Az Egészségügyi Minisztérium megváltoztatta a ceftriaxon és a levofloxacin antibiotikumok használatára vonatkozó hatósági előírásokat, hogy megállítsa azok nem megfelelő alkalmazását, számolt be a Népegészségügyi Központ.
Az országos felmérés eredményei a ceftriaxon és a levofloxacin széles körben elterjedt túlhasználatát és az ezekkel az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia jelentős terjedését jelezték. A főként ezekkel a gyógyszerekkel kezelt kórokozók azonban nem tűntek el. Ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy optimalizáljuk ezen antibiotikumok felhasználását és hatékonyságát a fertőző betegségek elleni küzdelemben, hangsúlyozta az Egészségügyi Minisztérium.
Ennek érdekében az „Antibakteriális és gombaellenes gyógyszerek terápiás és megelőzési célú racionális alkalmazása” szabvány módosítására került sor: a ceftriaxon és a levofloxacin az antibiotikumok tartalékcsoportjába került (a WHO AWaRe osztályozása szerint). Ez az újítás megtiltja ezen gyógyszerek első alkalommal való alkalmazását, még inkább empirikusan vagy profilaktikus céllal, ha a kórokozót nem sikerült megállapítani.
Mostantól a kezelőorvosnak előzetes engedélyeztetési eljárást kell lefolytatnia (írásos indoklás és a klinikai gyógyszerésszel való egyeztetés) ezen antibiotikumok felírásához. Az előzetes engedélyeztetés legjobb indoka egy mikrobiológiai vizsgálat eredménye.
A frissített Szabvány új alapvető és fontos módosítása az antibiotikum kiválasztásának egyértelmű alapelve a bakteriológiai kutatások eredményei alapján. Mostantól az orvosok és a klinikai gyógyszerészek gyorsabban tudják eldönteni, hogy melyik gyógyszert válasszák, ha a kórokozó több antibiotikumra is érzékeny: a WHO AWaRe egy bizonyos csoportjához tartozó (közvetlen előírás hiányában) olyan antibiotikumot írnak fel, amelynél alacsonyabb az AMR kialakulásának kockázata (ha nincsenek ellenjavallatok). Ehhez három alapelvet javasolt követni: hozzáférés, megfigyelés és tartalék.
Egy másik módosítás lehetővé teszi az antibiotikumok intramuszkuláris beadását, amikor valóban szükséges. Jelenleg ezt egy szabvány biztosítja.
A szabvány módosítása szerint 2024-től a betegségmegelőzési központ szakértőinek fel kell keresniük a kórházakat, hogy 4 minőségi mutató alapján értékeljenek. Ezeknek a mutatóknak köszönhetően az antibiotikumok megválasztásának és használatának helyessége jellemezhető, ami lehetővé teszi számunkra és a kórházaknak, hogy megértsük a szabványnak való megfelelés szintjét, és kidolgozzuk a fejlesztési lépéseket.
Kutatók számításai szerint a kávé, a csokoládé, a marhahús, a pálmaolaj és más termékek átlagos nyugati fogyasztója évente négy fa kivágásáért felelős, ezek közül sok a vadvilágban gazdag trópusi erdőkben.
Az erdők pusztulása mind a klímaválság, mind a vadon élő állatok populációi csökkenésének egyik fő oka, hiszen a természetes ökoszisztémák a földművelés és ipari állattenyésztés területi igényeinek válnak áldozatává. Ez a tanulmány az első, amely teljes mértékben összekapcsolja a globális szintű erdőirtások nagy felbontású térképeit az egyes országok által a világ minden pontjára importált termékek széles skálájával.
A tanulmány feltárja a közvetlen kapcsolatot a fogyasztói szokások és az erdők pusztulása között: az Egyesült Királyság és Németország csokoládéfogyasztása fontos szerepet játszik az elefántcsontparti és ghánai erődirtásokban, míg az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína marhahús- és szójaigénye erdőirtást eredményez Brazíliában.
A kutatás eredményei szerint az USA, Németország és Olaszország kávéfogyasztása jelentősen hozzájárulnak a Vietnám középső területeit érintő erdők pusztulásához.
