A Holt-tengeri
tekercsek DNS-vizsgálata fényt derített a pergamenek eredetére, arra, hogy milyen
állat bőréből készítették őket, és ezzel választ kínál számos tudományos
kérdésre.
A genetikai és számítógépes elemzésekből kiderült, hogy az
1948-ban, Kumránban megtalált 2000 éves pergamen- és papirusztekercsek egy
része nem helyben készült, hanem odavitték őket. A szövegeket főként állatok
bőréből készített pergamenre írták, és ezen állatok genetikai állományának
vizsgálata rámutatott több, vallási szövegeket tartalmazó tekercs eredetére.
A tudományos áttörést hozó kutatást egy véletlen kapcsolat
hozta, amikor Oded Rechavi genetikus professzor és Noam Mizrachi bibliatudós
professzor együtt vacsorázott a tel-avivi egyetem új oktatóinak rendezett
estén. „Kitaláltuk, hogy a kumráni szövegeket tartalmazó bőr genetikai információi
megvilágíthatják a kapcsolatot az egyes töredékek között” – nyilatkozta Rechavi
a The Jerusalem Post című angol nyelvű lapnak.
A kutatáshoz összefogott az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA),
a svéd Uppsalai Egyetem és a New-York-i Weill Cornell Egyetem orvosi fakultása
is. Megállapításaikat a Cell című tudományos szaklapban tették közzé.
A bibliatudósok, a genetikusok és a számítástechnikai
kutatók együttműködéséhez először mintát kellett venni a Holt-tengeri
tekercsekből. Semmiképpen sem akartak kárt okozni az ősi pergamenekben, ezért
vagy a hátoldalukon megkaparták a kiválasztott töredékeket, vagy egészen
csekély, szöveg nélküli morzsalékokat gyűjtöttek a tekercsek mellől. Az
évezredek alatt rengeteg szennyeződés, állati ürülék, kéznyomok rakódhattak a történelmi
emlékekre, ezeket számítógépes algoritmusokkal szűrték ki az eredményekből.
Eddig, a kutatás első részében néhány különösen fontos,
vitatott eredetű tekercset vizsgáltak meg. Például Jeremiás könyvének több
változata is felbukkant, s kiderült, hogy a szövegek közül kettőt a
Júdeai-sivatagban is honos juh bőréből készítettek, kettőt viszont tehénbőrből,
ami arra utal, hogy ezeket a tekercseket máshonnan hozhatták.
A Jeremiás-szövegek kissé eltérnek egymástól, s a tudósok
szerint mindez arra utal, hogy kétezer évvel ezelőtt, a jeruzsálemi Szentély
elpusztítása előtt, és közvetlenül utána, a Biblia szövege még nem volt olyan
egységes, mint a középkortól. Akkor még sokkal pluralistább vallásfelfogás
lehetett, a szent könyvek különböző változatai egymás mellett élhettek, nem
próbáltak belőlük még egységes, egyedüli változatot kanonizálni.
A kutatás megdöntött egy régi elméletet is a szombati
áldozatok dalainak töredékeiről. Ez egy tizenhárom énekből álló sorozat az év
első tizenhárom szombatjára, amelynek darabjait a Holt-tengeri tekercsek között
is megtalálták. Az énekeket 10 töredékes példányban találták meg: kilencet
Kumránban, és egyet Maszadán, Kumrántól mintegy 55 km-re délre, a Nagy Heródes
építette erődítményben.