Horváth Anna vidékünk egyik legkiemelkedőbb művésze volt, elismert keramikus, éremművész, szobrász, festő, grafikus, plakát- és díszlettervező, valamint publicisztikai írások szerzője, öntörvényű, karizmatikus egyéniség, akinek hűen őrzik emlékét a róla elnevezett beregszászi iskolában, ahol a tanulók verses-zenés összeállítással emlékeztek a művészre születésének századik évfordulóján.
A Sevcsenko utcában található oktatási intézmény máig büszke egykori pedagógusára, Horváth Annára, akinek tiszteletére 2014-ben emléktáblát helyeztek el az iskola előterében, 2016-ban iskolamúzeumot nyitottak alkotásaiból az épület alsó szintjén, 2017-től pedig méltósággal viseli a gimnázium Horváth Anna nevét.
„Kevés olyan személy volt, van vagy lesz Beregszászban, aki olyan mélyrehatóan ismerné a város kultúrtörténetét, mint Anna néni ismerte, hiszen aktív részese, szervezője, formálója volt a magyarságunk megmaradását szolgáló intézményeknek” – emelte ki köszöntőjében Fring Erzsébet szervezőpedagógus, hozzátéve, egykori kollégája rendkívül jó emberismerő volt, aki mindenkiben az értelmet kereste, a vele való találkozásokkor senki nem ment el tőle „üresen”, mindenki tanult tőle valamit.
A tanulók ezután művészettörténészek, kritikusok írásai alapján idézték fel Horváth Anna életét és munkásságát. „Soha nem készültem művésznek. Gyermekkoromban beteges kislány voltam, és mihez kezd a szobába hosszú időre bezárt gyerek? Elkezd olvasni, rajzolgatni, festeni” – hangzottak el a művész szavai, aki egy alkalommal úgy fogalmazott, kíváncsisága genetikai örökség volt. Egyvalami érdekelte igazán: meg tudja-e jól csinálni, amit elképzel, majd gondolatai anyagban realizálódtak. Véleménye az volt, hogy a művész egyénisége elsősorban a megérzéstől függ: „Az igazi művész maga választja meg a témáit, amit ábrázol. Az átlagember talán fel sem figyel az élet apróságaira, a művész pedig éppen ezeken keresztül láttatja meg velünk a szépet.”
Munkáiban fontosnak tartotta a lendület, a szépség, a személyiség, a belső tulajdonságok, az érzések és érzelmi megnyilvánulások, a humor, az ihlet, az eszme megformálását, kézzel foghatóságát és szemmel láthatóságát. Horváth Anna művészetének jellemzője a szülőföld, a kétkezi munkások, a parasztok szeretete, a valóságábrázolás új formáinak állandó kutatása, a bátor kísérletezés. Alkotóként több területen is otthonosan mozgott: ilyen a díszlettervezés, a kisplasztika, a monumentális szobrászat, a rézdomborítás, a belsőépítészet, a grafika, a festészet, valamint éremművészként is a legjelesebbek között tartották számon.
„Érmei elsősorban szellemes dimenziójátékai révén ejtik rabul a szemlélőt: a térben kifejezett formáknak azzal a sokszor szeszélyes, barokkosan buja fantáziájú, de a kompozícióval mindig tömör egységbe foglalt váltakozásával, amely egy-egy miniatűr színpaddá varázsolja az alig néhány centiméteres alkotást” – hangzott el.
Kisplasztikáinak jellemzője a naiv báj és az enyhe humor, a néprajzi érdeklődés, a falusi viseletek pontos visszaadása, s meg kell jegyezni, hogy Horváth Anna a helyi vonatkozású népdalokat is hasonló alapossággal ismerte. Kisplasztikáiban főként karakteres munkás- és parasztfigurákat formált, fejkendős falusi asszonyokat, kucsmás, pipázó parasztembereket, játszadozó gyerekeket, s az öregeket különösen kedvelte. Könnyed humor ragyogja be ezeket a műveit, a karikírozásnak egészen sajátos, a modellt a szemlélő szívébe lopó módja. Ez jellemzi az ecsettel és tollal készített emberábrázolásait is.
