Kölcsey Ferenc 1823-ban tisztázta le „A magyar nép zivataros századaiból” c. költeményét, a Himnusz kéziratát Szatmárcsekén. Ennek megfelelően idén nem csupán arra emlékezünk, hogy 200 éve született a költőóriás, Petőfi Sándor, hanem arra is, hogy 200 évvel ezelőtt született meg a magyar nemzet imádsága is. Badalón büszkék arra, hogy református templom falán az elődeik által 1938-ban állított Petőfi emléktábla jelzi, hogy a költő egykor itt is járt. Régi vágyuk volt azonban az, hogy Kölcsey Ferencnek is ily módon állítsanak emléket, ami most végre teljesült. A helyi közösség számára fontos esemény ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, majd Jakab Lajos, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke mesélt Kölcsey Ferenc életéről és a Himnusz születéséről. Isten házában az is elhangzott, hogy a gondviselés lehetővé tette, hogy az emléktábla elkészítésének ötlete az Ungvári Főkonzulátus tudomására jusson, akik habozás nélkül ajánlották fel anyagi támogatásukat. A régen vágyott emléktáblát Matl Péter, Munkácsy-díjas szobrászművész készítette el. Amint stábunknak elmesélte, minden találkozásnak fontos jelentése van, hiszen a bronz emléktábla elkészülte is egy ilyen esetnek köszönhető. Az összegyűltek az ünnepi alkalmon sem feledkeztek meg a közelmúltban elhunyt Barta Józsefről. Egy perces néma főhajtással adóztak az örök nyugalomra tért KMKSZ alelnökről.
A Közös kultúra a múltban és jelenben elnevezésű szlovák–ukrán projekt keretében új amfiteátrumot nyitottak megyénkben, a munkácsi járási Beregrákoson.
A hely több mint 150 néző befogadására alkalmas, a színpadon körülbelül 40 személy fér el. A színpad mögött két terem és egy szoba található a fellépők számára.
A munkálatok 2021-ben kezdődtek, az EU mintegy 150 ezer eurót különített el a kivitelezésre, ami az összköltség körülbelül 90%-a. A fennmaradt 10%-ot a Nagylucskai kistérség finanszírozta.
November 4-én ünnepélyes keretek között adták át a Nagymuzsalyi Tájházat, mely egy 1920-as évek elején épült, a vidékre jellemző tornácos ház. A település lakói összegyűjtötték a faluban még fellelhető régi berendezési tárgyakat, bútorokat, az épület kamrájában pedig a borkészítéshez szükséges régi eszközök kaptak helyet, hisz a Muzsalyi-hegyen már a XIII. századtól bizonyítottan folyik szőlőtermesztés. Mindezek mellett az érdeklődők betekintést nyerhetnek a lekvárfőzésbe, ugyanis az épülethez épített filagória alatt az ehhez szükséges eszközöket mutatják be.
A Nagymuzsalyi Tájház ugyancsak a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács (KMTT) által közösen benyújtott pályázatának köszönhetően jöhetett létre, az Európai Unió HUSKROUA programjának támogatásával. A Felső-Tisza-vidék épített és szellemi örökségének tárháza elnevezésű projekt keretében három tájház nyílhatott meg az új Beregszászi járásban, a Tiszacsomai Jurtamúzeum és a Salánki Tájház után harmadikként a Nagymuzsalyi Tájház.
A tájházátadó-ünnepségen Fülöp Barna beregszászi magyar konzul elmondta: „A tájházépítés célja, hogy támogassuk a múlt ezen értékeinek megóvását, bemutassuk, megtapasztalhatóvá tegyük azt a jövő nemzedék számára. A tájházaknak nemcsak közösségmegtartó, közösségformáló és örökségünket bemutató kulturális szerepe van, hanem Kárpátalja megyei turizmusának is része kell, hogy legyen…” – hangsúlyozta a magyar diplomata, majd felhívta a jelenlévő vezetők figyelmét arra, hogy 2017. április 1-től működik Magyarországon a Magyarországi Tájházak Központi Igazgatósága, amelynek fő feladatköre a magyar és a határon túli magyar vonatkozású tájházak szakmai segítő, tudományos és koordinációs támogatása. A szervezet honlapján elérhető többek között a tájházi tudástár is.
Mester András, a KMTT elnöke a projektet bemutatva elmondta, hogy azt remélik, hogy a Nagymuzsalyi Tájház közösségépítő lesz a településen. A KMKSZ-szel közösen és a nyíregyházi fejlesztési ügynökség segítségével pályáztak az európai uniós alaphoz, céljuk egy élő tájházhálózat létrehozása. A pályázatnak köszönhetően a szomszédos magyarországi megyében négy, a Beregszászi járásban pedig három tájházat hozhattak létre, illetve fejlesztették a Viski tájházat is. Salánkon a kádármesterség eszközeit mutatják be, Nagymuzsalyban a borkészítés és lekvárfőzés eszközeit, Visken egy hagyományos kovácsműhelyt alakítottak ki, illetve egy lenfonó pavilont, míg Tiszacsomán a honfoglalás kori magyarság életét bemutató és a magyar lovashagyományokra épülő jurtamúzeum jött létre.
