A 40 küldöttből 36 fő jelent meg, így határozatképes volt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének (UKSZ) április 6-án Csapon megtartott közgyűlése.
A vendégek – Vida László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja, Bátori József, az Ungi Református Egyházmegye főgondnoka, az Ungvári Járási Tanács képviselője, Kántor József, az Ungvári Járási Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője, Hidi László és Palkó Katalin, a KMKSZ UKSZ alelnökei – bemutatását követően a KMKSZ Csapi Nyugdíjasklubjának kórusa Kovács Csaba kórusvezető irányításával két dalt adott elő.
A napirendi pontok ismertetése és elfogadása után a résztvevők egyperces csenddel emlékeztek elhunyt tagtársainkra, köztük Barta József alelnökre.
Balogh Lívia, a KMKSZ UKSZ elnöke beszámolója elején köszöntött mindenkit a KMKSZ 35 évfordulója alkalmából és kiemelte: nem kis kihívás ilyen vészterhes időkben megtartani a Szövetséget és biztosítani a folytonosságot. Ezt követően a világpolitikai folyamatokba adott rövid betekintést, kitért a két párhuzamos világ kiépülésére, a liberális, migránsbarát, genderérzékeny Nyugat, valamint a konzervatív, migránsmentes Kelet érték- és érdekrendjére. Úgyszintén beszélt a Magyarországon folyó MI (nemzet, család, kulturális, nyelvi, vallási közösség) és az ÉN harcára, ami ellene megy a nyugati ideológiának, ezért, mint mondotta, június 9-én újra nagy harcot kell vívni az európai parlamenti választásokon. Köszönetet mondott a 10 év után leköszönő Bocskor Andrea képviselő asszonynak, és röviden bemutatta a kárpátaljai magyarság új jelöltjét, Ferenc Viktóriát, aki az ungvári járási Palló szülöttje.
– Sajnos Ukrajna az elmúlt 2 évben háborúban áll, s a helyzet nem látszik enyhülni. A gazdasági előrejelzések egyre negatívabbak, hiszen a szükséges 72 milliárdból 36 jött be a költségvetésbe, a többi nyugati forrásokból való finanszírozás. Túlélni, ez a feladat most! Magyarország az egyedüli hang ma Európában, amely a béke oldalán áll, s mi, akik itt élünk, abban a határon túli nemzetrészben, akiknek sorsul egy háború és minden szörnyűségének az elviselése jutott, tudjuk, hogy mennyire fontos és mennyire törékeny ez a béke – jelentette ki Balogh Lívia.
Ezt követően kitért az alapszervezetben megtartott éves beszámoló közgyűlésekre. Mint mondotta, csak egy helyszínen, Szürtében nem lehetett jelen időpont-egybeesés miatt, ezért azon Hidi László vett részt.
– Általánosságban elmondhatom, hogy kétféle hangulatban zajlottak az ülések: ott, ahol többen vannak otthon – vidámabban, ott, ahol kevesen – visszafogottabban. 9 666 tagra zsugorodott a tagságunk, de sajnos ennél kevesebben vagyunk itthon. Az is befolyásolja ma a közhangulatot, hogy melyik kistérségben éli a mindennapjait a közösség.
A kistérségek és a KMKSZ-képviseletek kapcsán elhangzott, hogy a Kárpátaljai Megyei Tanácsban 8 képviselőből 2 külföldön tartózkodik, 4 ellen folyt eljárás. A tragikus hirtelenséggel elhunyt Barta József helyére beiktatták Csernicskó Istvánt, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorát, a kapcsolattartást a frakciók között Petei Judit végzi.
Az Ungvári Járási Tanácsba bejutott 6 képviselőből 1 van külföldön. A testület alapvetően súlytalan, nincs költségvetése. Kántor József frakcióvezető elmondta: a lehetőségekhez képest aktívak, de a tanács jogköre minimalizálva van.
A Csapi kistérségben 6 képviselő jutott be a tanácsba, ez az egyetlen, ahol nem működik a frakció, kisebbségbe szorultak, 2 külföldön tartózkodik és 2 lemondott, mert ez az egyedüli kistérség Kárpátalján, ahol nem adnak kiutazási engedélyt a képviselőknek, és egészségügyi okok miatt ez szükséges volt.
A Homoki kistérségben a bejutott 3 képviselő közül mindnyájan aktívan dolgoznak. Alapvetően jól szituált a kistérség, de itt is vannak politikai torzsalkodások. Ugyanakkor mindig sikerült kiegyensúlyozni a problémákat, megfelelő a kapcsolattartás a vezetőséggel.
A Szürtei kistérségben 12 képviselő jutott be a tanácsba, 1 lemondott, 2 külföldön van. Nehézkes a kapcsolattartás az elmúlt 2 évben, minden felmerülő kérdésben külön meg kell harcolni az álláspontjukért. Másfél év után sikerült elindítani egy művészeti iskolát, amely nagyon népszerű, közel 100 gyermek jár oda. Ezért köszönet illeti Györke Róbert frakcióvezetőt és Roják Máriát.
