Meghitt és emelkedett hangulatban búcsúztak alma materüktől a Kárpátaljai Magyar Líceum Beregszászi Részlege végzős diákjai május 29-én. A ballagási ünnepségen családtagok, pedagógusok, barátok és meghívott vendégek kísérték figyelemmel a fiatalok búcsúját, akik ezzel lezárták középiskolai éveik egy meghatározó fejezetét. Az esemény során felidézték a közösen megélt emlékeket, köszönetet mondtak mindazoknak, akik támogatták őket tanulmányaik során, majd jelképesen átadták helyüket az utánuk érkező évfolyamnak.
A rendezvény ünnepélyes megnyitóján Kóré Dóra, a Kárpátaljai Magyar Líceum igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Beszédében hangsúlyozta, hogy a ballagás mindig különleges alkalom az iskola életében, hiszen egyszerre hordozza magában a búcsú és az újrakezdés érzését. Mint fogalmazott, a végzősök éveken át nemcsak tanulóként voltak jelen az intézmény falai között, hanem aktívan alakították annak mindennapjait, közösségi életét és hagyományait is.
Az igazgató kiemelte, hogy a most búcsúzó osztály jelentős nyomot hagyott az iskola történetében. A diákok részt vettek az intézmény programjaiban, rendezvényeiben, versenyein és közösségi kezdeményezéseiben, miközben saját személyiségükkel és tehetségükkel is gazdagították az iskola életét. Beszédében arra biztatta a fiatalokat, hogy a jövőben is őrizzék meg magyarságukat, anyanyelvüket és azokat az értékeket, amelyeket az iskola falai között sajátítottak el. Hangsúlyozta, hogy bármerre is vezesse őket életútjuk, fontos, hogy mindig emlékezzenek arra a közösségre, amelynek részesei voltak. Az igazgató köszönetet mondott Magyarország Kormányának is a folyamatos támogatásért, amely jelentős szerepet játszik az intézmény működésében és fejlődésében.
Az ünnepség vendégeként Berghauer Sándor, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettese is szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében felidézte az iskolás évek maradandó élményeit, a közösen átélt sikereket és nehézségeket, amelyek mind hozzájárulnak a fiatalok személyiségének formálódásához. Rámutatott arra, hogy az iskola nem csupán tudást ad át, hanem olyan emberi kapcsolatokat, barátságokat és közösségi élményeket is, amelyek hosszú éveken át elkísérik a diákokat.
Kiemelte, hogy az itt szerzett tapasztalatok és értékek biztos alapot nyújtanak a továbblépéshez. Arra ösztönözte a végzősöket, hogy bátran vállalják az előttük álló kihívásokat, legyenek nyitottak az új lehetőségekre, ugyanakkor maradjanak hűek azokhoz az értékekhez, amelyeket családjuktól, tanáraiktól és közösségüktől kaptak.
A köszöntőket követően a 10. osztály tanulói vettek búcsút a végzősöktől. Verses összeállításukkal, személyes hangvételű gondolataikkal és jókívánságaikkal idézték fel az együtt töltött évek emlékeit, és sok sikert kívántak az előttük álló úthoz. Az alsóbb évfolyam tanulóinak műsora meghitt hangulatot teremtett, amely tovább erősítette az ünnepség érzelmi töltetét.
Ezt követően a ballagó osztály lépett a közönség elé saját műsorával. A végzősök nevében Krájnyáj Nenszi mondott köszönetet mindazoknak, akik az elmúlt évek során segítették őket. Beszédében külön kiemelte a szülők szerepét, akik szeretetükkel, türelmükkel és folyamatos támogatásukkal végigkísérték gyermekeiket a tanulmányok évein. Köszönetet mondott a pedagógusoknak is, akik tudásukkal, útmutatásaikkal és emberi példamutatásukkal segítették a diákokat abban, hogy felkészülten léphessenek tovább életük következő szakaszába.
