnak.
Jó egészséget, kitartást és sok sikert kívánok minden felvételizőnek! (Folytatjuk)
A viski származású fiatal művésznő, Brassói Jőrös Andrea szerint a legfontosabb a hivatás iránti elkötelezettség, fegyelmezettség, és minden körülmény között embernek maradni. Beszélgetésünk során megtudhatjuk, hogy az operaénekesek is énekelnek népzenét, és hogy milyen út vezet Kárpátaljáról a legnagyobb színpadig.
– Kárpátaljáról, az egykori koronavárosból, Viskről származol. Beszéljünk egy kicsit a gyermekkorodról. Hogyan jött a zene, az opera az életedbe?
– Már az első megszólalásom előtt énekeltem, ez volt a legelső emléke édesanyámnak, amikor néhány hónapos koromban ahelyett, hogy gügyögtem volna, én inkább dudorásztam. Soha nem volt számomra kérdés az, hogy zenével szeretnék foglalkozni, hogy ez lesz a hivatásom, és ez az, amihez talán igazán értek. Először zongorázni tanultam, természetesen végig énekeltem mellette a gyermekkoromat. Legelőször a népzenében értem el sikereket, és azt gondoltam, hogy ez a vonal lesz az, amit végig szeretnék vinni az életemben. Aztán debreceni tanulmányaim során éreztem azt, hogy nagy lehetőségek rejlenek az opera műfajában és a hangomban is, megkaptam minden támogatást a tanáraim részéről, ők buzdítottak arra, hogy érdemes lenne a hangomnak felmérni a lehetőségeit. Ez volt az, ami motivált, amiben aztán egyre több sikerem lett, persze rengeteg munkával, és így kerültem a klasszikus éneklés, az opera világába. Visszatekintve az elmúlt időszakra, sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljöhet az a nap is, amikor felállhatok a Magyar Állami Operaház színpadára. Nagyon várom, hiszen valójában a mostani szeptemberi évadtól vagyok igazán az operaház magánénekese.
– Ez azt jelenti, hogy komolyabb szerepet kaptál az Operaháznál?
– A márciusi előadásunk egy amerikai szerző, Jake Heggie operája, amely egy valós történetet dolgoz fel Ments meg, Uram! címmel. Ez az operaház keresztény évadának részeként került volna bemutatásra, amely most átkerült szeptemberre. A mű egy kortárs opera tele blues-os zenei elemekkel, melyben én egy meggyilkolt fiú édesanyját játszhatom, amely külön lelki nehézséget is okoz a számomra, hiszen egy ilyen jellegű szerep megformálása nagyon embert próbáló és szívfacsaró tud lenni. Nagyon szép és megtisztelő feladat. Szereposztás tekintetében ez egy középszerep. A következő évadban kaptam kisebb szerepeket is, illetve decemberben énekelni fogok a Britten Szentivánéji álom című operájában – ezzel diplomáztam a Zeneakadémián – Titánia szerepében, amely egy főszerep.
– Tehát hivatalosan szeptembertől a Magyar Állami Operaház magánénekese lettél.
– Ez így van, ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy szabadúszóként veszünk részt különböző produkciókban. Az operaház a magánénekeseit egy-egy szerepre, előadásra szerződteti. Mindez nagyon megtisztelő.
– A jelenlegi helyzet, azt gondolom, a művészeket különösen megviselte. Hogyan éli meg a karantén idejét egy művész?
– Valójában úgy, mint egy pofoncsapást. Az a munka, amelyet eddig természetes volt, hirtelen eltűnt az életéből. A bizonytalanság nehéz, hiszen azt sem lehet tudni biztosra, hogy mikor lehet folytatni a szakmát. Ezt követően mégis talpra kell állni, tervezni az elkövetkező időszakot.
– Hogyan zajlik a tervezés ebben a helyzetben? Vannak-e új előadások, fellépések, például ha csak az őszi évadot vesszük?
– Művészként a különböző előadások és koncertek előkészítése állandó munkafolyamat, ahogyan az is, hogy az ember szinten tartsa magát, fejlődjön, és ne engedje azt, hogy az eddig felépített munka és fejlődési folyamat megálljon. Az elmúlt két hónap és a mostani időszak is arról szól, hogy akár mesterrel együtt, vagy egyedül kell gyakorolni azokat a műveket, amelyeket a következő hónapok előadásai hozhatnak. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz az Magyar Állami Operaház felkérőjében szép feladatok várnak rám, amelyre minden egyes hónapot fel kell használni, hogy fel tudjak készülni. Bízom benne, hogy augusztus közepétől elindulnhat a munka. Rám legközelebb szeptemberben vár bemutató, amely a veszélyhelyzet miatt márciusban elmaradt, erre készülök most, illetve meghallgatásokra. Nem áll meg az élet, csak nehezebb egy picit megtalálni a motivációt akkor, amikor bizonytalan az új munka megkezdése, az előadások előkészítése.
– Bizonyára nem egyszerű út vezet Viskről a Magyar Állami Operaházig. Említetted, hogy a népi énekléssel kezdted, aztán jött egy fordulópont, amely végül az operaénekesi pályára vitt. Mennyire volt rögös az út idáig?
– A fordulópont a népi éneklés és a klasszikus éneklés között az volt, amikor Debrecenben a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában volt egy szakmai vizsgánk. Ott sikerült egy olyan emelkedett koncertélményt szerezni magamnak és a tanáraimnak is, amely egyszerűen megfordította bennem ezt a dolgot, és elkezdett egy belső motiváció megszületni, hogy milyen lehetnék a klasszikus ének területén. Azelőtt mindig volt bennem egy kettősség, hogy melyik az én utam: a klasszikus vagy a népi. S amit az ember nem tud megmagyarázni, azt úgy nevezném, hogy volt egy isteni sugallat, amely aztán átbillentette ezt a kettősséget az operaéneklés mérlegére. Ezt követően már egyértelművé vált számomra, hogy ez lesz az én utam. A szakközép után így kerültem a Debreceni Egyetem magánének–klasszikus ének szakára, amelyet sikeresen elvégeztem, ezt követően a budapesti Zeneakadémiára felvételiztem, ahol Pászthy Júlia tanárnő látta meg bennem a lehetőséget, és felvett az opera mesterszakra, melyet 2016-ban fejeztem be. Útmutatása meghatározó az énekesi pályámnak a létrejöttében, rengeteg segítséget kaptam tőle technikailag, emberileg, előadóművészileg, s persze ott volt Almási-Tóth András rendező tanárunk, akinek az osztályában jártunk, ő szintén próbálta kihozni belőlünk a legtöbbet színészileg. Valóban egy komplex előadóművésszé válás volt ez a budapesti zeneakadémiás két év. Ezt követően pedig a pedagógusi képzést is elvégeztem. Így jutottam a nagybetűs életbe, ahol következtek a meghallgatások, a koncertfelkérések a diploma-előadásom után.