A Nagydobronyi kistérségben olyan a kapcsolat és a munka, amilyet a választások előtt megálmodtak. Vannak problémák, de mindig sikerül a közösség javára megoldani azokat. Ez a tanács nagyszerű példa arra, hogy lehet jól végezni az önkormányzati munkát.
Balogh Lívia beszédében kitért a múlt év végén elfogadott ukrajnai törvényre – amelynek értelmében csökkent a nemzetiségi oktatás terén a jogfosztás –, valamint a nyelvhasználati lehetőségek gyakorlása terén várható gondokra, és a határ menti övezetbe történő beutazáshoz szükséges okmányok igénylésére is.
– Egy oktatási rendelet új normatívákat határozott meg az óvóhelyeket illetően: svájci norma alapján írja elő a körülményeket (szellőztető, mosdó, víz, légtérmennyiség stb). Orosz Ildikó megyei képviselő indítványozta, és a KMKSZ-frakció támogatásával benyújtottunk egy javaslatot, hogy dolgozzanak ki egy megyei programot és anyagilag támogassák az ilyen óvóhelyek kialakítását.
Az elnök asszony ezt követően kivetítőn szemléltette a tagság alakulását az elmúlt években, a megvalósított pályázatokat, a megtartott rendezvényeket, a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány szociális pályázatainak eredményeit, stb.
Végezetül Reményik Sándor Az én békességem című versével zárta beszédét, megköszönte a tagság elmúlt évi munkáját, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben is számíthat a magyar közösség a helytállásukra.
Vida László felszólalásában felhívta a figyelmet a háború okozta veszteségekre, beleértve az Európában és Magyarországon kialakult helyzetet is.
– Ez bizonyos mértékben kihat a nemzetpolitikai támogatásokra is, de a magyar kormány következetesen hangoztatja, hogy a kiépített támogatási rendszerek minden nehézség ellenére fennmaradnak – jegyezte meg és köszönetet mondott mindazoknak a nagyszerű embereknek, akik több mint 25 hónapja a szülőföldjükön maradtak, dolgoznak, ha kell, segítenek magyar és ukrán embereknek akár Kárpátalján, akár beljebb az országban.
Megerősítette: Magyarország tevőlegesen is kifejezi szolidaritását a háborúban álló Ukrajna és azon belül Kárpátalja népével. Ukrajna szuverenitásáért elesett 43 magyar identitású kárpátaljai áldozat családja részesült magyarországi támogatásban. A magyar nép együttérez a sok ezer özveggyel és árvával, segítséget nyújt a sebesültek és rokkantak gyógykezelésében. Magyarország tevőlegesen hozzájárul Ukrajna energetikai biztonságának a biztosításához és az újjáépítéshez.
Az anyaországi diplomata kiemelte a két ország közötti kapcsolatok rendezésének fontosságát, kitért a magas szintű folyamatos párbeszéd eredményeire, beleértve a határforgalmi megállapodás aláírását, az anyanyelvhasználati jogok helyreállítását, és pozitívumként említette, hogy ukrán részről is egyfajta támogató hozzáállást tapasztalható.
Hidi László alelnök, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke az általa irányított szervezet programjairól számolt be, többek között a Magyarok Kenyere programról, amelynek keretében rekordmennyiségű gabonát gyűjtöttek össze a gazdák 2023-ban, valamint a „Pro Agricultura Carpatika” Gazdaasszony Tagozatának sikeres rendezvényeiről, illetve szót ejtett a gazdálkodásban tapasztalt nehézségekről.
Az ellenőrző bizottság beszámolóját Palkó Katalin tartotta meg. Medve Andrea, a fegyelmi bizottság elnöke elmondta, hogy a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetében fegyelmi ügy nem volt. A küldöttek ezt követően megfelelőnek minősítették a középszintű szervezet elmúlt évi munkáját.
A közgyűlés végén köszöntötték a kerek születési évfordulóját ünneplő Illár Lénárdot, a KMKSZ Ráti Alapszervezetének elnökét.
A közgyűlés a KMKSZ életéről Varga Szabina által összeállított kisfilm megtekintésével zárult.
Bemutatták Kárpátalján a 30+5 – a megpróbáltatások kora című 52 perces dokumentumfilmnek, amit az MTVA kárpátaljai tudósítói, valamint a TV21 Ungvár munkatársai készítettek a KMKSZ megalapításának harmincötödik évfordulója alkalmából. A film az elmúlt öt év nehézségeiről, az élni akarásról, illetve a segítségnyújtásról szól.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungvári Járási Középszintű Szervezetének egyik legnagyobb alapszervezete, a csapi. Az elmúlt évek során sikerült egy erős és kitartó közösséget felépíteni. Az elmúlt bő négy év azonban minden alapszervezet munkáját megnehezítette, hiszen először a covid, majd pedig a háború gördített akadályokat a szervezet működése elé. A már több éves múltra visszatekintő hagyományokat, rendezvényeket egy időre kénytelenek voltak szüneteltetni, ennek ellenére mégsem telt eseménytelenül az elmúlt év. A csapi nyugdíjas klub tagjai sem pihentek, hiszen a saját programjaikon kívül előszeretettel segítettek más rendezvények szervezésében is. Belovics Lena, a nyugdíjas klub elnöke büszke csapatára, hiszen a maga 58 tagjával ez Kárpátalja legnagyobb nyugdíjas klub. Az elmúlt évek nehézségei Kárpátalján a közösségeket nem tudták szétszakítani, hiszen a mostani körülmények között még inkább összetartanak, segítenek egymásnak túljutni az akadályokon. A KMKSZ Csapi alapszervezeténél sincs ez másképp, ezért is várják a mihamarabbi békés időszakot.
