Augusztus 12-én tartják az elefántok világnapját. E jeles nap alkalmából a National Geographic cikkében rávilágit, hogy milyen drasztikus módon csökkent az elmúlt évtizedekben e gyönyörű teremtményeknek a száma, mi okolható ezért, és mi mit tehetünk ellene.
Intelligensek, kiváló memóriájuk van, családcentrikusak, széles skálán mozognak érzelmeik, összetett, egymást segítő társadalmat alkotnak, meggyászolják elpusztult társaikat – agyarukért viszont évente elefántok sokaságát gyilkolják le az orvvadászok.
Az elefántok világnapját Patricia Sims kanadai filmes, valamint a thaiföldi Elefánt Visszatelepítési Alapítvány közös szervezésében alapították, a thai királyné támogatásával, és 2012-től ünneplik.
Az elefántok világnapja arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy támogassák az illegális elefántcsont kereskedelem, az orvvadászat és a csempészet ellen küzdő szervezeteket, s azokat, amelyek a vadon élő elefántok élőhelyét igyekszik védeni. Támogassák azokat, akik a háziállatként tartott elefántok számára menhelyeket, szabad életet biztosítanak. E célokért készült a Visszatérés az erdőbe című film is, amelyben a korábban rabságban, embert szolgálva élő thai elefántok életének és visszavadításának történetét mutatják be.
Ma Kínában a legnagyobb az elefántcsont iránti igény, sokszor még az aranyét is meghaladja az ára, ez pedig minden korábbinál nagyobb veszélyt jelent az elefántokra. Mindeközben az elképesztő szegénység az elefántok közelében élő emberek körében szinte egyenes utat jelent ahhoz, hogy valaki megragadja az orvvadászat vagy az illegális kereskedelem lehetőségét. Azzal hogy Kína egyre gazdagabbá válik, nem okoz problémát, hogy emelkednek az elefántcsont árak, s így az elefántcsont-csempészet a világ egyik legjövedelmezőbb üzletévé vált.
Míg 100 éve még mintegy 12 millió vadon élő elefánt volt, mára alig 400 ezer maradt, s évente 20 ezret mészárolnak le az orvvadászok. Hatalmas mértékben csökkent az élőhelyük, csupán 1979-től fogva Ázsiában 15 százalékra, Afrikában a felére zuhant. A csökkenő élőhely azzal is együtt jár, hogy nő az ember-vadállat konfliktusok száma, ezekből az esetekből pedig szintén az állatok szoktak vesztesként kikerülni. Emellett az ázsiai elefánt számára a turizmus iparága is problémákat hordoz, hisz ezeket a méltóságteljes állatokat gyakran kényszerítik természetellenes viselkedésre, hogy a turistáknak megfeleljenek.
Ázsiai elefánt (Elephas maximus indicus) a kisebb termetű faj, „csupán” 5 tonnát nyom, 2-3,5 méteres marmagasságú. Természetes élőhelyét az erdők jelentik, ahol növényi hajtásokat, fakérget, ágakat eszik. Rendkívül társas lény, 6-7 rokon nőstényből álló csapatban él, amelyet a rangidős nőstény vezet. Az afrikai elefánt (Loxodonta africana) 6 tonnás és 3,5 méter marmagasságú, ázsiai rokonánál nagyobb. Elsődlegesen a szavannák lakója, hasonló társadalmat alkot, mint az ázsiai, ám néha nagyobb csordákba is összeáll. Agyarai élethosszig nőnek, s kissé kifelé görbülnek. A legkisebb termetű, létszámú, legkevésbé ismert és leginkább veszélyeztetett az erdei elefánt (Loxodonta cyclotis), amely Nyugat-Afrika erdőségeiben él. Rejtett életmódja miatt alig tudunk valamit róluk, a létszámukat is csupán az ürülék számlálásával lehet megbecsülni. E faj agyarai szinte teljesen egyenesen előrefelé nőnek.
Miként segíthetjük az elefántok védelmét?
