Az ősi, maja naptár 819 napos ciklusának pontos működése azóta rejtély, hogy a kutatók a 40-es években felfedezték. A Tulane Egyetem munkatársai egy olyan trükkel próbálkoztak, amivel eddig más nem: kibővítették a naptárt.
Bár korábbi kutatások bolygókeringéssel igyekeztek egyeztetni, a négy részre osztott, színkódolt naptár nem elég hosszú, hogy kitöltse a látható bolygók keringési idejét. Húsz 819 napos periódusra bővítve azonban egy olyan minta rajzolódik ki, amiben a látható bolygók keringése a helyére kerül a nagyobb, 819-napos kalendáriumban – írták.
Ez azt jelenti, hogy a maják a bolygók együttállásai alapján a modern kor tudósait is ámulatba ejtő, 45 éves egységekké összeálló naptárt készítettek.
A kiindulópont a Merkúr majdnem 117 napos keringésével pont hétszer fér el a 819 napos alapciklusban. A Vénusz hétszer kerüli meg a Napot öt 819 napos periódus alatt. Hat 819 napos év alatt 13 keringést végez a Szaturnusz, a Jupiter pedig 19 ilyen ciklusba fér bele 39 keringés során. A naptár a Marssal válik teljessé, amely 780 napos keringési ideje alatt 21 kört tesz meg a Nap körül a hússzor 819 nap alatt.
Az együttállások az új, 20 ciklusra bővített rendszerben végre ugyanoda kerülnek. Mindezt némiképp alátámasztja, ha tudjuk, hogy a maják nem tízes, hanem húszas számrendszerben számoltak.
A több korábbi közép-amerikai civilizáció naptárain alapuló maja naptár legutóbb 2012-ben került az érdeklődés középpontjába, amikor az ősnaptár időszámításának végével többen a világvége érkezésére számítottak. Ez ugyan nem következett be, de kétségtelen, hogy az azóta eltelt évtized a korábbiaknál jóval nyomasztóbban alakult.
Aktivitása új ciklusába lépett a Nap, a kutatók szerint emiatt a következő években több napfolt és napkitörés várható. A 25. napciklus ugyanakkor „hasonlóan gyengének” mutatkozik, mint a korábbiak – közölte a göttingeni Max Planck Naprendszerkutató Intézet (MPS).
A kutatók számításai szerint a Nap 2019 decemberében ért el egy aktivitási minimumot, amely alapján az új, nagyjából 11 éven át tartó ciklus során a legerősebb aktivitású időszak 2024 novembere és 2026 márciusa között várható.
Ami a Nap felszínén történik, az hatással van a Földre is.
„Az erőteljes aktivitású szakaszokban a Napból érkező heves részecske- és sugárzáskitörések a Földön is észlelhetők lesznek” – mondta Robert Cameron, az MPS kutatója. Legrosszabb esetben a napviharok miatt technikai rendszerek, például műholdak működésében lépnek fel zavarok, sőt, ezek az űrhajósoknak is gondot okozhatnak. Az új napciklus a 25. a megbízható megfigyelések kezdete óta. A napaktivitás körülbelül 11 éves periódussal változik, amely éppen fele annak a 22 éves mágneses periodicitásnak, amelynek során a Nap mágneses pólusai felcserélődnek.
Az amerikai űrkutatás hivatal, a NASA és az amerikai nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet (NOAA) szakértőinek csoportja harminc éve foglalkozik az elkövetkező évek naptevékenységeinek megjövendölésével. Ez nem könnyű, mivel a Nap viselkedése „a megbízhatóság és a szeszélyesség egyedülálló összjátéka” – írták a göttingeni szakértők. Cameron, aki maga is a kutatócsoport tagja, elmondta, sikerként könyvelhető el, hogy az évek során egyre pontosabbak a becsléseik. 2019 tavaszán októberre vagy novemberre jósolták az aktivitási minimum elérését.
A few moments of the second short episode of Strombolian activity culminating in lava fountaining at #Etna's Southeast Crater during the night of 13-14 December 2020. pic.twitter.com/XjVNdvIjJT
A few moments of the second short episode of Strombolian activity culminating in lava fountaining at #Etna's Southeast Crater during the night of 13-14 December 2020. pic.twitter.com/XjVNdvIjJT
A Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatói arra lettek figyelmesek, hogy tőlünk 500 millió fényévre van valami, ami szabályos ritmusban, óramű pontossággal küld ismétlődő rádiójeleket.
„Az úgynevezett gyors rádiókitörések (FRB, kozmikus rádióhullámok rövid ideig tartó, nagyon erős löketei) négy napon át tartanak, majd 12 napra elhallgatnak.”
Az 500 napos megfigyelés során a FRB 180916.J0158+65 jelű kitörések mindvégig tűpontosan ismétlődtek, a kutatók szerint ez az első olyan FRB, ami ciklikus mintázatot mutat.
A szakemberek egyelőre csak találgatnak, hogy mi idézheti elő a folyamatot, vagyis mi lehet az adó, feltevéseik szerint lehet akár egy neutroncsillag, vagy két egymás körül köröző csillag is.