Babják Zoltán, a Beregszászi Kistérség polgármestere elmondta, hogy amíg a családjaikból hiányzó férfiak keleten védik az országot, vagy Európában vannak, addig a mi feladatunk, hogy megvédjük és lehetőség szerint fejlesszük azt, amit ránk hagytak az őseink. A magyar kormány támogatásának és a KMKSZ kiváló munkájának köszönhetően jöhetnek létre új tájházak mint közösségi helyek, illetve Beregszászban Farkas-Kordonec Gabriellával bonyolítják a városi kultúrház teljes átépítésének projektjét, ami egy olyan léptékű, anyaországi támogatással megvalósuló kulturális beruházás lesz, amilyet még nem látott Kárpátalja, de talán Nyugat-Ukrajna sem – emelte ki a polgármester.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke hangsúlyozta, hogy a muzsalyiak mindig ragaszkodtak magyar identitásukhoz, a településen működik az egyik legnagyobb KMKSZ-alapszervezet, így nem volt kérdéses, hogy a magyar szövetség segít a helyi alapszervezetnek megvalósítani régi tervüket, a tájház létrehozását. „Reméljük, hogy ezzel a kis dologgal is hozzá tudunk járulni a muzsalyiak magyarságtudatának megerősítéséhez” – fogalmazott Sin József.
Jakab Erika, a KMKSZ Nagymuzsalyi Alapszervezetének elnöke elmondta, hogy a Fő út 75-ös házszám alatti kis rusztikus parasztház szinte kiabált utánuk, hogy vásárolják meg és alakítsák a helyi hagyományos életet bemutató tájházzá. Beszélt a ház történetéről, majd megköszönte mindazoknak a segítségét, akik felújították, berendezték és a környezetét rendezték.
A helyi fiatalok közül Orosz Erika, Varga Emília és Orosz Olivér az alkalomhoz illő verseket szavaltak. Jakab Csongor csernyei legényest táncolt, majd Pető Flórával szilágysági táncokat mutattak be. Pető Flóra népdalcsokrot is énekelt.
A nemzeti színű szalagokat Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul, Sin József, Tarpai József, a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének elnöke és Jakab Erika elnök asszony vágták át, majd Baksa Zsolt református lelkész Isten áldását kérte az új intézményre.
A hivatalos átadást követően mindenki bemehetett a tájházba megtekinteni annak belső tereit is. A házat az 1895-ben született Varga Boldizsár építette az 1920-as években, ő a málenkij robot áldozata lett, felesége egyedül nevelte fel öt gyermeküket ott ‒ tudtuk meg a jelen lévő két unokától, Micskóné Pápai Iréntől és özvegy Mohács Józsefné Orbán Ilonától.
Az udvar közepén végül közösen elültettek a jelenlévők egy diófacsemetét, majd a helyiek minden jelenlévőt megvendégeltek finom helyi ételekkel és kitűnő muzsalyi borokkal.
Október 28-án még az ég is rámosolygott a gazdag történelmi múlttal, hagyományvilággal rendelkező ugocsai község, Salánk főutcáján ékeskedő tájház megnyitójára érkezett vendégekre, valamint az egybegyűlt helyi lakosokra.
Elsőként Kalanics Éva, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezetének az elnöke köszöntötte a megjelenteket. Mint kifejtette, a KMKSZ a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanáccsal (KMTT) együttműködve, az Európai Unió által meghirdetett HUSKROUA program segítségével lehetőséget kapott arra, hogy három tájházat hozzon létre a Beregszászi járásban. A projekt a Felső-Tisza-vidék épített és szellemi örökségének tárháza nevet viseli, melynek záró részeként kerülnek átadásra a tájházak: a tiszacsomai, a salánki, illetve a nagymuzsalyi.
Mester András, a KMTT elnöke többek között elmondta, hogy a projekt keretében élő tájházakat akarnak létrehozni (ezekben aktívan tölthetik szabadidejüket a látogatók – a szerk.), a már korábban megnyílt Viski Tájház is élő tájház lett, s ugyancsak célul tűzték ki, hogy mindegyik létesítményben a helyi különlegességekre fordítsák a hangsúlyt, például Nagymuzsalyban a szőlészetre, itt, Salánkon pedig a hordókészítésre. Miért? A turisták nagyobb kedvvel keresnek fel több tájházat, ha azokban a helyi jellegzetességeket ismerhetik meg. Csizmadia Alexandra, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának kereskedelmi attaséja arról is szólt, miszerint a tájházak célja a magyar népi örökség bemutatása, ezáltal pedig a nemzeti öntudat erősítése, továbbá a népi kultúra megszerettetése, mert – mint elmondta – azt lehet megszeretni, amit megismer az ember.
