Kettős ünnepet tartottak Ungváron a Rotary Club tagjai, ugyanis a mozgalom kárpátaljai jelenlétének 95. és az Ungvári Rotary Club újraindításának 30. évfordulójára emlékeztek. A jubileumi alkalomra speciális postabélyeget és borítékot is kiadtak, aminek a bemutatása a Posta téren zajlott. A rendezvényen Ukrajna számos városából vettek részt rotary-tagok, élükön Olekszandr Hardinnal, aki a 2232-es Rotary-körzet kormányzója. A több mint kilencven év során az ukrajnai Rotary számos jó szándékú embert fogott össze különféle jótékonysági kezdeményezés megvalósítása során. Az ukrajnai háború kitörését követően létrehoztak egy alapítványt, ahol Ukrajna támogatására gyűjtenek adományokat. Eddig 18 millió dollár gyűlt össze, amit sikerült a megjelölt célokra felhasználni. A kárpátaljai Rotary mozgalom elindulásának 95. és az Ungvári Rotary Club újraindításának 30 évfordulója alkalmából Ungváron a Színház téren egy tematikus mini-szobrot is felavattak. Ezen Kárpátalja szimbóluma – egy medve és a Rotary klub szimbóluma – egy forgó fogaskerék látható. A szobrot egy fiatal ungvári művész, Jan-Pavlo Roman készítette. A rendezvény részeként megbeszélést is tartottak a tagok, ahol a múltbeli és jelenkori feladatokról, valamint az elért eredményekről is szó esett. Továbbá a rotary tagok megosztották egymással az ötleteiket és terveiket, amelyek a mozgalom változatlan célját hivatottak szolgálni – a köz javának szolgálatát.
Mérföldkőhöz ért a Kárpátaljai Hazajáró Honismereti és Turista Egylet. 2019-es megalakulásukkor nem is gondolták, hogy 5 év múlva három számjegyű túra teljesítéséről beszélhetnek majd. Idén azonban sikerült elérni a jubileumi 100. túrát is. Erre az alkalomra a szervezők szerettek volna egy különlegesebb útvonalat választani, így a Volóci-hágótól indulva érik el az egykori ezeréves országhatárt, amely ma Kárpátalja és Lemberg megye határa. Végig gerinctúrában volt részük, bár az időjárás kissé megtréfálta a csapatot, egy igazi túrázónak viszont az eső meg sem kottyan. 16 km tesznek meg mire elérik a Vereckei hágót és az ott magasodó Honfoglalási emlékművet. Matl Péter alkotása a Kelet és Nyugat közötti átjárót, történelmi kaput jelképezi. Hét tömbje a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálja. A kapu nyílásába a művész a vérszerződésre emlékeztető márvány oltárkövet helyezett. A Hazajáró Egylet fontosnak vélte, hogy a jubileumi túrájukon itt énekeljék el a himnuszt, és itt mondjanak el egy imát. Jó szokásukhoz híven ajándékokkal is kedveskedtek a résztvevőknek. A 100. alkalom tiszteletére egy-egy 100 milliliteres jubileumi terepi védőitallal lepték meg a túratársakat, hozzá pedig egy nyakba akasztható kis poharat is, valamint egy emlékkitűzőt és egy oklevelet. Viszonzásul a túratársak is meglepték a KHE vezetőségét, és egy kézzel festett Vereckét ábrázoló kulaccsal köszönték meg az eddig befektetett energiájukat, hiszen az egylet sok ember számára jelenti a megtartó erőt. A pihenőt követően tovább haladtak a Kozák-havas irányába. Továbbra is a gerincen maradva, elindulva a Latorca folyó forrásához. Mivel ez az útvonal eléggé elhanyagolt, így a természet akadályain átverekedve magukat érték el a célt, amelyet még a Hazajáró előtti magyar turisztikai csoport fedezett fel korábban, majd egy táblát is elhelyeztek itt. A Kárpátaljai Hazajáró egylet tagjai szinte családtagként tekintenek egymásra. Büszkék arra, hogy ha valaki egyszer részt vesz egy túrán, az végérvényesen beleszeret a hazajáró életmódba. A Hazajáró összes tagjának ez a vágya: hogy mindenki hazatérjen a háború után, és a békés Kárpátalján tovább tudják együtt élvezni az Isten adta gyönyörű tájakat és a közösség összetartó erejét. A 100. túrán végül közel 50-en tudtak részt venni, és összesen közel 30 km-t tettek meg, így másnap a kellemes fáradtság garantált volt.
