Hosszú éveken át fennálló hagyomány volt vidékünkön, hogy január utolsó szombatján sertések visítására ébredtek a Beregszászi kistérséghez tartozó Mezőgecse lakói, ugyanis ekkor rendezték meg a Mezőgecsei Nemzetközi Böllérversenyt, amely a Kárpát-medence számos településéről benevezett több tucat csapatával és több ezer látogatójával Kárpátalja egyik legnagyobb gasztrofesztiváljává nőtte ki magát. A nagyszabású rendezvény ugyanúgy vonzotta a külföldi és a belföldi, Ukrajna más megyéiből érkezett turistákat egyaránt. A 2022 februárjában kitört orosz–ukrán háború jelenleg nem teszi lehetővé a böllérverseny korábbi volumenű lebonyolítását, azonban a régi magyar hagyomány tovább él a tiszacsomai böllérnap keretében, melyet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) január 25-én a korábbi két alkalomhoz hasonlóan ezúttal is az Árpád Vezér Látogatóközpont területén szervezett meg.
A disznóvágás egy olyan régi magyar hagyomány, amely szoros összefüggésben áll a falusi életmóddal és a magyar paraszti kultúrával. Ez az esemény rendszerint télen, a hideg hónapokban zajlik, amikor a legideálisabb a disznóhús feldolgozása és tartósítása. A hagyomány szerint a disznóvágás nem csupán a hús előállításáról szól, hanem egy közösségi esemény is, ahol a családok és a barátok összegyűlnek, hogy együtt végezzenek el egy fontos feladatot. Az esemény gyakran ünnepséggé alakult, ahol közös étkezések, beszélgetések és akár zenés mulatságok is helyet kaptak. A disznóvágás hagyományosan a gazdasági önellátás szimbóluma, amely a falusi élet alapvető részét képezte. Napjainkban számos helyen szerveznek disznóvágási rendezvényeket – ilyen a Mezőgecsei Böllérverseny, valamint a mostani böllérnap is –, ahol az idősebb generáció megmutatja és átadja ismereteit a fiataloknak, akik megismerkedhetnek a szokásokkal és a közösségi élmények fontosságát is átélhetik.
A látogatóközponthoz tartozó pajtában már kora reggel kezdetét vette a sertések feldolgozása. A megye különböző magyarlakta szegleteiből érkezett csapatok finomabbnál finomabb hagyományos ételek elkészítéséhez láttak hozzá. Bár vidékünkön is egyre kevesebb háznál tartanak sertést, a legtöbb faluban még manapság is fontos esemény a disznótor. Az ehhez fűződő szokások átadása nemzedékről nemzedékre nagyban hozzájárul a kulturális identitás és a helyi hagyományok megőrzéséhez, s emellett a különböző tájegységek gasztronómiai szokásait is fontos megismerni, ugyanis változó az ételek elkészítési módja és fűszerezése is. A felső-Tisza-vidéki csapat például a csakis Técsőre jellemző disznótoros káposztalevest készítette el, melyet helyenként húsgombóccal tesznek jóízűvé. Az ugocsaiak a frissen töltött kolbászt vörösborral ízesítették, emellett a bográcsukban toros húst sütöttek, melyet savanyúsággal kínáltak. A beregvidékiek a májas és a véres hurka mellett orjalevest készítettek, melyhez disznósajtot, sóban érlelt császárszalonnát és csülköt is tálaltak. Az Ungvári járás ezúttal is nagy létszámú csapattal érkezett, s míg néhányan a toros káposztát készítették, addig a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának szakácsnői kolbászt és hurkát töltöttek. A sütés-főzéshez csatlakozott a beregszászi színház csapata is, melynek tagjai toros húst és káposztát, kolbászt és kocsonyát készítettek.
A rendezvény hivatalos megnyitóján Bacskai József ungvári magyar főkonzul beszédében kiemelte: a magyar kultúra az, amely megkülönböztet minket más népektől. A kárpátaljai magyar közösség gasztronómiai hagyományai, köztük a disznótoros ételek, része az egyetemes magyar kultúrának, hiszen „együvé tartozunk, egy közös kultúránk van” – fogalmazott a diplomata, hozzátéve, hogy sok országban nem tudják, mi az a disznótor, s ebből adódóan nem ismerik a disznótoros ételeket sem, azonban éppen az ilyen különlegességek teszik a magyar gasztronómiát egyedivé.