Barta József, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke a szépen kialakított Salánki Tájház kapcsán megjegyezte: létrehozói csodát műveltek itt. Majd kitért rá, hogy nagyon nehéz időket élünk, amikor felmerül a kérdés, miként lehet ezeket túlélni. Mint kifejtette, a balliberális oldal szerint a múltat el kell törölni, és valami egészen újat létrehozni. Mi viszont nem értünk ezzel egyet. A növények számára is fontosak a gyökerek, s azért is fontosak, mert viharok idején ezekben kapaszkodnak meg. Nekünk pedig a múltunk, a történelmünk a gyökerünk, amiben megkapaszkodhatunk, amiből erőt meríthetünk. És Salánknak is gazdag történelme van, gondoljunk például arra, hogy 1711-ben II. Rákóczi Ferenc itt tartotta az utolsó kuruc tanácskozását. De – mint mondta – ugyanilyen fontos a népi hagyományok megőrzése is, és kiemelte Kalanics Éva KMKSZ-alapszervezeti elnöknek e téren kifejtett tevékenységét. A tájházra visszatérve egyrészt rámutatott: az intézmény rátekintés a múltra, és remény a jövőre, másrészt létrehozása az összefogás szép példája, s szükség is van célokra, melyek összetartó erőt jelentenek.
Dr. Kész Margit, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Tanszékének docense, néprajzkutató elmondta: „A tájház létrehozásával egy régi álmunk vált valóra itt, Salánkon, az egykori módos mezővárosban, a történelmére és hagyományaira büszke ugocsai településen. Salánk dolgos, főleg mezőgazdaságból élő lakosai az évszázadok során tanúi voltak történelmünk legdicsőbb napjainak, ugyanakkor sok megpróbáltatáson is át kellett esniük. A település a Rákóczi-szabadságharc egyik fő bázisa, az utolsó kuruc országgyűlés színtere volt. De kivették a részüket a salánkiak az 1848‒1849-es forradalom és szabadságharc, az I. és a II. világháború küzdelmeiből, s szenvedtek a sztálini lágerekben. Számos rendszerváltást megértek, de magyarságukat és hitüket soha nem adták fel. A községben már sok emlékmű tanúskodik az említett történelmi sorsfordulókról. Emellett régóta terveztük egy tájház létrehozását, mely bemutatná a helyi lakosság hagyományos kultúráját és a salánki Rákóczi‒Mikes-kultuszt, erősítené a helyi lakosság identitástudatát, s idevonzaná a táj szépségére, a történelmi emlékekre, a néphagyományokra, a helyi ételekre-italokra fogékony, pihenni vágyó turistákat, vendégeket is. A KMKSZ és a KMTT jóvoltából, aktivistáink és általában véve is a helyi lakosok segítőkészségének köszönhetően a Salánki Tájház ma megnyithatja kapuit, amiért hálásan megköszönöm mindenkinek az ebben való szerepvállalását. A helyi építészeti sajátosságokat tükröző tornácos parasztház utolsó lakója Sütő Malvin néni volt, az ő bútorai, használati eszközei képezték a tájház berendezésének az alapját. Célunk a XX. század 60‒80-as éveinek a reprezentálása volt. Ezt a szovjet- vagy kolhoz érának is nevezett utóparaszti időszakot tükrözi az autentikusan berendezett elsőház (szoba) és a konyha. A hátsó szoba a Rákóczi-mondáknak és -emlékeknek nyújt teret, emellett itt nyílik lehetőség a foglalkozásokra, kisebb időszaki tárlatokra is. A tájház egyik fő sajátosságát a híres salánki bodnármesterséget bemutató működőképes hordókészítő műhely alkotja. Terveink szerint az egész tájház élő lesz, amit a helyi lakosok saját otthonuknak tudhatnak, az idelátogató vendégek vagy akár a helyi iskolások, illetve a Jurtatábor lakói bármikor időutazást tehetnek Salánk múltjába és hagyományos népi világába. Remélem, hogy a Salánki Tájház jól működő kulturális központ lesz, amely szervesen beilleszkedik majd a környék turistaútvonalaiba” – zárta szavait a felszólaló, aki egyúttal dr. Kész Barnabásnak, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanárának, történésznek, néprajzkutatónak, a tájház egyik megálmodójának az üdvözletét is tolmácsolta.
Józan Lajos nyugalmazott huszti lelkipásztor, Salánk szülötte (aki nyugdíjba vonulása után hazaköltözött) helytörténeti kutatásai alapján bemutatta a most tájházzá lett egykori lakóház lakosainak életét. A megnyitóünnepség záróakkordjaként pedig Kalanics Éva, dr. Kész Margit, Csizmadia Alexandra, Barta József és Mester András átvágta a tájház megnyitását jelképező szalagot. S reméljük, hogy a Felső-Tisza-vidékre jellemző kőalapzatú, vályogfalú, faragott körtornáccal övezett, tapasztott deszkafödémű, kontyolt tető formájú, szarufás tetőszerkezetű, cserépzsindely borítású módos parasztházból lett tájház valóban idegenforgalmi látványosságként, történelmünk és népi hagyományvilágunk őreként s átadójaként fog működni, betöltve küldetését.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanácssal (KMTT) együttműködve az Európai Unió által meghirdetett HUSKROUA program keretében lehetőséget nyert tájházak létrehozására a Beregszászi járás területén. A Felső-Tisza-vidék épített és szellemi örökségének tárháza elnevezésű projekt záróakkordjaként átadásra kerülnek a felújított vagy újonnan létrehozott intézmények, melyek közül elsőként október 27-én a Tiszacsomai Jurtamúzeum kapuja nyílt meg a látogatók előtt.