A rendezvény legjelképesebb mozzanata a vándorbot átadása volt. A hagyomány szerint a végzősök ünnepélyes keretek között adták tovább ezt a szimbólumot a 10. osztály képviselőinek. A vándorbot a tudás, a közösséghez való tartozás és az iskola hagyományainak továbbörökítését jelképezi, egyben azt az üzenetet hordozza, hogy a következő évben már az alsóbb évfolyam diákjaira hárul a közösségi élet alakításának felelőssége.
Az ünnepség zárásaként a végzősök közös dallal búcsúztak iskolájuktól. A megható pillanatokat követően virágokkal köszönték meg tanáraik munkáját, miközben személyes gondolatokkal fejezték ki hálájukat az elmúlt évek támogatásáért, türelméért és biztatásáért.
A Kárpátaljai Magyar Líceum Beregszászi Részlegének végzősei számára ezzel lezárult életük egy meghatározó fejezete, miközben új célok és lehetőségek felé indulnak.
17 végzős búcsúzott el iskolájától a Nagyberegi Református Líceum ballagási ünnepségén, amelyre a hagyományokhoz híven a község református templomában került sor május 30-án.
Az alkalom kezdetén Tóth László esperes, a líceum lelkész-igazgatója hirdette Isten igéjét Ézsaiás próféta könyve 55. részének 6. verse alapján: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van!”
Tóth László az igehirdetésben a végzősök által választott osztályigére is kitért, amely a Példabeszédek könyve 18. részének 10. verse: „Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.” Hangsúlyozta, hogy az ember legnagyobb hálaadása Isten felé az, ha figyel arra, amit az Úr mond neki. A lelkész-igazgató arra biztatta a végzősöket, hogy életük további szakaszában is ebből az igéből merítsenek erőt és útmutatást. Kiemelte továbbá, hogy az ember előtt mindig két út áll – vagy Istenbe veti bizalmát, vagy másban keresi a biztonságot. Mint fogalmazott, az Úrnál minden élethelyzetre van megoldás, ezért hozzá bármikor lehet fordulni segítségért és tanácsért.
Az ünnepségen köszöntőt mondott Jusztin Miklós, Magyarország beregszászi konzulja, aki beszédében a ballagást egy életszakasz lezárásaként és egy új kezdetként jellemezte. Rámutatott, hogy a Nagyberegi Református Líceum nem csupán tudást közvetít, hanem olyan lelki és közösségi értékeket is átad, amelyek egész életük során elkísérik a fiatalokat. A végzősökhöz szólva a diplomata hangsúlyozta: „Nem könnyű időszakban kellett helyt állniuk, mégis bizonyították kitartásukat és szorgalmukat. Ez különösen fontos itt, Kárpátalján, ahol a magyar közösség jövője a fiatalokban él tovább. Bízom benne, hogy bármerre is viszi önöket az élet, mindig büszkén gondolnak majd vissza iskolájukra.”
Hadnagy István, a Kárpátaljai Református Egyház Bereg megyei főgondnoka beszédében a tudás, az intelligencia és a bölcsesség közötti különbséget szemléltette. Kifejtette, hogy a tudás a megszerzett ismeretek mennyiségét jelenti, az intelligencia azok feldolgozásának, a logikának a képességét, míg a bölcsesség a tanultak helyes és szeretetteljes alkalmazásában mutatkozik meg. „Tehát attól, hogy valaki sokat tud, még nem bölcs, s ti bizonyára tudjátok, hogy honnan jön ez a bölcsesség” – hívta fel a figyelmet, majd gondolatait a Példabeszédek könyvéből vett igével zárta: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Példabeszédek 9:10).
A köszöntőket követően a tizedik osztály tanulói búcsúztak el végzős diáktársaiktól. Ezután a hagyományoknak megfelelően a ballagók a Nagyberegi Református Líceum diákjaiként az útravaló tarisznya, a reményt jelző zöld szalag és az érettséget szimbolizáló piros szalag birtokában utoljára hallgatták meg osztályuk névsorát és a szívükre helyezett igét.
Az ünnepség részeként sor került a staféta átadására is, melyet a végzősök nevében Biró Alexa Izabella és Cibla Tibor adtak át a tizedikes Strom Edinának és Székely Kristófnak. Ez a mozzanat rendszerint azt jelképezi, hogy a következő tanévben már az alsóbb évfolyamra hárul a példamutatás és a közösségért vállalt felelősség.
