2025. május 31-én különleges ünnepség töltötte meg a Kaszonyi Arany János Líceum udvarát – felcsendült a 2024–2025-ös tanév utolsó csengője. Ez a pillanat egyszerre örömteli és megható: egy újabb tanévet hagytak hátra a diákok, előttük pedig új távlatok, kihívások és álmok állnak.
Idén Kárpátalján 10 456 tizenegyedikes és 15 896 kilencedikes diák fejezte be iskolai tanulmányait. Valakire a várva várt nyári szünidő vár, míg a végzősökre egy felelősségteljes időszak következik: a nemzeti multiteszt (НМТ) letétele és a felvételi a felsőoktatási intézményekbe.
A Kaszonyi Líceumban családias légkörben zajlott az ünnepség: összegyűltek a diákok, szülők, tanárok, vendégek és a végzősök. Az ünnepi rendezvény az ukrán és magyar himnuszok eléneklésével kezdődött. A résztvevők ezt követően egyperces néma csenddel tisztelegtek a háborúban elesettek emléke előtt.
Megható beszédet mondott a líceum igazgatónője, Jánosi Angéla. Szavai egyszerre foglalták össze a mögöttük hagyott éveket, és szolgáltak útravalóul a jövő nemzedéke számára:
Mi, diákok, szülők, tanárok itt állunk két világ határán: mögöttünk az iskolás évek, előttünk a felnőtt élet. Nemcsak tanultunk, hanem élni tanultunk. Megtanultatok erősnek, kitartónak lenni, méltósággal helytállni még a legnehezebb napokon is. Ez a ti nyelvetek, a ti kultúrátok, a ti identitásotok.
Az igazgatónő köszönetet mondott a szülőknek a bizalomért, a pedagógusoknak az önzetlen munkáért, a végzősöknek pedig a szorgalomért, példás magatartásért és elért eredményeikért. Beszédében különleges helyet kaptak az iskola névadójának, Arany Jánosnak gondolatai: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben.”
Az ünnepség keretében elismerő okleveleket kaptak azok a tanulók, akik megyei és országos tanulmányi versenyeken értek el kiváló eredményeket. Ez nemcsak az ő személyes büszkeségük, hanem az egész líceumé is, amely ismét bizonyította az oktatás magas színvonalát.
Az igazgatónő elismeréseket adott át azoknak a pedagógusoknak is, akik az elmúlt évben lelkiismeretesen dolgoztak, és inspirálták, támogatták a diákokat a változásokkal és kihívásokkal teli időszakban.
Különösen megható pillanat volt a végzősök osztályfőnöke, Varga Judit beszéde. Meleg szavakkal idézte fel a közösen megtett utat, és hangsúlyozta annak jelentőségét:
Most eljött az a pillanat az életetekben, amikor mérleget vonhattok – mit gyűjtöttetek eddig össze, és min kell még dolgoznotok a jövőben, hogy a lehető legjobban felkészüljetek a következő fontos szakaszra.
A tizedikes diákok szintén szeretettel teli szavakkal köszöntötték a végzősöket, majd átadták számukra a végzős tarisznyákat.
Az ünnepség záróakkordjaként a végzősök búcsúmenete következett: utoljára végigsétáltak az iskola folyosóin, majd a falu utcáin. Minden lépés egy emlék, minden pillantás egy köszönet.
Ez a nap nemcsak a végzősök, hanem az egész közösség szívében megmarad. Mert az utolsó csengő nem pusztán egy befejezés. Ez egy kezdet. Egy új életszakasz kezdete, ahol minden tanuló tudással, tapasztalattal és értékekkel felvértezve indul el az útján.
Legyen a végzősök útja sikeres! Mindig emlékezzenek arra, hogy az iskola nem csupán falakból áll. Ez egy otthon, ahol mindig várnak rájuk.
„Ezen a napon egy korszak lezárul számotokra. Kikerültök a líceum biztonságot nyújtó falai közül. Tudnotok kell, nem véletlen az, hogy titeket Isten ebbe az iskolába vezérelt, és nem véletlen az sem, hogy a líceum után ki melyik egyetemre fog elkerülni. Hiszen Isten mindig gondot visel rólunk és azt teszi, ami számunkra a legjobb. Ezzel a tudattal ballagjatok el és ezt mindig tartsátok szem előtt” – ezzel a szívhez szóló gondolatsorral vette kezdetét a Nagyberegi Református Líceum ballagási ünnepsége. Az intézmény 30. kibocsátásának ballagására május 31-én került sor a község református templomában.