A jurtamúzeum ünnepélyes megnyitóján elsőként Mester András, a KMTT elnöke köszöntötte a megjelenteket. Kiemelve az élő tájházak jelentőségét és a projekt eredményeit összegezve elmondta: a programba Kárpátalján négy tájház került be, melyek mindegyike a magyarokra és a vidéken élőkre jellemző egy-egy meghatározó mesterséget mutat be. „A tiszacsomai jurta-tájháznak a tematikája a honfoglalás kora, illetve a lovász hagyományoknak a felelevenítése és bemutatása, ezért itt az íjászkodást, valamint a lovaglást gyakorolhatják majd az ide látogatók” – hangsúlyozta Mester András, hozzátéve, hogy a Nagymuzsalyban kialakított tájházban a szőlészet és a gyümölcsfeldolgozás, a Salánki Tájházban a kádármesterség áll a középpontban, míg Visken a már meglévő tájházat bővítették ki egy kovácsműhellyel és egy lenfeldolgozó pavilonnal. „Az érdekessége a tájházaknak még amellett, hogy élő tájházak – tehát mindenhol az adott tematikában egy szakember fogja bemutatni az adott mesterséget –, össze lesznek kapcsolva magyarországi tájházakkal, ami azt jelenti, hogy minden tájházban lesz egy monitor, melyen megtekinthető lesz egy bemutató kisfilm a többi tájházról is, amolyan ízelítő, ha valaki például Tiszacsomán jár, akkor tudja majd látni, hogy mi van Kisvárdán, Visken vagy éppen Salánkon, s ha kedvet kap, akkor oda is el tud látogatni” – mutatott rá a KMTT elnöke.
A Tiszacsomai Jurtamúzeum nemcsak azért egyedülálló, mert nincs több ilyen a vidéken, hanem mert a honfoglalási emlékpark és a látogatóközpont mellett kialakított állatsimogató, valamint az épülő lovarda szomszédságában található, így lehetőség nyílik arra, hogy az ide látogatók komplex bemutatót kapjanak a honfoglaló ősök életéről, az ezer évvel ezelőtti időkről, a magyarság legősibb mesterségeiről, szokásairól.
„A jövőt csak a múlt ismeretével lehet építeni. […] A helytörténet a múltról beszél, de a jelenhez szól” – fogalmazott beszédében Szepesi Károly ungvári magyar konzul. A diplomata elmondta, hogy a tájházak létrehozásának elsődleges célja a magyar népi hagyományok ápolása mellett a helyi örökségek bemutatása a következő nemzedékek számára. „Ezen értékek feltárásában, megismertetésében, az azonosságtudat erősítésében meghatározó szerepe van ezeknek a tájházaknak” – húzta alá a konzul, hozzáfűzve: „A mai esemény is azt bizonyítja, hogy fontosak a közösségi terek, fontos, hogy intézményesen őrizzük, ápoljuk a magyar népi kultúrát.”
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, a megyei tanács képviselője egy sokatmondó, Illyés Gyulától idézett gondolattal köszöntötte az egybegyűlteket: „Csak az a nép tud tisztelni más népeket – azok szokásait, hagyományait –, amely a sajátját is megbecsüli.” Ezért fontos, hogy mindenki tisztában legyen a saját értékeivel, ahhoz, hogy más kultúrát is tisztelettel ismerjen fel, és abban az értékeket meglássa – tette hozzá. „Ezt szolgálja a mai nap is: ad egy lehetőséget, hogy őseink kultúráját megismerjék azok, akik idejönnek” – emelte ki Orosz Ildikó.
