Az előrejelzések szerint a nyelvek riasztó sebességgel el fognak tűnni, mivel az emberek a világban többet utaznak és formálisabb oktatásban részesülnek.
A sűrűbb úthálózatok, magasabb szintű oktatás és még a klímaváltozás is csak néhány faktor, ami a világ 7.000 nyelvének több mint 20 %-ának elvesztéséhez vezethet az évszázad végére – ami ekvivalens havi egy nyelv eltűnésével.
Egy új, a fajok elvesztésének előrejelzéséhez hasonló modellen alapulva, egy biológusokból, matematikusokból és nyelvészekből álló csapat Lindell Bromham evolúció biológus vezetésével a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetemen megállapította azt, hogy hatékony konzerváció nélkül a nyelv veszteség ötszörösére fog növekedni 2100-ra.
„Ez egy ijesztő statiszika” – mondja Bromham, hozzátéve, hogy a kutatócsoport becslései óvatosak. „Mindig, amikor egy nyelv elvész, nagyon sokat veszítünk. Elveszítjük kulturális információk gazdag forrását; elveszítjük az emberi kreativitás egy unikális és szép kifejezését” – mondja Brohman.
A gurindji egy nagyon veszélyeztetett nyelv, csak néhány százan beszélik beleértve Ronnie Wavehillt (jobbra). FORRÁS: HTTPS://WWW.NEWSCIENTIST.COM/ARTICLE/2302194-LANGUAGES-COULD-GO-EXTINCT-AT-A-RATE-OF-ONE-PER-MONTH-THIS-CENTURY/
A jelenlegi nyelvveszteség becslései figyelemreméltóan változóak, néhány előrejelzés szerint lehet, hogy a nyelvek 90 %-át a következő század kezdetén már nem fogják beszélni.
Brohman, aki evolúciós biológus, és kollégái azt gyanították, hogy kölcsönvéve a modellező technikákat a biodiverzitás veszteségről szóló tanulmányoktól, talán képesek lesznek esetleg statisztikailag megalapozottabb képet alkotni a nyelvi diverzitás elvesztéséről.
A csapat 6 511 nyelvet analizált, amiket még beszélnek, vagy pedig már nem. Összehasonlították a nyelvek veszélyeztetettségi státuszát – ami azon alapszik, hogy mely generációk tanulják és beszélik tovább az adott nyelvet – a nyelv legális elismerésével, a demográfiával, az oktatási politikával,a környezeti jellemzőkkel és a szocioökonómiai indikátorokkal kapcsolatos változóval.
Azt találták, hogy ha más nyelvek is vannak az adott nyelv szomszédságában, akkor nincs nyelvveszteségi rizikó faktor.
Valójában, mondja Bromham, sok közösség soknyelvűvé válik, amikor más nyelvekkel áll szomszédságban.
Másrészt a tanulmányuk azt sugallja, hogy a geográfiai izoláltság – magas hegyek köztött vagy például egy szigeten élő népcsoport esetében – nem teszi valószínűbbé, hogy az emberek ragaszkodnak a nyelvükhöz.
Azt mondja Bromham, hogy a sűrűbb úthálózatok magasabb nyelvveszteséggel társultak globális skálán. Ezt annak a ténynek lehet tulajdonítani, hogy az utak növelik az ingázást a rurális területek és nagyobb városok között, a kereskedelemnek és a centralizált közigazgatásnak pedig nagyobb a hatása a nyelvek társulásában. A magasabb szintű oktatást is összefüggésbe hozták a lokális nyelv nagyobb veszteségével, ami nagyon aggasztó eredmény. „De hangsúlyozni akarom, hogy nem azt mondjuk, hogy az oktatás rossz, vagy azt, hogy a gyerekeknek nem kellene iskolába járniuk. Inkább azt mondjuk, hogy biztosítanunk kell a kétnyelvűség támogatását, úgy, hogy a gyerekek megkapják az oktatás előnyét anélkül, hogy elveszítsék saját bennszülött nyelvüket.”
Marybeth Nevins, a vermonti Middlebury Kollégium nyelvésze és antropológusa, aki nem vett részt a publikált kutatásban, aggasztónak de érhetőnek találja, hogy az oktatás előre jelzi a veszélyeztetettséget. Azt mondja, az iskolázás egy sor új gyakorlatot hoz létre, ami jelentősen befolyásolja a diákokta. Míg a 20 századi iskolák az egynyelvű oktatáson alapultak, a modern digitális technológia lehetővé teszi a soknyelvűséget a kormányzati intézetekben, beleértve az iskolákat is. Megfelelő helyi nyelvi forrásokkal azonban az oktatásnak nem kell szükségszerűen az adott lokális nyelv veszélyeztetéshez vezetnie.
Bromham szerint a kutatók regionális szinten is érzékeltek rizikófaktorokat. Például a nagyobb legelőterületek több nyelvi veszteséggel társultak Afrika bizonyos részeiben, míg Európában elsősorban Skandinávia egyes területein tapasztaltak nyelvi eróziót. Azonban ahhoz, hogy teljesenmegértsük ezeket a kapcsolatokat,még több alapos tanulmány szükséges.
„Nagyon fontos ragaszkodni a lokális nyelvekhez, mivel ez a bennszülött emberek történelmének és kultúrája megőrzésének egyik módja. Mindannyiunk számára mellőzhetetlenek a bennszülött nyelvek, hogy megértsük a természetet, a diverzitást és az emberiség történelmi terjedését a bolygón” – nyilatkozta Nevins.