Ezután a ballagó diákok verses-zenés-énekes búcsúműsora következett, melyben őszinte gondolatok hangzottak el az Istenbe vetett hitükről, az Úr és általa az életükbe rendelt személyek iránt érzett hálájukról, valamint a jövőbeni céljaik megvalósulásával kapcsolatban táplált reményeikről. Megható gondolatokkal idézték fel az intézményben eltöltött éveket, köszönetet mondtak szüleiknek, tanáraiknak és mindazoknak, akik tanulmányaik során mellettük álltak. A műsorban helyet kaptak az otthonhoz, a hazához, a barátsághoz és a családhoz fűződő érzések is.
Ionika-Antal Viktória, a Nagyberegi Református Líceum oktatási igazgatója személyes hangvételű beszéddel búcsúzott a tanulóktól. Elmondta, hogy a búcsú egyszerre jelent most számára szomorúságot és örömöt: nehéz elengedni egy olyan közösséget, amelyet az évek során szoros kötelékek formáltak, ugyanakkor örömmel tölti el, hogy a diákok készen állnak álmaik és céljaik megvalósítására. Arra biztatta őket, hogy életük további szakaszában is ragaszkodjanak Istenhez, és olyan emberekkel vegyék körül magukat, akik építik és támogatják őket. Útravalóul a 25. zsoltár szavait idézte: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.”
Zsoldos Miklós, a végzősök osztályfőnöke beszédében felidézte az együtt töltött évek emlékezetes pillanatait, és megköszönte tanítványainak a bizalmat és a szeretetet. Arra ösztönözte őket, hogy a jövőben is merítsenek erőt a közösen szerzett pozitív tapasztalatokból, és hitükben megerősödve járják saját útjukat. „Világítsatok, ragyogjatok, vessétek a magot, és ne felejtsétek el soha, hogy Isten minden felett áll, kezében tart mindent, semmi sincs az ő akaratán kívül” – hangsúlyozta, majd gondolatait Máté evangéliumának szavaival zárta: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
A szülők nevében Molnár Erika mondott köszönetet az intézmény pedagógusainak, nevelőinek és valamennyi munkatársának az évek során végzett áldozatos munkáért. Beszédében kiemelte, hogy a líceumban eltöltött idő nemcsak tudással, hanem maradandó lelki értékekkel is gazdagította gyermekeiket. Útravalóként az 1Mózes 28:15-ben olvasható igét idézte: „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.”
A ballagási ünnepség zárásaként Tóth László lelkész-igazgató mondott köszönetet a végzősök őszinte szavaiért és visszajelzéseiért. Mint fogalmazott, különösen sokat jelent az intézmény közössége számára, hogy a diákok szeretettel és hálával tekintenek vissza az itt eltöltött évekre. Hangsúlyozta, hogy ezek a gondolatok megerősítést és ösztönzést jelentenek a pedagógusok számára abban, hogy továbbra is ugyanazzal az elhivatottsággal végezzék szolgálatukat az iskola falai között.
Fontos mérföldkőhöz érkezett a Kárpátaljai Magyar Líceum, ahol megtartották az első közös ballagásukat. A 2023-ban létrehozott intézményben, Kárpátalja öt helyszínén 102 fiatal érettségizett, akik jelentős része a felsőoktatásban folytatja tanulmányait. A Kárpátaljai Magyar Líceum nem csak egy öt iskolából álló hálózat, de jelkép is, jelképe az összetartozásnak és a hitnek, emelte ki köszöntő beszédében Balatoni Katalin, pedagógiai innovációk előmozdításáért és a családbarát oktatási környezet erősítéséért felelős miniszteri biztos.
Fontos mérföldkőhöz érkezett a Kárpátaljai Magyar Líceum, hiszen a napokban mind az 5 eddigi helyszínükön megtartották az első ballagásokat. Beregszászon 16 fiatal érettségizik az intézményből akik jelentős része a felsőoktatásban folytatja tanulmányait.