Sin József, a KMKSZ alelnöke köszöntőjében a régi disznótorok emlékét idézte fel, hangsúlyozva, hogy többek között ezeknek a hagyományoknak a megtartásával élheti túl a kárpátaljai magyar közösség a jelenlegi nehéz időket. Elmondta, hogy a disznóvágás a magyar kultúra szerves része már évszázadok óta, mely napjainkban is tovább él. A magyar gazdának a disznótartás a gazdagságot és a jólétet jelentette, a disznóvágás pedig a bőség ideje volt, igazi lakoma télen – tette hozzá.
Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács elnöke felszólalásában rámutatott: ez az alkalom a Mezőgecsei Böllérverseny „kistestvére”, hiszen most családias légkör jellemzi ezt a rendezvényt, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy jövőre már békeidőben kerül sor újra a fesztiválra, ahová majd ismét ezrek látogathatnak el.
A köszöntőket követően a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Ezt főztük ki… című különleges, főzéssel, étkezéssel, kulináris élvezetekkel kapcsolatos előadása következett, melynek láttán a nézők rájöttek arra is, hogy mi az a dolog, ami biztosan közös a híres magyar költőkben és írókban: mindannyiuk számára kulcsfontosságú volt az étel és az étkezés. Petőfi egyik kedvence a túrós csusza volt, Jókai szerette a bablevest, Mikszáth a palóclevest; kiderült számos érdekesség is, például hogy mi az a Krúdy-fröccs, hogy Móricz evés közben is írt, s a töltött káposztát postán küldték Párizsba Ady után. A beregszászi színészek legújabb produkcióját bordalok színesítették, s végül a zsíroskenyérről szóló vers zárta az előadást.
Ezután a halábori Kovács–Radvánszki család csárdást mutatott be, majd a jelenlévők asztalhoz ültek és megkóstolták az ízletes ételkülönlegességeket.
A nap végére világossá vált, hogy a disznóvágás nemcsak egy praktikus eljárás a hús előállítására, hanem egy kulturális esemény, amely mélyen gyökerezik a magyar hagyományokban.
Január 27-én a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban első ízben szervezte Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a Disznótoros napot, mely a hagyományos mezőgecsei böllérversenyhez képest egy szűkebb körű rendezvény. Tiszacsomán a KMKSZ középszintű szervezeteit képviselő öt csapat dolgozott fel egy reggel leszúrt 200 kilós sertést. A nap végén mindannyian megkóstolták a tájegységekre jellemző disznótoros ételeket
Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, az esemény főszervezője elmondta, hogy a disznótoros nap a tömegrendezvények szervezésének tilalma miatt zárt körű, a szövetség Ungvári, Beregszászi, Nagyszőlősi és Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezeteinek csapatai mellett a Szövetség vezetőit, megyei képviselőit és a Beregszászi kistérség KMKSZ-es képviselőit hívták meg a gasztrokulturális rendezvényre.
A Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetet a técsőiek csapata képviselte, akik savanyú, disznótoros káposztalevest készítettek. A recept kapcsán Révész Katalin elmondta: „Csontos húsok is főnek a levesben, megy bele a „fejelé”, savanyú káposzta, a rántás után tesszük bele a kolbászhúsból készített pici húsgombócokat. Ez a mi vidékünkön hagyományos toros étel, Visken csak annyival tér el a técsőitől, hogy ott nem rántással, habarással készül.”
A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozatának tízfős csapatában Csaptól Verbőcig sok településről voltak gazdaasszonyok. Szigeti-Séra Natália, a tagozat egyik vezetője elmondta, hogy egy hagyományos köröm- és csülökpörköltet főznek. A fűszerek: só, bors, pirospaprika és maga a friss alapanyag. Igaz, hoztak még néhány disznócsülköt magukkal otthonról is, hisz a helyben, a szervezők által felajánlott disznónak csak négy lába volt, amit kevésnek ítéltek ahhoz, hogy minden jelenlévő számára elég legyen a finom csülökpörkölt. Hozzájuk csatlakoztak a KMKSZ Csapi Nyugdíjasklubjának tagjai, akik friss barna és fehér házikenyeret sütöttek, valamint kakaóscsigát, illetve ők főzték a hidegben nagy sikernek örvendő forralt bort. Vezetőjük, Belovics Ilona elmondta, hogy a fehér kenyerüket krumplival készítették, a barna pedig lenmagos.