A kárpátaljai magyarság megmaradásában meghatározó szerepet játszik a hagyományokhoz való ragaszkodás, mely a tájházakban is testet ölt – fogalmazott beszédében Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. „A tájházak létrehozásának gondolata mintegy száz évvel ezelőtt vetődött fel a magyar közegben és Magyarországon. Ismerve a történelmi realitásokat, az idő a két világháború közepette, majd a szovjet rendszer idején sem volt igazán alkalmas tájházak létesítésére. Ennek ellenére Magyarországon 1962-ben létrejöttek az első tájházak, amelyek aztán a rendszerváltozásig szép számmal bővültek. Ennek fontosságát a KMKSZ mint a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezete is hamar felismerte, hiszen ezen intézmények jelentősen hozzájárulnak a helyi közösségek formálásához és megmaradásához, a fiatalok magyar identitásának megőrzéséhez és megtartásához” – szögezte le Sin József. „A múzeumok és a tájházak – amelyek őseink anyagi és szellemi kultúrájára épülnek – megtartó pillérei nemzetünknek. Ez a legfontosabb érv szólt amellett, amikor arról döntött elnökségünk, hogy kihasználva az Európai Unió nyújtotta lehetőségeket pályázatot nyújtunk be tájházak, múzeumok létrehozására. Ma pedig örömmel vehetjük birtokba a már elkészült jurtamúzeumot” – konstatálta az eredményt, folytatva: „A népi hagyományok megismertetését és az azok megőrzésére irányuló nevelést nem lehet elég korán elkezdeni. A globalizált, elektronikus világban is azt mondom, hogy tartsuk meg népi hagyományainkat, egyedülálló kulturális örökségünket, s akkor megtartjuk nemzeti kötődésünket, megtartjuk közösségeinket itt, Kárpátalján.”
A felszólalásokat követően Szepesi Károly konzul, Sin József, Mester András, Horváth László, a Beregszászi kistérség alpolgármestere és Rácz János, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke átvágták az átadást szimbolizáló szalagokat. A jurtamúzeumra, az itt zajló foglalkozásokra és a jelenlévőkre ezután Dávid Árpád református lelkész kérte Isten áldását.
Az eseményt a Tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport szatmári táncok bemutatásával színesítette, majd Beca Vivien előadta Jekkel-Falussy Eszter Ha magyar vagy című versét, s végül a Mezőgecsei Művelődési Ház Tüzes Liliom hagyományőrző csoportja a magyar identitásról, megőrzésének jelentőségéről énekelt.
A rendezvény után az emlékparkban elültették azt a facsemetét, melyet Takár Károly „Katyó” aknaszlatinai nyugalmazott sóbányász ásott ki és hozott el kerékpárján a magyarországi Nagyar település határában található hatalmas tölgyfa csonkja mellől. A tölgyet Petőfi-fának is nevezik, ugyanis a hagyomány szerint a leghíresebb magyar költő e fa lombkoronája alatt írta meg a táj ihlette A Tisza című versét.
Tarasz Hajduk ungvári idegenvezető az orosz invázió első napjaiban halt meg 33 éves korában az ország határainak védőjeként. Halálának napjára emlékezve idegenvezető barátai úgy döntöttek, hogy miniszobor formájában örökítik meg kollégájuk emlékét. De nem csak Taraszról szól az alkotás, mondta Olekszandr Sersun, a Kárpátaljai Idegenvezetők Szövetségének vezetője. A miniszobrot szimbolikus helyen leplezték le – az Olbracht utcán, amely elsősorban az otthonossága miatt vonzó. A legtöbb idegenvezető túrája innen indul. A miniszobor megnyitásához szimbolikusan álltak hozzá a kezdeményezők. Szimbolikus az is, hogy a miniszobor a Kárpátok hat csúcsa mellett 8 keresztrudat is tartalmaz, az örökkévalóság jelképeként és az ország védelmében életüket áldozók emlékének szimbólumaként. A kerékpárparkoló elem pedig a szabálytalan parkolás elleni enyhe és feltűnésmentes küzdelem koncepciója – mondja a mini szobor alkotója, Roman Murnik. A mini szobrot Tarasz Hajduk születésnapján avatták fel. Tarasz Hajduk első ízben még 2017-ben került ki a frontra. Tarasz Hajduk mini szobra a 61. hasonló alkotás Ungváron.
Ungváron a Kárpátaljai Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának szervezésében emléktábla avatással tisztelegtek a fiatalon elhunyt grafikus és textilművész, Jankovics Mária emléke előtt. Az emléktábla annak a háznak a falára került, ahol a művész élt és alkotott. A porcelán-kerámia emléktáblát Hrabár Natália iparművész, Jankovics Mária pályatársa, egykori jó barátja készítette. Jankovics Mária alkotásait nemcsak kiállításokon láthatják az érdeklődők. Művészi grafikáival az Irka, Kárpátalja egyetlen magyar nyelven megjelenő, gyerekeknek szóló folyóiratának olvasói is gyakran találkozhatnak. Az esemény végén a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit.
A holokauszt kárpátaljai áldozatainak emléket állító táblát avattak a napokban Ungváron. A táblát az egykori zsinagóga mellett, a még 2016-ban felállított emlékmű közelében helyezték el. 1944 nyarán közel 100 ezer kárpátaljai zsidót deportáltak az auschwitzi haláltáborba. A holokauszt borzalmait a kárpátaljai zsidóság mindössze 20 százaléka élte túl – fogalmazott Arkagyij Hendler, az emléktábla elhelyezésének ötletadója, aki hozzátette, hogy az apósa is a túlélők között volt. Az ungvári Jurij Halpert nagyszülei az auschwitzi pokolban vesztették életüket. A férfi számára az emléktábla emlékeztetés a Holokausztra és arra, hogy az emberiség még mindig nem sajátította el teljes mértékben a történelem véres leckéit. Az emléktábla elkészítését a Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztráció támogatta. Alkotója az ungvári Roman Murnik szobrászművész. A táblán található egy QR-kód, amely leolvasását követően bővebb információhoz lehet jutni a kárpátaljai holokausztról.
