Nyílt napra került sor a munkácsi várhegy tövében található, magyar kormánytámogatásból felújított, majd tavaly ősszel átadott Erdélyi Béla Emlék- és Alkotóházban március 7-én.
A rendezvényre érkezőket Tarpai József, a felújításban közreműködő Zahid Finance Group Kft. vezetője, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte. Elmondta, hogy bár az országban háború dúl, az embereknek szükségük van a kultúrára, a művészetre, s ezt figyelembe véve nyitotta meg kapuit a közönség előtt ősszel az Erdélyi Béla Emlék- és Alkotóház is. A tervekről szólva Tarpai József megemlítette, hogy a közeljövőben kiállítást szerveznek a Munkácsy Mihály Magyar Házban, valamint művésztáborok és a képzőművészet iránt érdeklődőket megszólító alkotótáborok is napirenden vannak.
Erdélyi Béla életének meghatározó momentumait és a művész kiemelkedő munkásságát, valamint az emlék- és alkotóházat Kopriva Attila munkácsi festőművész, a művészettudományok kandidátusa mutatta be.
Erdélyi Béla a kárpátaljai festőiskola egyik alapítója, az ungvári iparművészeti főiskola első igazgatója, a Kárpátaljai Képzőművészek Szakszervezetének első elnöke és számos, később nagy hírnévre szert tett kárpátaljai festőművész tanára volt. Munkássága Boksay Józsefével együtt máig meghatározó és iránymutató a fiatalabb művészgenerációk számára. Alkotásaiból sugárzik a szülőföld iránt érzett végtelen szeretete, művészeti alkotásai élethűen visszatükrözik azt a sokszínű és soknemzetiségű vidéket, ahol a magyar lakosság mellett ukrán, ruszin, román, szlovák és más nemzetiségű emberek élnek, alkotnak együtt békésen.
„Az Erdélyi Béla Emlék- és Alkotóház funkciója az, hogy összehívja azokat a kulturális, művészeti embereket, akik a kárpátaljai művészetet akarják továbbvinni. Maga a ház egy olyan hely, amely nagyon szép és impozáns emlék Erdélyi Béláról, a művészről, aki bejárta egész Európát, mégis visszatért szülőföldjére, és itt formálta a művészetet. Ezért fontos ő nekünk, kárpátaljaiaknak: magyaroknak és ukránoknak egyaránt” – emelte ki Kopriva Attila, akinek tervei és ötletei alapján alakították ki az emlékházat.
Az ingatlanban az Erdélyi család eredeti bútorai mellett az ott talált korabeli grafikákat, vázlatrajzokat, leveleket, fényképeket, valamint Erdélyi Béla népszerű festményeiről készült reprodukciókat állítottak ki. Az udvar hátsó részén található műterem egyszersmind alkotóházként is funkcionál. Az emlékház tetőterében a különféle alkotótáborok résztvevői számára külön lakrészt is kialakítottak, ahol közel egy éve él családjával a háború miatt otthonát elhagyni kényszerült festő- és grafikusművész, Olekszandr Zsilcov.
Kopriva Attila prezentációját követően a jelenlévőket Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul köszöntötte, aki aláhúzta: Magyarország Ungvári Főkonzulátusa mindig szem előtt tartotta, hogy a kárpátaljai képzőművészeknek bemutatkozási lehetőséget biztosítson a külképviselet épületében. A háború kitörése után is figyelmet fordítottak arra, hogy támogassák mind a kárpátaljai, mind a háborús övezetből elmenekült képzőművészeket. A diplomata emlékeztetett, hogy 2022 májusában egy rendkívüli és egyedülálló kiállítást szerveztek a főkonzulátuson, melynek keretében a Kelet-Ukrajnából vidékünkre érkezett ismert képzőművészek alkotásait mutatták be a kárpátaljai közönség előtt. A kiállított művek alkotói között szerepelt Olekszandr Zsilcov is, aki a vidékünkön tapasztalt támogatásért és az itt kapott segítségnyújtásért tavaly hálája jeléül felajánlott két általa készített képet Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek. A főkonzulátus munkatársai továbbították a műveket. Orbán Viktor levélben köszönte meg a gesztust. Magyarország miniszterelnökének levelét – és annak ukrán nyelvű fordítását – Albertné Simon Edina konzul a nyílt nap keretében nyújtotta át Olekszandr Zsilcovnak.
„Mondják, fegyverek közt hallgatnak a múzsák. Örömmel láttam, hogy az Ön golyóstollal készített képei nemcsak határozott cáfolatai ennek, de jó példák arra is, hogy a művészet még a mostani, válságos időkbe is képes szépséget és reményt csempészni. Engedje meg, hogy figyelmességét megköszönve azt kívánjam Önnek, hogy mielőbb visszatérhessen otthonába, következő kiállítását pedig már békés, nyugodt körülmények között rendezhesse meg” – idézte Magyarország miniszterelnökének a levélbe foglalt szavait Albertné Simon Edina konzul asszony.