Balogh Líviával, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnökével az ungvári járási magyarság helyzetéről és a háborús körülmények közötti mindennapokról beszélgettünk.
‒ Az elmúlt két év rendkívül nehéz volt a kárpátaljai magyarság számára is az országban dúló háború miatt. Milyen az ungvári járási magyarság helyzete?
‒ Az Ungvári járásban sem különb a helyzet, mint a megye többi területén. Ezt az időszakot át kell vészelnünk. Sok család hiányzik most közülünk az ismert okokból. Az az igazság, hogy a háborúra senki nem számított. Nagyon váratlanul ért mindenkit. De minden nehézség ellenére igyekeztünk megtartani a közösségeinket, a háború alatt sem engedtük el a kezüket.
‒ Milyen új problémák, kihívások jelentkeztek a háború kitörése óta?
‒ A két év Covidot követően a háború kitörésével új feszültségek jelentek meg az emberek életében. Tömegesen érkeztek belső-ukrajnai menekültek a vidékre, így azt a humanitárius munkát kezdtük el megerősíteni, amely által ezeket az embereket segíteni tudtuk. Az ungvári járási kis falvakba rengeteg menekült család érkezett. Felmértük, hogy a járásban a kistérségek, illetve a különböző települések hogyan tudnak megbirkózni a „rájuk zúduló”, tömegesen érkező menekültekkel. Voltak, akiknek a testvértelepülési segítségnyújtás adott volt, de volt sok hely, ahol nem volt a településeknek jól kiépült külföldi kapcsolatuk, ott igyekeztünk támogatókat találni. A Covid ideje alatt is segítettük a települések egészségügyi intézményeit gyűjtések és különböző felajánlások által, most is ugyanúgy igyekeztünk segíteni. A nehézségek folyamatosak. Tavaly az áramkimaradás nehezítette az oktatási intézmények munkáját. Generátorokat, aggregátorokat igyekeztünk eljuttatni a különböző intézményekhez. De voltak pozitív eredmények is. A háborús időszak ellenére két művészeti iskolát is sikerült beindítani a járásban: az egyik a nagydobronyi, a másik pedig a szürtei, amely ma már közel száz gyermeket foglalkoztat. Kardosné Gyurkó Katalin, valamint Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő, Bajusz Veronika felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár segítségével mind a nagydobronyi, mind a szürtei művészeti iskolába sikerült laptopokat és hangszereket szállítanunk, valamint logopédusok is érkeztek velük, akik a ráti gyermekotthon lakóival foglalkoztak. Mindig dolgozunk azon, hogy segíthessünk ott, ahol szükség van rá.
‒ A nehézségek ellenére hogyan igyekszik a KMKSZ az Ungvári járásban összetartani a közösségeket? Hogyan lehet ebben a nehéz helyzetben helytállni?
‒ Ma az a legfontosabb, hogy megmaradjanak a közösségeink még akkor is, ha a jelenlegi körülmények között ezek fogyó létszámúak. Szövetségünknek ‒ amely idén harmincöt éves ‒ az is fontos prioritás, hogy meg tudjon maradni legitimnek, a következő időszakban szeretnénk megtartani minden alapszervezetünkben az éves üléseinket, valamint ezeket járási és megyei szinten is. Sajnos sokkal szűkebb lehetőségeink vannak most rendezvényszervezésre, mint az elmúlt évek során. Már a Covid idejében is jelentősen csökkent a programok száma, hiszen a karanténkorlátozások miatt ezeket nem tudtuk megvalósítani. Most pedig kegyeleti okok miatt semmi olyan rendezvényt nem tartunk, amely sérthetné azon családok helyzetét, akiknek családtagja a fronton teljesít szolgálatot. Igyekszünk visszafogott kulturális programokat szervezni, mint a március 15-i, augusztus 20-i, valamint a málenkij robot áldozataira csendes főhajtással emlékeztünk. Ezenfelül Csapról a nyár folyamán ismét nyaralhattak gyerekek Zánkán Bicske város felajánlása jóvoltából. A Kárpátaljai Népfőiskola szervezésében tavaly is jártunk Lakiteleken. Ellátogatott hozzánk Tóth Péter Lóránt versvándor, akinek köszönhetően több járás magyar iskolájába eljutott az általa bemutatott verses előadás. Ezenkívül a járásban adventi kézműves-foglalkozásokat is szerveztünk, ugyanis nagy igény mutatkozott rá a közösségekben. De a Teleki László Alapítvány jóvoltából a borsi Rákóczi-kastélyban megrendezett versenyre való kijutását is több alkalommal segítettük a különböző tanintézmények gyerekeinek.
‒ Hogyan alakult a KMKSZ tagságának száma az Ungvári járásban az elmúlt két évben?
