Száz évvel ezelőtt született Gulácsy Lajos, a Kárpátaljai Református Egyház egykori püspöke, akit a szovjet hatóságok vallásos tevékenysége miatt 1949-ben 10 év börtönre ítéltek. Kényszermunkára Kazahsztánba hurcolták, de nem tudták megtörni. Hazatérése után is élete egyik legfőbb célja az volt, hogy lelkész lehessen. Ez 1979-ben valósult meg. Ettől kezdve élete utolsó napjáig végezte a szolgálatot Kárpátalja különböző településein, köztük Munkácson. A gyülekezet hálaadó istentisztelettel emlékezett a mindenki által szeretett és tisztelt lelkipásztorra. Az alkalmon Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke lekciójában kiemelte: Gulácsy Lajos Istentől erős hitet kapott ajándékba, amelyet egész élete során megtartott, még a legnehezebb körülmények között is. Az emlékezés a hit alapja, a tanulás lehetősége, meghatározza jelenünket és jövőnket, emelte ki igehirdetésében a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke. Zán Fábián Sándor úgy fogalmazott: az Úr az emlékezés csodálatos ajándékát adta nekünk, hogy elsősorban róla ne feledkezzünk el. Hozzátette: Gulácsy Lajosra emlékezve azt látjuk, hogy egyszerű gyerekként született, mégis a hit példaképévé vált Kárpátalján. Gulácsy Lajos püspök úr egész életét a szolgálatnak szentelte és ezt élte meg, ezt várta el másoktól is, mert ebben volt az öröme- mondta el egykori lelkészéről, majd későbbi kollégájáról Tóth László, a beregi egyházmegye esperese. Jelenleg, a munkácsi református gyülekezet lelkipásztora Gulácsy Lajos unokája, Gulácsy Dániel, aki a nagypapájához kötődő emlékeket idézte fel. Majd bemutatta azt a kiállítást, amelyet nagyapja hagyatékából készítettek, azokból az emlékekből, amiket a család megőrzött. A munkácsi református gyülekezet, egész Kárpátalja magyarsága tisztelte és szerette Gulácsy Lajost. Ezt jelzi, hogy emlékparkot hoztak létre tiszteletére a munkácsi református templom udvarában.