Munkásságában egy egész korszakot képviselnek a rendkívül leegyszerűsített formavilágú, dekoratív megoldásokra törekvő szoborkompozíciók, melyekben eléri a stilizálásnak azt a szinte határértéket jelölő fokát, amikor a mű még a figuratív megoldásokon belül marad, reális formákra épül, mégis csak a leglényegesebb, gyakran geometrikussá egyszerűsödő formaelemek maradnak meg. Köztéri szobrainak egy részében főként a kárpátaljai magyar parasztember típusát igyekezett megformálni. Kerámiái között fontos helyet foglal el a parasztmenyecskéket ábrázoló, mélyen dekoratív, ugyanakkor lélekelemzésre is vállalkozó, néprajzilag is rendkívül pontos ciklus. Ebbe a műfajba sorolandók az általa készített dekoratív fali szobrocskák, amelyek révén szinte az egész művészettörténetet végigjárta. Belsőépítészként a népi formavilágnak a modern törekvésekkel való ötvözése volt az erőssége.
Horváth Anna, a széleskörűen ismert, nagy hatású alkotó autodidakta volt. Szaktudományokat nem végzett, csupán puszta erejéből építette fel magát, ami bizonyos önállóságot, szuverenitást is jelentett számára. Beregszásznak lelkes polgára volt, nem vonzották a nagy művészeti központok, ebben a kisvárosban élte le életét, mégis tudott az egész világban gondolkodni. Fontosnak tartotta az iskolával fenntartott kapcsolatot. Amíg ereje engedte, órákat tartott a gyerekeknek, de a tanárokat is nevelte észrevétlenül, rávilágított arra, hogy szeretni kell a minket körülvevő világot, az embereket, a természetet, és meg kell tanulni érzéseinket kifejezni: akár szép szóval, dallammal, ceruzával vagy ecsettel. Felhívta az emberek figyelmét arra, mire kell törekedni, hogy szebb legyen ez a világ. Ebben a hitben tevékenykedett, hogy szülővárosa és a kárpátaljai magyarság jó hírét közvetítse a világba.
A gyerekek igényesen összeállított műsorát Finta Éva József Attila-díjas költő, Horváth Anna hagyatéka őrzőjének versei színesítették.
Miután a jelenlévők megtekintettek egy riportot, melyben maga Horváth Anna is megszólalt, közösen vonultak át az iskolamúzeumban, ahol Tóth Edit igazgató asszony mondott zárszót. Elmondta, egy művészt leginkább az alkotásain keresztül lehet megismerni. „Bár személyesen nem ismertem Anna nénit, mindenkitől azt hallottam, hogy mennyire szerette az embereket. Ezt tükrözik rajzai és szobrai is, hiszen szeretet nélkül nem lehet ilyet alkotni” – mutatott rá.
A megemlékezés végén az egybegyűltek megkoszorúzták Horváth Annának az iskola bejáratánál elhelyezett emléktábláját.
A Horváth Anna múzeum gyűjteményével ismerkednek a művésznő születésének 100.-ik évfordulója alkalmából szervezett rendezvény résztvevői. A Zahid Finance Group Kft., valamint Magyarország Beregszászi Konzulátusa közös nyitásváró programja a beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban folytatódott. Az eseményen jelen volt dr. Grezsa István, korábbi kormánybiztos, akit a beregszászi római katolikus egyházközség Pásztor Ferenc-díjjal tüntetett ki. Tarpai József, a Horváth Anna Múzeumot alapító Zahid Finance Group Kft. igazgatója köszöntő beszédében ismertette a múzeum létrehozásának történetét. Hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy a művésznő munkásságának és életének üzeneteit átadjuk a felnövekvő nemzedéknek. Matl Péter szobrászművész szívesen emlékezett vissza egykori tanárára, mentorára, aki meghatározó szerepet töltött be életében. Mi, Horváth Anna tanítványai nagyon szerencsések vagyunk, hogy ismerhettük, hangsúlyozta a Munkácsy-díjas művész. A rendezvény a Mindenki Annuskája című dokumentumfilm vetítésével zárult, amelyben a Horváth Anna tanítványai, ismerősei, tisztelői, valamint hagyatékának örököse, Finta Éva és lánya emlékeznek meg a Pro Cultura Hungarica díjas beregszászi szobrász és keramikusművészről.