A Kárpátaljai Református Egyházkerület hálaadó istentisztelet és emlékzsinat keretében méltatta fennállásának századik évfordulóját a beregszászi református templomban. A nyitó istentiszteleten Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében úgy fogalmazott: ujjongjatok, mert nem akármilyen száz esztendő van mögöttetek. Az Úr tekintete előtt zajlott mindez, és ebben a száz esztendőben is ott volt maga az Úristen is veletek. Az emlékzsinatot a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka nyitotta meg. Danku Gábor az önálló Kárpátaljai Református Egyház létrejöttének körülményeiről szólva elmondta: a trianoni békediktátum következtében megváltoztatott határok válaszút elé állították a református híveket. Csatlakoznak a felvidéki Tiszáninneni Egyházkerülethez, vagy önállót hoznak létre.
A Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) 1923-ban, a trianoni békadiktátumot követően jött létre. Október 29-én emlékzsinat keretében a beregszászi református templomban méltatták a századik évfordulót, ahol felidézték az eltelt száz év fontosabb eseményeit, megemlékeztek a KRE első püspökéről, Bertók Béláról. A jubileumi eseményen a két XX. századi világháború közötti években még egy országban élő gyülekezetek egyházkerületeinek püspökei is hirdették Isten igéjét: Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, valamint Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, s a számos vendég között jelen volt és tolmácsolta igei üzenetét Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke is.
Isten igéjét a 100. zsoltár alapján Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette, a zsoltárossal biztatva Kárpátalja reformátusságát: „Ujjongjatok, mert nem akármilyen száz esztendő van mögöttetek! Ez a száz esztendő olyan, amelyben ott volt az Úr előtt minden történés, minden szereplő és minden mellékszereplő is. Az ő tekintete előtt zajlott mindez, és ebben a száz esztendőben is ott volt maga az Úristen is veletek.”
Danku Gábor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka az önálló kárpátaljai egyház száz évvel korábbi létrejöttének körülményeiről beszélt bevezető történelmi visszatekintésében. Kárpátalja (Podkarpatská Rus) 1920-ban jön létre, a területére került református egyházközségek három egyházmegyéhez tartoztak, amelyek közül a Máramaros-Ugocsai és a Beregi Református Egyházmegyék a Tiszántúli, az Ungi Református Egyházmegye pedig a Tiszáninneni Református Egyházkerület része volt korábban. „Miután a magyarországi egyházhoz tartozás lehetősége végleg bezárult, továbbra is kérdéses maradt, hogy a felvidéki egyház újonnan alapított Tiszáninneni Egyházkerületéhez csatlakozzanak-e, vagy önálló egyházkerületet hozzanak létre. 1921 augusztusában a gyülekezetek szavazásra hívták híveiket, hogy döntsenek az önálló egyházkerület és a Tiszáninnenihez való csatlakozás között. A beérkezett érvényes szavazatok mindegyike a kárpátaljai egyházkerület mellett foglalt állást. Október elején, az Ungi Református Egyházmegye ungvári közgyűlésén a Kárpátaljához került gyülekezetek leváltak az új felvidéki egyházkerület egyházmegyéjéről és létrehozták az új, kárpátaljai Ungi Egyházmegyét. A Kárpátaljai Református Egyházkerület alakuló közgyűlésére 1922. október 31-én, Beregszászban került sor, ahol megszavazták az egyházkerület megalapítását, de a tisztségviselőket nem választották meg. […] 1923. április 17-én megválasztották a gyülekezetek Bertók Béla munkácsi lelkészt az egyházkerület első püspökének, György Endrét pedig főgondnoknak” – emlékezett a száz évvel korábbi eseményekre a jelenlegi főgondnok. Majd összehasonlította az akkor lelkészjavadalmakat a mostaniakkal, az egyház által akkor és most fenntartott intézményeket bizonyítva a fejlődést, előrelépést.
Az emlékzsinatot Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke nyitotta meg, majd Baksa Dávid csapi lelkész felolvasta Balog Zoltánnak, a Magyarországi Református Egyház zsinata lelkészi elnökének üdvözlő levelét.
Orosz Zsolt zápszonyi, bakosi és újbátyúi református lelkész az első kárpátaljai püspök, Bertók Béla életét mutatta be előadásában.
Dr. Hadnagy István, a Beregi Református Egyházmegye főgondnoka imádságában hálát adott az élő Istennek „mindazért a kegyelemért, szeretetért, megtartatásért, amiben részeltetted a Te itt élő népedet, nemzedékeken át” – fogalmazott az egyházmegye főgondnoka. Majd a mezővári Kovács család alkotta BorzsaVári zenekar dicsérte Istent az alkalomhoz illő dalokkal és református énekek előadásával.
Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke igei szolgálatában azt üzente, hogy legyen áldott és boldog hitvallása a kárpátaljai reformátusságnak és magyarságnak, hogy jó az Isten. Minden körülmények között és minden élethelyzetben jó, és ez nem attól függ, hogy éppen most milyen helyzetben van a kárpátaljai reformátusság és magyarság, hanem Isten azért jó, mert az ő szeretete örök és végtelen. Elmondta, hisz abban, hogy a mostani élethelyzetből is ki fogja a kárpátaljaiakat hozni, meg fogja szabadítani az ő népét, és áldássá teszi ezen a helyen.
Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke köszöntő beszédében elmondta: „Mi folyamatosan imádságos lelkülettel vagyunk a kárpátaljai történésekkel kapcsolatosan. Az elmúlt időszak történései megérintették a felvidéki magyarságot és reformátusságot is, az összetartozás tudata mindenféle tekintetben megjelent. Egy történelmi léptékű adakozás indult el a kárpátaljai testvérek megsegítésére…” – mondta el Felvidék református püspöke, hangsúlyozva: „Velünk van az Isten, és ő tart meg bennünket. Forduljunk hozzá örömmel, reménységgel és bizalommal!”
Zán Fábián Sándor püspök zárszavában kijelentette: „Higgyétek el, ha hűségesek maradunk az Isten igéjéhez, akkor itt élet marad és élet lesz. Ide vissza fognak vágyni. Itt ki kell tartani, hogy legyen helye az innen elmenteknek, hogy hazajöhessenek majd…”
Az emlékzsinaton vendégként jelen voltak a szomszédos egyházkerületek püspökei mellett azok főgondnokai is, a magyar állam képviseletében Bacskai József ungvári magyar főkonzul és Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezetője, Orosz Ildikó és Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke és rektora, valamint a főiskola több tanára, Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere, Rezes Károly, a Beregszászi Járási Tanács elnöke, Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, Zubánics László, az UMDSZ elnöke, Horkay László nyugalmazott püspök, valamint a kárpátaljai egyház nyugalmazott esperesei, lelkipásztorai és az egyházkerület intézményeinek vezetői.
Az emlékzsinat a kárpátaljai reformátusok hitvalló éneke és nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével ért véget.
Egy héten át tartó színházfesztivállal várja látogatóit az idén fennállásának harmincadik évfordulóját méltató Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. A rendezvény társszervezője a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, amely az elmúlt harminc évben és most is szorosan együttműködve segíti a kárpátaljai magyar színház működését.
Az elmúlt évek során számtalan pozitív élmény és nehézség is érte a színházunkat. De minden gyötrelem és viszontagság ellenére hatalmas sikereket értek el, és színházat teremtettek a semmiből élükön Vidnyánszky Attila rendezővel. Mára mindannyiunk kedvelt művészeti ékszerdobozává vált, s talán nincs már olyan kárpátaljai, aki ne találkozott volna velük valahol, valamilyen formában. Azonban az ünnep most sem lehet teljes, hiszen országunkban háború dúl, a színtársulat sajnos a kialakult körülményekből adódóan szétszakítottan működik, és a fesztivál sem lehet valódi fesztivál. De minden nehézség ellenére a beregszászi színház társulata azon fáradozik, hogy ha akár csak egy hétre is, de kicsit elterelje kedves, hűséges nézői figyelmét a nehézségekről és elrepítse őket a kiválóbbnál kiválóbb előadásokkal a művészet csodás birodalmába.
A színházfesztivál ünnepélyes megnyitóval és egy igazán különleges Cseh Tamás-esttel vette kezdetét. Az előadást megelőzően a színtársulat egy, a harminc évet felölelő jelmez- és képkiállítással is készült, amelyhez egyedi performansszal is hozzájárult: az elmúlt három évtized legkiemelkedőbb előadásaiból hallhattak prózai részleteket az érdeklődők.
A kiállítás során 11 tabló fotóit láthatja a nagyérdemű, amelyek a színház három nagyobb korszakát ölelik fel: az első korszak a költői színházi nyelv keresése Vidnyánszky Attila rendező által, a második a kőszínházi hagyomány megteremtését mutatja be, míg a harmadik napjainkat, a háború alatt megélt pillanatokat idézi fel.