– Viszonylag fiatal vagy ebben a műfajban, hiszen a nagy operaénekesek jóval idősebbek. De már így is volt néhány jó szerep, előadás. Mi az, amit szívesen eljátszanál az előtted álló évek során, és mi az, ami nagyon tetszett az eddigi szereposztások közül?
– Valóban a pályám elején járok még, de már eddig is nagyon szép és érdekes feladatok találtak rám akár az operavizsga során, vagy például tavaly volt egy főszerepem a debreceni Csokonai Színházban, ahol Rossini-operában, az Ory grófjában Adél grófnét énekelhettem. Itt tapasztaltam meg, hogy mit jelent az, amikor estéről estére egy ekkora szerepre készülve színpadra állhatok. Ez egy vígopera, amelyben az énekelni való rendkívül nehéz, és nagyon mozgalmas maga a játék is, amely külön nehezítette a megformálást. De nagyon élveztem, hiszen van egy nagyon vicces és egy drámai vonala is a személyiségnek. Szeretnék Verdi Traviatát, vagy egy Tatjanát énekelni a Csajkovszkij Anyeginjéből oroszul, esetleg Mimit a Puccini bohém életéből, de akár Verdi nagy szerepeket: a Verdi- és Puccini-vonal az, amely nagyon tetszik. Ami most várhat rám pályámnak ebben a szakaszában, az kortárs operák és a Mozart-operák női alakjai.
– Az elmúlt évek során sikerült nemzetközi vizeken is bemutatkoznod. Mesélnél erről?
– Olyan helyeken megfordultam már, amelyekről álmodni sem mertem volna. A legelső, ami eszembe jut, az Ausztrália, hiszen az volt a legtávolabbi utazásom. Csodálatos élmény volt: a magyar nagykövetségen adhattunk egy Bartók–Kodály-koncertet 1956-kapcsán Czébely Beáta zongoraművésszel, aki szintén viski származású. Vele jártunk aztán ugyanezzel a műsorral Tokióban is, amely szintén különleges élmény volt, hiszen egy hatalmas koncertteremben volt előadásunk. Hihetetlen, hogy a japánok hogy viszonyulnak a magyar kultúrához, és mennyire tisztelik és szeretik a magyar zenét: Kodályt, Bartókot, Lisztet. Taraszova Brigittával és Krisztinával Münchenben, Berlinben, Stuttgartban járhattunk, valamint Londonban volt egy nagyon megtisztelő felkérésünk, ahol egy ausztrál Bartók kutató kapott állami kitüntetést – ezen az eseményen is felléphettünk. Természetesen Budapesten is voltak nagyon szép felkérések. Különösen a Budapest Music Center felkérései, ahol számos kortárs koncert produkciókban vehettem részt. Ezek állandó részei a munkásságomnak. Jelenleg is készülök egy nagyobb kurzusra, amely Kurtág György és Eötvös Péter vezénylésével fog zajlani, s ahová a világ minden részéről érkeznek karmesterek.
– Bár már egyre inkább az opera vonzáskörében vagy, azért mégsem szakítottál a népi vonallal sem. Az elmúlt években voltak olyan fellépések, amikor a népzene is jelen volt.
– Valóban. A Hagyományok Háza vezetősége jól meglátta a lehetőséget abban, hogy mi lenne, ha ötvöznénk a népzene és a klasszikus zenei vonalat. Hiszen ez a két műfaj nagyon jól tud hatni egymásra. Megtisztelő volt számomra, amikor a Hagyományok Háza Kodály-műsorában énekelhettem: én például a cigányzenekari és népi zenekari kísérettel énekeltem el egy-egy népdalt, az énekes társam, Pál Eszter pedig zongorakísérettel énekelt. Azt tapasztaltuk, hogy nagy sikere volt az előadásnak.
– Sokan mondják, hogy a viskiekben a népművészet szeretete mind a mai napig erősen él. Mindez benned is ott ragadt valahol belül?
– Így van, ez abszolút bennem él. Sőt még ma is, ha nagyon figyelek a népi hangszínemet és éneklésmódomat mindig vissza tudom hozni. Nem is szeretek klasszikus hangon énekelni népi éneket. Azonban minél kevesebbszer próbálom ezt csinálni, mert teljesen más izmokat mozgat meg, amivel óvatosan kell bánni. De a népművészet nem tud, és nem is akarom, hogy eltűnjön. A mai napig visszajárok a péterfalvai népzene-, néptánctáborba, ahol egyrészt tanárként, másrészt résztvevőként vagyok jelen. Minden éven szeretném magamba szívni azt erőt, amely egész éven keresztül feltölt. Olyan értékeket lehet kapni azalatt az egy hét alatt, amit nem tud az ember nélkülözni, ám idén ezt sajnos meg kellett tanulnunk. Nagyon szívesen jövök tanítani, valamint a kóruséneklésben is részt venni, és kórushangképzést is tanítani. Évek óta klasszikus zenei koncertet is szervezünk, és próbáljuk a következő nemzedéket felkészíteni: sok népi énekes is jön, de sok olyan gyermek is, akik talán az én példámon is felbuzdulva szeretnének klasszikus zenét is tanulni.
– Mind a mai napig visszajársz Kárpátaljára. Mennyire tartod fontosnak a szülőföldet, azt hogy haza, Kárpátaljára is adj valamit?
– Trianon századik évfordulója környékén talán most érezzük igazán az elszakítottságot, amikor nem tudtunk hazajönni, hiszen a határt lezárták. Nagyon sokszor járok haza, és nagyon fontos nekem, hogy az itthoni légkört magamba szívjam, és a köteléket erősítsem a szülőföldemmel, az itthoniakkal. Szerencsém van, hogy a férjem, aki nem kárpátaljai származású, de ő is nagyon szívesen jön mindig. Úgy érzem, amellett, hogy az ember kiteljesíti a saját szakmai és magánéletét, amit a Jóisten rábízott, hazafelé is egy felelősséggel tartozik. Ezért is örülök annak, amikor a péterfalvai táborokban, vagy különböző alkalmakkor segíthetek az itthoniaknak. Számomra ez egy felelősség, a hazagondolás, az, hogy csak úgy tudunk megmaradni, hogyha mindazt az értéket, amelyet megtanultunk, azt át tudjuk adni itthon. S ebből adódóan minden éven igyekszem, hogyha lehetőségem nyílik rá, itthon, Visken is koncertezni akár az Év Embere rendezvényeken, vagy más felkéréseken.
