Szombat reggel különleges jótékonysági futással vette kezdetét Nagydobronyban az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon fennállásának 30. évfordulója alkalmából szervezett ünnepség. Az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány kezdeményezésére az intézmény udvarán 30 órán át tartó futással tisztelegtek a gyermekotthon három évtizedes szolgálata előtt.
Gui Angéla, az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány létrehozója mindenkit őszinte mosollyal fogadva elmondta, hogy az idei jótékonysági futásuk rendhagyó.
– A nagydobronyi gyermekotthon idén 30 éves. 252 méteres kör veszi körül a gyermekotthont. Mi ezen a körön futunk 30 órán keresztül, a gyermekek beállnak hozzánk, kiállhatnak. Azért futunk, hogy felhívjuk a figyelmet a nemzeti összetartozás fontosságára, arra, hogy ezek a gyermekek azt érezzék, hogy ők is fontosak valakinek. Hiszen a kör közepén, amit mi teljesítünk, az ő otthonuk áll. Adományokat szeretnénk gyűjteni, nemcsak amíg futunk, hanem az év hátralévő részében, hiszen a nagydobronyi gyermekotthon idei tartaléka az év utolsó hónapjaira már nem elegendő. Szeretnénk, ha ezek a gyermekek, akik már 158-an élnek ebben az otthonban, az év végéig sem szenvednének hiányt. Veletek és értetek futunk 30 órán át.
A futórendezvény ünnepélyes megnyitóján Katkó Andrea, az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon igazgatónője köszöntötte az egybegyűlteket és megjegyezte: a rendhagyó futás a gyermekotthonban kicsit furcsán hangozhat, de ha tenni akar bárki a gyermekekért, teljesen mindegy, hogy adakozásban vagy futásban nyilvánul meg.
– A lényeg az összetartozás élménye, az, hogy valamit adjunk magunkból és közben segítsünk. Mi a lányokkal és most már a kisfiúkkal is nagy erőkkel készülünk ezekre az alkalmakra, nekik is érdekes. Angéla jóvoltából tavaly végigfutottuk fél Nagydobronyt, ma pedig az intézmény fennállásának 30 évét 30 órás futással méltatjuk. Adja az Úr, hogy legyen ez a futás mindannak az összetartozásnak, szeretetnek és együttérzésnek az élménye, amit elhoznak közénk.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke is megtisztelte jelenlétével a jótékonysági rendezvényt, és a futásban is részt vett. Elmondta: hálás azért, hogy 30 évre tekinthetünk vissza.
– Nem mondhatom azt, hogy ennek a 30 esztendőnek részese voltam, mert csak 29-nek, ennyi éve vagyok lelkész Kárpátalján. Hálás vagyok, hogy az intézmény a munkatársaival együtt 30 évig kitartott. Ez a 30 év a hitről, az összefogásról, a segítőkészségről, az irgalmasságról tesz bizonyságot. Soha nem volt egyszerű, mindig a segítőkész és nem csak sajnálkozó embereknek az adakozásáról, szolgálatáról szólt ez az időszak – emelte ki és megjegyezte: fontosnak tartja, hogy Kárpátaljáról pozitív hírek is érkezzenek a magyar sajtóba, az egész Kárpát-medencébe.
Az elmúlt évek a gyermekotthon életét is nehezebbé tették, nemcsak a viharkárok, aminek a nyomát láthatjuk az intézetben, hanem a megnövekedett létszám is. És ez a költségek növekedésével jár. A rendezvény a gyermekotthon életére, a mindennapjaira hívja fel a figyelmet.
– Ez az esemény arról szól, hogy van élet Kárpátalján, van megmaradási szándék, küzdelem, és van összefogás a gyerekekért, azokért, akiknek szükségük van egy ilyen otthonra. Azok az emberek, akik a futásukkal tudják felhívni a figyelmet, tudják eljuttatni a jóindulatú, jó szándékú emberek elé a hírt, hogy Nagydobronyban, a gyermekotthonban szükség van támogatásra, azok ezzel így mellénk álltak ma – hangsúlyozta Zán Fábián Sándor püspök.
A szervezők a futással emlékezni is szerettek volna azokra, akik eddig támogatták, szerették a gyermekotthont, így Potápi Árpád János tavaly elhunyt nemzetpolitikai államtitkárra is, ezért az első kört az ő emlékére közösen tették meg: kicsik, nagyok, fogyatékossággal élők, gyermekkocsiban és kerekesszékben ülők, mindenki. A rajt előtt elénekelték az Egy vérből valók vagyunk dal, amely a mennyekig ért, és talán ő is hallotta.