Június 17-én jelentős mérföldkőhöz érkezett a Kárpátaljai Magyar Líceum (KML): sor került az első végzős évfolyam ballagására. A diákok nemcsak érettségi bizonyítványt vehettek kézhez, hanem az érdeklődési területükhöz leginkább illeszkedő szakirányban is bővíthették tudásukat a líceumi évek során. A tagintézményekben tartott ünnepségek mellett az intézményhálózat központi tanévzáróját és ünnepélyes közös ballagását július 5-én rendezik meg.
A meghívott vendégek köszöntése után Kóré Dóra, a KML-hálózat igazgatója szólalt fel, aki beszédében kifejtette: „Ma nem csupán a tanévet zárjuk le, hanem egy mérföldkövet is ünneplünk, az első végzős évfolyamunk ballagását a kárpátaljai magyar líceumhálózatban. Voltak nehézségek? Igen, voltak. De ezek a nehézségek mindig inspirálóan hatottak ránk és a kollégákra is. Veletek együtt fejlődtünk mi is. A ti sikereitekből és hibáitokból tanultunk mi is. Ti voltatok a próbatétel és a példa is. Ma azért is különleges ez az ünnep, mert együtt lehetünk azokkal, akiknek mindez köszönhető. A szülőkkel, akik végig hittek benneteket és bennünk is. A kollégákkal, akik kitartóan támogattak benneteket és minket is. És a líceumhálózat alapítóival, akik nagyot álmodtak, és mi együtt ezt az álmomat sikeresen megvalósítottuk. Kedves végzősök! Legyetek bátrak, céltudatosak, éljetek a lehetőségekkel, amelyek előttetek állnak, és ne feledjétek: ti mindig az elsők lesztek! Az első osztály, akik történelmet írtak nálunk. Büszkék vagyunk rátok, és sok sikert kívánunk!”
Ezt követően Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) rektora osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel: „Két évvel ezelőtt Nagyszőlősön a központi első történelmi tanévnyitó ünnepségen azt mondtam, hogy merész, bátor és optimista az, aki iskolát alapít, merész az a szülő, akit az újonnan induló intézménybe adja gyermekét, és persze bátor az a fiatal, aki újonnan alapított iskolát választ. Nos, a mai nap igazolja azt, hogy ez a bátorság, ez a merészség, ez nem volt hiábavaló. […] Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik elhitték, hogy ebből lehet iskola, és akik elhitték, hogy ezért érdemes dolgozni. Köszönöm tehát azoknak a kollégáknak, a tanári karnak és mindenkinek, aki dolgozott azon, hogy ez a líceum működhessen.”
Az ünnepi beszédeket követően a 10. osztályos diákok kedves szavakkal búcsúztak a végzősöktől. Majd a ballagó diákok műsora után Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke gratulált az első kibocsátott évfolyamnak. Ezután Leskó Csilla, a szülői tanács elnöke mondott köszönetet. Végül Mitró Dominika végzős diák köszönte meg az elmúlt évek támogatását és gondoskodását a szülőknek.
Az ünnepség egyik legmeghatóbb pillanata a vándorbot átadása volt, mely során a végzősök szimbolikusan is átadták helyüket az utánuk következő évfolyamnak. A búcsúzó diákok dala után a Szózat zárta az eseményt.
A rendezvény méltó lezárása volt egy fontos életszakasznak, s minden jelenlévő számára felejthetetlen élményt nyújtott.
Ballagási ünnepséget szerveztek a P. Frangepán Katalin Gimnázium Szerednyei Elemi Iskola 4.-ik osztályos tanulói számára. Az 5 éve működő intézmény idén először bocsájtott ki végzős növendékeket.
Május vagy június – az év ezen időszaka minden iskolás számára egyet jelent valamivel: a tanév lezárásával és a megérdemelt nyári pihenés kezdetével. A végzősök számára azonban ez több, mint egyszerű búcsú. A Csapi Széchenyi István Líceum ballagó diákjai most egy fontos mérföldkőhöz érkeztek. Elbúcsúznak iskolájuktól, tanáraiktól, osztálytársaiktól – mindattól, ami eddig biztonságot és közösséget jelentett számukra. Most egy új szakasz kezdődik: akár a továbbtanulás, akár a munka világa felé vezet az útjuk, egy biztos – életük egy új fejezete veszi kezdetét.