A Zahid Finance Group Kft. és Magyarország Beregszászi Konzulátusa Horváth Anna születésének 100. évfordulója alkalmából különleges nyitásváró programsorozatot szervez, melynek első rendezvényére a hamarosan átadásra kerülő Horváth Anna Múzeumban és Alkotóházban, valamint a mellette található Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban került sor november 5-én. Az alkalommal a szervezők méltó módon emlékeztek meg Horváth Anna szobrászművész, keramikus, érmész, grafikus, közíró életéről és munkásságáról. A rendezvény keretében adták át a Pásztor Ferencről, az egyik szovjet lágerben mártírhalált halt egykori beregszászi püspöki helynökről elnevezett díjat is, melyet ezúttal Grezsa István, a Kárpátaljai Szövetség elnöke kapott.
A rendezvény kezdetén a jelenlévők rövid tárlatvezetésen vettek részt a beregszászi római katolikus templom mellett található Horváth Anna Múzeumban és Alkotóházban, ahol megtekintették a művésznek a már itt elhelyezett festményeit, grafikáit és kerámiaszobrait. A program ezután a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban folytatódott, ahol ünnepélyes keretek között adták át immár tizedik alkalommal a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség által alapított Pásztor Ferenc-díjat. Az elismerést minden évben egy olyan személy kapja, aki sokat tett az egyházközségért, annak fennmaradásáért és működéséért. A díjazott ezúttal Grezsa István volt, akinek elévülhetetlen érdemei vannak az egyházközség infrastrukturális fejlesztésében. A díjat Molnár János beregszászi esperes-plébános adta át a kitüntetettnek.
A laudációban Bárdos István fizikatanár kiemelte: Grezsa Istvánnak a határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztosként a Kárpát-medencei kormánytámogatások felügyelete és a kulturális-nemzeti identitást erősítő kezdeményezések koordinálása volt a feladata, később Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért, valamint a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős kormánybiztosként jelentősen hozzájárult a vidékünkön működő óvodák felújításáért, mely a jövőbe vetett hit egyik szimbólumává is vált. Bárdos István emlékeztetett arra, hogy Grezsa István nevéhez fűződik a megyénkben rendkívül sikeresen megvalósult Magyar Ház Program, s Beregszász is sokat köszönhet neki, hiszen meghatározó szerepet vállalt II. Rákóczi Ferenc lovas szobra és a Fedák Sári-szobor felavatásában, illetve komoly összeggel támogatta a Sevcsenko-szobor felállítását is. Az általa irányított projektek amellett, hogy rendszerint nemzetiségtől függetlenül szolgálták a helyiek érdekeit, hozzájárultak a Magyarország és Ukrajna, azon belül Kárpátalja közötti politikai, gazdasági, kulturális, egyházi, oktatási, egészségügyi és humanitárius kapcsolatok fejlődéséhez.