A másfél nap alatt Angélával együtt négy ultrafutó – Szimandl Anita, Mécs László, Antal Csaba és Sperka Tamás – teljesítette váltóban ezt a kihívást.
– Ők az elmúlt évtizedben minden évben jelen voltak a jótékonysági futáson. Velem együtt ők is hazajárnak ebbe a gyermekotthonba, nem idegenek a gyerekeknek. Amióta 2017-ben először Budapestről elfutottunk ide, azóta a gyerekek rendszeresen futnak, úgyhogy számukra ez egyfajta edzés, lehet, hogy ők fogják tartani bennünk, futókban a lelket, és nem mi buzdítjuk őket arra, hogy fussanak – jegyezte meg Angéla.
Az egyik legmeghatóbb pillanat volt, amikor a jelenlévők nagy tapssal ismerték el a sclerosis multiplex betegséggel küzdő Judit teljesítményét, aki járókerettel, lassan, de megtette az első kört. Ő az otthon első lakói között volt 30 évvel ezelőtt, de az orvosok azt mondták, hogy az akkor 9 éves kislánynak pár hónapja van hátra a súlyos izomsorvadása miatt. Szerencsére a hitnek és a szeretetnek gyógyító ereje van. Judit azóta az otthonban él és hálás a Teremtőnek.
A futókhoz csatlakoztak a ráti Szent Mihály Gyermekotthon lakói is, felnőttekkel együtt 22-en érkeztek. Nevükben Bíró Péter, az otthon munkatársa mondott köszönetet a meghívásért és kiemelte: ez egy fantasztikus rendezvény.
– Nehéz szavakba önteni a szívemben érzett gondolatokat a mai nappal kapcsolatban, merthogy a nagydobronyi gyermekotthont testvérintézménynek tartjuk, szoros kapcsolatot ápolunk, és nagyon örülünk ennek a 30 évnek, ami megtörtént. Kívánjuk szívből nekik, hogy még sok évet tudjanak itt dolgozni, és sok életet tudjanak megmenteni.
Gui Angéla társaival soha nem érkezik üres kézzel az otthonba, ezúttal sportcipőket és melegítő ruhákat hoztak.
– Fontos, hogy ezek a gyerekek rendszeresen tudjanak sportolni, mozogni. Ezek a cipők, mivel tőlünk kapják, nemcsak egy tárgyak, amiket felvesznek, hanem üzenetértékük is van, hiszen célokat adunk mellé, mint ahogy most is a tavalyi kapott cipőkben futnak. Ezek a cipők célokat is adnak, és a lelki megküzdés útját is tapossák, hiszen ezek a gyermekek lehet, hogy most mosolyognak, miközben futnak, de mély traumákat éltek át, nagyon nehéz körülmények közül érkeznek ide. Amikor itt vannak – és ezt nagyon furcsa kimondani, hogy ők egy gyermekotthonban vannak jól –, már jól vannak, viszont cipelik magukkal azokat a traumákat, amelyeket hoztak. Bízunk benne, hogy a sport által ezeket a traumákat is le tudják tenni – jegyezte meg a futónagykövet, és a terveket illetően elmondta, hogy szeptembertől egy programot indítanak a nagydobronyi és a ráti gyermekeknek, ami azt jelenti, hogy hetente fognak helyi, motivátoroknak elnevezett edzők tréningeket tartani számukra, majd havonta lesz egy nagy kihívás. Ennek a programnak az átbeszélése már meg is történt.
Köteles Gábortól, az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány egyik alapítójától, a program szakmai vezetőjétől megtudtuk, hogy szeptembertől márciusig élményalapú mozgásos kihívásokat szeretnének adni a gyerekeknek. A cél az, hogy olyan mozgásformákat ismerjenek meg, amelyek mellett a későbbiekben elköteleződnek. Minden hónapban más sportágat lehet kipróbálni.
Katkó Andrea – miközben a résztvevők rótták a köröket – egy rövid beszélgetésre kiállt és elmondta: félelemmel tölti el, hogy 30 éves a gyermekotthon.