‒ Az Ungvári járás 31 alapszervezetet foglal magába. Pontos számokat még nem tudok mondani, most zajlik a tagnyilvántartás begyűjtése. Sajnos az elmúlt időszakban csökkenő tendenciát mutat az alapszervezeteink tagságának száma. De mindezek ellenére igyekszünk összetartani és segíteni a közösségeket.
‒ A nehéz mindennapok ellenére sem lehet azonban tétlenkedni. Melyek most a legfontosabb prioritások?
‒ Nagyon sok fiatal, ifjúsági közösség fogyatkozott meg. Akik itthon maradtak, azok inkább az idősebb és a nyugdíjas korosztály, akik össze tudják fogni az itthon maradt közösséget. De igény van a találkozásra. Csapon nagyon aktív a nyugdíjaskör, a tagjai rendszeresen összejárnak, szőnek, kenyeret sütnek, kórusfoglalkozást tartanak. Létrejött egy új szervezet is az Ungvári járásban, a gazdaasszony-tagozat, ami szintén jó lehetőség arra, hogy összébb hozza a közösségeket. Kapaszkodnunk kell a pozitívumokba. Az elmúlt éven a felső-Tisza-vidéki keresztszemes hímzést hungarikummá nyilvánították, s ennek köszönhetően a Népfőiskola Hrivnák Tünde divattervezővel készíttetett egy harmadik kollekciót, amely Londonban debütált. A Népfőiskola által megalakult a hímzőkör is. A KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezete pedig aktívan együttműködik a Népfőiskolával. Idén újra megtartottuk a magyar kultúra napi rendezvényt. A legfontosabb kérdések között azonban most az 5 km-es határzónákban való mozgás szerepel. Ebben is igyekszünk tájékoztatást adni a közösségeinknek. Az ungvári magyarság jelentős része beletartozik majd ebbe az övezetbe. S mivel ez korlátozhatja a szabad mozgást a megyén belül is, így ez most mindenképp nagyon fontos kérdés.
‒ Hogyan látja az idei évet? Vannak-e tervek, amelyeket szeretnének megvalósítani idén?
‒ Szeretnénk a jövőben is kisebb kulturális eseményeket szervezni. Nem feltétlen koncertekre gondolok. Terveink vannak, de persze látjuk majd, hogy hogyan engedi a politikai és az aktuális helyzet. Abban hiszünk, hogy helyi programok köré jobban épülnek közösségek. Számunkra a közösségszervezés elsőrendű feladat. De nem szeretnénk elengedni azok kezét sem, akik a jelenlegi helyzetből adódóan nem tudnak most itthon lenni. Várják őket vissza közösségeink.
‒ Ön a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselőjeként is tevékenykedik. A régiót tekintve melyek azok a főbb kérdések, amelyekért az elmúlt egy-két évben küzdöttek akár megyei szinten?
‒ Az ungvári járási magyarság gondjai politikai területen ugyanolyanok, mint az egész megyében. Tehát minden magyar közösségnek ugyanaz a problémája: a magyar oktatás megőrzése, a magyar nyelv, a magyar kultúra szabad használata Kárpátalján. Erre vonatkozólag születtek pozitív lépések az elmúlt időszakban, hiszen a múlt év végén elfogadtak egy új törvényt, amely hét másik törvényt érintve visszaad valamit a jogszűkítésekből, de nem teljes körű még a jogbővítés. Az alapvető kérdés, hogy megmaradhat-e a magyar nyelvű oktatás teljes vertikuma. Különböző kérdésekkel fordulnak hozzánk a kistérségek is, s amiben lehet, igyekszünk segíteni, többek között rengeteg embernek segítettünk egészségügyi támogatásban: súlyos betegeknek, rászorulóknak. Mindezen segítségnyújtás egy részét a KMKSZ keretéből, valamint a Kárpátaljai Megyei Tanács által tudtuk finanszírozni. De például Fodor Gusztáv közreműködésével, anyaországi önkormányzatok által is több településen tudtunk humanitárius szállítmányt átadni a rászorulóknak. Hiszünk abban, hogy ahol a szükség, ott a segítség, mi ebben is igyekszünk a híd szerepét betölteni.
1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását a kézirat szerint Kölcsey Ferenc. 1989 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját, mely alkalomból a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek (KMKSZ) a magyar kultúra napja alkalmából tartott központi rendezvényére ‒ több évnyi kihagyás után ‒ vasárnap ismét Ungváron került sor, a Bavka Kárpátaljai Megyei Akadémiai Bábszínházban.
A meghívott vendégek – dr. Papp Ferenc ungvári magyar konzul, Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének (UKSZ) elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója, Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének elnöke, Héder János, az ungvári egyházközség lelkésze, a Kárpátaljai Református Egyház főjegyzője, a KMKSZ jelenlévő alapszervezeti elnökei – köszöntése után a jelenlévők közösen elénekelték nemzeti imánkat, a Himnuszt.
Elsőként dr. Papp Ferenc mondott köszöntőt, aki Bacskai József főkonzul nevében is köszöntötte az egybegyűlteket. Megjegyezte, hogy január 22. nem szerepel piros betűkkel a naptárban, azonban ennek ellenére közel olyan fontos számunkra, mint a magyar történelem neves évfordulói.