Az Ungvári Középszintű Szervezetet képviselte még a 12 férfiból álló nagydobronyi csapat. Nagy Ferenctől, a Nagydobronyi Kistérség polgármesterétől megtudtuk, hogy ez egy jól összeszokott csapat, minden éven szerveznek odahaza egy jótékonysági disznótort. Korábban egy tonna disznó és borjúhúst dolgoztak fel és osztottak szét a rászorulóknak. „A csapatunk négy ember híján el tudott ma jönni ide, Tiszacsomára. Mi a kolbásztöltés feladatát kaptuk, amit ősi, nagydobronyi családi recept szerint töltünk. Megtesszük, ami tőlünk telik, aztán majd sütjük és közösen elfogyasztjuk” – összegezte Nagy Ferenc. A nagydobronyiak készítettek még a kolbász mellett hagymás vért, valamint belsőségek (vese, velő, sertésnyelv és -szív) felhasználásával egy különösen ízletes, hagymás ételt. A két utóbbit is szinte mindenki megkóstolta, hisz elsőként készültek el vele.
Bák Ferenc vezette fancsikai csapat toroskáposztát készített az ugocsai faluban hagyományosnak számító módon. Egy hatalmas üstben félig felsütötték a húst, majd hosszasan párolták a savanyított káposztával. Az így készült étel végül nagyon finom lett.
Ugyancsak toros húst készített a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének népes csapata, valamint hurkát töltöttek, vérest és májast. Ezek mellett még steaket sütöttek és friss tepertőt is lehetett náluk kóstolni. Seder Ilona, a KMKSZ Borzsovai Alapszervezetének elnöke elmondta. „A csapat a borzsovai mellett halábori, csomai, csetfalvai, gecsei és guti KMKSZ-esekből állt össze, de az összhang kitűnő, olajozottan folyik a munka.”
Az eseményen jelen volt Szabó András Fehérgyarmatról, a Szabó Lovasudvar tulajdonosa, szakedző, a Kassai lovas-íjász iskola nemzetközi bírája, és párja Ecsedi Melinda, a Kürtgyarmat Hagyományőrző Íjász Egyesület elnöke, akik a honfoglalás kori magyar lovasíjászatot igyekeznek megismertetni minél több érdeklődővel. Ott volt még Margitics Ildikó, a nagyszőlősi Szelíd Lovasközpont tulajdonosa is. Az ott zajló egyeztetés remélhetőleg egy kezdet, amelyet követően Szabó András szakmai irányításával a Tiszacsomán kialakítás alatt lévő lovasközpont és a Nagyszőlősön már nagyon jól működő Szelíd Lovasközpontban is magas szinten oktathatják majd őseink lovas íjász tudományára épülő sportot a fiataloknak.
A disznótoros nap hivatalos megnyitóján Mester András mondta el, hogy bár a disznótoros nap nem pótolja a mezőgecsei böllérfesztivált, de a lehetőségekhez mérten igyekeztek szervezni egy a disznótoros hagyományainkat bemutató és továbbéltető napot. A megjelenteket köszöntötte még Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető diplomatája, valamint Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének ügyvezető elnöke, és Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. Végül Ferku Szilveszter, a Rákóczi-főiskolai Filológiai Tanszékének munkatársa szavalt az alkalomhoz illő, disznótoros verseket.
Majd minden jelenlévő megkóstolta az összes disznótoros étket. Tanúsíthatom, hogy nagyon finomak voltak a kolbászok, a hurkák, a toros húsok, a körömpörkölt és a számomra eddig ebben a formában nem ismert savanyú disznótoros káposztaleves pici húsgolyókkal. Volt a jó ételekhez jóféle bor és pálinka is, ha jól láttuk, ezúttal Tiszacsomáról senki nem ment éhesen haza.
A disznótoros nap végén Sin József a következőképpen értékelt: „Úgy gondolom a mai rendezvénnyel a céljaikat elértük, felelevenítettük, és a más tájegységekről érkezőknek bemutattuk a disznótoros hagyományainkat, ételeinket. Ugyanakkor találkozásokra és beszélgetésekre is alkalmat teremtett ez a mai nap, amire ugyancsak nagy szükség van a mostani nehéz időkben.” A szervező Mester András pedig elmondta, abba bízik, hogy jövő év januárjában már béke lesz, és újra megszervezhetik majd a mindig sok érdeklődőt vonzó böllérversenyt.