– Amikor 30 éve ezt elkezdték, nem tudták, hogy mi lesz, ezt most is fenntartom. Ahogy halad előre az idő, mi egyre növünk, és nem tudjuk, hol van ennek a vége. Jelenleg hatalmas szükség van a gyermekotthonra. 2017-ben volt az első futás, akkor a református egyház 500 éves évfordulójára szervezett 500 kilométeres futáson találkoztunk először Angéláékkal, amikor a Vereckei-hágóról futottak el idáig. Aztán következő éven a ráti Szent Mihály Gyermekotthonban a Rehabilitációs Központ megnyitása alkalmából futottunk velük. Azóta futunk, most már évek óta rendszeresen. Angéla megszerettette velünk, elindított bennünket egy ponton. A futás egyfajta összetartozást, élményanyagot nyújt. Az meg pluszmotiváció nekik, hogy ők eljönnek Budapestről, itt van Mécs László sportoló, hegymászó, itt vannak az ultramaratonisták, ők olyan emberek, akikkel nem minden nap találkozunk.
Az igazgatónő kiemelte: a legsürgetőbb plusztámogatásokat szerezni, mert az év elején nem számítottak erre a magas létszámra. Mindenképpen szeretnék normálisan befejezni ezt az évet, és aztán a 2026-ost már egy másik anyagi bázissal megkezdeni, mert jelenleg komoly hiánnyal küzdenek.
Mint mondta, ezenkívül egy lakóotthonra van szükségük, ami 100–120 főt képes befogadni. A főépület jelenleg működik, tele is van, de az egy 30 éves épület, és egyre jobban érzik ennek a súlyát, ráadásul tele van lakóval, és minden pusztul. Igyekeznek felújítani, de egy lakóépületre szükségük van, aminek a helyét meg is mutatta.
– 1995-ben megépült a főépület, 2005-ben az akkori vendégház, most sérültotthon, 2015-ben pedig a gondoskodás háza, a gondozóotthon. 2025-ben egy alapkövet muszáj letenni – jegyezte meg végül optimistán Andrea.
Ahogy teltek az órák, a futóknak volt részük perzselő napsütésben, szakadó esőben, szélben, de ez senki kedvét nem szegte, hisz nemes cél érdekében teljesítették az 1314 kört a gyermekotthont körülölelő macskaköves úton. 30 óra alatt összesen több mint 330 kilométert tettek meg azért, hogy év végéig biztosítva legyen a Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon működése, és kerüljön étel a gyermekek asztalára. A futás vasárnap 15.00 órakor véget ért, de a gyűjtés tart.
Gui Angéla immár több mint tíz éve fut a jótékonyság jegyében. Az idei Egy vérből vagyunk jótékonysági futás rendhagyó, hiszen az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon udvarán zajlott. Az alapítvány hisz az összefogásban, és ahogy a bemutatkozásban is írják: a cselekvő szeretet zászlaja alatt gyűjtik adományaikat és futnak sok ezer kilométert.
Közel 400 km megtétele után ért célba a Ballószögről elrajtolt Egy vérből vagyunk jótékonysági futás. Gui Angéla több tucat kárpátaljai gyermekkel együtt ért a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthonba. A már 10. éve elstartoló jótékonysági futás mindenkori célja: felhívni a figyelmet a határon túli magyarokkal való összetartozásra és a másokon való segítés fontosságára. A gyermekotthon lakói visszatérő régi barátként fogadták Gui Angélát, aki most sem érkezett üres kézzel. Elmondása szerint a támogatás mindig célirányos, felmérik a helyi igényeket és olyan felszereléseket, eszközöket visznek az intézményekbe, amelyekre ott szükség van. Tanévkezdés előtt az új cipők nagyon jól jönnek, továbbá Ballószögről érkeztek iskolai tanszerek is. Somogyi Lajos, Ballószög polgármestere elmondta, hogy az iskola diákjai rajzokkal és egyéb üzenetekkel is kedveskedtek a kárpátaljai magyar fiataloknak. Párizst követően Nagydobronyban is olimpiai lehetett a hangulat, a gyermekotthon lakói ugyanis kézzel készített arany- és ezüst érmékkel várták a vendégeket, akik nem is olyan rég még az olimpiai dobogón álltak. Csipes Tamara, olimpiai, világ- és Európa-bajnok kajakos, Pupp Noémi, olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok, Gazsó Dorka olimpiai ezüstérmes, világ és Európa-bajnok kajakosok is ellátogattak Nagydobronyba. Elmondásuk szerint nagyon nagy örömmel érkeztek, hogy a gyerekekkel együtt lehessenek az Egy vérből vagyunk gyermekfesztiválon. Az alapítványnak az az üzenete, hogy az emberi és a nemzeti összetartozás anyanyelve a cselekvő szeretet legyen. Fontos számukra, hogy a gyerekek élményeket is szerezzenek, hiszen azok a kézzel fogható ajándékok, a boldog és önfeledt pillanatok mellett csupán szimbolikusak. A gyermekotthon vezetői is örülnek, hogy egy igazán jó nyárzáró találkozót hozhattak össze a lányoknak. Ha jobban belegondolunk, el sem hinnénk mennyi tehetséges fiatal leányzót rejt az intézmény, akik lehet, hogy talán még félnek kibontani szárnyaikat, de az itt dolgozók mellett Ádi Annamária énekhangjára például Ivaskovics József kárpátaljai zeneszerző is felfigyelt. A nagydobronyi gyermekotthon leányzói mellett a Ráti Szent Mihály Gyermekotthonból is jelen volt néhány apróság. A gyerekeknek nem csupán az izgalmas programok tették felejthetetlenné ezt a napot, hanem az az üzenet is, hogy amennyiben vannak olyan emberek, akik 400 kilométert is képesek teljesíteni értük, akkor ők is képesek lesznek elérni a saját céljaikat.