A megnyitó során Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul Bacskai József főkonzul úr köszöntő gondolatait tolmácsolva elmondta: „Harminc évvel ezelőtt egy olyan nagyszabású kulturális projekt vette kezdetét, amely a magyar kultúra megőrzését és terjesztését tűzte ki célul Kárpátalján. Az intézmény azóta a magyar nyelvű kulturális élet legmeghatározóbb központja lett, és immáron harminc éve szórakoztatja és lelkesíti a kárpátaljai magyarságot.” Mint levelében a főkonzul kifejtette: a magyar kormány és a konzulátus munkatársai azon dolgoznak, hogy a színház még sok hosszú évig folytassa gyümölcsöző munkáját a magyar kultúra terén. „Bár az intézmény jelenleg nincs könnyű helyzetben, mindezek ellenére újabb és újabb premierek születnek, bizonyítva ezzel, hogy a színház él és működik, bátorít minket és hitet ad” – hangzott el a levélben.
Gyebnár István beregszászi ideiglenes ügyvivő konzul ünnepi gondolatait kifejtve elmondta: „A beregszászi színház három évtizedes működésének köszönhetően megteremtődött Kárpátalján is a színházi kultúra és a színház iránt való igény. A színház a jelenlegi nehéz körülmények között is folyamatos alkotó munkát mutat fel, amely által segíti a kárpátaljai magyarság identitásának megőrzését. A színtársulat kiváló példa a kitartásra is, hiszen a semmiből indulva számos díjjal és eredménnyel büszkélkedhetnek” – jegyezte meg a konzul, aki további sikereket kívánt a társulat számára.
Halina Lompart, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás művelődési főosztályának megbízott vezetője Viktor Mikita kormányzó üdvözletét tolmácsolta a társulatnak. Hangsúlyozta: az elmúlt nehéz időszakban Sin Edina, a színház megbízott igazgatója és a teljes társulat valódi patriótaként segítettek a menekülőknek, a rászorulóknak, egy csapatként segítették nemzetünket akkor, amikor a legnehezebb időszakot éltük meg országunkban. Edina nemcsak igazgatóként, de nőként és anyaként is helytállt, a rá bízott feladatokat szívvel-lélekkel végezte. Köszöntője után Halina Lompart átadta a színház megbízott igazgatójának a megyei vezetés elismerő oklevelét.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója köszönetet mondott a kitüntetésért, megjegyezve, hogy ez egyben a teljes társulaté. Hiszen egy csapatként dolgoznak immáron harminc éve, s a nehézségek ellenére is igyekeznek csak a pozitív dolgokat meglátni. Az igazgató felolvasta Vidnyánszky Attila, a színház rendezőjének és alapítójának levelét, aki leszögezte: „A Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház (nekem mindig az marad) már harminc éve működik töretlen hittel, elszántsággal. Pedig nem igazán jósoltak neki hosszú éveket, aztán mégis vagyunk töretlen hittel, vagyunk és dolgozunk.” A rendező hangsúlyozta: „Talán soha nem volt még ennyire nehéz, mint most, de talán még soha nem volt annyira szükség ránk, mint most – ez kell, hogy erőt adjon. Harminc éve dolgozunk úgy, hogy csak azért is. A beregszászi színháznak nemcsak büszkén vállalható múltja, de jövője is van.”
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke köszöntve a társulatot kiemelte: már az ókori világban is jelen volt a színház, amelyet szerettek, és kedvelt szórakozási forma volt. A színház feladata, hogy megnevettesse és néha elrettentse az embereket. „A mostani fesztivál alkalmával a beregszászi színházba érkezik a nagyvilág. A szabad Ukrajna megalakulását követően a kárpátaljai magyarság magyar közoktatást, főiskolát és magyar színházat is akart, és közösségünk meg is teremtette azt. A színház épület nélkül, kuckóban, semmi nélkül indult el, de 1993-ban a Szentivánéji álom bemutatásával megszületett az első kárpátaljai magyar színházi előadás és ezáltal a kárpátaljai magyar színház” – fogalmazott Sin József. Mint mondta: köszönet illeti a beregszászi társulatot, Vidnyánszky Attilát az elmúlt harminc év kiemelkedő pillanataiért és fantasztikus előadásaiért.
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője visszaemlékezésében kitért a színház indulására, születésére, a kezdeti nehézségekre, a nincstelenségre. Mint fogalmazott: az annál is kitartóbb és lelkesebb csapatot élén Vidnyánszky Attilával nem lehetett megtörni, aminek köszönhetően színház született. „A társulat művészetet hozott Beregszászba, amit akkor még sokan nem értettek, de mára értő, a magas művészetet kedvelő közösség is született” – jelentette ki Orosz Ildikó. Hozzátette: „Köszönhető ez annak, hogy a társulat nem alkudott meg és a magas szintű kultúrára törekedett. A világot hozta el a társulat ide, de még fontosabb talán, hogy Beregszászt vitték el a világba. Mára eljutottunk oda, hogy vannak megfelelő körülmények, lehetőségek. S bízunk benne, hogy a folytonosság is fennmarad.”