A díj átvételét követően Grezsa István beszédében elmondta, őt úgy nevelték, ha kap egy megbízatást, egy feladatot, azt becsülettel végezze el, nem pedig a díjakért, az elismerésért. „A tavaly azonban megtörtek bennem valamit a felvidéki reformátusok, akik alapszabályt módosítottak, hogy ki tudjanak tüntetni. Most pedig a beregszászi római katolikusok elismerését vehettem át, ami nagy megtiszteltetés. A díjon túlmenően alkalmat kaptam, hogy megköszönjem azt a sok kedvességet és szeretetet, amit itt tapasztaltam Kárpátalján. Külön élmény számomra, ahogy a laudációban is elhangzott, hogy »hosszú kényszerszünet után« jöhettem ide, pontosabban hosszú ideig arra kényszerítettek, hogy elzárják előlem Kárpátalját, így a benne élő embereket is” – fogalmazott az egykori kormánybiztos. „Van még itt teendő, Rahótól egészen Viharoskáig, és azt szeretném, ha a magyar állam, a magyar nemzetpolitika ezt pótolná, s ebben nagy örömmel vállalnék szerepet akár magánemberként, akár hivatalnokként. Mert meggyőződésem, hogy legyen bármilyen nehéz is egy időszak, ahogy az egész Kelet-Közép-Európa, benne a Kárpát-medence és azon belül Kárpátalja is rövid és hosszú távú sikerre kell hogy »ítélve« legyen” – hangsúlyozta Grezsa István, majd annak kapcsán, hogy a díjat éppen egy helyi művész tiszteletére szervezett emléknapok keretében vehette át, elmondta: „Ez emlékeztet arra, hogy egy népet és egy népcsoportot is egyetlenegy dolog őrizhet meg, ez pedig a kultúra. Bennünket értelemszerűen a magyar kultúra. A kultúra pedig elképzelhetetlen az anyanyelv megőrzése és védelme nélkül, mint ahogy elképzelhetetlen az anyanyelven történő oktatás fejlesztése és megszervezése nélkül. […] Én abban vagyok érdekelt és abban bízom, hogy minden negatív érzés ellenére, ha itt véget ér ez a mostani súlyos konfliktus, nagyon sok kárpátaljai haza fog jönni, mert egyszerűen nem érzi jól magát másutt. Azt is remélem, hogy mindig patrióta magyar kormány lesz akkor, amikor építkezni kell, és ebben a munkában díjtól függetlenül is, díjazottan pedig különösen számíthatnak rám” – tette hozzá a kitüntetett, köszönetet mondva az elismerésért.
Elsőként gratulált a díjhoz Tarpai József, a Zahid Finance Group Kft. igazgatója, a Horváth Anna Múzeum alapítója, aki felszólalásában elmondta: Horváth Annát méltatva délelőtt a művész nevét viselő iskolában jártak, ahol „felemelő volt látni, ahogy a tanulók készültek, megőrzik Anna néni emlékét, s van egy kis múzeum is az iskolában, ahol a keramikus alkotásait láthatjuk. Nekünk kötelességünk megemlékezni Anna néniről, hiszen sokan nem ismerték őt személyesen” – szögezte le. Az elmúlt években több alkotóházat sikerült átadni megyeszerte, s az igazgató úgy véli, hogy a magyar kormány támogatásával a Horváth Anna Múzeum és Alkotóház is be kell hogy teljesítse azt a misszióját, amelyet korábban kitűztek célként. Tarpai József emlékeztett arra, hogy Horváth Anna hagyatékát a Magyarországon élő Finta Éva József Attila-díjas költő kezeli, majd köszönetet mondott Magyarország ungvári és beregszászi külképviseleteinek azért, hogy „segítettek abban, hogy a hagyaték hazakerüljön és a közönség elé táruljon” – hangsúlyozta. „Feladatunk, hogy Horváth Annán keresztül is bemutassuk azokat az embereket és méltó emléket állítsunk nekik, akik – bár abban az időben sem volt egyszerű, amikor ők éltek – meg tudtak maradni magyarnak, embernek” – fűzte hozzá Tarpai József.
„Horváth Anna mind a mai napig generációk példaképe és tanítója” – jelentette ki Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője. „Életművét nem érintette meg semmiféle piaci törekvés, számára a művészet sosem vált árucikké, hanem az mindvégig megmaradt egy belső indíttatásból táplálkozó önkifejezési eszköznek. Horváth Anna munkái nem galériák polcaira, hanem múzeumokba illenek. Azokban egyszerre jelenik meg az itt élő emberek tehetsége, kreativitása, küzdelme a túlélésért. Kapcsolata a művészettel egyedülálló, autodidakta módon sajátította el a szükséges ismereteket. Nagy jelentőségű, hogy a magyar kormány támogatásával megépült a Horváth Anna Múzeum, amely méltó helyszíne lehet az életmű bemutatásának” – hangsúlyozta a diplomata.
„Úgy gondolom, hogy kultúra nélkül nem működhet a jelen, és nem bízhatunk a jövőben sem. Fontos, hogy mindig legyenek olyan fáklyavivő emberek, mint amilyen Horváth Anna is volt, aki a nehéz időkben is kitűnően tudott alkotni. Amit ő készített, az egy korszak lenyomata” – fogalmazott beszédében Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész, Horváth Anna tanítványa, aki örömét fejezte ki a múzeum létrejötte kapcsán. Megható hangvételű felszólalásában a szobrászművész úgy emlékezett vissza egykori mesterére, mint egy önzetlen emberre, aki felkarolt mindenkit, akiben tehetséget és értékeket látott, s azokat is, akik valamilyen testi hiányossággal küzdöttek, utóbbiak élete Matl Péter elmondása szerint Anna néni támogatásával nyert értelmet.
