Array
(
[count_posts] => 1
[cache_key] => Query_Posts::global::hu::YTo1OntzOjQ6ImxhbmciO3M6MjoiaHUiO3M6NzoiZG9tYWlucyI7YToxOntpOjA7czo0OiJsaWZlIjt9czo2OiJvZmZzZXQiO2k6MDtzOjk6InRheF9xdWVyeSI7YToxOntpOjA7YTozOntzOjg6InRheG9ub215IjtzOjg6InBvc3RfdGFnIjtzOjU6ImZpZWxkIjtzOjI6ImlkIjtzOjU6InRlcm1zIjthOjE6e2k6MDtpOjczNDIxNTt9fX1zOjExOiJhZnRlckxvY2tlciI7aTowO30=
[has_result] => 1
[posts] => Array
(
[0] => Array
(
[id] => 175644
[content] =>
Hihetetlenül gazdag közösségi élet jellemezte a háború előtt a kárpátaljai magyarságot. A maroknyi, 150 ezres közösség életében szinte nem volt olyan nap, hogy ne legyen valamilyen rendezvény. Kulturális események, bálok, táncházak, író-olvasó találkozók, koncertek, zenei és gasztronómiai programok – ez jellemezte mindazt a sokszínűséget, amit az anyaország segítségével sikerült felépítenie a kárpátaljai magyarságnak. A közel 700 napja tartó háború miatt azonban, értelemszerűen minden hasonló programot le kellett állítani. Maradtak a szűk körű rendezvények és a kisebb megemlékezések. Azokat azonban most is megtartják. Mindemellett szerencsére működnek a közösség legfontosabb intézményei, az iskolák is. Nem kis harc árán, de visszakerülhetett a munkácsi magyar iskola élére Schink István igazgató is, akit a helyi soviniszta városvezetés többször is eltávolított székéből. Munkácson ugyan még van tennivalója a helyi magyarságnak, hiszen a közel másfél esztendeje árokba taszított turulszobor, még mindig nem kerülhetett vissza a vár falára. De remélhetőleg az európai integrációval párhuzamosan, a helyi vezetés is rájön arra, hogy a kisebbségek nem elválasztanak, hanem összekötnek. Az elmúlt közel két évben nem hagyta abba működését a helyi magyar színház társulata sem, akiknek a háborús körülmények ellenére is sikerült megmaradniuk, és csak az elmúlt egy évben 130 előadásuk volt Kárpátalján és az anyaországban. Az kárpátaljai magyar történelmi egyházak is erejükön felül teljesítenek, hiszen mindamellett, hogy összetartják a gyülekezeteket, még humanitárius kérdésekkel is foglalkoznak. Nemcsak a kárpátaljai bajbajutottakon segítenek, hanem még segélyeket is küldenek a frontövezetben élők megsegítésére is. Gyógyszert, élelmiszert, de ha kell, akkor tűzoltót. A kárpátaljai magyarság tehát a rendkívüli megterhelés ellenére is állja a sarat és mindent megtesz a túlélés érdekében. Mindezt erős hittel és rendkívüli akarattal teszi, annak érdekében, hogy minél hamarabb visszatérjenek azok az idők, melyek a háború előtt voltak, és amit ismét csak boldog békeidőknek neveznek.