Természetesen a legelső az, hogy soha semmilyen elefántból, elefántcsontból készült terméket ne vásároljunk (se antik holmit, se olyan zongorát, amelyhez elefántcsontot használtak), ne támogassuk ezeknek az állatoknak a pusztítását. Bár az elmúlt években egyre csökken azoknak a turisztikai cégeknek a száma, amelyek még egyáltalán eljuttatják a turistákat az elefántokat kihasználókhoz, de igen fontos, hogy maguk a turisták is megértsék: ami nekik cukiságnak tűnik, az az állatnak kínszenvedés. Ha délkelet-ázsiai útra megyünk, egészen egyszerűen hagyjuk ki az elefántokkal kapcsolatos látványosságokat, programokat, elefántutazást, az erre szánt pénzt inkább elefántmenhelyek támogatására használjuk fel.
Az elefántok, Elefántcsontpart emblematikus állatai kihalófélben vannak a nyugat-afrikai országban.
A helyi vízügyi és erdészeti minisztérium szerdai közlése szerint három évtized alatt kevesebb mint felére, 1100-ról 500 körülire csökkent az Elefántcsontparton élő elefántok száma az erdőirtások és a vadorzás együttes hatására.
Az 1960-as években még 100 ezer ormányos élt az országban, bár akkor még 16 millió hektárnyi erdőség borította az ország területét – emlékeztetett a tárca vezetője, Martial Kouamé Mé.
A miniszter szerint a kakaótermesztés miatt fél évszázad alatt 2 millió hektárra csökkent az erdők területe Elefántcsontparton, emiatt veszélybe kerültek az elefántok utolsó menedékhelyei is. Elefántcsontpartról származik a világ kakaótermelésének 40 százaléka.
Csökkentette az ormányosok természetes élőhelyét az ember viharos gyorsaságú terjeszkedése, az urbanizáció is – mondta Martial Kouamé Mé.
Az elefántcsontparti hatóságok 2016-ban akciót indítottak az erdőirtások által különösen veszélyeztetett fajnak, a törpeelefántoknak otthon adó Peko-hegyi Nemzeti Park védelmére. Élőhelyüket itt is a kakaóültetvények terjeszkedése fenyegeti. A vízügyi és erdészeti miniszter szerint hazájában 208 állatfajt fenyegeti a kihalás.
The level of the hydropower storage in Portugal is incredibly low. The grid operator says this is the worst #drought in 100 years, the Portugues metservice says that 2022 is the driest year since 1931. pic.twitter.com/tIoN67yLUh
The same process is currently happening in nearly dried Aral Lake where winds eroded the lake basin and deposited ten million tons of salty dust on nearby habitats#SaveUrmiaLakepic.twitter.com/NqN3NiPr6R
The same process is currently happening in nearly dried Aral Lake where winds eroded the lake basin and deposited ten million tons of salty dust on nearby habitats#SaveUrmiaLakepic.twitter.com/NqN3NiPr6R
A Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) vörös listáján a kihalástól fenyegetett kategóriába került az erdei elefánt (Loxodonta cyclotis) a vadorzás és az élőhelyek elvesztése miatt.
Ez a legveszélyeztetettebb kategória a három veszélyeztetettségi fokozat közül. A kissé gyakoribb afrikai elefánt (Loxodonta africana) a második kategóriába, a súlyosan veszélyeztetett állatok közé került.
Eddig a két fajt együtt kezelték a listán és a harmadik, a veszélyeztetett kategóriába tartoztak. Az erdei elefántok száma azonban 31 év alatt 86 százalékkal csökkent, az afrikai elefántoké pedig 50 év alatt 60 százalékkal – közölte csütörtökön az IUCN. A vadorzás mértéke 2008 óta jelentősen megnövekedett, 2016-ban a szervezet a két faj egyedszámát 415 ezerre becsülte.
„Az elefántok Afrikában kulcsszerepet játszanak az ökoszisztémában. Sürgősen véget kell vetnünk a vadorzásnak és biztosítanunk kell, hogy elegendő élettér kerüljön védelem alá” – mondta Bruno Oberle, az IUCN vezérigazgatója.
A szakértő szerint léteznek már sikeres példák, amelyeket széles körben kellene alkalmazni. Az IUCN Gabont és Kongót nevezte meg, ahol a vadelefántok számát sikerült stabilizálni. A Zambézi folyónál lévő Kavango-Zambézi természetvédelmi területen Angola, Botswana, Namíbia, Zambia és Zimbabwe között növekedett az erdei elefántok száma.