A köszöntő gondolatokat követően a művészeté lett a főszerep. A fesztivál nyitó előadásaként Füst a szemében címmel Cseh Tamás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész dalai csendültek fel Szabó Balázs és Vecsei H. Miklós tolmácsolásában. A több mint egyórás előadás során Cseh Tamás fergeteges dalai mellett a prózai szövegrészek által megismerhettük az énekes életútját, küzdelmeit, belső harcait, vívódásait, mindezt profán őszinteséggel átitatva, melyet Vecsei H. Miklós és Szabó Balázs kiváló színészi játéka tett igazán élvezhetővé. Mindezen túl a dalok által a fantasztikus zenei élmény mellett megismerhettük nemes egyszerűségében az embert, a zenészt, a művészt, aki félt, szenvedett, szeretetett s szerette a létet, de talán annál is jobban szerette a dalokat.
Vecsei H. Miklós az előadást követően kérdésünkre elmondta: „Idén lenne 80 éves Cseh Tamás, és ilyenkor sok alkotóban felvetődik, hogy az olyan nagy művészekkel, akik példaképként állnak előttünk, velük évfordulókor foglalkozzunk. Itt most nem erről van szó. Sok véletlen folytán kezünkbe került Bérczes László beszélgetőkönyve Tamással, amit akkor kezdtek el együtt írni, amikor kiderült, hogy Tamás halálos beteg. Ebben a könyvben vall az életéről. Ez a vallomás a dalokkal kiegészítve adja ennek az előadásnak a dramaturgiáját. Minden egyes etap olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyekről ma már nehéz olyan őszintén és tisztán beszélni, ahogyan ő ezt megteszi.”
A beregszászi színház október 9-ig minden este várja az érdeklődőket, a színházat kedvelőket előadásaira.
Az ungvári egyetem magyar tagozata fennállásának 60 éves évfordulóját többnapos rendezvénysorozattal méltatták, melynek ünnepélyes megnyitóját május 16-án tartották az ungvár Ilko Galériában. A 93 éves Lizanec Péter nyelvészprofesszor, Vaszócsik Vera és Horváth Katalin egyetemi docens, valamint az első kibocsátás két végzőse, Balázs Jolán és Hőgye Erzsébet is megtisztelte jelenlétével az ünnepséget, valamint Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ügyvezető alelnöke, megyei képviselő mellett a meghívottak közt szerepeltek egyetemi vezetők, tudósok, diplomaták és anyaországi vendégek is.
A meghívott magas rangú vendégek, a jelenlegi és egykori tanárok, illetve diákok egy kisfilmet láthattak, amely a Magyar Filológiai Tanszék történetébe nyújtott betekintést. Többek között elhangzott: a kárpátaljai felsőfokú magyar szakos tanárképzés és tudományos élet jelentős mérföldköve 1963. szeptember 1. Ettől a naptól kezdődött a magyar nyelv és irodalom szakos tanárképzés az akkori Ungvári Állami Egyetemen. 60 év telt el azóta. Egy oktatási intézmény esetében ez tiszteletet parancsoló kor. Lizanec Péter professzor vezetésével az első 50 évben egy- és többnyelvű szótárak, nyelvjárási atlaszok, irodalmi antológiák, mesegyűjtemények, iskolai tankönyvek és társalgási zsebkönyvek jelentek meg. Az elmúlt évtizedben Zékány Krisztina vette át a tanszék irányítását, s tovább keresi a lehetőséget a fejlődésre, fejlesztésre. Jó példa erre, hogy 2017-ben a Pécsi Tudományegyetemmel kötött szerződés értelmében ECL-vizsgaközpontot nyitottak a Magyar Filológiai Tanszék bázisán. Évtizedeken keresztül csak Ungváron folyt magyar nyelvű felsőoktatás, melynek mindig is nagy presztízse volt Kárpátalján. Ma nincs a megyének olyan iskolája, főiskolája, ahol ne tanítanának egykori diákjaik, nincs olyan kárpátaljai magyar, aki valamilyen módon kapcsolatba ne került volna a Magyar Filológiai Tanszékkel élete során. Ők alapozzák meg a magyar nyelvű médiát, jelen vannak a közéletben, a politikai színtereken is képviselik a magyarság érdekeit. A nagy múltú tanszék jelenlegi tanárai meg vannak győződve arról, hogy azt az örökséget, melyet nagynevű elődeik rájuk hagytak, folytatni kell. Feladatuk: küzdeni a kárpátaljai minőségi magyar oktatásért, fejlődésért, hiszen nyelvünk megőrzése, hagyományaink megélése megmaradásunk záloga – hangsúlyozták az összeállításban.