2025. május 31-én különleges ünnepség töltötte meg a Kaszonyi Arany János Líceum udvarát – felcsendült a 2024–2025-ös tanév utolsó csengője. Ez a pillanat egyszerre örömteli és megható: egy újabb tanévet hagytak hátra a diákok, előttük pedig új távlatok, kihívások és álmok állnak.
Idén Kárpátalján 10 456 tizenegyedikes és 15 896 kilencedikes diák fejezte be iskolai tanulmányait. Valakire a várva várt nyári szünidő vár, míg a végzősökre egy felelősségteljes időszak következik: a nemzeti multiteszt (НМТ) letétele és a felvételi a felsőoktatási intézményekbe.
A Kaszonyi Líceumban családias légkörben zajlott az ünnepség: összegyűltek a diákok, szülők, tanárok, vendégek és a végzősök. Az ünnepi rendezvény az ukrán és magyar himnuszok eléneklésével kezdődött. A résztvevők ezt követően egyperces néma csenddel tisztelegtek a háborúban elesettek emléke előtt.
Megható beszédet mondott a líceum igazgatónője, Jánosi Angéla. Szavai egyszerre foglalták össze a mögöttük hagyott éveket, és szolgáltak útravalóul a jövő nemzedéke számára:
Mi, diákok, szülők, tanárok itt állunk két világ határán: mögöttünk az iskolás évek, előttünk a felnőtt élet. Nemcsak tanultunk, hanem élni tanultunk. Megtanultatok erősnek, kitartónak lenni, méltósággal helytállni még a legnehezebb napokon is. Ez a ti nyelvetek, a ti kultúrátok, a ti identitásotok.
Az igazgatónő köszönetet mondott a szülőknek a bizalomért, a pedagógusoknak az önzetlen munkáért, a végzősöknek pedig a szorgalomért, példás magatartásért és elért eredményeikért. Beszédében különleges helyet kaptak az iskola névadójának, Arany Jánosnak gondolatai: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben.”
Az ünnepség keretében elismerő okleveleket kaptak azok a tanulók, akik megyei és országos tanulmányi versenyeken értek el kiváló eredményeket. Ez nemcsak az ő személyes büszkeségük, hanem az egész líceumé is, amely ismét bizonyította az oktatás magas színvonalát.
Az igazgatónő elismeréseket adott át azoknak a pedagógusoknak is, akik az elmúlt évben lelkiismeretesen dolgoztak, és inspirálták, támogatták a diákokat a változásokkal és kihívásokkal teli időszakban.
Különösen megható pillanat volt a végzősök osztályfőnöke, Varga Judit beszéde. Meleg szavakkal idézte fel a közösen megtett utat, és hangsúlyozta annak jelentőségét:
Most eljött az a pillanat az életetekben, amikor mérleget vonhattok – mit gyűjtöttetek eddig össze, és min kell még dolgoznotok a jövőben, hogy a lehető legjobban felkészüljetek a következő fontos szakaszra.
A tizedikes diákok szintén szeretettel teli szavakkal köszöntötték a végzősöket, majd átadták számukra a végzős tarisznyákat.
Az ünnepség záróakkordjaként a végzősök búcsúmenete következett: utoljára végigsétáltak az iskola folyosóin, majd a falu utcáin. Minden lépés egy emlék, minden pillantás egy köszönet.
Ez a nap nemcsak a végzősök, hanem az egész közösség szívében megmarad. Mert az utolsó csengő nem pusztán egy befejezés. Ez egy kezdet. Egy új életszakasz kezdete, ahol minden tanuló tudással, tapasztalattal és értékekkel felvértezve indul el az útján.
Legyen a végzősök útja sikeres! Mindig emlékezzenek arra, hogy az iskola nem csupán falakból áll. Ez egy otthon, ahol mindig várnak rájuk.
