Debrecenben szervezték meg a Kárpát-medencei Magyar Családok Találkozóját augusztus 1–3. között. A rendezvény célja, hogy olyan térként szolgáljon, ahol a Kárpát-medence különböző régióiból érkező magyar családok együtt élhetik meg az összetartozás élményét – határok nélkül, közös nyelvben, kultúrában és hitben gyökerezve. Vidékünkről 20 család vett részt az eseményen.
A Sziget-kék tematikus park színes sátrai és programjai valódi közösségi élményt kínáltak a résztvevőknek, akik a Kárpát-medence különböző pontjairól érkeztek. A szervező Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége (KCSSZ) révén a kárpátaljai regionális tagszervezet is meghívást kapott, így a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) képviseletében húsz család utazott Debrecenbe, közösen szervezett busszal vagy saját autóval.
A találkozó első napján a kárpátaljai családok számára az érkezés után egy kellemes séta következett Debrecen belvárosában, ahol megcsodálhatták a Nagytemplomot, a szökőkutakat és a belvárosi forgatagot. A Fórum bevásárlóközpontban is volt lehetőség nézelődésre, majd este zenés kvízesttel folytatódott a program. A hangszerbemutatóval kísért vetélkedő különösen emlékezetesre sikerült: a kárpátaljai csapat ezüstérmet szerzett, ami hatalmas büszkeség volt számukra. A citera, hegedű, koboz és furulya hangja mellett felcsendültek közösen énekelt dalok is, így az este valódi közösségi élménnyé nemesedett.
A rendezvény szimbolikus pillanata volt a Közös a házunk az ég alatt címmel megszervezett mézeskalácsozás, amelyen minden régió képviselői saját, otthonról hozott alapanyagokkal – liszttel, mézzel – járultak hozzá a közös tésztához. Kárpátalját a Tóth és a Badó család képviselte, méghozzá népviseletben, ami különösen emelkedett hangulatot kölcsönzött az eseménynek. A közös gyúrás nem csupán a hagyományok ápolását, hanem a szimbolikus összefogást is jelképezte.
A kulturális programok sorában Kárpátalja büszkén képviseltette magát: a nagyszínpadon a Kokas Banda mutatta be Nagyapáink öröksége. Visktől Nagydobronyig című zenés-táncos műsorát, amely nemcsak a régió sokszínű népművészetébe engedett bepillantást, hanem generációk hagyatékát közvetítette a közönség felé. A fellépést vastaps kísérte, és sokak szerint ez volt a nap egyik legemlékezetesebb momentuma.
A résztvevők számára a találkozó nem csupán kulturális csemegéket tartogatott, hanem valódi ízélményeket is. Minden régió saját sátrában kínálta hagyományos gasztronómiai különlegességeit: kecskesajt, füstölt kolbász, szalonna, méz, pogácsa és lekvárok tették gazdagabbá az asztalokat. A kárpátaljai sátor különlegességei között szerepelt a bodzaszörp, a házi csokoládé, a halva, valamint kézművesprogramként karcképkészítés és hajfonás is várta az érdeklődőket.
A rendezvény külön figyelmet szentelt a gyermekeknek is. A kisebbek kézműves-foglalkozásokon vehettek részt, ahol fantáziájuk szabadon szárnyalhatott, és saját készítésű ajándékaikkal térhettek haza – egy szép nyári élménnyel gazdagodva.
A találkozó lelki csúcspontját a vasárnap délelőtti istentisztelet jelentette, amelyet a Debreceni Református Nagytemplomban tartottak. Az istentiszteletet követő szeretetvendégség során külön ajándékként Képes Bibliát kaptak a gyermekek – olyan emléket, amely hosszú éveken át kísérheti őket.
Pápai Brigitta, a KCSSZ kárpátaljai régiós munkatársa hetilapunknak adott nyilatkozatában kiemelte: „Különösen fontosak ezek az alkalmak a kárpátaljai régió számára. Hiszen a nagyobb rendezvények – mint ez a mostani debreceni találkozó vagy például a februári országházi program – ritka, de annál értékesebb lehetőséget jelentenek a kapcsolattartásra. Sok olyan család vesz részt ezeken az eseményeken, ahol az apuka vagy akár már a nagyobbik fiú Magyarországon maradt – az ismert helyzet miatt. Ezek a programok számukra különösen sokat jelentenek, mert lehetőséget adnak a találkozásra, az együttlétre, a közösségi élmények megélésére. Igyekszünk előtérbe helyezni azokat a jelentkező családokat, akik sajnálatos módon szétszakítva élnek – számukra ez a találkozó valóban egyfajta hidat jelent a szeretteikhez.”
A találkozó nem csupán egy hétvége volt a sok közül, hanem élő bizonyítéka annak, hogy a magyarság egysége nem a térképek vonalai mentén, hanem a közösen átélt élmények, a közös múlt és a jövőbe vetett hit mentén rajzolódik ki. A szervezők és résztvevők közös reménye, hogy ez az esemény hagyománnyá válik, és évről évre újra találkozási pontot jelent majd a Kárpát-medence magyar családjai számára – legyenek bárhol is az otthonaik.