A házigazdák nevében Olekszandr Rohacs professzor, az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) megbízott rektora és Spenik Sándor, az Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézet (UMOTI) igazgatója köszöntötte az ünnepelteket.
Az első felszólaló megjegyezte, hogy nem minden tanszék dicsekedhet ilyen szép évforduló méltatásával, s idén további jubileumok ünneplésére sor kerül: 15 éves a magyar kar, és 35 éve alakult a Hungarológiai Központ. Egy másik fontos dátumot is kiemelt: 1973-ban, azaz 50 évvel ezelőtt engedélyezték a felvételi vizsgák lebonyolítását magyar nyelven az Ungvári Állami Egyetemen.
– Ezek a dátumok azt is jelentik, hogy az ukrán és magyar nép között a különböző időkben jószomszédi viszonyok alakultak ki – emelte ki a megbízott rektor, és köszönetet mondott a magyar partnereknek az intézetnek, valamint az egyetemnek nyújtott segítségért.
Spenik Sándor köszöntőjében kiemelte: a magyar tanszék létrehozása nemcsak az egyetem számára volt fontos mérföldkő, de hamar a kárpátaljai magyar értelmiség szellemi műhelyévé vált.
– A 60 év során több mint ezer végzős szerzett filológus, magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, ma ők képezik a kárpátaljai magyar értelmiség gerincét.
Dr. Kásler Miklós miniszterelnöki biztos, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója az egész magyarság nevében mondott köszönetet az ünnepelteknek, hogy 60 éve megteremtették az anyanyelvi oktatást és tanárképzést, diákok oktatásának a lehetőségét, kitartottak emellett, megőrizték közös kincsünket, a magyar nyelvet.
– Elsősorban a generációkat nevelő tanároknak köszönjük. A nyelv az ember identitásának az alapja, ezzel tudjuk megfogalmazni és elmondani gondolatainkat, érzéseinket. Egymással megbeszélni a körülöttünk lévő világot és azt, ami azon túl van. Így ismerhetjük meg a kultúránkat, amiről Illyés Gyula azt mondta, hogy olyan, mint a színes énekesmadár. A nyelv közvetíti felénk ismert 1 100 éves történetünket, amelyben dicsőséges és szerencsétlen korszakok követték egymást. Mivel a történelem változik, semmi sem állandó, soha nem lehet ugyanabba a folyóba kétszer lépni. Eljön majd a béke. Remélem úgy, hogy azzal mindnyájan elégedettek leszünk.
Nádasi László, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Nemzeti Integrációs és Kárpát-medencei Hálózatfejlesztési Igazgatóságának igazgatója felolvasta Szász Jenő elnök köszöntőlevelét. Márai Sándor költőt idézve elmondta:
– „Az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka.” Ezért elsősorban nem a 60. esztendőhöz szeretnék gratulálni, hanem ahhoz a semmihez sem fogható teljesítményhez, amit immár több emberöltő alatt a kárpátaljai magyar közösség szülőföldön való boldogulása érdekében nyújtottak és nyújtanak.
Az ünnepelteket köszöntötte Jurij Bidzilja, az UNE Filológiai Karának dékánja, Ivan Szabados egykori dékán, Tamara Szuran, az UNE Szakszervezeti Bizottságának elnöke, Vaszil Demjancsuk, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke, Ljáh Sándor, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal Nemzetiségi Főosztályának vezetője.
Dr. Lizanec Péter professzor rövid visszaemlékező beszédet mondott az elmúlt évtizedekről.
Horváth Katalin docens a magyar tagozaton végzett tudományos kutatásokról tartott előadást.
Dupka György, a MÉKK elnöke, egykori végzős a magyar szakos alkotók nevében szólt. Kiemelte, hogy a mintegy ezer – a helyi magyarság életét alakító – sorstársa mellett 66 olyan kollégára is büszkék lehetünk, akik a kárpátaljai magyarság lámpásai.
– Jelen vannak az egyetemes magyar köz- és kulturális életben is. 48-an önálló kötettel rendelkeznek. Az irodalmárok közül 22 költőt, 14 írót tartunk számon, 11-en a Magyar Írószövetség tagjai, 4-en József Attila-díjasok: Balla D. Károly, Finta Éva, Füzesi Magda, Vári Fábián László, az utóbbi Magyarország Babérkoszorúja díjas költő is. Két Kossuth-díjasunk van Vári Fábián László és Vidnyánszky Attila személyében. Hárman a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) akadémikusai: Vári Fábián László (egyben az irodalmi tagozat vezetője), Füzesi Magda, Vidnyánszky Attila (a Nemzeti Színház főigazgatója), és 3-an MMA köztestületi tagok.