„Magyarország támogatja Kárpátalját, mindig, mindenkor és mindenhol támogatja az itt élőket, támogatja a kárpátaljai magyarságot, az alapvetői jogaik biztosítását, a nyelvhasználati jogaik visszaszerzését” – emelte ki Gulyás Gergely, Magyarország Miniszterelnökséget vezető minisztere a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjának tanévnyitó ünnepségén szeptember 24-én.
A tanévnyitó előtt Gulyás Gergely miniszter, Viktor Mikita, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás vezetője, Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója, Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere és Dobsa Beáta, az MCC Beregszászi Képzési Központjának vezetője átvágták az átadást szimbolizáló zöld színű szalagot, ezzel hivatalosan megnyitva az új központot.
A rendezvény ezután az épület nagytermében folytatódott, ahol Ukrajna himnuszának és a magyarok nemzeti imádságának eléneklésével kezdetét vette a tanévnyitó, melynek elején a jelenlévők egyperces néma főhajtással adóztak az agresszor elleni harcokban elhunyt áldozatok emlékének.
Elsőként Gulyás Gergely, Magyarország Miniszterelnökséget vezető minisztere mondott ünnepi beszédet, melyben megköszönte Viktor Mikita kárpátaljai kormányzónak, hogy személyes jelenlétével is megmutatja annak horderejét, hogy „a magyarok és az ukránok közötti együttműködés milyen fontos egy ilyen nehéz időszakban”. A magyar nemzetrészek közül ma a legnehezebb helyzetben a kárpátaljai közösség van. A mai találkozás üzenete egyértelmű: „Magyarország támogatja Kárpátalját, mindig, mindenkor és mindenhol támogatja az itt élőket, támogatja a kárpátaljai magyarságot, az alapvetői jogaik biztosítását, a nyelvhasználati jogaik visszaszerzését” – jelentette ki a miniszter, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy az intézmény és a képzési központ új épülete megnyithassa kapuit.
„Magyarország elítéli az orosz agressziót, elítéli Ukrajna szuverenitásának és területi épségének megsértését” – szögezte le Gulyás Gergely. Beszédében emlékeztetett arra, hogy a háború kitörése óta folyamatos Ukrajna, ezen belül megkülönböztetetten Kárpátalja anyagi támogatása: Magyarország élen jár a humanitárius segítségnyújtásban, melynek értéke a háború kezdete óta meghaladta a 35 milliárd forintot. A magyar karitatív szervezetek több ezer tonna adományt juttattak célba Ukrajnában mintegy 10 milliárd forint értékben, emellett a magyar állammal együttműködve biztosították több tízezer Ukrajnából érkezett menekült befogadását, és több mint egymillió menekült áthaladását Magyarország területén – fogalmazott a miniszter.
A magyar–ukrán bilaterális kapcsolatokról szólva kiemelte: Magyarország számára fontos a jószomszédi viszony, „Ukrajna barátja szeretne lenni”, de ezt ma „a gesztusok egyoldalúsága, szándékos félreértések és a magyar közösség jogait sértő lépések nehezítik”. Miközben Ukrajna alappal sérelmezi a nemzetközi jogra hivatkozva a szuverenitása megsértését, aközben „figyelmen kívül hagyja a területén élő nemzeti kisebbségeket megillető alapvető jogokat és nemzetközi normákat a nyelvhasználat, az anyanyelvi oktatás, a jelképhasználat területén” – tette hozzá Gulyás Gergely.
Az ukrán zászló alatt – többek között a 128. különálló hegyi rohamdandárban – szolgáló és Ukrajna szabadságáért harcoló, életüket feláldozó magyarok kiérdemelték, hogy az ország sajátjaként tekintsen rájuk, a magyar közösség tagjaira, és visszaadja nekik mindazt, amit tőlük elvett, „mindenekelőtt az anyanyelv szabad használatát mindenütt, de különösen az oktatásban” – hangsúlyozta a miniszter.
Kárpátalján az elmúlt évszázad különösen sok szenvedést hozott magyaroknak és ukránoknak egyaránt. Két világháború, a sztálinizmus és a szovjet időszak szenvedései alatt a legfőbb célkitűzés a megmaradás volt. Ukrajna Oroszország általi megtámadása visszahozta ezen idők szenvedéseit. „Közös felelőssége magyaroknak és ukránoknak, hogy végre eljöjjön a béke ideje, és ha a béke ideje eljön, akkor olyan jövőt teremtsünk az itt élőknek, ahol az élet értelme több lehet, mint a fizikai megmaradásért vívott harc” – szögezte le Gulyás Gergely.