– Történelmünk során voltak időszakok, amikor a magyar nép komoly veszélyben volt, de erős belső tartásunk miatt, melynek része a magyar kultúra megőrzése iránti igény, szinte töretlenül átvészeltük ezeket a nehéz időket. Napjainkban békés versengés folyik a világ nemzetei között a kultúra területén, ezért meg kell őrizni ezeréves hagyományainkat, Európában egyedülálló nyelvi örökségünket. Ennek a feladatnak a megoldásában hatalmas felelősség hárul nemcsak az anyaország, de a történelem viharai miatt a nemzettesten kívül élő magyar testvéreinkre is. Az elismerés és a hála szavai illetnek minden, magyar haza határain kívül élő testvérünket Ungvártól Torontóig, akik néha a legnehezebb politikai és egzisztenciális viszonyok között is megőrzik és adják tovább a magyar nyelvet, s kultúrát – hangsúlyozta a diplomata és arról biztosította a kárpátaljaiakat, hogy erőfeszítéseiket Magyarország Kormánya megkülönböztetett figyelemmel kíséri, s a magyar nyelv és kultúra méltó támogatása a jövőben is kiemelt nemzetpolitikai céljai közé fog tartozni.
Végezetül azt kívánta, hogy ennek szellemében tevékenykedjünk a 2024-es évben, mindenki ebből merítsen reményt, hitet a jövőbe, a nemzet megmaradásába, hogy sikerülni fog a XXI. században is megőrizni a magyar jövőt a Kárpát-medencében és itt, Kárpátalján is.
A KMKSZ nevében Balogh Lívia köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, hogy ez az emléknap az elmúlt évtizedekben hagyományosan Ungváron került megrendezésre, míg ezt meg nem törte a Covid-járvány, majd a háború. Elmondta: a hagyományokhoz tartozott az is, hogy a rendezvényt Brenzovics László elnök nyitotta meg, aki sajnos, még mindig nem lehet itthon. Helyette ma Barta József alelnöknek kellett volna itt állnia, de Őt nemrégiben tragikus hirtelenséggel vesztette el magyar közösségünk, rá egyperces néma csenddel emlékeztek.
– Annyi minden történt velünk az elmúlt néhány évben. Megváltozott életünk, közösségeink élete, nagymértékben korlátozódtak lehetőségeink. Hányszor elhangzott személyes beszélgetésekben, hogy nemzedékünk legnehezebb időszakát éljük, sokak ajkán szólalt és szólal meg a fohász: „Isten, áldd meg a magyart…” Ma ezen sorok megszületését ünnepli a világ magyarsága – mondta Balogh Lívia és megjegyezte, hogy Kölcsey sem idilli viszonyok közt írta a magyarok imáját a Tisza áradásait követő sártenger által hónapokra körbezárt falucskában, a téli álmot alvó Magyarország szatmári zugában, Szatmárcsekén.
– Kulturális kincseink, nemzeti hőseink, kiemelkedő nemzeti alkotásaink nem idilli történelmi korszakban, vagy épp felhőtlen, gondtalan életszakaszban születtek. Gondoljanak csak Dobóra, József Attilára, Adyra, vagy épp Radnóti Miklósra. De születtek zsenialitásból, tenni akarásból, az őseink kulturális hagyományairól történő gondoskodásból. Ez a cselekvő erő az, ami ma is kulturális értékek sokaságát hozza létre! – fogalmazott az elnök asszony és felsorolt az elmúlt év magyar kulturális sikereiből néhányat: veretlenül jut ki az Európa-bajnokságra a magyar labdarúgó-válogatott, világbajnok a magyar vitorlázó csapat és férfivízilabda-válogatott, Nobel-díjban részesül Karikó Katalin és Krausz Ferenc, Európa turisztikai Oszkár-díját kapja meg a Liget Budapest Projekt, új mércévé válik az atlétikai vb sikere, UNESCO szellemi kulturális örökség lesz a magyar vonós zenekari hagyomány.
– Szívünket legalább ennyire melengetik szűkebb pátriánk, Kárpátalja sikerei akkor, amikor nemzetközi fesztiválokon, versenyeken kimagasló eredményekkel végeznek sajtósaink, vagy épp a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulata, amikor hungarikummá lesz a Felső-Tisza-vidéki beregi keresztszemes hímzés, amikor vastapssal ünnepli a budapesti közönség a kárpátaljai népi együttesek előadását, amikor egymás után védik meg doktori értekezéseiket magyar pedagógusaink.
Mindez közös eredmény és közös siker, minden magyaré, hisz ma már elképzelhetetlen magyar kultúráról beszélni a határon túli nemzetrészek, Vidnyánszky Attila vagy Pál István Szalonna nélkül.
Ezen a napon ünnepelni nemzeti kultúránk nagyságát, szépségét, évezredes hagyományainkat közösségben érdemes, mert megerősíti nemzettudatban a közösség tagjait. Boldog az az ember, aki értékelni tudja más népek kultúráját, magáét pedig hittel szeretni. Mi ezt tanultuk meg itt, a Kárpátok alján, és ez tartotta meg közösségeinket eddig is – emelte ki Balogh Lívia, a KMKSZ UKSZ elnöke és azt kívánta, hogy ezek a közös kulturális sikerek adjanak elegendő reményt és hitet a hétköznapok megélésében.
