A Beregszászi Bethlen Gábor Líceum 23 végzősének szíve fölé tűzték fel ünnepélyes keretek között a jövőbe vetett hitet és a reményt jelképező zöld szalagot október 25-én a Beregszászi Művelődési Ház dísztermében.
A hosszú utakon többször is meg kell pihenni, a megtett útra visszatekinteni, erőt gyűjteni, s aztán előre nézni, és lendületet véve ismét elindulni új és még újabb célok felé. „Megcélozni a legszebb álmot, komolyan venni a világot, mindig hinni és remélni, így érdemes a földön élni” – ahogy William Shakespeare írja. Az iskolás évek pedig hosszú utat jelentenek a mai ünnepeltek, a tizenegyedikesek életében. Elérkezett az a pillanat, amikor számot vethetnek: mit gyűjtöttek eddig a tarsolyukba, s még mihez kell erőt meríteniük, hogy a legjobban felkészülve érhessenek majd a hamarosan elérkező újabb fontos állomáshoz, az érettségihez.
Az ünnepség kezdete előtt a jelenlévők egyperces néma főhajtással adóztak a háborúban elhunyt áldozatok emlékének, majd a végzősök színpadra vonulását követően Pavljuk Erika, a Bethlen-líceum igazgatója mondott köszöntőt. Az intézményvezető elmondta, az ünnepeink egy kicsit mindig kiemelnek a hétköznapok forgatagából, s mindegyik a maga sajátságos, az adott alkalomhoz kapcsolódó hangulatával más megvilágításba helyezi az életünk mindennapjait. „A szalagavató ünnepség olyan alkalom, amikor a nemzedékek örökös váltakozására figyelhetünk, hisz azok a növendékeink állnak ma figyelmünk középpontjában, akik néhány éve csodálkozó tekintetű kisgyermekekként lettek líceumunk közösségének tagjai, ma pedig majdnem felnőtt fiatalok állnak előttünk, s mi, tanárok, nevelők a szülőkkel együtt büszkén láthatjuk, mekkora változáson mentek keresztül a mögöttünk álló évek során” – fogalmazott Pavljuk Erika, hozzátéve, hogy az elmúlt években emberpróbáló körülmények álltak elő és állnak fenn most is, amelyekben meg kellett és meg kell találni a megfelelő megoldásokat. „De közösen, egymást támogatva valahogy mindig sikerült átmenteni, továbbvinni az értékeinket, amikor például a tanulás egyik napról a másikra átkerült a virtuális, online térbe, és akkor is, amikor az egész addigi életünk kifordult a sarkaiból a háború következményei miatt. Ma – Istennek hála – mégis itt lehetünk együtt egy meghitt ünnepségen, amely egyik bizonyítéka az örök igazságnak, hogy »Az Élet él és élni akar«” – szögezte le az igazgató, aki mint mondta, számára azért is különleges a mai szalagtűző ünnepség, mert tanárként s az osztály nagy részének egykori osztályfőnökeként is végigkísérhette a felsorakozott tanulók fejlődését, ma pedig először szólhatott hozzájuk és az ünneplő közösséghez a líceum igazgatójaként. „Intézményünk névadójának, az Erdély aranykorát elhozó Bethlen Gábor fejedelemnek a gondolata szolgáljon biztatásul mindannyiunk számára: »Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.« Ennek a gondolatnak a jegyében kívánom nektek, kedves végzős osztály, hogy a mai ünnep hangulatától feltöltődve a lehető leghasznosabban töltsétek alma materetekben az érettségire felkészítő időszakot!” – bíztatta a diákokat Pavljuk Erika.
A szalagavató ünnepség az intézmény legszebb hagyománya, melyre évről évre lelkesen készül az érettségi előtt álló évfolyam. A zöld szalag a remény színével jelképezi mától a végzősök számára, hogy van valami, amiben reménykedhetnek, amire támaszkodhatnak: a hit, a lelki erő, az elszántság, melyek erőt adhatnak mindenhez. E gondolat jegyében Hnatik-Riskó Márta osztályfőnök feltűzte „gyermekei” szíve fölé a zöld színű szalagokat, majd a diákok is feltűzték azokat osztályfőnöküknek és az igazgatóság tagjainak. A büszke osztályfőnök ezután megható és biztató gondolatokat fogalmazott meg beszédében. Emlékeztette az egybegyűlteket arra, hogy a szalagtűző ünnepség olyan hagyomány, amit a Beregszászi Magyar Gimnázium honosított meg a vidéken. Felidézte továbbá, hogy „1991-ben, amikor szétesett egy világbirodalom, tíz nappal később megindult a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium – most Líceum –, mely azóta nagyon sok generációt bocsátott már ki, melyek egytől egyig azt mutatják és bizonyítják, hogy ahová kerültek a gimnazisták, ott helytállnak”.