Négy nap, közel 400 kilométer, négy ultrafutó, olimpikonok, több száz résztvevő, lelkesedés, hatalmas szervezői munka, számos támogató, rengeteg adomány és tiszta gyermeki öröm – röviden így lehetne összefoglalni az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány idei jótékonysági futását, amely szeptember 4-én indult a Bács-Kiskun vármegyei Ballószögről. A négy napon át tartó, hőségben zajló futáshoz több helyszínen is csatlakozhattak a résztvevők, különböző távokon, mindenki saját erejéhez mérten.
A szerdai ballószögi indulást követően délelőtt Kecskemétre, a Cseresznyevirág Gyermekotthonba vittek adományt, még aznap elfutottak Martfűre és este értek Tiszatenyőre. Szeptember 5-én reggel Törökszentmiklósról indulva délben értek Karcagra, estére pedig már Nagyhegyes határában jártak. Pénteken Balmazújvárosból továbbfutva délben már Nyíregyházán voltak, később pedig Nyírszőlősön, a Szent Miklós Gyermekotthonba juttattak el további adományokat. Ezután következett Petneháza, Gemzse, és szombaton reggel Haranglábnál átlépték a magyar–ukrán határt, hogy délután Nagydobronyba érjenek, ahol csatlakoztak hozzájuk a helyiek és a ráti gyermekotthon lakói. 14 óra után futottak be az idei célba, az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonba. Ebben jelentős segítséget kaptak Magyarország ungvári és beregszászi külképviseletétől.
– Ez az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány tizedik jótékonysági futása. Több alkalommal jártunk már ebben a kárpátaljai gyermekotthonban és a rátiban is. Idén Ballószögről rajtoltunk négy nappal ezelőtt. 378 kilométert teljesítettünk a mai célba érkezésig. Több százan csatlakoztak hozzánk útközben, és befutottunk két magyarországi gyermekotthonba is. Kecskeméten a fogyatékossággal élők Cseresznyevirág Gyermekotthonába például rollereket vittünk – tudtuk meg Gui Angélától, az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány alapítójától, az esemény megálmodójától.
Úgyszintén elmondta, mindig megkérdezik előzetesen, hol mire van szükség. Szeretnek azt vinni adományba, ami valóban hasznos adott helyen a gyerekeknek.
– Rollert kértek a nevelők, s ott egy rendhagyó testnevelési órát is tartott Boronkay Péter világ- és Európa-bajnok paralimpikon, majd két nappal később befutottunk egy nyírségi gyerekotthonba, ahol szintén sokan csatlakoztak hozzánk. Az a gyermekotthon sátrakat és hálózsákokat kért. Tegnap adtuk át az adományt ebben a nyírségi gyermekotthonban, és ma már elvitték őket egy ottalvós biciklitúrára. Ilyenkor mindig örülök, mert látjuk, olyan dolgot kérnek, ami hasznosulni fog, azt tényleg a gyerekek fogják élvezni – emelte ki Gui Angéla.
Nagydobronyban a célba érést követően a gyermekotthon udvarán egy rövid ünnepségre került sor, ahol Katkó Andrea, az intézmény vezetője köszöntötte az ultrafutókat, a résztvevőket és a vendégeket, akik között olyan kiemelkedő sportolók is voltak, mint Csipes Tamara olimpiai, világ- és Európa-bajnok és kislánya, Pupp Noémi olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok, Gazsó Dorka olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok.