Az MCC új épületének megnyitása már a háborút követő szebb jövő előkészítése – mondta Gulyás Gergely, akinek szavai szerint az MCC „egyedülálló lehetőséget nyújt tehetséges fiataloknak 10 éves kortól a doktori iskola befejezéséig a Kárpát-medencében és Magyarországon egyaránt; megóvja a fiatal generációt korunk legveszélyesebb tévedésétől, a céltalan individualizmustól; az egyént segíti azáltal, hogy közösséget hoz létre: közösséget, amelynek közös gyökerei, valódi értékei, a nehéz időben is jövőre mutató tervei vannak”.
„Imádkozzunk és dolgozzunk azért, hogy a háború minél előbb véget érjen, és a béke minél hamarabb beköszönthessen” – zárta köszöntőjét a Miniszterelnökséget vezető miniszter.
Viktor Mikita, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás vezetője felszólalásában elmondta: a háborús nehézségek a mindennapokra is rányomják bélyegjüket, ezért sok támogatásra van szüksége nemcsak a Kárpátalján élő közösségeknek, hanem az egész országnak. Ezzel egyidejűleg megköszönte Magyarország támogatását és az Ukrajnának nyújtott humanitárius segítségét. Az itt élő különböző nemzeti közösségek nélkül Kárpátalja sohasem lenne olyan, amilyennek ismerjük ‒ fogalmazott a megye vezetője, hozzátéve: „Itt ezer éve élnek együtt békében, toleránsan az emberek, és mindent meg fogok tenni azért, hogy ez a jövőben is így legyen.”
„Az MCC a Kárpát-medence legnagyobb tehetséggondozó intézménye, amely rendkívül fontosnak tartja, hogy minden tehetséges diákot a szülőföldjéhez lehető legközelebb támogasson tehetsége kibontakoztatásában” – kezdte köszöntőjét Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója. Mint elmondta, amikor az MCC hat évvel ezelőtt elindította első külhoni képzését éppen itt, Beregszászban, akkor nemcsak a magyar tehetséggondozás történetében indult el egy új fejezet, hanem a kárpátaljai fiatalok életében is. Egy olyan központ jött létre, amely kifejezetten a tehetséges diákok lehetőségeinek megsokszorozását tűzte ki célul itt, helyben. A főigazgató felidézte a kezdeti időszakot, mely mára olyan nagymértékű fejlődésen ment keresztül, hogy jelenleg 234 diákkal foglalkoznak a beregszászi központban. Az eredményért köszönetet mondott a helyi képviselet vezetőjének és minden munkatársának a kitartó és áldozatos munkájukért. Hozzátette: mint egy nagy család tagjai, az MCC mind a 7 300 diákja szívén viseli az itt élők sorsát. Emlékeztetett arra, amikor a háború kitörése után néhány nappal diákkezdeményezésre adománygyűjtésbe kezdtek, hogy minél gyorsabban juttassanak el konkrét segítséget a rászoruló családoknak. A gyűjtés azóta is folyamatos, az MCC összetartó közössége pedig továbbra is aggodalommal figyeli a tudósításokat – fűzte hozzá Szalai Zoltán. „Abban reménykedünk, hogy az élet minél előbb visszaáll az eredeti medrébe. […] Beregszász városa, a helyi magyarság és a Mathias Corvinus Collegium közös erőfeszítésének, összefogásának eredményeként minden körülmény adott ahhoz, hogy a 2023/2024-es tanévet bizakodással és várakozással kezdhessük meg. Biztató az is, hogy diákjaink a tanévet immáron egy új, felújított épületben, az egykori Fehér Kő épületében kezdhetik meg. Nagy öröm számunkra, hogy újra közösségi céloknak ad otthont ez az egykor mozgalmas és vidám időket megélt épület. Bízom benne, hogy a Fehér Kő legendáját az MCC új tartalommal tölti meg és a központ nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kárpátaljai közösség a szülőföldjén őrizze meg kultúráját, és tehetséges fiataljain keresztül építse jövőjét is” – jelentette ki az MCC főigazgatója.
Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere gratulált az MCC vezetőinek, hogy a város szívében található, mintegy húsz éven át porosodó épületet – mely egykor Beregszász egyik patinás objektumának számított – újra élettel töltik meg.
„Én vagyok a legszerencsésebb ezen a világon, hiszen én vagyok az, aki első pillanattól kezdve láttam azt, hogy egy picinyke magból hogyan épül és nő ki az a gyökér, ami olyan tartós és erős, hogy a mai napon ezt megélhetjük együtt” – mondta ünnepi beszédében Dobsa Beáta, az MCC Beregszászi Képzési Központjának vezetője hangsúlyozva, hogy ezekben a nehéz időkben nagyon fontos, hogy erős gyökerekkel rendelkezzünk, hiszen csak így tudunk érvényesülni az életben. Ennek táptalaját igyekszik biztosítani az MCC közössége is. „A Mathias Corvinus Collegiumnak kitüntetett szerepe van a kárpátaljai magyarság életében és a szülőföldön való megmaradásért folytatott küzdelemben. Intézményünk kiállását és sziklaszilárd elhatározását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nehéz idők ellenére is arra törekszik, hogy sokkal több diákkal, még több lehetőséggel, még nagyobb kapacitással egy új helyszínen, új termekkel, új programokkal várja a kárpátaljai közösséget” – szögezte le Dobsa Beáta.