Az ünnepség elején Tóth László esperes, a líceum lelkész-igazgatója Isten igéjét hirdette az ünneplő diákok, a szülők, a családtagok és a vendégek között a Zsoltárok könyve 25. részének 4. verséből vett igeszakasszal: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!”
Fotó: facebook.com/reformatusliceum.nagyberegi
„Ezek a szép és irodalmi szempontból is rendezett sorok nagyon mély üzenetet hordoznak, mert az ihletet a legtisztább, legtökéletesebb, legnagyobb személy adja, akihez a zsoltár írójának az élete köthető volt. Isten volt az, akire nézve Dávid leírja ezeket a sorokat. Itt ma nem az a kérdés, hogy mit gondolt a költő vagy az író, hanem az, hogy mit üzen ezeken a szavakon keresztül Isten” – mutatott rá Tóth László lelkész-igazgató, majd a végzősökhöz szólva hangsúlyozta: „Ha Isten útjain járna az emberiség, akkor ezek az utak egymáshoz is közelebb vezetnék az embereket, de az a temérdek nyomorúság és bűn, egymás elleni vétek, háborúskodás, ellentétek, egyet nem értés, a megegyezésre, megbékélésre való képtelenség azt mutatja, hogy mindenki a saját útját járja és azt tartja helyesnek. Van olyan köztetek, aki már ezt átélte és nap mint nap Isten utat mutat neki, tanítja és vezeti az ösvényen, amin járnia kell, de van köztetek még olyan, aki a saját útját járja. Mi itt igyekeztünk az Úr útja felé vezetni benneteket, osztályfőnökötök, tanáraitok, nevelőitek és jómagam is ezért dolgoztunk, imádkoztunk értetek, s ha kellett, akkor szigorral, ha kellett, akkor megbocsájtással, de mindent azért tettünk, hogy az Úr útját megismerhessétek és a Szentlélek által újjászült élettel az Úr útjain járva ballagjatok tovább a líceum falai közül. Adja meg ezt nektek a kegyelmes és igaz Isten, hogy megismerjétek Fiát, az Úr Jézus Krisztust úgy, hogy nem haboztok feladni minden addigi utat azért, hogy Ővele járhassatok!”
Fotó: facebook.com/reformatusliceum.nagyberegi
Balogh György beregszászi magyar konzul köszöntőjében Zrínyi Ilona 1692-ben az akkor 12 éves fiának, Rákóczi Ferencnek – akit a munkácsi vár ostroma után soha többé nem láthatott – írt levelét olvasta fel, majd leszögezte: azoknál a gondolatoknál, amit a fejedelemasszony leírt, semmi más nem nyújthat tartalmasabb útravalót azon fiatalok számára, akik a ballagást követően életüknek új szakaszába lépnek. „Minden táj, régió kap a történelem során legalább egy olyan vezetőt, fejedelmet, uralkodót, akinek szellemisége meghatározó lesz a táj minden későbbi korában élő közösség számára. Ennek a tájnak, Kárpátaljának van egy fejedelemasszonya. Aki ide köthető. Ám tudjuk, hogy az olyan világító, útmutató személyiségek esetében, mint amilyen Zrínyi Ilona volt, nemcsak a fejedelemasszony köthető Kárpátaljához, hanem ennek a tájnak mindenkori népe is élő kötelékkel kötődik hozzá. Önöket is köti és kötelezi a példa, és önöknek is szól az anyai szív intelme és áldása. Köszönjék meg, és az önök nevében én is köszönöm tanáraiknak és szüleiknek, hogy elkísérték, oktatták, tanították és Zrínyi Ilona intelmeinek szellemében nevelték önöket a lehető legnehezebb körülmények között is. Ezt, kérem, soha ne feledjék. Így éljenek, így tanuljanak, dolgozzanak, és ezt adják át majd saját családjuknak is” – fogalmazott a diplomata.
Fotó: facebook.com/reformatusliceum.nagyberegi
Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) Diakóniai Osztálya vezetőjének üdvözlő levelét Tóth László lelkész-igazgató tolmácsolta a jelenlévők felé. Nagy Béla levelében arra kérte a ballagókat, hogy tekintsenek vissza az iskolában töltött időkre, őrizzék meg egymást szívükben, csakis alázatos szívvel, Istenbe vetett igaz hittel induljanak el az úton, soha ne engedjék el Isten kezét, és vezesse őket Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levele 16. részéből a 13–14. versek szavai: „Vigyázzatok, tartsatok ki állhatatosan a hitben, viselkedjetek bátran, legyetek erősek. Minden dolgotokat intézzétek szeretettel”.