– Hálát adunk az Úrnak, hogy befutottunk. Először Angélával futottunk, 2017 óta ez folyamatos. A nagyobb lányok közül többen rendszeresen futnak, a kicsik is élvezik. Sokat futunk, de ennyi gyerekkel Nagydobrony utcáján még soha nem futottunk – jegyezte meg Katkó Andrea, és köszönetet mondott mindenkinek, akik kiállnak mellettük, segítenek és akikre számíthatnak. – Isten kegyelméből ez a gyermekotthon itt van 105 gondozottal. Tudunk befogadni, tudunk adni valamiféle lehetőséget arra, hogy gyermekek legyenek, s megélhessenek egy normális életet. 67-en járnak jelenleg 9 különböző oktatási intézménybe – tette hozzá az igazgatónő, majd a gyerekek köszöntésképpen elénekelték a Nélküled című dalt.
Ezután Gui Angéla szólt a jelenlévőkhöz.
– Hazaérkeztünk hozzátok, gyerekek. 2017-ben jártam itt először, azóta önkéntes barátaimmal együtt minden szabadidőnket, amikor tehetjük, itt töltjük. Amióta idejárok, azt látom, hogy ez a gyermekotthon csodálatosan fejlődik, viszont a külső körülmények miatt évről évre egyre nehezebb. S talán nem az a legnagyobb fájdalom, amikor valamit nélkülözünk, hanem az, ha nem számíthatunk senkire. Az elmúlt években már több alkalommal futottunk el Kárpátaljára, Nagydobronyba és Rátra is. Mi azért rajtoltunk el Ballószögről és azért futottunk be ide, hogy megerősítsünk benneteket abban a hitetekben, hogy az Egy Vérből Vagyunk Alapítványra mindig, minden körülmények között számíthattok éppen úgy, mint a nemzettársakra és az anyaországra – hangsúlyozta Gui Angéla. – Hoztunk nektek sportcipőt, talán ez nem újdonság, hiszen minden évben szoktunk kapni egy Excel-táblázatot nagyon sok cipőmérettel. A cipők mellé élményeket is szoktunk hozni, nyári és téli sporttáborokat, most viszont hoztunk mellé egy olimpikoncsapatot is. Itt van köztünk Csipes Tamara olimpiai, világ- és Európa-bajnok, aki nemcsak a kislányát, hanem a csapattársait is elhozta, mert tudom, hogy ti nagyon szurkoltatok nekik az olimpia idején.
Az otthon lakói meglepetéssel készültek: minden olimpikon kapott egy mézeskalács „aranyérmet”, az ultramaraton-futók pedig jelképesen „ezüstérmet”, ami attól értékes, hogy a lányok saját kezűleg készítették.
Egy igazán különleges vendég is jelen volt, aki részben futva, részben kerékpárral teljesítette a táv egy részét. Ő Somogyi Lajos, Ballószög polgármestere, aki nagyon sok tanszert hozott az ottani gyerekek gyűjtéséből.
– Régóta készültünk az ideútra, és az általános iskolásaink készítettek rajzokat, valamint szívecskékre írt pozitív üzeneteket küldtek nektek.
Ezeket az ajándékokat A zene az kell című dallal köszönték meg Ádi Annamária, az otthon tehetséges lakójának előadásában.
A rendezvényt távoli szolgálata ellenére megtisztelte jelenlétével Buhajla József, Magyarország Kijevi Nagykövetségének első beosztott nagykövete, aki, mint tudjuk, lehetőségeihez mérten korábban is megadott mindenfajta támogatást.
– Amikor most Angéla jelezte, hogy lesz ismét Kárpátalján egy ilyen esemény, akkor úgy éreztem, hogy nekem ezen kötelességem részt venni, még akkor is, ha Kijevből kell jönni, hisz ők is sokkal többet megtesznek ennél. Két alkalommal futottam, egyszer egy rövidebb távot a Vereckei-hágónál, majd második alkalommal 2019-ben mintegy 6 km-t ráti befutással. Látva itt a gyerekeket és azt a lelkesedést, amivel ők kezelik ezt az alapítványt, azt gondolom, hogy mindenkinek támogatnia kell. Ez mindent megér. A ráti és a nagydobronyi intézményeknek minden támogatást sikerül megadni Magyarország részéről ahhoz, hogy működőképesek legyenek ebben a tragikus, háborús időszakban. Bízunk benne, hogy előbb-utóbb vége lesz a háborúnak, s akkor még több mozgásterünk és nagyobb lehetőségeink lesznek a két intézmény számára – emelte ki az anyaországi diplomata.
