A Pro Arte – Munkács civil szervezet június 1–15. között szervezte meg a XIV. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábort, melynek ezúttal is a hegyekkel körülölelt Királyfiszálláson található Kvitka Polonini Szanatórium adott otthont. A művésztelep záróünnepségére szombaton került sor a festői környezetben elhelyezkedő komplexum kertjében.
A Matl Péter munkácsi szobrászművész irányítása alatt működő szervezet által életre hívott nemzetközi szobrásztáborokban az elmúlt évtizedben a világ számos országából érkeztek művészek, akikben egy közös biztosan volt: mindannyian úgy gondolták, hogy a csodás természeti adottságokkal rendelkező vidékünkön alkotnak olyan szobrokat, amelyek azóta városok és falvak köztereinek ékes díszeivé váltak. Az elmúlt három, háborúban telt évben az is nyilvánvalóvá vált, hogy a múzsák akkor sem alszanak, amikor szólnak a légiriadót jelző szirénák, s az ország megannyi részén ágyúk dörögnek, és rakéták robbannak. S bár az országban dúló háború eleinte árnyékot vetett az alkotótáborra is, hiszen jelentkezők híján bizonytalanná vált volna annak megszervezése, végül rekordszámú pályázat érkezett be. Idén a támogatás volt kérdéses, Matl Péter azonban a bizonytalanság ellenére elküldte a felhívást az International Sculpture Symposium Alliance-nek (ISSA), majd a világ szobrásztáborait tömörítő szervezet egyszerre 80 országba továbbította azt. A kéthetes alkotótáborba harmincan jelentkeztek a bolygó több országából, akik közül végül a Magyarországról, Ukrajnából, Romániából, Lengyelországból, Portugáliából és Mexikóból érkezett hat kiválasztott szobrász készíthette el munkáját.
A június 14-én megtartott záróünnepségen Matl Péter szobrászművész köszönetet mondott művésztársainak a bizalomért, a kitartó munkáért és az együtt megélt közös élményekért, életre szóló emlékekért. „Ez már a tizennegyedik nemzetközi szobrásztáborunk. Ebben az évben rendkívül sokat köszönhetünk a Kvitka Polonini Szanatóriumnak, ahol nemcsak a szállást és az étkezést biztosították számunkra, hanem a kőtömbökhöz is a vezetőség segítségével jutottunk hozzá. Mivel a szanatórium eddig csupán egy szobrot kapott ajándékba, hálánk jeléül ezúttal hármat ajándékozunk nekik, a másik három a Pro Arte – Munkács civil szervezet beregszentmiklósi szoborparkjába kerül” – mondta Matl Péter, hozzátéve, hogy a korábban Székelyföldön megtartott kápolnásfalui szimpóziumon idén már nyolc új szobor született.
Az eseményen tiszteletét tette mások mellett Vida László, a szervezet programjait rendszeresen támogató Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja, Jevhen Tiscsuk, a megyei művelődési, nemzetiségi és vallásügyi főosztály vezetője, Ukrajna érdemes művésze, valamint a környék művészei és művészetkedvelői. Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke saját festményeivel, Matl Péter az alkalomra készített grafikáival lepte meg a szobrásztábor résztvevőit, Kulin Ágnes, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának elnöke pedig névre szóló ajándékokat adott át nekik, melyek mind az itt töltött időszakra emlékeztetik majd őket.
A házigazdát követően maguk a művészek mutatták be saját alkotásaikat. Közülük többen a múlt és a jelen, az idő, az ember és a természet kapcsolatának és összefonódásának sajátos ábrázolását hozták létre a térben.
Czibor Éva (Magyarország) az ókori mezopotámiai határkövet, a kudurrut alkotta meg, mely rusztikus felületű, s a két oldala egymásba ívelődik. Egyik oldalán 40-50 cm-es sávokban sárgásvörös, a másik oldalán átlátszó olvasztott üvegdarabok vannak besüllyesztve, melyeken meg-megvillan a fény, így vibráló hatást kelt az alkotás.