A rendezvény az Erdélyi Béla életét és munkásságát bemutató dokumentumfilm levetítésével folytatódott, majd az épület és az udvar bejárásával zárult.
Másodszor látogatott vidékünkre az a Kolozsvárról és környékéről érkezett, tíz főből álló zenekar, amely a Rendek között, vonók mögött című népzenei koncerttel ad betekintést a Kárpát-medence különleges népzenei örökségébe. Március 3-án Beregszászban, szombaton Eszenyben, míg vasárnap Munkácson nyűgözték le a közönséget.
A Rendek között, vonók mögött – népzenész sorsok a XXI. századból elnevezésű előadás a vonók mögötti életről, a népzenészekről szól, megmutatja, milyen ma a népzene, milyen ma népzenésznek lenni, milyen, amikor maguknak zenélnek, s milyen az, amikor másnak. Pontosan olyan szép és sokszínű a mai népzenész feladata, mint a Kárpát-medence népzenei kincse – fogalmazott Dénes Károly nagybőgős, csellós.
Már a nyitányban tizenháromféle verbunkdallamot hallhatott a közönség a Kárpát-medence vidékeiről, Gyergyótól Rábaközig, s a koncert további részében a muzsikusok „kikacsintgattak” többek között a Felvidékre is, majd visszatértek Szászrégenbe, s eljátszották, hogyan (nem) fér meg négy prímás egy csárdában. Ezután megmutatták azt is, hogy ők mit játszanának szívesen a gyermektáncházban, majd elkalauzoltak a magyar nóta világába, valamint neves prímások muzsikáját is megismertették a hallgatósággal. Visszanyúltak a gyökerekhez, s megfogalmazódott bennük az, hogy élvezik a játékot, a népzenészek közötti interakciót, s magát a zenét.
„Egy koncepcióra van fölfűzve az összes összeállításunk, amit hallhattunk a koncerten. Többnyire arról szól, hogy milyen a zenészek élete, miben más az, amikor koncerteken kell zenélni, vagy magunknak zenélünk, s ezt próbáltuk megmutatni belülről, úgy, hogy közben a zenén keresztül meséljük el ezeket a történeteket” – mutatott rá Dénes Károly, hozzátéve: „Nagyon jó a fogadtatás mindenhol, ahol járunk, és nekünk is hatalmas pluszt ad az, hogy látjuk, az emberek vágynak a kultúrára még ezekben az időkben is.”
A kárpátaljai koncertek megvalósulását az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja, a Kárpát-medencei Kultúrpajta és Tündérkert Hálózat, valamint a Csoóri Sándor Alap támogatta.
Becske Adrienn, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja munkatársa a sajtónak elmondta: „A koncert annyiban különbözik a hagyományos népzenei koncertektől, hogy itt nemcsak egy vagy két hegedű meg egy brácsa vagy nagybőgő van, hanem itt tíz fiatalember húzza egyszerre a talpalávalót, amely által ők meg tudják mutatni azt, hogy milyen a népzenészi élet, hogy érzik ők magukat, amikor koncertekre járnak, és egyáltalán milyen az, amikor ők jól érzik magukat.”
A beregszászi előadásnak a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház adott otthont. „Egy évvel a háború kitörése után a beregszászi színházban elmondhatjuk, hogy nem adtuk föl a kulturális életben végzett munkánkat, nem adtuk föl a küzdelmet a helyi magyar közösség kulturális programokkal való ellátására, biztosítására, s kiemelt célunk, hogy továbbra is el tudjuk látni ezeket a feladatokat, és nemcsak saját előadásainkkal, de vendégprodukciókat is tudjunk fogadni ebben az intézményben. Nagy öröm számunkra, hogy vannak olyan külföldi magyar előadók, akik nem rettentek meg a háború zajától, a légiriadóktól, és ellátogatnak ide, hozzánk. Érezzük a közönség szeretetén és érdeklődésén is, hogy ezekre a programokra óriási szükség van. Ezt egyfajta bemelegítésnek szántuk most a tavaszi színházi idény kezdetén, hiszen folytatjuk mi magunk is saját előadásokkal ezt a sort” – emelte ki Sin Edina színházigazgató, így folytatva: „Március közepén Vidnyánszky Attila rendezésében a Háztűznéző című előadásunkat mutatjuk be a beregszászi színház nagytermében. Ezt követően műsoron tartjuk az előadást, erre várjuk az érdeklődőket, és természetesen a korábban játszott meseelőadásainkat, illetve a felnőtteknek szóló programjainkat is folytatjuk, így a Déryné ifjasszony című film kárpátaljai vetítéssorozatát is szervezzük. A közeljövőben Munkácson, a Felső-Tisza-vidéken, illetve az ugocsai helyszíneken tudják az érdeklődők ezt a filmet közönségtalálkozóval egybekötve megtekinteni.”
Egy év szünet után 2023. március 30-tól április 5-ig a fővárosi Zsovteny moziban rendezik meg az Osztrák Filmhét fesztivált. Erről az Arthouse Traffic filmcég sajtószolgálata számolt be.