Az ünnepélyes rész után gyermekfesztivált tartottak az olimpikonok részvételével. Csipes Tamara évek óta támogatja az alapítványt. Már régóta tervezte, hogy eljön Kárpátaljára, de a Covid, a háború stb. közbeszólt.
– Most végre sikerült. Nekem is van egy kislányom, nagyon szeretem a gyerekeket, és szeretek adni a fiataloknak, ezáltal nekem is sokat adnak ők. Egy-egy ilyen élmény az ember életében nagyon fontos. A gyerekek közül sokan igen nehéz körülmények között kerültek ide. Elsősorban mindig azt szeretem átadni a fiataloknak, legyen bárkiről szó, hogy egyformák vagyunk, és ahogy az alapítvány neve is mutatja, egy vérből vagyunk. Az ember bármit ki tud magából hozni, a legtöbbet. Mindenkinek meg kell találnia az útját és azt, amiért tud küzdeni. Remélem, hogy ezt én a sporton keresztül is át tudom adni, illetve így, hogy személyesen találkozom velük, és lehet egy kapcsolódási pont, egy élmény, amit majd tovább tudnak vinni, ahogyan én is továbbviszem azt a szeretetet, amit most tőlük kapok – jegyezte meg az olimpikon.
A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja öt kézműves foglalkozással gazdagította a rendezvényt, a teraszon volt gyöngyfűzés, nemezelés, fonás, babakészítés, a sportpályán sorverseny, egyéb sportolási lehetőségek, ahol a résztvevők pecséteket gyűjthettek, hogy végül díjakra és érmekre váltsák azokat. A nagydobronyi és a ráti gyermekotthonban élő 125 gyermek nagy örömére volt pattogatott kukorica, vattacukor, szappanbuborék-eregetés, légvár stb. S vacsora után, akik még bírták szusszal, azok diszkóztak.
Bíró Mária, a ráti Szent Mihály Gyermekotthon vezetője a jelenleg működő három ház tagjaival érkezett. Elmondta: a dobronyiak többször jártak náluk, de ők ritkábban jutnak el ide hozzájuk. A gyerekek szeretnek futni, mindenki örömmel indult.
– Nehéz szavakat találni arra, ami ma történt, mert olyan jó érzés, hogy gondolnak ránk ebben a helyzetben, amelyben most vagyunk, ahogy egész Ukrajnában, úgy mi is a gyerekotthonban. Jó érzés, hogy van, aki gondol ránk, van, aki együttérez velünk, ez mindennél többet ér. Az pedig, hogy szeretettel jönnek hozzánk visszajáróként az ultrafutók és Angéla, az egy külön adomány, nagy ajándék számunkra.
Célba értek az Egy vérből vagyunk jótékonysági futás résztvevői szerdán a székelyföldi Gyergyószárhegyen, az utolsó száz méteren közel 500 nehéz sorsú gyerek csatlakozott hozzájuk – mondta el Gui Angéla főszervező az MTI-nek.
A Bonyhád és Gyergyószárhegy közötti 740 kilométeres távot megtevő ultrafutókat – Szimandl Anitát, Kóródi Ágnest, Antal Csabát és Sperka Tamást -, valamint kísérőiket a célban Herczegh Anita fővédnök, a Regőczi István Alapítvány kuratóriumának elnöke és Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója várta a település melletti Tatárdombon.
A helyszínen a nap hátralévő részében több mint 21 erdélyi gyerekotthon nehéz sorsú lakóinak tartanak gyerekfesztivált – nyilatkozta az MTI-nek telefonon Gui Angéla.
Elmondta: a Tatárdomb az egyik legszebb helyszín, ahova befutottak az évek során. Meleg étellel, pogácsával fogadták a futókat és a gyerekeket, akiknek a területen sportolásra is lesz lehetőségük. Emellett kézműves foglalkozások, néptáncbemutatók, körtánc lesz, fellép a kolozsvári 4S Street együttes. Lovasbemutatót tartanak Póra Erika lovasoktatóval, aki maga is gyermekotthonban nőtt fel.