Az elefántcsonttal való kereskedelem virágzik. A veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó ENSZ-egyezmény (CITES) aláíróinak megbízására a Traffic szervezet által gyűjtött adatok szerint 2019-ben 42,5 tonna elefántcsont lefoglalását jelentették, 30 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor azok az országok, ahol öt éven keresztül a lefoglalások 35 százaléka történt, az elmúlt három évben nem szolgáltattak adatokat.
„Az elefántcsont-kereskedelem globális bűnszervezetek kezében van. A tettesek nagy része még mindig megússza büntetés nélkül” – mondta Daniela Freyer, a Pro Wildlife állatvédő szervezet munkatársa.
A becslések szerint évente mintegy 30 ezer elefánt esik vadorzás áldozatául. „A csempészett elefántcsontnak csupán 10 százalékát fedezik fel” – emelte ki Freyer. A koronavírus-járványnak súlyos hatása van az állat- és természetvédelemre is. Az afrikai védett területek több mint felében csökkenteni kellett a vadorzók elleni intézkedéseket, vagy teljesen fel kellett függeszteni azokat. Az érintett országokban ugyanis csökkent a területek anyagi támogatása a gazdaság összeomlása és a turisták elmaradása miatt.
Afrika déli részén a vadorzás mellett az élőhelyek elvesztése is fenyegeti az elefántokat. Az IUCN minden évben többször frissíti az 1964 óta vezetett vörös listát. Több mint 134 ezer állat- és növényfaj szerepel rajta, közülük csaknem 37 500 fajt a kihalás fenyegeti.
Az elefántok számának fogyatkozásáról tanúskodik egy 487 éve elsüllyedt hajó rakománya. A Current Biology című tudományos lapban megjelent tanulmány szerzői az 1533-ban a mai Namíbia vizein elsüllyedt kereskedőhajó, az Indiába tartó Bom Jesus és rakománya maradványait vizsgálták meg. A roncsot véletlenül találták meg egy part menti, tenger alatti gyémántbányában, „ez a legrégebbi feltárt hajóroncs Afrika déli partjainál.”
A elefántcsont csak egy része volt a hatalmas, értékes rakománynak, amelyben rézöntvényeket, arany és ezüst pénzérméket, valamint személyes holmikat és navigációs eszközöket is találtak a régészek. A hideg tengervíz olyan jó állapotban őrizte meg a tárgyakat, hogy a namíbiai, amerikai és brit kutatókból álló kutatócsoport DNS-elemzéssel még azt is meg tudta állapítani, hány csordából származtak a rakományban lévő tülkök. A genomokból kiderült, hogy „ennek az egyetlen kereskedőhajónak az elefántcsont-rakománya tizenhét különböző elefántcsordából származott. Afrikának azon a területén, ahol az akkori állatok éltek, a mai genetikai adatok alapján már csak négy csorda található meg közülük.”
„Megrázó a veszteség. A következő dolgunk az lesz, hogy megállapítsuk, milyen hatása volt az óriási mértékű elefántcsont-kereskedelemnek a faj pusztulására” – mondta Ashley Coutu, az Oxfordi Egyetem régésze. Az elefánt tülke alapján az állat életét is meg lehet ismerni: minden, amit evett, otthagyja a lenyomatát a tülök vegyi összetételében. Ennek alapján vegyes erdei környezetben éltek az elefántok, amelyektől a hajón szállított tülkök származtak.
A kutatók azt remélik, részletes elemzésük segíteni fogja a mai orvvadászok elleni küzdelmet. Ha ugyanis a ma elkobzott tülkök elemzése megmutatja, hol ejtették el az állatokat, akkor azokon a helyeken célzott intézkedéseket lehet hozni a bűnözők ellen.
A vízben lévő cianobaktériumokból származó méreganyagok végeztek több mint 300 elefánttal idén Botswanában – jelentették be a hatóságok hétfőn, amikor beszámoltak a hónapok óta tartó nyomozás eredményéről.
A cianobaktériumok mikroszkopikus méretű organizmusok, megtalálhatóak általában a vízben és esetenként a talajban is. Nem mindegyik termel méreganyagot, de a kutatók szerint a globális felmelegedés hatására egyre gyakrabban fordulnak elő a toxikus baktériumok. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) adatai szerint Dél-Afrika hőmérséklete kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint a globális átlag.