2022-ben az orosz invázió miatt nem került sor a fesztiválra, idén azonban a szervezők úgy döntöttek, mégis megrendezik.
A szervezők tájékoztatása szerint a program az elmúlt évek legikonikusabb osztrák premierjeit tartalmazza majd.
A fesztivált a kijevi Osztrák Kulturális Fórum és a lembergi Osztrák Együttműködési Iroda, valamint az Arthouse Traffic filmtársaság szervezi.
Brad Paisley, the owner of three Grammy statuettes and United24 ambassador, sang Chervona Ruta in the center of Kyiv. Source: Alex Mochanov pic.twitter.com/WO6zt9S959
The Ukrainian Ministry of Culture promised to install the Ukrainian coat of arms instead of the Soviet one by the Day of Independence of Ukraine, which is celebrated on August 24. pic.twitter.com/fVa1ClxEfl
The replacement of the Soviet coat of arms with the Ukrainian one on Mother Motherland monument has begun. ?Yan Dobronosov/Telegraf pic.twitter.com/si5adm95Ra
Today is World Cancer Day. I visited Ukraine’s National Cancer Institute to support our young patients, their parents, and everyone fighting this terrible disease. They are all very strong, with a strong belief in our defenders and Ukraine.
Közel háromszáz gyermek számára szervezett farsangi hagyományőrző napot a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum vezetősége. Az eseményen az intézmény alsós diákjai, valamint a városban működő óvodák nagycsoportosai megismerkedtek a farsangi hagyományokkal, kézműveskedtek és táncoltak.
A program keretében a Sodró együttes táncosai és muzsikusai tartottak hagyományos táncházi foglalkozást, mely során az óvodások és az iskola alsós diákjai gyermekjátékokkal és mezőföldi ugrós táncokkal, valamint különböző farsangi énekekkel ismerkedtek meg. A magyar néptánc mellett – mivel a farsang más nemzetek viseleteit is igyekezett megjeleníteni – ír, belga és zsidó tradicionális néptánccal is megismerkedhettek a diákok.
Zseltvay-Vezsdel Emese, a Kossuth Lajos-líceum igazgatója elmondta: „Nagyon örülünk annak, hogy az óvodák is eljöttek erre a farsangi hagyományőrző napra. Régi vágyunk volt, hogy azok, akik már beiratkoztak a Kossuthba, lássák, hogyan szoktunk mi itt farsangolni. Az intézmény számára fontos a hagyományok ápolása, a mai farsangi alkalom során a magyar hagyományok mellett az öltözködési tematika más nemzetek tradicionális viselete volt. Nagy segítséget nyújt nekünk a hagyományőrző foglalkozásokban a Sodró zenekar, valamint a Hagyományok Háza kézművesei, akik a foglalkozásokat tartják. Fontosnak tartjuk, hogy az óvodák eljöttek a programra, mert szeretnénk elmélyíteni a kapcsolatot azokkal az intézményekkel, amelyekkel még eddig nem nagyon volt, azokkal pedig szeretnénk erősebbre fűzni a szálakat, akikkel már jó viszonyt ápoltunk eddig is” – mondta el az igazgató.
A programra péterfalvai kézművesek érkeztek Danku Margit, Nagy Margit, Horváth Erika és Kékesi Emma személyében, akik különböző, a farsangi tematikát magukba foglaló kézműves-foglalkozásokkal várták a diákokat. Lehetőség volt gyöngyfűzésre, csuhé farsangi bábuk, valamint farsangi maszkok elkészítésére is.
Várady Enikő, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kulturális szervezője, a Sodró együttes vezetője elmondta: „Jó kapcsolatot sikerült kiépíteni az elmúlt időszakban az iskola vezetőségével, és örülünk annak, hogy fontosnak tartják a hagyományőrzés, a népi kultúra megismertetését a diákokkal. A Hagyományok Házának több olyan programja zajlik, amely óvodásokat és iskolásokat céloz meg, hogy közelebb vigye hozzájuk a magyar népi kultúrát, így ez a mai alkalom egy kiváló lehetőség volt arra, hogy a különböző korosztályú fiatalok számára a farsangi hagyományokon keresztül elvigyük a kézművességet, a táncot” – jegyezte meg Várady Enikő.
A program kézműves-foglalkozásait a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja biztosította. A táncházi foglalkozás a Csoóri Sándor Program támogatásával valósulhatott meg.
Az iskola farsangján az intézmény munkatársai hagyományos kiszebábut is készítettek, amelyet közösen elégettek, elűzve a telet és várva a tavaszt, remélve, hogy a tavasszal a béke is elérkezik az országba.
Ijjász Gyula, Ungvár kiemelkedő művésze halálának 80. évfordulója alkalmából rendeztek kamarakiállítást a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeumban, ahol a szerző 4 eredeti műalkotását mutatják be archív anyagok kíséretében.