A végzősökhöz szólva az osztályfőnök elmondta: „Ugyan még nem fejeztétek be a tanulmányaitokat, ma mégis megállunk egy pillanatra, hogy körülnézzünk, mit végeztünk eddig, és mi az, ami még előttünk áll az iskola falai között. Itt állunk, pár hónappal az igazi nagy fordulópont előtt. Azért kell ez a pár hónap felkészülési idő, hogy a lehető legjobban teljen. Azt kívánom nektek, hogy az előttetek álló időszak ne csak elmúljon, hanem teljen meg értékkel, tartalommal, telítsétek meg azt a szellemi tarsolyt, amit magatokkal fogtok vinni. Ti vagytok, ez az osztály az egyik legerősebb bizonyíték arra, hogy ami összetartozik, az összetartozik. Itt álltok most előttünk huszonhárman, de négyen csak erre a néhány napra tudtatok hazajönni; ti valahol távol, egy másik helyen éreztétek azt, hogy közénk tartoztok. Amikor egy-két napra végre mind össze tudtunk jönni, akkor helyére állt minden kis mozaikkocka” – fogalmazott Hnatik-Riskó Márta, majd Wass Albert erdélyi magyar író és költő egyik ismert idézetét helyezte a diákok szívére: „»A világ fölött őrködik a Rend«, és ebben bízzatok!”
„Azt kívánom nektek, hogy ezen az úton, amit még a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum falai között töltötök, készüljetek fel arra, hogy nagyon jó emberek legyetek, nagyon jó magyarok legyetek, a hit és a kitartás vezessen benneteket, rendületlenül!” – tette hozzá az osztályfőnök.
A meghívott vendégek közül elsőként Fülöp Andrea beregszászi magyar konzul köszöntötte az ünnepelteket, akiket arra kért, hogy legyenek büszkék mindarra, amit eddig elértek, és emelt fővel induljanak az elkövetkezendő kihívások felé, tegyenek szert új tudásra, tapasztalatokra, barátságokra, de mindig őrizzék meg mindazt, amit az iskola falai között kaptak. „Ez a nap emlékeztessen benneteket arra, hogy a múlt eredményei és a jövő álmai együtt alakítanak minket azzá, akik vagyunk” – hangsúlyozta a diplomata.
A szalagtűzés jelentőségét és az ünnepség szépségét emelte ki köszöntőjében Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője. „Örömünkre szolgál, hogy a nehézségek ellenére méltóképpen tudunk együtt ünnepelni. Bár lehetséges, hogy vannak szülők, akik csak felvételről kísérik végig gyermekük életének e jeles eseményét, de mindannyian abban bízunk, hogy a dolgok mihamarabb jóra fordulnak” – jegyezte meg, majd a végzősökhöz fordulva azt kívánta, hogy soha ne adják fel az álmaikat, merjenek bátran célokat kitűzni, és öregbítsék a város jó hírnevét.
Meghatódva szólt az ünneplőkhöz Szabó Árpád, az intézmény idén leköszönt igazgatója, aki elmondta, rendkívül jólesett számára, hogy meghívást kapott a szalagavatóra, s immár a 26. zöld színű szalagot is mellére tűzték. „Bevallom, ez a zöld szalag a legmeghatóbb. Örülök, hogy nem felejtettetek el, és az is örömmel tölt el, hogy látom: a líceum tovább él, jó kezekben van, és bízom benne, hogy ahogyan eddig is, a Bethlen-líceum Kárpátalja legjobb magyar középiskolája volt, a jövőben is az lesz” – húzta alá Szabó Árpád.
Egykori gimnazistaként Tóth Győző, a KárpátHáz Civil Szervezet igazgatója saját élményeit idézte fel beszédében. „Huszonhárom évvel ezelőtt ugyanott álltam, ahol most ti. Ennyi idő távlatából is tisztán emlékszem, amikor osztályfőnökünk nekem is feltűzte a reményt szimbolizáló zöld szalagot. Higgyétek el, a ma elhangzott szavak egyike sem közhely, s ezt tapasztalatból mondom, hiszen mindmáig emlékszem Kádár Rózsika néni akkor hozzám intézett szavaira, melyek szerint azóta is alakul az életem” – mondta.
A köszöntőket követően a szalagavató ünnepség azon része következett, amikor maguk a végzősök szóltak a jelenlévőkhöz. Műsorukban megosztották gondolataikat arról, milyen örök emberi értékeket tartanak szem előtt, amikor a felnőtt életre készülnek. A versben és dalban megfogalmazott gondolatok egyben vallomások voltak a családról, az összetartozásról, a szülőföldről, a tudásról, az igazságról, a becsületről, a hitről, a szeretetről, a szabadságról és a békéről.
Egy éven át a mostani végzősök őrizték a mindenkori „gimnazisták” közös értékeinek szimbólumát, a stafétát, amelynek szalagjai az előző évek végzőseinek emlékét hordozzák és viszik tovább. Az ünnepség keretében a számukra fontos értékekkel gazdagítva továbbadták az összetartozásnak ezt a jelképét a nyomukban haladó 10. évfolyamosoknak.