– Visszatérve az operához. Ez olyan műfaj, amely nehezen szólít meg tömegeket. Hogyan lehet népszerűvé tenni a fiatalok, az emberek körében?
– Azt gondolom, hogy az operába olyan életigazságok vannak bele komponálva, amelyek mindenkor emberéhez szólnak. Ezek a művek örök érvényűek. Természetesen vannak olyan művek, amelyekkel sokkal jobban be lehet vonzani a közönséget, de megvan az a rétege is az embereknek, akik a drámai mondanivalón keresztül kapnak lelki többletet. Budapesten van egy kis társulatunk, az Opera Kompánia, akikkel próbálunk gimnáziumokban gyerekekhez eljuttatni vígoperákat magyar nyelven. Hiszen a legtöbb opera nem magyar nyelven íródott, emiatt nehéz a történet megértése. Igyekszünk mai eszközökkel eljuttatni a fiatalokhoz az operát. Eddig öt előadást sikerült játszani, mindenhonnan jó visszajelzéseket kaptunk, ami után a tanárok könnyebben tudták elvinni egy-egy operaelőadásra a gyerekeket. Valóban egy olyan műfajról beszélünk, amely nehezen tud eljutni az emberek szívéig, nagyon óvatosan kell azzal bánni, hogy mit hall először egy operába még nem járó ember, ezért a gyerekeket igyekszünk a befogadás felé terelni. Sok kortárs előadásban játszom. Ez is egy nagyon nehéz út, még azokat is nehéz befogadóvá tenni, akik szeretik az operát és eljönnek egy Puccini- vagy egy Verdi-operára. Ez misszió is egyben, azért is dolgozunk, hogy ezeket az újfajta műveket is megkedveltessük.
– Mi a fő alapértéke a munkásságodnak, a művészetednek?
– Talán onnan kezdeném, hogy érzem a felelősségtudatot saját tehetségemmel szemben, amit az Úristentől kaptam. Amit kaptam, azt próbálom annyira tökéletesíteni, és abban annyi munkát bele tenni, hogy méltó legyek arra, hogy én ezt az ajándékot hordozhassam. Ez az alapértékem. Mindezt próbálom komolyan véve, szorgalommal, bizalommal végezni. Számomra ez is nagyon fontos, hiszen ez egy farkasvilágban élünk, amiben élünk, így minden szakmában nagyon nehéz manapság marandót alkotni és embernek maradni. Nagyon szeretném úgy végigjárni az életet, hogy amellett, hogy – a tehetségemet kibontakoztatva, arra figyelve, hogy miben tudok fejlődni, sosem átgázolva vagy átlépve embereken – megmaradjak elsősorban embernek és után művésznek.
Asked by @GStephanopoulos how a real bullet got on the "Rust" set, Alec Baldwin says: “I have no idea. Someone put a live bullet in a gun. A bullet that wasn’t even supposed to be on the property.”
A lot has changed since the last time Meghan, The Duchess of Sussex, was on the Warner Brothers lot. Don’t miss the rest of our interview tomorrow. pic.twitter.com/pBihJLf0um
A trianoni békediktátum századik évfordulója, valamint a nemzeti összetartozás napja alkalmából a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Potápi Árpád János, adott interjút, amelyben olvashatnak a világjárvány miatt áttervezett rendezvényekről, a nemzeti összetartozás erejének mértékéről, valamint a Nemzetpolitikai Államtitkárság szülőföldünkre irányuló programjairól.
– A Magyar Országgyűlés a 2020-as évet, a trianoni békediktátum századik évfordulóját a nemzeti összetartozás évének nyilvánította. A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága ezzel párhuzamosan folytatja a 2012 óta következetesen egymásra épülő tematikus éveinek sorát, így a Magyar Állandó Értekezlet tavaly novemberi döntése értelmében 2020-ra az erős magyar közösségek éve program került meghirdetésre. Milyen befolyással van a koronavírus-járvány a tervezett programokra, rendezvényekre?
– A járvány nemcsak a nemzetpolitikai, de minden más programot is felülírt: elmaradt a csíksomlyói pünkösdi zarándoklat, a tokiói olimpia és számos nagy rendezvény szerte a világon. Természetes, hogy nekünk is újra kellett gondolni a programjainkat, de szerencsére időben léptünk. Még márciusban átszerveztük a tavaszi menetrendet, és amit lehetett, azt online térbe helyeztük át. A szokott őszi kezdés helyett még április elején elindítottuk a Miénk a város népszerű online játékunkat, amelybe több mint 2000 külhoni gyerek kapcsolódott be, online tartottuk a Kárpát-medencei vállalkozói találkozónkat és a Kőrösi-, valamint Petőfi-ösztöndíjasaink is online végzik közösségépítő munkájukat. Sajnálatos, hogy a világjárvány miatt a június 4-i programjainkat sem tudjuk abban a formában megtartani, ahogy eredetileg elképzeltük. Június 4-ről augusztus 20-ra csúszik a budapesti Kossuth téri Trianon-emlékmű átadása is, ugyanakkor örvendetes, hogy a kormány múlt heti döntése értelmében – szigorú szabályok mellett – Magyarországon megtarthatók a Trianon századik évfordulójához kapcsolódó megemlékezések. Az Országgyűlés emléküléssel készül, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma pedig felhívást fogadott el a nemzeti önazonossághoz való jog védelméről, amelyet politikai nyilatkozatként terjesztünk elő az Országgyűlés június 4-i ülésén. Bár a szomszédos országokban, így Ukrajnában is szigorúak a korlátozások, mégis azt látom, hogy a magyarság lelkesen készül, hogy méltóképp emlékezzen erre a fontos évfordulóra. Számos nagyszerű kezdeményezés indult az elmúlt hetekben, napokban, így például az Összetartozásunk Tüze, amelyet Kárpátaljáról indítottak el a cserkészek, és mostanra a világ minden pontját elérte. Jó látni, hogy a magyarság a jelenlegi nehéz helyzetben is ennyire összefog.
– Június 4-e, a nemzeti összetartozás napja alkalmából a Nemzetpolitikai Államtitkárság Milyen jó, hogy itt vagyunk címmel fiataloknak szóló videopályázatot hirdetett, amelynek célja a világ magyar közösségei határokon átívelő összetartozásának erősítése a virtuális tér közvetítésével. Hogyan fogadták eddig ezt a kezdeményezést?