– Ezt az eseményt az ismert ungvári újságíró, Ungvár történetének kutatója, Tetyana Literáti kutatásai ihlették, aki tavaly publikált egy cikket Ijjász (Jaczik) Gyula életéről – kezdte nyitóbeszédét a tárlat megnyitóján Ruszin Valéria, a múzeum történelem és helytörténeti osztályának vezetője. – Úgy döntöttünk, hogy folytatjuk az egy éve megkezdett hagyományt, és kamarakiállításokat, installációkat szervezünk, hogy azokat a tárgyakat, ritkaságokat, amelyeket eddig nem láthattunk, megmutassuk az embereknek. Az ilyen rendezvényeknek köszönhetően nemcsak vidékünk gazdasági vagy politikai életét, hanem a művészetit is tanulmányozhatjuk, és ezek révén tárhatunk fel érdekességeket térségünk történetéből.
Ijjász (Jaczik) Gyula Ungváron született, 1874. április 1-jén iparoscsaládban, de nem lépett apja nyomdokaiba. Kiskora óta érdekelte a történelem és a művészet. Alkotói útja autodidaktaként indult. Azt állítják, hogy 19 éves korában maga Hollósy Simon – akinek Íjjász tanítványa volt Nagybányán – vitte a fiatalembert Münchenbe tanulni.
Amint azt a művészeti kritikusok az 1940-es években megjegyezték, Ijjász Gyula Munkácsy Mihályt tekintette bálványának, akivel személyesen is szeretett volna találkozni. Erről Vaszilina Palincsak-Kutuzova, a múzeum vezető szakembere mesélt egy érdekes történetet. Akkoriban Munkácsy Mihály Munkácson élt, ezért Ijjász gyalogosan indult el Ungvárról, hogy felkeresse a művészt. Ám amikor odaért, kiderült, hogy Munkácsy pont azon a napon indult útnak Budapestre. Ez elkeserítette, de nem adta fel, nekivágott a fővárosba vezető hosszú útnak. Azonban mire odaért, kiderült, hogy Mihály már nincs ott. Ez nagyon elszomorította, ugyanakkor megerősítette Gyulában a festészet iránti elkötelezettségét. A múzeum kutatói nem találtak arra utaló feljegyzést, hogy végül is találkoztak-e.
A XX. század elején Ijjász az Egyesült Államokba utazott, ahol a New York-i Cooper Union College iparművészeti kurzusait sikerült elvégeznie, majd később a The New York Times és más folyóiratok illusztrátoraként helyezkedett el.
Az USA-beli élet teljes mértékben megfelelt Gyula szellemiségének és jellemének, így ki tudja, miért döntött úgy, hogy 1910-ben visszatér szülőföldjére. Festményeiből álló poggyászával érkezett Budapestre, és azonnal körutat szervezett a magyar városokban Ungvár irányába. A magyar szalonok örömmel fogadták az világjáró hírében álló művészt. Akkoriban az emberek nem utaztak annyit, mint most, ezért Ijjász Gyula kiállítása egy virtuális világ körüli utazás volt, hiszen vásznain megelevenedtek az alaszkai aranymosók, a spanyol táncosok, a Hudson-öböl, a kanadai halászok, a Kárpátok tájai és még sok más.
Az akkori sajtó folyamatosan tájékoztatott Ijjász Gyula ungvári, nyíregyházi egyéni kiállításairól 1911–1913 között, amelyeken a szerző több mint 100 alkotását állította ki – tudhattuk meg többek között.
Gyula hazatérve úgy döntött, hogy Ungvár lakóinak is rendez kiállítást. A reáliskola (ma a 4. sz. középiskola) egyik termében, amelyet az igazgatóság ideiglenesen a művésznek adott ki műhelyként, több tucat vásznat állított ki, és a város minden lakosát meghívta ezek megtekintésére.
Szülővárosában 1913–14-ben az ungvári görög katolikus előkészítő iskolában rajz- és szépírástanárként dolgozott. Az első világháború kitörésekor, 1914 augusztusában mozgósították a hadseregbe, és katonai tudósító lett. Munkái között az Uzsoki-hágó környékén 1915–1916-ban történt eseményeket megörökítő alkotások szerepeltek. Ezek közül néhány akvarell a tárlaton is megtekinthető.
Ijjász úgy tervezte, egy ideig szülővárosában fog élni, és ha itt tud pénzt keresni, nem tér vissza Amerikába. De Ungvár szegény város volt, és nem voltak hozzászokva a kiállításokhoz, így kevesen jöttek megnézni festményeit, arról nem is beszélve, hogy szinte senki sem vett semmit.
A két világháború között a Munkácsi Művészklub tagjaként (1921) Ijjász alkotásait Munkácson, Beregszászban és Ungváron mutatta be csoportos kiállításokon. Később az Erdélyi Béla vezette Podkarpatszka Rusz Művészi Társaságának tagja lett, aki 1944-ben igen termékeny művészként, impresszionistaként említi Ijjászt.