Az est további részében a Déryné Társulat Szívemben fényt című darabját élvezhette a közönség. Turi Bálint és Dányi Krisztián előadásában Dsida Jenő válogatott versei, útinaplója és levelei hangzottak el. A két színész úgy állította össze ezt a közel egyórás műsort, hogy az egybegyűltek ne csak a fiatalon elhunyt költő főbb műveivel ismerkedhessenek meg, hanem betekintést kapjanak a neves beregszászi kötődésű költő rövid, de tartalmas életébe is. Az ún. Dsida-párbaj keretében az előadók felváltva közöltek érdekes adatokat Dsida Jenőről (született Binder Jenő Emil).
A vidám, rím és ritmusjátékkal, melankolikus életérzéssel, a szépség és a jóság hirdetésének jegyében íródott verseket hallgatva Turi Bálint és Dányi Krisztián előadásában egy sajátos időutazás részesei lehettünk, amiből az előadás végén a színpadról gomolygó keserű füsteffektus térítette vissza a nézőket a jelenbe.
Ismét Kárpátaljára látogatott Tóth Péter Lóránt Radnóti-, Latinovits- és Pro Cultura Hungarica díjas kunszentmiklósi versvándor. Két év kihagyás után a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének közreműködésével, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával szerdán és csütörtökön az Ungvári járásban mesélt, verselt nemcsak a magyar, de a világirodalom legszebb, bár talán legrövidebb ideig tartó barátságáról. Toldi írójához elküldöm lelkemet – Képek Petőfi Sándor és Arany János barátságáról címmel 7 helyszínen hallhatott különleges irodalmi előadást a közönség.
A versvándor november 22-én délután Tégláson a római katolikus templomban melengette a lelkeket, rávilágítva Petőfi Sándor és Arany János különleges kapcsolatára, este Csapon az Ungvári Járási Rendezvényteremben meríthettek erőt a továbbiakhoz különleges irodalmi és színházi élménnyel gazdagodva. Másnap Tiszaágteleken az iskolában kezdett, utána Kisdobronyban, majd Nagydobronyban a líceumban, azt követően Csongoron és végül a Nagydobronyi Református Líceumban tartott rendhagyó irodalomórát Tóth Péter Lóránt, aki a korábbi előadásaihoz hasonlóan ezúttal is magával ragadta a termekben helyet foglaló gyerekek sokaságát. Közönségtől függően sikerült olyan atmoszférát teremtenie, hogy az iskolások kiemelt figyelemmel, érdeklődő szemekkel követték a fergeteges előadását. Minden helyszínen őszinte vastapsot kapott a különböző korosztályú közönségtől. S nem véletlenül. A versek mellett életképeken, személyes tréfás és komoly történeteken keresztül lelkesen beszélt hazaszeretetről, magyarságról, honvágyról, szerelemről, emberségről, gúnyolódásról, igazságtalanságról, politikusok hiteltelenségéről. Tóth Péter Lóránt kimondva és tudat alatt is azt sugallta: szépirodalmat kell olvasni, mert az az ember, aki olvas, az gondolkodik, s aki gondolkodik, azt mások nem tudják megvezetni, és ez nagyon fontos dolog.
Ezt az előadást a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum felkérésére készítette a művész még 2021-ben, s utána 2022-ben és 2023-ban a Petőfi-emlékév alkalmából 8 országot járt be vele, több mint 200 helyszínen hallhatták az összeállítását művelődési házakban, könyvtárakban, színháztermekben.
– Nagyon örülök annak, hogy 2 év után most újra visszatérhettem Kárpátaljára. Nekem mindig is nagyon fontos volt, hogy elhozzam ide ezeket az irodalmi előadásokat. 2011-ben jártam itt először, és azóta több mint 70 településre sikerült eljutni több száz előadással. Kárpátaljára mindig úgy gondolok, mint a nagy Kárpát-medencei családnak a legkisebb gyerekére, és mint a legkisebb családtag, a legnagyobb figyelem illeti meg, főleg ilyen zivataros időben, mint ez a mostani – mondta Tóth Péter Lóránt.
Az előadó megjegyezte, hogy a téma – Petőfi és Arany barátsága – is egy olyan történet, ami tanulsággal szolgálhat nekünk ma itt 2023-ban abból a szempontból, hogy két teljesen különböző életvitelű, életfelfogású ember találkozik, és ezek az emberek nem kioltották egymást, nem bántották egymást, hanem segítették és táplálták. Mindenki tisztelte a másikban az embert, a másik értékét, kiegészítették egymást.
– Szeretettel köszöntöm ezúton is a kárpátaljai magyarokat, és nagyon bízom abban, hogy most már eljön megint az az idő, hogy legalább ezeket az irodalmi előadásokat egy kis lelki feltöltődésként, egy kis lelki munícióként sikerül elhozni majd nemcsak a diákokhoz, de a felnőtteknek is – mondta végezetül a versvándor, s kicsit előre tekintve elárulta, hogy jövőre remélhetőleg január–februárban ismét ellátogat Kárpátaljára.