– A felhívást május közepén hirdettük meg, és számunkra is óriási meglepetés, hogy szűk két hét alatt több mint félezer pályamunkát kaptunk a Föld minden tájáról. Ehhez nagy valószínűséggel hozzájárult az is, hogy a projekthez az indulás óta számos híresség is csatlakozott, többek között Keresztes Ildikó előadóművész, Nagy Feró énekes, Szűcs Nelli és Trill Zsolt színművészek, Gyurta Dániel olimpikon, Pataky Attila énekes, Böde Dániel válogatott labdarúgó, Pál Eszter népdalénekes és nagyon sok más híresség, közéleti személy osztotta meg velünk gondolatait június 4-e kapcsán. A kárpátaljai fiatalok is nagyon aktívak voltak. Maga a pályázat a 10–25 éves korosztálynak szólt, akiket arra kértünk, kisfilmben mutassák be, mit jelent számukra a nemzeti összetartozás, kérdezzék meg erről családjukat, barátaikat, környezetüket. Hihetetlen, hogy a gyerekek hányféleképpen és mennyire kreatívan tudták ezt bemutatni. Családok, közösségek fogtak össze, külön produkciókkal készültek – szó szerint a világ teljes magyarságát megmozgattuk. Fontos, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk a száz évvel ezelőtti tragédiára, ugyanakkor büszkének kell lennünk arra, hogy nincs még egy olyan nemzet, amely a magyarsághoz hasonló csonkítást túlélt volna. Mi mégis túléltük, és ma erősebbek vagyunk, mint az elmúlt száz évben bármikor. 2020 számunkra kettős évforduló: száz évvel ezelőtt a nemzetet szétszakították, de tíz évvel ezelőtt újraegyesítettük. 2010-ben, a második Orbán-kormány megalakulásakor új alapokra helyeztük a nemzetpolitikát, és megerősítettük a kapcsolatainkat a magyarsággal szerte a világon. Mindezt közösen értük el: mi, anyaországi magyarok, a Kárpát-medencében élő magyarság és a diaszpórában élők. Úgy gondolom, a huszadik század nehézségei és megpróbáltatásai után most egy új időszámítás kezdődik a magyarság számára. 2020 egy új, győztes korszak kezdetét jelenti.
– A járványügyi helyzetre való tekintettel terveznek-e más, ehhez hasonló programot? Milyen tervek vannak terítéken Kárpátalja tekintetében?
– A koronavírus-világjárvány nyomán kialakult veszélyhelyzetben is folyamatos volt a kapcsolattartás a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a kárpátaljai partnerszervezetek között. Kárpátalja tekintetében elmondhatjuk, hogy a rendezvényeket leszámítva – mivel a korlátozások elsősorban ezeket befolyásolják – folytatódnak a korábbi években elindított támogatási programjaink. Ezeken a rendszerszintű támogatásokon keresztül hathatós segítséget nyújtunk a kárpátaljai magyar közösség számára. A teljesség igénye nélkül kiemelném a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát és annak bázisán működő szakképzési intézetet, az egyházi líceumokat, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetét vagy akár a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthont, amelyek működéséhez szükséges forrást továbbra is biztosítjuk. Folytatódik a kárpátaljai szociális programcsomag is, amelynek köszönhetően 2019-ben több mint 15 300 nemzetpolitikai szempontból fontos tevékenységet ellátó személy részesült egyszeri pályázati támogatásban. Hamarosan eredményt hirdetünk a magyar kultúráért és oktatásért regionális és központi pályázatokban is, amelyekre idén is hatalmas volt az érdeklődés: Kárpátaljáról 325 pályázat érkezett több mint 1,6 milliárd forint támogatási igénnyel. 2020-ban is folytatjuk a már megkezdett beruházási és fejlesztési programjainkat. Amennyiben a járványügyi helyzet lehetővé teszi, terveink között szerepel többek között a Beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ kollégiumi részének az átadása, valamint a bázisiskolai program keretében megújult és bővített ungvári, mezőkaszonyi és aknaszlatinai iskolák átadása.
Ezek a fejlesztések, beruházások is mind azt jelzik, hogy egységes nemzetben, egységes Kárpát-medencei oktatási, gazdasági és kulturális térben gondolkozunk. Az elmúlt tíz év során közösen végzett munka eredményeként az anyaországot és a külhoni magyarságot összekötő szálak mára olyan erőssé váltak, hogy azokat soha semmilyen vihar nem tudja többé szétszakítani. Június 4-e üzenete számunkra, hogy merítsünk erőt az elmúlt tíz év sikereiből, és egymással összefogva, egymást segítve építsünk egy még sikeresebb huszonegyedik századot.
Január elsején nyugdíjba vonult az MTI ungvári tudósítója, Varga Béla, ebből az alkalomból Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és a Kárpátaljával foglalkozó magyar kormánybiztosság emlékplakettel ismerte el munkásságát. A Kárpátalja hetilap újságírója eszenyi otthonában beszélgetett vele.
Az Eszenyben élő Varga Béla 25 éven át tudósította Kárpátaljáról a Magyar Távirati Irodát (MTI), az általa leírt mondatokat hallhattuk a tévéhíradóban, a rádióban, olvashattuk a magyarországi és hazai lapokban is, ha vidékünkkel kapcsolatos eseményekről volt szó. Ezzel együtt 33 éven át dolgozott az ungvári magyar tankönyvszerkesztőségben, amelynek 20 évig volt a vezetője.
– Fiatal korában is mindig érdekelte, hogy mi történik a világban, még biciklizés közben is hallgatta a rádiót…
– Ötéves koromtól rendszeres rádióhallgató voltam, máig nem telik el úgy nap, hogy ne figyelném, mi történik a világban. Ez a véremben van, mindig érdekelt. Azért is lettem híríró, mert rögzültek bennem azok a szófordulatok, klisék, ahogy fel kell vezetni egy hírt.
– Egy három oldalról határkerítéssel körülzárt zsákfaluban, Szalókán született 1956-ban. Édesapja vasutas, édesanyja háztartásbeli volt, és van két húga is. Mivel magyarázná, hogy mégis a világra nyitott gyerek, majd felnőtt lett?