Ijjász Gyula 1943. február 13-án, 69 éves korában elhunyt. Később a kritikusok azt írták róla, hogy nem hagyományos művész volt, akinek New Yorkban, Párizsban és Münchenben sikerült feltöltenie művészi poggyászát.
– A művész alkotói és életútja, valamint művészeti öröksége még nincs teljesen feltárva. És ez egy további ok a történelmi kutatások folytatására. Bízunk benne, hogy ezek során is találunk még ismeretlen anyagokat a kárpátaljai festőiskola első generációja egyik kiemelkedő képviselőjének életéről, alkotói hagyatékáról – jegyezte meg Ruszin Valéria, a történelem és helytörténeti osztály vezetője.
A kamarakiállítás március 14-ig tekinthető meg az ungvári vármúzeumban.
Az ArtSPace projekt ‒ célja a szomszédos országok közötti közös kulturális tér kiszélesítése és a kulturális határok átjárhatóvá tétele ‒ az Európai Unió HUSKROUA pályázati programjának keretén belül valósulhatott meg. A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet 2019-ben kezdte meg közös projektjét a felvidéki és magyarországi társszervezetekkel.
A projekt sikeréről a beregardói Perényi Zsigmond Kultúrkúriában tartottak sajtótájékoztatót február 14-én a pályázatban részt vevő három ország, Magyarország, Szlovákia és Ukrajna szervezeteinek képviselői.
Az Ukrajnát képviselő Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet igazgatója, Pallagi Marianna elmondta: „Az alapvető cél egy határokon átnyúló kulturális művészeti tér létrehozása volt. Az elmúlt időszak sajnos nem a könnyű átjárhatóságot jelentette a határok tekintetében. Ugyanakkor sikerült a partnerekkel szorosan együttműködni, és kihoztuk az adott lehetőségekből a maximumot. A kultúrkúriában a hadiállapot ideje alatt is lehetőségünk volt arra, hogy programokat valósítsunk meg, elérjük a közösségeket. Az elmúlt időszakban közel háromezer gyermeket sikerült megmozgatnunk az ArtSpace program keretében. A program egyik legnagyobb teljesítménye volt, hogy a költségvetésből lehetőségünk volt eszközbeszerzésre, ebből adódóan a kultúrkúria teljes bútorzatát sikerült biztosítanunk.”
A szervezet a projekt során kutatásokat végzett, kulturális menedzserképzést indított, marketingtréninget és több száz kulturális programot valósított meg, melyek által több mint 3000 gyereket és 1500 felnőttet értek el.
A nyíregyházi Őry László, a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület elnöke a program kapcsán elmondta: „Mi elsősorban festőművészeti alkalmakkal színesítettük a projektet. Számtalan alkotótábor jött létre, és kiállítási anyagok születtek a bevont ukrajnai és szlovákiai művészekkel. Nálunk nem történt ingatlanberuházás, tehát kimondottan csak kulturális programok valósultak meg. Örülök annak, hogy több neves művészt sikerült összehozni a projektben, amely által létrejött egy határ menti közös művészeti tér.”
A Szlovákiát képviselő Nagykapos és Vidéke Társulás elnöke, Gabri Rudolf kérdésünkre kifejtette: a projekt sajnos egy olyan időszakban valósult meg, amikor olyan események szóltok közbe, amilyeneket egyikünk sem várt. Azonban a projektmenedzsment egyik sikere, hogy mindig tudtak az adott helyzetre reagálni, és így sikerült megvalósítani a kitűzött célokat. Nagykaposon a Magyar Közösségi Házat tudtuk teljes mértékben befejezni a projektből, de ezenkívül számtalan kulturális tevékenység valósult meg. […] van ennek a programnak egy lelkisége, amely túlmutat a tárgyakon és az épületeken. A cél az volt, hogy a közösség szolgálatába állítsuk az épületeket, a programokat. Azt gondolom, hogy sikerült mindezt megvalósítanunk.”
Az Európai Unió Magyarország–Szlovákia–Románia–Ukrajna ENI Határon Átnyúló Együttműködési Program 2014–2020 ArtSpace című projektjét sikeresnek értékelte mindhárom ország projektvezetője. A programban közel 850 000 eurónyi támogatást tudtak felhasználni a három ország programjainak, ingatlanjainak fejlesztésére.
A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja nem első alkalommal szervez néptáncpedagógus-képzést szűkebb pátriánkban, ezúttal pedig kezdő néptáncpedagógusok számára indított módszertani tanfolyamot Beregszászban.
Kárpátalján a háború kitörése óta jelentős káderhiány lépett fel az oktatásban, amely nem kímélte a művészeti oktatást sem. Sok műhely és táncegyüttes maradt pedagógus nélkül. A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja látva az oktatói hiányt a néptáncoktatásban, a nyíregyházi Antal Dóra és Antal Roland néptáncpedagógusokat kérte fel, hogy dolgozzanak ki egy olyan képzést, amely teljes mértékben a néptáncot eddig még nem vagy csak kezdő szinten oktató pedagógusokat célozza meg. A képzésre Kárpátalja több járásából 15 pedagógus jelentkezett, akik havonta egy alkalommal találkoznak Beregszászban és ismerkednek – az Antal házaspár által – a néptáncoktatás alapjaival.