Natalia Lejkina (Ukrajna) gránitművének címe: Szembenállás, melyben a csiszolt piramisforma és az alaktalan „vad” tömeg kombinációja az ellenállást és a győzelemre való törekvést szimbolizálja.
Sabrina Coco (Mexikó) A Spirál Suttogása nevű munkájával a most készült legnagyobb szobrot hozta létre, melyhez elmondása szerint egy rendkívül magával ragadó történet is kapcsolódik: „Nálunk az időt az évszakok lassú váltakozása határozta meg. Volt ott egy különös szikla, nem akármilyen, hanem egy szobor, amelyet évezredek alatt formált a szél és a víz. Alakja egy tökéletlen spirál volt, egy kőörvény, amely mintha a világegyetem titkát rejtené. A Spirál Suttogásának neveztük, mert ha a fülünket a kőhöz tettük, hallani lehetett a föld moraját, a szél suttogását, a víz áramlását. A spirál a világunk középpontjává, a természet, az élet, a halál és az újjászületés örök körforgásának szimbólumává vált. Egy napon nagy aszály sújtott minket. A folyók kiszáradtak, a föld megrepedezett, az állatok pusztulni kezdtek. Nagyapám odament a sziklához, amely már nem mozgott, és kezét a spirálra tette. Lehunyta a szemét és hallgatott. De a megszokott moraj helyett egy jajszót hallott, tompa nyögést, amely a föld mélyéből jött – ezt mondta nekünk. Soha nem felejtjük el azt a pillanatot. Kinyitotta szemét és azt mondta: »A Spirál szomorú, a természet szenved. Elfelejtettük a helyünket a világban, többet vettünk el, mint amennyire szükségünk volt. Meg kell változtatnunk szokásainkat, meg kell tanulnunk harmóniában élni a természettel, különben a Spirál örökre leáll, és vele együtt maga az élet is.« Az emberek – fiatalok és idősek egyaránt – figyelmesen hallgatták szavait. A spirál még nem nyerte vissza forgását, de ha figyelmesen hallgatunk, még érezhetjük moraját – ez azok ereje, akik hisznek a törődés, az örök körforgás tiszteletben tartása, a vele való harmóniában élés és az alkotás fontosságában.”
Eugen Petri (Románia) Selyemfüggönyök című műve egy olyan oszlopokat és íveket ötvöző hullámos kompozíció, amely elrepíti a nézőt az idő hullámain az ókortól egészen a jelenig.
Piotr Bies (Lengyelország) alkotása A forrást jeleníti meg: szobrának legmagasabb része egy fémkeretbe van foglalva, innen folyik a „víz”, mellyel azt hangsúlyozza, hogy mindig a forrás a legfontosabb.
Thierry Ferreira (Portugália) szobra az Archaikus Rezonancia elnevezésű sorozatából merít, és a követ mint anyagot és mint az állandóság, az emlékezet és az átalakulás szimbólumát vizsgálja. A mű végső soron az emberiség és a természet kölcsönös függőségére reflektál, arra ösztönözve a nézőket, hogy gondolkodjanak el az időbeliség és az anyagiság összefonódásán.