– Móré Szabó Ferenc nevű dédnagyapám 20 évig élt és dolgozott az Amerikai Egyesült Államokban, és a szomszédban is több idős amerikás lakott. Engem hétéves koromig lényegében a dédnagyapám nevelt, ő vitt mindig óvodába, sokat voltam vele. A másik dédnagyapám, Somogyi Péter sok évet töltött Argentínában. Ők állandóan az amerikai élményeikről beszélgettek, hogy merre dolgoztak, mely városokban éltek, illetve folyton politizáltak, megvitatták a világ eseményeit. Akkor volt a hidegháború, a kubai válság, ma is emlékszem, ahogy a kapuban pipáztak, és megbeszélték a híreket. A határsávban lévő, mindentől elszigetelt szülőfalumban ezek az idős emberek ösztönöztek olvasásra és rádióhallgatásra, hogy ismerjem meg a világot, szabaduljak ki ebből az elzártságból. A másik a láger. Ha Szalókán három férfi összejött, ott tíz percen belül a lágerről kezdtek beszélni. Nem is értettem a rendszerváltás után, amikor mindenütt azt állították, hogy a szovjet időkben ez tabutéma volt. Szalókán nem volt az, inkább a fő beszédtémának számított, amiről esküvőn, disznótoron, a mezőn munka közbeni pihenőidőben mindig és mindenhol beszéltek. Ami azzal magyarázható, hogy Szalóka akkori lakosságának közel 14%-át vitték el az oroszok 1944-ben, szinte minden munkaképes férfit, közülük pedig 44-en jöttek csak haza. Szinte nem volt olyan család, amelyiket ne érintette volna ez a tragédia, s ez meghatározó élmény volt számomra, kisgyerekkoromtól gyűlöltem a kommunistákat és a Szovjetuniót, amit nem is nagyon tudtam titkolni.
– A Szalókai Elemi Iskola is különleges volt abban az időben…
– A ruszin származású Román Vladimir volt az iskola igazgatója, aki öt nyelven beszélt, nagy műveltségű, világot járt ember volt. Prágában végzett jogi egyetemet, majd a bátyja budapesti ügyvédi irodájában volt ügyvédbojtár. Közben egy évig a Strasbourgi Egyetemen volt vendégdiák. Anyanyelvi szinten beszélt magyarul, ruszinul, ukránul, oroszul és franciául. Otthon a családban – az iskolában laktak – öt nyelven beszélgettek egymással, az anyósával és a feleségével kamarakoncerteket is adtak a tanulóknak, komolyzenei darabokat és népdalokat is játszottak. A szalókai iskolában mintagazdaság, méhészet, galamb- és nyúltenyészet is volt, példás sportélet, szánkó- és síversenyekkel, sportpályákkal és felszerelésekkel, ma már sokan el sem tudják képzelni, mi minden volt akkor ott. Hétéves voltam, amikor először repültem – sétarepülést szervezett az ungvári repülőtérről az iskolások számára. Román Vladimir, ha valakiben látott egy kis tehetséget, azt biztatta, ezzel magyarázható, hogy azokban az időkben sok magasan képzett, vezető ember került ki ebből a kis Tisza-parti magyar faluból.
Az általános iskolát aztán Eszenyben, a középiskolát pedig Csapon végeztem, azokban az iskolákban is kivételes képességű és felkészültségű tanárok tanítottak. A csapi Kárpátalja egyik legjobb magyar iskolája volt a hetvenes években.
– Ön volt az ungvári magyar főkonzulátuson az első tolmács és fordító, ahol ukrán, magyar és orosz nyelvek között tolmácsolt. Németül, valamint angolul is tud. Hogyan és mikor sikerült ezeket a nyelveket megtanulnia?
– Németül már Csapon, középiskolás koromban megtanultam. Német szakra akartam felvételizni az észtországi Tartui Egyetemre. Középiskolásként részt vettem küldöncként a Tartuban végzett Fodó Sándor aláírásgyűjtő akciójában, oroszul nem tudtam, így bár jó tanuló voltam, biztos lehettem benne, hogy Ungváron nem vesznek fel egyetemre. Csapon rendszeresen kijártam a vasútállomásra a nemzetközi gyorsvonat Bécs–Moszkva kocsijához, amíg kereket cseréltek a vagonok alatt, az osztrák utasok kiszálltak és sétáltak a peronon. Szóba elegyedtem velük, és kértem őket, hogy tanítsanak a szavak helyes kiejtésére. Egészen jól megtanultam a német nyelvet.
1973-ban váratlanul – Fodó aláírásgyűjtésének köszönhetően – megengedték a magyar nyelvű felvételit Ungváron, Tluszti Borbála volt a biológiatanárom, és az ő hatására váltottam, meg második helyezett is voltam a megyei biológiaolimpián. Kitűnő eredménnyel felvettek az Ungvári Állami Egyetem biológia szakára, nappali tagozatra. A csapi iskola erősségét jól jellemzi, hogy az osztálytársaim nagy része egyetemet végzett.
Az egyetem kezdetben nehéz volt, mert nem tudtam oroszul. Viszont az sokat segített, hogy tudtam már németül, és annak alapján hamar érteni kezdtem a nyelvtant. Egyszerre kezdtem tanulni az oroszt és az ukránt. Második évfolyamon már az orosz nyelvű előadásokat is ukránul jegyzeteltem, sőt pedagógiai gyakorlatra is nem orosz, hanem ukrán iskolába jelentkeztem, mert magyarba akkor nem engedtek.
Iskolásként kezdtem ismerkedni az angollal is, mert óriási rock- és bluesrajongó voltam, érteni akartam a szövegeket, az Amerika Hangja és a BBC angol nyelvű adásait is naponta hallgattam, de igazából nem sikerült megtanulnom a nyelvet.
– Egyetemi évei alatt nyaranta idegenvezető volt, majd műszaki tolmács-ügyintézőként dolgozott Csernyihiv megyében, a határon karanténfelügyelő, Csapon a vízmű laboratóriumának munkatársa volt, majd Szalókán lett a biológiai víztisztító állomás vezetője, de áruszakértőként is dolgozott a Kereskedelmi és Iparkamaránál Ungváron. Hogyan lett tankönyvfordító és szerkesztő, majd végül hírügynökségi tudósító?
– 1986-ban lettem, Debreceni Mihály barátom ajánlásával, az akkor még Ragyanszka Skola nevű, kijevi központú tankönyvkiadó ungvári szerkesztőségének a munkatársa, ahol később 20 éven át, mostanáig én voltam a szerkesztőség vezetője.
A Szovjetunió szétesése után, 1991-ben nem volt elég munkánk és fizetésünk. Szóltak Kijevből, hogy mindenki keressen magának valamilyen másodállást. Akkortól kezdtem írni magyarországi lapoknak. Néhány évig a Magyar Hírlapot tudósítottam, írtam elemzéseket a Magyarország, a Világszövetség és a Magyar Narancs című hetilapoknak. A kolozsvári Krónikát is tudósítottam indulása után egy évig. A politikai elemzés műfaját én honosítottam meg újra Kárpátalján az akkor indult Kárpátaljai Szemlében. Emlékszem, kollégák megkérdezték: „Hogy mersz te ilyen kényes témákról írni?”