Ebben nagy szerepe van Balogh Líviának, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezete elnökének, aki több mint egy évtizede minden lehetőséget megragad, hogy ezzel az egyedi művészelőadóval találkozhasson a kárpátaljai közönség.
– Tóth Péter Lóránt 12 éve jár Kárpátaljára, ebből az elmúlt 2 évben nem jött, mert nem volt erre lehetőség. Az Ungvári járásban talán már nincs olyan település, ahol legalább egyszer ne járt volna. Minden kis magyar közösséget meglátogatott, nagyon hitelesen tolmácsolja a mondanivalóját, legyen az irodalom- vagy történelemóra, hiszen ’56-os előadásokat is tartott Kárpátalján. Mi mindig visszavárjuk, mert egy nagyon hiteles ember. Fiatal emberként Petőfit, Aranyt, József Attilát, Radnótit szavalva sokkal közelebb tud kerülni a fiatalokhoz, és ezért is a második napot csak az iskolákban való fellépéseknek szántuk. A tegnapi két helyszín után ma a Nagydobronyi kistérség magyar iskoláit látogatja végig és viszi el azokat az üzeneteket, amelyek ma is aktuálisak, hiszen Petőfi és Arany teljesen más habitusú ember, két eltérő világból érkeznek, és mégis nem kioltják, hanem erősítik egymást. Ráadásul szerintem ez a mai fiatalságnak is üzenet lehet, hogy elismerd a másikban azt, ami jó, hogy ne elnyomni szeresd a más meglátásokat vagy a más habitusú, más nyelvű embereket, hanem erősíteni, tanulj meg vele együttműködni, együtt dolgozni. Sok minden mellett erről is szól Tóth Péter Lóránt előadása – fogalmazott Balogh Lívia.
A kárpátaljai magyarság elmúlt száz évének legnagyobb tragédiájára emlékeztek csütörtökön délután Csapon. A város magyarsága hagyományosan a köztemetőben, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Csapi Alapszervezete által 1990-ben állított emlékműnél gyűlt össze. Csöndes főhajtással arra a Csapról elhurcolt 73 magyar férfira emlékeztek, akik közül 37 soha nem tért haza.
Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű és helyi alapszervezetének elnöke, a megyei tanács képviselője elmondta, hogy Erzsébet-nap környékén Kárpátalján minden magyarlakta településen megemlékezéseket tartanak. Azokra a magyar férfiakra emlékeznek ilyenkor, akiket 1944-ben a sztálini rezsim háromnapos munkaszolgálatra hívott be. Akkor több tízezer magyar és német férfi esett a sztálini terror áldozatául.
– A saját történelmünkre emlékezni kell, ezért gyűltünk most össze a szűk körű, csendes megemlékezésre. Ma Kárpátalján ismét nehéz időket él a magyarság, s nagyon sokunknak családi és közösségi szétszakítottságban kell megélnie ezt az időszakot. Ám azt gondolom, hogy nagyon fontos ilyenkor is emlékezni arra, hogy voltak itt, ezen a vidéken ennél erősebb szelek és viharok is, de azt is túlélte a kárpátaljai magyarság. Adjon ez mindenkinek reményt ma is – emelte ki Balogh Lívia.
Mindazokért, akiket 79 éve elhurcoltak, elszakítottak családjuktól, Baksa Dávid, a csapi református gyülekezet vezető lelkésze imádkozott és kért áldást Kárpátalja népeire, illetve megnyugvást, vigaszt azok számára, akik a gyász terhével küzdenek, a fájdalmat hordozók számára, kiket szétszakított a gonosz világ.
A megemlékezésen a KMKSZ helyi nyugdíjasklubjának kórusa szolgált. A kellemetlen, csípős novemberi délután az elmúlt évek történései miatt a nagyvilágban szétszórt családtagjainkra, honfitársainkra gondolva különösen meghatóan hangzottak a Szétszórt gyöngyszemekhez című dal szavai:
„Szóljon ez a dal, szétszórt gyöngyszemekhez Kősziklára tapadt, tépett levelekhez Szóljon ez a dal szétszórt búzaszemhez Tőkén maradt árva, bús szőlő szemekhez…”
Végezetül a megemlékezők az emlékmű talapzatára tették koszorúikat, virágaikat és a mécseseket. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezete (UKSZ) csapi székházának nagytermében tartotta soron következő, tisztújító közgyűlését március 25-én. Újabb három évre szavazott bizalmat Balogh Lívia elnök asszonynak, valamint Palkó Katalin és Őr Hidi László alelnököknek a gyűlésen megjelent 43 küldött, majd megválasztották a szervezet bizottságainak és a KMKSZ Választmányának tagjait is.
Balogh Lívia a szervezet legutóbbi három évét értékelő beszéde elején elmondta: „A legnegatívabb, -csendesebb és -visszafogottabb három év volt.” Mindez két év Covid-világjárvány és a háború következtében alakult így. A középszintű szervezet tagsága 600 fővel lett kevesebb, a Szövetség munkájában pedig a korábbi feladatok mellett jelentős súllyal megjelent a karitatív tevékenység is.