„Nagy örömmel tölt el, hogy a szobrászok szeretnek itt lenni az alkotótáborainkban, ahol rendszerint jól érzik magukat, családias a légkör, s ezt a jó érzést továbbadják a művésztársaiknak. Nagyon jó társaság jött össze idén is. Az esték különösen jó hangulatban teltek, van egy gitáros is köztünk, én pedig szájharmonikázok, úgyhogy esténként koncerteket rögtönöztünk saját magunknak, valamint minden este meghívtuk a szálloda vendégeit, akiknek a művészek fényképeken és videófelvételeken bemutatták és elmesélték, milyen műveket készítettek eddig a világban. Érdekes volt ez nekünk, művészeknek is, és a turistáknak is óriási élmény volt” – mondta Matl Péter, aki figyelmet fordít arra is, hogy a tábor résztvevői betekintsenek a helyi képzőművészek munkásságába is. Ezúttal ellátogattak Bokotej Lóránt beregszentmiklósi műhelyébe, megtekintettek egy előadást a munkácsi drámai színházban, majd Jurij Krilivec, a színház rendezője a kárpátaljai fatemplomokról tartott számukra egy általa készített fényképekkel illusztrált előadást. Találkoztak továbbá a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának tagjaival, valamint részt vettek Volodimir Pavlisin egyéni tárlatának megnyitóján a Munkácsy Mihály Magyar Házban. „Egy missziója a mi táborainknak, hogy az alkotói folyamat mellett a művészek megismerkedjenek a helybéli képzőművészekkel, betekintést kapjanak a kárpátaljai művészetbe, kiállításokon vegyenek részt. A visszajelzéseik szerint összességében nagyon meg voltak elégedve és viszik a hírét a szobrásztáborunknak szerte a világba” – tette hozzá a Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész.
Az itt készült szobrok hozzájárulnak a Kárpátok Szoborút gazdagításához. Az elmúlt évek leforgása alatt az eddigi alkotótáborokban több mint 130 szobor készült el, melyek egy részét a Kárpátok Szoborút program keretében elajándékozták elsősorban Kárpátalja, Lemberg megye és Kelet-Magyarország falvainak, ahol kőbe, márványba, gránitba vagy acélba vésve, valamint fába faragva hirdetik a művészet élet megszépítő erejét. A Lemberg megyei Szkolétól a magyarországi Geszterédig légvonalban ez mintegy 250 kilométert tesz ki, a tényleges szoborút azonban ennél sokkal hosszabb, ugyanis több összefüggő útvonalból áll, melyek külön programot ajánlanak a nálunk még újdonságnak számító kulturális turizmusnak.
Különleges, ahogyan évről évre tanúi lehetünk annak, miképpen válnak a térben kész alkotásokká a képzelet káprázatos szüleményei. Az idei szobrásztábor művei kőbe vésve hagynak jelet a művészet életigenlő és reményt sugárzó erejéről.
[type] => post [excerpt] => A Pro Arte – Munkács civil szervezet június 1–15. között szervezte meg a XIV. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábort, melynek ezúttal is a hegyekkel körülölelt Királyfiszálláson található Kvitka Polonini Szanatórium adott otthont. A művésztelep zár... [autID] => 5 [date] => Array ( [created] => 1750190100 [modified] => 1750188240 ) [title] => Az ember és a természet kapcsolatára, valamint az idő örök körforgására reflektáló alkotások születtek a XIV. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztáborban [url] => https://life.karpat.in.ua/?p=245752&lang=hu [status] => publish [translations] => Array ( [hu] => 245752 [uk] => 245883 ) [aut] => gygabriella [lang] => hu [image_id] => 245771 [image] => Array ( [id] => 245771 [original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/25-06-14-a-311.jpg [original_lng] => 1632112 [original_w] => 2048 [original_h] => 1536 [sizes] => Array ( [thumbnail] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/25-06-14-a-311-150x150.jpg [width] => 150 [height] => 150 ) [medium] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/25-06-14-a-311-300x225.jpg [width] => 300 [height] => 225 ) [medium_large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/25-06-14-a-311-768x576.jpg [width] => 768 [height] => 576 ) [large] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/25-06-14-a-311-1024x768.jpg [width] => 1024 [height] => 768 ) [1536x1536] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/25-06-14-a-311-1536x1152.jpg [width] => 1536 [height] => 1152 ) [2048x2048] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/25-06-14-a-311.jpg [width] => 2048 [height] => 1536 ) [full] => Array ( [url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2025/06/25-06-14-a-311.jpg [width] => 2048 [height] => 1536 ) ) ) [video] => [comments_count] => 0 [domain] => Array ( [hid] => life [color] => red [title] => Життя ) [_edit_lock] => 1750317136:2 [_thumbnail_id] => 245771 [_edit_last] => 5 [translation_required] => 2 [views_count] => 2377 [_hipstart_feed_include] => 1 [_oembed_f3a9c0c6fe5ef053026f95eccafdbaad] => {{unknown}} [_oembed_f270ccf25f4b8b9fc9026b0fdd4f80cf] => {{unknown}} [translation_required_done] => 1 [_algolia_sync] => 129996446002 [labels] => Array ( ) [categories] => Array ( [0] => 41 [1] => 23 [2] => 49 [3] => 31 [4] => 271 ) [categories_name] => Array ( [0] => Cikkek [1] => Fotók [2] => Hírek [3] => Kárpátalja [4] => Kultúra ) [tags] => Array ( [0] => 655760 ) [tags_name] => Array ( [0] => Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábor ) ) [1] => Array ( [id] => 245181 [content] =>
A Pro Arte – Munkács civil szervezet világszerte ismert szobrásztáboraiban született alkotások az elmúlt évtizedben Kárpátalja és a környező vidékek számos településén megjelentek, a városok és falvak köztereinek meghatározó elemeivé váltak. A Matl Péter munkácsi szobrászművész irányítása alatt működő szervezet által életre hívott nemzetközi szobrásztáborokba a világ megannyi pontjáról érkeznek művészek, akik évről évre olyan maradandót alkotnak, melyek nemzedékeken át fogják gazdagítani a térséget és a vidék kulturális örökségét.
Rendkívül nehéz időket élünk, a háború rányomja bélyegét a mindennapokra, a művészet azonban olyan lehetőségeket hordoz, amelyek reményt keltenek a bizonytalanságban, fényt mutatnak a sötétségben és az életigenlést preferálják az elmúlás és kilátástalanság helyett. A június 1-jén elstartolt XIV. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábor résztvevőit is arra ösztönzi Matl Péter, a szimpózium megálmodója és vezetője, hogy – a megszokottól ezúttal eltérően, előre egyeztetett tematika nélkül – munkáikban tükrözzék a reményt.
A kéthetes alkotótáborba harmincan jelentkeztek a bolygó több országából, akik közül végül a Magyarországról, Ukrajnából, Romániából, Lengyelországból, Portugáliából és Mexikóból érkezett hat kiválasztott szobrász készítheti el munkáját a festői környezetben elhelyezkedő Kvitka Polonini szanatórium területén.
„Ez már a tizennegyedik nemzetközi szobrásztáborunk. Idén rendkívül sokat köszönhetünk a Kvitka Polonini szanatóriumnak, ahol nemcsak a szállást és az étkezést biztosítják számunkra, hanem a kőtömbökhöz is a vezetőség segítségével jutottunk hozzá. Mivel a szanatórium eddig csupán egy szobrot kapott ajándékba, hálánk jeléül ezúttal hármat ajándékozunk nekik, a másik három a Pro Arte – Munkács civil szervezet beregszentmiklósi szoborparkjába kerül majd” – mondta Matl Péter, hozzátéve, hogy a korábban Székelyföldön megtartott kápolnásfalui szimpóziumon idén már nyolc új szobor született.
A szervezők célja felhívni a figyelmet a csodálatos természeti adottságokkal rendelkező Kárpátalja kulturális örökségének megőrzésére, miközben lehetőséget biztosítanak fiatal és már tapasztalt művészek kreatív munkájának kibontakozására, hogy itt készítsék el legújabb szobrukat, hozzájárulva a Kárpátok Szoborút gazdagításához. Az elmúlt évek leforgása alatt az eddigi alkotótáborokban több mint 130 szobor készült el, melyek egy részét a Kárpátok Szoborút program keretében elajándékozták elsősorban Kárpátalja, Lemberg megye és Kelet-Magyarország falvainak, ahol kőbe, márványba, gránitba vagy acélba vésve, valamint fába faragva hirdetik a művészet életet megszépítő erejét. A Lemberg megyei Szkolétól a magyarországi Geszterédig légvonalban ez mintegy 250 kilométert tesz ki, a tényleges szoborút azonban ennél sokkal hosszabb, ugyanis több összefüggő útvonalból áll, melyek külön programot ajánlanak a nálunk még újdonságnak számító kulturális turizmusnak.