– 1995-ben kezdte a Magyar Távirati Irodát tudósítani…
– Az MTI első kárpátaljai tudósítója ugyancsak egy szalókai születésű ember volt, Szabó Béla, a Kárpáti Igaz Szó korábbi főszerkesztő-helyettese. Amikor ő váratlanul áttelepült Magyarországra, Brenzovics László megkeresett, hogy nem vállalnám-e a magyar hírügynökség tudósítását. A Magyar Hírlapban írt korábbi cikkeim tetszettek az MTI vezetőinek, és felvettek. Végig a tenyerükön hordoztak az MTI-nél, ezt elmondhatom.
– A hírügynökségi tudósító munkája miben más, mint az az újságírás, amit korábban csinált?
– Nagyon kellett figyelni arra, nehogy olyat írjak, ami gondot okozhat a két ország kapcsolatában. Bonyolult dolgokat, eseményeket és beszédeket az átlagolvasó számára is érthetően és röviden kellett megfogalmazni. Szabály, hogy a fontos eseményekről fél órán belül, ha röviden is, de hírt kell adni. Sokszor volt olyan rendezvény, hogy amikorra véget ért, én már el is küldtem a tudósítást – a hírügynökségi munka lényege a pontosság, megbízhatóság mellett a gyorsaság. 2006-tól több évig nem volt az MTI-nek kijevi tudósítója, abban az időszakban én tudósítottam az országos eseményekről is. Említésre érdemes talán az is, hogy mintegy 30 év óta tudósítóként szinte az összes magyar és ukrán elnökkel, miniszterelnökkel, vezető politikussal személyesen találkozhattam, beszélhettem, és – nem mellékesen – kapcsolataimat a kárpátaljai magyar tankönyvkiadás javára is hasznosíthattam.
– 1995 még az újságírás hőskorában volt, nem volt internet. Hogyan lehetett akkor eljuttatni a híreket Budapestre?
– Írógépen kezdtem írni a tudósításaimat és faxon küldtem, de 1996-ban már laptopon dolgoztam. Az akkor az MTI által nekem adott fekete-fehér laptop olyan drága volt, hogy az áráért egy új autót lehetett volna vásárolni. Én voltam az első kárpátaljai újságíró, beleértve az ukránokat is, akinek volt ilyen eszköze. Kezdetben nem volt internet, de volt a laptopban modem, amellyel rákapcsolódva a telefonhálózatra le tudtam adni a tudósítást.
– Jól tudom, hogy a Schmitt Pál köztársasági elnök kétnapos kárpátaljai látogatásakor küldött tudósításait az MTI-ben a kezdő tudósítók figyelmébe ajánlják?
– Sűrű volt a programja a köztársasági elnöknek, emiatt nagyon rákészültem. A két nap alatt vagy 7–8 tudósítást küldtem a helyszínekről, a kapcsolódó eseményekről pedig háttereket is írtam. Budapestről akkor nagyon megdicsértek, ami nem kis dolog, hiszen az MTI mind a mai napig sajtóetalonnak számít Magyarországon. Jó érzéssel és hálával tölt el, hogy a 25 év alatt végig megbecsültek, sok elismerést kaptam. Az meg külön hab a tortán, hogy most decemberben munkámat emlékéremmel ismerte el az ungvári magyar főkonzulátus és Grezsa István miniszteri biztos, aki méltatta is a tevékenységemet. Ezt életem egyik legnagyobb elismerésének tartom.
Varga Béla (középen) az emlékplakett átvétele után Magyarország Ungvári Főkonzulátusán
– Ma már sokan tudják önről, hogy a ’70–’80-as években nyugati rádióknak írogatott…
– Igen, éjjel-nappal nyugati adókat hallgattam. De Kárpátaljáról egyszerűen reménytelen volt levelet kijuttatni Nyugatra, sokszor próbálkoztam. Azonban elég hamar rájöttem, hogy Moszkván keresztül hogyan lehet célba juttatni a küldeményeket. Jeligével írogattam a Szabad Európa és az angol BBC zenei műsorainak több mint másfél évtizeden keresztül. Én voltam az egyetlen, aki a Szovjetunióból írt a két rádió magyar osztályának. A leveleim rockzenei témájúak voltak, de az írásaimba mindig beleszőttem a szovjetrendszer bírálatát. Ma már el sem tudják képzelni, mekkora szenzáció volt, hogy a világtól elzárt Szovjetunóban élő magyar rock-rajongó jelentkezett. A leveleimet rendszerint teljes egészében beolvasták. Később személyesen is találkozhattam az akkori műsorvezetőkkel, sőt 1989-ben még a BBC magyar osztályának akkori vezetőjével is. Külön büszke vagyok rá, hogy a baráti körömből senki nem jelentett fel, pedig tudták, ki írogat Münchenbe és Londonba Kárpátaljáról. De sajnos, el kell mondanom, akadt olyan iskolatársam – nem osztálytársam–, aki soha nem titkolt antikommunista nézeteim miatt „dobott fel” a KGB-nél, amikor egyetemre jártam.
– Fiatal korától gyűlölte a szovjetrendszert. Miért maradt mégis itthon?
– Mert nem tudtam elmenni. Fiatal koromban, elsősorban politikai okokból, mindig Nyugatra vágytam, de Varsónál és Budapestnél nyugatabbra soha nem jutottam. A Szovjetunión belül sokfelé jártam, aztán szétesett a gyűlölt rendszer, utána meg már nem volt értelme elmenni. Amire mindig vágytam, az itthon is megvan, hiszen hozzájutok minden információhoz, azt olvasok, amit akarok. Eszenyben, a szobámban az internet révén huszonhárom éve előttem van az egész világ, és most, 64 évesen már nem vágyom sehová.
– Nyugdíjas lett, de a munkát nem hagyta teljesen abba, most is dolgozik újságíróként?
– Igen, megkért Debreceni Mihály barátom és Kulin Zoltán, hogy szálljak be a most induló karpat.in.ua honlap munkájába, így január eleje óta napi 5-10 anyagot írok, főként ukrán belpolitikáról. Harminc éve ebben élek, ráadásul most ismét óriási átalakulás van a világban, nem tudom egyik napról a másikra abbahagyni, már csak azért sem, mert bízom benne, hogy még egy igen nagy, az 1989–1991-eshez fogható váltást meg fogok élni.
Asked by @GStephanopoulos how a real bullet got on the "Rust" set, Alec Baldwin says: “I have no idea. Someone put a live bullet in a gun. A bullet that wasn’t even supposed to be on the property.”