Várady Enikő, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja programkoordinátora elmondta: „A hálózat az elmúlt évek során több képzést megvalósított kárpátaljai néptáncpedagógusok számára. A háború okozta helyzetből adódóan előttünk is egy új probléma körvonalazódott. Hiszen az eddig már magas szintű munkákat felmutató műhelyek pedagógusai sajnos érthető okok miatt nem tudtak tovább itthon maradni. Sok műhely maradt pedagógus nélkül, ami sajnos most állandó probléma Kárpátalján. Ezért úgy gondoltuk, hogy egy olyan képzéssel próbáljuk segíteni a mozgalmat, amely valamelyest talán tüzet olthat. A jelenlegi képzésre többen olyanok is jelentkeztek, akik eddig nem voltak jártasak a néptáncoktatásban, gondolok itt magyarnyelv-tanárokra, könyvtárosokra, cimbalomoktatókra és számtalan másfajta szakmában dolgozó résztvevőre. De ami kiemelendő: mindannyiuknak fontos, hogy a népi kultúra ne vesszen ki a településükön, és ezért hajlandók időt áldozni és tanulni” – fejtette ki Várady Enikő, aki szerint nagy lehetőség, hogy az Antal házaspár az országban kialakult helyzet ellenére is vállalja, hogy havonta egy alkalommal foglalkozik a kárpátaljai pedagógusokkal. Ezáltal egy komoly szakmai tudást kaphatnak a képzésen részt vevő pedagógusok.
Antal Roland, a képzés oktatója, a Nyíregyházi Tánctanoda alapító pedagógusa elmondta: „Pál Katalinnak, a hálózat vezetőjének a felkérésére immáron nyolc éve járunk ki rendszeresen Kárpátaljára táborokba, mentorprogramban. Második éve pedig már a néptáncpedagógus-képzést is vezetjük. Megtisztelő számunkra, hogy a nehéz helyzetben lévő kárpátaljai magyarságnak segíthetünk. Amikor most újra kijöttünk ide, nem tudtuk, milyen csapat fog majd fogadni minket. De azt gondolom, hogy ezzel a nagyszerű csapattal az előttünk álló félévben remélhetőleg jól fogunk tudni haladni, és számtalan fontos módszertani ismeretanyagot át tudunk majd adni számukra.”
A képzés havonta egy alkalommal kerül megrendezésre a beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi Házban. Az esemény támogatója a Csoóri Sándor Alap.
A magyar kultúra napja alkalmából szerveztek népviseleti kiállítást a Munkácsy Mihály Magyar Házban január 21-én. Az eseményen az érdeklődők a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja viseletvarró tanfolyamának vizsgamunkáit, valamint egyéb különleges, a Kárpát-medence magyar viseletkincsének egy-egy gyöngyszemét, illetve a kárpátaljai vidék más nemzetiségeinek viseleteit tekinthették meg az érdeklődők.
A kiállítás többnyire a kárpátaljai magyarság egy-egy településének rekonstruált viseleteit, ezen felül a Kárpát-medence magyar tájegységeinek gyöngyszemeit mutatja be, valamint a mostani alkalom kiegészült a Munkácsi Állami Egyetem egyéni tárlatának ruszin és hucul nemzetiségek viseleteivel. Mindemellett megtekinthetőek voltak Danku Margit csuhéfonó kézműves alkotásai is, valamint több, a Bereg vidékre jellemző beregi szőttes is alkotta a most elkészült kiállítást.
A program elején Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Kiemelte: a magyar kultúra napja a magyarság egyik legkiemelkedőbb eseménye. Fontos, hogy legyen olyan sziget, mint a magyar ház, ahol találkozhatunk és ápolhatjuk kultúránkat. Köszönjük a Hagyományok Házának a megkeresést, hogy bemutathatjuk ezt a kiállítást itt, Munkácson is.
Csizmadia Alexandra ungvári magyar konzul, külgazdasági attasé elmondta: Kárpátalján az elmúlt évek során egyre több néptáncegyüttes jött létre a magyar kormány támogatása által. A mozgalom fejlődésnek indult, melyhez elengedhetetlen volt, hogy az együttesek megfelelő viseletekkel rendelkezzenek. A Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja látva a hiányt, viseletvarró tanfolyamot indított kárpátaljai varrónők számára, hogy megfelelő szakmai képzés keretében sajátíthassák el a helyes viseletek elkészítését. A konzul asszony beszélt arról is többek között, hogy a magyar kormány továbbra is igyekszik segíteni és támogatni a kárpátaljai magyar kultúrát.