Ezt követően a hagyományokhoz hűen a tanári kar szívhez szóló dallal köszöntötte a szalagavatós diákokat, akik az ünnepség záróakkordjaként palotást és keringőt táncoltak.
A végzősök a korábbi évek szokását folytatva arra kérték szeretteiket, hogy az ünnepi virágcsokrokra szánt összegek ellenértékével járuljanak hozzá a tanárnőjük, Melnicsok Anetta gyógykezeléséért indított adománygyűjtő akciójukhoz.
Gyermekként érdekes válaszokat adtunk arra a kérdésre, hogy: Mi leszel, ha nagy leszel? Kevés az olyan felnőtt, aki a gyermekkori álmai mellett ki is tart, és azzá válik, amivé 5 évesen álmodta magát. Hnatik-Riskó Márta, aki már 35 éve a beregszászi Bethlen Gábor Líceum magyar nyelv- és irodalomtanára, úgy emlékszik vissza, hogy ő már gyerekkorában is tanító néni akart lenni. Amint kiderült számára, hogy a nagy épület a szomszédjukban, tele vidám gyerekekkel az udvaron, az bizony egy iskola, alig várta, hogy ő is oda járhasson. Legendás alsós és későbbi tanárainak köszönhetően pedig csak még jobban megerősödött benne ez az elhatározás. Hnatik-Riskó Márta 1965-ben született Beregszászban. Szülővárosában érettségizett 1982-ben, az Ungvári Állami Egyetem Filológiai Karán szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát 1987-ben. Pályakezdőként előbb a badalói, majd a beregardói általános iskolában dolgozott, 1995-től pedig mostanáig a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium, mára már líceum magyartanára. A pedagógust az iskolában mindenki kedveli, a kollektíva és az iskola vezetése egyaránt büszke rá, hiszen idén ő kapta az Év külhoni tanára díjat. A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága minden évben díjazza a kiemelkedő szakmai eredményekkel rendelkező tanárokat. A szakmai bizottság döntése alapján az elismerést minden évben olyan pedagógusoknak ítélik oda, akik a legtöbbet teszik a magyar közoktatás és nevelés terén. Amint kiderült az örömhír, a közösségi oldalakon sorra jelentek meg az egykori és mostani diákok gratulációi. Nem is csoda, hiszen a magyartanár sok iskolás kedvence. Tanítványai szép sikereket érnek el a kárpátaljai megyei és a Kárpát-medencei tantárgyi versenyeken, szavalóversenyeken, két tanítványa Kazinczy-érmes. Riskó Márta munkája eredményeinek elismeréseként többször kapta meg a Beregszászi Járási és a Kárpátaljai Megyei Oktatási Osztály oklevelét, 2007-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság Arany Oklevéllel díjazta, ugyancsak többször nyerte el a Magyar Kultúráért Kárpátalján Alap elismerését, 2015-ben a Bethlen Gábor Alapítvány díját. 2020-ban Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki, 2024-ben az Év tanára díjat nyerte a külhoni pedagógus kategóriában. A pedagógus nem csupán a jövő magyar generációjának nevelésében vállal kiemelkedő szerepet. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség által 2001-ben alapított Kárpátalja hetilap szerkesztőségében korrektorként is tevékenykedik. Ami számára a leginkább szimpatikus volt, hogy az újság alapítását megelőzően közvélemény kutatást tartottak: milyen rovatokat, milyen témákat szeretne az újságban látni a jövőbeni olvasóközönségük. Ezeket figyelembe véve alakították ki a lap koncepcióját, arculatát.
Külhoni kategóriában Hnatik-Riskó Márta, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum magyar nyelv- és irodalomtanára kapta az idei Év tanára kitüntetést. A díjat az Év Tanára szakmai bizottsága ítéli oda olyan pedagógusoknak, akik a legtöbbet tették a magyar közoktatás, nevelés terén a bizottság tagjai szerint. A jelölés teljesen nyilvános volt, diákok, pedagógus szervezetek és pedagógusok egyaránt jelölhettek. Összesen mintegy 100 jelölésből választották ki a díjazottakat. Hnatik-Riskó Márta 36 éve pedagógus, korábban Beregardóban és Badalón is tanított, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, valamint a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetségének aktív tagja, a Kárpátalja hetilap és a Közoktatás folyóirat munkatársa. “Örülök az elismerésnek, amely szerintem nem csak engem, de az egész kárpátaljai magyar pedagógus közösséget illeti meg”, mondta stábunknak az Év Tanára. A magyar kultúra megőrzését, anyanyelvünk ápolását tekintette mindig legfontosabb céljának. Mint elmondta, pályája során nagyon sok mindenkinek hálás azokért a dolgokért amiket kapott pedagógus társaitól és természetesen diákjaitól is, akiknek a tablóit büszkén mutatta meg stábunknak. A TV21 Ungvár szerkesztősége is elismerését fejezi ki mindazért az áldozatos és állhatatos munkáért, amellyel a tanárnő kiérdemelte az Év tanára kitüntető címet.