A felnőtté válás nem egyik napról a másikra történik, de ez a nap – a ballagás napja – fontos állomás benne – emlékeztette a diákokat ünnepi beszédében Fodor Gyula, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tudományos és minőségbiztosításért felelős rektorhelyettese. „A világ, amely rátok vár, néha bonyolult és kiszámíthatatlan. De ne feledjétek: minden tudás, minden tapasztalat, amit itt szereztetek, erőt és biztonságot ad majd. És talán még ennél is fontosabb az emberség, az együttérzés, a tisztelet, amit tanáraitoktól, osztálytársaitoktól kaptatok – ezek azok, amelyek a valódi útravalót jelentik számotokra. Kívánom nektek, hogy merjetek álmodni, de ne féljetek cselekedni. Legyetek bátrak, de alázatosak is. Keressétek az utatokat, de soha ne felejtsétek el, honnan indultatok” – tűzte a végzősök szívére Fodor Gyula, kiemelve: az iskola búcsút int, de az itt szerzett emlékek, a tanítások és az élmények örökké bennük élnek.
Danku Gábor, a KRE főgondnoka hálát adott Istennek a tanárokért, a szülőkért és mindazokért, akik itthon maradtak és tovább végzik munkájukat szülőföldjükön. „Füttyentek nekik, és összegyűjtöm őket, mert megszabadítom őket, és megsokasodnak, mint régen. Bár szétszórtam őket a népek közé, messze földön is emlegetnek engem, életben maradnak, és visszatérnek fiaikkal együtt.” (Zakariás 10, 8–9) – idézte a Bibliából a jelenlegi rendkívül nehéz időszakra reflektálva Danku Gábor egy szebb, békés és biztonságos jövő beköszöntekor a most otthonaiktól távol tartózkodók hazatérésének reményét táplálva.
„Kívánom Istentől és imádkozom azért, hogy egyengesse az utatokat, amelyet hiszem, hogy Ő megírt az Ő örök könyvében, s az a ti javatokra van megírva” – szólt a ballagókhoz Pándy-Szekeres Anna, a KRE iskolaügyi tanácsosa, így folytatva: „Keressétek az Urat akárhová kerültök, a Biblia legyen napi olvasmányotok, az imádság ne maradjon el a szátokról és a szívetekből, Isten vezessen az utatokon, s mindig érezzétek és tudjátok, hogy Nagybereg és Kárpátalja visszavár!”
Fotó: facebook.com/reformatusliceum.nagyberegi
A lélekemelő köszöntőket követően a 10. osztály búcsúzott el ballagó diáktársaiktól, majd a nap főszereplői sorakoztak fel egymás mellé, s a Nagyberegi Református Líceum diákjaiként az útravaló tarisznya, a reményt jelző zöld szalag és az érettséget szimbolizáló piros szalag birtokában utoljára hallgatták meg osztályuk névsorát és a szívükre helyezett igét.
Fotó: facebook.com/reformatusliceum.nagyberegi
Ezután a staféta átadására került sor, melyet a végzősök nevében Martin Petra és Neubauer Ferenc Konrád adott át a tizedikes Molnár Szintiának és Cibla Tibornak. Ezzel a jelképes cselekedettel a ballagók szimbolikusan üzennek az őket követő tanulóknak, hogy ezentúl komoly feladatok, új kihívások és sorsfordító döntések meghozatala vár majd rájuk a felnőtté válás kapuját átlépve, s a következő tanévben nekik kell példaképpé válniuk a diákság szemében.
A ballagó diákok ezután verses-zenés-énekes búcsúműsor keretében tettek bizonyságot Istenbe vetett hitükről, őszinte gondolatokkal fogalmazták meg mit jelent számukra a remény, a szeretet, a szerető és gondviselő család, szüleik, tanáraik gondoskodó munkája, a barátság, az iskola, a haza és az otthon. Elköszöntek iskolájuktól, megköszönték szeretteik és tanáraik támogatását, törődését és mindazt, amit az elmúlt évek során az intézményben kaptak.