„A falvakban éppen kivesző népi kultúra anyanyelvünk mellett a másik olyan alap, amelyet minden eszközzel élőformájában kell megőriznünk” ‒ emelte ki ünnepi beszédében Vörös Zsuzsanna, a Hagyományok Háza Hálózati referense. A Hagyományok Háza Hálózat építése 2017-ben indult el, és együttműködve a civil szervezetekkel, intézményekkel egyik fő célja a népművészeti hagyományok továbbörökítése mellett a magyar‒magyar kapcsolatok erősítése. A Hagyományok Háza hálózati tevékenysége által nemcsak országos, de nemzeti szintű tevékenységet végez. Az elmúlt öt év eredményeként a hálózati referens megjegyezte, hogy a Hagyományok Háza hálózat határon túli fiókhálózatai mind a Kárpát-medencei kulturális örökség megőrzésében, mind hagyományaink továbbéltetésében kulcsszerepet játszanak.
Kopriva Attila, a Kárpátok Kultúrájáért és Művészetéért Egyesület elnöke, a kiállítás kezdeményezője köszöntőjében megjegyezte: a népművészet és annak nyomai genetikai kódként hagynak nyomot magunk után. Az elnök örömét fejezte ki, hogy a kiállítás közös alkotásokat, mutat be, amelyben a magyar viseletek mellett ruszin és hucul nemzeti viseleteket is láthattak.
Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja vezetője elmondta: „26 évvel ezelőtt, amikor elindítottuk a péterfalvai népzene- és néptánctábort, nem gondoltuk, hogy a kezdeményezés majd egy ilyen hálózattá nő. De a Hagyományok Házának köszönhetően mindez megvalósulhatott. Kárpátalja számára egy nagy lehetőség, hogy mi is felkerülhettünk a Hagyományok Háza Hálózatának palettájára. A hálózat tevékenységének egyik nagyon fontos része a kárpátaljai pedagógusok képzése. Az elmúlt öt év alatt több képzést szerveztünk, amely lefedi a népművészet különböző ágazatait. A viseletvarró tanfolyam célja az volt, hogy a gyerekek számára elinduljon az igényes viseletek beszerzése is.”
A kiállítást részletesen Tajti Erzsébet népi iparművész, a Hagyományok Háza szakelőadója mutatta be. A bemutatón nemcsak az egyes tájegységek különleges viseleteiről lehetett hallani, de az oktató beszámolt arról is, hogy a kárpátaljai varrónők hogyan birkóztak meg egy-egy feladattal a viseletek elkészítése, rekonstruálása során.
A köszöntőgondolatokat követően az ungvári Csüllő néptáncegyüttes nagydobronyi táncokat adott elő, a kiállítás hangulatának megalapozását a Csipkés együttes zenészei és Pál Lajos népzenész biztosította.
A program Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja szakmai koordinálásával és a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósult meg.
A magyar kultúra napján került sor a Prófusz Marianna népművész munkáit bemutató kiállításmegnyitóra a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (BKÉSZ) szervezésében a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban.
A megjelenteket elsőként Jakab Eleonóra, a BKÉSZ elnöke köszöntötte. „Kultúránk egyik ékes példája a beregi szőttes, s ezzel a kiállítással a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége szeretne tisztelegni a magyar kultúra előtt” – emelte ki, hozzátéve, hogy hálásak Prófusz Mariannának, amiért „közkinccsé tette számunkra ezt a csodálatos kollekciót, ami a népi függönyökön és futókon túl oltárterítőket is tartalmaz”.
Molnár János római katolikus püspöki helynök köszöntőjében elmondta, szívügye a beregi szőttes, mert, mint fogalmazott: „ez a mi kincsünk, ez az, mely minket Beregről magyarokká tesz”, hiszen minden tájegység hozzájárul valamivel egy nép kultúrájához, ezzel is erősítve önazonosságát. A népek kultúráinak kincseit be kell emelni a keresztény értékek közé, hogy a különböző népek a kereszténységet sajátjuknak érezzék, ennek kapcsán az atya emlékeztetett arra, hogy a második vatikáni zsinat lehetővé tette, hogy az egyházi szertartásokon a tájegységeknek megfelelően jelen legyenek a népi motívumok, így a beregi szőttes is része a keresztény kultúrának.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Arany Érdemkereszt kitüntetéssel elismert népművész életútját és a kiállítás anyagát Csernyiga Gyula református lelkipásztor ismertette. Prófusz Marianna a kezdetektől ott volt Nagyberegen, amikor Antónikné Polónyi Katalin kezdeményezésére a helyi középiskolában is elkezdték tanítani a szövést mint tantárgyat. 1979-től Prófusz Marianna vezette a kötelező óraszámú szövésórákat, kidolgozta az óra tantervét. 1984-ben elnyerte az Ukrajnai Népművészet Mestere címet, mely után szakvizsgát tett népi szövésből, így a szakmai minősítés után módszerész-pedagógus lett. 1992-ben középiskolai munkatársaival közösen létrehozták a Szőttesmúzeumot, mely 2012-ben elnyerte a Népi Múzeum címet. 1993-ban a magyar népművészet ifjú mestere lett, 1999–2017 között a Bereg Alkotóegyesület elnöke, 2000-től több mint egy évtizeden át a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, tagja a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének. 2019-ben Hrivnák Tünde Pro Urbe díjas divattervező beregi szőttes-kollekciójához készített szőtteseket. Több szövőtanfolyamot vezetett Kárpátalján és Magyarországon. Beregi szőtteseivel 1979 óta számos járási, megyei és országos kiállítás résztvevője, munkáit Európa számos helyszínén mutatták be.