A lot has changed since the last time Meghan, The Duchess of Sussex, was on the Warner Brothers lot. Don’t miss the rest of our interview tomorrow. pic.twitter.com/pBihJLf0um
Bard is an experimental conversational AI service, powered by LaMDA. Built using our large language models and drawing on information from the web, it’s a launchpad for curiosity and can help simplify complex topics → https://t.co/fSp531xKy3pic.twitter.com/JecHXVmt8l
Bard is an experimental conversational AI service, powered by LaMDA. Built using our large language models and drawing on information from the web, it’s a launchpad for curiosity and can help simplify complex topics → https://t.co/fSp531xKy3pic.twitter.com/JecHXVmt8l
2020. január 1-jén hivatalosan is beindult a KMKSZ magyar és ukrán nyelvű gyűjtőhírportálja, amely a legszélesebb körű tájékoztatást igyekszik nyújtani a kárpátaljai és az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban magyar és ukrán nyelven egyaránt. Kulin Zoltánnal, az új honlap beindítójával, szervezőjével, aki egyben a TV21 Ungvár igazgatója, ismert kárpátaljai magyar médiaszakember, Badó Zsolt, a Kárpátalja hetilap újságírója készített interjút.
– Mi a céljuk az új, a cikkeket és híreket párhuzamosan, ukránul és magyarul is közlő honlappal?
– A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) az elmúlt években hozzáfogott egy médiahálózat kiépítéséhez. Eddig is volt magyar, illetve ukrán nyelvű hetilapja a KMKSZ-nek, de két évvel ezelőtt a TV21 Ungvár csatornával egy hatalmas lépést tett. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a Rákóczi-főiskola, az Egán Ede-program, a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány és más gazdaságfejlesztési programok mellett a televízió létrehozása mérföldkőnek számít a kárpátaljai magyarság életében. Végül a médiahálózat építésének a befejező lépése az idén indult kétnyelvű honlap.
A karpat.in.ua célja az, hogy reálisan, tényszerűen informáljuk az ukrán embereket a magyarsággal kapcsolatos eseményekről, folyamatokról és tényekről, mert pillanatnyilag az ukrán médiát ellepték a magyar közösségünk ellen uszító, sok esetben félretájékoztató írások. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy ukrán olvasónak érdekes lehet az is, ahogy mi látjuk a megyénkben és Ukrajnában zajló eseményeket, folyamatokat, mi, akik függetlenek vagyunk az ukrán honlapokat fenntartó politikai érdekcsoportoktól és oligarcháktól.
A magyar lakosság életében is fontos szerepet szánunk az új honlapnak, hisz a Google sok esetben magyar nyelven is olyan portálok közléseit osztja meg az első helyeken, amelyek a kárpátaljai és ukrajnai hírek esetében nem tartoznak a leghitelesebb hírforrások közé. Azt szeretnénk, ha mi lennénk a kárpátaljai hírek vonatkozásában a leghitelesebb hivatkozási alap.
Gyűjtőportálként működünk, átvesszük a mértékadó magyar és ukrán lapok, valamint hírügynökségek, blogok számunkra érdekes híreit és cikkeit. Ugyanakkor újságíróink révén saját cikkeket is közlünk, valamint együttműködünk a Kárpátalja és a Karpatszkij Objektív című hetilapokkal. A jövőben véleménycikkeket is közlünk majd, hisz olyan kitűnő elemzők is vannak a munkatársaink között, mint Varga Béla vagy Jurij Kopinec. Szeretnénk továbbá a TV21-gyel együttműködésben videós anyagokat is kapcsolni a hírekhez, illetve fotórovattal is tervezzük színesíteni a portált.
– Mind a két KMKSZ által alapított hetilapnak van saját honlapja. Miért tartották mégis szükségesnek az új kétnyelvű honlapot?
– A hetilapok online változatai a nyomtatott lapok szerkezetét tükrözik, elsősorban azok tartalmát teszik hozzáférhetővé az olvasók számára a világhálón keresztül is. Emlékszem, a tízes évek derekán a Magyar Médiatudományi Intézetnek végeztem egy a kárpátaljai médiával kapcsolatos kutatást, akkor még olyan kérdés is szerepelt, hogy: A lap hány százaléka tükröződik a honlapon? Ez öt éve általában 70-80%-volt, de akadt olyan lap is, ahol csak 23%. Most a honlapokon már több cikk is megjelenik, mint a lapokban. Az ukrán sajtóhelyzet olyan, hogy legfeljebb hetilapok tudnak megélni a kárpátaljai piacon, a napilapnak indult Kárpáti Igaz Szó is már csak egyszer jelenik meg hetente. Ennek köszönhetően az olvasók naprakész tájékoztatása az online felületekre szorult, nem beszélve arról, hogy ez egyébként világjelenség is. Ugyanakkor a hetilapok honlapjai nem voltak kellően operatívak, naprakészek és átfogóak. Ennek a kihívásnak szeretnénk megfelelni a karpat.in.ua honlappal, ahol minden magyar vagy ukrán nyelven írt tartalmat le szeretnénk fordítani a másik nyelvre is, ezzel mellesleg megfelelve az új ukrán médiatörvény elvárásainak is. Nem titkolt célunk, hogy rövid időn belül Kárpátalja tíz legolvasottabb honlapja közé szeretnénk bekerülni.
– Miután a KMKSZ-nek pályázati úton sikerült előteremtenie rá a szükséges anyagiakat, kísérleti jelleggel már novembertől elindult a honlap…
– Igen, ez alatt az idő alatt toboroztuk a munkatársakat, hogy január 1-től hivatalosan is beindulhassunk. A honlapot fejlesztő szakemberek közül elsőként a csapi Nyeste Zoltánt, majd a Karpatszkij Objektív jól működő honlapjának két fejlesztőjét, Oleg Szembert és Kiril Begyet kértem fel erre a munkára. Az ő segítségükkel tudtuk fokozatosan kialakítani az új portál arculatát. Egyébként a mai napig tart az alakítás, például a legutóbbi egyik probléma az, hogy a honlap 4/3-as képarányú fotókat fogad el, míg a honlap Facebook-oldalára 16/9-est lehet feltölteni. Emiatt a Facebook a feltöltött fotókat körülvágja, aminek a következtében még az is előfordulhat, hogy mondjuk egy politikusnak a feje hiányzik a képről. Ez megengedhetetlen, amit módosítani kell. Tehát a honlapon is 16/9-es formátumnak kell lennie, ami meg a feltöltési szempontokat módosítja. Egyébként még mindig keresünk munkatársakat, például magyar korrektorokat.