A Magyar Filológiai Tanszék egykori és jelenlegi munkatársait az egyetem, a megyei katonai közigazgatás és tanács okleveleivel tüntették ki.
A rendezvény Zékány Krisztina tanszékvezető, docens zárszavával ért véget, aki a további munkához erőt és kitartást, valamint békét és megértést kívánt. Ezt követően az egybegyűltek állófogadás keretében még hosszasan idézték fel az elmúlt évtizedek történéseit.
A jubileumi ünnepség hangulatát a Cantus kamarakórus fellépése és az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskola kamarazenekarának komolyzenei összeállítása emelte.
A program szerdán és csütörtökön a Nyelvi, irodalmi, etnokulturális kapcsolatok a Kárpát-medencében: múlt, jelen és jövő című nemzetközi tudományos konferenciával folytatódott.
A Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) szeptember 24-én közgyűléssel egybekötött születésnapi ünnepséggel méltatta megalakulásának tizedik évfordulóját a Munkácsy Mihály Magyar Házban.
A rendezvény kezdetén a történelmi egyházak képviselői – Zán Fábián Sándor református püspök, Pogány István római katolikus plébános és Csirpák József görögkatolikus atya – Isten áldását kérték a jelenlévőkre s mindenkire, aki a család fontosságát tartja szem előtt.
Ezt követően elsőként Tarpai József, a KMNE elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, aki aláhúzta: a tagság büszkeséggel és megelégedettséggel nézhet vissza az elmúlt tíz évre, hiszen a KMNE valóban egy példaértékű közösségszervező és értékteremtő szervezetté nőtte ki magát. „Nem kell elfelejteni azt, hogy Ukrajnában háború van, ugyanakkor én mégis hálás vagyok mindenkinek, aki itt van, legyen az nagycsaládos vagy kiscsaládos vendég, s azért is, hogy itt lehetünk, összejöhetünk” – mondta Tarpai József. „Úgy gondoljuk, hogy van jövőnk, hogy a kárpátaljai magyarságnak van jövője, melyben nagyon fontos szerepe van nemcsak a történelmi egyházaknak, hanem nekünk, nagycsaládosoknak, a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládos Egyesületnek” – jelentette ki a KMNE elnöke.
Levélben fejezte ki jókívánságait Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, akinek köszöntő szavait Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul tolmácsolta. „Ezt a szép ünnepi alkalmat most beárnyékolja egy korábban mindannyiunk számára elképzelhetetlennek tartott háború, amely óriási terheket ró azokra, akiknek eddig sem volt könnyű elegendő ételt, meleg ruhát és megfelelő tanszert biztosítani a gyermekeiknek. Márpedig minden magyar gyermek egy újabb őrhely, különösen Kárpátalján, ahol rendkívül nehéz időket élünk. Ilyen helyzetben a közösségek megtartó ereje, az egyházi és civil szervezetek aktív működése fontosabb, mint valaha” – olvasta a miniszterelnök leveléből a konzul asszony.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség képviseletében Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke mondott köszöntőt. Beszédében társszervezetként köszöntötte a KMNE-t, mondván: „Minden olyan szervezet, amelynek nevében az van, hogy kárpátaljai és magyar, az mindenképpen társ, s mindenkor örülünk egymás sikereinek és támogatjuk egymást, hiszen másképp ezt nem is lehetne csinálni.”
„A nagycsaládosok a kárpátaljai magyarság megmaradása szempontjából pont azt a részt vállalták fel, ami az egyik legfontosabb: legyen, aki jöjjön a zászlóvivők után, mert akármilyen dicső az az ember, aki a szép lózungokat viszi előre, ha nincs, aki utána jöjjön, az semmit sem ér” – emelte ki Korolyova Erzsébet, hozzátéve: „Ez a szervezet nemcsak a jelent, hanem a jövőt is támogatja. Az elkövetkező nemzedék nevelését vállalta fel, egyáltalán a meglétét és a támogatását ennek a nemzedéknek, s minden lehetőséget megragadnak azért, hogy az emberek Kárpátalján vállaljanak gyermeket és becsületben, szeretetben, tisztességben neveljék őket keresztény értékrend szerint.”
A társadalom legkisebb és legerősebb alkotóeleme a család, mely nélkül nincs közösség, s közösség nélkül nincs társadalom, tehát család nélkül nem lenne magyar közösség sem itt, Kárpátalján – fogalmazott Mester András, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács elnöke, aki köszöntőjében a nagycsaládosoknak a társadalomban betöltött esszenciális szerepére hívta fel a figyelmet: „A nagycsaládosok egyesülete nagyon fontos Kárpátalja társadalmi életében: egy űrt töltenek be. Nem mindegy, hogyan neveljük gyermekeinket. Ha példát mutatunk nekik, hogy családban kell élni, akkor nemcsak saját családunkért, hanem az egész közösségünkért teszünk, a kárpátaljai magyarságért, a magyar jövőért Kárpátalján és a Kárpát-medencében.”