Az elnök asszony kitért arra, hogy nem volt még olyan nehéz választási rendszer Ukrajnában, mint a 2020-as önkormányzati választásokkor megtapasztalt, az új választási törvény és a teljesen átalakított közigazgatási rendszer következtében. Egyúttal köszönetet mondott mindazoknak, akik a kampányban és a választási folyamatban tevőlegesen részt vettek. Az önkormányzati választáson a KMKSZ sikeresen szerepelt, több mint 39 ezer szavazattal nyolc képviselőt sikerült bejuttatni a Kárpátaljai Megyei Tanácsba, ezáltal a negyedik legnagyobb frakciót alakíthatták meg. A 75 ezer fős Ungvári járásból 250 ezer fős járás lett a közigazgatási reform következtében, a magyarok arányának jelentős csökkenése ellenére hatfős képviselőcsoportot sikerült bejuttatni az Ungvári Járási Tanácsba, ahol a KMKSZ ugyancsak a negyedik legnagyobb politikai erő. A magyarok által nagy számban lakott négy kistérség közül a csapiba hat képviselőt, a nagydobronyiban Nagy Ferenc polgármestert és hét képviselőt (akikhez később csatlakozott még nyolc), a szürteiben Puskár Árpád polgármestert és tizenkét KMKSZ-es képviselőt sikerült mandátumhoz juttatni, valamint a Homoki kistérségben három képviselőt, ami a magyarok ottani részarányát tekintve ugyancsak nagy sikernek tekinthető.
Az elnök asszony részletesen beszámolt a szervezet nyertes pályázatairól és a KHÖT-tel, valamint az egyházakkal közös humanitárius programokról, a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány működéséről, valamint az oktatási reform várható következményeiről.
Őr Hidi László alelnök, a „Pro Agricultura Carpatica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke az általa irányított szervezet programjairól számolt be a közgyűlésnek, többek között a fiatal gazdálkodó családokat támogató Első lépés programról és a Magyarok Kenyere programról, amelynek keretében rekordmennyiségű gabonát gyűjtöttek össze a gazdák 2022-ben. Bejelentette továbbá, hogy megalapították a „Pro Agricultura Carpatica” Gazdaasszony Tagozatát Szigeti Séra Natália és Jávorszky Beáta vezetésével.
Braun Éva, az Ellenőrző Bizottság elnöke beszámolt a szervezet elmúlt évi gazdálkodásáról és pénzügyi helyzetéről.
Medve Andrea, a Fegyelmi Bizottság elnöke elmondta, hogy a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetében fegyelmi ügy nem volt. A küldöttek ezt követően megfelelőnek minősítették a középszintű szervezet elmúlt három évi munkáját.
Ezt követően sor került a tisztújításra. A küldöttek nyílt szavazással, egyhangúlag választották újabb három évre elnökükké Balogh Líviát, alelnökké Palkó Katalint és Őr Hidi Lászlót, az Ellenőrző Bizottság tagjai továbbra is Braun Éva, Pekár Tünde és Palkó Enikő, míg a Fegyelmi Bizottság tagjai Medve Andrea, Mikula Sarolta és Jávorszky Beáta maradtak.
Az ungvári járási szervezet a KMKSZ Választmányába delegálta a két alelnök mellett: Tarics Zoltánt, Kulin Zoltánt, Rezes Józsefet, Hurik Ilonát, Balogh Oszkárt, Kovács Gézát, Hidi Endrét, Bak Évát, Kántor Józsefet, Szigeti Séra Natáliát, Mackó Istvánt, Pekár Tündét, Illár Lénárdot, Pálfy-Kovács Erikát, Leskó Csillát, Roják Máriát, Györke Róbertet, Molnár Líviát, Ferkó Bélát és Jávorszky Beátát, valamint a szervezet titkárává újabb három évre megválasztották Kovács Lórántot.
A KMKSZ UKSZ kiskörzeteinek vezetőit ugyancsak megerősítette tisztségében a közgyűlés, ők: Ferkó Béla, Kulin Judit, Pálfy-Kovács Erika, Őr Hidi László, Györke Róbert és Mackó István.
A közgyűlés végén a kerek évfordulójukat ünneplő alapszervezeti elnököket köszöntötte a szervezet újraválasztott elnök asszonya, ők a kisdobronyi Szigeti Séra Natália, a bátfai Varga Tünde, a korláthelmeci Gortvay Gizella, a minaji Szilvási Veronika és a tiszaásványi Orbán István, akik egy-egy csokor virág mellett egy Hidi Endre keramikus által készített tányért is hazavihettek.
A közgyűlés végén Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének elnöke arra szólította fel a jelen lévő pedagógusokat és szülőket, hogy településeiken aktívabban járuljanak hozzá a magyar iskolai élet felvirágoztatásához. Illetve arra kérte a jelenlévőket, hogy igyekezzenek minél több gyereket eljuttatni a tanulmányi versenyekre, valamint a KMPSZ által meghirdetett, érettségire felkészítő tanfolyamokra.
Rezes József, a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzati Társulás (KHÖT) ügyvezető igazgatója a Beregszászban már jól működő és általuk egész Kárpátalján terjesztett szociáliskártya-programról tájékoztatta a küldötteket.