„Nagyon lelkes művészek jöttek megint hozzánk, rendkívül jó és pozitív emberek, ami ebben a nehéz időben ritkaság. Jó a társaság, van egy gitáros is köztünk, én pedig szájharmonikázok, úgyhogy esténként koncerteket rögtönözünk saját magunknak. Az idei művésztelepünknek nincs meghatározott témája, mindenkinek a szívében-lelkében van valami, amit meg szeretne valósítani” – fogalmazott a Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész.
A művészek közül többen a múlt és a jelen, az idő és a természet kapcsolatának és összefonódásának sajátos ábrázolását hozzák létre a térben. A Mexikóból érkezett Sabrina Coco például A Spirál Suttogása nevű munkáján dolgozik. „Nálunk az időt az évszakok lassú váltakozása határozta meg. Volt ott egy különös szikla, nem akármilyen, hanem egy szobor, amelyet évezredek alatt formált a szél és a víz. Alakja egy tökéletlen spirál volt, egy kőörvény, amely mintha a világegyetem titkát rejtené. A Spirál Suttogásának neveztük, mert ha a fülünket a kőhöz tettük, hallani lehetett a föld moraját, a szél suttogását, a víz áramlását. A spirál a világunk középpontjává, a természet, az élet, a halál és az újjászületés örök körforgásának szimbólumává vált. Egy napon nagy aszály sújtott minket. A folyók kiszáradtak, a föld megrepedezett, az állatok pusztulni kezdtek. Nagyapám odament a sziklához, amely már nem mozgott, és kezét a spirálra tette. Lehunyta a szemét és hallgatott. De a megszokott moraj helyett egy jajszót hallott, tompa nyögést, amely a föld mélyéből jött – ezt mondta nekünk. Soha nem felejtjük el azt a pillanatot. Kinyitotta szemét és azt mondta: »A Spirál szomorú, a természet szenved. Elfelejtettük a helyünket a világban, többet vettünk el, mint amennyire szükségünk volt. Meg kell változtatnunk szokásainkat, meg kell tanulnunk harmóniában élni a természettel, különben a Spirál örökre leáll, és vele együtt maga az élet is.« Az emberek – fiatalok és idősek egyaránt – figyelmesen hallgatták szavait. A spirál még nem nyerte vissza forgását, de ha figyelmesen hallgatunk, még érezhetjük moraját – ez azok ereje, akik hisznek a törődés, az örök körforgás tiszteletben tartása, a vele való harmóniában élés és az alkotás fontosságában” – írta le a hamarosan elkészülő alkotásához fűződő lenyűgöző történetet a szobrász.
A Pro Arte – Munkács civil szervezet szobrásztáborai az itt született alkotások és a nemzetközi művészeti együttműködések révén hozzájárulnak a kulturális identitás megerősítéséhez, a művészet életigenlő erejének bemutatásához, s emellett reményt és kreatív energiát is sugároznak a nehéz időkben.
Véget ért a szeptember 15-én kezdődött XI. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábor, amelynek idén a Pro Arte – Munkács civil szervezetet beregszentmiklósi szoborparkja adott otthont. Idén a tábor központi témája a háború volt, arra reflektáltak a nyolc szobrász és egy fotóművész. A főszervező Matl Péter, valamint öt ukrán és két dán szobrászművész szeptember 30-án mutatták be a nagyközönségnek a kéthetes alkotótáborban készült munkáikat.
Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul köszöntőbeszédében elmondta: „Örömmel tettem eleget Matl Péter, a Pro Arte – Munkács civil szervezet vezetője meghívásának, aki nem csak kitűnő művész, hanem ügyes és kitartó kulturális szervező. Az immár több mint tíz évvel ezelőtt megálmodott szobrásztáborok mára szép hagyománnyá váltak, és a mostanra létrejött beregszentmiklósi szoborpark méltó helyszínt biztosít az alkotóknak. Az idei nemzetközi szobrásztábor is Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma anyagi támogatásával jött létre, és főkonzulátusunk is a kezdetektől fogva segítette, támogatta ezt a folyamatot, mert a képzőművészet mindig is összekötő kapocs volt népek és nemzetek között” – fogalmazott a magyar diplomata.
Jevhen Tiscsuk, a Kárpátaljai Megyei Kulturális, Nemzetiségi és Vallási Főosztály igazgatója egy olyan csodálatos művészi térnek nevezte a szoborparkot, ahol a művészek formát adhatnak gondolataiknak, érzéseiknek, művészi látásmódjuknak. Magát a szimpóziumot pedig egy olyan mágneshez hasonlította, amely megyénkbe vonzza a magas művészeti érték létrehozására képes alkotókat a világból.
A művészek közül Vjacsiszlav Hutirja, a Donyeck megyéből származó szobrász és festőművész, Ukrajna érdemes művésze mondott köszönetet az általa 30 éve ismert Matl Péternek, hogy a háború idején is vállalta a szimpózium megszervezését, amely az alkotói munka mellett valódi kikapcsolódás is volt a számára.
Házigazdaként és főszervezőként Matl Péter az idei művésztelep kapcsán elmondta: „A tizenegyedik szobrásztáborunk eredményét láthatják, négy kőszobrot és négy vegyes technikával készült műalkotást. A hagyományos kőszobrok mellett láthatunk itt téglainstallációt, illetve a tábor területén talált építési törmelékekből és rakéták maradványaiból készült munkákat is.” Matl Péter idén betonból, acélból és farostlemezből formálta meg a kezdet és a vég, valamint a háború római istenét, a kétarcú Janust.
Matl Péter elmondta még, hogy a nyolc résztvevő zöme Kelet-Ukrajnából jött, akad, aki egyenesen Bahmutból származik. Számukra a szobrásztábor felüdülés volt, az otthoni háborús viszonyokból kiszakadhattak és végre alkothattak. „Ezért is Háború a címe a szobrásztáborunknak, a művészet erejével próbáltunk reflektálni erre a szörnyű eseményre. Most ilyen, történelmi időket élünk, a művészek zöme jövőképet, kiutat próbál mutatni a jelenlegi helyzetből a társadalomnak. Persze különbözőképpen, mert mindannyian mások vagyunk, másként gondolkodunk, de közülünk mindenki a békét várja” – fogalmazott a főszervező, akitől megtudtuk, hogy az idén elkészült szobrok a szoborparkban maradnak, ugyanakkor elképzelhető, hogy a támogatók kapnak egy-egy műalkotást, esetleg elárvereznek közülük egyet, amellyel a fronton szolgáló barátaikat támogatnák.
A házigazdát követően maguk a művészek mutatták be saját alkotásaikat. A már említett Vjacsiszlav Hutirja Várakozás című munkája egy kőbe faragott, stilizált női alakot formáz, Szerhij Szbitnev Angyal című szobra a háború angyalát, egy félig angyal ukrán katonát. Különleges az ungvári Jan Pavel Roman Stabilitás című kompozíciója, amely kőből faragott emberi alak, fölötte és körülötte darabjaira szakadt rakétaalkatrészek. Ivan Demjan „Egy pillanat az árulás előtt” névre keresztelt kőszobra a bibliai Káin és Ábel összeölelkezésének pillanatát tárja elénk. Szerhij Olesko Niké szobra pedig a győzelem istennőjét formázza meg. A dán vendégművészek közül Liz Andersen Háború című installációja a szoborpark bejáratához közel, betonból, márványlapból és építési törmelékekből készült, a civilizációnk útját szimbolizálva, míg férje Ole Videbæk Babilonr/a keresztelt, vörös és fehér téglákból, valamint faelemekből épült tornyában, közepén tüzet rakott, elmondta, hogy alkotása a faelemek elégése után, összeomolva nyeri majd el végső formáját.