Török Dénes, a KMNE alapító elnöke a megalakuláskor kitűzött célokról, a kezdetekről beszélt. „Az elmúlt tíz évben a 34 tagcsaládból 933 tagcsaláddá fejlődött a szervezet taglétszáma. Ez más dolgokat is maga után húzott: évi több száz program is létrejött az egyesületen belül, ami – úgy gondolom – lényeges mutató, hiszen a számok mindig szépek, de ami ennél is fontosabb, hogy nagyon sok kapcsolat szövődött az elmúlt tíz év alatt: részint a helyi nagycsaládosok találkozhattak, s így gazdagodtak, bővültek mindannyian, s ha ehhez hozzáteszem, hogy kiléptünk a Kárpát-medencei porondra is, akkor szerintem ez legalább olyan fontos, mint a számszerű programok sokasága” – húzta alá.
A jeles esemény alkalmából számos társszervezet képviselője köszöntötte a kárpátaljai magyar nagycsaládosokat, köztük Kardosné Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke, Márton Zsuzsanna, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnöke, Pásztor Csaba, a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesületének elnöke, Dániel Sándor, a Csíkszeredai Nagycsaládosok elnöke, Adányi László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat programvezetője, valamint Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője, akinek üzenetét Kudlotyák Krisztina olvasta fel.
A köszöntőket követően megtartották a KMNE éves közgyűlését, melynek keretében Tarpai József elnök beszámolt az eltelt időszak eredményeiről és köszönetét fejezte ki kollégáinak és az önkénteseknek az odaadó munkáért. Mindezt elismerő oklevelek átadásával erősítette meg.
Az Egyesület a jubileumi évforduló kapcsán pályázatot is hirdetett a gyerekek körében. A Tízéves a KMNE című felhívásra összesen hatvan pályamunka érkezett. Voltak, akik a szavak segítségével fejezték ki gondolataikat, voltak, akik a zene erejét használták erre, s akadtak olyanok is, akik kreatív rajzokkal és kézműves alkotásokkal nyűgözték le a zsűrit. Mivel minden munka egyedi és különleges, s nehéz volt rangsorolni azokat, ezért minden résztvevő jutalomban részesült. Az ajándékokat szintén a rendezvényen adták át.
A szervezők természetesen nem feledkeztek meg a gyerekekről sem, ugyanis korosztályonként különböző foglalkozásokat tartottak nekik: volt mézeskalács-díszítés, harisnyavirág-készítés, gyöngyözés, bögrefestés, arcfestés, rongybaba-készítés, pirográfia és kőfestés, de emellett játszhattak is kedvükre az udvaron ebből a célból kialakított részen.
Kovács Sándorék zenés műsora után a nap lezárásaként a résztvevők közösen énekelték el a Tízéves a KMNE című dalt, melyet a Szilágyi család fogalmazott meg a nagycsaládos életről, a felejthetetlen élményekről, valamint a jó emlékekről, majd meggyújtották a tízes számot a KMNE központi születésnapi tortáján. Tizedik születésnap lévén érkezett még tíz torta, az egyesület tevékenységét meghatározó egy-egy felirattal, mint például a család, szeretet, barátság, élmények, összetartozás, öröm, közösség, emlékek.
Zina Palij különös izgalommal várta ezt a napot, ugyanis 100. születésnapját ünnepli. Már reggeltől kezdődően számos hozzátartozója felköszöntötte.
Az ünnepelt több mint 40 éven át mások életének megmentésében segédkezett, ugyanis ápolónő volt. Hmelynick megyében született, de a 90-es évek óta Kárpátalján él. Az áttelepülésének az volt oka, hogy gyermekei itt találtak otthonra, ő pedig a gyermekei közelében szeretett volna lenni. Bevallása szerint a hosszú élet titka nagyon egyszerű: munka és a gyaloglás.
20 évvel ezelőtt hozták létre a Munkácsi Szent István Líceumot. Az intézményt a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye megbízásából 2001-ben a Szent Márton Karitász alapította.
A líceum 2004 júliusától viseli államalapító királyunk, Szent István nevét. A jubiláló iskola működéséért adtak ma hálát ünnepi szentmisén a munkácsi római katolikus templomban. A szertartást Majnek Jenő Antal püspök, a líceum létrehozásának egyik indítványozója celebrálta.