Kárpátalján még elevenen élnek a kilencvenes évek, majd pedig a háború kitörését követő hónapok emlékei. Szó szerint sötét idők voltak ezek, hiszen akár napi 20 órán keresztül nem volt villany a háztartásokban. A városok utcáját ellepték az áramfejlesztő berendezések, hiszen még a boltok és a különböző intézmények is csak úgy tudtak működni, ha ezek a gépek áramot csiholtak az üzemanyagból. Sokszor küldtek segélyként aggregátorokat a határon túli testvértelepülések is. Az energiabiztonság és az energiafüggetlenség ma az egyik legérzékenyebb kérdés az országban. A korábbi tapasztalatokból okulva a különböző régiók stabilizációs intézkedésekbe kezdtek, hogy meggátolják azt, hogy az ország totális áramszünetbe süllyedjen. Minden erőfeszítés ellenére azonban az ukrán villamosenergia-hálózat csakis egységes rendszerben működhet. Ezért jelenleg azon dolgoznak az illetékesek, hogy a fűtési szezon zökkenőmentes legyen. Kárpátalján megpróbálják az alternatív energiaforrásokat is kihasználni. Eddig 80 megújuló energiát hasznosító létesítmény épült, melyek termelési, és lakossági igényeket is kielégítenek. A magánháztartásokban már 146 megawatt villamosenergiát termelő naperőmű-park működik. Jelenleg lehetetlen megjósolni azt, hogy milyen lesz az idei tél Kárpátalján, lesz-e áramhiány vagy sem. Ez ugyanis attól is függ majd, hogy érik-e újabb rakétatámadások az energiahálózatot, zavartalanul tudnak-e működni az atomerőművek, és, hogy mennyire lesznek túlterhelve a vezetékek. Szerencsére nyár óta nem kellett alkalmazni az áramszüneti ütemterveket sem. Ugyanakkor ahhoz, hogy a régió közelebb kerüljön az energiafüggetlenséghez, növelni kell az alternatív energiaforrásokat felhasználó létesítmények, például a nap-, a szél- és a vízerőművek számát.