„Ezen a napon egy korszak lezárul számotokra. Kikerültök a líceum biztonságot nyújtó falai közül. Tudnotok kell, nem véletlen az, hogy titeket Isten ebbe az iskolába vezérelt, és nem véletlen az sem, hogy a líceum után ki melyik egyetemre fog elkerülni. Hiszen Isten mindig gondot visel rólunk és azt teszi, ami számunkra a legjobb. Ezzel a tudattal ballagjatok el és ezt mindig tartsátok szem előtt” – ezzel a szívhez szóló gondolatsorral vette kezdetét a Nagyberegi Református Líceum ballagási ünnepsége. Az intézmény 30. kibocsátásának ballagására május 31-én került sor a község református templomában.
Az ünnepség elején Tóth László esperes, a líceum lelkész-igazgatója Isten igéjét hirdette az ünneplő diákok, a szülők, a családtagok és a vendégek között a Zsoltárok könyve 25. részének 4. verséből vett igeszakasszal: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!”
Fotó: facebook.com/reformatusliceum.nagyberegi
„Ezek a szép és irodalmi szempontból is rendezett sorok nagyon mély üzenetet hordoznak, mert az ihletet a legtisztább, legtökéletesebb, legnagyobb személy adja, akihez a zsoltár írójának az élete köthető volt. Isten volt az, akire nézve Dávid leírja ezeket a sorokat. Itt ma nem az a kérdés, hogy mit gondolt a költő vagy az író, hanem az, hogy mit üzen ezeken a szavakon keresztül Isten” – mutatott rá Tóth László lelkész-igazgató, majd a végzősökhöz szólva hangsúlyozta: „Ha Isten útjain járna az emberiség, akkor ezek az utak egymáshoz is közelebb vezetnék az embereket, de az a temérdek nyomorúság és bűn, egymás elleni vétek, háborúskodás, ellentétek, egyet nem értés, a megegyezésre, megbékélésre való képtelenség azt mutatja, hogy mindenki a saját útját járja és azt tartja helyesnek. Van olyan köztetek, aki már ezt átélte és nap mint nap Isten utat mutat neki, tanítja és vezeti az ösvényen, amin járnia kell, de van köztetek még olyan, aki a saját útját járja. Mi itt igyekeztünk az Úr útja felé vezetni benneteket, osztályfőnökötök, tanáraitok, nevelőitek és jómagam is ezért dolgoztunk, imádkoztunk értetek, s ha kellett, akkor szigorral, ha kellett, akkor megbocsájtással, de mindent azért tettünk, hogy az Úr útját megismerhessétek és a Szentlélek által újjászült élettel az Úr útjain járva ballagjatok tovább a líceum falai közül. Adja meg ezt nektek a kegyelmes és igaz Isten, hogy megismerjétek Fiát, az Úr Jézus Krisztust úgy, hogy nem haboztok feladni minden addigi utat azért, hogy Ővele járhassatok!”
Fotó: facebook.com/reformatusliceum.nagyberegi
Balogh György beregszászi magyar konzul köszöntőjében Zrínyi Ilona 1692-ben az akkor 12 éves fiának, Rákóczi Ferencnek – akit a munkácsi vár ostroma után soha többé nem láthatott – írt levelét olvasta fel, majd leszögezte: azoknál a gondolatoknál, amit a fejedelemasszony leírt, semmi más nem nyújthat tartalmasabb útravalót azon fiatalok számára, akik a ballagást követően életüknek új szakaszába lépnek. „Minden táj, régió kap a történelem során legalább egy olyan vezetőt, fejedelmet, uralkodót, akinek szellemisége meghatározó lesz a táj minden későbbi korában élő közösség számára. Ennek a tájnak, Kárpátaljának van egy fejedelemasszonya. Aki ide köthető. Ám tudjuk, hogy az olyan világító, útmutató személyiségek esetében, mint amilyen Zrínyi Ilona volt, nemcsak a fejedelemasszony köthető Kárpátaljához, hanem ennek a tájnak mindenkori népe is élő kötelékkel kötődik hozzá. Önöket is köti és kötelezi a példa, és önöknek is szól az anyai szív intelme és áldása. Köszönjék meg, és az önök nevében én is köszönöm tanáraiknak és szüleiknek, hogy elkísérték, oktatták, tanították és Zrínyi Ilona intelmeinek szellemében nevelték önöket a lehető legnehezebb körülmények között is. Ezt, kérem, soha ne feledjék. Így éljenek, így tanuljanak, dolgozzanak, és ezt adják át majd saját családjuknak is” – fogalmazott a diplomata.