Cyril Taolo, a vadvédelemért és nemzeti parkokért felelős minisztérium helyettes vezetője elmondta, az elpusztult állatok száma 330-ra emelkedett. – A legutóbbi tesztek cianobakteriális idegmérgeket azonosítottak az egyedek halálának okaként. Ezek a baktériumok a vízben találhatók meg – mondta Mmadi Reuben, a minisztérium főállatorvosa.
Speciális elemzést végeztek tetemekből, vérből, talajból, időszakos vizekből vett mintákon, ezekben cianobaktériumokat azonosítottak. Reuben elmondta, hogy az Okavango deltájában élő cianobaktériumok halálos toxinokat tudnak termelni, az elhullott állatokon pedig az idegrendszerük összeomlásának jelei mutatkoztak. Ugyanakkor rengeteg kérdés vár még megválaszolásra, például hogy miért csak az elefántok pusztultak el és miért csak azon a területen? „Számos elméletünk van, melyeket még vizsgálunk” – tette hozzá.
Reuben szerint elképzelhető, hogy más állatok is ittak a baktériumokat rejtő vizekből, mégsem volt rájuk hatással, mivel az elefántok ormányukat használják vízivásra, így lehetséges, hogy ők a felszín alatti mélyebb rétegekből ittak, ahol a baktériumok élnek. A cianobaktériumok elszaporodása káros lehet az emberekre és az állatokra is. A tudósokat aggasztja ennek lehetősége, mivel a klímaváltozás a vizek hőmérsékletének emelkedésével jár, ami számos baktérium számára kedvezőbb feltételeket jelent. Azt is észrevettük, hogy amikor június környékén elkezdtek kiszáradni a kisebb vízfelületek, az elefántok halálozási aránya is visszaesett. Tudjuk, hogy hamarosan itt van az esős évszak, ezért több intézkedésen is dolgozunk, melyek biztosíthatják, hogy ne legyen több elefántpusztulás a területen – mondta Reuben.
Afrika teljes elefántpopulációjának mérete csökken az orvvadászat miatt, Botswanában azonban, ahol a kontinens elefántjainak csaknem egyharmada él, növekedett az ormányosok száma, jelenleg mintegy 130 ezerre tehető az állomány.
Mérgező növények okozta baktériumfertőzés miatt pusztulhatott el az a 11 fiatal elefánt, amelyet a múlt héten találtak holtan Zimbabwéban a Hwange Nemzeti Park és a Viktória-vízesés közötti Pandamasue erdőben – közölte kedden a Zimparks, a zimbabwei nemzeti park- és vadvédelmi hatóság.
Az illetékesek eleinte attól tartottak, hogy vadorzók mérgezték meg ciánnal vagy lépfenével az állatokat, ám az elefánttetemeket az agyarakkal együtt találták meg a legjelentősebb zimbabwei nemzeti park közelében, márpedig az orvvadászok magukkal vitték volna az értékes zsákmányt, így a bűncselekmény lehetőségét kizárták a hatóságok.
A száraz évszakban, mint amilyen a mostani is, szűkösen áll rendelkezésre élelem a túlnépesedett elefántpopuláció számára, ezért a fiatal állatok, amelyek nem érik el a fák lombkoronáját, hajlamosak megenni bármit, amit találnak, köztük esetlegesen mérgező növényeket is – mondta Tinashe Farawo, a Zimparks szóvivője.
Columbus Chaitezvi, a Zimparks főállatorvosa szerint az előzetes laboratóriumi eredmények arra utalnak, hogy az elefántok élelem keresése közben kaptak el valamilyen halálos baktériumfertőzést, de még nem tudják, hogy milyen baktérium fertőzhette meg őket.
Júniusban a szomszédos Botswanában, az Okavango-folyó deltájában is holtan találtak csaknem 300 elefántot, azok sokáig tisztázatlan halálát végül természetes toxinoknak tulajdonították. Egyelőre vizsgálják, hogy lehet-e összefüggés a két országban észlelt tömeges elefántpusztulás között.
Botswanában él a legtöbb afrikai elefánt, mintegy 156 ezer, a második legnagyobb – 85 ezresre becsült – populációval Zimbabwe rendelkezik. Szakemberek szerint Zimbabwe valójában csak 45–50 ezer elefántnak tudna életteret biztosítani. Az országban tavaly legalább 200 ormányos halt éhen vagy szomjan.