A gyerekeknek lehetőségük lesz beszélgetni az ultrafutókkal is, akik a hat nap alatt váltóban tették meg a 740 kilométeres távot.
„A gyerekeknek mindig nagy élmény, hogy nemcsak együtt futhatnak velük, hanem utána kérdezősködhetnek is” – mondta Gui Angéla.
A gyerekfesztivál Böjte Csaba szentmiséjével zárul. A gyerekek többsége ugyanis a Szent Ferenc Alapítvány erdélyi otthonaiból érkezett, de a Csibész Alapítvány és a magyarfülpösi szórványkollégium lakói is jelen vannak, és helybéliek is csatlakoztak az eseményhez.
Gui Angéla közölte, hogy a jótékonysági futás idei kiadásán tíz szervezet nehéz sorsú támogatottjainak adtak át sportcipőket, csaknem 400 párt. Ezeket egyesével vásárolta meg, a megadott méretek alapján. „Csak olyan cipőt vettem, aminek a saját lányaim is örültek volna” – mondta a főszervező.
Felidézte, hogy míg a korábbi években megpróbálták évfordulókhoz kötni a helyszínválasztást, idén tudatosan nem ragaszkodtak ehhez. Ezzel azt szeretnék üzenni, hogy nem csak karácsonykor kell cipősdobozzal szeretetet varázsolni, nem csak gyereknapkor kell fesztivált szervezni a nehézsorsú gyerekeknek.
„Egy átlagos hétköznapon is észre kell venni, hogy vannak nehéz sorsú gyerekek, segíteni kell rajtuk” – mondta Gui Angéla, aki szerint a rendezvénnyel épp azt üzenik, hogy segíteni jó.
A kilencedik alkalommal megtartott, határon átívelő jótékonysági futás a magyarok összetartozásának erősítésére, a jótékonykodás és a véradás fontosságára hívta fel a figyelmet. Hat napon át zajlott 740 kilométeres távon, Bonyhád-Baja-Hódmezővásárhely-Gyula-Nagyszalonta-Nagyvárad-Zsobok-Kolozsvár-Magyarfülpös-Gyergyószárhegy útvonalon.
Gui Angéla, az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány alapító elnöke Facebook-bejegyzésében novemberben a következőket írta: „Már csak 247 ajándék hiányzik, hogy idén is valóra váltsuk 250 nehéz sorsú gyermek karácsonyi álmát.” Az elnök asszonyt nemrég Aktív Magyarországért díjában részesítette a magyar kormány aktív életmód és kikapcsolódás elősegítése érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként.
És természetesen valóra váltották! Ahogy teltek a napok, úgy gyűltek a karácsonyi ajándékok Angéla garázsában, melyek arra vártak, hogy a Jézuska eljuttassa azokat Kárpátaljára, és december 24-én, szenteste a fa alatt megtalálják azokat a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon lakói. Az utolsó hármat a lánya ment el megvenni, amikor az iskola és az edzés között volt egy kis szabadideje.
– Kapnak ugyan más helyekről adományt, de olyan, hogy valaki megkérdezi, mit kérnek, és azt meg is kapják, az nem szokott előfordulni – jegyezte meg Gui Angéla. – Tőlem negyedik éve azt kapják, amit előzőleg kérnek. Érdekes volt, amikor először megkérdeztem, hogy mit szeretnének, akkor mondtak mindenfélét, mert korábban úgyis mindig mást kaptak. Most viszont már annyira egyértelmű számukra, hogy amikor ott voltam, mondták, hogy „nekem a Jézuska okosórát hoz; én hangfalat kértem”. Már meg sem fordul a fejükben, hogy mást kapnak, mert annyira bíznak a Jézuskában, hogy számukra a legtermészetesebb, hogy azt kapják, amit kértek. S valóban mindenki azt kapja – mesélte Angéla, és elmondta: mivel szenteste nem tudott személyesen jelen lenni a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonban, azt kérte, hogy december 24-én tegyék a fa alá a sok ajándékcsomagot.