A rendezvény záróakkordjaként levetítették a Fehér Rita által rendezett Mindenki Annuskája című dokumentumfilmet.
Horváth Anna szobrászművész, keramikus és közíró születésének 100. évfordulója alkalmából szerveztek emlékestet a beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban. A program keretében adták át a mártírhalált halt beregszászi plébános-püspöki helynökről elnevezett, tizedik alkalommal odaítélt Pásztor Ferenc díjat. A beregszászi római katolikus egyházközség kuratóriuma idén az Emlékplakettet dr. Grezsa Istvánnak, korábbi kormány- és miniszteribiztosnak adományozta. A díjazott munkásságát Bárdos István, nyugalmazott pedagógus ismertette. Laudációjában kiemelte, dr.Grezsa István nevéhez fűződik Kárpátalján a Magyar Házak hálózatának létrehozása, óvodák és iskolák építése és felújítása. Nagyon sokat kaptam a kárpátaljai közösségektől, hangsúlyozta felszólalásában Grezsa István. A beregszászi római katolikus egyházközség Pásztor Ferenc Alapítványa 2013-ban hozta létre a díjat, melyet olyan személyek számára adományoznak, akik sokat tettek a mártírhalált halt plébános emlékének éltetéséért, az egyházközség fejlődéséért. Beregszászi látogatása során dr. Grezsa István megtekintette a Horváth Anna keramikus, szobrászművész születésének 100. évfordulója alkalmából kialakított múzeumot.
„Csak tiszta szívvel és tiszta lélekkel lehet hozzányúlni az agyaghoz, papírhoz, ceruzához, emberhez” – vallotta a kárpátaljai magyar képzőművészet és művészeti élet meghatározó egyénisége, Beregszász egykori kiváló szobrásza és keramikusa, Horváth Anna. Az ő személyére emlékeztek és munkássága előtt tisztelegtek a Munkácsy Mihály Magyar Házban megtartott filmbemutatón és kiállításmegnyitón október 11-én.
Horváth Anna a kárpátaljai magyar képzőművészet meghatározó egyénisége volt. Beregszászban élt és alkotott. Érettségi után, 1946-tól a beregszászi téglagyárban dolgozott, ahol megismerte kerámiáinak és érmeinek alapanyagát, az agyagot. Autodidakta művész volt, aki mestereinek Erdélyi Bélát, Manajló Ferencet és Boksay Józsefet tartotta. A kárpátaljai és magyarországi népművészet hagyományaira épülő, a népi élet jeleneteit ábrázoló zsánerszobrai ismertté tették nevét. Szerény méretű kerámiafigurái a népi élet élénk jeleneteit örökítik meg. Éremművészként rendszeresen szerepelt rangos nemzetközi kiállításokon. Sokoldalú művészként több művészeti területtel is foglalkozott, mint például a díszlettervezés, kisplasztika, monumentális szobrászat, rézdomborítás, belsőépítészet, grafika, festészet, emellett kisprózákat is írt. Alkotásai számos hazai és külföldi kiállításokon szerepeltek, munkásságát neves díjakkal ismerték el.
„Vannak művészek, akik azon túl, hogy maradandót alkottak, szűkebb pátriájuk irányadói, szellemi életének meghatározó szereplői voltak. Ilyen művész és kivételes egyéniség volt Horváth Anna – ahogy a kiállítás címe is jelzi, mindenki Annuskája – szobrász, keramikus, aki munkáival messze földre elvitte Beregszász jó hírét, egyben egész életével e vidék lakóit szolgálta” – emelte ki köszöntőjében Papp Ferenc ungvári magyar konzul. „Azt mondják, hogy a nagy ember minden közegben és minden mérték szerint nagy, ezért Horváth Annára olyan emberként kell tekinteni, aki kisvárosi lányként is örök érvényűt alkotott. Munkásemberek gyermeke volt, akikhez élete végéig hű maradt, művészi szintre emelve fel az egyszerű munkásemberek életének megjelenítését” – tette hozzá a diplomata.