A honlapon egyelőre több az ukránról magyarra fordított cikk. Minden fontosabb tartalom megjelenik a másik nyelven is, összekapcsolva. Természetesen van némi időeltolódás is a feltöltésben, ami azzal magyarázható, hogy a fordítás és annak korrektor által történő ellenőrzése időt vesz igénybe. A kis érdekes híreket nem minden esetben fordítjuk le a másik nyelvre, mert az a tapasztalat, hogy sok esetben más az érdeklődése az ukrán és a magyar nyelvű olvasóközönségnek.
– Kik szerkesztik az új honlapot?
– A főszerkesztő Debreceni Mihály. Kapóra jött nekünk, hogy a magyar televíziótól őt most nyugdíjazták. A honlap tartalmi szempontból történő irányítása mellett a 21-es csatornához is bedolgozik, ezzel ugyancsak jól járunk, hisz nagy tapasztalatokkal rendelkező televíziós szakemberként tudja segíteni fiatal televíziós csapatunk munkáját.
Rajta kívül két társlapunknak, a Kárpátaljának és a Karpatszkij Objektívnek a főszerkesztőit, Darcsi Karolinát és Oleg Szembert kértük fel koordinátornak. Huszonegy személy dolgozik pillanatnyilag összesen a honlap ukrán és magyar változatán, munkatársaink beosztásának kialakítása jelenleg is zajlik.
– Mennyire olvasott az új honlap? Sikerült az elmúlt egy hónap alatt bekerülnie a hírek iránt érdeklődők köztudatába?
– Minden cigány a maga lovát dicséri – tartja a mondás. Nem tehetek másként én sem. A cikkeinket az elején legfeljebb 10-en, 20-an tekintették meg. Ma már van olyan cikkünk a magyar változatban, amely néhány nap alatt meghaladta az ötezres nézettséget, az ukrán változatban is akad olyan, amelyet több mint ötszázan láttak. Ez még mindig messze nem az, amit szeretnénk, de induló honlap lévén, egy hónap után a létrehozók elégedettek az olvasottsággal.
– Megyeszerte óriásplakátokon igyekeznek felhívni a potenciális olvasók figyelmét a honlapra. „Klikkelj! Böngészd! Olvasd!” – olvasható a szlogen…
– Ezen felül egy olyan hírmegosztó portállal is szerződést kötöttünk, mint az UkrNet, amely a hálózatában szerepeltetni fogja mint híreket közlő portált a mienket. Ez hatalmas lökést jelenthet a számunkra, hisz az UkrNet vállalta, hogy napi 1500 megtekintést biztosít a honlapunknak. Hozzájuk hasonló, híreket megosztó portált keresünk most Magyarországon, akikkel ugyancsak szeretnénk szerződést kötni.
A honlap tartalma máris érdekes és gazdag, hisz a magyar és az ukrán szerkesztőségben is három-három hírfeltöltő dolgozik, akik vállalták, hogy napi 12 írást töltenek fel, ami 72 cikk naponta, ha teljesítik a normát.
– Milyen célt tűztek ki rövid távon maguk elé?
– Szeretnénk a legolvasottabb kárpátaljai magyar hírportállá válni. Az ukránok között nehezebb lesz a vezető szerepet elcsípni, de ott is igyekszünk majd jó pozíciókat kiharcolni magunknak.
A legszervezettebb közösség Ukrajnában a kárpátaljai magyarság, ez egyeseknek nem tetszik. Ők, mintegy önigazolásként – elfedve a saját tehetetlenségüket – minden frontra kiterjedő támadást intéztek a magyarság szervezetei ellen. Valahogy védekezni kell. Közülünk sem mindenki látja, hogy mi áll emögött, mindenki nem tud mosolyogni rajta. Ezt nehéz is elvárni, ha folyton beidézik különféle hivatalokba, ha az összes jóindulatú törekvését kétségbe vonják, gáncsolják, ráakasztják a szeparatista jelzőt. Kijevben egy hamis kép alakult ki rólunk, most olyan emberek félnek tőlünk, akik néhány évvel ezelőtt még azt sem tudták, hogy Ukrajnában élnek magyarok. Nemrég Tóth Mihály alkotmányjogász nyilatkozta, hogy ma már felmérések igazolják azt, hogy az oroszok után a magyarok ellenségképe nőtt a legjobban az ukrán társadalomban. Mi igazolni szeretnénk, hogy nem vagyunk szeparatisták, az ukrán nép ellenségei, mi Ukrajna tisztességes adófizetői vagyunk. Azt szeretnénk, hogy Ukrajna teljesítse a vállalt euroatlanti kötelezettségeit. Emiatt kell ez a honlap! Hogy milyen ereje lesz, azt majd meglátjuk, hisz ez csak egy lesz a sok közül.
Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap
[type] => post
[excerpt] => 2020. január 1-jén hivatalosan is beindult a KMKSZ magyar és ukrán nyelvű gyűjtőhírportálja, amely a legszélesebb körű tájékoztatást igyekszik nyújtani a kárpátaljai és az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban magyar és ukrán nyelven egyaránt. Kulin ...
[autID] => 5
[date] => Array
(
[created] => 1581604096
[modified] => 1581604097
)
[title] => Újévtől hivatalosan is beindult a karpat.in.ua – interjú Kulin Zoltánnal
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=4692&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 4692
[uk] => 4783
)
[aut] => gygabriella
[lang] => hu
[image_id] => 4693
[image] => Array
(
[id] => 4693
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/kulin-zoltan.jpg
[original_lng] => 83521
[original_w] => 1000
[original_h] => 668
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/kulin-zoltan-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/kulin-zoltan-300x200.jpg
[width] => 300
[height] => 200
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/kulin-zoltan-768x513.jpg
[width] => 768
[height] => 513
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/kulin-zoltan.jpg
[width] => 1000
[height] => 668
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/kulin-zoltan.jpg
[width] => 1000
[height] => 668
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/kulin-zoltan.jpg
[width] => 1000
[height] => 668
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2020/02/kulin-zoltan.jpg
[width] => 1000
[height] => 668
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1581667337:2
[_thumbnail_id] => 4693
[_edit_last] => 5
[views_count] => 7762
[_oembed_b94b2eb07b071edcc070947e866b6723] =>
[_oembed_time_b94b2eb07b071edcc070947e866b6723] => 1633125430
[_oembed_eff76c2fd66405795a7dc972efb0448a] =>
Asked by @GStephanopoulos how a real bullet got on the "Rust" set, Alec Baldwin says: “I have no idea. Someone put a live bullet in a gun. A bullet that wasn’t even supposed to be on the property.”
A lot has changed since the last time Meghan, The Duchess of Sussex, was on the Warner Brothers lot. Don’t miss the rest of our interview tomorrow. pic.twitter.com/pBihJLf0um