Angéla évek óta nagyon kedves és visszavárt látogató az intézményben, hiszen évente többször igyekszik felkeresni fogadott lányait. Arra a kérdésemre, hogy számon tartja-e, hányadik alkalommal gyűjtött, hozott ajándékot a kárpátaljai otthonba, Angéla őszintén felnevetve válaszolt:
– Ó, nem! Azt tudom, hogy 2017 óta járok a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonba, de fogalmam sincs, hogy azóta hányszor voltam. Decemberben egyszer nem tudtam menni, a járvány miatt. Nem számolom a kiutazások számát, csak azt számolom, hogy hány gyermekkel van több. 60-70 között voltak, amikor először jártam ott, most pedig, amikor indultunk Magyarországról, 100-an voltak, mire odaértünk, 101-en fogadtak Nagydobronyban. Nagyon aranyosak! – idézi fel legutóbbi ukrajnai útját, amely során december elején a ráti és a nagydobronyi gyermekotthonban 128 gyermekhez hozták el a Mikulást.
Idén Angéla Bóta Julianna és Forintos József társaságában érkezett Nagydobronyba.
– József már több alkalommal járt a gyermekotthonban télen is. Juli azonban most másodszor jött. Nyáron a sporttáborban aktív szervezőként vett részt. De a gyerekek kérésére már be van tervezve a jövő évre is, hogy hányszor kell mennie és milyen hosszú időre. Tanulmányai miatt májusig külföldön fog tartózkodni, de ígért egy hosszú nyári ottlétet – avat be a részletekbe Angéla, aki Józsefhez hasonlóan a polgári munkahelyén szabadságot vesz ki, hogy kilátogathasson a kárpátaljai gyermekotthonba.
Az együtt töltött idő alatt mézes- és diós kalácsot terveztek sütni, de nem volt áram.
– Jó, akkor csináljunk olyat, amihez nem kell áram. Kókuszgolyókat készítettünk. Hoztunk Kárpátaljára hozzávalókat, megcsináltuk, de nem tudták megmosni a kezüket, mert a víz sem folyt a csapból áram nélkül. Hihetetlen volt, ott álltak a kókuszgolyómasszás kezükkel. Annyira élvezték! Olyan kevés kell, hogy örüljenek! Tényleg kevés kell, hogy örömet szerezzünk nekik, és annyira aranyosak voltak, ahogy lelkesen gyúrták a kókuszgolyókat óriási hangzavarban. Ez az, amit mindenki meg tud tenni!
Egyébként Angélának több segítője is akad. Az ajándékokat például egy szívbetegségből felgyógyult 9 éves kisfiú, Erik csomagolta be.
– Idén és tavaly is ő csomagolta be a 130 ajándékot, mert 101-et Nagydobronyba vittünk, a többit pedig a ráti Szent Mihály Gyermekotthonba. De ez a kisfiú 217 csomagot készített el, mert Székelyföldre is vittünk belőle – mondja Angéla, akiről tudjuk, hogy szívkórházban dolgozott. – Erik szívbetegségből gyógyult fel, az anyukája követte a Facebook-bejegyzéseimet, és az egyik posztom után jelentkeztek, hogy ők szeretnék megcsinálni a mikuláscsomagokat. Tavaly is és idén is vállalták a csomagok elkészítését, megvásárolták a hozzávalókat, és egyesével csomagolták.
– Mindig más a küzdelem, de mindig nehezebb, amióta idejárok. Évről évre egyre nehezebb. Az itteni lét nehézségei megsokszorozva rávetítődnek a gyermekotthon lakóira. Azt tapasztaltam, hogy nagyon megviseli őket a háború annak ellenére, hogy Kárpátalján nem lőnek. Pszichésen mégis nagyon megterhelő, főleg a fogyatékosok számára. Nem éheznek, de persze mindenből kevesebb van, mindent másképp kell csinálni: éjszaka mosnak, amikor van áram, nem száradnak a ruhák, főzni is akkor tudnak, amikor van áram. Ez a bizonytalanság nagyon megvisel mindenkit, nemcsak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is. De ők ugyanúgy hisznek. Ez a mély hit, ami engem mindig megdöbbent. Szinte elszégyelli magát az ember a saját problémái miatt, más keretek közé kerülnek azok a problémák, amelyek miatt idegeskedni szoktam. Az ember mindig átkeretezi a saját életét, amikor kiutazik, a hazaúton pedig még inkább – zárta a beszélgetést Gui Angéla, aki már a 2023-as évi jótékonykodást tervezi.
Ukrajina prožila již třetí Vánoce ve válce. Zatímco mnozí z nás trávili vánoční svátky v hojnosti, vojáci 10. ukrajinské brigády v zákopech bránili svou zem. Dobrovolníci Paměti národa si za tu dobu na Donbase vyslechli desítky příběhů statečných lidí, kteří jsou za svou zemi… pic.twitter.com/CAHMCRngSP