A köszöntőket követően Fábián Jázmin, az MCC Beregszászi Képzési Központjának első regisztrált diákja szólt a jelenlévőkhöz, s diáktársaihoz intézve szavait így fogalmazott: „Légy a világon bárhol, barátom, ha MCC-s voltál, vagy, vagy leszel, mi egy család vagyunk.”
A rendezvény végén Zán Fábián Sándor református püspök és Demkó Ferenc görögkatolikus püspöki helynök Isten áldását kérte az új tanévre, a gyerekekre, hazánkra és a jelenlévők életére.
Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő a magyar kormány támogatásával felújított magyar óvodát adott át Királyházán. Az intézmény a P. Frangepán Katalin Gimnázium kilencedik egységeként kezdi majd meg munkáját. Több mint 100 év után ismét magyar oktatásban részesülhetnek a település gyermekei. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) 2021-ben kezdte el a megvásárolt egykori református parókia épületének felújítását, mely ezentúl az óvodások „háza” lesz.
Az ünnepélyes megnyitón Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke megjegyezte: „Királyházának kiemelkedő személyisége volt P. Frangepán Katalin, aki ittléte során úgy döntött, gyermekét anyanyelvén szeretné taníttatni, ebből adódóan mecénásként felfogadta Komjáthy Benedeket, s ezenkívül megbízta azzal is, hogy fordítsa le Pál apostol leveleit magyar nyelvre. Az elmúlt száz évben semmilyen intézményi oktatás nem volt Királyházán, ezért most egy hatalmas hiányt törlesztünk. Számunkra azért fontos ez az óvoda, mert ezáltal is segíthetjük a helyi szórvány magyar közösséget, és ha lesz rá lehetőség, akkor az óvoda után egy elemi iskolát is szeretnénk majd elindítani. Itt mintegy száz éve bármilyen hatalom jött, nem volt érdekelt abban, hogy ezt a kultúrát megőrizze és segítse, generációk nőttek fel, akik nem tanultak magyar iskolában. Ezért nagyon fontos, hogy akik igénylik a magyar nyelvet, azok megtanuljanak írni és olvasni” – hangsúlyozta Orosz Ildikó.
Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő kijelentette: „A magyar kormány elkötelezett a magyar családok támogatása érdekében, és ez igaz a határon túl is. Magyar gyerekek nélkül nincsen magyar jövő. Az, hogy vannak ilyen intézmények, mint ez az óvoda, az garanciát jelent arra, hogy meg tudnak maradni a gyerekek magyarnak, meg tud maradni a magyar kultúra, magyar nyelvi közegben tudják a szülők őket biztonságban. Nekünk ez továbbra is stratégiai kérdés lesz, háborús időkben különösen fontosak az ilyen átadások, szimbolikus jelentőségük is van. Bízunk benne, hogy ezentúl még eggyel jobban érzik a kárpátaljai magyarok, hogy számíthatnak az anyaországra. Természetesen a magyar kormány abban érdekelt, hogy minél előbb tűzszünet és béke legyen, hiszen csak így jöhet vissza az a pezsgő és fejlődő élet ide, Kárpátaljára is, ami a háború előtt jelen volt.”
Tarasz Zadorozsnij, a Királyházai kistérség alpolgármestere köszönetet mondott a magyar kormánynak és mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy egy új, korszerű óvoda kezdheti meg működését a térségben.
A királyházai óvoda közel 25 millió forintos anyaországi támogatással nyílhatott meg. Az épületen teljes körű javítást végeztek. A tervek szerint 15 fős vegyes korosztályú óvodai csoporttal kezdik meg az oktatást. Egy évvel ezelőtt pedig a Tulipán Tanoda Népművészeti Iskola kihelyezett szakköre is megkezdte működését a településen, akik hegedűjátéka színesítette az átadóünnepséget. Az eseményen Peleskei Béla, Máramaros-Ugocsa Református Egyházmegye lelkészi főjegyzője mondott áldást az intézmény dolgozóira és növendékeire.
Az átadót követően Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő Beregszászba látogatott, ahol a Perényi Zsigmond Kultúrkúriában átadta a csodasarkokat azon kárpátaljai gyerekek számára, akik kiemelkedő eredményeket értek el a Miénk a város online játék keretében. Az idei verseny legjobbjai most is értékes ajándékokat és csodasarkokat vehetettek át oktatási intézményeik részére, melyek értékes könyveket tartalmaztak. Ezt követően a kormányszóvivő meglátogatta az Ökumenikus Segélyszervezet beregszászi központját, majd a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat raktárát és az önkéntesek szálláshelyét is megtekintette.