Matl Péter oklevéllel ismerte el Andrej Augyijenko fotóművész munkáját, aki idén is csatlakozott, kilencedikként a szobrásztáborhoz, művészi értékű fotókon megörökítve az alkotás folyamatát és az elkészült szobrokat. Ugyancsak elismerő oklevéllel mondott köszönetet a részt vevő művészek mellett a támogatóknak is, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának, Gulácsy Gézának, a KMKSZ alelnökének, Tarpai Józsefnek, a Zahid Finance Group igazgatójának ésVolodimir Andruskónak, Beregszentmiklós polgármesterének.
A szobortábor állófogadással, jó hangulatú beszélgetéssel és a sokoldalú Matl Méter szájharmonika-koncertjével zárult.
Az elmúlt évek során a világ számos országából érkeztek művészek a Matl Péter szobrászművész által megálmodott szobrász táborba. Tavalyihoz hasonlóan idén is a háború áll a középpontban. A pályázati kiírás szerint az a cél, hogy a művészek készüljenek a jövőre és a művészet adta lehetőségekkel érezzék kötelességüknek az életigenlést sugározni. Mert az ilyen ember könnyebben képes a megbékélésre önmagával és másokkal, és talán rászánja magát a megbocsátás keresztényi erényének gyakorlására is. Matl Péter szobrászművész minden esetben arra ösztönzi az ide érkező művészeket, hogy a jövőbe tekintsenek és a szobraik a reményt tükrözzék. A művészek nagy része visszanyúlt a mitológiához, a jelekhez, a szimbólumokhoz. Péter idén Januszt jeleníti meg, az idő, a kezdetek és a végek, az átmenetek, valamint a háború és a béke római istenét. Tervei szerint most a kétárcú Jánuszt alkotja meg háttal egymásnak, s a háború végén pedig a két szembeforduló arcot, melyet egy boltív köt majd össze. Szerhij Szbitnyev 1963-ban az oroszországi Dimitrovgradban látta meg a napvilágot, de 1983 óta az ukrajnai Harkivban él. A Harkivi Állami Formatervezési és Művészeti Akadémián végzett, később pedig itt lett tanár. Elmondása szerint az, hogy a békés Kárpátalján eltölthet két hetet, igazi feltöltődés számára, hiszen Harkivban folyamatosak a légiriadók és a támadások. Az elkészülő szobrában a férfiasságot és a hazaszeretetet szeretné megjeleníteni, ezért egy, a kezében kardot tartó angyalként ábrázoló katonát fog megformálni. A nemzetközi szobrásztáborban a korábbi években számos külföldi alkotó vett részt, a háború miatt azonban most kevesen vállalkoznak erre a feladatra. Idén az egyetlen ilyen alkotópáros a Dániából érkezett Vidabaek házaspár, akik egy Bábel tornyot építenek fel téglákból és fa lapokból. A szervezők mögött álló 10 évben mindig olyan helyszínt kellett keresniük, amely befogadta a művésztelepet. Idén azonban már a Pro Arte Munkács Civil Szervezet saját birtokán, Beregszentmiklóson fogadhatták az alkotókat, hiszen a magyar kormány támogatásának köszönhetően sikerült megvásárolni a korábban kolhozként működő elhagyatott területet, ahol elkészült a közösségi térként funkcionáló alkotóház is. Ez nagy öröm a szervezők számára, akik szerint már az is csodának számít, hogy idén sikerült megszervezni a művésztelepet. Emellett abban is reménykednek, hogy jövőre már a béke lesz a téma és a világ számos részéről érkezhetnek majd ismét alkotók Kárpátaljára.