Gazdag és népes országként az Egyesült Államoknak különösen nagy az erdőirtási lábnyoma, hiszen az USA a trópusi országokból származó árucikkek, például a guatemalai gyümölcsök és diófélék, a libériai gumi és a kambodzsai faanyagok fő importőre. A malajziai erdőirtásokért leginkább Kína a felelős a pálmaolaj és más mezőgazdasági termékek importjával.
A The Guardian összefoglalója szerint a G7 országok lakói átlagosan négy fa elvesztését okozzák, míg az Egyesült Államokban ez a szám több mint 5 fejenként. Öt G7 ország – az Egyesült Királyság, Japán, Németország, Franciaország és Olaszország – fogyasztási szokásainak erdőirtási lábnyomának több mint 90 százaléka külföldön, ennek fele pedig trópusi országokban van jelen.
Dr. Nguyen Hoang, a Research Institute for Humanity and Nature munkatársa és a kutatás vezetője elmondta, hogy a részletes térképek hozzájárulhatnak az erdőirtások megállításához.
A döntéshozók és a vállalatok képet kaphatnak arról, hogy melyik ellátási láncok okozzák az erdőirtásokat. Ha pedig ezt tudják, akkor ezekre az ellátási láncokra koncentrálva megtalálhatják a konkrét problémákat és a megoldásokat – tette hozzá Dr. Hoang.
A fogyasztás hatalmas hatással bírhat a tengerentúlon, tekintettel arra, hogy a nemzetközi ellátóláncoktól függünk. Míg a kormányzati szintű politika gyakran a hazai problémákra összpontosít, az az igazság, hogy ha nem kezeljük ezt a nemzetközi lábnyomot, akkor továbbra is globális méretű, pusztító környezeti hatást gyakorolunk majd – mondta el Dr. Chris West, a Yorki Egyetem munkatársa a The Guardiannak.
Ezzel a problémával az egyes nemzetek nem tudnak önállóan megküzdeni, és ez nem csak nyugati kérdés. Kína erdőirtási lábnyomának növekedése különösen feltűnő, és többoldalú fellépés szükségességére utal – magyarázta Dr. West a Nature Ecology and Evolution Journal című folyóiratban megjelent tanulmányról.
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szerdán közreadott véleménye szerint emberi fogyasztásra alkalmasak a közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) lárvájából készített élelmiszerek.
Az uniós ügynökség első vizsgálati jelentését a közönséges lisztbogár lárvájából készített élelmiszerek uniós engedélyezésére irányuló kérelem alapján készítette.
Az állásfoglalás zöld jelzést ad a lisztbogárlárva élelmiszeripari felhasználásának, az ügynökség véleménye szerint ugyanis a rovarlárvából származó készítmények meghatározott tenyésztési és elkészítési feltelek mellett biztonságosak, egészségesek és magas fehérjetartalmúak. A lisztbogár lárvája egészben vagy por formájában emberi fogyasztásra alkalmas – közölték.
„Ügynökségünk tudományos szakvéleménye támogatja azokat az uniós és nemzeti döntéshozó szerveket, melyek e rovarlárvából előállított élelmiszeripari termékek európai piacokon való engedélyezéséért felelősek” – fogalmazott közleményében az olaszországi Parmában működő uniós ügynökség.
A rovarlárvák széleskörű élelmiszeripari alkalmazása környezeti és gazdasági előnyökkel jár, ha a hagyományos állati fehérjeforrásokat olyanok helyettesítik, amelyek kevesebb takarmányt igényelnek, kevesebb hulladékot termelnek és kevesebb üvegházhatásúgáz-kibocsátást eredményeznek. Az alacsonyabb költségek és árak növelhetik az élelmezésbiztonságot – közölték.
A szerdán közzétett jelentés az első vélemény az EFSA-hoz beadott tizenöt fajta rovarlárva élelmiszeripari felhasználására vonatkozó kérelmek közül – tették hozzá.
Az EFSA ajánlását követően az Európai Bizottság és az EU tagállamainak feladata a lisztbogár lárvájának uniós szintű élelmiszeripari felhasználására vonatkozó jóváhagyás megadása.