Fotó: facebook.com/reformatusliceum.nagyberegi
Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) Diakóniai Osztálya vezetőjének üdvözlő levelét Tóth László lelkész-igazgató tolmácsolta a jelenlévők felé. Nagy Béla levelében arra kérte a ballagókat, hogy tekintsenek vissza az iskolában töltött időkre, őrizzék meg egymást szívükben, csakis alázatos szívvel, Istenbe vetett igaz hittel induljanak el az úton, soha ne engedjék el Isten kezét, és vezesse őket Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levele 16. részéből a 13–14. versek szavai: „Vigyázzatok, tartsatok ki állhatatosan a hitben, viselkedjetek bátran, legyetek erősek. Minden dolgotokat intézzétek szeretettel”.
A felnőtté válás nem egyik napról a másikra történik, de ez a nap – a ballagás napja – fontos állomás benne – emlékeztette a diákokat ünnepi beszédében Fodor Gyula, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tudományos és minőségbiztosításért felelős rektorhelyettese. „A világ, amely rátok vár, néha bonyolult és kiszámíthatatlan. De ne feledjétek: minden tudás, minden tapasztalat, amit itt szereztetek, erőt és biztonságot ad majd. És talán még ennél is fontosabb az emberség, az együttérzés, a tisztelet, amit tanáraitoktól, osztálytársaitoktól kaptatok – ezek azok, amelyek a valódi útravalót jelentik számotokra. Kívánom nektek, hogy merjetek álmodni, de ne féljetek cselekedni. Legyetek bátrak, de alázatosak is. Keressétek az utatokat, de soha ne felejtsétek el, honnan indultatok” – tűzte a végzősök szívére Fodor Gyula, kiemelve: az iskola búcsút int, de az itt szerzett emlékek, a tanítások és az élmények örökké bennük élnek.
Danku Gábor, a KRE főgondnoka hálát adott Istennek a tanárokért, a szülőkért és mindazokért, akik itthon maradtak és tovább végzik munkájukat szülőföldjükön. „Füttyentek nekik, és összegyűjtöm őket, mert megszabadítom őket, és megsokasodnak, mint régen. Bár szétszórtam őket a népek közé, messze földön is emlegetnek engem, életben maradnak, és visszatérnek fiaikkal együtt.” (Zakariás 10, 8–9) – idézte a Bibliából a jelenlegi rendkívül nehéz időszakra reflektálva Danku Gábor egy szebb, békés és biztonságos jövő beköszöntekor a most otthonaiktól távol tartózkodók hazatérésének reményét táplálva.
„Kívánom Istentől és imádkozom azért, hogy egyengesse az utatokat, amelyet hiszem, hogy Ő megírt az Ő örök könyvében, s az a ti javatokra van megírva” – szólt a ballagókhoz Pándy-Szekeres Anna, a KRE iskolaügyi tanácsosa, így folytatva: „Keressétek az Urat akárhová kerültök, a Biblia legyen napi olvasmányotok, az imádság ne maradjon el a szátokról és a szívetekből, Isten vezessen az utatokon, s mindig érezzétek és tudjátok, hogy Nagybereg és Kárpátalja visszavár!”
Fotó: facebook.com/reformatusliceum.nagyberegi
A lélekemelő köszöntőket követően a 10. osztály búcsúzott el ballagó diáktársaiktól, majd a nap főszereplői sorakoztak fel egymás mellé, s a Nagyberegi Református Líceum diákjaiként az útravaló tarisznya, a reményt jelző zöld szalag és az érettséget szimbolizáló piros szalag birtokában utoljára hallgatták meg osztályuk névsorát és a szívükre helyezett igét.