„A szövés és a szőttes összefonódott életével. Szép ez a szókép: összefonódni, egymásba szövődni: a cérna, a fonál, az idő és az élet” – mondta találóan a lelkipásztor. A beregi szőttes része a kultúránknak, része a mi beregvidéki, kárpátaljai és magyar kultúránknak – hangsúlyozta, hozzátéve: „A szőtteseken nyoma sincs annak, hogy anyáink, dédanyáink – miközben megalkották ezeket a formarendszereket, motívumvilágokat – mennyit szenvedtek, hányszor taposott rájuk a történelem bakancsa, mi mindent veszítettek el… Ellenkezőleg: a reménység, a folytonosság világlik ki belőlük. A kiállított szőtteseket csodálva – melyek nagyon magas profizmusról és precizitásról tanúskodnak – lássunk mögéjük, meglátva a motívumokban a múltat, s legyünk erre büszkék!”
A népművész munkáját elismerő beszédet mondott Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezetője és Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, majd maga Prófusz Marianna szólt a jelenlévőkhöz. „Szeretném megköszönni elsősorban édesanyámnak, aki mindig támogatott, nélküle nem tudtam volna ezt az utat végigjárni” – jelentette ki. Elmondta, hogy valójában a véletlen folytán került Nagyberegre, de aztán „ottragadt”. Beszédében kiemelte Antónikné Polónyi Katalint, aki rávezette erre az útra, s akinek hatására az immár hungarikummá vált beregi keresztszemes hímzés hatalmas szerepet tölt be mára az életében. „A legfontosabb az, hogy őrizzük meg azt, amink van, ami a miénk, hiszen ezt senki nem veheti el tőlünk” – szögezte le a népművész.
A megnyitó színes kulturális műsorral zárult.
A Prófusz Marianna munkáit bemutató kiállítás a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítvány támogatásával jött létre, s március 8-ig tekinthető meg a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban.
A Latorca parti város legszebb és legpatinásabb épülete kétséget kizáróan a Munkácsy Mihály Magyar Ház, melyet a helyi magyar közösség második otthonának is nevezhetünk. Egykoron az Osztrák–Magyar Bank kapott itt helyet. Mostani megvásárlását és teljes körű felújítását Magyarország kormánya finanszírozta. A 2021-es hivatalos megnyitását követően a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazi kulturális központtá vált. Az idei év sajnos a háború kitörése miatt nem úgy alakult, ahogy eltervezték, azonban amennyiben csak a számokat vesszük figyelembe, akkor azok igencsak beszédesek: 2022-ben nyolc kiállítás volt itt, 20 rendezvényt tudtak megtartani, rengeteg vendég látogatott el ide, a Hungary Helps project keretén belül pedig 85 000 adag ebédet készítettek el a rászorulóknak és természetesen még számos pozitív élmény jellemezte ezt az évet is a megnehezedett körülmények ellenére. A KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének a gyönyörű épület felújítása előtt nem volt megfelelő helyszíne a különböző programok lebonyolítására, ezért külön örömöt jelent, hogy immár egy ilyen impozáns építményt tölthetnek meg élettel. A rendezvények sikeres megszervezése mellett azonban új épületekkel is bővült a kárpátaljai magyarság. A magyar kormány támogatásával, valamint a Zahid Finance Group Kft. és a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület közreműködésével megvásárolták, felújították, és szeptember 19-én át is adták Erdélyi Béla festőművész családi házát. November folyamán pedig a Matl Péter Munkácsy Mihály-díjas, kárpátaljai szobrászművész által megálmodott beregszentmiklósi szoborparkot is felavatták, amely az egykori helyi kolhoz területén létesült, új funkciókat adva az évekig elhagyatottan álló 2,5 hektáros területnek. A Munkácsy Mihály Magyar Ház és a Zahid Finance Group Kft. évzáró és évértékelő rendezvényén a szervezők beszámoltak a 2023-as évre vonatkozó terveikről is. A háború kitörése előtt egy héttel nyitották meg a magyar ház földszintjén található Monarchia éttermet is, ahol az évzárót követően gyűltek össze a résztvevők egy hangulatos vacsorára. 2022-ben az intézmény vezetősége igyekezett alkalmazkodni az országban kialakult helyzethez. Segítette a menekülteket, különböző kiállításokat rendeztek, de a gyerekeknek szánt programok sem maradhattak el. Remélik, hogy 2023-ban végre eljön a béke és minden számításba vett tervüket sikerül megvalósítani.