Ünnepi beszédében Ionika-Antal Viktória, a Nagyberegi Református Líceum oktatási igazgatója „kivételes helyzetként” írta le, amikor valaki Isten áldásával megy el valahonnan – s ez igaz az intézmény mindenkori végzőseire is. Az igazgatónő felhívta a figyelmet arra, hogy mindig meg kell élni a jelent, s ott kell hálásnak lenni abban a pillanatban, amit Isten ad, majd útravalóul a következő igét helyezte a diákok lelkére: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41, 10)
Szívhez szóló és személyes hangvételű beszéddel búcsúzott osztályától Tar Tímea, aki felelevenítette a közös élményeket és az együtt megélt pillanatokat, s megköszönte a bizalmat, a szeretetet. „Soha ne felejtsétek el, hogy értékesek vagytok, az Úr csodálatos alkotásai – így tekintsetek magatokra és ehhez méltóan éljetek” – mondta az osztályfőnök.
A szülők nevében Csok Márta mondott köszönetet a tanároknak, a nevelőknek, a kollégium minden dolgozójának, akik éveken át kísérték gyermekeiket az úton. Kiemelte a líceum adta lehetőségeket is, hiszen az iskola falai között nemcsak tanórák zajlottak, hanem valódi életformáló találkozások, mély beszélgetések, lelkileg gazdagító alkalmak, melyek maradandó nyomot hagynak az itt tanulókban.
Fotó: facebook.com/reformatusliceum.nagyberegi
A ballagási ünnepség végén Tóth László lelkész-igazgató Gulácsy Lajos Ösztöndíjat adott át Irzsik Vanessza, Csok Petra Zsófia, Martin Petra és Neubauer Ferenc Konrád részére. A Gulácsy Lajos Ösztöndíjat a felvidéki Kárpátalja Nincs Egyedül program keretében hívták életre a líceum egykori diákja György András lelkipásztor közbenjárására, aki szívügyének tartja az intézmény tanulóinak segítését és a tehetséggondozást. A Pozsonyi Református Egyházmegye által támogatott ösztöndíjprogram elsősorban felvidéki magyar gyülekezeti tagok adományaiból tevődik össze és kizárólag a Nagyberegi Református Líceumban működik. A program célja, hogy a legjobb tanulmányi eredményt elért 4 végzős tanuló számára a felvételire való felkészüléshez az adott tanuló által választott tantárgyból többletórát, rendszeres egyéni konzultációt biztosítson, valamint hozzájáruljon a felvételi jelentkezés és a felsőoktatási tanulmányok induló költségeihez.
„Megszólalt az utolsó csengő a Beregszászi kistérség oktatási intézményeiben!
Ez nap különösen fontos a 288 végzősünk és a 431 kilencedikes diákunk számára – hiszen ők most egy új életszakasz kapujában állnak, ahol meghatározó döntések várnak rájuk.
Kedves diákok! Büszkék vagyunk rátok, és hisszük, hogy minden, amit elképzeltetek, sikerülni fog! A legfontosabb, hogy ne felejtsetek el álmodni, ne féljetek hibázni, és mindig legyen egy B-terv a zsebetekben.
Bármi is lesz belőletek — orvos, szakács, informatikus vagy akár… polgármester — ne feledjétek: az életben az a legfontosabb, hogy emberek maradjatok.
Külön szót érdemelnek kilencedikes diákjaink is, akik szintén egy fontos életszakaszt zárnak le. Előttetek áll a döntés: maradtok-e szeretett iskolátokban, vagy új fejezetet kezdtek egy másik oktatási intézményben.
Hatalmas köszönet illeti pedagógusainkat. Önök nemcsak tanítanak, hanem nevelnek, inspirálnak, és szívüket-lelküket beleadják abba, amit nap mint nap a gyerekekért tesznek. Önök nemcsak iskoláink, hanem egész közösségünk biztos támaszai.
Őszinte köszönet jár a szülőknek is – a szeretetért, a gondoskodásért és a türelemért, valamint azért, hogy minden nap gyermekeik mellett állnak, és támogatják őket minden lépésükben.
Minden más diák számára a mai utolsó csengő egy újabb tanév lezárását jelenti. Ma 4526 diák tett egy újabb lépést a tudás útján – érettebbé, magabiztosabbá és kitartóbbá váltak.
Előttetek a szünidő, a pihenés, a kalandok, számos új élmény vár rátok.
Legyen hát a nyár meleg, napsütéses és gondtalan! Mindenkinek — kicsiknek és nagyoknak egyaránt — békét, nyugalmat, jó egészséget kívánok, tekintsetek hittel és reménnyel a jobb jövő felé!” – olvashatjuk a bejegyzésben.