„Változatlanul, mozdulatlanul éltem az életem, mint egy bezárt világban. És ez egy nagyon szép élet. Közben bejött hozzám a világ” – Horváth Anna ezen gondolatai köré épül fel Fehér Rita, a Kárpátaljai Magyar Filmgyártásért Alapítvány elnökének legújabb filmje, a Mindenki Annuskája, melyet a művésznő halálának 18. évfordulóján mutattak be először a közönségnek. A dokumentumfilmben megszólalók – köztük Finta Éva és lánya, Szabó Eszter, Matl Péter, Kovács Elemér, Bárdos István, Fring Erzsébet, Csernyiga Gyula, Grica László, Máté Magdolna, Magyar Gergely – közösen idézték fel Horváth Anna sokoldalú egyéniségét. A filmben maga a művésznő is feltűnik, aki egy vele készített korábbi interjú részletein keresztül ad betekintést saját életébe.
Felszólalásában Fehér Rita elmondta, rendkívül hálás a lehetőségért, hogy ő készíthette el a Vérke-parti város újabb kiemelkedő személyét bemutató filmet. Mint fogalmazott: meggyőződése, hogy az elmúlt másfél évszázad során Beregszászban tevékenykedő kiváló emberek – köztük Linner Bertalan sebészorvos, számos tanár, iparos és művész – meghatározó hatást gyakoroltak és alakították a város szellemiségét, s jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Beregszász a kárpátaljai magyarság szellemi-kulturális központjává vált.
A filmvetítést követően a jelenlévők a patinás épület tetőtéri galériájába vonultak át, ahol Horváth Anna kiállított festményei, grafikái, kisplasztikái és érmei között elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója mondott köszöntőt. Felidézte, hogy amikor néhány évvel ezelőtt megvásárolták Erdélyi Béla, az erős magyar gyökerekkel rendelkező kárpátaljai festőiskola egyik alapítójának a vár tövében álló házát, mely ma már emlékházként, kiállítóteremként és alkotóműhelyként funkcionál, arra gondoltak, hogy ehhez hasonlóan méltó helyet kellene létrehozni Horváth Anna életművének bemutatására Beregszászban. „Az épület már áll, s reméljük, még ebben az évben meg is tudjuk nyitni a látogatók előtt” – fejezte ki bizakodását Tarpai József.
Heizer Antal, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott ukrajnai nagykövete köszöntőjében elmondta, nagy köszönettel tartozik kárpátaljai útja szervezőinek azért, hogy a helyi politikusokkal és közéleti szereplőkkel való találkozók megszervezése mellett lehetővé tették, hogy egy ilyen színvonalas kulturális rendezvényen is részt vegyen kétnapos kárpátaljai munkalátogatása alatt. A nagykövet arról biztosította a jelenlévőket, hogy Magyarország a továbbiakban is támogatni fogja a kárpátaljai magyarságot nyelvének, kultúrájának, hagyományainak megőrzésében.
Meghatódva szólt a jelenlévőkhöz Horváth Anna hagyatékának őrzője, a József Attila-díjas költő, Finta Éva, aki aláhúzta: Horváth Anna gazdag életműve tovább él, melyet a művésznő nevét viselő emlékházban a közeljövőben méltó környezetben csodálhatnak meg beregszásziak és a városba látogatók egyaránt.
Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész, Horváth Anna tanítványa elismerően beszélt egykori tanáráról, akinek személyisége „tovább munkálkodik azok lelkében, akik ismerték, felnéztek rá és megfogadták útmutatásait” – fogalmazott.
A kiállítás – melynek anyagai Finta Éva, Szabó Eszter, a Beregszászi 6. Számú Horváth Anna Gimnázium és múzeuma, a Beregvidéki Múzeum, Kovács Elemér, Kovács László és Csernyiga Gyula gyűjteményeinek darabjai – november közepéig tekinthető meg a Munkácsy Mihály Magyar Házban előzetes egyeztetést követően.