Fotó: facebook.com/reformatusliceum.nagyberegi
Ezután a staféta átadására került sor, melyet a végzősök nevében Martin Petra és Neubauer Ferenc Konrád adott át a tizedikes Molnár Szintiának és Cibla Tibornak. Ezzel a jelképes cselekedettel a ballagók szimbolikusan üzennek az őket követő tanulóknak, hogy ezentúl komoly feladatok, új kihívások és sorsfordító döntések meghozatala vár majd rájuk a felnőtté válás kapuját átlépve, s a következő tanévben nekik kell példaképpé válniuk a diákság szemében.
A ballagó diákok ezután verses-zenés-énekes búcsúműsor keretében tettek bizonyságot Istenbe vetett hitükről, őszinte gondolatokkal fogalmazták meg mit jelent számukra a remény, a szeretet, a szerető és gondviselő család, szüleik, tanáraik gondoskodó munkája, a barátság, az iskola, a haza és az otthon. Elköszöntek iskolájuktól, megköszönték szeretteik és tanáraik támogatását, törődését és mindazt, amit az elmúlt évek során az intézményben kaptak.
Ünnepi beszédében Ionika-Antal Viktória, a Nagyberegi Református Líceum oktatási igazgatója „kivételes helyzetként” írta le, amikor valaki Isten áldásával megy el valahonnan – s ez igaz az intézmény mindenkori végzőseire is. Az igazgatónő felhívta a figyelmet arra, hogy mindig meg kell élni a jelent, s ott kell hálásnak lenni abban a pillanatban, amit Isten ad, majd útravalóul a következő igét helyezte a diákok lelkére: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41, 10)
Szívhez szóló és személyes hangvételű beszéddel búcsúzott osztályától Tar Tímea, aki felelevenítette a közös élményeket és az együtt megélt pillanatokat, s megköszönte a bizalmat, a szeretetet. „Soha ne felejtsétek el, hogy értékesek vagytok, az Úr csodálatos alkotásai – így tekintsetek magatokra és ehhez méltóan éljetek” – mondta az osztályfőnök.
A szülők nevében Csok Márta mondott köszönetet a tanároknak, a nevelőknek, a kollégium minden dolgozójának, akik éveken át kísérték gyermekeiket az úton. Kiemelte a líceum adta lehetőségeket is, hiszen az iskola falai között nemcsak tanórák zajlottak, hanem valódi életformáló találkozások, mély beszélgetések, lelkileg gazdagító alkalmak, melyek maradandó nyomot hagynak az itt tanulókban.
Fotó: facebook.com/reformatusliceum.nagyberegi
A ballagási ünnepség végén Tóth László lelkész-igazgató Gulácsy Lajos Ösztöndíjat adott át Irzsik Vanessza, Csok Petra Zsófia, Martin Petra és Neubauer Ferenc Konrád részére. A Gulácsy Lajos Ösztöndíjat a felvidéki Kárpátalja Nincs Egyedül program keretében hívták életre a líceum egykori diákja György András lelkipásztor közbenjárására, aki szívügyének tartja az intézmény tanulóinak segítését és a tehetséggondozást. A Pozsonyi Református Egyházmegye által támogatott ösztöndíjprogram elsősorban felvidéki magyar gyülekezeti tagok adományaiból tevődik össze és kizárólag a Nagyberegi Református Líceumban működik. A program célja, hogy a legjobb tanulmányi eredményt elért 4 végzős tanuló számára a felvételire való felkészüléshez az adott tanuló által választott tantárgyból többletórát, rendszeres egyéni konzultációt biztosítson, valamint hozzájáruljon a felvételi jelentkezés és a felsőoktatási tanulmányok induló költségeihez.
Kárpátalja számos településén május 30-án tartották meg a tanévzáró rendezvényeket. A Munkácsi Szent István Líceumban a ballagási ünnepség a Szent Márton római katolikus templomban megtartott hálaadó szentmisével vette kezdetét.