22 művész alkotásait bemutató, nagyszabású festészeti és grafikai kiállítással, valamint bormustrával zárta a 2024. évi programjainak sorát a Munkácsy Mihály Magyar Ház december 30-án. Tavaly több mint ötven rendezvénynek adtak otthont, és ezzel jó úton haladnak kitűzött céljuk felé: a Latorca-parti város és a környékbeli, magyarok által lakott települések szellemi-kulturális központjává kívánnak válni – hangzott el az intézmény zárórendezvényén.
Az elmúlt évet értékelve Pfeifer Anita kulturális menedzser arra emlékeztetett, hogy a háborús körülmények ellenére szinte hetente szerveztek különböző programokat. A képzőművészeti kiállítások, film- és könyvbemutatók, valamint irodalmi találkozók mellett számos színházi előadásra került sor, nemzeti ünnepeink alkalmával pedig megemlékezéseket tartottak. Elmondta, hogy igyekeznek minden korosztály érdeklődését felkelteni. A legkisebbek például bábelőadásokon vehettek részt, az iskolások számára nyelvtábort, népmese-találkozót, táncházakat szerveztek. A változatos programkínálatot az teszi lehetővé, hogy számos helyi és külhoni szervezettel sikerült gyümölcsöző kapcsolatot kialakítaniuk, többek között a Kárpátalján működő magyarországi külképviseletekkel, a KMKSZ-szel, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházzal, a Munkácsi Magyar Egylettel, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesülettel, a Kárpátaljai KultúrKaravánnal, az Együtt folyóirat szerkesztőbizottságával. Az anyaországi intézmények közül feltétlenül meg kell említeni a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeummal, illetve a budapesti Szépművészeti Múzeummal létrejött szoros együttműködést. Ezek a kapcsolatok 2025-re nézve is biztatók. Pfeifer Anita elmondta, hogy rengeteg színes és tartalmas programmal készülnek az új évben is. Új projekteket indítanak, amelyekkel a fiatal tehetségek támogatását, a nemzeti hagyományok ápolását és a kortárs művészetek népszerűsítését kívánják elősegíteni.
A Munkácsy Mihály Magyar Házat fenntartó Zahid Finance Group Kft. igazgatója, Tarpai József a magyar állam támogatásával, általuk Kárpátalja különböző pontjain működtetett vállalkozásaikról számolt be. Ezek közé tartozik a felsőgerebeni és a révhelyi alkotóház, a Beregszentmiklósi Szoborpark, a Beregszászi Horváth Anna Emlékmúzeum, továbbá a munkácsi várhegy alatt álló Erdélyi Béla Alkotóház is. Ezek a 2024-es esztendő folyamán számos érdekes és tartalmas esemény számára biztosítottak helyszínt. Az igazgató szerint ez is bizonyítja, hogy a háború árnyékában a kárpátaljai magyar közösség él, és tagjai közül sokan kultúránkat, hagyományainkat megőrizve továbbra is a szülőföldjükön szeretnének boldogulni.
Az évzáró esemény bormustrával folytatódott, a Benében működő Varga Pincészet borait lehetett kóstolni. Varga István, a pincészet szakmai vezetője azokról a kihívásokról is szólt, amelyekkel az éghajlatváltozás során kell szembenézniük szőlőtermesztőinknek. Elhangzott, hogy a klímaváltozás kapcsán ismét a hagyományos fajták kerültek előtérbe, mivel ezek jobban viselik a heteken át tartó szárazságot. Ugyanakkor a kárpátaljai borászat az utóbbi másfél évtizedben jelentős fejlődésen ment keresztül: ezt jelzik a Kárpát-medence különböző borversenyein elnyert elismerések – emelte ki Varga István.
A tavalyi évet lezáró rendezvény csúcspontja a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület által szervezett képzőművészeti kiállítás megnyitója volt. A tárlaton huszonkét művész alkotásait tekinthette meg a közönség, köztük számos csendéletet, tájképet, grafikát, realista ihletésű és absztrakt alkotást.
Tarpai József igazgató, Borisz Kuzma, az Ukrán Festőművészek Országos Szövetsége Kárpátaljai Szervezetének vezetője és Kopriva Attila művészettörténész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense, a kiállítást szervező Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke is értékelte a változatos, 22 művész munkáit bemutató, nagyszabású kiállításon bemutatkozó művészeket és kiállított alkotásaikat.
A tárlatmegnyitó hangulatát emelte Olekszij Marhacsev szaxofonjátéka.
